That, my dear |
is what makes a character interesting, their secrets.
|
Here we are kings and queens of the world | Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég Nincs A legtöbb felhasználó (73 fő) Csüt. Szept. 19, 2024 11:46 pm-kor volt itt. |
| | | |
---|
Pént. Júl. 23, 2021 8:43 pm |
Castor Draco Egy kép sem képes visszaadni a szeretetet, s nem tudja pótolni a hiányt Születési hely és idő Buckingham, Anglia - 1616. május 1. Varázserő Árnymanipuláció (nem használja nyilvánosan) Vámpír Arisztokrácia Kit Harington Erösségek Érzékenysége a művészetekben is kifejeződik, párosítva a tökéletességre törekvéssel. Állhatatos és kitartó, s ez a munkájában is megjelenik, s abban is, ahogy azokkal bánik, akiket beenged belső körébe. Érzékenysége az igazságtalanságokra is erősen reagál, s ennek hangot is ad, vagy éppen tetteket, támogat, és segít, ahol tud. Gyengeségek Érzékenysége mások iránt éppen az ellenkezőjében is megnyilvánulhat, hogy védje saját érzelmeit. Szereti az igazságot érvényesülni, s ezért képes akár botrányt okozni, vagy a háttérben manipulálni. Nem viseli el a kereteket, ahogy tudja, lerombolja, megkérdőjelezi azokat. Szeszélyes, kedve, véleménye rövid időn belül képes száznyolcvan fokot fordulni. Család A szüleit csodálja, s szereti, s egyben irigykedik is rájuk, hiszen mikor a húguk eltűnt a végső halálban, ők ott voltak egymásnak, támaszul, míg ő addigra annyira kiesett ebből, hogy már csak büszkeségből, s fájdalomból sem akart meghunyászkodni, inkább elköltözött, végleg. Mégis, a mai napig az a vágy van benne, hogy olyan házassága legyen, mint a szüleinek. Nagyapja a mai napig a példaképe lenne, ha nem mondta volna ki a végső szót a húgára. S szerette volna, ha megérti nagyapja, vannak szokások, amik már idejét múltak, s a világ változik, úgy nekik, és a hagyományaiknak is kellene. Sértettsége és fájdalma valójában abból fakad nagyapja felé, hogy önmagának a mai napig képtelen megbocsátani, hogy nem volt a húga mellett, hogy megvédje. Legifjabb húgát a háttérből félti, nem mer közeledni hozzá, hiszen ő maga volt az, aki eltávolodott a családtól, így már nem hisz abban, hogy visszafogadnák, hogy úgy folytassák, mintha mi sem történt volna. Mégis, mindezek ellenére, a családja az első, szereti őket, noha ez a szeretet mostanra számára már sokkal több fájdalommal van tele, mint törődéssel, hiszi ezt.
Torteneted A hóban ül, előtte egy állvány, a gép körbetekerve anyaggal, hogy ne adja meg magát a hidegnek. Egy másik állványon álló gép időnként halkan kattan, jelezve az időnkénti exponálást. Pár hete már kint van, a hideg nem árt neki, ellenben a Nap nem kímélné. Kihasználja, az, ami, s éjjelente készít fotókat a vadonról, a hóról, a csillagfényes éjszakákról. Nyugalomra van szüksége. Azok után, amit tett, újabb ország tiltotta ki határain kívülre, s állhatott nagyapja előtt. Már nem fél, az húga végső halálával a semmibe ment, s csupán csak egy időre éledt fel, mikor nagyapjához rohant dühödten, számon kérve ezért. S amiért másnap nagyapja felcsomagoltatta, s újfent a tengeren túlra küldte. Sosem lesz belőle úriember, senki se kívánja tőle. Előtte sem volt túlzottan az. A politikai, és gazdasági botrányok éltették, és éltetik ma is. Minél nagyobbat tudott kavarni, annál jobban élvezte. A szebbik nem végtelen hódolójaként, s nagyszerű simabeszédűségéért az ujjai köré csavarta őket. S főleg azokra vadászott, kiknek férje befolyással bírt, vagy a politikában, vagy a gazdasági életben. Azt akarta, hogy világ ébredjen fel a saját hazugságaiból, strucc-politikájából. Szerelmes szívekkel, s életekkel a legnagyobb élvezettel játszadozott el, egészen a húga haláláig. Átélte, milyen elveszíteni azt, akit igazán szeret, s ebből értette meg, egyik szerelme sem volt az igazi. Azé a férjé viszont igen, aki rajtakapta őket legutoljára. Abban a világban a hűtlen nejre halál vár, ám a férj, a felszarvazott férj szerelme olyan erős, hogy megbocsátott a nejének. Nem az lett számára arcul csapás, hogy újfent egy országgal kevesebbe teheti be a lábát, legalábbis egy ideig, hanem azt újra látni, hogy ismét van egy olyan pár, egy olyan szerelem, amely erősebb mindennél, és kitartó. S ebben neki eddig sosem volt része, s már nem hisz abban valaha lesz is. Órákig bámulta a havat. Éppen olyan üresnek érezte önmagát, és az életét, mint a táj, amelyet érintetlen hó borított.
