new job, new opportunityt

To: Oliver




- Kibaszott aranysakál - morgott az orra alatt, mielőtt a puccos bejárat felé vette volna az irányt. Az ügynökség szerint a férfi az egyik emeleti lakosztályt bérelte ki, hogy elég közel legyen a Tanácsülések helyszínéhez, bárhol legyenek is azok. Maga a hotel sem az az útszéli motel volt, amit jobb napjain megengedhetett magának, itt a fényesre pucolt ablakok az eget tükrözték vissza, nem az egzisztenciális reménytelenséget.
Mély levegő véve százezredszerre is meghúzogatta a mandzsettákat, megforgatta a gombokat. Olyan méretre szabott öltönyt viselt, amiben el tudta rejteni a fegyvereit. Vérfarkas létére viselte őket, mint kiváltságot az új munkához. Testőrként megteheti, kiváló referenciákkal rendelkezőre papírozták, mégis, ahogy áthaladt az aranyozott forgóajtón nem tudott szabadulni az érzéstől, hogy a hotel biztonsági őrei csak őt nézik és rögvest kihajítják innen az utcára, mert tudják, hogy nem idevaló. Kikenték, kifenték, felcicomázták, de hiába hamisították meg, ő akkor is, mindig is az marad, aki volt, szálka a szemben, seb a szájpadláson, a problémaforrás, amit ki kell iktatni.
- Jó napot kívánok, Mr. Hudsonhoz jöttem, már vár engem - mutatta meg az igazolványát a recepción. A szájába adták, hogy mit mondjon, mikor mondja, hogyan vágja ki magát az egyszerűbb keresztkérdések közül. Ne habozzon sokáig, ne bukjon le, ne maradjon itt. Az első adandó alkalommal csapjon le és álljon tovább, a médiaszenzáció az lesz, hogy a dzsinnek új vezetőt állítanak ki, és az majd gondoskodik arról, hogy a gyilkosságnak legyen egy mondvacsinált felelőse és kész. Minden olyan egyszerűnek tűnik.
A liftesfiúnak a nemrég elfogyasztott rákos rágcsáktól kikötőszaga lett, ettől felfordult a gyomra visszaemlékezve arra az éjszakára, aminek hála ebbe a helyzetbe került. Örvendve hagyta maga mögött, de a gazdagon díszített folyosón elfogta a szorongást. Mintha csak egyedül lett volna a világon, ő és az ajtók, meg az átkozott tükrök, amikből mind magára bámult. A fej nem illett a jól szabott zakóhoz. Sápadt, nagy szemek, furcsán rángatózó izmok az állkapocsban.
- Uralkodj magadon - intette meg azt a faszt a keretekben, aztán az ajtóhoz lépkedett. A folyosón édeskés parfümök szaga keveredett női illatokkal és a textilpuhítók sajátos aromájával. Arany, platina, fémek bűze szállt az egész alatt. A szinthez csupán egy lakosztály tartozott, de három férfi szagát érezte, abból a füstös, erős aromát azonnal a dzsinnhez társította és gyűlölte, amiért erőszakosan eluralta a többi szagot, amiért egyre határozottabban érezte minden lépéssel, amiért még életben volt, még vert a szíve, még ezt a szagot egyre erősebben és erősebben fogja érezni, és azért is, hogy majd elhalványul, pedig jóféle szag.
Kopogott az ajtón és felpillantott a biztonsági kamerára, kivillantva a fogait morogva.
- Mr. Hudson? - dörömbölt erőteljesebben amikor már kínosnak érezte a várakozást és azért fohászkodott, hogy az a gyümölcsös parfümös illat, amit érez már egy eltávozott numera legyen.  

