Tiberius Draco legidősebb fia, és a Pátriárka státusz örököse vagy. De nem igazán fűlik hozzá a fogad. Semmi kedved unalmas üléseken hallgatni a Tanács többi tagját, semmi kedved a húgaidat, az öcsédet, és a családjukat pesztrálni, és irányítgatni, így őszintén reméled, hogy apád elél még jópár évig. Szereted azt, ahogy most élsz. Távol a családi birtoktól, menő Georgetown-i lakásodban. Szereted a munkádat, hiszen híres író lett belőled, és hálás vagy apádnak amiért nem akarta csírájában elfolytani a kreativitásodat. Néhány évente egy-egy könyved a sikerlisták élén köt ki, és be is betonozza magát hetekre, ami pont elég hozzá, hogy nagyon is kényelmes életet biztosíts magadnak. Elköteleződésen, gyermekvállaláson soha nem gondolkodtál, hiszen mindig van valaki, aki társaságot nyújt neked hosszú napjaidon és még hosszabb éjszakáidon. Boldog vagy így, a családoddal nem tartasz szoros kapcsolatot, nem érzed szükségét. Akkor kezdtél távolodni tőlük, amikor elveszítettétek az édesanyátokat. Mindőtöket megtört a halála, így te úgy érezted, a távolság lesz a legjobb gyógymód a gyászra. Egyedül húgodat, Callistát, és az ő legkisebb fiát, Floriant szereted teljes szívedből, a fiú mintha a sajátod lett volna mindig is. De vajon tényleg ez a boldogság számodra? Talán a sok arc között feltűnt valaki, aki megfogta a szívedet, vagy ezzel a sok kalanddal egy nagyobb űrt próbálsz betölteni? Szíved mélyén talán azt kívánod, hogy egy elmúlt nagy szerelem még mindig melletted legyen, és magadat okolod, amiért el kellett engedned. Nem ismerik a hozzád legközelebb állók sem szíved nagy titkát, hogy évszázadokkal ezelőtt elveszítetted az imádott Nőt, és azóta sem léptél túl a gyászon igazán. Senki sem hibáztat, amiért ezt a súlyos terhet nem osztottad meg, hiszen te is tudod jól, hogy a családodban mindenkinek vannak titkai.

A PB a többi canonhoz hasonlóan admini engedéllyel módosítható.

A Draco család első generációjának harmadik gyermekeként láttad meg a napvilágot, két bátyád után. Apátok, a családfő mindig is gyengédebben fordult feléd, mint testvéreid felé, te voltál az ő legdrágább kicsi lánya. Ez a mai napig mit sem változott, ám nem használtad ki a helyzetedet, és nem élősködsz apádon, akár egy királykisasszony. Hat diplomát szereztél az évszázadok alatt, mindet a jog különböző területein, így mára az egyik legmenőbb és legsikeresebb ügyvéd vagy az egész országban. Ezt hűvös, és kimért természetednek is köszönheted, aminek köszönhetően minden helyzetben meg tudod őrizni hidegvéredet. Nem vesztettél el még egyetlen ügyet sem karriered során. A nyugodt, és felelősségteljes ügyvéd mögé nézve megláthatjuk benned az édesanyát. Több, mint háromszáz éve találkoztál életed szerelmével, akivel néhány év után összekötöttétek az életeteket. Boldogságotok tökéletes volt, annak ellenére, hogy férjed akkor még halandó volt. Bíztál az édesapádban, és a társadban is, hogy kibírja az átváltozást. Három gyermeknek adtál életet, két fiúnak, és egy kislánynak, akik a Dimitri, Dalia és Florian névre hallgatnak. Férjedet a legkisebb fiú születése előtt nem sokkal veszítetted el, nem élte túl az átváltozást. Az ő elvesztése megtört benned valamit, és a mosoly lassan örökre eltűnt az arcodról. Képtelen voltál még egy szeretted elveszítésével megbírkózni, édesanyátokat is hosszú éveken át gyászoltad, így férjed halála már egyszerűen csak túl sok volt neked. Gyermekeidet szereted, és megtennél értük bármit, de velük is hűvös, kimért és szigorú lettél. Mindent megtettél, hogy jóra neveld őket, és sikeresek legyenek felnőttként, de igyekeztél távolságtartó lenni velük, hogy ne lássák fájdalmadat és gyászodat. Egyedül a legkisebb gyermekedet, védted jobban, hiszen ő embernek született, míg a két idősebb vámpírként jött a világra. Könnyen mondhatnák, hogy különbséget tettél a három gyermek között, de erre képtelen lettél volna. Szigorú szereteteddel, és szabályaiddal csak az ő javukat szolgáltad, és reméled, hogy nekik több boldogság jut majd ki az életben, mint neked jutott. Mégis, mindennek dacára, még nem vesztetted el teljesen a reményt, hogy újra rád talál a szerelem, és szeretett férjed szelleme nem fog örökké kísérteni.

