- Kibaszott aranysakál - morgott az orra alatt, mielőtt a puccos bejárat felé vette volna az irányt. Az ügynökség szerint a férfi az egyik emeleti lakosztályt bérelte ki, hogy elég közel legyen a Tanácsülések helyszínéhez, bárhol legyenek is azok. Maga a hotel sem az az útszéli motel volt, amit jobb napjain megengedhetett magának, itt a fényesre pucolt ablakok az eget tükrözték vissza, nem az egzisztenciális reménytelenséget. Mély levegő véve százezredszerre is meghúzogatta a mandzsettákat, megforgatta a gombokat. Olyan méretre szabott öltönyt viselt, amiben el tudta rejteni a fegyvereit. Vérfarkas létére viselte őket, mint kiváltságot az új munkához. Testőrként megteheti, kiváló referenciákkal rendelkezőre papírozták, mégis, ahogy áthaladt az aranyozott forgóajtón nem tudott szabadulni az érzéstől, hogy a hotel biztonsági őrei csak őt nézik és rögvest kihajítják innen az utcára, mert tudják, hogy nem idevaló. Kikenték, kifenték, felcicomázták, de hiába hamisították meg, ő akkor is, mindig is az marad, aki volt, szálka a szemben, seb a szájpadláson, a problémaforrás, amit ki kell iktatni. - Jó napot kívánok, Mr. Hudsonhoz jöttem, már vár engem - mutatta meg az igazolványát a recepción. A szájába adták, hogy mit mondjon, mikor mondja, hogyan vágja ki magát az egyszerűbb keresztkérdések közül. Ne habozzon sokáig, ne bukjon le, ne maradjon itt. Az első adandó alkalommal csapjon le és álljon tovább, a médiaszenzáció az lesz, hogy a dzsinnek új vezetőt állítanak ki, és az majd gondoskodik arról, hogy a gyilkosságnak legyen egy mondvacsinált felelőse és kész. Minden olyan egyszerűnek tűnik. A liftesfiúnak a nemrég elfogyasztott rákos rágcsáktól kikötőszaga lett, ettől felfordult a gyomra visszaemlékezve arra az éjszakára, aminek hála ebbe a helyzetbe került. Örvendve hagyta maga mögött, de a gazdagon díszített folyosón elfogta a szorongást. Mintha csak egyedül lett volna a világon, ő és az ajtók, meg az átkozott tükrök, amikből mind magára bámult. A fej nem illett a jól szabott zakóhoz. Sápadt, nagy szemek, furcsán rángatózó izmok az állkapocsban. - Uralkodj magadon - intette meg azt a faszt a keretekben, aztán az ajtóhoz lépkedett. A folyosón édeskés parfümök szaga keveredett női illatokkal és a textilpuhítók sajátos aromájával. Arany, platina, fémek bűze szállt az egész alatt. A szinthez csupán egy lakosztály tartozott, de három férfi szagát érezte, abból a füstös, erős aromát azonnal a dzsinnhez társította és gyűlölte, amiért erőszakosan eluralta a többi szagot, amiért egyre határozottabban érezte minden lépéssel, amiért még életben volt, még vert a szíve, még ezt a szagot egyre erősebben és erősebben fogja érezni, és azért is, hogy majd elhalványul, pedig jóféle szag. Kopogott az ajtón és felpillantott a biztonsági kamerára, kivillantva a fogait morogva. - Mr. Hudson? - dörömbölt erőteljesebben amikor már kínosnak érezte a várakozást és azért fohászkodott, hogy az a gyümölcsös parfümös illat, amit érez már egy eltávozott numera legyen.
Vendég
Vendég
Hétf. Okt. 12, 2020 2:41 pm
Get to know me
To: Edmond
Még egészen apró kölyökoromban apám a számba rágta, mik a családi kötelezettségek, hogyan kell élni, mit kell tenni, mi a példamutató, mi az, amit nem lehet és mit igen. A dzsinnek alaptörvényei szentek, én pedig sorra szegem meg őket, de míg apám maga volt a szent és úgy szerette anyámat, hogy szó nem érte a ház elejét, addig belőlem hiányzik ez a képesség. Annak a tudása, hogy ők mindig is együtt maradnak, talán ez adta meg az erejüket, hogy kibírják együtt. Apám a mintakép, kinek a képei függnek az otthonom falain, kicsit felüdülés ez a lakosztály, ahol minden olyan steril, kikezdhetetlen. A második whiskymet iszom megfelelő mennyiségű jéggel, túl kevéssel, ha egy szakértőt kérdezünk. A kopogásra összerezzenek, pedig tudom, hogy várnom kell valakit, de a gondolatim messze járnak, már nem is a nőre gondolok, aki az ágyamba bújt, sokkal inkább az estére koncentrálok, amikor is Dante végre tiszteletét tesi nálam. Milyen kegyes. Meg ne sértődjek. Eligazítom a nadrágba tűrt ingem, a hiányzó nyakkendőm után nyúlok, nincs mit húzogatni rajta, hiszen nincs is. A poharat a bárpultra koppintom, ráérek, engem nem hajt semmi sem. A testőrt beajánlották, mint valakit, aki ért a