Cause I can feel

how your flesh now

is crying out for more

To: Oliver




Akar. Veszett farkas legyek, de ez a piperkőc aztán pont úgy markol belém, húz magához, hogy attól összeszalad a nyálam az ő szájában, a csókját harapdálom a kezének ritmusára, jaj de jó. Forró farkamon úgy kellett ez az érintés, fellihegek tőle, bassza meg, csinálja csak gyorsan, a türelmetlenség azóta bennem kapar, hogy őt engedtem a torkomra.
Akarom. Morranással viszonzom a nyekkenését, mellettem nyúlkál, nem zavar, a hideg víz otthonos, fázós borzongást omlaszt végig a karomon. Szorosan magamhoz ölelem, ne fázzál aranyom, megpróbálom kinevezni, de ez a szájában a számmal nem igazán sikerül. Olyan csókolni, mint egy előleg, ígéretekkel teli mély csók, mohó. Felsimogatok a hátán, didergő lapockái között markolok, az ujjaim alatt látom a testének sodrottságát, az edzettséget, az izmokat, meg kellett volna pörgetni, mielőtt rávetettem magam éhesen és mohón. Most csak tapogatom a gerincét, a csigolyáira feszítem a bőrt, belemarkolok a derekába, hús és pazar, ajzó, mutatós, ruganyos, erővel, energiával, fantáziával teli.
Tényleg hogy a fenébe kerülhettem egy zuhany alá ezzel a lénnyel? Nem tudom, a szemembe húzott vizes hajtincsek zavaró keretet adnak neki, de nem is annyira foglalkoztat. Felszisszenek, ahogy összefog minket, a farka féldélcegen simul az enyémhez, bassza meg de szorosan vagyunk a kezében, a víz hangja nélkül egyértelműen hallom a saját nyögdécselésemet, visszhangzik a nedves fülkében, de bele kell kapaszkodnom azért, hogy ne bagzzak a markával csípőrándulásokkal. Attól tartok, hogy komolyabb szándékai vannak a jóleső kiverésnél, pedig nekem semmi kifogásom nem lenne az ilyen bánásmód ellen. Kivert kutya, kivert farkas, a büszkeség meg le van szarva.
- Hahh - meglepődöm, pedig én is a seggét markolászom, önkéntelen mordulok fel a keze éreztén, rohadjak meg egyáltalán nem kellemetlen, de ráfeszülök az ujjára, ott úgysem mész át, nem amíg nem engedem. Egy gondolattal később, igen, ennyit még neked is várnod kell Hudson, csak hogy tudjam képes vagy-e rá, vagy ki kell, hogy vágjalak a saját kabinodból. Engedek neki, mert a csókban elfogyott a józanság, belémnyilall a csalódottság, hogy csak futólag érintett, de keze továbbsiklik, és már attól kapkodom a levegőt, nem törődve a korábbi impresszióval. Súlyosan csapdába ejtett, lassú játszadozása megőrjít, a szíve megsüketít, a zihálása felizgat. Az arcának döntve a fejem oldalról halántékon nyalom, a füle felett göndörödő vizes tincsek rágcsálásra ingerelnek. Szuszogva követem, lüktet a farkam, nem tudom elképzelni, hogy mit csinál, amíg le nem ül, bárcsak a keze helyett forróra csókolt száját illesztené, el tudnám viselni, a róla lecsúszott kezem a csempének támaszkodik felette, félig lehunyt szemmel élvezem egyedül a markát és a csókjait. Jó, nagyon jó, beleborzongok, forr a vérem a szája alatt, ahogy megharap behúzom a hasam hörögve. - Csináld megint - nedves kibuggyanás a jutalma - és ezt is - akarommm még egyszer a száját a makkomon, drága kenyér, hörrenve simulok hozzá, még sose dörgölőztem ilyen gyönyörű pofihoz, persze, hogy megyek, belemászok az arcába, ha úgy akarja. Rohadt perverz mindenhogyan, a hajára ejtem a kezem ahogy ül és fordít finoman, fokozatosan, furcsállva nézem. Nézem. Nézem.
Végül persze úgyis megteszem, felborzolt szőrrel, magam mellett simítva a kabinfalat hátat fordítok neki égig kiáltva viszkető ösztönökkel. A balom simítom árva farkamra, helyette dédelgetem, miközben a hátam mögé eresztem. Én védem őt, nem gyanakodhatok rá. Csak ne tegyen hirtelen mozdulatot.  

