+18Vannak napok, amit attól lesznek rémálom szerűek, hogy jelen vagy a testedben, az életedben. Nekem a Leigh családdal lenni most kifejezett kínzás, mert a lelki szemeim előtt még él Hayden képe bőven. ég hallom a hangját a kósza kis vallomást, ami összetörte a szívem, a csókja, amitől felborult bennem minden és aztán látom a hátát, ahogy távozik és összeomlok.
Pillanatra nem tudok másra gondolni csak rá. A házban ívesen kerülöm a Hayden témát, ami miatt itt vagyok, mert csak azért jöttem, hogy róla kérdezzek. Most pedig ha csak szóba hozzák is feszengek, pedig még mindig ugyanaz a kibaszott hazug történt megy, hogy Hayden eljegyezte azt a lányt, ahogy az anyja kiejti a száján, kezemben az üdítős pohárral jelentőségteljesen Helire pillantok, mielőtt felfogná, elmosolyodom. Ahogy sejtettem, édesre csavart fürtjei mögé bújva elvörösödik, tudván a hazugságról. Mellette ülök a nappaliban a fotelban kényelmesen feltámasztva a bokám a másik térdemre. Szemben velem Richard arról magyaráz, hogy a közös kedvencünk az ő gyönyörű kislánya a hétvégén megnyert valamilyen versenyt, lóháton ha jól hallom, de nem annyira tudok figyelni. Főleg, mert én itt erősen be vagyok palizva és Heli úgy zsizseg mellettem, hogy a vérem felforr tőle, egyrészt lázít a gondolat, hogy így nekem veti magát, másrészt, mert pontosan látom a hatalmas zöld szemeiben izzani a tűzet, tudom mi jár a fejében, ha ő sejtené mi jár az enyémbe, akkor elég nagy bajban lennénk.
Richard szájára pillantok, látom, hogy beszél, hallom a szavait is, csak fel nem fogom, összekoccintom a poharam a lánykáéval, így gratulálva neki. Caroline halk szavú asszony a lánya mellett ül, tisztára, mintha száz évvel korábban lennénk, egyedül a lányból pöfékel a várakozó izgalom. Hosszú haja ellensúlyozza nem túl hosszú szoknyáját, de még illedelmesen nem mutat semmit, határozottan nőiesedik. A lány az enyém, ezt mindannyian tudjuk, ő alig várja, az apja szintén, az anyja retteg tőle, én meg… én meg a bátyját akarom. Milyen szorongatóan igazságtalan a helyzet.
Bársonyhangon csivitel a lány a fülembe, a lováról mesél, ahogy átvágtattak a vizes akadályon és … elhiszem és biztos, hogy őrülten izgalmas volt, a lány meg más esetben veszettül izgató lenne, a puha bőrével, a finom mandula illatával, amitől mindig éhes leszek, ha közelebb megyek hozzá megüt az enyhe virág illat, ami nyilván a hajából hullámzik.
Richard elneveti magát, elmosolyodom, biztos valami vicces hangzott el, de én erről sikeresen lemaradtam, mert csak az jár a fejemben, hogy ebben a nappaliban miken estünk át együtt a fiúkkal, akiről foghegyről informálnak, amolyan kellemetlen témaként és megint egyedül a lány az, akit elfog egy kis izgalom, hogy beszélhessen róla, hogy valakivel végre válthasson pár szót a tettvéréről, aki kerüli őt is. ha tudná, hogy mennyi közöm van hozzá...
Szórakozottan babrálja a gyűrűt az ujján, amit én húztam fel, de mintha a nyakam tettem volna kötélbe és most készülnék kirúgni magam alól a kisszéket, hogy kitörjön a csigolyám. A kandallón még kint van a fiú fényképe, de nem mai, még nagyon fiatal rajta és én tudom… ó de mennyire, hogy tudom mennyire megváltozott azóta. Az izmainak mozdulatát érzem az ujjam alatt, a számban az ízét, látom a szemének rebbenését, a hangját hallom, ahogy elélvez. A teste körém feszül és ő vadul dugatja magát, azt a csók, az a csók, amiben mindent megadott, amit el sem hittem és mégis rongyosra alázott vele, mert nem kaptam utána, nem tartóztattam, kirabolt vele és én neki akartam adni.
Nem mertem megkérdezni a szállodában, hogy az éjszakát ott töltötte-e, azt sem tudom most hol van és ettől cseng a fülem, annyira zavar.
Nem vagyok önmagam én is tudom, ezer és millió darabra vagyok hullva, majd kiszakad a szívem, mert Heli itt ül mellettem ő az enyém, csak az enyém és amilyen jó lány csak nagyon sokára lesz gondom vele, ha hagyom megerősödni női mivoltában és persze ez nem fog megtörténni. Ez a gyönyörű lány vélhetően bántalmazó kapcsolatba fog élni, ha nem is testileg, de lelkileg tönkreteszem, még sokáig lesz rajongóm, majd annyi csontot vetek neki, ami fenntartja az érdeklődését, megtanulom kiengesztelni, aztán neveli a gyerekeimet, akiket soha nem vehet el tőlem. Nálunk nincs válás. A Hudson családban nem válnak el, ott valaki meghal, addig pedig a kötele kirakat házasság. Nincs nyilvános kicsapongás, nincs nyitott házasság, a komplett mese van a boldoganéltekről, míg megnemhaltakig.
Hogy fogok együtt élni ezzel a lánnyal, miközben mindig egy másik Legihet fogok az arcában látni, a bőrén érezni, ugyanolyan lehet az érintésük vajon?