munkájához, az előző sajnos csúful fejezte be földi pályafutását, de a dolgát jól végezte, lévén élek. A szakértők szerint balesetben borult le a kocsink a felüljáróról, de ők nem voltak ott, a szavaimra pedig csak bólogattak, igen, értik, de higgyem el, hogy nem merénylet, nem akarnak megölni, jobban, mint eddig. Visszalépek a poharamért, felhajtom a maradék italt, a zakóm zsebéből tik-takot nyomok a számba és visszaejtem a zakót a fotel hátuljára. Ha minden igaz a leendő testem őrzője loncsos alakot ölt teliholdkor, érezni fogja, hogy ittam, azt is, hogy nemrég hajtottam ki az ágyamból egy puncit, de egyik sem zavar, mindkettő az életemhez tartozik, talán már csak azért is, mert divat, illik, elfogadott. Anyám persze nem osztaná ezt a nézetem. A kőkemény asszony mindig tudja mi a jó nekem, keresetlenül vágja hozzám, nem érdekli semmilyen ellenállás, mintha még mindig 13 lennék, jó, hogy nem ítél szobafogságra. A türelmetlenebb dörömbölésre az ajtóhoz sétálok, még mindig nem sietek, nincs hova. – Látom a türelme nem erős. – ami nem túl jó benyomás elsőre. Még nem állok félre az ajtóból, végig pillantok a férfin, semmi feltűnő, nem benga állat, nem magas, nálam alacsonyabb, nem az a fajta, ki miatt alapból összevernek, hogy próbára tegyék az erejét. Hátrébb lépek, elengedem az ajtót azzal, hogy nyitva hagyom beengedem tulajdonképpen. – Késett! – 3 percet, de akkor is megtette.
Vendég
Vendég
Hétf. Okt. 12, 2020 7:26 pm
new job, new opportunityt
To: Oliver
Ahogy felnyílik az ajtó reflexből lép hátra, miközben akkora levegőt vesz, mintha az egész lakosztályt be akarná szippantani annak lakójával együtt, magabiztosan feltérképezve az elmúlt fél nagy eseményeit odabent, amik között nem szerepelt a fürdés vagy egy alapos szellőztetés. Baszni, inni, aztán cukorkázni azt nagyon meg a magadfajtának, nem igaz? Bár a vonásain emberfeletti erővel uralkodik, az ellenszenv kőhidegen villan meg kék szemeiben, elrejtőzve a cirádák között, ahol az uraságnak nem kell törődnie vele. Éppen úgy méri végig ahogyan az őt magát, a szabad ingnyak láttán összehúzza a gyomrát a sóvárgás, kottázhatatlanul kényelmetlenül érzi magát puccos öltözékében, ami a testőrkaszt hagyományos munkaruhája. Rajta is jól áll, mint majdnem minden férfin, de a gombolások rabláncai között majd leszaggatja magáról a tiszta ruhát, hogy belefetrengjen valami jószagúba, amivel elfedheti a patyolatszagot, legyen az ürülék, vagy akár egy összeizzadt ágynemű. De inkább az utóbbi. - Csak ha nem tudom mire kell várni. Ha bajban lett volna Mr. Hudson, akkor se várok, elég egy nyikkanás, hogy betörjem az ajtót - elbűvölő mosolyának csak annyi a híja, hogy csaknem vicsorog, de a képességeitől telő mértékben szépen és szabatosan válaszol a férfinek és csak magában káromolja egészen illetlen módokon, amiért szemrehányással kezdte kurta ismeretségüket. Erre nem készítettek fel, erre kurvára nem készítettek fel, hát mi ez a bájgúnár, azt hittem a képeken olyan csak, mint egy plakátmodell, kibaszott öröm lesz elharapni a torkodat bazdmeg, csak győzzem kivárni. - Igen? - A visszakérdezése ingerülte nyegle, tanult jómodort, de nem hiszi el, hogy felrója neki, felpillant az órára, miközben belép, a fejét jobbra-balra hajtja élesen roppantva a nyakán, megmozgatja a vállait, ahogy a dzsinn engedi. Helyrerázva a gondolatait rápillant, aztán lejjebb szegezi a tekintetét, valahol a gombolt ing mellkasközepén szúrja keresztül a pillantásával. - Nagyon sajnálom, hogy megvárakoztattam - őszinte torokhanggal felel, ezt sokat gyakorolta, az ujjaiban máris viszket a halálos csapás. Korai lenne még, de tényleg, korai lenne még? Becsukva az ajtót maga mögött körülnéz, a szőkéről a pultra, egyértelműen megtalálva a kapcsolatot a szesz és a szag között, ami a legkellemesebb benyomás, miközben a mentol fűszerezi a nyálkahártyáját, akaratlanul is nyalnia kell a száján, bár ezzel nem kelt profi benyomást, inkább kutyaszerűt. Szerencsére nem kell letagadnia, hogy micsoda, nem is volna rá képes, majdnem farkas-szemezős elszántsággal bámulja meg a férfit. - Az ügynökség bizonyára tájékoztatta, a nevem Edmond Blackmore. Ha ismerteti velem a programját többet nem fordul elő semmilyen késés sem - az alkatához képest mélyebb hangja alázatosabb tónusra vált.