A PB a többi canonhoz hasonlóan admini engedéllyel módosítható.

Callista Draco legidősebb fia vagy, a második generáció egyik fiatalabb tagja. Két fiatalabb testvéred Dahlia és Florian. Mikor születtél, édesapátok még élt, és úgy tűnt, az idillt semmi sem szakíthatja meg. Imádtad édesapádat, kicsi fiú korodtól kezdve. Függetlenül attól, hogy vámpírnak születtél, míg ő ember volt, mindig is a hősödnek tekintetted. Igyekeztél annyi időt körülötte tölteni, amennyit csak lehetséges volt, néha még utánoztad is, a beszédmódját, a modorát, és amit még kölyökként el tudtál lesni tőle. Olyan akartál lenni, mint ő. A szeretet nem volt egyoldalú, elsőszülöttjeként, jobban szeretett téged, mint az életét. Mikor megszületett a húgod, boldog voltál, és onnantól az volt a legfőbb célod, hogy remek bátyja legyél, mert apád ezt kérte tőled. Tíz évig minden tökéletes volt. Szeretted az életedet, szeretted a nyelvet, az oroszt, amit nagyapátok választott neked. Tanultál, sportoltál, és mindig tökéletesen viselkedtél, hogy a szüleid büszkék legyenek rád.
Akkor romlott el minden, amikor megszületett az öcséd, Florian. Ugyan azon a napon veszítettétek az apátokat, aki nem élte túl a vámpírrá változás folyamatát. És te képtelen voltál nem az öcsédet hibáztatni. Nem értetted, hogy Tiberius miért várt eddig, hogy miért épp akkor akarta beavatni édesapátokat. Az első pillanattól kezdve gyűlölted a kis, törékeny babát, aki ráadásul embernek született. Dühös, és keserű voltál, amiért elvesztetted azt az ember, akit a világon mindennél jobban szerettél. Ekkor kezdtél megváltozni. Úgy érezted, te kell legyél a férfi a családban, így gyorsan megkomolyodtál, egyesek szerint megkeseredtél. Bezártad a szívedet, hegyes tüskéket növesztettél. Hosszú éveket töltöttél Oroszországban, ahol gyakorlatias és kimért lettél, ebben te hasonlítasz testvéreid közül legjobban az édesanyátokra. A szerelmed a nyelv iránt olyan erős, hogy tolmácsként helyezkedtél el, és úgy tűnik a munkád az egész életed.
Úgy mutatod, neked nincs szükséged senkire. Néhány rövidéletű kapcsolatot leszámítva, soha nem volt senkid, és azt mondod, jól van ez így. De talán van valaki, akin neked is megakadt a szemed. Egy lány, akinek láthatóan sokkal jobban tetszik az öcséd, aki olyan sokat jár a birtokra mostanában, hiszen Floriannal együtt tanulnak. Vajon lesz valaha esélyetek, hogy beszélgessetek, és közelebbről megismerjétek egymást? Akarhat-e bármit egy élettelteli, vidám tündérlány egy megkeseredett vámpírtól? Ha nem kezdeményezel, sosem tudod meg!

A PB a többi canonhoz hasonlóan admini engedéllyel módosítható.

