new job, new opportunityt

To: Oliver




- Kibaszott aranysakál - morgott az orra alatt, mielőtt a puccos bejárat felé vette volna az irányt. Az ügynökség szerint a férfi az egyik emeleti lakosztályt bérelte ki, hogy elég közel legyen a Tanácsülések helyszínéhez, bárhol legyenek is azok. Maga a hotel sem az az útszéli motel volt, amit jobb napjain megengedhetett magának, itt a fényesre pucolt ablakok az eget tükrözték vissza, nem az egzisztenciális reménytelenséget.
Mély levegő véve százezredszerre is meghúzogatta a mandzsettákat, megforgatta a gombokat. Olyan méretre szabott öltönyt viselt, amiben el tudta rejteni a fegyvereit. Vérfarkas létére viselte őket, mint kiváltságot az új munkához. Testőrként megteheti, kiváló referenciákkal rendelkezőre papírozták, mégis, ahogy áthaladt az aranyozott forgóajtón nem tudott szabadulni az érzéstől, hogy a hotel biztonsági őrei csak őt nézik és rögvest kihajítják innen az utcára, mert tudják, hogy nem idevaló. Kikenték, kifenték, felcicomázták, de hiába hamisították meg, ő akkor is, mindig is az marad, aki volt, szálka a szemben, seb a szájpadláson, a problémaforrás, amit ki kell iktatni.
- Jó napot kívánok, Mr. Hudsonhoz jöttem, már vár engem - mutatta meg az igazolványát a recepción. A szájába adták, hogy mit mondjon, mikor mondja, hogyan vágja ki magát az egyszerűbb keresztkérdések közül. Ne habozzon sokáig, ne bukjon le, ne maradjon itt. Az első adandó alkalommal csapjon le és álljon tovább, a médiaszenzáció az lesz, hogy a dzsinnek új vezetőt állítanak ki, és az majd gondoskodik arról, hogy a gyilkosságnak legyen egy mondvacsinált felelőse és kész. Minden olyan egyszerűnek tűnik.
A liftesfiúnak a nemrég elfogyasztott rákos rágcsáktól kikötőszaga lett, ettől felfordult a gyomra visszaemlékezve arra az éjszakára, aminek hála ebbe a helyzetbe került. Örvendve hagyta maga mögött, de a gazdagon díszített folyosón elfogta a szorongást. Mintha csak egyedül lett volna a világon, ő és az ajtók, meg az átkozott tükrök, amikből mind magára bámult. A fej nem illett a jól szabott zakóhoz. Sápadt, nagy szemek, furcsán rángatózó izmok az állkapocsban.
- Uralkodj magadon - intette meg azt a faszt a keretekben, aztán az ajtóhoz lépkedett. A folyosón édeskés parfümök szaga keveredett női illatokkal és a textilpuhítók sajátos aromájával. Arany, platina, fémek bűze szállt az egész alatt. A szinthez csupán egy lakosztály tartozott, de három férfi szagát érezte, abból a füstös, erős aromát azonnal a dzsinnhez társította és gyűlölte, amiért erőszakosan eluralta a többi szagot, amiért egyre határozottabban érezte minden lépéssel, amiért még életben volt, még vert a szíve, még ezt a szagot egyre erősebben és erősebben fogja érezni, és azért is, hogy majd elhalványul, pedig jóféle szag.
Kopogott az ajtón és felpillantott a biztonsági kamerára, kivillantva a fogait morogva.
- Mr. Hudson? - dörömbölt erőteljesebben amikor már kínosnak érezte a várakozást és azért fohászkodott, hogy az a gyümölcsös parfümös illat, amit érez már egy eltávozott numera legyen.  