Vendég
Vendég
Kedd Okt. 13, 2020 1:07 pm
Get to know me
To: Edmond
Hátralép, pedig fel sem tépem az ajtót, puhán nyitom ki, ráérősen, de az egyből biztos, hogy nem csak a türelemnek van híján, hanem a bizalomnak is, az mondjuk sosem baj egy testőrnél. Ne higgyen senkinek és ne bízzon senkiben, aki a közelembe jöhet. Nem vagyok paranoid, de az utóbbi időben kaptam néhány igazán lenyűgöző telefont és kicsit több levelet, eddig figyelmet sem fordítottam rájuk,de Franco a múlthónapban meghat a kocsiban, már semmiben sem lehetek biztos. Őt egy nagyon megbízható emberem ajánlotta, ha befürdök vele, lesz vérpatak, kié az majd eldől. Végig cikázik a tekintetem rajta, öltöny… imádom az öltönyt rajtuk, lebontani, de ő lazán szenved benne, nyakkendő nincs, hibapont lenne? Nem, rajtam sincs… Visszasétálok, helyet adok neki, hogy befelé transzformálódjon. Szavaira felé fordulok, hagyom a hangját lekúszni a gyomromig, minden farkas egy kicsit jobban zöng, jobban mordul a szavakban, mintha mind meg akarna enni kapásból. Na jó, megharaphat. – Lelkes hozzáállás. – hátra söpröm a hajam, felé fordulok, balomat zsebre süllyesztem. – Bár azt mesélik magáról, hogy gyors és okos döntéseket hoz, hogy tud gondolkodni. Remélem nem helyettem, hanem velem együtt teszi majd mindezt. – forró a vérem, a tűz bennem mindig alaposan lappangó üzemmódban van. Igen? Felrántom a szemöldököm. Nem szeret itt lenni, nem egy lelkes kis amatör, hanem valami egészen más vezéreli, valószínűleg a leakasztható nagy lóvé hozta ide, annak a reménye, hogy könnyű lesz velem, ha teszi a dolgát az is lesz. – Igen! – ha már visszakérdez, akkor igen, elkésett, egy reggeli induláskor ez nem túl jó ómen, főleg, hogy nem 0-24-ben lesz mellettem, csak ha dolgom van, akkor kísér, mint ma befektetők ülésre. – Semmi gond, először mindenkinek elnézem, - és nincs több dobás, nem azt mondom, hogy havi kettőért megeszem, de ne két egymást követő napon. Tudom, hogy nincs családja, direkt kértem, nem akarom, hogy azzal hívjon reggel nem tud jönni, mert Dzsulia belázasodott. – Igen, mindenről, részletesen. - Felé indulok és előzékenyen kezet nyújtok. Nem mutatkozok be, de hozzá akarok érni, egy érintés, egy kézfogás, mindet elárul a másikról. Az én szorításom erős, magabiztos, a kézfejét kissé lefelé fordítom, ha hagyja, domináns, mint minden velem kapcsolatban. – Meg fogja kapni a programom, a titkárom már küldi a telefonjára, nem titkos éppen ezért nem tudjuk a sajtót sem elkerülni. Rágyújt? – mert én igen. Választ sem várva ruganyos léptekkel a zakómhoz sietek, tenyeremben még érzem a keze melegét. Mmm. Elővadászom a zsebéből a doboz Treasurert az öngyújtómmal, az erélyhez sétálok, elhúzom a függönyt és kinyitom az ajtót, nem lépek ki, de az ajtó mellett gyújtok rá, ha kér megkínálom. – Az ügynökség szerint maga elég gyors és jó elemző, szeretném, ha az ülésen figyelné a jelenlévőket, nem azt kérem, hogy készüljön róluk egy egész viselkedés tanulmány, de érdekelnek a benyomásai. – mélyet slukkolok, ebben fogok megdögleni. Is. - Biztos tájékoztatták, hogy kaptam néhány fenyegető hívást, ha nem fogadom el a tervezetet, akkor a fejem felkerül egy ló testére, gondolom a ló feje meg az enyémre, továbbá figyelmembe ajánlották a lófasz méreteit is, egyiket sincs kedvem kipróbálni. – a fal mellett állok, paranoid vagyok, ha lemegy az ülés akkor felszabadulok, a tervezetet nyilván nem szeretném elfogadni, kaptunk sokkal jobb ajánlatot is.