Kicserélődik a kezemben a pohár, narancsléről whiskyre, máris jobb. - Este ugye eljössz velünk a színházba Oliver? - a poharam pereme felett mosolygok a lányra. Mintha lenne választásom. - Veled szívesen. - megfelelő válasz vajon? A lánynak, aki tegezni is alig mer és akinek a tekintete tele meg nem érdemelt imádattal, pont mint egy másik szempárban. Meg_fogok_őrülni! - Lesz ott néhány ismerősöm, akik el sem hiszik, hogy a te gyűrűd van az ujjamon. - az apja visszaül a helyére, az anyja megcicceni, ne terheljen ilyennel. - Miért? - biccen a fejem oldalra.  Olyan kedvesen mosolyodik el, amitől megszakad a szívem. - Nem olyan rég a People magazin lehozott egy cikket rólad, ezt biztosan tudod…- elhallgat. Tudom. Erről lenne szó? Kísérjem el egy színházi előadásra, ahol a tini barátainak villoghat velem. Nagyszerű. Tovább mondaná, de Caroline lesissegi. Ráhagyom.
Gyűlölöm ezt a helyzetet, amiben itt ülök, mint valaki, aki elviszi a kislányukat, mert el fogom és bár a kapcsolatot tartani fogják az enyém lesz. Óvják tőlem, minden pillanatban, pedig a másik gyereküket már tönkre tetem és Richard pontosan tudja. Talán Caroline is, bár azt nem hiszem. Ócska és undorító percek ezek itt mind, betolakodó vagyok, egy tolvaj, aki mindkét gyerekükkel meglopja őket. Hol itt az igazság?
Tovább folyik a beszélgetés, a lány sűrűn pislant az arany karórájára, erről megint eszembe jut, hogy neki drága órája van Hayden meg… ki tudj ahol van, adja isten, hogy nem az utcán, hogy volt annyi esze és visszament a szobámba, hogy dühösen annyit költ a bárból, a konyháról, amennyit nem szégyell, remeg a szívem, ha arra gondolok, hogy kinél húzza meg magát, mert a telefonszámét nem kértem el, felültem a repülőre és végig stresszeltem az utat, és mint látom haza nem jött.
- Menned kell? - pillantok a lányra, a poharam a fotel karfáján egyensúlyozom, végig siet rajta a tekintetem, megficereg. - Mert akkor nem tartalak fel. - eligazítja a szoknyáját, a zavara kézzel fogható, ha érte nyúlok és rámarkolok magamhoz tudom rántani vele, de én nem rá vágyom, pedig a lány éppen nyíló félben van, csodálatosan szép, bár ne a testvérét rajonganám úgy, miként ő engem. - Csak átjön egy barátnőm, ruhát választunk. - még erősebb a zavar, már szaga is van. Én fasz, minek kérdezek ilyesmit, nyilván miattam van bezsongva, két telezsiszegő tint kapok estére? Hol egy penge? - Menj csak! - az anyja ugrik előbb talpra, aztán én, és végül Heli, aki az apjához indul, hogy a fülébe sutyorogjon, vele fordulok, csodásan odapucsít nekem. Mesei. A szemöldököm felszalad, Caroline hangosan köhög és Heli felpattan az apja fülére, lendületből szalad nekem és ha már a mellkasomon van, mintegy “véletlen”, akkor rettentően forró testtel szorosan hozzám bújik, reflexből ölelem át, végig sem gondolom. Richard felhörren, Caroline pedig majdnem felsikolt én még azt hiszem az incidens miatt, de Heli elnézve mellettem hangosan sikkantva kibontakozik az ölelésemből és ebből tudom, hogy egy nálam nagyobb dolog sétál be az ajtón. Biztos gyönyörű a ruha, amit a barátnője hozott nekem. Mélyet sóhajtok, arra nem veszem a fáradságot, hogy odaforduljak.

A fény bántó, rossz és szúrós mint az arcodhoz dörzsölt smirgli papír. Fogalmam sincs mennyit sikerült összeinnom, de nem eleget. Ahhoz semmiképpen, hogy ne ő legyen az első, a második meg a harmincadik gondolatom. Azért ittam, mert nem próbált megállítani sem, aztán azért is, mert nem mentem vissza, aztán meg azért, mert úgy gondoltam az öntudatlanságnál nem kell jobb gyógyszer. Lett egy masszív fejfájásom, mellé meg egy egy érintetlen szállodai szobám. Természetesen begolyóztam volna ha úgy kell ott aludnom, hogy egy plafon választ el tőle. Azonnal kijelentkeztem, buktam a pénzem is hát kurva jövedelmező döntéseket tudok hozni, két lépés és irány a tőzsde.
Nem tudtam hova megyek amíg meg nem álltam a vasútállomás előtt. Szánalmasan szar döntéseket is tudok hozni, mert amíg félrészegen megvettem a jegyem nem is gondoltam végig, hogy a hazamenetelre készülök, amit két éve nem tettem meg. Sem ünnepekre, sem másra. Legutoljára apám azt vágta a fejemhez telefonban, hogy akkor soha többé ne is menjek. A soha többét Oli széttúrta a finom ujjaival. Mivel hajnal négyig el kellett vernem az időt, maradt a kocsma, ahol elég olcsó és vizezett volt minden, hogy a vonatfülkében egyedül maradhassak. A három óra alvás amit sikerült összehoznom nem sok jóval kecsegtetett, mindenesetre még reggel 8 előtt már NY köveit tapostam a kialvatlanságtól szenvedő arcommal együtt. Határozottan rossz ötlet volt idejönnöm, biztos vagyok benne. Viszont ő mondta, hogy nem lehet életünk végéig elmenekülni. Akkor basszam, nem teszem meg. Megnézem milyenek Helivel, a szívem már úgyis darabokban van és semmi nem segít rajta. talán az ha azt mondja, hogy kurvára nem tud nélkülem élni és sajnálja ami történt meg ahogy történt.