Cause I can feel

how your flesh now

is crying out for more

To: Oliver




- A fenét - lihegő hangba fullad a szóvége, sóhajozom itt bazdmeg, mint a szűzlány az erdőben amikor a nagy ordast várja, tudom hogy megy ez kölyökkorom óta. Akkor a fivéreim lestem, mit kezdenek a törzsbe kapaszkodva vonagló szőkékkel, ez meg itt, ez a pénzbáró, félkirály, tüzes kis politikus, ez maga mutatja meg simogató csípőjével és távol tartó ujjaival, hogy mire képes a farkasra vágyva. Rohadjak meg, ha értem, de egyszeriben tele a szám az ízével, az ujján kávé, amit tőlem orzott, dohány, amit magának gyújtott, tűz, füst, pernye, perzselő pusztítás, szenes erdő ízei, a nyelvem a fogaim alá tekeredik, akarok belőle még. A tenyerembe szorult farkából is akarom még, vonaglik a kezem alatt, kéjenc kurva, megbocsáthatatlan, önelégült gondolat, de ha egyszer az! Látom, hogy az elnyílt szemében lobogó melengető lángfényben kéjvágy uralja el a döbbenetet, a jó modort, ahogy belebámul a számba szorult ujja után felhorgad benne valami, hát ne nézd, már az enyém. A nyögésétől a szája még fodrosabb és kívánatosabb egy falánk csókra, mhm, kár vesztegetni a levegőt. Másféle hússal teli tájak felé terelget és legyen hát, nem derogál megereszkedni előtte a hasát marcangolva, beletolva a csípőjét a falba, a farkát markolgatva a textilen keresztül. Csak az íz, az íz számít, a szívdobogásoktól lüktető nyers, forró íz, a nyálammal hagyott nyomok a bőrén, reszkető izmai a köldöke körül, csak rutinból morgok a kezére a hajamban. Ha irányítani próbál berágom magam a lépéhez vagy köszönhet alkoholégető májának, betehet a belei közé melegedni egy pohár kávét legközelebb. Dúvad gondolatokkal nyalom, mint kisnyulat az éhes kölyökfarkasok, olyan ez a szőke szőr az öle felé vezető ösvényen, a szaga az övé egészen az övé, de lehet ezt még fokozni, mámortól csaholó hangom beletemetem felszabadított ölébe, ne hallja, csak érezze, ahogy vonyít az állat diadalmasan: szagot fogott.
A nyakamban fészkelődő ujjainál jobban csak a hangja biztat jobban, a gallérok alatt a gerincemre csúszik a simogatása: csináljam. Hát bazdmeg. Rányitott szájjal tapogatom ki a nyelvemmel az alsón keresztül, erek, tömör hús, a makk karimája, felbámulok rá, belevonaglik a számba. Ó Hudson, de nagyon akarod te ezt, körbetapogatom szilárd bizonytalanságtól megszilárdult kocsonyacombjaid, azt a sportos feneked, hol edzetted, remélem oda testőrt is viszel legközelebb és engem, belemarkolva lerángatom rólad alsóstul az anyagot, hadd fájjon, feszüljön, pattanjon mohó farkad az arcomba. Csattan a fogam bocs, a hirtelen mozdulatok reflexével kaptam utána, ha már a népem szokásainál tartunk ugye, beteges játékot űzök veled, magammal, vigyorogva, vicsorogva most így dörgölőzöm hozzá. Milyen meleg. Félig lehunyt szemem szemhéján érzem, vaskos, nehéz, a fejemmel tolom az ágyékának, érezze ő is, csak aztán fogom meg, belekapaszkodva a combjába. Csinálom már, cseng a fülem ugyan a simogatásától, de a parancsot értem, csak nem szeretem, nyögve nyalom végig fel, a fogaim helyett a szám illesztem a csúcsára. Őrjítő, az ölének olyan férfi szaga kéne legyen, aki baszni nem tud, ezért hatalommal kompenzál, de sós tejes sűrű nyirok kavarog a bőrén, amit gondosan lenyalogatok. Jut az ujjaira is, rácsavarodik a nyelvem, marasztalom, jöjjön csak, ha mer még egyszer a fogaim közé a számba hatolni sokkal nemesebb szervét ajánlja oda, vagy hát nemtelen, méretes kolonc, vulgáris címer, nemet kellett volna mondanod. Akkor nem szívnám magam a farkadra lassan, a kezemben fogva, a nyelvemmel tapogatva. Akkor nem lennék ilyen mohó, hogy szörcsögve szívom le a húsodról a nyálas levegőt, a szájpadlásomhoz dörgölve téged, hogy legyen még nedvesebb és sikamlósabb. Akkor nem esnének ilyen jól ölforró ujjainak érintései. Akkor nem izzadnék bele a zakó alá az ingbe, ami árulón súrolja feltüzelt bőröm, az öv alatt dühösen záródik a nadrágban remegő erekció, de én csak nyaldosom, faldosom, mintha hónapok óta nem láttam volna kolbászt, olyat főleg amelyikre nem voltam kíváncsi, de most hogy itt van, mereven, rámkívánt ékességben, most a számba teszem és mindent megteszek vele, amit tudok.
Hogy megnyugodjon. Persze. Körbenevetem magamon szórakozva, fújtatással hűsítve lüktető ereit. El ne durranj túl hamar, azt mondtad nem sietünk.