Vendég
Vendég
Kedd Okt. 13, 2020 7:30 pm
new job, new opportunityt
To: Oliver
Laza vállemeléssel nyugtázza a lelkesedésének járó méltán méltató szót, jól megtalálta, hogy mit kell mondani anélkül, hogy őszinte lenne. Ő a veszedelem, amitől meg kell óvni a szőkét, aki viszont már így láthatóan is, de megérett a tilóra. Hogy a faszba tudod úgy a hajad söpörni, mintha reklámfilmben lennél, te fasz? Hallom csilingelni a pénztárgépet, ezerkarátos sampon, fixáló, mi van még rajtad fiúBarbie? Egy fejrándítással rendezi saját loboncát, bár hátrakötötték egy gumival, és a lelkére kötötték, hogy hagyja így, a mozdulat kényszeresen jön és olyan felesleges, hogy majdnem belepirul. - A szükség diktál Mr. Hudson, maga dönt, de nem hagyhatom, hogy szeszélyből kockáztasson, ha ért engem - rólad meg azt mesélték, hogy szereted a nőket, a férfiakat, a fiatalokat meg az öregeket, aztán csodálkoznak, hogy megdöglött az előző testőr, pedig a napnál is világosabb, egy életet megunt ficsúr vagy. Muszáj csendesen őrjöngenie belül ahhoz, hogy ne vegye észre, milyen ésszel, szépen beszél a másik vele, olyan tiszteletet adva meg annak, akinek hiszi, amivel még soha, de tényleg soha senki nem fordult felé. Sértés ez, legyintés az arcába, amivel nehézzé teszi az egyszerű dolgot, arra kényszeríti, hogy cipelje a gömbölyűt és gördítse, ami kocka formájú. A szemtelenkedés a torkára forr egy szusszanással, elfordítja a fejét, mint akinek bűntudata van, de közben arra gondol, hogy az anyádnak tegyél szívességeket azzal, hogy elnézed, hát tudod te mi az elnézést, amikor baszod a kecskét és elnézel a két szarva között te piperkőc hülyegyerek. Hiába, benne egy hang azt ordítja a másiknak, hogy kurvagyorsan hallgasson el, mert csak magát égeti le még a saját fejében is, miközben a másik igazi úrként viselkedik. Mosolyt erőltet fel és biccent, ismeri a hazugságokat amivel megetettek mindenkit róla, egy része még igaz is lehetett volna, ha egy másik helyen egy másik életbe születik... Hopp, az anyád mindenféle elmélkedésből úgy rántja ki a könnyű csuklózás, hogy felmordul az állat benne és akaratlanul is erősebben szorít a férfi kezére, mint általában kézfogásban szokás, az ujjai belerándulnak a felfordításba, mintha a tenyerében éppen úgy ott lenne egy védtelen pont, akár a torkán, amit nem akar feltárni illetékteleneknek. És a férfi az. Nem kaphatsz meg mindent, amit csak akarsz. - Igen rá - meg kellene köszönnöm a kínálást? A pillanat dinamikusan továbbsétál, ő pedig utána, az ujjaival kaparva meg a tenyerét észrevétlenül, mert maradt rajta valami a másikból... túl meleg a keze, pedig az ő szíve ver olyan gyorsan és erőteljesen, mintha a következő másodpercben futni kellene a préda után. De most nem fut, hipnotizáltan követi az ablakhoz a férfit, a hatalom és méltóság hipnózisa ez, aminek, ahogy bosszankodva felfedezi magában engedelmeskedni akar a semmirevaló csöves. Kitekint az erkélyen, és miközben a férfi beszél figyelmesen végigjáratja éles pillantását a környékbeli ablakokon és tetőkön, a lehetséges orvlövészek rajthelyein, még ha Oliver maga is elkerüli azt, hogy esélyt adjon a lövésnek. - Sokan kétségbe vonják, de a rossz szándék bűzlik és én azt érzem Mr. Hudson - elveszi a kínált cigarettát, de a saját öngyújtójával gyújtja meg, az ajtó túloldalán hasonlóképpen takarja a testét - Meg tudom önnek mondani, ha a partnerei nyugtalanok, félnek, a délután során gyógyszer vettek be, ittak, basztak, furcsa helyeken jártak, fegyvert viselnek, esetleg ők maguk a fegyverek a testükre szerelt bombákkal. Azt hiszem, könnyű lesz ezt a feladatot teljesíteni - tényleg megpróbál uralkodni magán, de prüsszentve felnevet a végszó hallatán, amit nagyon rosszul álcáz köhögésnek, ahogy elképzeli a jelenetet, főleg a lófarkat a formás seggben, amit az ideúton volt alkalma szemügyre venni és megirigyelni, amire ráfér a leckéztetés, hogy ne feszüljön olyan kellemdúsan a nadrág rajta. - Bocsásson meg, de ez nagyon komolytalan a részükről - próbálja szépíteni a hibát, ráharapva az aranynak tűnő füstszűrőre, amihez hasonló drágaság nem járt még a szájában.