Egy haverom vert belém némi lelket, meg változtatott vissza félhalottból emberré. Szerencsére betudta a látványomat apámnak, ami meg kurvára érthető is. Oli 2 órát mondott, tehát nem kellett sietnem sem. Tömtem magamba a pizzát meg mellé két hot-dogot is és elég erős voltam nem elzarándokolni ahhoz a lakáshoz. Végtére is mit keresne ott? A menyasszonyához megy, ezt nem kellene folyamatosan elfelejtenem.
Taxiba pattanok 4 körül és gépies hangon mondom be a címünket. Elkap kétszer a hányinger, mert nem mindenki lát ott szívesen. Na meg ott találkozni Olival, ahol annyi mindent megéltünk, megint nem egy ajánlott döntés. Igazi balfasz vagyok, nem vitás. Beengedem magam, gyorsan szívok végig egy cigit, hogy sikerüljön nem hánynom a bejáratig. Biztos bent vannak, együtt vannak és eszükbe sem jutok. Fél gondolattal sem ajándékozzák meg a létemet. Leteszem a kölcsönkabátom és remegő gyomorral sétálok a hangok felé. Hallom apám dörmögő baritonját, Heli nevetését. Miért félek ennyire abnormális módon? Istenem. Befordulok a nappaliba és legyökereztet ahogy öleli Ő. Szóval nekem is így kéne ölelgetnem a húgomat mint ahogy ő teszi? Akaratlanul is megigazítom a kölcsön ingem is míg felemésztem magam három lépés alatt. Nem akarom, hogy ölelje, a faszom, ne érjen hozzá! Akkor a tegnap egy szépen hangzó szexbe tolt szócsokor volt? Elveszi, hát kurvára látom, hogy nem ellenkezik azzal a gondolattal. Sajnos Heli észre is vesz, már késő tolvajként kisurranni. Olyan sebességgel érkezik nekem a húgom, hogy kis híján felborít. Még mindig olyan jó illata van, rá hallucinálom Oliét is, mert ott érek hozzá ahol tette ő is az imént és ezt nem tudom elfelejteni, nem tudok túl lenni. - Heli, megfojtasz! - nyögöm szerencsétlenül, mert apám tekintete átégeti a hátát, a mellkasomba fúródik. Nem számított rám, nem csak ő. Anyám közeledésére felemelkedek és elfogadom a pofont. "Két éve Hayden Leigh! Két éve nem láttalak!" - Sajnálom, anya. - egyébként egyáltalán nem, csak az arcát nézve mocorog a lelkiismeretem. Megölel, mintha könnyezne, de lehet csak képzelem, hisz az én anyám nem szokott sírni. Arcon csókolom kétszer. - Most hazajöttem. - nevetne, nem megy neki. Nekem sem megy, de nem telik el fél perc sem, már vizslat. Nőttem, fogytam, híztam, jól nézek ki, nagy rám a nadrág, hogy áll a hajam, szép a hajam, mi történt a számmal, semmi, hol voltam, hagyjuk most ezt. Két oldalamon a két csodával sétálunk beljebb. - Azt mondtad többé nem tisztelsz meg minket a társaságoddal. - ettől a hangtól megint 13 éves nyeszlett gyerek vagyok, aki mindentől megrezzen és szarul érzi magát az apja jelenlétében. - A helyzetek változnak és mégiscsak ti vagytok a családom. - kezet nyújtok neki, nem hátrálok meg kapja be. Elfogadja, anyám össze is omlana ha nem tenné. - Vendégünk van. - céloz a nagyon is egyértelműen itt álló Olira, aki meg sem fordult mikor beléptem. - Látom, jó estét Oliver! Rég láttalak. - nyújtok kezet, istenem szeretnék nem hozzáérni, meg igazán hozzáérni is. A szemébe nézek az illékony másodpercekig míg kezet fogunk idegenekként, pedig azt a szájat tegnap még én csókoltam, ma meg már biztos vagyok benne, hogy a húgom. Azért mosolyog ennyire. Annyira próbálom a pókerarcot tartani, míg megküzd bennem ez a kétféle érzés. Elengedem, mert ketten kezdenek beszélni hozzám kvázi egyszerre. "Hol voltál fiam?", erre nincs mit hazudni anyámnak. - Las Vegasban, többnyire. Meg Los Angelesben Charlesnál. - tudom, hogy anyám elárulta magát, a hazugságát, mert nem mernek Olira nézni. Legalább ha már rólam hazudoznak felhívhatnak. Rögtön szabadkozni kezd, hogy aggódtak, semmit sem tudtak pontosan, a legjobb verziót választották. Helire pillantok, aki mondjuk elmondhatta volna, csak nem gondolta. Én sem gondoltam, hogy valaha még hazajövök. - Készültök valahová? - leplezetlen a kíváncsiság a hangomban, akárhová is abba vagy beletenyerelek, vagy el fognak hívni. A bárhoz sétálok egy italért. "Ne igyál vacsora előtt, Hayden!" - belemosolygok a pohárba. Van ami sosem változik. - Nem lesz semmi baj, ez csak valami gyümölcslé. - emelem fel a poharat, meghalnék az alkoholtól az biztos. Mert az, aki miatt inni szándékozom életnagyságban pulzál tőlem alig két méterre, pedig velem szemben kellene állnia. Istenem, nem lehet, felvillan az, ahogyan ölelte Helit hátulról, milyen kurva bensőséges jelenet volt, már a gondolata is felbasz. - Semmilyen holmit nem hoztál magaddal? Ez csak valami villámlátogatás? - apámra nézek, nem tudok erre mit mondani, egy cigiért ég a tüdőm. Csak egyért. - Tán kidobtad a ruháimat? - kérdezek vissza némiképp szemtelenebb hangszínben mint terveztem. Anyám figyelmeztető tekintettel néz apámra. "Kicsik lennének rád, olyan sokat változtál, fiam." - felnevetek, ebben talán lehet valami.Igyekszem nem az álompárt figyelni, főleg ha tényleg tudja az apám, hogy mik történtek a falakon belül meg kívül. Kíváncsi lennék, hogy miért nem mondta soha egy szóval sem. Zsongó fejjel és a löttyömmel ülök le anyám mellé aki a kezemet fogja. Úgy, mint ahogy Oli tette tegnap, ami mintha ezer éve lett volna. "Olivernek és a húgodnak programja van mára, de beszélgess velünk, fiam." - kiakadok, most nézek a nevezettekre. Program? Csak nem elmennek valahová édelegni? - A világért sem zavarnám meg a galambocskákat. - ó, dehogynem. Még be is ülök közéjük. Jesszus, ijesztő mennyire idióta gondolatok jelennek meg. Mikor lettem picsa?

