+18Vannak napok, amit attól lesznek rémálom szerűek, hogy jelen vagy a testedben, az életedben. Nekem a Leigh családdal lenni most kifejezett kínzás, mert a lelki szemeim előtt még él Hayden képe bőven. ég hallom a hangját a kósza kis vallomást, ami összetörte a szívem, a csókja, amitől felborult bennem minden és aztán látom a hátát, ahogy távozik és összeomlok.
Pillanatra nem tudok másra gondolni csak rá. A házban ívesen kerülöm a Hayden témát, ami miatt itt vagyok, mert csak azért jöttem, hogy róla kérdezzek. Most pedig ha csak szóba hozzák is feszengek, pedig még mindig ugyanaz a kibaszott hazug történt megy, hogy Hayden eljegyezte azt a lányt, ahogy az anyja kiejti a száján, kezemben az üdítős pohárral jelentőségteljesen Helire pillantok, mielőtt felfogná, elmosolyodom. Ahogy sejtettem, édesre csavart fürtjei mögé bújva elvörösödik, tudván a hazugságról. Mellette ülök a nappaliban a fotelban kényelmesen feltámasztva a bokám a másik térdemre. Szemben velem Richard arról magyaráz, hogy a közös kedvencünk az ő gyönyörű kislánya a hétvégén megnyert valamilyen versenyt, lóháton ha jól hallom, de nem annyira tudok figyelni. Főleg, mert én itt erősen be vagyok palizva és Heli úgy zsizseg mellettem, hogy a vérem felforr tőle, egyrészt lázít a gondolat, hogy így nekem veti magát, másrészt, mert pontosan látom a hatalmas zöld szemeiben izzani a tűzet, tudom mi jár a fejében, ha ő sejtené mi jár az enyémbe, akkor elég nagy bajban lennénk.
Richard szájára pillantok, látom, hogy beszél, hallom a szavait is, csak fel nem fogom, összekoccintom a poharam a lánykáéval, így gratulálva neki. Caroline halk szavú asszony a lánya mellett ül, tisztára, mintha száz évvel korábban lennénk, egyedül a lányból pöfékel a várakozó izgalom. Hosszú haja ellensúlyozza nem túl hosszú szoknyáját, de még illedelmesen nem mutat semmit, határozottan nőiesedik. A lány az enyém, ezt mindannyian tudjuk, ő alig várja, az apja szintén, az anyja retteg tőle, én meg… én meg a bátyját akarom. Milyen szorongatóan igazságtalan a helyzet.
Bársonyhangon csivitel a lány a fülembe, a lováról mesél, ahogy átvágtattak a vizes akadályon és … elhiszem és biztos, hogy őrülten izgalmas volt, a lány meg más esetben veszettül izgató lenne, a puha bőrével, a finom mandula illatával, amitől mindig éhes leszek, ha közelebb megyek hozzá megüt az enyhe virág illat, ami nyilván a hajából hullámzik.
Richard elneveti magát, elmosolyodom, biztos valami vicces hangzott el, de én erről sikeresen lemaradtam, mert csak az jár a fejemben, hogy ebben a nappaliban miken estünk át együtt a fiúkkal, akiről foghegyről informálnak, amolyan kellemetlen témaként és megint egyedül a lány az, akit elfog egy kis izgalom, hogy beszélhessen róla, hogy valakivel végre válthasson pár szót a tettvéréről, aki kerüli őt is. ha tudná, hogy mennyi közöm van hozzá...
Szórakozottan babrálja a gyűrűt az ujján, amit én húztam fel, de mintha a nyakam tettem volna kötélbe és most készülnék kirúgni magam alól a kisszéket, hogy kitörjön a csigolyám. A kandallón még kint van a fiú fényképe, de nem mai, még nagyon fiatal rajta és én tudom… ó de mennyire, hogy tudom mennyire megváltozott azóta. Az izmainak mozdulatát érzem az ujjam alatt, a számban az ízét, látom a szemének rebbenését, a hangját hallom, ahogy elélvez. A teste körém feszül és ő vadul dugatja magát, azt a csók, az a csók, amiben mindent megadott, amit el sem hittem és mégis rongyosra alázott vele, mert nem kaptam utána, nem tartóztattam, kirabolt vele és én neki akartam adni.
Nem mertem megkérdezni a szállodában, hogy az éjszakát ott töltötte-e, azt sem tudom most hol van és ettől cseng a fülem, annyira zavar.
Nem vagyok önmagam én is tudom, ezer és millió darabra vagyok hullva, majd kiszakad a szívem, mert Heli itt ül mellettem ő az enyém, csak az enyém és amilyen jó lány csak nagyon sokára lesz gondom vele, ha hagyom megerősödni női mivoltában és persze ez nem fog megtörténni. Ez a gyönyörű lány vélhetően bántalmazó kapcsolatba fog élni, ha nem is testileg, de lelkileg tönkreteszem, még sokáig lesz rajongóm, majd annyi csontot vetek neki, ami fenntartja az érdeklődését, megtanulom kiengesztelni, aztán neveli a gyerekeimet, akiket soha nem vehet el tőlem. Nálunk nincs válás. A Hudson családban nem válnak el, ott valaki meghal, addig pedig a kötele kirakat házasság. Nincs nyilvános kicsapongás, nincs nyitott házasság, a komplett mese van a boldoganéltekről, míg megnemhaltakig.
Hogy fogok együtt élni ezzel a lánnyal, miközben mindig egy másik Legihet fogok az arcában látni, a bőrén érezni, ugyanolyan lehet az érintésük vajon?
Kicserélődik a kezemben a pohár, narancsléről whiskyre, máris jobb. - Este ugye eljössz velünk a színházba Oliver? - a poharam pereme felett mosolygok a lányra. Mintha lenne választásom. - Veled szívesen. - megfelelő válasz vajon? A lánynak, aki tegezni is alig mer és akinek a tekintete tele meg nem érdemelt imádattal, pont mint egy másik szempárban. Meg_fogok_őrülni! - Lesz ott néhány ismerősöm, akik el sem hiszik, hogy a te gyűrűd van az ujjamon. - az apja visszaül a helyére, az anyja megcicceni, ne terheljen ilyennel. - Miért? - biccen a fejem oldalra.  Olyan kedvesen mosolyodik el, amitől megszakad a szívem. - Nem olyan rég a People magazin lehozott egy cikket rólad, ezt biztosan tudod…- elhallgat. Tudom. Erről lenne szó? Kísérjem el egy színházi előadásra, ahol a tini barátainak villoghat velem. Nagyszerű. Tovább mondaná, de Caroline lesissegi. Ráhagyom.
Gyűlölöm ezt a helyzetet, amiben itt ülök, mint valaki, aki elviszi a kislányukat, mert el fogom és bár a kapcsolatot tartani fogják az enyém lesz. Óvják tőlem, minden pillanatban, pedig a másik gyereküket már tönkre tetem és Richard pontosan tudja. Talán Caroline is, bár azt nem hiszem. Ócska és undorító percek ezek itt mind, betolakodó vagyok, egy tolvaj, aki mindkét gyerekükkel meglopja őket. Hol itt az igazság?
Tovább folyik a beszélgetés, a lány sűrűn pislant az arany karórájára, erről megint eszembe jut, hogy neki drága órája van Hayden meg… ki tudj ahol van, adja isten, hogy nem az utcán, hogy volt annyi esze és visszament a szobámba, hogy dühösen annyit költ a bárból, a konyháról, amennyit nem szégyell, remeg a szívem, ha arra gondolok, hogy kinél húzza meg magát, mert a telefonszámét nem kértem el, felültem a repülőre és végig stresszeltem az utat, és mint látom haza nem jött.
- Menned kell? - pillantok a lányra, a poharam a fotel karfáján egyensúlyozom, végig siet rajta a tekintetem, megficereg. - Mert akkor nem tartalak fel. - eligazítja a szoknyáját, a zavara kézzel fogható, ha érte nyúlok és rámarkolok magamhoz tudom rántani vele, de én nem rá vágyom, pedig a lány éppen nyíló félben van, csodálatosan szép, bár ne a testvérét rajonganám úgy, miként ő engem. - Csak átjön egy barátnőm, ruhát választunk. - még erősebb a zavar, már szaga is van. Én fasz, minek kérdezek ilyesmit, nyilván miattam van bezsongva, két telezsiszegő tint kapok estére? Hol egy penge? - Menj csak! - az anyja ugrik előbb talpra, aztán én, és végül Heli, aki az apjához indul, hogy a fülébe sutyorogjon, vele fordulok, csodásan odapucsít nekem. Mesei. A szemöldököm felszalad, Caroline hangosan köhög és Heli felpattan az apja fülére, lendületből szalad nekem és ha már a mellkasomon van, mintegy “véletlen”, akkor rettentően forró testtel szorosan hozzám bújik, reflexből ölelem át, végig sem gondolom. Richard felhörren, Caroline pedig majdnem felsikolt én még azt hiszem az incidens miatt, de Heli elnézve mellettem hangosan sikkantva kibontakozik az ölelésemből és ebből tudom, hogy egy nálam nagyobb dolog sétál be az ajtón. Biztos gyönyörű a ruha, amit a barátnője hozott nekem. Mélyet sóhajtok, arra nem veszem a fáradságot, hogy odaforduljak.