Cause I can feel

how your flesh now

is crying out for more

To: Oliver




Prüszkölve elfojtom a röhögést benne, ízes, szagos, forró ölébe temetve a hangot. Hogy megijedt. Mondjuk nem csodálom, de azért megmorgom, hogy húzza a hajam, feldúlja a fésülködés rendjét, pedig én kitettem magamért, és kiteszek a farkával is. Mintha valami gyorsvonattal pördített hullámvasúton ülnék, az egyik percben veszélyben az állás, az ölés, aztán itt térdelek, a fejemen babráló ujjaitól elégedetten viszkető idegekkel és a szám alá a farka simul húsosan, nehezen, egyáltalán nem követelőzően és akaratosan. Ha meg nem is nyugtattam, legalábbis eltereltem a figyelmét egypár dologról, de hogy nem lepi meg az, hogyha az emberek letérdelnek neki valamiről biztos árulkodik, amivel most nem nagyon törődöm.
Nevető hangja megkönnyebbüléssel simogató dallam, a pillantása csüng rajtam, érzem éppen úgy, ahogy vékony bőrét a szám alatt, a feneék keménykedő izmokból indított törleszkedő kis mozdulatokat, amik a faltól elfelé ívelnek azért, hogy hozzám érjenek. Merő apróra kidolgozott simulékony inger, a combhajlatában kéken lüktetnek az erek a szívrohanásának engedelmeskedve, ő nyelhet, de nekem folyik a nyálam végig merev, forró húsán, a nyelvemmel kenem el. Tetszik a maga túlságosan is szép módján, a nyögése igazi, a makkja teljesen valóságosan siklik a számban, éppen olyan rákerekíteni az ajkaim, mint bárki másra.
Egy nyögéssel jövök rá persze, hogy ez tévedés, szűkölve hátrál le róla a szám forró, túl forró, a dzsinn bosszúja, heh? Hűsítő nyalogatással lesek fel rá, de önfeledt arca szándéktalanságról árulkodik, a szagában sincs más, mint parázs vágy, hívó pulzálás, hogy csináljam, mélyebbre vágyik, akarja, hogy akarjam. Szokja az ajkam, szokatlan a melege, a nekihevültsége szinte éget, mennyire nagyon forr a vére. Botrányt szimatolva engedem a számba, rászorítok, a nyelvemmel fogom mielőtt a torkomra bukna, ezt meg kell szokni, a falnak szorítom a csípőjét, bizonytalankodás nélkül, de lassan húzom a szám a nyögdécselésének forrása felé mhmh, forró, annyira nagyon forró, szinte elviselhetetlen, de éppen csak nem. Lobot vet tőle az agyam, nagy levegőket veszek mellette, az ujjaim egyesével bontva le róla, azzal is a combjára fogok. Belevájva a hüvelykem az izmai között gyűrűző vágyakozást vércseppként eresztem ki. Jó, nagyon jó, sokkal jobb, szívok rajta, a helyére simul a farka a számban, elmerül forró is, nincs velem baj. A morranásom a húsába simul, a nyögései hízelegnek, míg távol tartva tőle a fogaim körézárt számban siklik. Nyelv vezet, a lélegzet elszorul, én hörrenek fel rajta nedves hangon röffentve, pedig őneki elrendelt akár a fulladásos szép halál is. Vigyorog, vicsorog rajta a szám, az ölére fröccsen a légvétel, szöszös szőr, úgy beleharapnék, légfojtott gondolat, mozdítok a fejemen önfeledten, jól van ez így.
Szédítő mélyre szívom, de őt szorítom, a torkomba tolja magát, harákolva nyelem feljebb ízes húsán elfeledkezve az időről csak a lüktetését élem, ajzott feszességét letérdelve felzabálom. Nem azért mozgok gyorsabban, mert sietnék vele, de megkívánja a tömören ránduló hús az ütemes fejmozdulatokat éppen úgy, mint a nyelv simogatását, ezeket az ingerlő játékokat, amiktől a számba került falat nem étel a farkasnak, másféle játékot űzünk mi ketten nyálcsorgatva kivörösödve, beleizzadva a szöttyögő bukásokba. Hörrenve lakatom jól vele a szám, azt sem tudva, hogy mit szeret igazán, de én ezt eléggé, hogy magamba szívom sós előnedveit és alig gondolom embernek, ő csak ez a farok, az orrom alá simuló öl, megfeszült combok meleg sátra és a tobzódó forróság, a tűz, amihez jó közelebb húzódni.

