Arcon is vágtak ezzel a kirúgás dologgal. Azóta sokat lógok abban a képtárban, el se hiszem, hogy leélveztem a falat. Anyám rögtön két infarktussal lenne gazdagabb ha ezt valaha megtudná. Tele van a fejem Olival azóta, még a neten is rákerestem, pedig ez igazság szerint sosem jutott az eszembe. Nem bolondultam meg akkor sem annyira, hogy magamat szivassam azzal, hogy őt bámulom videókban, lapokban. Nincs sok cuccom amit össze kell szedni, a főnök szigorú tekintete végig a hátamat nyilazza. Nehezen fog még egy fiatal hülyét találni, aki mellé nem kell még három ember, mert annyit van helyben, hogy egyébként is műszakot visz, akkor is ha épp nem. "Mondtam Chris, nem fogadok el több hibát." - Értem, Mr. Clark, megértem a döntését. - amúgy kurvára nem, mert most pár kóbor cigi, meg egy kis fű és bor még nem ártott senkinek. Nem okádtam le a képeit, nem engedtem be illetéktelent és fel sem gyújtottam. Mégis, munkaidő és többször egymás után. Hogy bassza meg a kurva élet!  
Becipzározom az utazót, átveszem a borítékot és elhúzom a belem. Technikailag céltalanul, ebben a fos időben. Láttam az öreg arcán, hogy amúgy sajnálja. Ő bírt, csak a többi seggfej nem. Hiába, a világ nem fogad el hibákat. Veszek egy doboz cigit, szétáztatom az esőben és a belváros felé megyek. Még a zsebemben van két spangli is, úgyhogy legalább aludni fogok tudni egy jót, már csak a holt kellene behatárolni valamilyen vonalzóval. Elhaladok bárok, nevető emberek, párok között akik mind újsággal a fejükön vagy ernyő alatt szaladnak be valahová. Még egy bár, egy étterem, pénzváltó, szálloda. Kitörlöm a homlokomból a vizet. Csak egy este, egyetlen egy amikor kényelmes helyre tehetem a seggem, tisztességes hely van a kádban, illatos a törölköző és van szobaszerviz. Nem mondom, hogy a régi életemből nem hiányzik egy rakás dolog, de én hoztam meg a döntést.
Besétálok, már az nem tetszik amúgy, ahogy a recepciós rám néz. Éppen valami ultrafontos dologban zavarom meg őket, amit nem kellene hallanom sem, hisz "Mr. Hudson lakosztályát hozzátok rendbe, a heti második takarítás következik." Mr. Hudson. Mr. miféle Hudson? Némán hallgatózom tovább, mennyire szánalmas vagyok már. "Ilyen arccal elnöknek is indulhatna." Annak. "Még a neve is, Oliver, milyen szép". Akkorát dobban a szívem, hogy félre kell néznem. Oli? Olinak van itt lakosztálya? Beletörlöm a kezem a farmeromba, keresek valami logót, nevet, akármit. Hamilton, Hamilton, Hamilton. Honnan..? Baszki, fejcsóválva rázom ki a gondolatot. Hamilton, itt volt foglalás amikor úgy volt, hogy eljövök karácsonyra. Ebbe a kurva hotelbe jöttünk volna, ha nem baszom el a bizonyítványt. Apám nem egyezett bele az útba, nem jöhettem. Ő sem jött utána, még csak fel sem hívott. Anyám akkora notórius kamugép ha a családról van szó, hogy el se tudom képzelni vajon most mit adott elő mindenkinek, hová tűntem két éve. Végre rám emeli a csaj a tekintetét, meg vagyok tisztelve. "Segíthetünk esetleg?" - Segíthetnek. Szobát szeretnék két főre, két éjszakára, minél magasabban. Lehetőleg kádast és nem zuhanyzóst. Megoldható? - pötyög, utánanéz. Megoldható. Megmosolyogtatjuk egymást, én a kápéval, ő meg a jatt reményével. Kilapátolom a borítékból a pénzt, hát ezt verhetném el értelmesebb dolgokra is. "Milyen nevet írhatok?" Picsába. - Jenson. Christopher. - rám mosolyog, nyomtat én meg nem kérek számlát sem, mert ilyen rendes vagyok. Londindert sem, semmit. Rákacsintok egy mosoly kíséretében. Az extrás emelet alá, ahogy kértem. A dohányzást elfelejtettem, de sebaj. Mindenhol van ablak. A szobám helyett viszont a legfelsőre megyek, a magánokhoz. Ha kell, mindet végignézem egyesével. Fogalmam sincs mit csinálok, miért akarok ide bejutni. Először csak kopogok az ajtókon, kettőből ki is néznek. Nem nyerek. Suite meg nincs olyan sok, marad kettő. Oli nem szeret középen lenni sehol, tuti a szélső az. A régi bankkártyámat dugom az ajtóhoz, hátha megcseszi annyira a kilincs nyelvét, hogy bemehessek. A vállamra nehezedő kéztől kis híján kapok agyrákot. "A betörés bűncselekmény fiam." Ennyi marad meg az egészből, meg az, hogy ketten elvezetnek. - Nézze nem akartam betörni, esküszöm. Csak eltévesztettem az emeletet. - magyarázom, rohadtul nem hiszi el. Nem is illek ide, mennyire igaza van. Egyáltalán nem tűnök a Hudson lakosztályba valónak, se a szállodába, semmilyen szinten. - De ismerem Mr. Hudsont. Hívja fel. Komolyan, hívja fel Oliver Hudsont és kérdezze meg tőle. - befékezek, felajánlhatnám, hogy én hívom fel, de fogalmam sincs hol érem el. Aztán azt mondanák nem is vele beszélnek. - Hívják fel! - jönnek a zsarukkal, na de egy név, egy ilyen név mindig súlyt jelent. Felhívják, a szívem üt kétezret percenként. Mi a gecit mondok neki? "Mit mondjunk, ki a vendége?" - Chris, a galériából. Tudni fogja. - bízom benne, hogy nem felejtette el a múltkorit. Nem tehette, nekem nem ment. Noha nem mondtam neki nevet. "Chris a galériából, Mr. Hudson. Azt állítja véletlen és a szobája az öné alatt van. Ismeri?" Intek, hogy adja ide. - Hogyne ismernél, nem igaz? Elmondod a két baromnak, hogy nem betörő vagyok? - kérdezem közvetlenül, minél erősebb kapcsolódás kell. Visszaadom a telefont, nem akarok vele beszélni. Megkattantam, megőrültem miatta. Azóta nem bírok másra gondolni, vagy normálisan viselkedni. Kihasználom ezt a fél percet és a lépcsőkhöz iramodok. Annyira kár, hogy meghallom a balfaszságom maradékát. "A bankkártyán nem ez a név szerepel, hanem Leigh. Hayden Leigh. Rohadt kis tolvaj." - a többit meg nem akarom hallani, remélem már letették. Remélem lehetek elég gyors hozzájuk képest. Átrohanok az előcsarnokon a végtelen lépcsősor után és kivágom magam előtt az ajtót. A szar esőben semmit sem látok. Meg kellene őt várnom. Mégsem kellene, lopással meg betörés gyanújával fogják hívni a zsarukat. Ha elszedik az irataimat vége. Hát futni kezdek az utcán, törölgetem a szemem, semmit nem látok. Csak két sarokkal odébb állok meg, befordulva valami étterem mellett. Felröhögök kínomban, hát ilyen nincs. Nincs! Azt fogják hinni, hogy magamat is kiraboltam. Nem futok tovább, majd az utca másik végén másfelé megyek. Így kell pénzt kidobni, mi?

Kelletlenül igazat adok neki magamban. Tényleg imádom elhúzni minden percét, lehet amiatt amit megtanultam. Ha tovább bírom, tovább marad és mindig olyan, mintha sose lenne vége, sose maradna semmi belőle. Pedig eleinte ez nem volt célom egyáltalán, sőt csak voltam benne, nem is értettem mit akar tőlem, mi az amit tennem kéne és ugyan miért nem fogja fel ha azt mondom nem. Csak aztán már azok a nemek másmilyenek lettek és más célt is szolgáltak. New Yorkban megijedtem magamtól, kettőnktől, mert voltak pillanatok amikor tényleg sok volt, sőt túl sok, az szám mégis képtelen volt neki kimondani. Úgyhogy tényleg kurvára nem hiszem el, hogy akár fél percig is sajnált. Állt a farka végig és minden porcikámon járt a keze meg a szája, minden sóhaja húzott, csak míg ő kedvére élvezhetett nekem nem volt szabad. Ez már dühítő volt, iszonyatosan berágtam, de ki voltam szolgáltatva. Ha épp nem láttam magam előtt, akkor mögöttem volt és nem tudtam melyik pontomból fog a szívembe, a testembe áradni az a rohadt fájó, édes kín amit adott. Zavartan nyelek, italt is, slukkot is.
- Lebuktam, most mi lesz? - zsibbadó szájjal mosolygok rá, hát nehezemre esik ilyenekről beszélgetni, mégis valahol jó. Tessék, pont erről beszélünk. - Tényleg sokat vártál. - kedvesedik a mosoly, pedig voltak ennek már előfutárai közöttünk. New York pedig fogalommá vált az első alkalom után. Többszörös jelentése lett, annak a lakásnak minden kis zaját, sóhaját ismertem. Tudtam mit jelent mikor becsukódik mögöttünk az ajtó és Oli rátekeri a zárat. - Húzni és meghúzni is. - felnevetek, pedig nincs ebben semmi vicc sem. Valójában mindkét opciót szeretem, ezért nem tudok már egyhelyben sem ülni. Lassan képtelen leszek már mindenre és meg fogom kérni, hogy érjen már hozzám, akkor majd megint lesz hangom és agyam is. Főleg ha így néz rám, mint most.
- Imádtam, hogy sikerült meglepjelek. Bár az elhatározásaimat olyan szépen meg tudod mindig dönteni. - mert nem ilyen elsöprő valami jutott az eszembe, azt hittem csak kap egy gyors szopást, aztán elfelejti az egészet. Elsodort magával, a forró csókjával és ott volt a vége. - Pedig milyen óvatos csókot adtam odakint, nem? - el is némult, imádtam érte, hogy elnémult. Meglepődött, egy pont nekem. A szájára pillantok, igen pontosan arra gondolok. Azzal orozta el az irányítást tőlem. Hátradöntöm a fejem, meghalok úgy kívánom a csókját, abba viszont nem ringatom bele magam, hogy csak egyet. Úgysem csak annyi lenne.
- Jelent. - elmosolyodom, nekem is jelentett, hiába győzködtem magam arról, hogy nem és ez egyszerűen csak így jött ki. Olyan volt, mint régen. Elsöprő erejű, szenvedélyes és repetát kívánó. Istenem, jöjjön már ide, elfekszem és feküdjön rám, simogatni akarom végre tisztességes feltételek között, ahol nem kell sietni és nem fognak ránk nyitni. Kurvára senki sem fog megzavarni. - Nehéz a seggemen maradni ha ilyeneket mondasz. - nyögök panaszos hangon, hát azt mondtam beszélgessünk. Nem mintha rosszat csinálna, vagy nem azt tenné amit kértem. Ellenkezőleg, pontosan azt teszi csak nem bírom el. Lassan már nem tudok mit lenyelni, egyszerűen ki fog folyni a nyálam és könyörögni fogok, hogy mondja már közelebbről. Nehézkesen nevetek fel, pedig megmozdulnom sem kéne, szabályosan fáj. - Előjátéknak. - kész, végem, ömlenek rám a vágyképek, le nem baszom, hogy ki ne merje találni, hogy hajnalig nem dug meg legalább egyszer, mert akkor azért fogok kikelni magamból. Most meg azért tenném, ha megpróbálná. - Akkor napkeltéig nem leszel bennem? - mérem végig, felfalom a tekintetemmel, igazítom magam a nadrágban. Az ér, ha kiverem közben és taknyos kölyök módjára elélvezek így, hogy csak beszélünk valamiről amit megtettünk egymilliószor és most nem? Megharapom az ujjam, kicsit fájjon már élesen valami, hát belém folynak a szavai rögtön, átmelegítenek és a bőrömet nyalják, teszik nagyon nagyon meleggé. Mocorogni kezdek, megfeszítem a seggem, lazítok, feszítek, lazítok, nem mintha érne bármit. Ez is csak egy látszat, egy kapaszkodás. Megbűvölve nézem a kezét, a farkát aminek a sziluettjét mutatja meg csak. Istenem, adja ide nekem! Biztos nagyon forró, ő meg hasonlóan forrón nyögne ha megfognám.