Vendég
Vendég
Csüt. Okt. 15, 2020 10:21 am
Get to know me
To: Edmond
Szorong ebben a helyzetben, nem ehhez van szokva, nem egy öltönyös fazon, aki, ha feltolja a napszemüveget a légy is beszarik a falon tőle, persze csakis félelmében. Megkéredzném eddig mivel foglalkozott, de hogy őszinte legyek nem érdekel, aki nekem őt ide dobta, garantálta, hogy nem egy baromarc, aki majd mindenbe beleköt, sőt kifejezetten okos. Lássuk. - Diplomatikus válasz, nem szeretném, ha valaki helyettem hozna veszélyes döntéseket, de mégis én vagyok, aki majd felvállalja őket. - vagy nem, ez még a jövő harmonika szólója. Kezet rázok vele, az erős szorításban nincs semmi meglepő, hiszen a férfi domináns, az lenne az, ha nem lenne, akkor nem találkozunk ma, nem ebben a szerepben, nekem egy önálló fél kell, egy olyan ember, aki tud és mer cselekedni, nem nekem kell irányítani a háttérből, az egy nagyon szomorú eset lenne, abban a formában semmi szükségem rá. Apró, csalóka kis mosolyba forgatom a meglepett szorítást, már valószínűleg az nem tetszik neki, hogy megérintem, pedig magammal viszem a belőle sugárzó meleget. Cigivel kínálom, végre nem egyedül dohányzok, eddig nem mertek velem rágyújtani, illetetlennek tartották vagy a pöcsöm se tudja. Egyetlen pillantással nyugtázom az öngyújtóját, sajnos azonnal felviszket a tenyerem tőle, az ujjaimba bizsergés költözik, ismert izgalom árad szét az ereimben, de nem baj ha hallja, hogy a szívem felver, hiszen a téma olyan. - Örömmel hallom, a közelemben veszélyben lesz az orra, túl sokan nem kívánnak nekem semmei hasznosat. - könnyedén szívok egy újabb slukkot, de már máson jár az agyam, azon, hogyan éljem túl a elkövetkező pár napot, mert nem lesz könnyű menet. Érdeklődve pillantok rá, most szemrevételeztem az arcát, a szemeit, az ajkának vonalát, a semmi felső részét… ettől oly konok a kifejezése. - Ne becsülje le az ellenfelet, nem lenne bölcs. A tanács tagjai nagyra becsült és igen hatalmas lények, a képeséseik felülírják, amit el tud képzelni, ami el tudnak rejteni azt el is fogják. Ne legyen nagyképű. - nem fedem meg, nincs hozzá jogom, még nem hibázott, majd akkor. De az ellenséget lenézni nem bölcs dolog, csalódás lenne nekem, ha ezt tenné. Utolsót slukkolok és a közeli hamutálban elnyomom a csikket, majd kiürítik. Kinevet, megmosolygom. - A baj Mr. Blackmore, hogy nem vicc, hanem vérre menően komoly és azt hiszem az én testemnek is vannak határai, noha a fantáziám leleményes, ahogy az elmém is, lehet ez a baj, mert ahogy én elképzelem, nos... ad okot némi aggodalomra. - mélyre szívom a friss levegőt. Várok, hogy felfogja, amiről én beszélek az mágia és annak minden rohadt hozadéka. Az én testem is fegyver, főleg a tűz miatt, csakis amiatt. Szeretném, ha komolyan venné a feladatát, hiszen az életem múlik rajta. Akarom, hogy megértse ez nem egy kirándulás a sarki vegyes boltba. Ha elszívta a cigit visszahúzom a függönyt, előtte becsukom az ajtót. - Vannak kérdései? - mindig vannak. A kanapéhoz sétálok, kényelembe helyezem magam úgy, hogy le tudjon ülni velem szembe. A balom felfekszik a támlára, faggasson meg, morogjon rám az éteri hangja, aztán…. nincs aztán.
Vendég
Vendég
Csüt. Okt. 15, 2020 6:26 pm
new job, new opportunityt
To: Oliver
- A pozíció ára - diplomatikus felelete pont olyan, mintha azt mondaná, hogy nem akar beleszólni abba, amihez nem ért. De valójában honnan lenne bármi fogalmad arról, hogy mi az a veszély? Igen, gazdag, nagy hatalmú seggfej vagy, aki döntéseket hoz, de amit felvállalsz az az, hogy meghalnak mások érted. Mert érted meg fognak halni, de te magad... ó várjunk csak, én vagyok a valós veszély rádnézve, rohadj meg a kis kézimunka játékoddal és engedékeny mosolyoddal együtt. Komolyan nem tudom minek örülsz, halott vagy, kurvára de halott vagy. A szája felett kiütköző verítékcseppeket egy fürge nyalintással tünteti el, a nyitott ajtó igazi áldás, nekilódult a fantáziája, így a vére is, tettre készre forrósított izmai rugózva követelik a kiengedést, de csak az ujjait ropogtatja. Nem segít, hogy közben a dzsinn szíve úgy ver, mintha át akarná dörömbölni magát a dobhártyáján, a szeme sarkából pillant rá uralkodj már magadon az isten szerelmére? Bevettél valami pörgetőt, aztán elnyomtad a whiskyvel? Nem. Ennyire nem tudja elnyomni. Miért ver a szíved szöszi? Miért? Tetszem, vagy mi a gány van? Abból nem eszel, ne felejtsd el, hogy miért vagyunk itt. Összeszorított szájjal szív bele a cigarettába, belélegzi a megtisztító füstöt amitől könnybe lábadna a szeme, ha nem terrorizálná ezzel az érzékeit évek óta, de most hatásosa elnyomja vele magában a másik közelségének aromáját. Marad elég baja az orrán kívül. - Nem túloz? - szakmai kérdés is egyszerre, megkomolyodik a tekintete, a pillantása a kinti világról a bentire vándorol, a férfi arcát tanulmányozza, most olyan gondosan, mintha meg akarná jegyezni a fintorait, hogy ha szükség lesz rá, akkor azokból is kiolvashassa az utasításait, így összekapcsolódik a tekintetük, mert a másik meg őt nézi. A farkas benne lehetetlenné teszi, hogy először pislogjon. - Yes sir, semmi nagyképűség - elmosolyodik, mintha ez is a vicc része lenne - Ne aggódjon, komolyan veszem, semmi esetre sem akarnám összemérni az erőm egy