+18Elnevetem magam, bele a nyakba nem szeretem, ha nemet mond nekem, sőt egyenesen nem viselem el, felgerjeszt és felingerel vele, hogy csak azért is nekem legyen igazam ebben és minden másban is. A bőrén kalandozik a szám, míg a kemény farkam felsimul az övére, lököm neki magam, fel rá pedig ő csupasz én nem vagyok az.
Nem tépem a ruháit, főleg, mert az ing az enyém, annak nem számít, de nem akarom, hogy nyomokat hagyjunk, rápisszegek, beszéljen halkabban. - Mmmm, tudom. - tőlem mindig kemény, fel sem veszem, hogy megint arról győzköd utána dugunk, mert én most akarok, nem vonhatja meg tőlem. - Ki tudja? - fellihegem a hasára, megvadulva csókolom, harapom a bőrt. - Az elhatározásodról mindjárt beszélgetünk. - csak kapjak levegőt, csak beszívom a bőrét és eltelek vele, csak a fülem cseng és a vérem forr, mi az nekem. - Mindent is akar, de ki hibáztatná? - én akarok mindent belőle és még annál is bőven többet, sokkal, de sokkal többet. A lelkére vágyom, hogy befőzzem magamnak és elfogyasszam kis léptekben, hogy sokáig tartson, de az enyém kell, hogy legyen, végleg. - Nem ígérhetem. - nem hazudok neki, nem szeretek és nem tudom, hogy mi jöhet közbe az este, az éjszaka, mi miatt  nem dughatunk hajnalig, szinte biztos vagyok abban, hogy Richard ezt megakadályozza.
Végre letolom az alsót is róla és a számmal a hasa alján harapdálva átbukok a farkára, végig nyalom, nem finomkodom túl és nem is lassúzom túl, a párnára felnevetek és ugyanebből a lendületből a számba veszem a kőkemény húst, a makkja selymesen simul a szájpadlásomra, az íze minden emléket meghív bennem. Löki magát belém, vigyorogva nyitom a szám nagyobbra és szinte tömöm magamba, ahogy csavarom a farka tövét, nyomom a számba, nem aprózom el, nincs időnk, szinte verem a nyelvemre. Nagyokat szívok rajta és még véletlen sem cuppogok, ki tudj ami hallatszik ki, neki is halkan, nekem is halkan.
A heréim fájón duzzadnak a kíntól, hogy még a nadrág is rajtam, még elő sem vettem, de majd felszaggatja az anyagot.
Mélyebbre? Hát jó. Nagyot nyelek rajta, mélyre engedem a tokromon, azonnal összezár a gyomrom, kapaszkodom a combjába, kiengedem a tokromról, hogy vegyek egy mély levegőt és lazítsak az izmokon, megint ráhajolok, a nyálamtól síkos farka mélyen a számba csúszik, olyan közel érek hozzá, hogy az orromból a levegő az alhasára ömlik, a rövidre nyírt szőrzete az orrom szúrja, megvárom, hogy a hátam berezegjen az öklendezés görcsétől aztán lecuppanok róla, sűrű nyálat hagyok el. Lihegve fújtatva, szopok rá megint. Felhajtom a lábait és mohón rávetem magam a seggére, olyan éhesen nyalok  rá, hogy majd bezabálom.
A lába alól a keze után kapkodok, hogy fogja nekem a lábát, legalább az egyiket, de jobban bírnám, ha mind a kettővel tenné, mert muszáj elővennem magam, itt döglök meg. A nyelvem belemerül, körbe ízlelgetem. - Igen? - forró vigyort lihegek belé és ráhagyom a lábait, mert kell magam szorítani és ha az ujjam kéri, akkor övé az ujjam. A heréin nyalok végig, rápróbálok a nedvesre nyalt résre, az izmok engednek nekem, átnyomulok rajta, fölé nyalok, had szenvedjen. Mélyre lököm az ujjam, megforgatom benne, és végre a gombom is enged, a farkam elpattan a nadrágból, nyögve tolok még egy ujjamat belé. - Azt sem tudod mit akarsz. - fedem meg, levegőt kapkodva, most el akar élvezni, vagy nem?
Vadul csúszik benne az ujjam, direkt vagyok vele kicsit durva, ha a farkamra nemet mond, hát érezze ezt, de én nem szeretem, ha nemet mond. Még több nyálat csorgatok rá, úgy kezdek el emelkedni, hogy az ujjam belé vágom újra és újra. A lába után nyúlok, lerántom a zokniját és a számhoz húzom a lábfejét, hogy a fogaim a talpélébe mélyesszem, tudom, hogy fáj, azt akarom, hogy fájjon. Neki préselem magam, ha nincs résen és nem hiszem, hogy lesz, akkor sajnos ellene megyek az akaratának és egy dühös mozdulattal az ujjaim mellé lököm a farkam, gyors mozdulattal cserélve helyet, pedig az ujjaim jóval vékonyabbak. Végig nyalom a bokáját és ha valóban eltereltem, akkor… nem szeretem, ha nemet mondanak.

Örülök, hogy ennyire tisztában van velem, azt hittem már túl vagyok ezen, hogy ezek a lehetetlen merevedések csak a szerelmes kamasz velejárói voltak, erre rá kell jönnöm ismét, hogy szart sem tudtam magamról. Lévén tökéletest produkáltam tegnap is, most is szinte fáj, hogy feszengek az alsómban, közben meg őt próbálom magamhoz húzni minél jobban. Nem múlt el, miatta van és muszáj ezen most segíteni vagy megbolondulok. A szája varázslatos, már ennyitől is kapkodom a levegőt és újfent válasz nélkül marad az a kérdés, hogy mégis hogyan lehet valaki ennyire kibaszott izgató mint ő? Imádom minden porcikáját, csak most ez nem teljesülhet be. Esélytelen, hogy a színházban szenvedjek azon a tetves széken.
- Nem kell róla beszélgetni. - sóhajtozok mintha muszáj lenne, egyébként muszáj is, mert felforralja a véremet és el fogok olvadni az ágyon. Barbara emlegetésére majdnem felnevetek, csak ez most nem az a pillanat, ha közben nem lenne rajtam a szája megtenném. - De a seggem biztos nem akarja. - eszméletlen, hogy ez felmerült benne és ki is mondja ennyire nyíltan. Egyébként melenget, hogy zavarja mert tudom, hogy érdekli. Talán idegesíti is. - Ne is, csak úgy csináld, hogy bekövetkezzen. - a szex gondolata is felajz, le akarom magamról vakarni az alsógatyát, ne beszéljünk ilyenekről most, mert csak vágyni fogok rá. Nem kellett volna talán húznom az öltözködéssel magunkat, csendben könnyíthettem volna magamon a szobám csendjében, most meg már késő kimászni alóla, egyszerűen lehetetlen, hogy lemondjak a szájáról meg a kimondatlan ígéretről, hogy bekapja a farkam végre és nem szenvedtet. Mire végre letornássza rólam, már fáj mindenem, a párnát harapom a nagy felkészülésben, erre nem lehet viszont felkészülni, a forró szájra, az érzékeimbe belekúszó illatára. A tempóval kivégez, rögtön mélyre nyom. Tegnap kértem, hogy lassan mert ugyanígy éreztem a feszítést, ezt a sajgó és nagyon-nagyon jó érzést, hogy el akarok menni, el fogok, pedig nem lenne szabad mert mindenkinek ártunk vele, meghallhatnak. A párnába nyögve, a hülye mintáját harapva viszont le se szarom hirtelen, hogy a húgom egyáltalán a világon van. Csak Oli illata, a szája és a nyelve foglal le. Muszáj a szájába löknöm magam amennyire tudom, amennyire engedi, a világ is erre szűkül le. Magától mozdul a csípőm, ellentartok a kezének, leég az agyvelőm is. A párna tompítja, nyeli magába a nyögéseimet. Lihegve lököm félre a párnáját, hogy lássam amint a torkára enged egészen mélyre ahogy kérem, kérlelem. Istenem! Ég a talpam közepe is annyira koncentrálok, hogy itt maradjak ebben a dimenzióban vele. Ebben nincs semmi szerelem, ez vágy és kurva erős és élvezet, amit ő maga extráz fel. Finom rángások szaladnak végig rajtam, meg-megrándul az alhasam, baszki ne már, még ne. Visszarántom a párnát, lehanyatlok és kirobban belőlem az élvezet. Megvakulok egy pillanatra, megszűnök a létben, csak az édes szája és a gerincemet tépve simogató gyönyör marad nekem. Tiszta gáz, elsültem ilyen hamar, de már nem bírtam. Kocsonyásodik az agyam, csoda, hogy a szívem is próbálkozik helyes ritmust ütni, nekem az apró mozdulatok maradnak amivel a szájába tolom magam, fokozom az érzést, a tudattól is mosolygok kéjesen a textilbe. Az édes szájába mentem, legalább nem smárolgat a húgommal véletlenül sem. Mire elhiszem a véget, már a nyelve bennem jár, aléltan nyögök egyet. Próbálok halk lenni, esküszöm, csak hogy? - Óó, azt a kurva! - kommentelem mert hajtogat is magának, hülyén hagyom csak folytassa. Hogy meglepődtem amikor először nyalt engem végig. Ezt egyáltalán nem fogadta be az agyam, az érzés viszont felülírta. Most is teszi, rögtön reagál rá minden idegvégződésem és muszáj szólnom az ujjáért. Ha már szex nem, legalább érezzem őt magamban.  - Igenhm. - belehalok, így aztán nehéz lesz kivárni az éjszakát, vagy úgy egyáltalán bármit, ami nem az, hogy a farkát tolja belém rögtön. Megfeszít a második ujja, meglepve pislogok fel. Jó, mármint nem jó, mégis jó, mellékkel jó. - Leszopni. - nehezen emelem a fejem, lehet ez hangosabb lett mint  terveztem. Megfeszítem magam, megváltozik a ritmus, egyszer felszisszenek, lenyugszom rögtön, hát ez vele jár. Magammal akarom húzni, hogy igenis adja a számba, mondja azt, hogy kapjam be. Érezni akarom a torkomban mennyire is vágyja azt a dugást. Mámoros a mosolyom, megint a párnáért kell nyúlnom. Megrántom magam, kezd határozott lenni ez a mozdulatsor. Kitartok akkor is, nem kérem meg, nem, nem nem. Megbeszéltük. Azt hiszem. Azért sem szólok még rá, sőt! Direkt nem, emelek a csípőmön, hátha más lesz a szög. Kibírom, kibírom őt. A talpam az arcára simul, a lábujjam a hajába simogat, kihívó tekintettel pillantok rá türelmetlenséggel fűszerezve. - Nem adod? - muszáj megkérdeznem, hát kell. Nagyon kell, engedje, hogy viszonozzak neki. A harapásától megugrok. - Bazdmeg! - auzok egy sort, amit egy felkiáltás követ, olyan hirtelen érkezik belém. Szeget ver az agyamba ennek a fájdalma, akkor is ha előkészített már. Minden porcikám ellenáll ennek a hirtelenségnek, emelek magamon hátha azzal múlik, enyhül egy kicsi. - Ne, baszkiii! - bennem lüktet a csodás farka, majd megzavarodok úgy fáj a jelenléte. Neki se lehet túl jó, ez tuti. Nekem sem az most. Markolom a lepedőt, hát felbasz. Felnyögök, tele vagyok vele, szétfeszít teljesen. - Azt.Mondtam.Nem. - nyögdécselek eszelős módon, próbálok róla lemenekülni, érvényt adni a saját akaratomnak. Hát megbolondulok. - Oliih! - nem túl határozottra sikerül, de  rápróbálok. Kapdosom a levegőt. Nyitok a lábamon, hogy kényelmesebb legyen.

+18Elégedetlenül felröffenek, engem akar megvezeti, engem? - A mai lányoknál nem lehet tudni, hogy mire vágynak én például elhiszem, hogy a formás, kerek segged is kell neki. - és akkor meggyilkolom, sőt mi több élve ásom el, vagy megetetem a medvékkel, vagy… nem, dehogy. Nem bántom, csak egy lány, Hayden meg csak egy fiú. Egy roppant helyes, finom fiú és a enyém, csak az enyém, mi sem mutatja jobban, mint, hogy a fülled melegben a szoba fogságában, a zajos légvételeim között éppen elízlelem, hogy befalom a mellbimbóját, aztán a farkán kötök ki. Mohón, éhesen mindenre elszántan, olyan hévvel, hogy majdnem felfalom az egész testét. Megvadulok tőle. - Csssss. - halkabban, a jó ég áldja meg, hát nem hiányzik, hogy valaki azt higgye éppen ölöm és ránk nyissanak, azért mélyen a számba veszem és rászívok a farkára. Préselem a nyelőcsövemmel, az öklendezés okozta szorítással, köhintve engedem ki és megint ott az ajkam, hogy szívjam, szopjam. Az ízétől összefut a nyál a számba, azonnal hagyom is ráfolyni, mert azt mondta azt ujjaim mehetnek és mi sem jobb hír ennél? Préselem át az ujjam a szoros gyűrűn, míg a farka megint lesiklik a torkomon, forrón lélegzek a hasára, a szemem is majd felolvad rá, olyan közel vagyok. Halkan cuppan a szám, ahogy kiengedem az ajkaim közül, most magamnak sissegek. - Viselkedj! - kérem halkan, de lihegő tűzzel, eltelve vággyal, akarással. Vadul visszaszopom magam a farkára és olyan csacsi, hogy nem érzi mit csinálok, hogy azért simogatom, mert igenis meg fogom dugni.
Összeugrik a farka a számba érzem, ahogy megfeszül a nyelvem alatt a vastag ér, ahogy a húsa szinte még merevebb lesz, a csípője fellök, még mélyebbre csúszik bennem, elkések a mozdulattal, hogy erősen a farka tövére szorítva megakadályozzam, hogy elélvezzen, mert mire végig gondolom keserű, meleg, sűrű élvezetet pumpál a tokromba, feljebb emelem a fejem, köhögve vigyorgok a farkán. Erősen szívom, hogy az utolsó cseppeket is a számba kapjam, a nyelvem siklik végig a makkon, elégedetten nyelek. A szemem könnybe lábadt a levegő hiányától, érzem, hogy remeg a hátam, a mellkasom, mert az agy küzdött a levegőért, a tüdőt hajszolva, Lihegve nyalok a seggére, szétfeszítem magamnak, hogy beférjek, odaférjek, míg ő az élvezetét pihegi el.
Persze, persze, menet a szájába adom, csak ne türelmetlenkedjen. Az ujjaimmal dolgozom előre, édes, gyönyörű bogaram, hogy nem látja a merényletet?
Durva a harapásom, a húsát érzem a fogaim alatt megfeszülni. - Csssss. -ne kiabáljon, főleg, hogy a lábait már behelyeztem magamnak, fél pillanat múlva fájón tépőn, égőn benne is vagyok. A győztesek vigyorát a vicsorom sem tudja letörölni, ugyanis a teste ellenáll, a nyomás erős, szinte kiszakadok. - Ó faszom. - összegzem sziszegve, elengedem a testét. - Halkan Hayden! - mondom ezt én, tudom, aki lökök egyet a fájós tagomon, hogy egészen tövig becsusszanjak, az arca után kapok, az ujjaim köz veszem az állát, fellököm magam a földről, a lábujjaim támasztanak lent és a csípőm rajta, így egészen mélyre jutok benne és a másik kezemmel a bokáját markolva úgy billentem meg, hogy lefelé tolom. Ha nagyon hajlékony, ezekkel az izmokkal nem lesz, akkor a füle mellé nyomom, a lábát, de kizártnak tartom. Örülök, ha felszorítom a mellkasára. Nem kímélem, sem a csípőmmel, sem a kezemmel, sem a farkammal, sem az ujjaim, amik az arcbőrébe nyomódnak. - Nem ! - nem mászik el, nem mozdul le rólam. - Te, nekem nem mondasz nemet Hayden, megértetted? - úgy sajog a farkam, majd felrobbanok, de mozdulok, mert mozdulni akarok, mert meg akarom baszni. Minden lökésem  heves és nem kíméletes, ahogy kifelé mozdulok és az sem, ahogy befelé, csak azért nem verem fel a testem az övére, hogy ne legyen hangja, félre érthetetlen hangja méghozzá. A kezem az álláról a tarkója alá csúszik, a bokáját markolva rajta támasztom magam, míg kisebb volt, így magam alá gyűrtem, most kicsit nehézkesebb, ahogy enged jobban neki feszülök. - Akarlak! - súgom a szájára, hogy engedjen nekem, míg a tarkója alá markolok és ezzel lefixálom mindkettőnk mozgását valamelyest. Tempósan járok benne ki és be. Az ingem a mellkasán gyűrjük, a nadrágom rajtam, ha most valaki ránk nyit, ezt sosem magyarázzuk ki. Azt, hogy hevesen dugom, hogy a nyelvem végig szalad a száján, hogy a lába feltűrve a fejéig és ő kifeszítve enged nekem, hogy megkeféljem végre.
Kizárt, hogy addig engedek a fogáson míg el ne élvezek benne, hosszan, lihegve, zihálva, ráborulva, durva lökésekkel engedem magam a testébe, a gerincem majd kitörik, a szívem a helyéről kéredzkedik ki és én hosszan, zsibbadva élvezek el benne, a nyelvemmel a szájában.