+18Belekortyolok a poharamba nem bánom, hogy a lány kiugrik a karjaim közül, sőt azt bántam, hogy belebujt, most meg had menjen, legyen boldog, öltözzön át, csiviteljenek, ha iszom még két pohárral, a kurva estét is kibírom a nyüzsgő lányok között és a méregető tekintetek tüzében.
A hangra pördülök meg, akkorát ver a szívem, hogy majdnem leejtem a poharam is. Richard és Caroline is arra vannak fordulva, senkinek tűnhet fel, hogy lesápadok, csak Haydennek, akinek a tekintésbe fúrom a sajátom egy hosszúnak tűnő, de röpke pillanatra. Mi a francnak jött most ide és… látta vajon, hogy a  húga a karjaimba esett, nem átöleltem, oda zuhant! Mégis kihagy a szívem egy ütemet, milyen nyúzott.
Hallom, hogy beszélnek, az anyja is felugrik, én meg állok dermedten, kell három vagy négy másodperc is, mire meg tudok mozdulni és levegőt is kapok.
Addigra Richard felém fordul, végig mér, lazán elmosolyodom és még egyet kortyolok az italból.
Idegen vagyok köztük, mindig is az leszek, pedig Heli a menyasszonyom, aki most olyan boldog, mindenki itt van, akit szeret, hogy süt tőle a szoba melege.
Ha nem tudnám, hogy hazudtak nekem arról, hol van és mit csinál, akkor most meglepne, hogy így rajongják, háromból ketten. Felém lép, kiszárad a szám, nyúzott gyönyörűségem, a keze az enyémbe simul, megszorítom, kiszárad a szám. – Hayden, öröm újra látni. – tartózkodóak vagyunk, mindketten, mert Richard úgy fürkészi a mozdulatainkat, mint aki most olvassa ki a sorok között a lényeget.
Eleresztem a kezét, felszalad a szemöldököm, nohát nem egyetem? Mi a picsa? Elvigyorodva ülök vissza fotelba, hogy a remegő lábaim ne rezegjenek át a nadrág combban és seggben szűk anyagán. Az intelmeket meg sem hallom, sem az apai beszédest, nem új.
Nem illek ide, csak hallgatok. – Színházba megyünk, Oliver velünk jön meg Barbara és Stephanie, tudod mindkettőjüket ismered. – csacsogja a lány alélt boldogságtól sugárzó arccal. Milyen gyönyörű, amikor ennyire tele van energiával, a közelemben mondjuk mindig. Mellém ül a fotel karfájára, ha Hayden nem lenne a szobában ezt soha nem merné megtenni, Richard azonnal figyelmeztetően felröffen, de Caroline csak a fiával van elfoglalva semmi sem érdekli jelenleg, csak, hogy megcirógassa, maga mellé ültesse a kanapéra, hogy hozzá érhessen.
Gúnyos mosollyal szalad fel a szám sarka, Na de Hayden… galambocskák. Értem én a gúnyt, csak nem szeretem, amikor a szívem majd kiugrik, a vérnyomásom az egekben, vibrál a levegő körülöttem. Heli ujja véletlen ér a karomhoz, úgy kapja el, mintha áram ütné meg, riadtan pislant a testvérére. – Kicsit sem zavarsz, sőt nagyon jó lenne, ha velünk jönnél. Oliver biztos tud neked kölcsön adni egy szép szmokingot, ha nem hoztál, apáé meg nagy lenne rád. már széltében, Barb meg mindig is nagyon szerette a humorod. – lepattan mellőlem a fotelről, majd felrobban belőle a sok mindenség és levetődik a bátyja mellé a kanapéra, hogy hízelegjen neki. – Gyere velünk kérlek, mond meg neki Oliver, hogy kicsit sem zavar. – a nevemre kapom oda a fejem, mi van? Hogy a faszba ne zavarna? Nagyon is. Már most sem tudok másra gondolni, és figyelni, csak rá. Úgy tartom szemmel, mint a kutya a letiltott falatot. – Természeten nem zavar. – könnyed a hangom, semmi rezgés, jól van, menni fog. – És adsz neki kölcsön ruhát is? – felnevetek. – Én Helena? – minek néz engem? Boltnak? Örülök, ha egy van nálam, nem készültem több napi itt maradásra, arra meg végkép nem, hogy valakinek még kölcsön is kell adnom. Megcsóválom a fejem, ebbe semmi realitás nincs.