- Erről később beszéljünk. - hogy mi voltam, miért hagyott el akkor ilyen kegyetlen módon, minek jegyezte el a testvéremet ha egyszer nekem vallott szerelmet olyan sokszor! Most nem érdekel mi a szarért törte össze a szívem, ha amúgy meg ilyen szemekkel tud rám nézni. A vágyak ellopják az ép gondolataimat és elzárják előlem mindet. Hisz előveszi amitől nyögnöm kell, visszafogni magamat, hogy ne hajoljak át hozzá és nyaljak rajta végig. Izzik az agyam, a bőröm is le akar mászni a csontjaimról.
- Mert éppen beszélgetünk. - ha nem tennénk, akkor szavak nélkül tennénk meg a testünkkel, ami egy tökéletes opció ugyanúgy. Rá akarok mászni, a szája alá simulni, legalább két percre csak. - Ha közelebb megyek, nem fogunk. - vagyis fogunk amennyire ismerem magunkat, csak nem így. Azzal letépnénk a láncot a visszafogottan mardosó vágyakról és kurvára imádom nézni őt ahogy szenvedve kíván, mert ugyanígy vagyok én is. Persze az emlékezéssel nem javítjuk a dolgot, hisz annyi mocskos, szexi és lopott együttlét van mögöttünk, hogy ha megírnánk kaszálhatnánk vele egy csomó pénzt. - Tudom, imádom mikor beszélsz hozzám közben. Is. - meg mindig, mindenhogyan. Akkor is ha suttog, ha indulat van a hangjában, ha csábít. Minden skáláját szeretem a hangjának, mert mindnek ugyanaz a vége.
- Persze, hazudhattam, hogy belerúgtam a küszöbbe. - felnevetek, pedig már nevetni sem megy rendesen, látom magunkat akkor. A fülemen a telefon, apám aggódó hangja és az ő belém nyomuló farka. Nem érdekelte, hogy nem szabad és éppen elhajtom, hogy tolnám el, húzott magára és kapaszkodni se tudtam semmibe, megpróbáltam csendben maradni, nem lihegni a telefonba. Embert próbáló nehézségű volt. Miután lenyugodtak úgy dobtam el a telefont mintha büdös lenne. - Elhordtalak mindenféle szemétnek, a nyakamig nyomtad a térdem és vigyorogva beismerted. És folytattad. - sóhajtok tőle, kurvára folytatta és akartam is, hogy tegye. Sőt, aznap éjjel még legalább kétszer ott lyukadtunk ki.
A szavaival szexbarlanggá építi át az egész lakást. A pultra pillantok, nagy levegővel vissza rá, belém forrasztja a keze a szót, reményteljes "ah" csúszik ki. Áthágta a szabályt, azt mondtam maradjon messze, kis híján elélvezek annyira meleg a keze. Szedjen ki a nadrágból, ne siessen és csinálja lassan. - Ez legalább öt menet. - megvonaglok, nem bírom, úristen. Kétségbeesve kell nyelnem, felhajtanom a pólóm, dögmeleg van. - Végigcsinálom, ha bírod. - rohadék a mosolyom, feltehetőleg nem lesz őszinte mosolyom utána, csak húzni akarom vele. Minden centijét vágyom, őt a kezem alá, a számba, a bőrét akarom harapni, befalni. Bámulom a kezét mint egy jelenést, a mozgásra figyelek fel. Imádom, hogy tetszik neki a bőröm. Legalább olyan szenvedve néz, mint én őt amikor levetkőzött. - Tudom, Oli. - megint nyelek, lassan már a nyelvem kéne lenyelnem. - Pedig legalább annyira élvezni akarsz most, mint én. - nem szabad, nem fogom felajánlani az kurva élet. Nem nyúlhatok hozzá még, nem szabad, a szájában akarok elmenni először. Faszért nem jártam buddhista tanfolyamra? Az az igen a belsőmet melengeti, nagy nehezen állok fel és lépek elé, próbálok nem elporladni a pillantásától. A kezei imádott bilincsként érnek a combjaimhoz, megremeg a lábam is. Felhúzom a pólóm, tuti olyan éhes szemekkel nézem centikre magamtól. Az ajkai olyan puhán simulnak rám, hogy nem palástoltan is nyögnöm kell. - Aham, igen, aham. - a fele mormogás, nem tudok beszélni Oli, ne túráztass meg. Nyomd hozzám a szádat kérlek, kérlek szépen! Muszáj simogatnom közben, hozzá kell érnem a hajához, a kezéhez, az arcához is. Iszonyatosan forró a csók a bőrömön, nem fogom túlélni, ez biztos. Ezt sem, nem hogy az éjszakát. Főleg mert direkt mozdul, lüktet a farkam, annyira közel van, szinte semmi lenne, hogy előbuktassa. Meghalok, még levegőt se merek venni. Önkívületben mondom ki ezt a szalagavatós dolgot. Az álmom volt, hogy lásson végzősként. Legyen ott, táncoljon velem az életem egyik záró szakaszában és nyissuk meg az újat. Az ajkai alá tolom a hasam, annyira édes és jó és a számba kell harapnom, mert érzem a gumi feszülését. Atyaisten! - Mindet. - nyögök megint, micsoda hülye kérdés. Egyáltalán minek kérdez, hát már nem is látok semmit. Látnom kell, lenézek, esdekelve kócolok a hajába. Aljas, feléget a szája, a tenyerei a seggemen. Jó, hogy levettem az alsógatyám. Már meghaltam volna ha rajtam van. Hevesen dobogó szívvel harapom a szoba levegőjét. - Így kurva nehéz ám dönteni! - hogy is kérheti, istenem abban a nagy kék égben, vágjál már belém valami villámot. Lábujjhegyre emelkedem, levegő kell. - A tánc kell. - remélem a fejemre esik a lámpa akkorát hazudok, azt se tudom most hirtelen hogyan kell egyik lábról a másikra állni. Mozdulni se tudok. - Meg a.. - úristen, jó, hátrébb tolom magam. Nem bírom el a száját is. Ráfogok az állára. - a telefonom. - Köszönöm istenem, hogy ki tudtam mondani ezt a szót! Úgy menekülök a szexi és nagyon csábító közelségétől, mintha puskából lőnének ki. Remegő térdekkel vánszorgok el a cuccomig és kihorgászom a telefonom meg azt, amit őrzök tőle legalább 6 éve. A fülemben dobogó szívvel nyitom a youtube-ot, hogy begépeljem a dalt, ami szólt aznap este. A nyakamba teszem a régi szmokingjához tartozó fehér díszsálat és teljesen hülyén visszamegyek a bűvkörébe. Ideges vagyok? Jesszusom, igen. Nyújtom felé a kezem míg elindítom a zenét és ledobom a telefont a kanapéra. A nyakába dobom, a két végét megtartom a kezemben és hozzálépek. - Tudom már miért kaptam akkorát aznap, mikor ez hozzám került. - Chichagoban voltunk télen valami operagála miatt mindannyian. Szokás szerint összebalhéztam apámmal valamin a szállodában. Elszöktem, nem láttam a dühtől. Azt hiszem legalább öt órát bolyongtam a városban egy szál pulóverben. Átölelem a derekát a jobbommal, kérem a táncba, a lépések egyvelegébe. - Iszonyat hideg volt. - támasztom a homlokom az övéhez - Nem találtatok meg, csak te, véletlenül. Hamarabb mint a zsaruk. - felsimogatok a hátán, a gerince mellett - Akkora pofont adtál, hogy majd lerepült a fejem. Betekertél ezzel a sállal, a zakóddal, a csókoddal. Így egymás után. - hozzányomom magam és elmosolyodom egy nyögés mellett. Szerintem sose fogok lelankadni sem. Kilépek, mintha tényleg különös keringőt járnánk. Tesszük. - Szmokingban jobban illene. - felnevetek végre, magam után húzom, nálam a sál. Ha nem viselkedik még meg is kötözöm vele. - Kár, hogy nem láttál a szalagavatómon, Oli. - tudom, nyilván nem jöhetett volna el. Csak mégis. Kár. - De gratulálhatsz most. - a pólója alá nyúlok, hogy a csípőjére tehessem a kezem. Ingerlően simulunk össze, iszonyatosan.

Elnevetem magam és kicsit közelebb húzódom, hogy jobban érezzem észveszejtően letaglózó illatát. - Mert nem voltak igazi elhatározásaid. - megeresztek egy gyenge kis mosolyt, majd leszakad a fejem, annyi vágy van már bennem, hogy félek felrobbanok, vagy spontán elhagyom a testem és tűzbe burkolom a lakosztályt. Nehezen tartom féken a tomboló elemi erőt, annyira csak rá koncentrálok, ő kerül a fókuszpontba. Ahogy megemlíti az óvatos csókot eszembe jut az első. Akkoriban sem volt elhatározása csak csak őrült kíváncsisága és bomlasztó intelligencia, ami rám volt hatással. Na meg  a tökéletes humorérzék és nem tagadom a romlatlansága is vonzott.  Egy az egyben minden benne nem is fogok hazudni. Biztosan tudja, hogy a vonzalmam része szólt a kölyöktestének is, nem csak a jelleme varázsolt el teljesen. Mennyit harcoltam a csókért, előbb dugtam meg, előbb szoptam le és ő is előbb tette velem, mint hagyta, hogy igazán megcsókoljam. Ahhoz hajóra kellett szállni és meg kellett élni, hogy ne hajtsa el a fejét, hogy maga kéredzkedjen alá, végül ő csókolt meg engem. Jobban vártam, mint a karácsonyt, hiszen olyan vadul vágytam rá, hogy zúgott a fejem tőle. Óvatosan vettem el, csak a számmal ízleltem el őt, a nyelvem eldugtam előle, hogy ne riassza, ne ijessze meg a mohóságom. Végül, hogy rákapott az ízére, ahogy rágondolok is összefut a nyél a számban. - Ó igen, bátortalan kis hergelő csók volt az, de valahogy mégis minden ízében te magad. - azt hiszem a testem  és a tudatom alja azonnal felismerte őt, én csak mentem az ösztönök után, amik hívtak és csaltak felé. Jó ég, micsoda kaland volt az. Nagyot nyelek, hogy ne meséljem el, milyen volt annyi év után benne lenni.
- Nem várom el a seggedtől, hogy ott maradjon, valami egészen más szerepet szánok neki. - az ölemben lenne jó helyen, ha ledobta a nadrágot végre és csupaszon a farkamhoz simul. Az lenne idevaló és ideje is lenne, mert felrobbanok. Úgy nézem őt, mint, aki máris megtett mindent vele a tekintetem tele perverz üzenetekkel, vad gondolatok tömkelegével, ígérettel és könyörgéssel, de én vagyok aki uralkodik, igaz? Nem. Nem is akarok. Felszisszenek. - Kemény elhatározás, szeretnéd, hogy napkeltéig máshogy dugjalak meg, mint a farkammal? - vigyázzon a szép szájával, mert ha erre most igent mond azzal mind a kettőnket meglehetősen megkínoz, de ha egyszer azt mondom úgy lesz, akkor úgy lesz. Akkor az ujjaimmal és egyéb eszközökkel fogom hullára kefélni. Annak is van egy bája, de nem hiszem, hogy ma. Azonnal melegem lesz, ahogy végig mér, megőrjít, lecsuklik a tekintetem az ölére, most ő markolja a szép merevedést, amit bűn nem látni, nem kóstolni, nem kézbe venni, nem kielégíteni, de szenvedjen csak, ahogy teszem én is. Őrjöngeni tudnék. Értem, amit mond amúgy, mert bizsereg a talpam a mehetnékétől felé, csakis.