Elengedem a lábát, a tarkóját, letámaszt a kezem mellé, még nyom a csípőm, még fejem magam belé. - Minden kurva pillanatban az eszedbe kell, hogy jussak és ezzel talán, esetleg kibírom míg visszaérkezünk a színházból.-  Határozottan lepördülök róla, ziláltan a zuhanyzó felé sétálok. - Másik ing kell neked is. - míg kigombolom a nadrágom teljesen visszafordulok felé, csak maradjon kifulladva az ágyon, hogy lássam magam visszaömleni belőle… megbolondulok. A zuhanyzóba vonulok. Annyira nem kellene ezt, annyira nem….

Szépen rághatnánk ezt a kiflit a két vége felől, ugyanis úgysem lenne ilyenről szó sem a csaj kapcsán, szerinte meg igen, tehát egy mókuskerékben szaladgálnánk a téma körül. Az a lány csak kipróbálni akar, érezni, hogy kívánatos és felkelti a másik nem figyelmét. Ennyit és nem többet, a zsigereim viszont Olinak akarnak suttogni, megint húrt feszegetni. - A farkam akarja, Oli. - gonoszkás mosollyal közlöm a szája alá simulva és pont az említettet tolom a forróságába. Felülírta a lány ajánlatát ezerszeresen is, mert vele egészen más mint a többiekkel volt valaha is. Ő tud ilyen lehetetlen módon felhúzni ennyire rövid idő alatt. Öltözni jöttem, már meg csak ez érdekel. Zavar, hogy félig fel vagyok öltözve, meg ő is és nem úgy érünk össze ahogyan kellene. - Ahmaha. - halkan mi? Akkor talán ne így, vagy ne kapja be és kapja be inkább megint, bassza meg a ház, hogy még nem is élvezkedhetek úgy, ahogyan a helyzet megkívánja. Felveszi nekem a ritmust amivel leszögel erre az ágyra, beleragaszt ebbe a pillanatba és nincs másom csak egy ágytakaró meg egy párna kapaszkodónak a meleg nyála és a nyelve ellen. Kevés vagyok ellenállásban, nagyon kevés. Izgatja az agyam, hogy nem látom és nem foghatom meg, pedig kellene, szükségem van rá. Aléltan nyögök a torkától, kezdi elvenni az ép gondolataimat is. Jelenthetnénk beteget, vagyis ő én meg lelépnék és maradnánk együtt valahol mégis, ahol újra lehetne kezdeni vagy folytatni, mert dugni akarok vele, hogy ne gondoljon senki másra, a húgomra meg véletlenül se.
Akarom az ujját, hogy jobb legyen nekem és mindent megadjon egyszerre, ha már másképp nem megy. Még a lábam is engedelmesen húzom fel, csak férjen hozzám a kezével, a szájával, magával. - Nem tudok. - viselkedni, hát hogy? Reméltem, hogy megegyezünk a mát illetően. Szinte megnyugvóan adom át magam neki és mintha ezzel elmosódna a gát is ami felállt, mert olyan hévvel élvezek a szájába, mintha legalábbis bele akarnék folyni lényegemtől fogva. A tenyerem épp csak támaszt lel a hajában, nem mintha le akarna rólam menekülni, csak fognom kell, míg a villódzás elmúlik az ereimből és újra láthatok. Egyszerre érzem magam könnyűnek és minden tagomat ólmosan nehéznek. Bágyadtan mosolygok fel rá ahogy a lábaim között magasodik fel. Mondanék valamit, egy elmés gondolatot ha nem lihegnék és nem lennék kocsonyásodva agyban, amiből a harapása ránt ki. - Baszd meg! - halkan, hogy legyek halk ha ez, ha ííííígy. Mint egy nagyon erős és kemény ütés úgy vág belém, felhasogat a fájdalma, a farka kemény vastagsága és a levegőm is könnyezve köszön el a tüdőmtől. - Ne, Oli, ne! - jahahaaj, minden tagom ellenállásba merevedik, annyira hirtelen és rohadék sunyin kivitelezte. Elterelte a figyelmem a szájával, a kedveskedésével, most meg nem bírok megmaradni se. A nyomását akarom csökkenteni, kicsit ki belőlem, engedjen el, ne felfelé toljon! Érzem, hogy egyre mélyebbre csúszik belém, hiába az ellenállásom, az ő fájdalma, akkor is. Kapdosom a levegőt mintha az segíthetne. A fejem se tudom mozdítani, a tekintetem az övébe kapcsolódik. Tegnap hogy kértem, hogy rakja be! Most is kértem volna, csak nem indulás előtt! Azt hittem megbeszéltük vagy mi. Nem mintha igent mondott volna az érveimre. - Az időpontnak mondtam nemet. - szaggatottan jönnek ki a szavak mert a lábaim a mellkasomig vannak nyomva, a farkának meg minden apró centijét érzem ki-be mozdulni, Emelkedik a fejem is a tenyerétől, szó szerint hozzá görbülök. Nyüszögve nyögök és a karjába kapaszkodom meg jobb híján. Feszítően sok, a hője emellé felperzsel, mozdulni nem tudok csak érezni minden mozdulatát, lökését magamban. A szemem sem bírom nyitva tartani, csak bolond nyögésekre, szuszogásra futja. Mozdítom a csípőm, helyet kap a vallomásával együtt sóhajtok a szájába. A tenyerem fogást lel a csípőjén, én is tartom nem csak ő engem. A fájdalom mellékízét kéj nyomja fel, érzem az izmai mozgását a kezem alatt és ez a feszült tempó, a mély lökései meg az ízem a csókjában eltöltenek a perverz euforikus örömmel. Szívem szerint kiáltozva dobnám szét a szobában ami zajlik közöttünk, had remegjenek a retek falak is. Akar? Én is őt. - ó, baszd meg - rámarkolok a csípőjére, szavak nélkül kérem. Kérem? Nem tudom, gyors és durva, mégis csak fojtott zihálás az ami hallatszik belőlünk, pedig úgy érzem a lelkemig nyomja a farkát. Helyezkedek, hogy ütközésig érezzem őt, pedig reszeli bennem a fájást minden lökéssel és kurvára felbaszott az egésszel, a testem mégis reagál rá, még a fejem is leejteném, ha nem tartaná a tarkóm. Kiszorul a levegőm és egy merő érzés vagyok miatta, hisztiznék neki és elküldeném a faszba amiért kijátszott és leszarta mit mondok, közben meg minden porcikám imádja és imádok vele mindent és ez megőrjít. - Él.. - elakad a hangom, némára dug az orgazmus hullámával, aminek esküszöm minden rezdülését érzem. A csókunkba kiáltok végül, hogy is tudnék kussban lenni mint egy halott hal? A nyelvünkön ütközik a hang, az enyém karistol a torkáig, míg levegőt nem kapok már csak a bőrét markolom kétségbeesve. Magamhoz ölelem a remegését, a zihált légvételeit kiszívom a szájából, mind az enyém. Ő is az enyém. Mire elenged, lehanyatlik a fejem és fújtatok akár a derby győztes. Mikor legördül nyögve engedem magam vissza. - Biztos, hogy nem ülöm végig azt a szart. - lekommentálom, hát inkább bebaszok csendben a büfében. Állva. - Talán? - feltápászkodom alkarra és leplezetlen örömmel mérem végig a zilált gyönyörűségét, a még élvezettől tutira lüktető farkával egyetemben amit volt szíves nem a számba adni. - Ing. - remélem érzi, hogy a világ összes ingét leszarom, erre meg elvonul a fürdőbe? - Ne is zavartasd magad.. - füstölgök, felülök és nem esik jól jelen pillanatban, úgyhogy két nyögés között felállok inkább és próbálok nem tudomást venni arról, hogy éppen a kis légyottunk bizonyítéka folydogál belőlem. Jobb híján a pólómmal megoldom amit félre is hajítok azzal a lendülettel. Leveszem a szétgyűrt inget is, hagyom erre a sorsra jutni. Benézek hát a szekrénybe és lenyúlom a bordó inget. Csak eztán masírozok be utána a fürdőbe megcsodálni és túlkiabálni a zuhanyt. - Vittem inget-nadrágot. - hagyom meg az üzenetem, hiába hív rettentően a gondolat, hogy zuhanyozzak le vele, nem lehet. Megsértődtem tán, szerintem picsa leszek. Már vagyok. Felkapom a farmerom, a zsebébe dugom az alsóm, leszarom a zoknim, hagyom a pólóm és a hátamra kapom a zakót, így hátha nem túl feltűnő jelenségként átmehetek szembe magamhoz. Bevágom a szobám ajtaját, lüktet bennem az elmúlt esemény. Elmosolyodok, gecire imádom ha féltékeny. Még ha kicsit sajogni is kell érte. Némileg óvatosan a melegvízzel, de lezuhanyzom és nekilátok öltözni. Nyúlnom kellett volna egy alsót tőle, akkor lenne az igazi. Mászkálok a szobámban közben mint egy ketrecbe zárt vadállat és a régi dolgaimat nézem, a szépen bevetett ágyamat, a tele szekrényemet. Ablakot nyitok, pedig nem fullasztó itt, csak mindenem a tetves fürdőszobájába kívánkozik, amúgy meg nem, mert átvágott. Kijátszott. Nem akarok színházba menni.

