"- Aleister... Ugye tudod, hogy még ember vagy...?
- Igen...?
- És jobban kéne vigyáznod magadra...
- De tudom, hogy te itt leszel, és megfogsz, ha megint leesnék...
- És ha nem lettem volna itt? Az összes gyerekünknek ismernie kéne az apját...
- És ismerni is fog mind a három lurkó. Még ez a legkisebb is itt..."

Callista Draco szinte ki sem látszik az íróasztalán tornyosuló papíroktól. A kezében viszont csak egy ügy lapjait szorongatja. Talán már öt perce, hogy szinte csak meredten bámul maga elé, és nem halad semerre De erről nem tehet. Az emlékei a régmúltról, amikor még minden rendben volt, gyakran visszatérnek. Elég csak egy apró dolog hozzá, hogy máris elrévedjen, és visszatérjen a múltjába. Most például ennek a lovardának, pontosabban annak a tulajdonosának a sikkasztási ügye terelte el a gondolatait a régmúltba, ahol még minden jó volt. Ahol még ő is boldog volt a férje, és a gyerekei mellett. Pedig már több, mint háromszáz év eltelt azóta. Az ember azt hihetné, hogy ennyi idő alatt egy vámpír túl teszi magát az ilyeneken. Hogy szinte már el is felejti, mi történt pár száz éve. De nem. Callista képtelen elfelejteni. És képtelen úgy tenni, mintha nem az a személy halt volna meg, akit mindennél jobban szeretett. És aki ezzel magával vitt egy darabot is Callista Draco-ból.

"- Callista, elég legyen... Meghalt...
- Nem... Nem halt meg...
- Akkor ezt minek neveznéd?
- Aleister nem halt meg... Erős... Ki fogja bírni...
- Cally...
- Ezt... Nem... Fogadom el... Nem halt meg... nem lehet..."

Talán már tíz perc is eltelt azóta, hogy a kezébe vette azt a lapot. És csak most, egy nagyobb sóhaj kíséretében löki félre azt, és dől hátra a székében. Pedig ő is tudja, hogy jobban tenné, ha végre elfelejtené. Ha nem gondolna minden egyes nap rá. Ha a hiánya nem változtatná meg olyannyira azt, aki egykor volt. De most már talán nem is lesz képes visszatérni a régi életéhez. Hisz azóta túl sok idő eltelt. Ő is, és a világ is változott. Talán csak tovább kéne lépnie. Találni valaki mást, aki mellett ismét boldog lehet. És akit a családja is elfogad. De az nem olyan egyszerű. Ez neki már nem megy olyan könnyen, mint akkoriban. Na meg... A gyerekei apját nem olyan könnyű elfelejteni. Az nem megy csak így, parancsra.
A telefonja csörgése viszont kiszakítja az emlékei fogságából, hamar visszatér a jelenbe.
- Callista Draco...
- Callista... Lenne egy új ügyünk számodra...

"- Cally... Fiad született...
- Vidd innen... Látni sem akarom.
- De hát... Ő a te... a ti fiatok... Csak egy pillantást vess rá... Olyan...
- Olyan pici... És törékeny... Mintha nem is az én fiam lenne...
- Pedig a tied... Csak épp az apjára ütött... Ő is ember..."

- Victor Saintclair? Callist Draco vagyok, az ügyvédje... - pillant le a férfire ahogy belép a kihallgatóterembe. A férfi még oda is van bilincselve az asztalhoz, hogy egész biztos ne tudjon semmi meggondolatlant tenni. Cally pedig csak ledobja elé az iratokat, amiket az érkezésekor a kezébe nyomtak, és amiket épp csak átfutott, mielőtt szembe találhatta volna magát az ügyfelével.
- Úgy hallottam, nem valami beszédes, mióta behozták... De nekem muszáj lesz elmondania mindent... - ül is le közben vele szemben, tekintetét pedig egy pillanatra sem veszi le a férfiról. Ő viszont szinte meredten, egészen komoran pillant vissza a nőre. Mintha csak farkaszszemet akarna vele nézni. Még csak egy pisszenés sem hagyja el a száját, a terem pedig egy pár percig néma csendbe burkolódzik, amit végül a vámpír tör meg.
- Szóval ezt játszuk? Tudja... Ez még a gyerekeimnek sem szokott bevállni... Pedig ők már mióta prübálkoznak ezzel... - mosolyodik is el egy pillanatra, de aztán az arcára ismét komolyság ül ki, ahogy felnyitja a dokumentumot, s a benne található képeket a férfi elé tolja.
- Nézze csak meg. Ez a maga családja, ugye? Az eddigi bizonyírékok szerint ezt maga tette... Én viszont azért vagyok itt, hogy maga ne kerüljön börtönbe többszörös gyilkosság vádjával.... De nem tudok segíteni, ha továbbra is néma marad... Mr Saintclair... Hagyja, hogy segítsek...
A némaság pedig ismét beteríti őket, az egész kihallgatótermet. Ez mégsem lesz olyan egyszerű, mint amilyennek elsőre gondolta.