Rendben. Később beszélgessünk róla, díjazom, hogy nem most kerül terítékre, elrontaná a hangulatot, amit fokoz a pia, a fű, és természetesen ez, ami belőle ömlik, mintha ellephetne, mint a folyékony szex ígérte, a víz jellege, Hayden maga. - Nem érzed, hogy eleget beszéltünk, lehetne a szájaknak más feladatot is adni, én tele vagyok buja és perverz ötletekkel, megélhetnénk a múlt árnyait megint, új színt húzva rájuk és persze a jelent is bele építhetjük. - vicsorgok a kíntól, ahogy őt nézem és kívánom, olyan eszeveszetten, hogy azt nem lehet szavakkal elmondani, nem is akarom, csak azt, hogy értse a testem. - Tudom. - én neveltem belé, hogy a hangomtól is spontán meg tudjon merevedni, elég egy hanglejtés, egy olyan szó, mennyit szívattam ezzel családi körben. Elvigyorodom, remélem neki eszébe jut, hogy hányszor okoztam neki kellemetlen pillanatokat egy jól megválasztott kijelentéssel, egy ostobának tűnő, mellékes megjegyzéssel, amitől tudtam, hogy a 14 éves kis srác farka haptákba vágta magát az étteremben, a családja körében, amiikor éppen tápászkodtunk fel. Na persze kibulizta, hogy velem, jöhessen haza, mennyit álltunk erdei kis ösvényekre befordulva, mennyit dugtunk az üléseken, vagy éppen csak a számat vetet igénybe, vigaszdíj, amiért az anyja elvörösödve tapasztalta, hogy a fia keze miért van zsebre dugva és miért nem veszi fel a kabátot a hideg levegő ellenére. - Sok hazugság szegélyezte a kapcsolatunk göröngyös útjait és egyiket sem bánom. - nekem is sok hazug szó hagyta el a szám, hogy miért megyek folyton, hova viszem hétvégente és miért nem vigyázok rá jobban, amikor sebes a térde, vagy éppen nehezebben jár, mint máskor. Gyerek még Beth, nem tudom megvédeni tőle, hogy összetörje magát. Kutya baja, nézz rá! És ő nézte, aztán engem, de azt hiszem az anyja, soha nem jött rá, nem mert buta nő volt, hanem mert abszurd lett volna és mert nekem ő mindig is Helit szánta, végül valóra vált az álma, hiszen mégis lebuktunk, ha nem is tényszerűen, de ha rákérdezett volna Richard, nem tagadom le. - Vajon vagy még olyan hajlékony? - nem, nem hiszem, de kipróbálnám szívesen, ahhoz gyerek test kell, hogy olyan dúsan lehessen a testét csomagolni.  Mélyet sóhajtva fegyelem őt, itt fogok megvadulni, ha nem érhetek hozzá, bizsereg minden kis centim érte, mintha vonzana, mint a mágnes és nekem semmi erőm ellenállni neki, menni akarok, ölelni akarom, csókolni. - Nem mondtam, hogy mindenhol lenyomunk egy menetet Hayden, ne legyél mohó. - mondom ezt én, aki mindenhol meg akarom baszni. - Nyilván nem bírok el öt menetet, öreg vagyok már. - gúnyos kis mosolyt villantok az összes fogam kilátszik, mert nem vagyok fiatal, de öreg semmiképpen sem, tekintve, hogy mennyi a dzsinnek átlagéletkora. Embernek aggastyán lennék, akinek fel sem áll, nemhogy több menetről beszélgessenek. Az életem egy harmadát sem éltem még le.
Megmutatja a hasát, engem meg elönt a vadító forróság, feltekeredik a gerincemre, mint egy régimódi virág, beindáz. - Legalább annyira, mint te, ha nem jobban. Érzem a nyelvemen a bőröd ízét Hayden, a összes szeplődet végig akarom csókolni, nyalni. - végre felém lép, van isten. Sietősen siklok hátrébb a fotelba, hogy a combjaira fogva a számra húzzam őt. - Igen? - elnevetem magam, tudom, hogy hajszolna. Forró levegőt fújok a hasára, mielőtt lecsapna a szám és mohón belekóstolok, megállom, hogy harapásokkal faljam be, hogy azonnal letoljam a nadrágot róla és úgy cuppanjak a farkára,  hogy azonnal torokra lökjem.
Az ujjai bizsergetik a fejbőröm és mégis a hasán csókolok, nyitott szájjal siklok le az ölére a nadrágon keresztül veszem az ajkaim közé, végig csúszom rajta hosszában. - Mindent? Mohó. - én is mindent akarok. Az ujjaim a seggébe kapnak, magamra rántom, a farka kőkemény és ízletes, ne mondja, hogy inkább táncol, hát menten meghalok. Az egész vérem lángoló gejzír, beletemetkezem az ölébe, nekinyom az arcom, a farkát már az orrommal simogatom, hogy betoljam a nádra anyagát a feszes golyókra, a farka tövére csókolok. - Ümmm, értem. - menten táncolunk, csak előbb, még egyszer had fut végig a szám a merevedésén. - hát nem tudom Hay ez lehet eldurran félúton.- problémák. Ja és persze az enyém is. Öklösök püfölik az alhasam a vágy okozta szenvedés előhírnökeként. Megvadulok tőle. Hátrébb lép, üres marad a sóhajom, el is engedem, hogy előszedje a telefonját. Figyelem őt, a ruganyos járását, de jó neki, a  remegését, abban tudom követni. Le sem veszem a szemem róla, a kezem az ölemben, szorítom a farkam tövét, hogy csillapodjak kicsit, meg_fogok_őrülni. Elindul a dal és a kezében a kezemmel felállok. Minden tekintetben immár. Megmosolygom a dal választást. Kihúzom magam a sál fogságában. - Igen? Megértetted azóta? Mikor szoksz le róla Hayden, hogy elszaladgálj? - mint ma? Ma is le kellett volna neki keverni egyet, de akkor elvesztem a bizalmát, amit meg sem kaptam. Ott és akkor birtokoltam, mert a fiú 110%-osan az enyém volt azt tettem vele, amit akartam, A hisztijeit nagyon jól kezeltem és a szex, mindenre megoldás volt, a kedveskedés. Imádtam hízelegni neki. Hozzá lépek, én is a derekát fogom, a csípőjét, mert nyilván mindketten vezetni tudunk ebben a táncban. Inkább csak vagyunk, mint táncolunk, a homloka forró az enyémnek döntve, a lehelete köztünk kavarog a szavai is. - Ijedtemben ütöttelek meg. - vallom be, mert olyan pánik volt bennem, hogy a harag eltörpült mellette, azt akartam, hogy megjegyezze, meg is bántam azonnal, de sosem mondtam el neki, később, mikor elaludt én egy másik szobában részegre ittam magam a rémülettől. Akármi történhetett volna vele, akármi. Neki ringatom magam a dal ritmusára, besimogatok a póló alá, ahogy kilép azonnal visszahúzom, el ne merjen hagyni. Mindkét kezemmel a bőrén fogok, elporladok, a csontok kozmálnak éppen el bennem, nem bírom ki. Magamhoz húzom. - Tévedés, meztelenül sokkal jobb lenne. - nekinyom a csípőm, hogy érezzük egymás feszülő vágyát. - Én is sajnálom Hayden, de nem mehettem el, - felvételeket láttam, sokat és meghasadtam tőle, a szívem összetörte, de nem mehettem el. Felsimogatok a hátán, a gerincem az ujjai alá törleszkedik, megállok a tarkójánál, rámarkolok és belefordítom a  szám a szája alá. - Gratulálok. - a zene lassan véget ér, bedob ugyanattól a előadótól egy másik lassú számot és én ringatom az ölelésemben, a csókomban, amiben feleszek az ajkáról minden apró kis morzsát. A testem neki simul, az ujjaim befutnak a haja alá, másik kezemmel a pólóját húzom fel az enyémmel egyetemben, hogy meztelen mellkasunk érjen össze. Hosszan kitartóan csókolom, még mindig mozdulok a zenére, már nem is számít semmi csak ő és én. Olyan közel lépek, hogy a pólóinkat megtartsa a felsőtestünk, a kezem szabaddá válik, átszaladok a hátára, végig karcolom a gerincét és befutok a nadrág dereka alá, hogy a meztelen seggére markolhassak.
Felpezsdülök, a bőröm inden ponton bizsereg, a hajam elizzik, az agyam vergődik a koponyámban, elönt a forróság és a szívem átkoppint az övéhez, bebocsátást kér. Nekitáncoltatom a kanapénak, hirtelen válok le a szájáról és meglököm, hogy egyensúlyát vesztve a kanapén landoljon, a sállal a nyakamban azonnal hajolok is utána, két kezem a két térdére zuhan, szétrántom a combjait és ellentmondást nem tűrően guggolok elé, megint a számra rántom az övét a jobbommal a tarkóját markolva, a balom a combján szórtja egyre feljebb. - Hogy legyen Hayden, napkeltéig kell várjak rád? - remélem nem, főleg mert a balom már a nadrág alá kutakodik be. Kézbe és szájba akarom venni, nincs vita, nem dönthet. Ha ellenkezik,, akkor… játékot váltunk.

Majdnem sebesen mondok neki nemet arra, hogy mivel is, buta kérdés, hát a farkára vágyom, hosszú és kimerítő szexre, ami után órákig vagyok békében kiütve. Csak a fejem ingatom meg, be fogja tenni mert napkeltéig nem bírnánk ki, egyikünk sem. Vagyis magamról ezt biztosan ki tudom mondani. Igaza van abban is, hogy már nagyon sokat beszéltünk, semmi semleges témánk nincsen ami lohasztó lenne, mondjuk a gazdasági élet elemzése, hol lakom, ő egyébként hol, vele mi van, velem mi van meg ilyenek, semmi nincs. Az összes szavából a szex folyik az agyamba, még tölcsér sem kell hozzá, állok alá magamtól is nyitott szájjal. Van egy olyan csúnya balsejtelmem is, hogy direkt mondja azt és úgy, ahogy, hogy elveszítsem a türelmemet és négykézláb odakússzak hozzá nem beszélgetni. Kurvára megszenvedem, hogy nincs a közelemben és nem tudok hozzáérni, mert erre vágyom, ezt akarom és biztos megrohadok helyben ha nem orvosoljuk a problémás részeimet sürgősen.A térdemen simogatnak az ujjaim, végig a combomon le és fel, mindig oda-vissza, mert éppen üvöltve szaladok a nirvána kitalációjáért, kár, hogy nekem az teljességgel esélytelen. Elég ha elkezd nekem duruzsolni, máris vége a koncentrációmnak. Egy idő után ez teljesen így volt, egyszerűen nem tudtam másra figyelni ha jelen volt. Spontán merevedésem lett egyszer a vacsoránál, mert ahogy ette a rohadt süteményt miközben rám nézett az maga volt az erotikus felhívás. Persze tök véletlenül ettem le magam, "disznó vagy Hayden, menj átöltözni" szalagokkal mentettem ki magam, ő meg nem jöhetett utánam. Az ágyamra vetődve vertem ki és csak a szájára tudtam gondolni, az éjszakára ami előttünk állt. Mire átöltözve leértem, kisimult voltam, amit egyedül ő látott, felismerte a jeleit. Nem tudtam eldönteni, hogy a pillantása inkább dühös, vagy inkább kárörvendő.