+18Egyszerűen gonosz vagyok, tagadhatnám és lehetne szó minden másról is, de pontosan tudom, hogy míg nekem csillapszik a fájásom a víz alatt, hogy nekem kellemetlen lesz, ő érezni fog magában végig, mert durva és erőszakos voltam. Gonosz vagyok, mert ezt akarom, mert amikor majd Barbara a kezébe csúsztatja az övét, amikor a combjára húzza neki minden izma megfeszül majd észebe fog jutni, ahogy a lábait mellé hajtva illetlenül kefélem a saját házukban, olyan tilosba járva, ami magában arcpirító. És mert azt akarom, hogy semmi más ne jusson az eszébe csak én, a forró farkam benne, a szám az övén, a csókommal feldúsított ajkára harapva se legyen semmi, ami elterelheti rólam. - Kénytelen leszel. - búcsú csókot lehelek a hasfalára, megvadulok.. Újra kéne kezdeni. Ahogy ő csapdába van, úgy pont én is.
Visszafordulok a hangjára, végig mérem hosszan, sokáig hallgatok, hogy befogadja, hogy felzabálom a tekintetemmel. - Talán, ha nem, nos akkor …- széttárom akarom, akkor nem lesz semmi, de had fortyogjon. Büntetem. Büntetem, mert tegnap otthagyott, mert megvallotta az érzéseit, de magamra hagyott, haragszom rá… őrülten haragszom, mert még mindig szeretem. Tilos, nem lehet, nem szabad az ő hibája kell hogy legyen. Igyekszem haragudni rá, csak közben..., hogy lehet valaki ennyire szexi? Hogy lehet, hogy minden idegszálam felé rángatna, alig bírok elfordulni és vetkőzni, anélkül, hogy visszafelé haladjak, megint rá. - Szolgáld ki magad. - a fürdőbe vonulok, hogy lemossam magamról a nap összes mocskát, a sok zavaró tényezőt, hogy kimossam a számból az ízét, mert meg fogok őrülni.
Beállok a zuhany alá, várom, hogy utánam trappol, mert hallottam és láttam a sértett dühét, de most nem adhatok neki teret, amúgy sem, soha. Tudnia kell, hogy hol a helye még mindig az a fiú, aki engedelmeskedik, mert azt mondtam. Kéne, hogy legyen.
A hangjára felé fordulok az átlátszó üveg mögött, hátrahajtom a fejem a vízsugár alatt, a kezem végig szánt a mellkasomon, be a lábaim közé. - rendben. - örülök, hogy kiszolgálta magát, remélem a kezem után hajt a tekintete és mire felnéz már én is őt nézhetem.
Ráérősen zuhanyzok, a tekintetemmel követem, míg rámbassza az ajtót. Édes kis bogár, annyira meg tud sértődni, egyem is meg.
Törölközök, fogat mosok, hajat törlök és szárítok, a türkből egy mosolygós áruló tekintete néz vissza rám. Milyen botrány lenne, ha kiderülne... minden is.
Nem sietek, sem az öltözéssel, semmivel. Ráérek, még van idő. Órát csatolok, mandzsettát fekete kővel, ezüst szegéllyel, elmélázok kell-e nyakkendőt kötni, nem teszem.
Heli üzenete ránt ki a kedélyes készülődésből és tudatosul bennem, hogy a drága kölni sem neki szól, ahogy a kigombolt ingem sem, a szűk fazon, szürke nadrágom és zakóm sem.
Szomorú, de attól még erős tény.
“ Indulhatunk?” Az órámra pillantok, még ahhoz sem veszem a fáradságot, hogy visszaírjak, úgyis lent találkozunk, tudom, hogy azt lesik előbb érjünk le, hogy megcsodáljuk őket a lépcsőn levonulóban, mint az első bálozók, nem vagyok hülye, nyilván Haydent is leugrasztották és biztos vagyok benne, hogy Stephanie is megérkezett, akit szintén nem ismerek és sejtem… még.
Az is lusta, ahogy a lépcsőn lefelé sétálok, mögöttem a lányok csiripelnek, kivárnak, ó tudom én.
A mobilommal babrálva támasztom a lépcsőt, ezt én olyan szinten unom, hogy majd belepusztulok. A színház sem érdekel, engem egy valami érdekel csak és kizárólag.
A lányok egyre hangosabbak, hosszú lábakkal billegnek le a lépcsőn és meg kell állapítanom, hogy jó isten, nem semmi. Felpillantok a telefonból és nagyot sóhajtok, mert nagyon de nagyon nehéz esténk lesz, én már látom. A csajok, mint a hamvas barackok osonnak a lépcsőn, a szívem kihagy egy ütemet, mert Barbara kitett magáért, elkövetem azt a hibát, hogy őt nézem meg előbb, onnan esik a tekintetem Helire, aki ezt pontosan látja, sietve rámosolygok, Megszemlélem a harmadik lányt és a lépcső tetején a durcás fiút is, mélyre szívom a levegőt, két Leigh akiket nem néztem meg időben és mindkettő rajtakapott. Heli elém pördül, gúnyos mosollyal körbe fordul és kihagy a szívem egy ütemet, a büdös életben ilyen rövid ruhában nem láttam még, fürdőruhában is egyszer, véletlen. - Óu.- összegzem, de szerencsére elvonja a figyelmem, hogy Barb melle majd kibuggyan és a rövidke kis felső nem sokat fed, bár guszta, agyam elszáll. - Apád lehet így el sem enged. - kicsit berekedtem. Segítség!

Semmi nem tud eléggé leíró lenni azzal kapcsolatban, hogy milyen érzés egy ilyen menet után lenni. Nem szólnak fámák arról, hogy milyen még magadban érezni őt utána is, a gondolatok ezrét a magadénak tudni, hogy mi történt fél perce, 2 perce, hogy a nap nem áll meg és nem mozdult le a bolygó a pályájáról, csak dugtál egyet, téged dugtak meg olyan módon, ahogyan nem kellett volna és mondtad is, hogy ne legyen meg és mégis megtörtént. A bolygó leszarja, én nem, hisz lüktet a testem, fújtatok mint ha legalábbis edzésről estem volna erre az ágyra, a szépséges szája a hasfalamon karistol nekem ódát és kurvára haragszom rá amiért megtette, azért is, hogy ilyen gyorsan felpattan és hagyja, hogy csodáljam a szépségében. Érti is, hogy az ő bolygója sem fordult meg a tengelye körül, a napjának tovább kell mennie mert senkit nem érdekel, hogy ő mit nem akar. - Egy ideig biztos. - papír száraz szavakkal felelek, hát elmondtam, hogy nem lesz jó ott ücsörögni fél seggel a széken azért, hogy ne uraljon az a különös érzés. - Akkor mi? Semmi? - fellobban a haragom, szóval teljesült amit akart és akkor amit én szeretnék annak mindegy? Nem, jó, nyugodjak meg szépen, ha utána lépek anyázni azzal nem tudok semmit megoldani, meg semmin segíteni. Elmegyek a színházba, kihúzom a szünetig aztán bebaszok a büfében, ő meg csipogtassa a kiscsirkéket. Megérdemli, nélkülem is ez lett volna a mai kárhozat programja. Mindezt úgy, hogy a húgom egy ki tudja milyen fekete szexrehívó ruhát fog viselni. Ettől még hozzá akarok most vágni Olihoz valamit, mi ez a hátatfordítós szar? Miért hagy itt csak így? Feltápászkodom, össze kell magam szedni, míg a dühítő kívánalmam az isteni testével foglalatoskodik odabent. Igazságtalanság, be se hívott. Fasz. Beérve már prüszkölök mint a ló, a kabinüveg mögött húzódó képtől meg még fuldoklok is. A víz szeretnék lenni ami végigfolyik rajta. Kis híján elfelejtem miért jöttem be olyan szinten nyűgöz le. Megbűvölve követem az ujjait az izmok lankáin, hálás vagyok, hogy lassan párásodik be az üveg, mert láthatom teljes pompájában és basszam megint kedvem lenne elhúzni a tolóajtót és végigkövetni a vízcseppeket rajta szájjal. Elcsábít, a fene essen a szándékos szexi lényébe! Fel is baszom magam rögtön, mert most meg lettem sértve és az nem járja, hogy másra se tudok gondolni csak arra, hogy szeretném nekitolni a csempének és leszopni, térdelni előtte a vízben míg a hajam simogatja. Na jó! Nem kellett neki az ajánlat, hát kapja be. Összecsomagolom a sajgó vágyaimat és hagyom is magára, mielőtt még valami történik.