Cause I can feel

how your flesh now

is crying out for more

To: Oliver




Feszesen bólintok, a nyakam beleroppan, lebámulok rá, az álla alatt egy pillanatra látom a farkam ahogy felé mered teljesen határozottan, a kezétől lüktető tettrekészséggel, ahogy a hasamra hajol megint olyan, mintha eltűnne benne. Alatta, valójában csak alatta, felsóhajtok, rohadjak meg, beleremegek a puszta harapás alól szétfutó gyönyörűségbe. Jó fiú, hogy így teljesíti a kívánságaimat, tátott szájjal figyelem, ez kell ahhoz, hogy elég levegőt kapjak a közelében. Puhatalpú anyámra mondom mennyei, bárcsak, ó bárcsak - hrrrrr - valahogy így hangzik az, hogy kérlek harmadszor is csináld meg! A fogaddal, a száddal, a nyelveddel, akarommmm annyira kibírhatatlanul, hogy a csípőm önkéntelen megtolom, de az ajkán kifelé csúszik a makkom és kibukik a szájából, fitosan felfelé tolva a kicsattanóra csókolt húst.
Mocsok, ezt üzeni a szemem neki szívbéli fogadkozással, hogy jövök én még ebbe az utcába, ő meg gondolom azt felelné, hogy álmaiban. Mr. Mélyenülő Magaspolc. Mr. Szőke.
Egy tehetetlen nyalással a számon fordulok el, az ujjaimon hurcolva magammal vizesen megsötétedett őszi juharerdő szőkeségű tincseinek kaotikus érintését, lopva a számhoz érintem a kezem, abba nyögök bele. Megharapott! Meglepetten marok az ujjbegyembe. Ösztönösen összerándultam, hogy visszaforduljak, de kitámasztom a jobbom a kabin plexifalán, biztos tudja, hogy mit csinál. Érezve, hogy nem engedi el a koncát a lábszáramból az ujjai elől menekülő vér felszalad az arcomba, gumilábakat hagyva maga mögött, ha csak megmoccanok biztos, hogy végem van. Hörrenve szedek be levegőt, a farkam a kezemben tompán lüktet, a fogai megőrjítenek. A balja őrjít meg. Minden légvétele ami legördül a bőrömön megtébolyít, azt hiszem megegyezhetünk abban, hogy nem vagyok ép eszemnél. Az ilyen helyzetek elől el szoktam futni, amikor a védtelenség érzése alá a kiszolgáltatottságban gyönyörködés rugdossa belül a férfit.
- Dios mio - a mexikóiaktól szoktam meg ezt a nyögdécselést, pont úgy hangzik ez a két szó, mint amilyen az érintése a lábaim között. Összehúznak a combjaim, az ajkamba harapva nyögök róla egy fél strófát mennyire jó érzés, túlságosan jó, ritkán járt vidék az. A nyálának cuppanása figyelmeztető hang, bárcsak láttam volna a száját kerekedni az ujján, kiszárad az enyém, az összes nedvem az ágyékomban forrong, az orra alatt, az ujja alatt, bassza meg! Lábujjhegyre szökkenek fel, hallom karistolni a plexit a körmöm alatt, olyan kurva valószínűtlen, mint a keze mindenhol, MINDENHOL, a golyóimon, a lyukamon, köztük, a hasamon, a seggem partjain. Folyékonyak a csókjai alá került izmaim. Spirálisan zuhanok az érintésében, amikor benyomja az ujját mintha egyenesen felé zuhannék, pedig feszesen tartom magam, tényleg, bassza meg. Bassza meg. Bassza meg. Bolygót tévesztettem a lihegő szenvedésen kívül, úgy tűnik a zuhanyfejet bámulom elérhetetlen messze, felvetett fejjel, hátraszegett nyakkal nyújtva a hideg vízért könyörögve neki elvesztetten, mert a húsom elolvad, a gerincem homorít, a seggem odadugom neki tényleg, tegyen vele akármilyen beteg dolgot is akar így. Engedelmesen tágulok az ujja körül, érzem magamban tévedhetetlenül, résnyire hunyt szemmel csak elképzelem, a saját érdekemben elengedtem a farkam, hogy a karját kaparásszam, simogasson csak. Simogasson még. Harapjon meg még. Csak maradjon meg ez a lüktető bennem körbeérő simogatás, ami maga köré csavarja az egész lényemet.
Megsemmisülten zuhanok az ölébe, az én térdem, az övé, az övé, az enyém a ritmus, a combjaim feszesek, magam alá behúzott sarokkal állom a sarat gyötörten fújtatva, de a kérése hallatán nevet kaparja fel magát a torkomon. - Hát ez szinte perverz - ezek után, de annyi baj legyen. Hasadozó testtel balra csavarom magam, a karom is emelem, belekapaszkodok a nyakába, vizes haját gyűröm a tarkóján, majd beletépek, de csak a lendület visz, hogy a szájára marjak ha pattog is a gerincem az eltekeredésben. Magam alatt a jobbom felsimogat a combján türelmetlenül. Ha már elkezdte folytassa ízletes farkával, ami olyan kéjesen futott a számban.