- Úgysem értették volna meg. - tudom, ezt én is megértettem egy idő után, hogy amit tettünk az bűn volt, nem lett volna szabad. - Az ilyenek meg csak hazugságokat érdemelnek. - kicsiket, nagyokat, nagyobbakat, hatalmasakat. Felnevetek. - Fogalmam sincs, próbáld ki. - nyílt felhívás, biztosan nem vagyok már, évek teltek el, felépült és átalakult az izomzatom, de a kedvéért teszek egy kurva próbát, vagy százat, mindegy csak jöjjön már ide hozzám. A számra nyalok, elmosolyodom. Nicsak, mit nem mond! - Ki sorolta fel a fél lakást első körben? - ettől még a szőnyegre nézek szinte akaratlanul is és úgy vissza rá. Közel van, ahogy a kanapé meg a seggem alatt, a fotel az övé alatt. Három pont máris adott az ötből. - Akkor kímélni kell meg minden? - gátlástalanul vigyorgok vissza, még hogy öreg! Na persze, egy évvel sem látszik idősebbnek mint mikor utoljára láttam. Igaz, más a haja, de ennyi. A teste nem változott, múltkor kaptam belőle ízelítőt, korántsem annyit amennyi kielégítette volna minden kíváncsiságomat, de kaptam. Megáll a kezem, mert itt van helyette az övé ingerlően gyengéden, az áramköreimnek is lőttek azonnali jelleggel. Nem húzom hát, hogy elé tudjak állni és felhúzzam a pólóm. Imádom a haját simogatni közben, a szája atomjaimra porlaszt. - Most nem tudok.. - felnyögök, jó istenem jó leszek ígérem, csak ezt had éljem már túl! - gondolkodni. - a legszebb látványom a világon, hogy itt van előttem, a forró szája rajtam járja a kínzást, hát csak az a kis gumi, húzza meg és vegyen a szájába. - Ó, igen. - hátrahajtom a fejem is, mosolyogva nyögök, majdnem megbillent annyira, hogy keressek egy menekülő utat. Olyan forró, olyan követelőző a szája, lebomlik az agyam, végem van, ne hagyja abba, istenem csak ne. - Istenem.. - dehogy akarok táncolni, itt akarok maradni előtte, megkínoz és tönkre is megyek tőle, préselődnek az izmaim is annyira próbálok koncentrálni. - Ha nem hagyod abba, akkor biztos. - ismerem el, nincs mit szégyellni rajta hát én is tudom, hogy itt kellene maradni és hagyni, hogy tovább ingereljen, hogy nyaljon végig, duh. Remegő lábakkal mászom el a cuccaimig és vissza hozzá. Balga módon nyújtom neki a kezem, csak félig vakulok bele az akarásba ahogy feláll és elém érkezik. Ha a tánc előjáték, képezni fogom magam tanfolyamon. A saját sálját dobom a nyakába, pedig már nem húzom le magamhoz, nem kell. Felnőttem hozzá. Magasságilag biztos. - Elég egyszerű módszer, nem? - halkan kérdezem, hát persze, hogy már értem. A mai "szia" is visszafogott volt a részéről, bár sokkalta jobb, hogy nem mást mondott, nem tett semmit. - Aggódtál, hogy baj lesz. Pedig elég jól bírtam a strapát kölyökként is. - az övét is, fájt az a pofon a dermedt arcon, égetett a csók a hűvös számon, megijesztett milyen heves és gyönyörű volt egyszerre. A homlokom az övénél, olyan közel van, isteni egy élmény. Elmosolygom magam mikor visszahúz, az ujjai válaszok az enyémekre, hozzá akarok érni ahogy ő is hozzám. Muszáj felnevetnem. - A meztelenségről nem ez jut az eszembe. - minden mást bekötök hozzá, a táncot valahogy nem. A homlokára nyögök, nekem feszül s én neki, hogy is volt a félút? Remélem nem most jön el, mert elsüllyedek ha igen. Leengedem magam, visszatolom, hogy húzhassam a vágyam az övén. Istenem, remélem még van pár ilyen elbaszott csapda ötletem. - Tudom, csak szerettem volna ha mégis. - A gerincárkát cirógatom, képtelenség, hogy hozzárhessek mindenhol, pedig szeretnék. Megremeg az ajkam felett az egy szava, a bordakosara alját simogatom, fogadom a csókját, el akarok benne veszni. Szabad kezem csúszik a hajába, a tarkójára támasztok, elnyílik a szám, összekeveredünk benne. Lágy marad, ő csókoljon s én vesszek el benne, csókolja ki belőlem a levegőt, súgja az ajkaim közé a sóhaját. Finom csók, nem faljuk fel benne egymást, a nyelvem is féltem az övétől, a múltkor rögtön végem lett tőle, minden puhaságban ott a folytatás ígérete, az alsó ajkára csókolok, épp csak súrolja a nyelvem, kész vagyok, végem van és a zenét sem hallom meg. Feléget a kezével, libabőr rohangál rajtam, a térdem se akar most tartani, hát befurakszom én is a nadrágja alá, már az is leírhatatlan, hogy a forró bőre az enyémhez ér, elmélyül a csókunk, viszonozom neki, csak képtelen vagyok elengedni, mindkét tenyerem a derekára támasztom, hogy minél több felületen érinthessem meg, selymes és kemény a tenyerem alatt.
Meglepetten pislogom ki ezt a jelenést az agyamból, fázik a szám az övé nélkül, seggre érkezem. nyögve adom meg a terpeszt amibe beránt, felizzik a tekintetem, félig le is vagyok még csúszva, - Hé, hé! - sóhajtok elhalóan, a pólójába kapaszkodom és csókolom mintha muszáj lenne, borulok vele ebbe a vágytengerbe ismét, amiből még ki sem másztam. Szuszogva nézek le a kezére a számon ég az övé emléke. Mozdulnék, közben levegőt lopok be kis kortyokban. Vergődök a beteges gyönyörűségemben, szerintem nem lehet valamit ennyire akarni. Ép ésszel biztos nem, a farkam úgy lüktet majd megbolondulok. Felnyögök a szemébe nézve és a nadrágomnál járó csuklójára fogok. - Ez aljas húzás. - de még mennyire aljas, mindjárt elélvezek annyira aljas. Vergődök a keze alatt, hát ne már! - Ha bekapod végem van. - morog a hangom, meg nyög a torkom. - Lassan! – figyelmeztető a hangom meg kérlelő is egyszerre, annyira akarom a száját, hogy majd belepusztulok, a talpam is bizsereg. Biztos, hogy be fogok kattanni, lehet már meg is történt. Eszelősként simogatok a mellkasára, húzom felfelé a pólóját, had lássam a tökéletesre alkotott testet amit bejártam már kézzel-szájjal olyan sokszor, most mégis újszerű minden érintésem rajta. Megtolom magam lefelé, hogy az ölébe érkezzek, mindkét talpam a szőnyegre rakom, hogy levehessem a pólómat. Csókba rántom, belekapaszkodom a pólója aljába és átbújtatom rajta. Olyan hő üt meg, hogy fel kell nyögnöm. – Hagynod kell elmenni. – két kézzel simogatok a hajába, megcsókolom, csak ebben már finomság nincsen, a lelkét, a szívét akarom kicsókolni belőle, a fogaim mélyesztem az alsó ajkába, nyelvvel tompítok rá, felemelkedem rajta, nem mintha ezzel közelebb lehetnék hozzá, csak mégis. – Jó? – légyszi, ha most leáll szopatni ordítozni fogok. Hátradöntöm a fejét, hogy legyen helyem, annyira közel vagyok, hogy az erekcióm a gyomrának feszül neki. – Légyszi, csináljuk! – nyüszögök a szájába kérést, szerintem ezt a két szót nem helyeztem egy mondatba mostanában. Neki könyörögtem ilyeneket általában a leghülyébb helyzetekben. Szétfeszíti a tagjaimat a mániákus vágy. Vegyen szájba, had menjek el, aztán már lesz agyam folytatni bármit, bárhogyan. Csak egyszer Oli!

Milyen giccsesen romantikus ez a tánc, a zenem a lakosztály csendje, a magányunk, a behúzott függönyön átderengő kinti homály, az eső halk kopogása teraszon, az üvegen, a szívének vad ritmusa a mellkasomnak simulva, a kezem a derekán. – Egyszerű, de a célt vajon szolgálja? – néha én is elfutnék a bajok elől, egyszerűen csak rohannék, ki a világból, ha  a gondokat magam mögött hagyhatnám, de ezek nem működnek, hát semmit se tanult meg? – Nem lehet mindig menekülni, néha meg kell állni és beleállni a pofonokba. -  felhörrenek, a közelsége egyenesen letaglóz. – Igen, nagyon jól bírtad. – megremeg a szám a gondolattól, hogy mennyit kibírt a kölyökteste, milyen őrülten rugalmas volt, mennyire hajlékony. Most sokkal többet kell, hogy bírjon fájdalomban és hajrázásban is, jobb a kondija is, bár…. azért sportoltattam eleget a farkamon. Mélyen szívom be a levegőt előle, mielőtt a számmal az övére hajolok és elveszem a csókot. Nem is kell kirabolnom vele, mert adja magától, miközben a testünk finoman ring a zene ritmusára, a drog és pia összehatása, mégis ő az én ajzószerem, miatta vagyok beállva és összezsugorodva kicsire, hogy a vágyak ki ne lökjenek az agyamból, a bőrömből. Ízlelem, a múltba csúszok a csókkal, a jelenbe ragadok mégis. Az ajkán nyalok végig nekipréselődik a meztelen mellkasom, a testem felveszi az övé alakját, hogy egészen belesimulhassak. Kiráz a hideg. A sál a nyakamban lágy cirógatás, a szája pedig a pokol kapuja, amitől feléget a lassú tűz, elégek élve, pedig én magam vagyok a tűz, ne feledjük el. Pattogzik a sok energia körülöttünk, csak csókolom őt éhesen, Egészen felfalom, míg az ujjaim a pólója alatta kergetik bőrén a meleget szét. Milyen jó is simogatni, hát olyan selymes, puha, de az izmok feszesek, a csontokat sem érzem külön, már nem fedi le a két tenyerem a hátát.
Markoljuk, fogjuk egymást, mint két őrült, aki attól fél, ha a másik kisiklik  az ujjai közül, akkor elsodorja az ár, ezt nem engedhetem meg megint magamnak. A szívem a fülemben dobol és nem csak ő de én is képtelen vagyok a csókból kiválni.
A teste, felsimul rá kőkemény farkam ér az övéhez, már csak ringatom a halk dallamokra, már csak a csók érdekel és ő. A kezei felsebzik a testem, egészen felhólyagosodni érzem magam alatta.
Nekitolom a kanapénak és le is rá, azonnal nyitom a terpeszét magamnak végig markolom a combjait.  A csókja még a számon, most ő húz rá. – Ilyen aljas vagyok, mit is tehetnél ellene?  - ártatlan arcot vágok, a szemeim majd kiugranak a szívverésemtől és a vágytól, hogy végre magára engedjen, az illatában akarok fürdeni, hagyom, hogy megállítson. – Pedig tervezem bekapni, most mi lesz? – rányalok a számra, végigfut a nyelvem látványosan a fogaimon, hogy emlékeztessem, nagyon forró tud lenni a szám, a nyelvem. – Lassú leszek, cserkészbecsületszavam adom rá. – csak engedje meg, mert, ha nem akkor el kell vennem, a térdem koppan a padlón, ahogy bekényelmesedem a lábai közé, olyan közel az öle, hogy felrobbanok a vágytól. A pólómmal babrál, nyúlik a karom, hogy lehúzhassa rólam, nyekkenve olvadok a szájára, a csókba, már nem puházom vele, durva, mohó a csók, olyan, amitől minden energia a farkamba úszik és felkorbácsol a vágy. – Talán. -  elnevetem magam, talán hagyom elélvezni, nem ígérhetek semmit sem. De azt legalább bőszen. – Jól van, mindent megteszek. – milyen fontos is lett ez, egyem meg, mindjárt meg is történik. nekem simul a teste, magamhoz ölelem, a hátába nyomódnak az ujjaim, ahogy felhúzom a testemre és az álla alá csókolok. – Imádom, amikor könyörögsz. – ó de mennyire, hogy imádom, olyan sokszor értem el, hogy könyörögjön, hogy most egészen be van parázva tőle. Felfelé húzom a pólót róla, hogy kibújtassam belőle, jobban összekócoljam, le is ejtem valamerre. – jó leszek, ígérem. – duruzsolom a mellkasára, végig nyalok a mellbimbóján, mindig jó vagyok, mit izél itt nekem? Úgy vigyorgok, mint aki megnyerte álmai fődíját és valóban. Én is kibújok a pólómból és a tenyerem felfektetem a mellkasára, hátratolom,  hogy a háta a kanapéba nyomódjon, végig csókolom a mellkasát, a hasát. Iszom a bőréről a levegőt, bizsereg a szám, a hajam,a  fejbőröm.
Mélyet sóhajtva hajolok az ölére, a szám mohón végig fut a farkának feszülő anyag kitüremkedésén és már csúszik is a kezem, hogy áthúzzam a csípőjén, a seggén a gumis derékrészt, le a nadrággal.
Hörrenve üdvözlöm az előpattanó kőkemény vágyat az ölén. Minden szögből ismerem, minden centijét fogtam, csókoltam, nyaltam már, de most mégis olyan örömmel köszöntöm, amint aki, ezer és millió éve erre vágyik csak. – mhhm. – megcsodálom. Még mindig egyenes, még mindig gyönyörű, még mindig betonkemény.
Az arcommal simítom meg, míg a nadrágot húzom le a lábán becsókolok az alhasára, nyúzom kicsit még. Összepréselem a lábait körülöttem, hogy kibújtassam a jobb lábát a nadrágból magam előtt. A szám elkalandozik az alhasán, fel a rövid szőrrel védet dombra. Belefúrom a szám, odatapad a leheletem.  Én is megőrülök, nem érzi? Végig simít az ujjam a lábfején, a talpán, ahogy a nadrágból előhúzom és már térek is át a másikra, hogy egészen megszabadítsam. Két kézzel simítok végig a combjain, a nedves szám fut a hasára feltolt farka alján, le egészen a feszesre húzott herékig, ott is elhagyok pár csókot, rányálazok a számra és visszafelé szívom magam a vastag éren, fel a selymes makkig.
