A legjobb barátok szokása hogy együtt buliznak Halloween estéjén és ez nincsen most máshogy Edennel és Floriannal sem. Mindketten éppen kivannak a kusza szerelmi életüktől amit egy (sok) pohár finom koktél felett beszélnek meg mikor egy idegen férfi állít oda hozzájuk. A férfi szándékai egyértelműek, valamelyik fiú szép kerek fenekére pályázik. Nincs más hátra minthogy bevessék az örök és egyértelmű kártyát... Eljátsszák hogy egy párt alkotnak.

Ahogy kilépek a lakásomból rá kell jönnöm hogy a jelmezem talán nem a legjobb ötlet volt. A térdzokni még oké, melegít valamicskét de a ruha alá úgy bekap a hideg szél hogy még a kabát se segít túl sokat. Nem is tudom miért vállaltam be hogy lánynak öltözöm, de annyira adta magát mikor Floval ezen röhögtünk pár hete.
Hát mostmár így jártam.
Hívtam egy taxit hisz inni terveztem és nem mehettem kocsival. A Floval töltött estéim végén nagyjábúl mindig négykézláb mászok el a kijelölt alvóhelyemre szóval jobb is így. Meg legalább nem fagy be a likam míg odaérek a klubhoz amit Flo kinézett.
Állítólag a jelmezeseknek ingyen van a belépés és ismer ott valakit aki kőkemény piákat fog keverni nekünk és az jó lesz.
Valahogy nem volt kedvem kifejezetten bulizni de ha valamit megtanultam az az hogya  bébivámpírral mindig jó együtt lógni. Talán végre elfeledteti velem hogy a szexi új társam foglalt és egyedül fogok meghalni.
Legalább a kezem nem fáj már, hála Riának és a gyógyító kezeinek.
Szegényem úgyis dolgozik ma.
Hamarosan odaértem a bárhoz és egyből keresni kezdtem Flot. Azt mondta koronában lesz így az uralkodókat kerestem és ahogy megláttam köpenyben és bilifrizkóval egyből kitört belőlem a röhögés.
- Hát hogy nézel ki te szerencsétlen, te? - visítottam könnybe lábadt szemekkel. Persze én se nézte ki jobban a kopaszsapkában, simára borotvált fejjel de még mindig jobb volt mint a bilifrizkója.

Edenre volt szükségem. De így, most. A Halloween éppen kapóra jött, hiszen mind a ketten szeretünk idióta jelmezekbe bújni. Már hagyomány volt, hogy minden évben valami hatalmas elvetemültséget alkotunk ketten, és valahogy éreztem, hogy ez az idei sem lesz kivétel ezalól. Néhány hete már pedzegettük egymásnak az ötleteket, de nem gondoltam volna, hogy Eden tényleg bevállalja a miniszoknyát. És mekkorát tévedtem.
Mielőtt elindultam volna, a szobámat fogadóképessé rendeztem. Kihúztam a fürdőszoba tolóajtaját, elpakoltam mindent az útból, amiben használhatatlan állapotban át lehetne esni. Úgyis itt fogunk kikötni. Mindig itt végezzük ezeket a bulikat, keresztbe fekve egymáson, mint két fantasztikusan szexi hulla. Időről időre szükségünk van erre.
A partira valószínűleg akkor is beengednének, ha nem lennék jelmezben, de így azért mégis jobb. A sminkes igazán kitett magáért a parókával, egy dolog biztos: olyan rusnya lettem így, hogy biztosan nem akar majd senki rám mászni. Nem is baj. Ma csak arra van szükségem, hogy elfelejtsem, hogy álmaim férfia a nővéremet fogja feleségül venni, és életem végéig nézhetem a bazsalygásukat minden családi összejövetelnél. Még talán kicsi vámpírjaik is lesznek. Én meg ehetem még vagy 2000 évig a kefét amiatt a pasi miatt. Fantasztikus, mit ne mondjak.
Nyugodtan várom Edent a klub előtt, és persze azonnal megérzem, ahogy megérkezik. A legnagyobb tömegben is megismerném. Ahogy meglát elneveti magát, helyes, szeretem látni, ahogy nevet, az jó, ha boldog.
- Sokkal jobban, mint te, te másik szerencsétlen! -vigyorodom el, és én is röhögni kezdek. Rém szexi a térdzoknija. – Különben is, én mindenhogyan gyönyörű vagyok! -vigyorogva karon ragadom. – Na, gyere kislány, befelé! A mai estét én állom! Illetve, a Nagytata.