Cause I can feel

how your flesh now

is crying out for more

To: Oliver




Valahogy egyáltalán nem zavarnak az ujjai a szám alatt, a farkánál, ahogy a fogaim mögé akasztott lekérő követelőzés sem zavart meg, engedelmeskedni neki jó volt, a saját vágyam szalagját húzta meg, hogyan, fogalmam sincs róla. Semmiről sincs túl sok fogalmam, csak arról, hogy mit kell tennem vele. Nem is annyira neki megtenni, ugyan már, hazudnék, ha bármilyen szívességet éreznék ebben az egészben, ahogy a farka kitölti a szájbelsőmet, a torkomba kíváncsiskodik és hörgéseket hoz fel honnan, bár nem csak a saját hangomat.
Szenvedj csak, nedvesen vigyorog rajta a szám, lehunyom a szemem, elégedettségben fuldoklom a levegőhiánytól, ő kicsit mozdul, én annál is nagyobbat, őrzöm magamban a döbbent arckifejezésének emlékét, amit elmaszatol a hullámokban rárohanó kéj és élvezet. Tudom mit érez. Az ujjaiban ropogó kis csontok mindent elárulnak rajta, az orrom alatt göndörödő forró szaga, az ő szívének pulzálásához igazodott érverésem, amitől vörösbe öltözik a világ az én szemem előtt is. Muszáj néha szörcsögve kapkodnom a levegőt rajta, hogy a tüdőm hűtse, olyan forró, mint egy lobogó kályha, amelyik a felrobbanásra gyűjti magában a pattogó energiát. Fény csillog a mellkasán, az izmain lecsorog felém, mintha a szeméből szökött volna meg az a táncoló, kanyargó tűzfény, az igyekvés láttatja így velem.
Már vártuk ezt a kéjes rándulást, benne szaggat a kielégülés összegyűlése, a kezem alatt megfeszül, nyüszítése lihegő kapkodássá válik, beszívja, bent tartja, belerándul abba a belső feszültségbe, amin segíthetek, de igazán, tényleg, megtehetem, hogy a szám lassan húzva rajta csalom a kielégülését magam felé, hogy a kezem az ölére szökken, vissza a farka tövére nedvesen siklani, hogy gyorsabban szívom magamba, beszippantom a lényét, van valami mese a farkasról és a beszívott dolgokról, hát ez egyáltalán nem olyan. Felcsaholnak a légzése, az utolsó jelzés a testétől, hogy engedjem el, de nem tehetem, a fogam alatt akarom érezni a lüktetését amikor kifröccsen, és itt van! Elnyomja élvező nyögése a felhörrenésem, a forróság fájdalmasan fröccsen fel a szájpadlásomra, lobbanó, vakító, lüktető, égető kín ez, csak azért nem harapom meg mert finom kín, méreg az öröme, az élvezete, nagy levegőt veszek a farka mellett hirtelen, hogy segítsen. Huh. Tüzesen sütögeti a nyelvem nyersen rándulva, a szemem könnybelábad tőle, ezt nem láthatja meg, fintorogva dörgölöm le a kezemmel, miközben kiengedem a számból.
Milyen lehet szex közben?
Hideglelés belegondolni miközben felnézek rá, ahogy a falnak támaszkodik zihálva, piros nyomokat hintett a hasán, csípőjén és combján a kezem, az arcán pedig az önfeledtség, hogy örül magának. Lihegve nyaldosom le a magját a farkáról, a számról, az elcsordulást a kezemről, még nem engedem el. Sóhajokká válnak a zaklatott levegők, megcsókolom az ölét, a hasát, még forró, az elszunnyadó vágy helye, érezni a bőr alatt az útjait, ahogy megáradt vére visszafelé tart a helyére, és a belsőjében a szívdobogás minden szerv körül csillapodik. Ritka étvágygerjesztő, miközben előtte térdelek majdnem bűzölögve az átizzadt ingben, hát ezt jól megcsináltad Eddy, okosan. Nem baj, nyalok rajta még egyet-kettőt, meg a számon is, az izzása gyorsan buja emlékké szelídül...
- Nah? - csak a hangom őrzi rekedtségében, hogy kapar valami a torkomban, győzöm köszörülni nyersen, hogy jóleső morgás és cuppogás helyett a falat karistolja. - Jobb?