Minden rezdülését érzem benne, a combjai tövébe fognak az ujjaim és csak a számmal kényeztetem, oda-vissza nyalogatom, csókolom a tömör húst. Előre küldöm a nyelvem, ráborítom a szám a csúcsára és mohón a számba szívom, az íze eltölt, egy ideje húzzuk, már érezhetően jó úton haladt amúgy is, nélkülem, csalás. Jobbom vezetem lábai közé, az ujjaimra veszem a csupasz golyókat, dédelgetem őket, simogatom, görgetem őket élvezettel, onnan siklik a kezem a farka tövére, felsimítok az ujjaimmal, a számmal meg lefele indulok. Az ajkaimmal tolom le a bőrt, a nyelvem hagyom az alsó fogsoromon, azon csúsztatom, míg kényelmesen a számba fér. Forró levegőt fújok köré, belenyögök az élménybe.  Nem játszom neki szerepet, nem az arcát tanulmányozom, az ölére koncentrálok, a farkára, a szopás okozta mámorra, neki és nekem. Félre fordítom a fejem, a sima csúccsal végig búgatom a szájbelsőm, a fogaimhoz dörzsölöm. Kicuppantom a számból, kézzel tartom magamnak, rászorítom a mutatóujjam és végig dögönyözöm a hosszát, felülről a szám veszejti el újfent, kellemes tempóban engedem és húzom ki, egyre és egyre mélyebbre. Hagyom a nyálam végig folyni rajta, csak szívom, szopom, nyalom, hogy magam kényeztessem az élménnyel.
Feszengek, nekilököm a csípőm a kanapénak, mert a saját farkam ordítva sajog a fellazítatlan vágytól. Tömöm a számba őt, fel akarom falni egészen.

A zenével a fülemben még elgondolkodom ezen a kérdésen. Nyilvánvalóan azt kellene mondanom, hogy nem szolgálja és semmin sem segít ha az ember csak elmenekül. Vannak azonban olyan helyzetek, amikor nincs más megoldás, mert annyi pofont nem lehetne végigállni nyugodtan. - Van, amikor igen, Oli. - mondom komoly hangon, lehetséges, hogy még nem rakta össze, hogy hogyan is kerülök ide és miért állít a családom neki valami egészen mást az életfolyamomról. - Szerinted hogy kerülök ide? Megléptem az érettségi után. - simogatok a hátára, a tekintetemben pedig szemernyi megbánás sincsen. Annak is van egy oka, hogy apám nem küldte utánam mániákusan a fél rendőrséget. Így biztosra veszi, hogy ha valaha elpatkol akkor helyettem Heli és vele együtt Oli fognak tőle megörökölni mindent. Duh, na erre nem akarok gondolni. - Most lehet jobban. - fasznak mondok ilyeneket amikor egyébként megbeszéltük, hogy nem kellene még egymáshoz sem érnünk semmilyen szinten. Kár, hogy ezt a szívem meg a testem nem bírja megérteni. Azért feszülök ennyire mert nem tudok úgy a közelében lenni, hogy ne akarnék rámászni, hozzá. El kell engednem a sálát is, hogy az ujjaim a hajába simogassanak, a tarkójára. A csókjától felolvadok, mint egy szerencsétlen tábla csoki a tűző napon a csomagolásában. Lehet át kellene gondolni azt a meztelenséget. Ő csókol meg, de nem elveszi, nem mászik belém, ezért tudok neki nyitni, képes vagyok viszonozni, bénán felnyögve szuszogni tőle. Összepréselődünk, a bőröm tuti kivirul ettől is, hogy simogatom szabadon. Az izmai mozdulnak az ujjaim alatt, érzem a kemény farkát az enyémhez simulni és ezt akarom csinálni, a testéhez érni, vele lenni. Tudattalan, mert ha egyenesedik, húzódok hozzá, ha dőlök akkor ő hozzám. A seggén pihentetem a kezem, úgy csókolom a száját mintha nem lenne másnak ezen a világon. Ehhez képest nincs is. Sosem volt.
Majdnem sértődötten nézek rá, hát miért kellett most lelökni a kanapéra? Pár másodpercig látni sem látok semmit, csak a száját kérném vissza, hát ne őrjítsen már meg! Vagy ne teljesen. Már kérek is egyet, az ujjai szétégetik a tarkómat. Imádom, hogy ilyen forró. Mindig attól tartottam, hogy ez látszani fog rajtam, a forró érintései nyoma úgy fog világítani a bőrömön, mint egy felirat. - Mondjuk nem hagyom? - ez inkább egy válasz nélkül hagyható kérdés, már nem tudok ebben irányítani, a vágyaim uralnak. Pedig türelmet gyakoroltam meg önmérsékletet is, azt nem mondta odakint, hogy csak akkor jöjjek be ha átmeneti aszexualitásban szenvedek. Mondjuk ahogy ismerem magunkat, akkor is felébresztené bennem irányában. A kezétől fel kell nyögnöm, pedig még hozzám sem ért. Végem van. - A szádba fogok elmenni. - nyögök fel egy hülye mosoly kíséretében. Tervezi, ah, kurvára tudom, hogy tervezi. Már kimondta többször, azóta nem is nagyon bírok másra gondolni csak élvezésre és szexre. Hosszú szexre, kimerítően hosszúra, ami után a kezem sem bírom majd felemelni. - Jó, az jó. - szerencsétlen a hangom is, már nem bírok beszélni mert a szája köti le minden figyelmem. Muszáj lassúnak lennie, hogy ne menjek el 30 másodperc alatt. Kibújtatom a pólójából, gyönyörködve nézem a testét. A vállára csókolok, a nyakára és onnan a szájára. Ezt már el kell vennem, nem tudok finom lenni, csak mohó. Ugyanígy lecsúszni hozzá az ölébe, magamhoz ölelni őt. - Oli! - figyelmeztetően nyögök, meghalok ha leáll velem játszani. Most nem menne, túlságosan a hatása alatt vagyok, túl sok mindent hallottam amivel felajzott totálisan, hát nem veheti el tőlem a megkönnyebbülést adó élvezetet. - Mindent, jó, igen-igen. - bólintok, elhelyezkedem rajta, emelkedek is. A nyakára simogatok egy mosollyal. Imádja, ne használjon ilyen jelentésű szavakat most, így is fáj a mozgás. - Mióta becsuktad az ajtót könyörög neked a testem. - tudom, hogy értett minden mozdulatot, fél szavacskát. Ezt a fülébe súgom, mögé csókolok be. Lekerül a pólóm, nagy sóhajjal hívom a hűvöst, legalább nem fogok élve elégni az ölében, a karjai között. Muszáj megint nyögnöm a nyelvétől, jó lesz mi? Nekem már most is jó. Megfeszül a hátam is, a szája alá tolom magam, édesen forró az érzés. - Akkor vegyél a szádba. - vigyorogva szájon csókolom és megint, meg megint amíg meg nem emel és hanyatt nem dönt. Lassan le kell feszegetnie a tagjaimat is. Simogatom a vállát, átszellemült örömmámoros mosollyal dörgölöm magam a szájához. Nehéz lélegeznem, imádom ha csókolgat, ha nyal bárhol, jézusom, mit kértem én tőle. Felemelem a csípőm, hogy végre megszabadítson a nadrágomtól és tudjak lélegezni. Mennyei, hogy már nincs a farkam sem fedve, egy mosollyal nézek rá mellette, hát ennél ékesebben nem tudnám kifejezni, hogy mit szeretnék meg mennyire. - Nagyon-nagyon. - mormogom egy mosoly kíséretében. Nagyon-nagyon kívánom őt, nem tudok tovább gondolni, semmi nem megy. A szája megy csak, ami alatt feszülnek az izmaim. Engedelmesen hajlítom a lábam ha kell, szedje csak le a nadrágom, felvenni is kár volt ennyi időre. Tekergetem a lábfejem a kezében, érzékeny a talpam nagyon. Figyelem mit csinál, hol jár a csodás ajka, a másik lábam is nyújtom, emelem, hogy teljesen meztelenül nézhessek rá végül. Ez kimaradt a múltkor. Meg sem moccanok a pillantása alatt, a számat rágom belülről, majdnem el is harapom mikor megérzem az övét. Megrándulok alatta, le kell hunyni a szememet is, istenem, mennyire vágytam erre! Muszáj az arcára simogatnom, a hajába, egyszerűen hozzá kell érnem. Elégedett mormolással nyögök fel egyszer és még sokszor, néznem kell, néznem is, ahogy végignyal és a szájába vesz. Forróság ölel körbe, nem fogom kibírni. Biztosan nem. Tudom, hogy tudja. Megrándulok. - Hahm - bölcs szavaim hangzanak el. Kértem, hogy ne siessen most ebbe halok bele, olyan forró a nyelve, segítség. Cirógatom az arcát, az állát, kiélvezem a pillanataimat, mert amint a szájába csúsztat érzem, hogy megrándulok és az élvezet ígérete jajongva könyököl alhason. Feltolom a csípőm, sajnálom, mélyre akarok jutni, önkéntelenül markolok a hajába, keressünk ritmust. Nem vagyok képes a szemem sem kinyitni, akkor vége azonnal. Zihálva élvezkedem tőle, még a fülem is besípol, annyira nem tudom mi van - Akarom a tiéd. - Muszáj magam tolnom alá, löknöm magam az édes szájába, abba az eszelős forróságba. - Gyorsabban.. - kérem rá, nekem végem van. A számba harapok nyögve, Mozdulnom kell vele, felvenni az ő ritmusát, a kettőnkét. Túl jó, túlságosan jó. Marhaságokat mondok, kérlelem, könyörgök, menekülök, a torkáig nyomulok, vissza ki. A nevét motyogom, hogy hiányzott, mennyire jó és folytassa, még folytassa, abba se hagyja. Ütemes nyögések keverik meg a szavakat néhol butasággá, őszinte butasággá. Imádom, akarom, a karjába kapaszkodom és kiszakad ez belőlem, mintha nem akarnám vagy tudnám abbahagyni. Kézbe akarom venni őt, a számba, másszon rám és döntsön hanyatt, csak ne hagyja abba. Az alhasamba karcol az élvezet, rászorítok a karjára, kapaszkodnom kell belé. Nem megy, Akkora nyögéssel robban ki belőlem az orgazmus, hogy még a kanapéról is felemelkedem, szaggatós sóhajokkal élvezek el, ha nem mozdul el rólam, akkor a szájába, a nevét nyögöm a nevét, az imádásom, a kis halálom. Hevesen dobogó szív veri a mellkasomat, majd összetöri a bordáimat is. Nagy nehezen kinyitom a szemeimet, még azokból is ez az élvezet sugárzik, ez az imádás ami bennem van. - Oli.. - nem bírok beszélni, csak remegni. Érte nyúlni, simogatni, hülyén, bután és kielégült mosollyal. Nincsenek értelmes gondolataim, tisztára mosott az élvezés. Merő kócban álló hajjal próbálok felülni, csókba kérni, széteső aggyal mosolygok bele, mert már van lélekjelenlétem is. - Kellesz. - csúsztatom a kezem le a mellkasán, a hasán, adja ide amit kértem. Megint megcsókolom a saját ízemmel a nyelvén.

Milyen könnyedén fordul a test az egy ellen? Milyen légies a különbség aközött, hogy valamit el tudsz uralni, vagy valami lenyom téged. Mi most ezt tanuljuk, elhinni, amit a másik test közvetít, hogy az igaz az valós, mint a csók, a nyakamban a sállal, a romantikus hangulat, amit semmi más nem ad meg, csak a zene és az összeverődő szívünk klasszikus ritmusa. Így kell ennek vernie, ilyen heven ha ő a közelemben van, nem lep meg, nem taglóz le, elfogadom egy egyszerű beletörődéssel.
Neki simulok, felolvadok rá és elfogadom ezt, ezt a kínzottan feltöltött energiahullámot, ami belőlünk árad. Nem akarok és nem is tudok tenni ellene, csak meg akarom lovagolni, hogy elolvasszon belülről, ami a hiányát felkapdosó szélben eléggé morózussá fagyott. Amíg nem jelentem meg a galériában és a fiú, akinek kiadta magát nem juttatta eszembe őt, addig nem is tudtam, hogy milyen veszettül hiányzik nekem, most pedig semmi mással nem tudok foglalkozni csak azzal, hogy a testi és lelki kíváncsiságom kitöltse.