Callista második gyermeke és egyetlen lánya vagy, a Draco család második generációjának két nő tagja közül az idősebb. Születésed pillanatában a család még egyben volt, édesapátok még élt, és úgy tűnt, semmi sem zavarhatja meg az idillt. Édesanyátok egyenesen ajnározott téged, hiszen minden vágya volt egy kislány. Szeretetben és harmóniában nevelkedtél, bár az édesapáddal soha nem volt olyan szoros a kapcsolatod. Ott volt neked az édesanyád helyette, aki imádott, és mindent megadott neked. Valódi kis hercegnőként telt minden napod, játékok és gyönyörű ruhák tömkelegével, és nem irigyelted sem a bátyádat, sem az unokabátyjaidat, amiért ők nyelveket tanulhattak, és kisfiú koruktól a világ megértésére nevelték őket. Tudtad, hogy ez a Draco család tradíciója, és biztos voltál benne, hogy neked is tartogat valamit a nagyapátok. Hét éves voltál, amikor az öcsétek megszületett, és elveszítettétek az apátokat. Akkor megváltozott valami a családban, amiért a bátyád egyértelműen a kicsit hibáztatta, de te képtelen voltál rá. Olyan picinek és törékenynek láttad az emberi kisfiút, féltetted, hogy a legapróbb szél is elfújhatja. Minden áron vigyázni akartál rá, de ő valamiért nem kért belőled, így szépen lassan eltávolodtatok egymástól.
Nagyapátoknak köszönheted, hogy támogatta az irodalom iránti szeretetedet, így hamarosan több diplomát is szereztél a területen. Kiemelkedő teljesítményednek köszönhetően hamarosan híres lettél, és katedrát kaptál a George Washington Egyetemen, mint vendégelőadó. Az egyetlen dolog, ami még hiányzott az életedből, az a párkapcsolat volt. Az évek alatt volt jónéhány kapcsolatod, egyik tartós volt, a másik nem, de egyik férfihoz sem kötődtél úgy, hogy hozzá kösd az életedet. Ahogy az idő haladt előre, nagyapátok egyre gyakrabban hozta fel a házasság témát, és szerencsédre a mostani párod minden kritériumnak megfelel. Szereted Lucast, hogyan is ne szeretnéd, hiszen kedves, és intelligens, és örömmel lennél a felesége, de valahol a szíved mélyén mégis kétségeid vannak. Most, hogy már az esküvőtöket tervezitek, gyakran kapod magad azon, hogy más nőkben gyönyörködsz, és valahogy a virágboltos elf lánnyal jobban megértitek egymást, mint a vőlegényeddel valaha. És még nem is tudod, hogy ha bemutatod őt a családodnak, a saját öcséd nem csupán a riválisod lesz, de el is szereti majd tőled a leendő férjedet. De talán ez lesz az, ami téged is felszabadít majd.

A PB a többi canonhoz hasonlóan admini engedéllyel módosítható.

Aphrodite imádott férje vagy, aki bár születésénél fogva nem a család tagja, a házasság útján megkapta a Draco nevet, ahogy mindenki, aki törvényesen házasodik be ebbe a furcsa, családnak nevezett kompániába. Soha álmodni sem mertél erről, mikor még egyszerű kis emberi életedet élted. Egy paraszt család sokadik gyermekeként jöttél a világra, 1310-ben, és legnagyobb vágyad az volt, hogy lovag lehess, el is szegődtél hát Anglia királyának szolgálatába. Tehetséged és szorgalmad hamar lovagi sorba repített, és mintája lettél a lovagi erényeknek. Ekkor találkoztál szíved hölgyével, a vörös szépséggel. Szerelmetek hamar szárba szökkent, és akkor sem tágítottál mellőle, amikor elmondta, hogy micsoda. És bár abban az időben istentelen, irtani való szörnyetegeknek tekintették őket, te tudtad, ezt a nőt bármi áron megvéded majd. Hamarosan a családja is megismert, és elfogadott, és miután kimondtátok a boldogító igent, feleséged maga avatott be a vámpír lét rejtelmeibe.
Szerelmetek azóta sem halványult egy szikrányit sem, bár már sok száz év eltelt azóta, hogy megismertétek egymást. Együtt láttátok az évszázadokat, együtt változtatok velük. Erős összetartásotok igazi próbát élt át, amikor elveszítettétek gyermeketeket, hiszen úgy tűnt, feleséged soha nem fogja kiheverni a halálát. Te ott voltál neki, és vigasztaltad, pedig nem értesz vele egyet abban, hogy félre vonultatok a családtól. Sokkal jobban gyűlölöd Tiberiust, mint ahogyan azt mutatod. Többször elmondtad, hogy majd te kihívod egy párviadalra, és legyőzöd, szemet szemért. Hiszen nem maradhat büntetlen, miután kioltotta a gyermeked életét. Buzog benned a bosszúvágy, és nem mellesleg a becsvágy is. Úgy gondolod, te jobb Pátriárkája lennél a családnak, mint az öreg valaha is volt, de ez a vágyad hamar a vesztedet okozhatja. Mérlegelned kell, hogy a családod, és az életed, vagy a bosszúd a fontosabb. Egy felelőtlen döntés hamar a sírba juttathat, és nem akarod erre kárhoztatni imádott feleségedet, igaz?