Cause I can feel

how your flesh now

is crying out for more

To: Oliver




Felöklelhetném. Leránthatnál. Ellökhetném. Belémkapaszkodik a védtelen kielégültségében, forró tenyere alatt bomlik az agyam, az ujjai alá lököm a fejem, akkor legalább simogasson meg, húzza a bőrömön azokat az ínycsiklandozó ujjait, nyögdécseljen még, pont olyan mélabúval, ami az orgazmus után szinte menetrendszerű, amikor a rút valóság terhei az ember vállára omlanak újra a gyönyörű köd után, a felrobbant testélmény után.
Bassza meg, nagyon nem lesz ez így jó, hogy még mindig él, mit él, harsog az élettől eleven teste a szám, miközben felfelé húz, hát ez a mániája bassza meg, az ujja nem póráz és rajtam nincs nyakörv! De azért megmászom felfelé roppanó térddel, nyalok egyet a csípőcsontja mellett lefelé csorduló árkon, még találkozunk szépségem (vagy nem, az lenne a bölcsebb), a mellkasán lihegek fel, aztán előtte vagyok, na mi van, most már kéne a csók?
- Mhmhmhm - nyalom a szám, tele van a sójával, ízével, aromáival, a szájpadlásomon érzem még mindig a kisebb lökéseit és a rábólintásaim hevességét, merev a nyakam - akkor a foglalkozás elérte a célját - én, a semleges bölcs, két oldalt támaszkodom meg a falnál mellette, a karomon a zakó ujján keresztül érzem a derekát, bőven elég az is, hagyjunk maguk között két leheletnyi távolságot, ha már az egy lépés nem sikerült. Beleizzadt a saját forróságába, miként kellene ezekre a szavakra helyesen reagálni?
Persze, keféljünk a zuhany alatt, mint a pornófilmekben. Mármint oké, hogy ő ledobta a ruhát, de az első munka alkalmával nekem is le kellene? Szörnyen komolyan tudna venni akkor, bár legalább látná, hogy csak az arcom kölyök... megegyeztünk Eddy, hogy a seggedbe nem engeded, márpedig bármilyen szép szőke, az ő pozíciójában levő férfiak legfeljebb gyertyás domináknak pucsítanak, hogy kicsit elveszítsék a kontrollt... azért rámorgok, amikor kifordul a karjaim közül, bár itt nehéz zuhanyozni. Aztán mi lenne, hogyha szégyellős lennék? Olyan kurva elegánsan válasz nélkül hagytam.
- Köszönöm, egy ing jól jönne - mi a faszt csináljak? Nyilván utána indulok, a zsákmány megmozdult, akkor nekem is lehet, elveszem az inget, a félig nyitva hagyott ajtón keresztül lesem hogy vetkőzik a mocsok, a tiszta fürdőszobaillatok közé viszi füstös kéjszagát. Utánozós majomként dobálom le a ruháim, az inget félre, szó szerint toccsan, a hajamba túrva fújtatok, miközben zizegni kezd odabent a víz. Lám íme, a testőr, aki meztelen lépked be a fürdőszobájába aztán a hűvöskés víz alá, pont jó, nekem, nagyon is, ki akarom élvezni, mint a testének bizarr hőjét. Hát itt vagyok. Ez tényleg egy pornó, a kevésbé hihető fajtából, úgyhogy addig kell kihasználni az alkalmat, amíg lehet, megbámulom lábtól fejig, csepegő szempillákig.