Ebben a pillanatban Heli megint felugrik, most a barátnője érkezik és ő elé trappol. - Barb, nézd ki jött haza. – olyan boldog, megszakadok, hogy bántom őt. A lány szőke szépség, bevonul a kezében egy ruhás zsákkal és zavartan pislog, illedelmesen köszönget. Heli meg körbe hordja, mint egy trófeát. Hayden elé vezeti, félre érthetetlen mozdulatokkal jelez a lánynak, hogy na itt van, eddig annyit beszéltél róla, a lány zavartan hajol, hogy elcsenjen két puszit, eztán vezényli Heli elém. Eddigre felállok a fotelból, kaptam neveltetést. – A vőlegényem sem ismered még személyesen. – két fülig vörös zavart lány áll előttem. Kegyesen Barb kezéért nyúlok, és halványan a kézhátára csókolok. Meg fogok veszni, ha Hayden velünk tart. Nagyon kínos a vőlegény kifejezés így, hogy itt van Ő is. Istenem.
A lányok habognak valamit és kistartolnak a szobából, még a lépcső is vihognak. Richard arcán a féktelen mosoly, az anyja sem néz utánuk rosszallónak. – Nem vagy éhes? Pihennél? – úgy simogatja a fiát, mint aki menten sírva fakad. Gonoszan rá akarok kérdezni, hogy van a menyasszony? Már nyitom is a szám, amikor Richard felemelkedik a foteléből. – Oliver, szánnál rám pár értékes percet?– végig mérem, kelletlenül elhúzom a szám, ő a sajátját kicsit gonoszan. – Persze. – Bocsánatot kérve átvonulunk az irodába… na itt.. lesznek emlékeim.

Nagyon nehéz nem megszólalnom, hogy Heli ugyan húzzon már el mellőle mert az általam ajánlottnál másfél méterrel közelebb van és ettől az agyam egészen gusztustalan izzásba kezd, a gyomrom összeszűkül majdnem fájón arra emlékeztetvén, hogy pár kimondott szóval nem tudom megsemmisíteni azt, amit érzek ha meglátom. Főleg ha mással látom. Heli egyszerre a vörös posztó és egyszerre a ragyogó fény, amihez a sötét gondolatokban fortyogó lelkem nem mehet közelebb. Pedig talán most lenne itt az ideje, hogy mindenkit elküldjek a faszba. Az életem viszont arra megtanított, hogy akkor nem áll mellém senki amikor kurvára arra lenne szükségem. Oli is megmondta tegnap, hogy most sem. Ahogy akkor sem. Tehát semmit sem érnék el vele a világon. Csak azt, hogy a húgom gyűlölne, anyámat meg megzabálná a tehetetlenség. Marad nekem a pókerarc meg a belső kínlódás. A keze olyan meleg az enyémen, biztos észrevette, hogy foson vagyok. Jobban ismer mint a három szobában lévő. A nevem úgy simogat a szájából, mintha szeretné kimondani én meg szeretném tőle hallani. A valóság azonban csak egy köszönés és nem több, senki fülének sem. - Utolsóként gratulálok az eljegyzésetekhez. - egy mosolyra is futja, hisz Heli figyel. Tudom, hogy valamilyen okból azt hiszi én utálom Olit, mondjuk erre lehet is oka. Mondtam neki nem valós véleményeket egyszerűen azért, hogy lebeszéljem és végül megkérje apánkat, hogy bontsa fel az eljegyzést. Nem történt meg, mi a faszért is történt volna. Alig sikerül a testvéremre néznem, közös program hát be ne szarjak. Tényleg olyan érzéseim vannak, mintha valami picsa lennék aki hisztizni, vergődni és ordibálni akar mindenkivel, na meg a riválisait megfojtani egy kanál vízben. Keringenek a nevek, Barbara meg Stephanie, biztos ismerem mindkettőt, csak most nem kapok rendesen levegőt mert mosolyognom kell és megint úgy tenni mintha, persze nincs benne az izgatott várakozás, mert már nem lehet benne. Apám figyel, páros lábbal ugrottam bele a hazugságába és törtem felesbe az egészet. Ez ad némi elégtételt.