tanácstagéval, az a legnagyobb erősségem és feladatom, hogy segítsem abban, hogy elkerülje a tettlegességig fajuló veszélyhelyzetet - szépít nyugodt tónussal, a nikotin jót tesz az idegeinek, mohó nyelvén érzékeny ízlelőbimbók tangóznak a drága márkás cigaretta aromáival, nehezére esik elleplezni, hogy bár a szőke a legfigyelemreméltóbb a szobában, valami egészen más jellegű katarzis történik a szájában. De a gyönyörök gyorsan végigérnek, és amúgy is. Te most komolyan a tested határaival viccelődsz? Mekkora fasz férne az előkelő seggedbe? Tudod? Tudod. De kurva perverz vagy az ég verjen meg, mit kellene erre most mondanom, mégis mit azon kívül, amit gondolok? Az elnyomásra megérett csikk végével kocogtatja a száját és végül nem mond semmit. Nyel egyet, mert ő is elképzelte, úgyhogy a hamutartóért nyúl, bűntudatosan elnyomja a szétjátszott csikket és visszatér a beltérbe. Egyelőre nem ül le, körbenéz, nekitámaszkodik a fotel háttámlájának, két kézre fogva kipróbálja a bútor súlyát, könnyedén emelve fel, szükség esetén el tudná hajítani anélkül, hogy megerőltetné magát Oliver védelmében. Csakis. - Tudja az alapvető dolgokon túl nem ismerem a Tanácstagokat, és főleg, azt nem tudom Önnek milyen a viszonya velük. Megelőzte a mostani tárgyalásokat néhány másik, melyik frakciók ellen hozott döntéseket ön, kikkel voltak vitái? Gyanítja, hogy kitől kaphatta a szívélyes ajánlatot? Azon kívül természetesen, hogy mindenki gyanús.
Vendég
Vendég
Pént. Okt. 16, 2020 10:23 am
Get to know me
To: Edmond
Elidőzik rajta a tekintetem, gőze nincs mi a pozíció ára, hogy mi mindennel járhat és fog is, hiszen ahogy én tudom hozzám hasonlót eddig nem védett, talán ez lesz az előnyömre, de lehet nem. Sosem tudhatom mennyire lelkesen kezdő, vagy éppen baromira unott, hiszen ha meghalok is megkapja a gázsiját, amennyiben nem az ő hibája. Belül harapok a számba, ahogy tanulmányozom őt, a testéből próbálok olvasni, az apró ráncokból, a tekintetéből, hogy megértsem a rejtett vagy kevéssé rejtett utalásokat. Nyugodt a teste, mint egy békés kis templom, az enyém ellenben túl beszédes, de engem tűz nyaldos belülről, majd lemarja a csontokat, nem vagyok nyugodt, mitől lennék? Bármikor, bárki merényletet tervezhet ellenem, akár ő maga is. Lassan szívom le a füstöt. Míg a szemközti épületet vizslatja én zavartalanul őt nézem. Aki hozzám küldte kezeskedett érte, eldöntötte, hogy jó lesz és én elhittem, mert mit veszíthetek? A sors ellen még én sem tehetek, ha az a halálom, akkor elbúcsúzom a léttől, eleget éltem, fáradt vagyok. – Nem. – egyenes és őszinte válasz, nem túlzok, sőt, ami azt illeti még finom is vagyok. Lenne okom még finomítani, legalább magamnak, elég sok ellenségre tetem szert hosszú életem során, mert túl konok vagyok, túl önfejű. – Jól sejtem, hogy nem jártas hasonló munkákban? – nem ismeri a politikai nézeteltérés hatalmát, mi mindenre nem sarkalja az embert néhány száz millió a cégétől elsietőben. Az ember és bármilyen faj ölne a megélhetésért, de a luxusért még jobban, én is rettenthetetlennek hiszem magam, legyőzhetetlennek, pedig én is meg tudok halni. Elvigyorodom a mosolyán. – Némelyikkel én sem, de ha arra adódik sor, akkor nyilván megteszem, azonban ha nem muszáj maradnék a szájkaraténál. Sokukban nem teng túl az intelligencia és az erőszak nyelvén értenek. – ahogy néha jó magam is abban hiszek, segítő kéz az biztos, megoldja az emberi nyelveket és leköti az elméket. Le sem veszem a tekintetem róla, minden mozdulatát látni és értelmezni akarom, tudni ki ő, miért vállalt valamit, amiben vélhetően meg fog sérülni. Mire kell neki a zsíros munkából befolyó összeg? Magára hagyom és leülök a kanapéra onnan szemlélem tovább, ahogy a fotellal bűvészkedik. – Semmi nincs lecsavarozva. - vagy nem is értem mit csinál. Ha szeretné, vigye haza nagyon bátran, nem fogja magát vissza. – A viszonyom velük igen változó, kivel milyen, attól is függ persze, hogy a beruházásból mit nyernek, vagy mit veszítenek vele, mint az életben minden. Hatalom és pénz erről szól minden. – ezt biztos tudja, aki él valamit képvisel, mindenki a családja számára is kapargatja a gesztenyét, de ez hatalomról szól most. – Kettő, most hozunk döntést, ami jószerivel megvan, a szavazatok megvéve, letisztázva, szívességbe csomagolva, sekély az esélye, hogy elbukja a szövetségem ezt az üzletet, de attól még minden lehetséges és ha kirobban a balhé azonnal szeretnék kereket oldani onnan, nem vagyok egy harci lény. – nem szégyen, ha így lenne, nem kéne ő, de pillanatok alatt képes vagyok lángra lobbantani az egész kibaszott épületet. – Mindenkivel volt vitám. A területre hárman pályázunk, a másik kettő közül bárki lehet és amilyen a mai világ az én embereim is ellenem fordulhatnak, ki tudhatja azt? – könnyedén elmosolyodom, pedig a szívem nehéz ütemet ver, mert a dolog koránt sem vicces. – És persze az sem mindegy mire akarjuk a területet felhasználni, így akár komoly csoport is állhat mögötte, ahogy azt sem tudom, hogy csak engem fenyegetnek, vagy a többieket is. - nem bízok senkiben sem, még magamban sem néha és ez kurva magányossá tesz. Az ujjaim finoman babrálnak a kanapé háttámláján, jobb lábam bokában megtámasztom a térdemen, háromszöget képezve az ölemben.