Sóhajtva csukja le a laptopot, s a kanapé támlájának dől, beletúrva a hajába. - Szar az egész. Újracsináljuk - egy ideje semmivel sem elégedett, nem leli már a fotózásban sem az örömét, de másban sem. A botrányok hamvadóban, nem érez kéjes örömet a helyzetekben, kezdi hidegen hagyni mindaz, ami körbeveszi. Alkotói válságnak tudja be, mindig is voltak ilyen időszakai. - Ne mondd nekem, hogy ezek szarok. A legjobbak. Nem egy díjnyertest látok benne - a menedzser mellett az asszisztense is néma csendben ült egy ideig, nem foglalkozott velük. - Tudod, mennyibe kerül mindezt újra leszervezni? Mérgesen szusszantással kevert unalommal dobja karjait a párnákra. - És az engem hol a francot érdekel? Szervezd újra - fellendíti a karját, hogy mindenki menjen ki, nem akar többet foglalkozni vele. A másik keze alatt felzizzen a telefonja, elsőnek nem veszi fel, csak a plafont bámulja. Még soha ennyire hiábavalónak nem érezte a létezését. - Igen? - szinte bosszúsan szól bele a kihangosított hívásba. - Szia Janette vagyok, rosszkor hívlak? Visszahívhatlak később. Sóhajt újfent egyet. Janette már az első szóból mindig tudta, hogy mikor rühelli, ha éppen zargatják. - Inkább nyögd ki - és utána legalább békén hagyja, ismeri már ő is Janettet. - Az egyik divatlap felkérte a First Ladyt egy fotózásra, és.... - Hol érdekel engem? - Kis híján kinyomja a hívást, de Janette boszorkányos gyorsan tud beszélni, mielőtt bontaná a vonalat, befejezi a mondatát. - ő kifejezetten téged akar... Hajszál távolságban áll meg az ujja hegye a bontás ikonon, leesik a telefon mellé a keze. - Van még pár száz ripacs, aki a seggét verné a földbe, hogy őt kéri fel rá - morgok. - Egyik sem olyan feszes, mint a tiéd. Reflexből felhorkan, a röhögést visszafojtva. - Elmész te a... Ledől a párnára, átkarolja, úgy figyel a kijelzőn lévő fotóra, ami Janettet ábrázolja. Jó kis falat, hancúrozott vele jó párszor, és... semmi. - Mikorra kéri? - fordítja maga felé a kijelzőt, felemelve a kanapéról. - Három hét múlva. Küldöm az anyagot Tonynak. Válaszul egyszerre bontják a vonalat.
Az elmúlt hetekben valamennyire visszatért az életkedve, ha lehet így mondania, és az alkotási kedve. Feleslegesnek, üresnek, és értelmetlennek érezte az összes munkát, amit tett, közömbösen fogadott mindent. Muszáj lesz valahogy felráznia magát, hogy a munka menjen, s ezt általában a fényképezőgép, és a fények beállításával sikerül. Most csak többé-kevéssbé, de már így is jobban érzi magát, mint mielőtt a műterembe ért volna. Megáll a keze a gépen, ahogy felismerni, hirtelen lett nyugodtabb. Ez nem történik csak úgy magától, körbenézne, de egy hang előbb jut el hozzá. - Mr. Draco. A kétszárnyas ajtó felé néz, ahonnan a hang érkezik. Sosem hitt a villámcsapásokban, de most egészen odaszögezi a padlóra.
|
| ArisztokrataJoin date : 2021. Jul. 23.
|
Vas. Júl. 25, 2021 10:23 pm | Üdv köztünk Castor! All the world dead without stories Without love and disarming beauty Te, drága unokabátyám, mindig is rejtély voltál nekem. Talán nagyobb mint a bácsikánk, vagy akár a nagyapánk. Soa nem értettem, hogy vagy képes ennyire üresen, és hitehagyottan még mindig élni, menni tovább, ás tenni a dolgodat nap nap után. Ami Lilyvel történt...megbocsáthatatlan, és azt hiszem, én is így reagálnék, ha bármelyik testvéremnek bántódása esne. Megértem, hogy magadba fordultál, hiszen a szüleitek ott voltak egymásnak. De neked védened kellett Veronicát, az ő kecses, törékeny szívét, és úgy hiszem, megkövesedtél ebbe a feladatba. Sajnálom, hogy úgy érzed, hogy már nincs miért élned. Sajnálom, hogy eltávolodtál a szüleitektől, és velük együtt az egész családtól. Jó lenne jobban ismerni téged. De talán, az a villámcsapás, amiről beszéletél, majd felrázza régen halott szívedet. Talán éppen ez az, amire olyan nagyon szükséged volt. Egy nőre, aki felrázza az életed, aki a feje tetjére fordítja az egész világodat. Mert hosszú életünk során mindannyiunknak eljön egyszer ez a valaki, Csak ki kell várni. Nem tartalak fel tovább, Mr. Elfoglalt Fotós, engedlek a játéktérre. hogy elfoglalhasd a téged megillető helyet, és a szívet, amelyben majd örökké otthonra találsz. Ne feledd a foglalókat, aztán futás, a játéktér csak rád vár! Üdvözöl: Florian |
| ArisztokrataPlay by : Timothée Chalamet
Join date : 2020. Sep. 17.
Hozzászólások száma : 147
| |
Similar topics | |
|
|
Engedélyek ebben a fórumban: | Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
| |
| |
| |