A saját zuhanyom magányában a vizes teste képét próbálom kiverni a fejemből, a csókjait, az illatát és az erős vágyat, hogy áthívjam magamhoz. Nem nem nem nem. A saját perverz örömömre húzom magamra a ruháit, esküszöm egy nadrág felvételét sem élveztem még ennyire mint most ezt. Elégedetten nézem magam a tükörben, az ingbe szagolok, istenem segíts rajtam! Fellüktet a farkam a víziótól is, hogy ezeket viselni szokta, a testére simulnak és követik a mozdulatait. Rámarkolok csak nadrágon keresztül, felnyögök, hát ez alá az anyag alá simul be ő is a mindennapjaiban. Mire felocsúdok már magamat simogatom és róla fantáziálok. A hangjáról és az érintéséről, a mindig meleg ujjairól ahogy ennél a sliccnél matat velük. Elképzelem, hogy mögém áll és a nyakamba csókolva kézbe vesz. Neki támaszt a mosdókagylónak és mélyre hatol belém, agytépően mélyre. A telefon belezúg a vágyképembe, összeránt a hirtelen sokk, megsemmisülő mosollyal élvezek a mosdókagyló hűvös kerámiájára. Jellemző Oli, nem igaz? Mindig bezavar valami. Kezet mosok két remegés között, a kipirult arcomra nézek. A csajok nem is, de ő tudni fogja, hogy valamit csináltam. A vízióm meg vízió marad.
Le se szarom ki írt meg mit, csak gyanúra játszva hagyom el a szobámat, tán kicsit késve a lányok mögött. Meg se játszom a meglepettet, Helin nem épp az a ruha van, amiben előttem parádézott, Barbara pedig komolyan vette a rövid szoknya elméletemet. Most támad kedvem visszafordulni, nem velük menni, amíg meg nem üti a fülemet a nevem. Keresem a tulajdonost és vigyorogva ölelem meg Stephanie-t, akit anyám még mindig Fáninak hív. Az egyetlen csaj, aki hiába fiatalabb nálam mindig a haverom volt. Még mindig árad belőle az a vadóc, megfoghatatlan energia amiért bírtam. Amiért más volt. Persze, csak én tudom az igazat róla, na meg nagyon költőien egymásnak passzoltuk ki a szüzesség kártyát, ami inkább volt egy kellemetlen komédia. A csaj a haverom. A rövid hajába kócolok. - Mi a fasz, nadrágban? Kinéznek. - nem illik a sémába, végre valami jót is látok az egészben. Vele vonulok le a lépcsőn és gyanítom észreveszi amikor megmerevedek. Remélem betudja Barbara és Heli műsorának, véletlen sem Olinak aki, olyan a tetves lépcső alján mint a bujaság jelenése az ördög mosolyával felvértezve. Meginvitál a pokolba, az viszont gecire nem tetszik ahogy Helire reagál. Mi a rekedt hang, mi? - Dehogynem fogja. - muszáj belepofáznom, pedig normális, hogy így reagál rá. A húgom jó csaj és fél év múlva minden rohadt éjjel vele fog dugni. Most nagyon kellene egy kis fű, hogy rám szállhasson a béke köde és leszarhassak mindent. Megcsodálom Barbarát helyette, a füléhez hajolok vigyorogva. - Kibaszott jól áll ez a ruha. - nem vagyok bókmester, legtöbbször fogalmam sincs mit mondjak. Furcsa leosztásban hagyjuk el a házat, mert a jobbomon kapaszkodom Stephbe, a ballal meg próbálom nem megnézni, hogy vajon Barbara segge olyan kemény-e mint amilyennek tűnik. Próbálok nem gondolni Oliékra, nem gondolni arra, hogy véletlen hozzá fog érni Heli combjához. Faszom, egész úton helyette pofázok és fél seggre fordulva teszem a saját kényelmemért.
A színháznál kénytelen vagyok rágyújtani, mert az idegeim kezdenek összetekeredni a fényképészektől, a sok fasz kérdéstől amit mindenki kap. Zsong a fejemben, hogy "vőlegény" meg mellé "menyasszony". A szívfájdalmamra a csajok benyomulnak egymás mellé, elszakadok Stephtől, Barbara területfoglalót játszik, megsemmisülök. Fogalmam sincs miről szól amit nézünk, mert mindig jobbra próbálok átlátni. Hol a kezük, mi történik? Az enyémmel Barbara szórakozik és nem szorítok rá. El sem jut hozzám csak szétbasz az ideg. A felvonás végénél a szünetet jelző csengőkor már csak ki akarok jutni innen. - Ja, a büfénél találkozunk. Csak muszáj rágyújtanom, menjetek csak! Te, Oliver? - ha már megígértem, hogy kedves leszek. Csak kellene innom egy pohárral vagy kettővel, mert nem tetszik ahogy Heli Olit nézi. Biztos volt valami, hozzáért meg ilyenek. Ezer százalék. Az épület oldalánál már majdnem futtában gyújtom meg a cigimet, hogy a rohadt élet vinné el! - Jól mulatsz? - annyira seggfej vagyok, meg kicsinyes is. Kipördülök, hogy lássam mintha párbajra készülnénk. A szája, istenem. A lénye. Idegből szívom a cigim.

+18Tényleg rohadék vagyok, mert szórakoztat a haragja a kis dühe, egészen felforrok tőle, felizgat. Süt belőle, hogy olyan szinten haragszik, majd felrobban, és ennek én örülök, mert ezek érzelmek, tele van velük a fiú, nem lehet fals tehát a vallomása.
Ennek a tudatában állok a lépcső alatt. Azonnal hazug lesz a mosolyom, ahogy a magához öleli a lányt, menten elhalálozok, minden figyelmem Helinek szentelem hát, hogy még véletlen se tegyek pikírt megjegyzést. Elhúzom a szám. Hayden nincs tisztába vele… hogy milyen kurva jól néz ki, hogy az arcából süt valami bizarr forróság, hogy a ruhámban megőrjít, hogy nemrég még… ah de azt tudja és azzal sincs, hogy Richard agyfaszt kap, ha Heli így elé kerül. Az arcába pillantok és a szeme tele olyan vággyal, olyan őrjítő tűzzel, amitől a gondolatok csapongnak bennem, a szexuális energia felhasítja a bőrt rajtam, bekúszik az ingem alá és egészen megdelejez. Az illata olyan.. egészen olyan, a szeme, az arca… de nem, biztos, hogy tévedek, pedig milyen jó lenne nem, de szinte biztos, hogy igen. hergelő tekintetem mar az övébe és Heli keze után nyúlok. Fordulj fel bátran.
Kézen fogom a lányt és előre megyek vele, hogy kinyissam nekik a kocsi ajtaját, úgy vonulnak a pipik, mint a nagyok esküszöm fárasztóbb,mint a világon minden. A hangjuktól leáll az agyam, esküszöm az agysejtjeim elhalnak a fele úton, így inkább a telefonom, nyomkodom, megírok egy emailt, hogy ne és ne nézzek arra, amerre nem kéne.
Halkan, türelmesen válaszolgatok leginkább csak Helinek, a többieket szinte meg sem hallom, de rá megtanultam figyelni. Elvárják tőlem.
A színház előtt rejtett dühvel kedélyes mosollyal állok meg egyetlen pillanatra a lányka oldalán oldalán, véletlen sem érintem meg úgy, hogy a viszonyunk túl bensőségesnek látszódjon, elvégre kiskorú, nem kell a pletyka, maradjunk csak meg abban, hogy nem nyúltam hozzá, mert így is van.
Közénk ülnek… el sem hiszem, van isten. Nem kell szenvednem és csak szívből remélem, hogy Hayden teszi, hogy minden pillanatban eszébe jutok, ahogy a seggére nehezedik. A csajok köztünk sutyorognak, Barbara keze meg Hayden kezén, combján, karján fut gyilkos táncot, az agyam meg majd kipukkad dühében, hát megveszek. 15 perc után húz fel, hogy… a csajok vinnyognak. Gyengéden átnyúlok a székem karfáján és megszorítom Heli térdét, a fülére hajolok és arra kérem kezdjen el viselkedni és ezt erősen suttogja tovább is. Agyam eldobom. Amúgy is pattogzik az agyam a dühtől, hogy Barb szarrá tapogatja Haydent, amihez mellesleg semmi közöm nincs, csak felkúr.. kicsit, nagyon.
Mérsékelten figyelek a darabra, láttam már, unom is. A csengő megment, vártam, mint egy pohár italt. – Igen, persze! – azt sem tudom miről van szó, de nyilván rágyújtok inkább, mint az élénk csacsogást hallgassam, amitől az agyam megint leoldani készül önmagáról.
Meg kell állnom, hogy be bámuljak rá, hogy ne igyam magamba a látványát, és még mindig iszonyat dühös, ha nem jobban, mint eddig.
Ráérősen gyújtok rá, a zakót össze se gombolom, majd megfőlök a bennem tomboló tűztől. – Remekül és te? – gúnyos a vigyorom, mert tudom, hogy bassza az agyát Barbara, mindegy milyen értelemben, annak nincs jelentősége, annak van, hogy én kapok agyvérzést. Úgy billen velem szembe, hogy a tekintetem azonnal végigfut rajta, jaj de ideges, ez higgaszt engem le. Mélyen szívok a cigiből. – Mégis mi idegesít ennyire? – hát őt lehet a szíve viszi el. Közelebb lépek, de még olyan távolságba maradok, hogy egy esetleges lesifotós ne lehessen semmi alapja.