A PB a többi canonhoz hasonlóan admini engedéllyel módosítható.

A Draco család legfiatalabb lányaként mindig is te voltál a kicsi húgocska, akit szeretni, és védeni kell. Nővéreddel, Callistával kapcsolatod olyan szoros volt, mintha ikertestvérek lettetek volna. Vele megoszthattad minden aggodalmadat, minden örömödet és bánatodat, ahogyan ő is elmondott neked mindent. A két bátyád mindent megtett, hogy megvédjenek, és tényleg úgy bántak veled, mintha hercegnő lennél. Mindig volt kivel játszanod, soha egyetlen napod sem telt el unalmasan. Tökéletes gyermekkorotok volt, a szüleitek mindennél jobban szerettek benneteket. Kapcsolatotok a testvéreiddel azóta is szoros, mindig te maradsz az imádott legkisebb.
Minden akkor változott meg számodra, amikor elveszítettétek az édesanyátokat, a nagy vámpír-hisztéria alatt. A testvéreidet úgy tűnt, nem rázta meg túlságosan, bár inkább csak nem mutatták a fájdalmukat. Te voltál ott, amikor a feldühödött tömeg magával rángatta őt, téged védett tőlük, hogy neked ne essen bajod. Soha nem fogod tudni megbocsájtani magadnak, hogy nem téged öltek meg inkább. Attól a naptól az apátok sem tudott már ugyanúgy nézni rád. Talán a vörös hajad és a szeplőid miatt, mert olyan fájdalmasan hasonlítasz Rá, ahogy testvéreid közül senki más. Nem hibáztat téged, és még mindig szeret, de akkor eltávolodtatok egymástól. Ebben az időben ismerted meg Jonathant, aki kiutat jelentett a megváltozott, hűvös családból. Mindennél jobban szeret téged, és a házasságotok majdhogynem tökéletes. Három gyermeknek adtál életet, két lánynak és egy fiúnak, akik a mindeneid lettek. Legkisebb lányod volt az, aki miatt végképp megszakítottad a kapcsolatot az apátokkal. A lány halálosan szerelmes lett egy emberbe, ám nem kérte ki a nagyapja véleményét, mielőtt vámpírrá tette, amiért a büntetés minden esetben halál. Soha nem fogod megbocsájtani neki, hogy kioltotta a gyermeked életét, és a testvéreidnek sem, amiért nem álltak ki jobban melletted. Megszakítottad a kapcsolatot a családoddal, és csak a kötelező eseményeken vesztek részt, akkor sem beszélgetsz szinte senkivel.
Férjeddel és két megmaradt gyermekeddel Washingtonban maradtatok, hiszen az egyik vezető divatmagazin főszerkesztőjeként nem teheted meg magadnak, hogy órákat ingázz a munkába és vissza haza. Szereted csendes, nyugodt életeteket, és a karrieredet, talán ezzel próbálod megmutatni a családodnak, hogy nincs szükséged rájuk. De meddig vagy még képes távol maradni azoktól, akiket még mindig olyan nagyon szeretsz?


A PB a többi canonhoz hasonlóan admini engedéllyel módosítható.