Így eshet meg, hogy a csókjával a számban, a nadrágot kezdem meg lebontani róla, kicsomagolom magamnak, mint egy sokat várt ajándékot, amit most leemelhetek végre a polcról és csak az enyém, ezt súgja a szám a hasára, a farkára, ahogy végig nyalom. Felhümmenek az élvezettől. Az ujjai nem tágítanak a bőrömről, simogat, cirógat, fog, markol a kezébe akar tudni, ahogy én őt a számba.
Nyögéssé, lihegéssé szelídülnek a kimondatlan szavak, ő beszél hozzám, a nevem súgja, biztat, pedig nincs hova, tudom, hogy akarja és én még talán jobban, mint ő. Ismerős ízével telik meg a szám, rábukom a gyönyörű farkára, alám mozdul a csípője, mélyre nyomul bennem, felköhögök a hirtelen ingertől. – Tee…- sóhajtom figyelmeztetően, nekem ne durvuljon, még! Majd, de közben az agyamban vigyorog a kéjenc kedv, mert bassza meg a szám, legyen bátor és dugja meg a torkom, csak merüljön el bennem, az ujjaim ráfonódnak a farka tövére, nem akarom, hogy felsértse a nyelőcsövem és még nem vagyok kész rá, nagyobbra nyitom a szám, centinként fogyasztom el, lassan, élvezettel húzom rá a szám és buktatom ki, hogy aztán csak a nyelvemmel dögönyözzem, belekíváncsiskodom a kis résbe, rászívok. – Igenis. – dünnyögöm a farkának, hiszen azt használom jelenleg mikrofonnak. Gyorsabban, máris kapitány. Gyorsítok a tempón, egyenletesen jár a szám, nem tudom mélyre engedni, mert az nem gyorsaság, az elkényeztető megállások sorozata, a kezemmel is elveszem az ellen ütemet, verem a számba, bepréselem, körbe tekereg a csuklóm, ahogy fejem magamba. Nem élvezkedni akar, elélvezni akar, ismerem ezt, arra vágyik, hogy kirobbanjon belőle ez a túlfeszített orgazmus és aztán kezdhessük elölről, akkor megadom neki.
Hallom a szavait, értem is őket, pedig a szívem a számba dobol fel a farkára, olyan erősen szívom, hogy alig bírom kirántani a számból már borulok is vissza rá. A hangja jelzi, hogy közelít,. sőt… még gyorsabban jár a kezem és a bólogatásom. Abba sem hagyom, pedig a számba lövi az élvezetét, nagyot nyelek rajta, felfut a szájpadlásomra a ragacsos, kesernyés íze, mégis olyan elégedetten nyelek, hogy hangja van, jóllakott nyögése. A farkam majd felrobban a vágytól, hogy az övéhez érintve, ha más nem is, de kiverjem. El fogok élvezni. Szabad kezem a nadrágomban már mióta, a szorítom a tövét, az ujjam tiltón a doboló éren, a fájdalomtól csillagokat kéne, hogy lássak, de csak az élvezet van a számba a testének remegése, a nevem a szájából és ez a buja bősz élvezet, amit a nyelvemre verek, a számba szopok belőle, az utolsó utáni cseppekig. Le sem lohad a farka. Na emiatt imádom ezt a korosztályt.
Lehúzom a szám róla és rácsókolok a hasára, lenyalom a számról az élvezetét, kaparom a nyelvem hegyével a szájpadlásomról, hogy lenyeljem az utóízét is. – Mmmm. – úgy ejti a nevem, mint, aki akar valamit, felfelé mászok a testén a csókjaimmal. Ellenkezés nélkül csókolok a szájára, ha valamit erősen neveltem belé az az, hogy ettől ne undorodjon, hogy engem is lazán szájon csókol maga után, ahogy én is őt. Átnyalok a szájába, a kezem ki sem merem venni a a nadrágomból. A kis mosolya, egyem meg, a szája görbülése, az illata, az íze a számon. – Tudom. – érzem a testén. Milyen őrjítően jó volt a számba venni.
Kibontom magam a csókjából és a kanapéra támaszkodva felállok előtte, a nadrágot én tolom át a csípőmön, hogy a kőkemény vágy előrobbanjon alóla, nekipattan a hús a szájának, beszívom az illatát, a két kezem közé veszem az arcát, kihúzom magam, akkor lásson neki, mielőtt csúfosan az előtt elélvezek, hogy a szája hozzám érne. Hüvelyujjammal elnyitom a száját, nem mert magától nem tenné, hanem mert én akarom beletenni.
Elképesztően gyönyörű ez a fiú, ahogy a szíve ver, innen is látom, a csatakos ölét a nyálamtól, a kifolyt spermától, a finom izzadságtól, a bőrén akarok kúszni, mint egy esőcsepp végig, hogy mindent birtokba vegyek belőle. Ömlik belőlem az égető forróság, a tűz maga. Megvárom, hogy a tanultak szerint kinyújtsa a nyelvét, azon tolom fel magam a szájába, a többit kicsit rábízom. Okozzon örömet. Hozzáérintem a makkom a nyelvéhez és már tragikusan fut fel a sóhaj belőlem, mert elfogy a türelmem és kitartásom. Még talán kicsúszik a számon, hogy a francba, az ujjaim megszorulnak a nyakán és megmásíthatatlanul elélvezek a szája felé nyomulva a forró nyelvén.
Összerándul a gerincem, az ujjaim, a seggemben minden izom, a combomban is és, szégyenszemre eddig bírtam. Lesütöm a szemem. - A te hibád. - ki másé is lehetne?

Esküszöm próbáltam azt, hogy ne gondoljak rá, ne vágyjak, ne érezzek, maradjon bennem a csendes és mély üresség amit hagyott öt éve. A testem nem akarja meghallani az ilyesmit, kisöpör belőlem mindent a közelsége, csak a vágyakat hagyja benn, ezt a nagyon magától értetődő vonzalmat ami hozzá irányít és nem tudom kontrollálni sem. Képtelen vagyok leküzdeni. Még a kanapén ment, képes voltam nem odakúszni hozzá hanem a seggemen maradni. Minden más csak ömlött a fülembe, az agyamba és a szívembe, míg már nem tudtam másra gondolni, csak rá és a szájára, a szexre meg a vágyaimra. Olyan forró volt és akarást csókolt a bőrömre, hát menekültem a táncba, csak valahogy nem számítottam rá, hogy feláll és láthatom is a mozdulatsort ami a valóságnak nagyon is létező része. Pedig fogta a kezem közben, teljesen meg is hülyülök. Már megtörtént mondjuk a sikátor sarkán is. A csókja meg maga a tökéletes, ringató forróság, a puha és finom felfedezés gyönyöre. Nem durva, nem követel, jelen van és belém olvad, az ajkamra süti magát míg már nem tudom milyen felületen érintsem meg, hogy közelebb legyen hozzám, kifejezhessem neki magam szavak nélkül. Valahol a szorító ölelésemből simogatás lesz, mert már az agyam is képes elhinni, felismerni és elhelyezni őt bennem. Szerintem ha léteznek tökéletesnek hívott pillanatok, ez az egyik. Ennyi év után is ilyen, még azt is túlszárnyalja amire emlékeztem. Mondhatnám, hogy nincs ebben az egymásba olvadásban semmi testiség, csak két emelettel lejjebb mást mondanak a testrészeim. Hiába bontja az agyam egy pulzáló csillogásba, ha egyszer felizgatott már előtte is, a testközelsége meg aztán minden egyeben túl tesz. Lehet, hogy emiatt a sértett pillantásom a kanapéról, hát éppen készültem félhangosan kimondani magamnak valami fontosat, erre letérített a pályámról, a kezével meg az összes többiről is.
Nem fog megszivatni, már tudom, a sóhaján érzem amikor levetkőztet és végignéz rajtam, ő is akarja. Nincs ebben semmi kényszer, semmi játékos belehúzás. Akarja és én is akarom, mindennél jobban akarom, hogy vegyen a szájába, egyszerűen nem bírom tovább. Szükségem van rá és nem valami mondvacsinált tartozás miatt, pontosan tudja, hogy a múltkori találkozásunk úgy volt kerek és egész, hogy én adtam neki magamat. A türelmem marad kettőnkön kívül most is, mert olyan hihetetlen forró, izgató a szája és a látványa, hogy nem bírom ki, mozdulnom kell. - Hopp! - vigyorgok egy stroke-os arckifejezésével, nincs is izmom ami mozduljon az arcomban, hát mindenem egyetlen pontra koncentrálódik. Imádkozom és megtérek, hozzá intézek könyörgést meg sürgetést, imádást, szeretést, amit elmondok sóhajban, nyögésben és minden simogatásban. Tudom, hogy végem van. Pedig én mondtam, hogy lassan. Mégis megvonaglom alatta és hevesen élvezek a szájába, ennyit rólam meg arról, hogy mennyire bírok bármit. Persze, csak ez ami most volt előtte, ez nem erre volt hivatott. Kikapcsol az agyam arra a csodálatos pillanatra, megrándulok a szájában, alá mozdulok, hogy cseppfolyós boldog masszaként engedjem le a seggem a kanapéra. A hajába simogatok, legalább már nem csak én vagyok kócos. Imaként ejtem a nevét, ha nem feszített volna meg, a számba kérem közben már, mindig is imádtam közös ritmust keresni, megtalálni benne kettőnket. Kielégült, mormolósan mosolygó csókot adok vissza, érzem az ízem a nyelvén, ez mondjuk belekerült némi időmbe anno, de már nem okoz gondot. Az én élvezetem és az ő szájában, hát ebben semmi kivetnivalót nem tudok találni. A szívem is próbál nem szétesni és kiugrani a bordáim között. - Akkor add is nekem magad. - pimasz a mosoly, kilopok egy csókot és ahogy feláll, felülök magam is. Még megremeg a karom, ahogy kinyúlok érte, előrehajolva nyalok végig a csípőjén, az államnál már mozdul a nadrág, ki nem hagyom, várjon már! Hátrébb dőlök, aléltan bámulom őt, szó szerint vág szájba a gyönyörű farkával. Lecsúsztatom rajta a számat, nedves csókot hagyok a golyóin. - Tökéletes. - súgom halkan, nehézkesen egyenesedek vissza, most már van kedvem játszadozni, könyörgésig szopni, hmhhm. Levegőt is kapok. Az ujjára nyalok, engedelmesen nyitom a számat és nyújtom a nyelvem, nem mozdulok rá. Jöjjön befelé. Az íze a nyelvemre szalad, sósan nedves, nem csak én feszültem pattanásig. Meglepve szusszanok fel a forróságtól ami érkezik. Édesem, imádom, hát tartom neki a nyelvem, súrolom a makkja alatt. Élvezzen nekem. Nagyot nyelek, hogy a nyállal együtt csússzon le a torkomon. Ezekben a pillanatokban vagyunk a legkiszolgáltatottabbak, a leggyönyörűbbek és legőszintébbek. Az a szemlesütés, duh, boldogan sóhajtok fel. - Hát persze, hogy az enyém! - boldoggá tett, alig tudom magamba nyomni az elégedett vigyorgásom. Helyette a makkját nyalom körbe. - Mindig az én hibám. - nyomom a nyelvem a kis résbe - Nem igaz? - rálehelek és bekapom ebben a ragadós örömmámorban. Az orromon fújom ki a levegőt és tövig tolom, mélyre a torkomba és csak lassan ki, hát a grátisz cseppeket se hagyjuk benne. Elégedett a "mmmmm", lecuppanok hát róla, csak nyalom, lusta mániákussággal élvezkedek rajta. Illenék vigyáznom, tudom, csak még egyszer ráismétlek, hogy elváljunk és az alhasán csókolhassak végig, megbecstelenítem a köldökét a nyelvemmel és megpróbálok felállni. A mosolyom még mindig a kielégült-boldog hülye között ingadozik, kézbe veszem az arcát. - Kiengesztellek.. - simogatok fel az oldalán - valamiképp. - ehhez meg kétség sem férhet szerintem, A nyakába csókolok, a bőrével csókolózom . - Hiányoztál nekem. - vallom be, nem mintha nem lenne kurvára egyértelmű. - Csak nem tudtam róla. - csókolom szájon végre hosszan, kérlelve a nyelvét és simogatva. A seggére csapok, rá is markolok egy vigyorral, elnyúlok oldalra az üvegért, kiszáradt a szám is. Belekortyolok, odaadom neki is, ahogy egy cigit is. Csak egyet, kettőnknek. - Ne vegyél fel ilyen nadrágot ha jelen vagyok. - célzok, hogy csak letolta, de nem levette. Leülök a kanapéra, el is fekszem mint valami császár, most mondjuk úgy is érzem magam. - Most már ehetünk.. - vigyorgok fel rá - szilárdat. - felnevetek. Boldog vagyok, békés, kielégült. Ő meg iszonyatosan vonzó látvány így, főleg mert kócos is és vöröslik a szája a csókjaimtól. Uh, egek. - Meg sem invitáltál a hálódba. - jegyzem meg egy mosollyal..