Vendég
Vendég
Pént. Okt. 16, 2020 8:08 pm
new job, new opportunityt
To: Oliver
Valami azt súgja, hogy ennél jobban az eszemnél kellene lenni, hogy ez a nem, amit most idekoppint olyasmi, amitől meg kellene ijednem, de komolyan. Én akarom a véred kiontani csinifiú, nem igazán tud halálra rémíteni az, hogy más is így van vele. Kéne? Kéne a nagy lófaszt, az igazság az, hogy lehet el sem jutsz a tárgyalóig, azok a nagy hatalmak hiába várnak rád. Lehet, de nem túl valószínű. Valahogy nem ez a megfelelő pillanat. A hüvelykujja körmével vakargatja meg a szája mentén sarjadó szőrt, a vizslatás egyáltalán nem zavarja, hiszen nincs benne kihívás, a férfi pusztán belé akar látni, és ez így rendben is van. Azért jó erre a munkára, mert a titok súlya nem teszi idegessé, nyugodt tud maradni akkor is, ha a világos szemek kíváncsisága a bőre alá furakszik és forróságot gyújt fel benne. - Jól sejti, de ez nincs hatással a rátermettségemre - kéklő szemei lapos, ingerült pillantást vetnek a dzsinnre, amiért magyarázkodásra kényszeríti egyszerű kérdésével - Az eddigi munkáim során több tettleges erőszakban gazdag helyzettel kellett megbirkóznom Mr. Hudson. Az ön státusza és partnerköre jobban szem előtt van, ezért kevésbé ragadtathatja el magát, ezért történhet ilyen háttérben fenyegetés, bérgyilkosság, mérgezés, balesetnek álcázott gyilkossági kísérlet a közelébe ami nyilvánvalóan félelmetes, de tekintve hogy végezte az elődöm, nem csodálkoznék azon, ha Önön nagy lenne a nyomás és túlozna - aggódom érted, aggódhatnék érted. A testőrök vajon aggódnak a védencükért? Valahogy erre nem tért ki az okítás, csak a feladatokra és a módszertanra, kellemetlen lesz ezen elbukni és a megbeszélt diszkrét megoldás helyett, amiben mintha egy féltékeny szerető végzett volna veled egy látványos vérfestéssel feloldani az életed. Nyugodjunk meg és ne kérdezgess annyit.- Önből nem szaglik a félelem, de nem tudom nem észrevenni, hogy ivott, ami nem a legjobb tárgyalópozíció, nem vall józan döntésre - kiengedte mély, kissé morajló hangját rendesen, hogy okosnak tűnő gondolatokkal kendőzze el a jogos felvetést: nem a saját köreiben mozog majd. De ettől függetlenül a legéberebb, leggyorsabb, legpontosabb benyomást akarja kelteni, olyan férfiét, aki nem ismeri ugyan az adott társaságot, de ennélfogva nem is fél tőlük. Óvatosnak óvatos lesz és marad is, főleg, hogy a tűzdzsinn nagyvezír mondja ki: nem harcolna szívesen egynémelyik lehetséges ellenfelével. Ez megérdemel egy elgondolkodó hümmentést, de többet nem, most csak közeledik, próbálja a fotelt, megmosolyogja a közbevetést, aztán magyarázat nélkül leteszi végre a fenekét a választott ülésre, bár nem süllyed bele. Odaadó figyelemmel hallgatja, amíg Hudson beszél, a pillantása a szemét figyeli, a zöldeskék tükör mögött lobogó narancsos tűzfényt, az erő melengető kavargását. Gyönyörű. Sose láttam még dzsinnt, akinek a szemében a tűz olyan lett volna, mintha valami csicsás, giccses üvegdarab belsejében égne, pedig láttam már néhányat a fajtádból életemben. - Nem ártana, ha végigmennénk a neveken, arcokon és a fontosabb tudnivalókról, de ezt nagyon jó, hogy említi. Ha a helyzet már bebiztosított, akkor valakinek a kiugró öröme, vagy az egyik szövetségesének, akit megnevez nekem rejtett dühe, csalódottsága szagnyomot hagy, ami lebuktathatja a boruló bilit - magabiztosság csendül ki a szavaiból és mély nyugalom. Nem foglak megölni, mielőtt ennek vége lenne, ha nyersz, ha buksz, mind a kettő sokkal jobb alkalom, ha előtte halsz meg bonyolódik az eset, ha utána, akkor csak utolért a végzet. - Nem bízik az embereiben? - A szíved szépfiú, úgy döngöli a csontod, hogy a fogamba fáj, érzem a számban az ízét. - Avasson be, mi a cél a területtel? Bevásárlóközpontot épít egy műemlék helyére? Azt hallottam azzal nagyon ki lehet borítani a népet! - Próbálj meg egy kicsit feloldódni, nem azért viccelek veled, mert a feladatot semmire vélem, hanem mert hallom az ujjaid motoszkálását, kotorsz csendesen, mint az egerek a falakban persze nem itt. Jól titkolod, hogy síkideg vagy, de engem nem vezetsz meg. Nyugalom, túléled a mai estét. Bár el sem hiszem, hogy erre pont én gondolok!