- Érezzétek jól magatokat, Heli. - a hangom is kedves, mert az ártatlan, drága fénye beragyogja a szobát és én nem tudok védekezni sem ellene. Nem tudom igazán gyűlölni, nem is akarom. Féltékeny vagyok? Mennyire szabadon ül oda Olihoz a karfára abban a semmi szoknyában. Kényelmesen, bizalmasan. Húgként mi? Persze. Felfortyan a dühöm, a sértettségem, hisz az a száj tegnap engem csókolt és az én farkam kapta be lelkesen. Erre most meg az igazsággal kell szembesülnöm. Heli a drága pedig ártatlanul adja a kezembe a lehetőséget. Megölelem anyámat, hogy apámnak ne kelljen látnia a gonosz mosolyomat. Együtt, színházba. - Ez a ti programotok Hel, én igazán nem.. - persze belém is fojtja a szót rögtön szokás szerint. Apámnak muszáj beleszájalni, nekem vissza ahogy mindig. Anyám most mellettem áll, minden mozdulatából érzem. Talán mégis hiányoztam neki, ha már egyszer az ő családjára hasonlítok nem a Leigh galériára. Neki nem fontos ennyire a többi, mint apámnak. - Nagyon kedves tőletek, de farmerban nem illik. - apám horkant, anyám mosolyog, nem is ismernek már talán ők sem. Érdekes, egy szobányi ember, akiknél megszűntem 18 évesen. Meglepődöm Heli ötletén, Oli ruhát. Nekem. Tegnap is adott, hatalmas sikerrel. - Megnézhetjük, nem rossz ötlet. Vagy gondot okozna, Oliver? - sose szoktam így hívni, annyira idegen kiejteni. Most viszont muszáj. Néznem is, mindig muszáj néznem. Az érkező szerencsére megment, nem tudom nem végigmérni ezt a csajt. Az emlékeimben még valami béna 40 kg-s kis szerencsétlenség, de ez a két év úgy látom jót tett neki. Magamon gyászolok, hogy tetszik azért is, mert szőke. Miatta vonzódom a szőkékhez, ebben biztos vagyok, pokolra velem. Felmosolygok a csajra, ó az a tekintet elég beszédes. Csak előrébb hajolok, fel nem állok, hajoljon le hozzám. - Rég láttalak, Barbara. - kap is két csókot tőlem az arcára. Egy sóhajjal kísérem le Oli úriember mivoltját. Ő feláll, én nem. Bezzeg más helyzetben! A vőlegény, nem tudom nem hallani Heli izgatott büszkeségét ami a hangjából árad. Rögtön a bejelentés, hogy a férfi az övé, hozzá fog tartozni. Kurvára nem kellene velük mennem a színházba, mégis fogok, mert nincs más választásom.  A legrosszabb rohadt rémálom velük egy sorban ücsörögni ahogy fogdossák majd egymás kezét, combját, nemet kellene mondani.  - Nem, ettem Charles-nál, köszönöm! - elmosolyodva nézek anyámra, apám hangja megüt. Főleg mióta tudom amit tudok a gusztustalan húzásáról amivel ledöntött a lábamról, a lelkemről. Mikor elmennek, anyám megint megölel. Nem tudok hirtelen ezzel mit kezdeni, csak bénán ölelem vissza. - Miért nem jöttél haza, fiam? Itthon kellett volna lenned, nem abban a züllött városban! Jól vagy? - annyi a kérdés és tudnék mit mondani, felhozhatnám amit Olinak mondtak az egyetemről meg a menyasszonyról és ki tudja még mennyi szarról. - Mert látni akartam milyen a saját lábamon, anya. - megsimogatom az arcát. - Semmi baj nincs. - csak akit szeretek a húgommal édeleg és ti vettétek el tőlem, meg ő adta magát, meg mindenki mindenkit. Nem akarok itt lenni, itt maradni velük. Megint feszengek és hibásnak érzem magam. - Tényleg nincs semmi cuccom itthon? - el kell terelnem magam róla, hogy odabent miről lehet szó. - Kisfiam, azok már nem jók rád, olyan régen elmentél. - megint a hajam simogatja. - Sápadt is vagy, nem vagy beteg? - szívesen megmondanám, hogy de, a szívem beteg és megrohadok benne. Már azt sem tudom itt ki barát és ki ellenség inkább. - Semmi bajom, tényleg. Esküszöm. Inkább nézd meg a csajokat, meg hátha lenne egy zakó valahol, addig keresek tejet. - mindig azt döntöm liter számra ha kikészül a gyomrom. Sóhajtva megyek a konyhába. Vajon apám..?

- Látom meglepődtél Hayden megjelenésén, Oliver. - rágyújt, itt lehet ez a birodalma. A székéhez sétál, arcán nyoma sincs gondterheltségnek. A kölyök jobbkor fel sem bukkanhatott volna. Ideje Olivert emlékeztetni arra, hogy mibe egyezett bele és azt elég stabillá tenni. - Gondolom nem kell külön mondanom, hogy amit megbeszéltünk öt éve, az érvényben van. Ne tölts vele a szükségesnél több időt. - Richard nem gondolkodik el azon, hogy hazudott a férfinak, hisz mint mindent a saját családjáért tette, a nevük fényesen ragyogó tisztaságáért amin a Hudson házasság csak segíteni fog. - Nem számít mit mondtunk neked róla. Csak azt, mint mindenki másnak. S mint látod, kitűnő egészségnek örvend. - részéről ennyi elég, valójában másban reménykedett a kölyköt illetően, akinek rossz szokása más mederben terelni a dolgokat mint kellene. - Bízom abban, hogy szavatartó vagy és nem kell komolyabb eszközzel emlékeztetnem téged mivel jár a társasága. - már megbeszélték öt éve és akkor elegek voltak a szavak. Van más is, amivel kényszeríteni tudja őt. A kötelességtudatot nem írhatja felül semmi más. Győztesnek érzi magát, a fiú felbukkanása pedig arra ösztönözné, hogy megsürgesse az esküvőt. Csak hát a pletykák! - Nem tartunk veletek a színházba. - menjenek csak együtt, Helena furcsállná miért vannak jelen.

+18Az ujjaim között hideg a keze, tartózkodó és visszafogott, én meg majd megzavarodom, most adom a sorsot, hogy egyikük sem farkas, hogy Eddynek szabadnapokat adtam és senki nem hallja a vérem vad zuhatagát. - Köszönjük. - halkan csikordulnak fel a fogaim, ő az egyetlen, aki látja a szemem sarkában az apró rándulást, ami követi az eljegyzés kis fricskáját, Értem, hogy az orrom alá dörgölte és jól teszi, hasonló esetben én is ezt tenném, de már tudom, hogy nem igaz és nem célom a nyulat a bokorból masíroztatni, jó helyen van ahol, hazudtak nekem, na és? Nemsokára elveszem a kislányukat és legyünk reálisak, onnantól én nevelem és nem ők, olyanra formálom, amilyenre én akarom. Fiatal, bájos teremtés, de az enyém.