Nem hiszem el, hogy szégyenszemre a nyelvén csúszva élvezek el, mint valami kamasz gyerek az első szopás alkalmával, amin már egy  jó ideje túl vagyunk, az elsőn is meg a kamaszkoron is, ő mondjuk nem olyan régen, de átsegítettem azért rajta, bár lehet pont akkor léptem ki az életéből, amikor a legjobban kellettem volna neki, de nem volt más választásom, nem direkt tettem és nem azért, hogy neki ártsak, hanem, hogy segítsem, meg a muszáj… az nagy úr. Az első két hónap maga volt a megtestesült rémálom, amiben nem mehettem és tudtam, hogy minden egyes nap vár engem. Aztán sem lett könnyebb csak abban bíztam, hogy kicsit összekaparta magát és neki könnyebb. Most pedig a nyelvén siklik a farkam, megint, mint oly sokszor az előtt a nap előtt és úgy élvezek el, hogy kiver  a víz, a lúdbőr szerte fut a koromon, a két kezem a nyakába csúszik és hangosan sóhajtom el, hogy csakis miatta történhetett meg ez a gyalázat. - Ne vigyorogj. - holott én is teszem. A nyelve végig borzongat, kéjesen sóhajtom el, hogy ez egy jó ötlet, nyalogassa.- De, mindig. - felnyikkanok, hiszen érzékeny a farkam és ő lüktető torkára engedi, ahol lelohadni sem tudok, hiába ürít a szervezetem a vágy nem laposodik el, az jelen van és pulzálva követeli a sokkal többet és jobbat. Mert mi volt ez? Bemelegítés? Gyalázat.
Forró a szájbelsője, olyan végtelenül forró, hogy majd elájulok, kapaszkodom a nyakába, belé, miközben a szájába enged és kiolvaszt belőle. Felnevetek a csókra, az incselkedő szavakra. - Abban biztos is lehetsz egészen. - félre fordítom a fejem, hogy a nyakamhoz férhessen, sietnek le a  kezeim a derekán. - te is nekem és én tudtam is róla. - csak valahogy jobb volt nem figyelmet fordítani rá, hanem elsüllyeszteni a mélyben, a múltban, valamiben, aminek nincs jelentősége, nem kell rá odafigyelni, mert nem okoz több fájdalmat, több kiesését. Beleolvadok a csókba vele, sosem zavarta, hogy azután tesszük meg, hogy összekeveredünk benne, elízlelem őt és magam, a két tenyerem nyit a hátán, közelebb húzom magamhoz, ráharapok finoman a szájára. Borzongó bőröm nem szűnik meg ujjongani érte.
Kibontakozik, elveszem az üveget, meghúzom, a cigit is, végig olyan, mintha csókolnám és adom is vissza a kezébe. - Az még elválik. - ha már megemlítette, vissza is húzom magamra, hogy kicsit hergeljem még vele.
Kiterül, mint egy kéjenc kurva, és lássuk be az is, de az enyém volt anno, én tanítottam őt magamat az őrületbe kergetni. - Megéheztél? - felszalad a szemöldököm és ellépek, hogy szerezzek neki egy étlapot, mit hoznak fel a konyháról, van itt minden, nem kell nagyon keresgélni. - Pedig a vitamin jót tesz, mindkettőnknek. - Az ölébe ejtem a kajarendelő mintázatot és ledobom magam a fotelba és felbaszom a lábam a kisasztalra, onnan szemlélem. - mindketten tudjuk, hogy meg fogod tapasztalni a franciaágyat, minden szempontból Hayden, leszel alul és felül, előttem… mmmm. - nagyot nyögök, elképzelni is észbontó. - Alig várom, hogy újra benned legyek, hogy könyörögj, hogy tegyem meg, mert fogsz nekem könyörögni, igaz? - ahogy régebben nagyon szépen belé verte  és minden zavar ellenére végül megtanulta elkérni, amit szeretnem még ha néha sőt...kifejezetten alpári mód kellett is neki, de a megvonás nagy erő, azokkal mindig meg lehetett törni. Ha valamit akart és nem kapott meg belőlem, az ki tudta verni a biztosítékot nála.
Hátra döntöm a fejem és a fotel karfáján simogatok végig, lehunyt szemmel élvezem az érintést, onnan pillantok megint rá, ahogy fekszik ott, mint egy görög istenség, egy szexiség szobra, a combjai, a hasa, a vállai, megdöglök. - Az jutott eszembe, amikor a tengerparton felszedett a lányt, a szőkét, akkor feküdtél ilyen elégedetten, aztán meg a combomon, hány ütést is számoltál le Hayden, mielőtt kikeféltem belőled a csaj emlékét is? - mai napig vitatott, hogy volt-e köztük valami, én váltig állítom, hogy igen, ő, hogy nem, de a csaj is azt mesélte később… a faterjának… értsd nekem, hogy volt köztük ez, meg az. Hayde egy laza pettinget sem vallott be belőle, akkor sem, amikor  a tenyerem helyett az övemmel ütöttem, akkor, sem amikor már két ujjammal voltam benne és később sem, amikor a szőnyegen csúszott felpucsított seggel kínjában és könyörgött, hogy hagyjuk abba, akkor is azt mondta nem volt semmi. Fájt már a farkam, de neki talán jobban a segge, folyamatosan elhagytam a kéznyomaimat rajta, jutott a lapockájára, a hátára, csak csípős a tenyérrel, sosem bántottam volna és most sem tenném komolyan, ha közben nem pöttyözik előváladékot a farka, ha nem tolat fel rám vonyítva, akkor nem nyilván nem játsszuk el, ami volt Kamillaval Hayden? játékot.
Két napig sziszegett, ha le kellett ülnie, de ... fú... elélveztük a csillagot, miközben az arcába mantrázta, az ujjaimmal torkán, durván löktem magam fel benne és minden lökést egy szóval jutalmaztam, miszerint; nem csajozol, ha a közelemben vagy, megértetted?  Na persze sosem zavart igazán, ha csajozott... vagy de?

Nem tudom leplezni a nagyon elégedett sóhajt. Imádom, hogy így élvez el, ennyire hirtelen, nem vártan és úgy igazán. Eleinte a sajátomtól is zavarban voltam előtte, főleg ha szájjal csinálta, egyszerűen nem tudtam sem belegondolni, sem elképzelni csak nem akartam, hogy megtörténjen. Összekentünk mindent, amit lehetett. Nem győztem megtanulni eldugni, kukákba kihajítani na meg mosni a cuccaimat, így szerencsémre anyám nem jött rá, hogy nem csak kamaszos hormontúltengésem van, hanem egy nagyon izgató és imádott alanya is van az egésznek. Meg kellett magára tanítania is. Szinte navigált hogyan kell és meg is akartam tanulni, hogy én is adhassak neki valamit. Mert sosem erőltette, semmit sem erőltetett. Azt hiszem ezért tudott működni a dolog közöttünk egyáltalán, mert megvárt engem. Kivárta elkezdem-e tényleg élvezni, aminek az egyik oldala már az elején megvolt. Tudtam, hogy nem hazudik nekem s ő is mindig azt kérte, hogy legyek vele őszinte. Megtanultam tabuk nélkül szeretni, vágyni és a szexet is kezelni. Ez a hirtelen élvezés, a meleg sóssága a nyelvhátamon, a torkomban is megmutatja, hogy ő is így van velem. Egyértelmű, hogy boldogan vigyorgok a nyelés után. – Ne? Akkor mit csináljak, Oli? – sok ötletem van rá mellesleg, azért nyalom körbe a makkját akkora élvezkedő sóhajjal. – Nem értem, mit mondasz? – tovább vigyorgok mielőtt a számba tolom, a torkomig, hogy az orrom a lágyékába nyomódjon. Lassan engedem ki, sokkal-sokkal jobb így, kielégült vagyok. A világ összes idejét el tudnám vele játszani. Szinte energikusan állok fel, ügyelve arra, hogy felfelé csússzak rajta. Halk mormogással sóhajtom, hogy hihetetlen és tökéletes ahogy összesimul a testünk. Imádom a nyakát is, ennek mondjuk még több idő kellett, lehet rosszul vagyok összedrótozva. – Alig várom. – nyalom a bőrébe a szavakat, felszusszanok. Miért mond ilyet? Nem szükséges. Ha hiányoztam volna, nem hagyta volna, hogy ennyi év elteljen. Mert ha valaki hiányzik akit te hagysz el, azt megkeresed, nem? Nem a testvérét jegyzed el, hogy a szeretetted úgy érezze magát mint egy értéktelen darab szar, aki még gondolkodni sem képes. – Érdekesen mutattad ki. – vagyis sehogy, úgyis tudja hogyan értem. Helire értem, arra is, hogy noha a jegyese mégsem jött többé. Helyette undorítóan lerázó utakra járt Hel apánkkal, néha anyánk is ment, mondván versenyt néznek, egyéb műsort, diákparlamentet, fasz tudja mit. Csak bólintottam mindig, menjenek, legyenek együtt mint egy kibaszott család. Pont ezért nem kéne csókolnom tovább, neki felelnie rá. Nem kéne semmit, csak lelépni. Kár, hogy ez elporlik ott, hogy összeolvadunk a csókban, hogy simogat meg én is őt. Mintha ez a sok szarság nem létezne, sem a tények. Semmi más, csak mi.