Vendég
Vendég
Hétf. Okt. 19, 2020 1:42 pm
Get to know me
To: Edmond
- Talán még előny is, nincs belefásulva. – ki tudja? Még akár az is bőven lehet, mert senki nem tudja mit hoz a holnap, mi az, amit észrevesz, amit más nem tenné, lévén megszokta már. Nincs belesajogva és ami ennél fontosabb, nem ismeri a másik félt, nincsenek előítéletei, talán. Apró düh szilánkja fúródik a bőröm alá. Jól van, indulat van bőven, azt szeretem. A tüzet mindig táplálni kell. Lepillantok a szájára, elmosolyodom. A szavai nyomán változó arcát figyelem, el akarok kapni minden apró kis ráncot, ami megfeszül, megmozdul. – Kedves öntől, hogy a nyomásnak tudja be, de 72 éves vagyok, 35 éve vagyok a politikai életben elmélyülve és több, mint 40 éve az üzleti életben, azonkívül a családom feje vagyok, elhiheti nekem, hogy nem szeretek túlozni, sem magamat ijesztgetni, ahogy a mumust sem teszem az ágyam alá, ha csak nincs ott magától, de természetesen még az is megeshet. – a mindenit neki. Látszik, hogy az utca porában jártas, ahol a kocsmába azt mesélik el, hogy machete volt nála, amikor vajazókés. Azonban én jobban szeretném a kis ügyeimet nyugiban végezni, hogy ne kelljen folyton villanó kamerától tartanom, amikor a fél várost zsebre vághatnám, ha nem lenne túl nagy az elosztás. – Mert nincs nyilvánosságra hozva elég sok érdekesség történik a köreinkben, de majd jobban belelát és eldöntheti mennyire túlzok, azonban szeretném, ha megint csak nem becsülné le a másik felet, tekintve, hogy talán nem nyíltan döfnek hátba, de megteszik, sokkal veszélyesebb egy kitervelt gyilkosság, mint egy hirtelen jött ötlet de ezt lehet jobban tudja nálam. – egyem is meg. Hát komolyan azt hiszi, ha nem lenne mitől félnem, akkor hullanának az emberek mellőlem, ülnék itt ideges szívveréssel és tajtékzó vérrel? Hízelgő, hogy gyávának néz, kevésnek. Majd elválik. Elnevetem magam. – Mr. Blackmore Öntől várom el a józan döntéseket, a többit bízza rám nyugodtan. – eszemfaszom megáll. Ennyi piáétól még berúgni sem tudnék, arra nem elég, hogy könnyebb legyen a szívverésem, hogy a gondolatok ne cikázzanak a fejemben, ittam… hát megőrülök. Mélyen beszívom a levegőt, megállom, hogy ezt tovább fejtegessem, miszerint mennyi köze van hozzá? Laza marad a mosolyom, megáll a kezem a kanapé háttámláján. – Ideges vagyok, sok múlik a mai tárgyaláson, többet közt az is, hogy ki nyeri a tendert, hiszen a beszámolók alapján igazán jól állunk, de mindig közbejöhet valami. Piti kis megfélemlítések. – nem, nem törött sörösüveggel. - Természetesen a kocsiban vár minket egy dosszié, de jobban szeretném, ha csak megfigyelne, elvonatkoztatna attól, hogy ki kicsoda, csak lélegző szervezeteket figyelne, semmi előítélet. – márpedig a dosszié alapján lesz, nem véletlen, hogy nincs itt nálam. Az ösztöneit akarom. – Senkiben nem bízom. – magamban sem. Az egyetlen, akire mindent feltennék az Damien, de ő nincs a közelemben jelenleg. Elhúzom a szám, ez a dolog nem tartozik rá, de nincs is jelentősége. – Nem a civilekkel van baja, hanem azokkal, akik pályázatot adtak be az építkezésre, azt sem mondanám, hogy igazságosan döntött a bizottság, de ez nem tartozik már az este témájához. – akárki építi is fel ugyanaz lesz. Nincs jelentősége, ezen a körön túl vannak, ezek a lázadások lezajlottak, most azt keresi, aki megépíti, aki kivitelezi, aki beszerzi, ami kell, aki kaszál az építkezésen és esetleg az arca hoz egy kis látogatottságot is. A szívességbank így működik, betettem és most kiveszek belőle. Végig mérem megint, most egészen kedvtelgetve..
Kezdőlap 
írta: 