Cause I can feel

how your flesh now

is crying out for more

To: Oliver




- Egy kibaszott perverz - vakkantva helyeslem a bevallásos alapú perverzióját, csókolni nehéz. Nem azért, mert kényelmetlenül hajlik a testem és az izmok húzódása még érzékenyebbé és bizonytalanabbá tesz, mintha nem gyötörne elég a keze a farkamon és a felgerjesztett mohón tátongó lüktetés bennem, nem. Inkább azért, mert párás, fullasztó kín lélegezni a közelében, olyan forró a nyelve és a szája, hűtővizet igényel minden csókja, a hajából elszökött vízcseppek fürge csigacsíkjai amik lehúztak az arcán azok oltják csak a szomjúságot, de hiába. Megizzaszt a zuhanyfülkében, mégis milyen beteges dolog ez?
Kiakadtam, azt hiszem, levegő után kapkodva a szájából elfordítom a fejem amikor nyitja szét a lábát, a lábaim, lebámulok közöttük, vízcseppek a fényben, a szempillámon, a zihálás ütemére szűkül és tágul lüktetve vibráló szemhatárom. Nem látok rendesen a kezétől, ami fókuszba vonja a pillantásom a saját farkamon, belefeszítem magam az ölébe, a combbelsőm inai kifeszülve ránganak el egy könyörgést a vágyról. Elfogva rávezetem a kezét, mielőtt továbbállna, megszoktam az érintésének melegét már, reszketve didereg az alhasam úgy, hogy nem érzem.
Hát hello - hörgéssel üdvözlöm a farkát a lábaim között, olyan szépen, elszánt akaratossággal bukik előre és mered, hogy rámarok a keze mellett, összelüktetünk, de nem elég neki. Tudom, hogy nem, miközben belefészkelem magam az ölébe, egészen hátracsúsztam éppen annyira hajolok előre, hogy a szája elférjen köztünk és perzselt tarlóvá zsibbassza a vállaim. A gerincemben ott maradt a tekergés, hozzápréselem magam, pedig innen nem arrafelé vezet az út. Reszketek a várakozó noszogatásától, a türelmetlensége belevonja magát a szusszanásaiba, érzem a szájában, parázsforró tenyere égetve noszogat, minden pillanattal csak elviselhetetlenebb a hője, mit is fogadtam meg a szájában a magjával, na mit, ki emlékszik már arra?
El se hiszem, hogy ezt csinálom, pedig amikor végre beszívom a kemenceszagú levegőt már gördülékenynek és könnyűnek tűnik. Két kézzel támaszkodom a térdeire, de úgyis a lábamból emelem meg magam, a combjait érzem a combjaim belsőjén súrlódni végig. Félelmetesen tudatában vagyok az egész testének, hátamba lihegő forró szájának és a kezének ami lesiklik a saját farkán, hogy hozzám vezesse mohó makkját, amivel az előbb volt szerencsém szembenézni, ó de mennyire volt szerencsénk. A számban, a kezemben, most csak sóhajtok és markolom a térdét, az ujjaim beleroppannak, ahogy igazítom magam a lehunyt szemek bársonyos sötétjében elég csak érezni. A meleg veríték csordulását a gerincem mellett, a farkának kemény bársonyosságát a fenékpartok között, összeszorított fogakkal fojtom be a nyögést, miközben ráereszkedem lassan, kívánva kemény farkának feszességét. Túl óvatos vagyok, a saját testemről lévén szó csak cirógatom magam a farkával, szokva a nyálas, elsimogatott izmok között az uralmát, mielőtt beleengedném magam. Centiről centire, araszolva érzem meg őt, a dzsinn akaratát, belém illik a húsa, a vére esdekelve zenél, hogy még-még-még akarja, de ezt nem sietem el vele. Nevezzen gyávának, de kiélvezem nekem álló farkát olyan óvatosan ringatva rajta magam, mint... nincsenek hasonlatok, csak a nyöglesztő érzés, a végtelenné nyújtózó sóvárgás a teljesség érzésére.