Bizseregnek a részeim, a hirtelen orgazmus miatt szinte könnyűnek tűnik minden tagom. Kiváló ötlet volt felvenni a ruháit, legközelebb a szekrényében is fogok aludni, vagy ellopom az ágyneműjét és teleélvezem mielőtt még rájönnék mit csinálok. Már a zuhanyzás után tudnom kellett volna, hogy problémás lesz az egész. Nem kellene elmennem, viszont itthon ülni sem tudnék abban a tudatban, hogy ki tudja mi történik ha nem vagyok ott. Heli túlságosan figyelemfelkeltő akar lenni és nem gyerekes módiban, mint régen. A férfi figyelmét akarja magára felhívni, a leendő kurva férjéét aki akkor is meg kellene, hogy dugja ha most 130 kg lenne mindössze 160 centihez. A húgom viszont sajnos nagyon nem ez a kategória. Nem tudok tenni az ellen, hogy Oli erre felfigyeljen. Képtelenség. Nem lehetek ott örökké, mint egy gyagyás gardedám. Fél év múlva már azt csinálnak amit akarnak, akár a park közepén is. Ez kiborít, egyedül Stephanie vékony, fiús alakja és pikírt megjegyzései okoznak némi békét ebben a zsongó idegességben. Úgy fogom a kezét mintha legalábbis valami első bálozó kislány lennék aki fél, hogy orra fog esni a magassarkúban és mindenki meglátja a seggét a teremben a nagyibugyi rejtekében. Istenem, be fogok golyózni.
Minden reményem szétfoszlik az egy-két-három italt illetően, mert nagyon egybe gyűlik mindenki és túl sok lesz a feromon aránya/ négyzetméter. Barbara idomai pedig még apám tekintetét is magukra vonzanák, úgyhogy iszonyat szurkolok azért, hogy az öregem ne jöjjön ki. A végén összeadna vele. Stephanie-t illetően elmondta a véleményét 3 éve is. Túl fiús és egyáltalán nem tűnik olyannak, aki képes lenne megszülni legalább egy egészséges gyereket. Nem mintha lettek volna vele ilyen terveim.
A tekintetem Oliéval találkozik, nem mosolyodom el, azt mégis kizártnak tartom, hogy ne vegye észre az arckifejezésemen, hogy nekem az imént túlságosan jó volt a szobám magányában nélkülük. Amúgy is bassza meg magát, mondtam neki, hogy ne dugjunk és várjuk ki. Azóta csak teóriák keringenek a fejemben, hogy vajon mi a faszért nem sikerült ezt teljesíteni. Mindig elhallgat a kis hang, hogy talán mert legalább annyira vágyott rám, mint amennyire én őrá. Ezt pedig kettőbe is szakítja a csajok visongó csivitelése. Most türelmes lehet, kielégült és ráadásul rám sem kell figyelnie semmilyen szinten. A tökéletes úriember maszkja mögött villoghat a csodaszép menyasszonyával. Faszt az egészbe!
Próbálok nem feltűnni mögöttük a fotósok kereszttüzében, csak sajnos Barbarát erről nem tájékoztatják mások és mire észhez térek már ott mosolygunk mindannyian valami ismeretlen ember Canon gépe előtt. Továbbra is rossz ötletnek tartom az egészet. Határozottabban kell nemet mondanom. Sokkal határozottabban. Bennem még Oli lüktet, a fülemben a sóhajai csengenek, a farkamon meg a szája emléke. Nincs igazság a földön, nekünk most együtt kellene lennünk valahol máshol. Kettesben.
Aggodalmaskodva ülök le, nem mondanám, hogy szétfeszít a kényelem, pedig páholyunk van természetesen. Rájuk nem látok megfelelően csak akkor, ha Heli teljesen hátra dől. Akkor látom mi zajlik, egyébként meg csak a körmöm rágom fejben a dolog miatt. A sötétet se tudom kiélvezni, mert Barbara hirtelen válik túlságosan érdeklődővé, a feszengő idegességemből viszont nem tud kiszakítani a szép kis kezével és az illatával sem. Sokkal maszkulinabb uralja az orromat meg az érzékeimet. Villámcsapásként fókuszálok Oli kezére Heli térdén. Tudtam, tudtam, tudtam, hogy valami fog történni! Megmondtam magamnak is ahogy most is magamnak mondom. Fújtatva lélegzek, olyan feszültség vibrál a bőröm alatt, hogy Barb egy pillanatra elkapja a kezét. Megnyugtató mosolyt küldök a kérdőjére válaszul. Semmi gond, csak infarktus kerülget, ne is törődj vele! Esdeklőn nézek Stephanie-ra, hogy most mégis mit csináljak. Úristen, sürgősen innom kellene valamit ami egy kicsit lenyugtat. Ennek így nem lesz túlságosan jó vége.
A büfénél már szabályosan menekülőre fogom, őt azért hívom mert kérdeznem kell tőle. Hallanom, hogy amúgy véletlen volt. Szúnyogot látott a térdén vagy tudom is én mit. Egy elfogadható indokot, hogy ne gőzöljek be. Mi van velem? Mitől van ez? Nem értem. Abszolút nem. Kint még ugyan nem futok, csak sietek a sikátor takarásába, számban a cigivel fordulok meg. Sajog a szívem annyira oda akarok hozzá menni, belecsókolni a szájába a frusztrációmat, várni valami megnyugtató kis semmiséget. Bármit, valamit. Felfelé fújom ki a füstöt. - Csodásan. Elég odaadó társaságom lett hirtelen kétfelől. - igazat mondok, bár nem erre a társaságra vágyom. Az övére. Mellettem kellene ülnie legalább. Vagy magam sem tudom. Borzasztó az egész. Olyan hívogató, hozzá akarok érni. Kár, hogy működik a gyújtója. - Mondd meg te! - nézek rá egyenesen, legyen csak biztos benne, hogy láttam ahogy letapizta a húgom. Előtte meg velem volt együtt. Istenem, megint ez az agyi zsongás, kiakaszt. Rányalok a számra, mély levegőt veszek. - Kell egy pár ital. Mellettem kellene ülnöd. - összefüggéstelen vagyok, csapongok. A gondolataim is csaponganak, leesik, hogy még mindjárt leállok udvarolni is neki, amikor egyelőre ő baszott fel engem és nem fordítva. Miatta szenvedek azon a széken, ő meg a kielégült örömében jól szórakozik. - Lassan aggódnom kell az erényeimért. - a mosolyom meg egész szemétté válik, célzok. Fogadjunk semmit nem lát ebből a zaklatásnak is beillő műsorból amit Barb nyomat nekem, lévén a húgomat nézi. Vagy ilyen érdekes a darab. - Stephanie volt az első csajom, meglep, hogy itt van Heliékkel most. - nem való ide, pont azért jön. Mindig is szart az elvárásokra. - Iszunk valamit? - próbálok könnyedséget varázsolni a hangomba, hátrálok egy lépést. Ne kerüljünk csak ilyen közel, mert elhirtelenkedem a dolgokat, ami nem lenne túl jó. - Kényelmes a nadrágod. - kifutja a nevetés is, magamra is simítom az anyagát. Azt az anyagot, ami rajta is szokott lenni. Másabb az alkata, duh, nem akarok most ezen gondolkodni. Kiráz a hideg, a bizsergető hűvösség. Rápillantok, várok. Mondjon valamit.

+18 - Igen? Kifejezetten örülök neki és kényelmesen esik az ülés? - két oldalról is körbe ülik én meg egyről nem győzök nem oda nézni és idegből rendzeni egy Carrie showt amolyan Stepheng King módra, mert az agyam gőzölög a haragtól, miközben olyan nyugodt vagyok kifelé, hogy már nekem fáj. Erre jó a politikai gyakorlat, semmi egyébre. Meg arra, hogy ne ordítsak vele, amiért messze van tőlem, amiért nem a számon van a konok szája, hogy nem csókol és dugunk itt a falnál, hogy nem lehet, pedig vele akarok lenni, a kezét fogni, magamhoz húzni minduntalan és csak falni belőle, az édes ízéből, a hajába simogatni. Megveszek. Akarom gyengéden és vadul, finoman és durván, akarom addig baszni, míg nem kap levegőt, míg könyörög, hogy hagyjuk abba és akarok szeretkezni vele, összefolyni, csókolni közben, akarom...őt. És hazaviszem csak ő még nem tudja, hogy az apja elém dobta, mint egy cafat húst. Hazaviszem és nem olyan sokára rá a húgát is, kurvára nincs igazság. Odakapom a fejem, nem értem. Mondjam meg én? Honnan tudjam mi a baja? Pedig nagyjából sejtem, de mit tegyek? Hozzá sem szóltam a lányhoz. - Nem Hayden, vágd hozzám azt is, mondd el mi sajogtatja a szíved? Mert semmi olyan nem történt, amit ne tudtál volna. - dacosan kihúzom magam, tudja, hogy  a húga a feleségem lesz, ahogy azt is, hogy nem az én döntésem, nemcsak… nem vagyok áldozat, nyilván tehetettem volna ellene, de gyáva tetű voltam, hogy bajba sodorjam magam és őt is. Igen, ez a bűnöm, meg, hogy szeretem és az, hogy elhittem megvédhetem. nem tagadom önzés is volt benne, magam kimosdatása, de akkor érte jobban aggódtam. Elgyengül a tekintetem. - Mellettem kéne lenned. - mindig. Együtt akarok lenni vele, megosztani az életem, az álmaim, a vágyaim a konyhám, az ágyam, hazavárni és hazasietni hozzá. De ezt nem lehet.