Cause I can feel

how your flesh now

is crying out for more

To: Oliver




Azért ebben van egy óriási nagy rizikófaktor. Mi van, ha a vékony fiúkákat kedveli? A sima, szőrtelen lányszerű fiúkat? Nem tudom mit olvastam, hallottam erről a bulvárban, de van az az ismeretségi határvonal ami felett mindenki díszbuzi és nőzik, a vérfarkasokat meg legfeljebb prémnek tartják az előszobában.
Mocskosul feszengek, pedig még rám sem nézett, én bámulom őt, ahogy tónus tust húznak az izmai a bőre alatt, tudja, hogy itt vagyok és mutogatja magát a teste, ilyen ez, pózol az őz a farkasnak, csakhogy ez legalább egy jávorszarvas, ha már feltétlenül prédaállat. De nem az. Egyáltalán nem, miért nem az, annak kéne lennie, de egy macskaarcú rohadék.
Ha kinevet amiért követtem megölöm. Hallottam már ilyeneket, az úrifiú adja a szépet aztán bezáratja azt a szerencsétlen hülyét, amelyik rámászik és izmos farától kezdve széles válláig Hudson sem ér annyit, hogy miatta ketrecbe kerüljek, pont elég teliholdkor is. Szép. Arányos. A combjai a kezem hívogatják, az öle takaros, a számat nyalom, miközben fordul, kapkodja a levegőt, hízelgő rohadék vagy, nem kellene, hogy elhiggyem, de a teste szinte vibrál a jóleső izgalomtól, amiről csak a bagzás jut eszembe és semmi más. A hideg vízzel simogattatva magam közelebb lépek, hátravetem a fejem, de azért szemmel tartom, nehogy azt higgye, hogy nem, nagyokat nyelek a hűs vízből utána, a cseppek befröcskölik az arcom. Kellemes a közelsége. A kezétől az, ami megtalál, összerándulok pedig nincs ebben semmi merénylet, hülyeség, hogy simogattatom magam vele, miközben idegesít, hogy megérintett védtelenül, megfeszítve magam.
Technikailag nem emlékszem rá mikor voltam ennyire meztelenül valaki mással, a szexhez egyáltalán nem szükséges levetkőzni ahogy a mellékelt szopóábra is mutatja.
- Igen? - nyekkenésre futja válaszul, tátott szemekkel bámulom, miközben engem simogat, vizes minden mozdulata, tisztán látni, mégis kicsit elmosódott olyan valószínűtlen, ahogy a keze feltalál a nyakamba, megborzongat, a seggem összeugrik, pedig csak a combomon jár a keze, ahogy felém lép ott lesz hirtelen mindenhol, elzárja a víz állandó hideg érintését és a saját forróságával pótolja azt. Valamennyivel langyosodott, ez a benyomásom, halálosan béna megrökönyödéssel állok előtte, a szám a szája alatt nyögve remeg. Lábujjhegyre ágaskodom nem a keze elől inkább érte, mi a fasz van velem? És vele? Nem mintha eddig ne éreztem volna, de attól, hogy az ujjai közé vesz fájdalmassá válik a keménységem, akarom. A szájára marok úgy akarom, ha már idetolta kéz alá, elpattintott rugóként találom meg az összeköttetést a lényemmel, én is tudok fogni, magamhoz rántom keskeny csípőjét és macskaszájára falok az alsó dússág és a felső hullám közé dugva a nyelvem. Esküszöm csak akkor harapok, ha nem nyitja elég gyorsan elég nagyra a száját, mert ő is akarja, de én sokkal, de sokkal jobban akarom. Belemarkolok a fenekébe, a kezében a farkam, biztos, hogy bölcs döntés volt ez?