Aphrodite és Jonathan elsőszülött, és egyetlen fia vagy, a Draco család második generációjának legidősebb tagja. Mint első unoka, közel álltál a nagyapádhoz, és bár nem sokáig voltál te az egyetlen unoka, mindig is inkább példaképed volt ő, mint az édesapád. Senki sem tudja, honnan örökölted szeszélyes természetedet, annak idején a szolgálók azt suttogták, hogy talán nem is az apád fia vagy, és valódi nemződ vére ütött ki benned. Megregulázhatatlan, vadóc kisgyerekből folyton lázadó, a családi tradícióknak és szokásoknak ellentmondó felnőtt lett belőled, és valahol ezen az ösvényen veszítetted el nagyapád szeretetét is. Túl sokszor kellett kihúzzon a bajból, túl sok összetört szívű lány vetette magát a folyóba utánad, éppen ezért döntött úgy a családfő, hogy jót fog tenni neked egy kis ízelítő a klasszikus angol nevelésből. Első pillanattól az angolt szánta neked, mint választott nyelv, amelyen tanulsz, így hamar Londonban találtad magad, de ott sem tudtak úriembert nevelni belőled. Megmaradtál féktelen bajkeverőnek, szüleid legnagyobb bánatára. Az egyetlenek, akikkel mindig felelősségteljes voltál, azok a húgaid voltak. Rájuk úgy vigyáztál, mint a legértékesebb kincsre, éppen ezért is tört meg nagyon, a fiatalabb húgod elvesztése.
Manapság külön élsz a szüleidtől, és megmaradt egyetlen húgodtól. Úgy érzed, a távolság megszépíti a családi szeretetet, arról nem is beszélve, hogy nyugodtan keveredhetsz akkora bajba, amekkorába csak akarsz. Gyakran látogatsz haza, hiszen, ha eljátszod a jófiút pár napig, mindig le tudsz szakítani egy kicsit a családi pénzfáról. Nem mintha panaszkodnod kéne, elvégre menő stúdiólakásod, és jól jövedelmező fotóskarriered van Washington szívében. Néha mégis üresnek érzed a napjaidat, és nem leled örömödet semmiben. Néha bánod, hogy elhagytad már amúgy is zilált családodat, bánt, hogy fájdalmat okoztál a szüleidnek, aggaszt, hogy nincs ki vigyázzon törékeny kishúgodra, most, hogy te nem vagy mellette. Irigy vagy a szüleidre, amiért nekik megadatott egy olyan szerelem, amilyenről te nagyon régóta csak álmodozol. Olyan házasságot akartál, amilyen az övék is, de jelen pillanatban úgy néz ki, ez sosem fog sikerülni. Talán előbb rendbe kellene szedni az életedet, nem gondolod? De vajon képes leszel rá, vagy örökké egyedül maradsz? Talán, ha találsz egy lányt, aki segíthet összerendezni életed darabkáit, a családod is meglátná, hogy nem vagy akkora csalódás, mint amilyennek megpróbálod mutatni magadat.


A PB a többi canonhoz hasonlóan admini engedéllyel módosítható.

Aphrodite és Jonathan legkisebb lánya vagy, és az egyetlen, aki megmaradt nekik, nővéred halála után. Szüleid nem véletlenül tartottak burokban, nem akarták, hogy neked bármi bajod essen, miután a testvéredet elvesztették. Mindig is te voltál a legaranyosabb és a legszebb lélek az összes unokatestvér közül, ezt nem veszítetted el az évszázadok során. Arcod is csodásan tükrözi a belsődet, hiszen olyan vagy, akár egy tökéletes porcelánbaba. Mindig is imádtál hölgyként viselkedni, szereted a szép ruhákat, a csinos cipőket. Adsz magadra, és mindenki észreveszi a belőled áradó kedvességet és bájt. Mintha egy Jane Austen regényből léptél volna elő. Tökéletes modorod, és zenei tehetséged tökéletes viktoriánus kori hölggyé tett, és nem is változtál sokat. Csendes vagy, jólnevelt, mindenkivel kedves és kimért, és senkit sem engedsz közel magadhoz könnyen. Mivel lánynak születtél, te nem kaptál idegen nyelvet, amin tanulhatnál, de zenéhez fűződő szereteted már kiskorodban látszani kezdett, így a nagyapátok afelé kezdett el terelgetni, így lett belőled elismert hárfaművész, aki ezen kívül még nagyjából hat hangszeren játszik. Valódi zenei polihisztor lett belőled.
A kedves kislány azonban csak egy álca, amit még magad előtt sem veszel le soha. Lelked mélyén egy lázadó lány él, aki szíve szerint eldobná az összes rózsaszín, habosbabos ruhát, a hárfa helyett basszusgitárt ragadna, és soha többé nem adna a családja szavára. Szereted magadat, olyannak, amilyen vagy, de ez a tökéletesség néha már fárasztó számodra. Néha követni akarod bátyádat a konvenciók elleni lázadás útján, de álmaidban sem gondoltad volna, hogy ezt éppen a szerelem fogja megadni neked. Az utcán futottál bele titokzatos lovagodba, szó szerint, hisz ő mintha menekült volna, és ugyan messziről üvöltött, hogy ember, neked mégis azonnal megtetszett. Kárpótlásul, amiért fellökött, meghívott kávézni, de ezt azóta sem tudtátok megejteni. Ki tudja, talán ő a kiutad az aranykalitkából, de az is lehet, hogy egy olyan veszélyes életbe ránt magával, amiből már nem tud kihúzni a családod vagyona és befolyása!


A PB a többi canonhoz hasonlóan admini engedéllyel módosítható.