Visszatespedek a fotelba, míg megkezdődik a diplomácia kommunikáció, hogy honnan lesz Haydennek ruhája a színházra, ahova el sem kéne jönnie és ő valami rohadt szar módon meg is próbálja kivágni magát, teljesen tudjuk mind, hogy valóban csak kifogást keres, de nem valósat, nem érvel, egyszerűen csak kértei magát, ez a helyes szó és én nem is de Heli megadja magát, könyörög neki, de jöjjön el, mert amúgy is milyen jó lesz, még két barátnője is jön, olyan isteni este lesz, hogy ihaj. Iszom még. - Semmiképpen, biztosan tudok adni valamit. - zseniális,. Kérlek gyere el a ruhámba, aztán add is vissza, sót, had öltöztesselek fel, légyszíves. nem baj, hogy itt döglök meg? Nem. Dehogy. A szájára zuhan a pillantásom, a mellkasára, a combjára és onnan Helire, aki a boldogságtól egyszerűen a fellegekbe jár, oly magasan ahonnan túl nagyot lehet zuhanni, nos ő nem fog, csak pár év múlva, ha rájön milyen szar alak is vagyok valójában. Amikor megérti, hogy az alvilághoz pont annyi közöm van, mint a politikához, hogy a családom olyan véres múltú, amibe bele sem akar tartozni, de Heli… Neki család kell, férj, gyerekek, házimunka, bejárónő, hazugságok, látszat házasság, ezt megadhatom neki, csak közben ne Hayden csókja járna a fejemben, a kép, ahogy felsimul a farkamra és dolgozik alattam. Ó istenem, de meleg lett.
Richard fürkész pillantására oda sem fordulok mert érkezik a felmentő Barbara sereg. Hálás vagyok belül, hogy nem kell ezt végig ülnöm még sokáig.
A lány kedves, szép és ahogy Haydent nézi, attól a gyomrom összeugrál és féltékenyen feldobol a szívem, de mit is vártam? Pont ezt.
A lányok levonulnak a színről én meg Richarddal teszem ezt, elhagyom a poharam, sejtem kapok másikat. Elhaladok előtte, végig mérem, megeresztek egy kis mosolyt, pedig a szájára akarom az enyémet szorítani, vadul csókolni, ölelni, elé térdelni és mindent megtenni vele, hát úgy hiányzik máris, hogy belevadulok.
Átsétálok a dolgozószobába, már ahogy belépek ezernyi emlék önt el, itt érintettem meg először, abba a székbe, amibe Richard éppen beleül. Pontosan ott simogattam meg leges legelőször, aztán.. jó ég, a szívem megint kezd fibrillálni. - A hazugsággyár értelmében neki most a menyasszonyával kéne egyetemen lennie, vagy valami hasonló, nem igaz? - a hangom olyan laza, hogy már engem is meglep, de előveszem a politikus énem, ami képes a fegyver csövébe is belemondani, hogy nem tud semmiről, amikor én adtam utasítást.
Gúnyos rándulás az arcomon, én is hazudnék az enyéimért. Hazudnék és ölnék. Megkínálom magam egy arany végű cigarettával a zsebemből. Az ablakhoz sétálok, a délutáni fényben is emlékszem rá, amikor utoljára itt beszélgettünk, amikor elválasztott tőle, megzsarolt… és a fiú odakint várt, akkor nyár eleje volt. - Mégis úgy érzed meg kell erősítened, hiszen éppen ezt teszed. - Richard fél, hogy visszatáncolok, a lánya pártában marad, de nem félek, hogy nem árusítaná ki gyorsan, ám nálam jobb fogást nem remélhet neki., A családom túl befolyásos, túl gazdag és nagyvezír lévén az unokái mind magas rangot kapnak, esélyesek a vezírségre. - Mitől tartasz Richard? Tisztában vagyok vele, mire kértél. - kértél… zsaroltál és utasítottál, de a dolgok majd megfordulnak, amikor Heli az én kezem alá kerül, akkor sem lesz másként semmi. - A hazugságoknak ára van, nem számít, hogy nekem teszitek-e, de a sajtó szeret csámcsogni ezen, a szívemre venném, ha szeszélyből beszennyeznéd Helena hátterét. - faszom kivan, ömlik belőlem a türelem, a súlytalan szavak mégis hegységnyi nyomóereje. Le akarom baszni, hogy így bánik a fiúval, hogy kitolja a családból, hogy nem imádja, én az életem adnám, hogy szerethessem szabadon. Vagyis az életemből sok évet. A bőrére tudok csak gondolni, a hangjára ahogy nyög. Kényelmesen helyet foglalok a fotelban. - De legalább tényleg egészséges, bár gondolom ez nem rajtad múlik, azonban örülnék, ha nem csak a lányodra híre számítana, a fekete bárányok sokat nyomnak a latba a tanács tagságainak kiosztásánál. - apró kis dorgálás. nem csak Heli hírneve az, ami számít a Leigh családnak, hanem Haydené is. Meg tudnám ütni, hogy így bánik vele, az én kis babámmal, akit csókolni kéne, simogatni, hogy boldog legyen, a teste és lelke. A hangomból mégsem lehet kivenni mire is gondolok, az olyan semleges, hogy akár lehetne ez dicséret és lebaszás is. - Komolyabb eszközökkel? - felszalad a szemöldököm, mert hagyom neki. Nocsak. A fejem és félre biccentem, tanulmányozom őt. - Ugye most éppen nem fenyegetsz? - mert az nagyon fel tudna bosszantani. Richard nem fél tőlem, pedig biztos vagyok benne, hogy a hírnevem elérte már őt is, túl a People magazinon. - Milyen nagylelkű vagy és mennyi bizalom. - halkan felnevetek. Nekem lesz furcsa, hogy az anyja sem kíséri el, mert Heli eddig nem tartott velem soha gardedám nélkül, most meg a barátnői előtt akar villogni velem és Hya is velünk tart, pokoli este elé nézek. - Nem értem mit szeretnél Richard. Nem egészen hét hónap és a lányod a családom tagja lesz, mit vársz még el tőlem? - meg sem lepne, ha lekötne egy időpontot egy fiú unokára, hogy Haydent teljesen kisakkozza a képeltből, sőt valahol számítok rá, hogy erre alapoz. A düh a véremben táncol, mégis mélyet lélegzek a cigiből, engem ez a fasz nem basz fel… jobban. Farkasszemet nézünk, eszem ágában nincs elfordulni nem is fogok.