Cause I can feel

how your flesh now

is crying out for more

To: Oliver




Visszafoghatatlan mély hörgéssel rándulok az ölében, ahogy megharap meg akarom marni, tépni, szaggatni, csókolni, szétharapdálni a száját, puha ajkait, amiket a bőrömön húz el forró mézesmadzagként, elérhetetlenül messze. A boldogsághoz nem ilyen út vezet. Boldogság...
Nyers mozdulattal simulok a keze alá, hátralököm a csípőm az ölébe éppen csak megfogom a mozdulatot magamnak. Szorítom az ellazult izommal őt, csúszik bennem a farka olyan tehetetlenül, amilyen tehetetlenül nyög a dzsinn, a hatalmasság, a védelmem alá vett furcsa szőke jóízű és jószagú férfi aki most veszélyesen forró alattam. Bennem. Érzem és megőrjít, ahogy túlmelegedett húsából még egy mozdulatnyival többet veszek magamba egy olyan csípőringatással, amire nem lennék büszke, ha valaki más is látná. A szégyen kutyái nyalják fel az arcom, pedig nem lát senki, de a forróságra fogom, attól virulok ki lihegve, a csókjára kenem, amihez hasonlóan intenzívet ritkán éreztem, mi van ezzel a fasszal? És mi van velem?
Mindenhol őt érzem, belehasad a bőröm, ahogy simogatni kezd miközben a farkát már nem kell fogni mert lüktető helyet találtunk annak bennem. Bassza meg nem kellene, hogy ilyen elégedett legyek tőle telve vele annyira megbénít, hogy csak sóhajra futja és másra nem, egy pillanatig felvetem a fejem és megint abba a zuhanyfejbe kapaszkodom képzeletben, mert elégek a kezei között, a szája alatt. Olvadt húsom csordul a csontjaimon, belefolyósodom az ölébe, csak a gerincem merev és felszívott hasfalam amin simít a keze a farkammal együtt. Belerándulok, előlendítem a csípőm, hogy beledugjam a markába rendesen, miközben bennem mozog mélyen, simán, felsóhajtok rajta, ó igen. Még jobb lenne, ha a keze szorítana, de elvonja, pihenve nekidőlök és ahogy átfog már sejtem a merényletet, félrefordított fejjel harapok az ujjaira.
Pedig nem fáj, egyáltalán nem, hiába hunyorított szemmel készülök rá összesimult testünk hézagtalan és feszes, durva mozdulatok híján egyenletes összekapcsoltságunkban egyformának érződik az egész. Ha még akarok belőle meg kell mozdulnom és a keze is erre sarkall, erre segít, alám billentet csípőjén lovaglok, ellene feszítem magam fesztelenül, simán. A test tudja az ilyen dolgokat, eltanulja tőle mert olyan, mintha vezényelne. Egyszerű mozdulatok ezek nem is kellett, hogy sokat gyakoroljam előtte, mégis megtalálom rajta a ritmust, amit kikönyörög hörgő nyögéseivel amik pont olyan hangosak és állatiasak, mint az enyémek. Bordó vérízt érzek a számban, foggal martam fel, miközben fel és le billenek rajta, kicsiket, majd nagyobbakat, szokva őt, megkedvelve az érzést, kíváncsian arra, meddig tarthat ki, meddig ér fel bennem ez a keménység, meddig hajszolható a gomolygó izgatottság, a gyönyör. Csipkelődő kezébe kapaszkodom a combjára támaszkodva, nyirkos bőre kifordul az ujjaim alól, belekarmolok a térdétől felhúzva a kezem édes kínomban, miközben keresem a kéjes egyensúlyt. A mozdulataim között, összesúrlódó bőrünk mögött megfeszített izmokkal remegek, szabályosan reszketek a vágytól. A farkam a hasamnak csapódik a lendülettől amikor megérzem a keze és szája alatt ritmust, a testem hozzásimul újra és újra és semmivel sem állíthat meg, hogy ebben a lázforróságban meglovagoljam a kis ülőkéjére leszorítva.