Nagyot nyelek. - Az erényeid már elvesztek. - és ne aggódjon, józan ésszel azt kell mondanom, hogy érezze magát jól. - csak érzed magad jól. - kisiet a számon, pedig nem ezt akarom mondani, az akarom, hogy egyikhez se nyúljon, hogy csak engem lásson, hogy ne merjen eléjük nézni, de nem tehetem, mert nincs jogom hozzá, nem kérhetem ezt tőle, nem adhatom neki, amire szüksége van.
Az első csaja… elvisz az agyvérzés, nyelek egyet. - Heli sokat mesél róla, nagyon jóban vannak, most átrendeződik minden viszonya, és… nyilván nem lesz boldog, hogy itt hagyja őket. - tudom, hogy tervben van, hogy a lányok költöznek, új és önálló éltet kezdenek, de biztos Heli is tudja, hogy nem vele, nem abban a városban ahol ő, nem fogom engedi, hogy kiskamasszá váljon nagy szabadságában. Fel kell nőnie, akkor is, ha csak 18. Végig siklik a tekintetem Haydenen. - és milyen jól áll rajtad. - követem a keze útvonalát, hátrapillantok a vállam felett, sehol senki, hangokat sem hallok, eldobom a csikket. A jó háznép nem ide jár dohányozni. Sietve átszelem a pár lépést köztünk és a szám az övére szorítom, nem csókolom meg, csak felsimogatok az ajkára belesúgok. - megőrjítesz. - összesimul a mellkasom az övével, félrebillen a fejem kicsit, hogy az orrom ne legyen útban, forrón lehelek a szájára. - lépjünk le, szökjünk meg innen, csak te és én…- és aztán vége az éltemnek, a karrieremnek, a mindenek, csak legyünk együtt, ennyit akarok, De lehetne eszem, ennél sokkal több, lehetnék a felnőtt… végre egyszer lehetnék következetes, de vele szembe nem megy A szívem hevesen ver a tűz lobog a véremben.

Vörösbe vált a világ, ne húzzon mert felrobbanok mint egy rosszul összerakott házi bomba. Pontosan értem a geci kérdést amit direkt gecinek szán ráadásul telitalálattal. Nem esik jól, nem mondom, hogy nagyon fáj csak érzem. Pont eléggé érzem ahhoz, hogy ne tudjam figyelmen kívül hagyni. - Semmi gond vele, tökéletes. - visszadobom a labdámat, mintha nem is érezném, fel sem tűnne, persze hazudok. Főleg ha geci kérdésekkel szórakoztatjuk egymást ebben a kevés szünetben amikor már régen hozzám kellene simulnia. Nekem pedig nem azon kúrnom az agyamat, hogy éppen mi történik három székkel arrébb amit esetleg nem látok. Velem kellene olyanoknak zajlania amit mások nem láthatnak. Mellettem kellene ülnie, ez így elviselhetetlenül idegesítő, frusztráló és csak szenvedek.
- Tudni baszki más mint látni. - vagyis inkább belegondolni a pillanatokba, tovább is görgetni őket, történeteket szőni köréjük és attól szenvedni. A darab egyetlen pillanatát sem ismerem, semmit nem tudnék felidézni belőle. Annyira felesleges a bentlétem, hogy akár a kocsiban is várakozhatnék mint egy öltönybe öltöztetett pudli. Ha valami bárban lennénk legalább bebaszhatnék csendben, hozzáérhetnék az asztal alatt, csak hát nem vagyunk nagykorúak és Oli részéről ez nem kis rizikót jelentene. Istenem, velem kellene jönnie olyan szórakozásra amit megérdemlünk és amit nem basznak el nekünk. Hirtelen nézek fel rá, igen így kellene. Együtt kellene lennünk most, valahol máshol. Találni magunknak saját időt ebben a körforgásban, amiből vagy így vagy úgy mindig kimaradunk. Évek vesztek oda, kurvára hosszú évek. - Szeretnék, nagyon szeretnék. - pontosítok, vigyük őket haza és lépjünk le. Akárhová, ahonnan nem kell figyelő szemeket sejteni. Nem tudom, teljesen mindegy hová. Csak legyünk ott most, egyetlen varázsütésre.
A levegőm mégis bennakad. Most akkor meg érezzem magam jól Barbarával? Vagy Stephivel? Mindkettővel? Akárki mással gondolom. Összekavar, ütötte a két mondata egymást. Oli, miért nem az igazat mondod nekem? - Igen? Jó, majd így teszek. Esetleg azt is javaslod, hogy miképp tegyem? - füstölgök mint a csikkem az aszfalton. Érezzem jól magam, hát baszki veled akarom magam jól érezni erre tegyem mással amit veled szeretnék? Miből vagy te összerakva Oli? - Ja, elvesztek pár fronton. - elvetted tőlem őket és egy idő után adtam is szívesen mindent. Be fogok golyózni ha sokáig ping-pongozunk az érzéseimet illetően. - Steph más mint ők. Nem illik ebbe a közegbe. - sosem illett, ezért jött be végeredményben egyrészt. A húgom más tészta, kinézném Barbarából, hogy a kedvéért Washingtonba menne egyetemre, hogy a közelében lehessen. - Mit csinálsz ha Heli egyetemre megy? Minden gólyabulin nem lehetsz ott vele. - mert jövőre elvileg ez következik elméletileg. A sok új ember, sok új faszi. Adná az ég, hogy megismerjen valakit. Legyen botrány, szóljanak erről a lapok. Nem is tudom, nem jó. Akkor jönne egy másik alkalmasabb Mrs. Hudson jelölt ribanc. Megőrjít, hogy ennyire tehetetlen vagyok az egészben. Ha csaj lennék..nem vagyok. Ezen pedig nem lehet változtatni. Vagy lehetne béranya, akkor lehetne gyereke. A faszom tudja. Mindehol csak a falak jönnek. Egyedül ezekben a percekben nem, amikor csak mi vagyunk és kettőnkre szűkül le az utcai atmoszféra is. Elnémulnak a külvilág hangjai. Heli viseli a gyűrűjét én a ruháját. A tekintete az én ujjaim mozgását követi, nem az övét. Itt áll kinn velem a hidegben, nem vele odabenn a melegben. - Rendszeresítsem azt mondod? - félmosollyal mérem végig, belebújok minden ruhájába. Minden másába is, beleolvadnék ha tudnék. A szívem kihagy egy ütemet tőle, elhaló a buta lélegzet is amit a forró szája zár le. Belebizseregnek a hajtöveim is. - Forró vagy.. - a hangom meg elköszön, félrever a szívem mintha ellenséget harangozna, vagy éppen elfelejtene normálisan működni. A derekára csúsztatom a kezem, muszáj. Lehunyom a szemeimet is, a szája alá mozdulok. - Lépjünk. Csak te meg én. - mielőtt megint megszólalna megcsókolom, kifrusztrálom magam benne, átsóhajtok a szájába és egy nyögéssel megkísérve nyalok át a nyelvére. Nem fogunk megszökni, ezt mindketten tudjuk. Nem fogja megtenni, hogy most felrúgjon mindent miattam. A lábujjaim is bizseregnek a cipőben tőle, hozzá kell simulnom ha lehet még ennél is jobban. Még az idő is mintha megállna a pillanatunkat csodálni. Éles levegővétellel támasztom a fejem a homlokához. - Ha felizgatsz nem tudok bemenni. - márpedig mindig felizgat, ez a lépfeném a közelében. Befúrom közénk a kezem, tenyérháttal simogatok a sliccén, már megint mi a faszt művelek. - Veled akarok lenni. - most is, éjjel is, holnap is, mindig is. Együtt lefeküdni, felébredni, életritmust csinálni, fogkefén veszekedni, együtt enni, mindent akarok. Elvették tőlem. Újra megcsókolom, az ízét akarom ellopni magamnak, csak magamnak. - Csak ne csókold meg Oli, kérlek ne. Ma semmiképp ne.- azt nem venné be az agyam, még nem. A mai mindenség után meg főleg nem. - Megígéred? - megállítom a kezem, istenem, jó, hogy nem húzom le a sliccét. Bár már két ujjam között van a cipzárja. - Csak egy pillanatra had.. - fogjam meg, vegyem a kezembe és közben csókoljon meg, nehogy más meghallja ami nekem szól.