Az ital meg a két slukk cigi legalább másodpercekben mérve távol tart tőle, muszáj visszaülnöm a kanapéra, kényelmesen elfeküdni rajta. Felhúzom az egyik lábam, a másikat nyújtom, szuszogok. Ez a tisztán csillogó öröm nem tud kikopni belőlem. – Gyalázat! – meg gyalázatosan szexi így kócosan, csóktól vöröslő szájjal meg az élvezéstől még tág pupilláival ebben a nadrágban. – Vegyem vissza én is? – lenyúlok érte, meglobogtatom mint valami zászlót. Felülök, hogy beledugjam a lábaimat, de térd felé nem húzom még. – Eddig is éhes voltam. – nézek rá, felfalom a tekintetemmel a testét, viszont enni mármint úgy tényleg is tudnék. Kimaradt az ebédem, a szállodázós vacsorám. Azt mondtam nem fogok többé szállodákba járni, hát tessék. – Szólj ha szeretnél még. – ajánlattevő mosollyal nézek fel rá, aztán az étlapba bámulok. Jóságos, mennyi kaja van itt? Még a szárnyasoknál járok, mikor felnézek. – Odáig el is kell jutni, Oli. – vigyorgok egyet, csak a mondat közepén árul el az elakadás. Tényleg alatta akarok lenni, felette az ölében, előtte térdelve..kaja. Enni. Étkezni. Jézusom, olyat sóhajtok, hogy a tüdőm is behorpad. – Azt el is kell érned. – dobom meg a kihívással, mert régen duh, tényleg kértem tőle. Szépen, kedveskedve, határozottan, esedezve, hogy ne húzzon tovább, ne tegye, csak tegye be, dugjon meg és oldozzon fel. Akartam magamba, kivártuk egymás tetőpontjait. Én azzal, hogy nem engedtem, ő azzal, hogy nem tette meg. A számra nyalok, meg fogok kattanni tőle, tuti biztos. A múltkor is kértem rá, hogy jöjjön, bár hálás lettem volna pár másodpercért, nem adta meg. A penge másik oldala, mikor kérem és úgy kapom ahogy kérem, aztán meg nyüszítek a feszüléstől. Köhintek, beletornázom magam a nadrágba. Mire elfekszem megszólal és őszintén meglepődöm a dolgon. Elsőre nem is rémlik fel, hogy miről beszél, miféle csajról, amíg az ütésig el nem ér. A nevét már kurvára elfelejtettem, az arca sincs előttem, csak az van meg, hogy mi történt utána. – Mondtam neked, hogy nem volt semmi és basztál elhinni. – nem értettem mi baja van, mik azok a kérdések a csajt illetően, egyáltalán azt se tudtam, hogy honnan a fenéből tudta meg, hogy találkoztam vele. Elméletileg ő valami üzleti fejes izékkel tárgyalt én meg elfoglaltam magam, ahogy megbeszéltük. Erre már provokatív kérdéssel fogadott, pedig a szőkeség után csak elmentem kajálni aztán vissza. Merre jártam, kivel találkoztam, igen, mondjam el mi történt, miről is beszélgettünk, mit is csináltam vele. – Nem értettem akkor, hogy mi bajod van, de nem tetszettek a kérdéseid. – már az élük sem ahogyan feltette őket. Visszasüppedek oda, a lefogásba. – Talán kilencet. Akkor már menekülőre fogtam. – azt hittem megőrült, nem akart meghallgatni. Bármit mondtam visszakontrázott. Nem hagyott menekülni, messzire sem jutottam, csak éppen le az ágyról. – Kikefélted magadból a csaj tudatát inkább. – belőlem meg az ép beszédet, csak a nemet tudtam mondani. Nem volt semmi, nem csináltam semmit, nem nyúltam hozzá. Megesküdtem mindenre, magamra, az életemre, mindenre. Nem volt elég. – Próbáltam bebizonyítani, hogy igazat mondok, próbáltalak lassítani is. – fájt az öv helye, a tenyeréé, sajgott a seggem, a combom, meg a hátam is, mégis a farkára ültem amikor mondta, a két talpam a combjain támasztott ki, a kanapéba és belé kapaszkodtam. Nyögtem és kértem, hogy higgye már el, az is kevés volt. Felülök és átmászom az üvegért, kényelembe pakolom magam és meghúzom. – Miért számított annyira, hogy mi történt vagy épp mi nem? – az utolsó körnél már csak ki voltam terülve, kidíszítve a sajgó nyomaival, még tellett egy erőtlen „ne” kezdetre, valami mondatot kellett neki visszamondanom, csak már nyöszörögni voltam képes. – Azért még képes voltál megbaszni egyszer mikor már arra nem voltam képes, hogy felemeljem a seggem! – van benne némi feddés, teljesen kivégzett, mellesleg másnap a tenger se volt olyan élmény. A sós víz nem volt a barátja a seggemnek. – Tudod, hogy úgy aludtál el, hogy a seggem fogtad? – kérdezem kíváncsian, mondjuk valószínűleg nem. Teljesen összezavart vele. Feküdtem a szétizzadt, szétélvezett ágyneműn és őt próbáltam megérteni, meg a történéseket. – Másnap meg bepkopogott amúgy és elhívott magával, én pedig nem mentem. Pedig eltökéltem, hogy kapd be. – vallom be, annyira idegesített, hogy nem értem miért történt mindaz. – Sokáig tartott. – felnevetek, elmentem zuhanyozni és reméltem, hogy nem jelenik meg. Ami nem így lett. Szerintem kicsókolóztuk a melegvizet a bojlerból. – Gombás-csirkés penne, meg valami édesség. – közben a kajáról is döntök és felállva ahhoz a telefonhoz megyek, amiről ő telefonált le. – Te szeretnél valamit, esetleg? – nézek rá hátra vigyorogva a vállam felett és ha mondja, ha nem leadom a rendelést a nevében. – Szóval, hogy is hívták a csajt? – sétálok vissza – Aki annyira zavart. – hozzá sétálok vissza és leülök a lábaihoz vele szemben. Az ölembe veszem őket és a talpát kezdem simogatni. – Persze az nem volt baj, ha te bájologtál mindenféle nőcskékkel. Ha a combodat taperolták míg beszéltek hozzád az étteremben. – felemelem a lábát, átnyomkodom a sarkát, a nagylábujjának a tetejére csókolok. – Mit mondott neked az a picsa egyébként ami annyira megborított akkor? Hogy megfogta a farkam? – cirógatok a talpa közepére – Hogy smároltunk a parton, aztán szétrakta nekem a lábait a vízimentők kabinjánál? – ráharapok a belső talpélére. Válaszoljon!

- Fogunk erről is beszélni, meg minden másról, de nem most. – kizárt, hogy szóba hozzam az apja zsarolását, hogy elmondjam mennyire kínos volt távol lenni tőle, hogy Helivel minden egyes találkozás olyan feszengően körülményes, pedig a húga rajongásig van oda értem és halom ajánlatot tett már szavakkal és a  kis szép testével, de nem akarok hozzá sem érni, főleg, mert az apja azt mondta szüzen vezeti az oltár elé, nem is oly sokára. Arról is fogunk beszélni, hogy én holnap elutazom, oda ahol találkozni reméltem vele és erre itt van, milyen ördögi kör ez.
Beleiszom az üvegbe és aztán a cigit is tüdőre slukkolom. – Semmiképpen! – ne vegye vissza a nadrágot én is amiatt teszem csak, mert félig nem maradhat rajtam, de most ledobni az olyan proli. Mégis félig belelép, felsóhajtok tragikusan, de elviselem, maximum megint leveszem róla azon semmi se múljék. Pislogok csak rá a gyönyörű bőrére, a finom szeplők vonulásra, a nyakának szexi ívére. Megbolondít ez már tény, nem mehetek ellene és nem is akarok. – Én is éhes vagyok. – rá, mindkettőnk tekintete ugyanazt mondja, hogy ki vagyunk éhezve… egymásra. – Ó de mennyire, hogy szeretnék még, ez csak amolyan bemutató volt, nem? Portéka körbemutatás. – elnevetem magam, hogyne szeretnék. Belőle? Fel fogom zabálni, minden kis porcikáját nem kell félnie, benyalok a szemgolyója alá is, ha ezzel magaménak bélyegzem. – Ugyan Hayden, el fogunk jutni, mert az ágyam tele van szép és kellemes kis pontokkal, ahol meg akarlak kefélni.  – nem finomkodom a szavakkal, minek tegyem? Tudja, hogy mitől dörög az ég és mellé tudom, hogy izgatják a pőre kifejezések, ahogy engem is. Ő az étlapot én őt tanulmányozom. – Mindent elérek, ezt te pontosan tudod. – bizsereg a bőröm, hogy hozzá érjek, hogy neki simuljak minden részecskémben, hogy szeressem, imádjam őt, ahogy azt illik, ami kijár neki és nekem is ezáltal. Csak felveszi a kurva nadrágot, többet nem is adok neki. Sóhajtva követem az eltűnő combok, a lágyék vonalát, kár értük, elő kell halásznom megint mindent is belőle. Azonnal, ha lehet. – Nem Hayden, úgy mondtad, hogy a tested direkt teljesen mást mondott, a szemembe hazudtál a testeddel, direkt. Hogy összezavarj, az érdekelt, hogy féltékeny vagyok-e? Az voltam. – mindenkire, aki ránézett, tagadhatatlan, nem is hazudok neki sem és magamnak sem, megőrjített, hogy bárki utána fordult, vagy végig mérte, mert kölyök volt, de közben a szexuális kisugárzást én tette hőfokra benne.  Órákig elmaradt, és aztán olyan boldogan jött fel a szobában, hogy a guta megütött tőle, pedig tudtam, az agyamban TUDTAM, hogy nem szabad. Mégis elvitt a gépszíj. – Nem tetszettek? Bocsáss meg! – elnevetem maga, már nem számít, hogy mi volt akkor, csak még bassza a csőröm, hogy mi az igazság. Haydennek akkor is csak a varázsszót kellett volna kimondani, ami mindig és mindenkor egy stop, egy tiltás semmikor és semmilyen körülmények között egy mozdulatot sem fejeztem be az elhangzása után. A szócsatákban nem állított meg, az is tény, de nem is arra találtuk ki, de a tettekben azonnali béklyó nekem. – Pontosan kilenc és igen, vergődtél, de még nevettél közben és finoman szólva gúnyolódtál. – így volt vagy így volt? Így volt! Hamar nem nevetett aztán, mert eleinte tolta magát fel a farkamra, eleinte élvezte az ütéseket, aztán már nem hagytam, hogy az orgazmus megkörnyékezze. – Még mindig emlékszem rá, szerinted kikeféltem? – belőle tettem a kedvet, önző és geci húzás volt, hogy másnap a szex eszébe se jusson, hogy sajogjon a kis segge, hogy a farka fel se álljon. Olyan sokszor élvezett el, hogy a végén már kínlódott tőle. – Nem igazán próbáltál. – akkor egy szó és vége, de nem tette, nem mert szerintem az elején hazudott is aztán védte a maga igazát végig, emiatt nem állított le, vagy mert Hayden erősen mazo, hála a jó égnek.
Azonnal elönt az izgalom, ahogy értem indul… ja nem, az üvegért. – Amiért te hozzám vágtál egy üveg drága Bourbont, amikor feldühödtél a bankár feleségére. – egy másik úton volt, egy másik alkalommal, amikor a nő az asztal alatt simogatott és Hay valami mód kiszúrta, végig agresszívan ette a vacsorát, gyilkolta a húst, szemtelen és pofátlan volt a nővel, aki mondjuk ennek hála le is mondott róla, hogy velem éjszakázzon. Jól tette, mert Hay hozzám vágta az üveget, nem rajtam, de mögöttem a falon robbant millió darabra. Annak mi is volt az oka?
Felnevetek, de a tekintetem le sem veszem róla. – Ó igen, milyen jó is volt, a nyálad folyt a párnák között és szinte mozdulatlanul tűrted, bevallom nekem még nagyon jól esett. – őt élveztettem egymás után, amennyi belefért a kezemmel, számmal… tartóztattam magam a végre, amikor a farkam már puhán siklott benne és a teste nem bírt el több terhet, akkor se mondta aki, pedig a fülére hajolva súgtam, hogy csak mondja ki… nem tette. Dühből keféltem aznap utoljára. – Nem aludtam el, kérlek… elájultam. – ne tévesszük össze a szezont a fazonnal, mert nem elaludtam, hanem konkrétan kómába estem. Úristen de jó volt. – Beefsteak és kérd hagyma nélkül. – mert kibaszott jó fej vagyok és mert szarrá akarom csókolni, nem  hagymát lehelni rá.  Követi a tekintetem, mint a vadászó tigris, éppen csak nem vetődöm rá, de nem veszítem szem előle, a vágy dorombol az ereimben, miért van olyan messze? Hogy bírtam eddig nélküle, amikor végre most teljes vagyok.
Felciccenek, míg elém lépked, ezek a ruganyos léptek, az izmos combok, a hasa… jó ég az a lapos has, a karcsú derék… megőrülök. – Hazudhatnám, hogy nem nemlékszem, de Kamilla. – a levegőbe billen az állam, ahogy elém ül. Okos fiú. Nem megalázza magát ezzel, nem is leereszkedik, de az erőviszonyokat azonnal a helyükre teszi,. még mindig a kölyök, aki imádott engem szolgálni és én még mindig a hálás rabszolgatartó vagyok. Vele és neki. Hátrébb dőlök, míg a lábaimat öle veszi, felnyögök. – Baj volt? – istenem, de jól esik, kiszalad belőlem még egy nyögés, a csókra megint egy. – Hasonlót mondott és elkért éjszakára. azt hitte az apád vagyok. – elkérte bazdmeg tőlem és elmondta, hogy van nála egy halom óvszer ne aggódjak, az agyam meg elöntötte a vér. – Megfogta a farkad? – megrántom a talpam csiklandósan. Elvicsorodik a szám. – Ez történt Hayden? Akkor és ott, már nincs jelentősége. De megdugtad a csajt? – később biztos, hogy nem… de nekem ez a nyaralások, a közös elszökések, ahogy mi hívtuk őket, a világunk részei voltak, ha nem is mások előtt, de négyszemközt teljesen párként viselkedtünk. Simultunk, csókokat loptunk és ami miatt baszta az agyam, hogy kielégítettem, ezerszer. Minden tagommal, mindent megadtam neki és… ha neki közben kellett a picsa, akkor nekem semmi esélyem nem volt őt boldoggá tenni. – Sssssssssz. – beszívom a levegőt a fogaim között, beleszürcsölök a létbe, a fogai gyönyörűek a bőrömön, harapjon meg,csókoljon meg, legyen őszinte. – Megdugtad a csajt Hayden? – adja meg a választ a kérdésre, ami 5 éve zsibbasztja az agyam. Töprengtem sokat rajta, hogy hiába is várok, míg felnő, vagy hiába lesz minden, ha neki kevés vagyok és ha megdugta a csajt… akkor kevés voltam valamiben. Tudni akarom.