Cause I can feel

how your flesh now

is crying out for more

To: Oliver




Váratlan, sürgető vadságot hoz a fürdőjébe a dzsinn, még csak nem is én bassza meg, én, a vérfarkas, hanem ő, a selyemfiús imázsba burkolt dzsinn, de az biztos, hogy a bennem álló farka végéig férfi. A csuklójába kapaszkodom, ahogy alám nyúl méltatlankodva morgom meg, a kezét vezetem, hozzá súrolom magam, érezve merre simogat alámarkolok, a körmeim belemélyesztve odanyomom az ujját, ahol a farka eltűnik bennem, érezze, ha ennyire érezni akarja, hogyan lovaglom meg. Kibírhatatlanul kemény, de felveszem, kibírom, mégis nyomot karcol bennem, észveszejtő, forrón fájdalmas nyomot. Meghasadok rajta, nem szó szerint, csak a bőröm majd levedlem a mennyezet felé lihegve félig formált vonyítást zengő torkomból párát. Izzadok, mint amikor szoptam, az izmaim a szokatlan mozgásban iramot találnak maguknak, ha már belekezdtem nem akarok lassítani. A kezéhez simulva lovaglom az ölét, az egyensúlyomra rátalálva, a vizes aljzat és a kapaszkodók hiánya furcsán ingataggá teszi az egészet, de a férfiassága egészen jól irányba állít, mindig tudom, hogy hova térjek vissza rá. A belsőm forrong körülötte, idegenebb érzés, mint bárkivel, annyira meleg, hogy fel-felszűkölök, de nem éget, még nem, kicsit kiengedem és egy pillanatra jobb. A kezeivel amúgy is elveszi a józan eszem maradékát, ahogy kóborol rajtam, az ujjai alá törleszkedik vadállat és vadember egyformán, a fogai élének vetem magam, harapjon csak, faljon fel, terelje el a figyelmem arról, amit itt teszek az ölében.
A kurválkodás mesterfoka amivel a karjai közé vetem magam és az ölében élvezkedve gurul végig a seggem a kielégülés felé. Már akkor is úgy érzem egy sóhajtásnyira vagyok az orgazmustól amikor csak gyűri a farkam végét, én pedig zajosan nyüszítek majdnem tiltakozva csattintva újra és újra a testem rá. Annyira megvadul, a kezem lecsúszik róla, aláfogok az ülőperemnek, annak tartom vissza magam, hogy le ne bukfencezzek róla, fájdalmas lenne nagyon, nagyon hiányozna belőlem a farka, hogy elvegye az eszem. Szorítom magamban, mintha meg akarnám tartani, azt hiszem már nem válunk szét, lehetetlennek tűnik. Ahogy lassít fújtatok, hozzápréselem magam unszolva, tetszett a féktelenség, de aztán tetszik így is. Kicsiket körözök rajta, méltatlanul fellazít, már sose leszek ép miután ezzel itt végeztünk, nem is lesz semmi utána, csak a bíbor sötétség, lehajtott fejjel magam elé lihegek. Jó nagyon, forró, fojtott izzás bennem, a kezét követem, aztán ellene feszülve nyomok rajta még, a farkam az ujjai közé lökve ahogy enged, úgy a lassításból megint felgyorsulás lesz, mert akarom, egyre megveszekedettebben akarom, hogy a viszkető feszültség minden porcikámból kiköltözzön, hogy az ölemben ketyegő bomba végre felrobbanjon.
A visszaszámlálás ütemére baszom magam a farkával nyers, céltudatos mozgással a sötétben, lehunyt szemekkel, csak érezni akarom minden centinket ő felfelé mozog, én lefelé és ahol találkozunk, ott a katarzis. Belül simogatnak a szavai, majdnem szürreális, hihetetlen a közelségük, a perverz önfeledtségük, én meg nem találok rá más hangot, mint hördülést. A testemmel válaszolgatok, aztán már azzal sem, csak néhány rándulással, nyűgös nyögéssel, türelmetlen, mély, akarom már jellegű szenvedős belepréselődéssel, de aztán, ó igen, aztán ahogy megráng, a keze rámszorít úgy már mindjárt más lesz a világ. Rászorítom magamra a markát ahogy szinte fájdalmasan húzza a bőrt rajtam és egyenesen az úri kezébe lövöm magam csodálattal vetve hátra a fejem. Igen... erről van szó, erről volt szó végig bassza meg.
A gyönyörből összemazsolázni a tényeket arról, hogy hol vagyok, miért és kivel szinte teljesen lehetetlennek tűnik, elbizsergek itt rajta izzadtan, szorítva magamban lankadó, kifacsart farkát. Ó Eddy, mibe keveredtél már megint, de tényleg?