Tiberius Draco másodszülött fia, a bátyád a Pátriárka cím második örököse vagy. Szinte semmiben nem hasonlítasz Orionra, ahogyan a többi testvéredre sem. Még talán az édesapádra sem hasonlítasz, de gyerekkorodtól sokszor meghallgathattad, hogy leginkább a nagyapátokra emlékezteted őt. Az, hogy hozzá hasonlítanak, mindig is bántotta büszkeségedet, hiszen a nagyapátok ember volt. Mégis, szinte mindenben rá hasonlítasz, már ha lehet hinni édesapátoknak. Testvéreiddel, és szüleiddel mindig is hideg voltál, igyekeztél a lehető legkevesebbet megmutatni magadból a családodnak, így amíg ők hárman erősen kötődtek egymáshoz, te mindig kívülálló voltál. Csendes, komoly kisgyerekből nőttél fel, gátlástalan, és törtető felnőtté. Hatalmas tehetséged van rá, hogy mindenkit úgy manipulálj, ahogy a terveid megkívánják. Nem rejted véka alá, hogy véleményed szerint Orion helyett téged kellene kinevezzen apátok örökösének. Meggyőződésed, hogy tökéletes Pátriárka lennél, talán a vámpírok történetének legjobbja. Éppen ezért igyekszel mindig a családfő kedvérben járni, sok fejfájást, és ideges pillanatot okozva ezzel családod tagjainak. Munkád során is tökéletesen tudod alkalmazni simulékony, és manipulatív természetedet, ez tesz olyan kiváló ügyésszé. Versengésből kezdtél jogi tanulmányokba, hiszen zavart, hogy Callista kiválóan teljesít, és elsőosztályú ügyvéd vált belőle.
Természetednek köszönhetően egy nő sem marad meg melletted sokáig, és a gyermeknevelésben is úgy tűnik, kudarcot vallottál. Fiad, Pietro mindenben az ellentétednek látszik, ami sok veszekedéshez vezet. Feleséged jelenleg egy ember, és nem is tervezed vámpírrá tenni, úgy érzed, nincs szükséged rá, hogy egy nő örökre a nyakadon maradjon. Nem törődsz a világon senki mással, csak magaddal, még az egyszem gyerekeddel sem foglalkozol igazán. Én a helyedben vigyáznék, mert éppen ezek azok a jellemvonások, amik miatt nagyon csúnyán megütheted a bokádat!


A PB a többi canonhoz hasonlóan admini engedéllyel módosítható.

A Draco család második generációjának egyik legidősebb gyermeke, a Pátriárka középső fiának egyetlen utódja vagy. Kapcsolatod az apjáddal és a nagyapáddal meglehetősen viharos, hiszen nem csak az olasz nyelvet „örökölted”, hanem édesanyádnak köszönhetően az olaszos temperamentumot is. Édesanyádra tekintettel döntött úgy a nagyapátok, hogy az olasz lesz a második anyanyelved, de nem sejtette, hogy ezzel egy olasz ember minden jellemvonását is beléd plántálja.  Lobbanékony, folyamatosan pörgő energiabomba vagy, aki mindig valami csínytevésen töri a fejét. Életed során megannyi szerelmi viszonyt és összetört szívet hagytál magad után, nem vonod meg magadtól az élvezeteket és nagykanállal habzsolod az életet. Talán apád elleni lázadás is ez, hiába érted már el a teljes érettséget. Az apád által állított merev szabályok, ami között megpróbált felnevelni, elnyomni bohém személyiségedet, törtetővé, és becsvágyóvá formálva téged, olyanná, amilyen ő maga is lázadásra, hangos ellenkezésre késztettek. Őt okolod, amiért édesanyád, akit teljes szíveddel imádtál elhagyott benneteket, hiszen már nem tudta elviselni apád zsarnokságát. És bár mélyen megveted ezért, mégsem gyűlölöd teljes szívvel őt, csupán igyekszel mindenben az ellentéte lenni. Nagynénéiddel és bácsikáiddal semleges kapcsolatot ápolsz, egyedül talán a Pátriárka örököse, a legidősebb fiú kivétel ezalól. Unokatestvéreid közül Floriannal a legjobb a kapcsolatod, hiszen jó kétszáz évvel vagy idősebb nála. Sosemvolt kisöcsédként szereted őt, aki viszonozza ragaszkodását. Kettősötök dinamikus, és minden őrültségre képes, sok fejfájást okozva ezzel nagyapátoknak Testvérekként kezelitek egymást, ám Florian nagy titka megváltoztathatja ezt. Ki tudja, talán örökre megtörik majd az egymásba vetett bizalom.


A PB a többi canonhoz hasonlóan admini engedéllyel módosítható.