Kellett már az a lealjasodás mindketőnknek. Én ki se tudtam verni a magas jóképű és kiabszottul foglalt partnert a fejemből, Flo meg kivolt a nővére vőlegényén. Minkdettőnknek pia kellett. Sok.
Egy kis tánc, egy kis aljasodás. És mi más lenne erre a tökéletesebb alkalom mint a halloween?
Nyilván semmi.
Ahogy megláttam alig láttam a könnyeimtől úgy röhögtem. A bilifrizkója a kis koronája na meg a nagyon elegante királyszett annyira irreaális volt rajta hogy alig kaptam levegőt. Ő meg persze engem rööhögött ki eszméletlen módon.
Na persze, nekem vadítóan áll a térdzokni, nem úgy mint neki a szörmeszélű palást.
- Akkor ma mindent is megiszunk, jól értem? - dörzsölgettem a tenyereimet elégedetten ahogy elindultam befelé. Hamar bejutunk hála Flonak. Odabent csontig hatol a dübörgő zene, összesimulnak a testek, forróság van és nincs odabent semmi levegő.
Hamar ki fogjuk ütni magunkat.
Asztalt ugyan nem találtunk de két üres bárszéket igen, így oda fel is telepedtünk. Én azonnal rendeltem egy vodka martinit, Flo meg valamit amit nem értettem a zenétől.
- Na van valami fejlemény leendő vejed ügyben? - kérdeztem amint belekortyoltam az édes italba.

300 év alatt egyszer éreztem olyat, amilyet most, egy olyan férfi iránt, aki iránt rohadtul nem lenne szabad. Akkora egy pancser vagyok, hogy az nemigaz. Ki az a gyökér, aki bele szeret a testvére jegyesébe? Na ki? Hát én! Erre inni kellett..sokat. És soha nem volt rá jobb partnerem Edennél. Mi lesz velem, ha ő már nem lesz te jó isten…erre gondolni sem akartam.
Ahogy megláttam, azonnal végem volt. Úgy kezdtem röhögni, hogy még a könnyem is kicsordult. A legnevetségesebb a kis tüsi haja volt, rettenetesen állt neki. Szüksége volt fekete sörényére, hogy jól nézzen ki. De ez…de az én királyszerkóm se volt semmi. Idén nem akartam szexi lenni. Csak nem...
- Meg ám cicám, van három fullra töltött kártyám. Ha azt mind elisszuk, a detoxban végezzük! -vigyorogtam rá.
A zene fejbe vert, ami jól esett. Ez kellett most nekem, annyira nem volt kedvem a Nagytata összejövetelén vigyorogni. Így is kapni fogok egy istenes lebaszást, amiért meglógtam. De ott volt Dahlia is…Vele.
Leülök Eden mellé, és rendelek magamnak egy almás whiskeyt, és kicsit kihúzom magam a széken, mielőtt kapok egy hatalmas hátbabaszást, mert arra hajlamos az én drága pajtim.
- Jaj baszki ne is mondd…-sóhajtottam egy nagyot. – Olyan jóképű…annyira jó a közelében lenni…kicsit olyan érzés, mint amit Darius mellett éreztem…-felszisszentem a pillantására. – Neeeee nézz így rám, nem tudom elmagyarázni…és, ő az. Ő az, akiről 300 éve álmodom…komolyan ő az, és nem értem, miért nem engem talált meg előbb!
Egy gyors mozdulattal húztam le a whiskeymet. Majdnem sírtam. Rosszul voltam magamtól, mert el akarom lopni a testvérem jegyesét, de annyira mellette akartam lenni, hogy belebolondultam.
- Na és, a te foglalt vérfarkasod?

- Az kell most a lelkemnek, egy jó detox. Ugye alhatok nálatok, a szomszédaim nem örülnének ha megint üvöltve hánynék ki az erkélyen hajnalban... - kérdeztem az én drága ostobán kinéző legjobb barátomra nézve. A hely tömve volt, minden fény villogott, mindenki táncolt, a zene dübörgött. Pont ez kellett most nekem.
Csak el kellett felejtenem kicsit mindent.
Leültünk a pult mellé. Én hamar megkaptam a martinimat Flo pedig a whiskyét ami bár almás volt fogalmam sem votl hogy tudja meginni. Nekem az csak akkor megy ha már olyan részeg vagyok hogy minden mindegy.
Mesélni kezdett a leendő sógoráról meg arról a faszról akivel régen járt mire elsötétült tekintettel néztem rá.
- Talán beszélned kéne vele nem? - kortyoltam bele az édes, finom martinie és kihalásztam beőle az olajbogyót hogy leegyem a pálcikáról.
Szóba jött Marcus mire megforgattam a szemem.
- Semmi. Megvan. Dolgozik. Velem. És dögös - megvontam a vállam és intve a pultosnak kértem még egy kört magunknak. Ugyan a fele martinim még megvolt, de nagyon úgy éreztem hogy hamar el fog fogyni. Nem akartam Marcusra gondolni ma este. Így is túl sokat jár a fejemen. Ideje lenne kitakarodnia onnan.