Nem igazán bírok másra gondolni csak a jelenetre amibe megérkeztem, a tényre, hogy megzavartam valamit. Pedig az az igazság, hogy nem én vagyok a képben a félretolt feleség, hanem inkább csak egy árny a múltból aki még arra sem képes, hogy tartósan örömet okozzon ott, ahol jár. Amilyen áldásnak indultam, olyan átok lettem. Fél liter tej után már nem akarok hányni sem, legközelebb mértékkel iszom. Ma viszont az ő ruháit fogom viselni amit ide fog nekem adni a saját kezével. Ez fel kellene, hogy villanyozzon, vagy legalábbis izgalmat kellene tőle éreznem, de csak szenvedni fogom az estét. Remélem anyámék nem jönnek, biztos megőrülnék ha még a darabra is oda kellene figyelnem miattuk. Ma este a beteg kukkoló leszek aki minden rezdülést észre akar venni, hogy igazságot keressen kimondott szavak helyett. Azt mondta, hogy úgy néz rá mintha a húga lenne. Akkor mi ez? Mi volt az a jelenet?  Lerakom a poharam és felmegyek. Hallom a csajokat csivitelni, Heli biztos királynői pompában fog kivonulni abból a helyiségből. A saját szobámat idegenként közelítem meg és a bent fogadó citromillat csak még inkább azzá teszi. Leroskadok az ágyamra, szeretném érteni, hogy mi a fasznak jöttem vissza? Azért, hogy ezt lássam? Ha csak itt sajnálom magam azzal előrébb sem leszek és apám kiszúrja. Úgyhogy, irány a lányokhoz. Két kopogás röviden, hogy a húgom tudja, hogy én vagyok. Még engedélyt is kapok, anyám ha feljön kitépi a haját. Nem Heli, hanem a barátnője miatt. - Mi ez? Egy kád vattacukor lett a szobád? - vigyorogva megyek be. Nem tudom nem látni, hogy a húgom tényleg csodaszép, ráadásul jó nő is. Ledöglök az ő ágyára, amit nem szeret. - Nyomjátok, véleményezek. - ezzel fárasztott mindig. Mondjak véleményt. - Úgy, pont mint abban a Julia Roberts filmben. - fasz tudja mi az, de csinálják.

Richard nem mosolyodik el a kérdésen. A hazugság jó volt, hiszen a fia nem adta jelét annak, hogy haza kívánna térni. Legalább mindenki egyfélét tud, a kölyök meg majd megérti ha az anyja mondja neki. - Ismered te ezt, Oliver. - néz a férfira atyainak ható tekintettel - Senkinek nem mondhattuk meg, hogy nem tudjuk merre jár. Így nem voltak kérdések. - megenged magának egy félmosolyt végül - Senki részéről sem. - persze ő maga megmondta a kölyöknek, hogy ne jöjjön vissza. Hajlandó lett volna tisztes összegeket tenni egy megnevezett számlára, hisz valahol mégis a vére, bármennyire is szeretne ebben kételkedni. Bólint. - Az ilyen egyezségeken nem állhat a por, magad is tudod. - állhatna, hiszen Oliver eddig betartotta a szavát mindig. Talán most sem lenne ok az aggodalomra, sok idő eltelt már. Bizonyára túl van a történeten. Az érzelmek addig szépek míg nem veszélyeztetik az ember megítélését, csak lányregényekben adnak fel értük mindent. Bár meglehet, hogy csak kéjvágy volt és nem több.
- A kérésem lásd be, helyénvaló volt abban a helyzetben. - a fiú tanulmányai pedig ügyes álcaként szolgáltak az igazsághoz. Lepöcköli a hamut a cigarettájáról, állja Oliver tekintetét. - Helena háttere makulátlan, erre ügyelek. - megrezzen a keze. - Hány hozzá hasonló van, aki azt hiszi egyedül birokra tud kelni a világgal? - halkan felnevet, a fia mindig is más elképzelések között élt mindennel kapcsolatban. - Aztán mégis hazatérnek és önként jelentkeznek arra, hogy segítsék a családjukat. Ő sem fog másként tenni. Most is itt van. - elég szerencsétlen időpontban, más részről pedig nem is jöhetett volna jobbkor. Alig fél év van hátra az esküvőig. Amint a lánya betölti a 18-at, megtartják a hivatalos eljegyzési vacsorát is. Az "igen" kimondásáig viszont neki kell irányítania a lányt. - Tudod hányan élnek nem hivatalos kapcsolatban ilyen kölykökkel, mint ő? Akik némi diszkrécióért cserébe csillogóra csiszolják a hírnevét és megvédik? - gúnyosan felnevet, mert ez az opció a jövendőbeli vejével kapcsolatosan nem létezik.. - És persze dönthet úgy, hogy megnősül. Vagy önként másik életet választ. - széttárja a karját, mintha éppen végtelen lehetőségeket vonultatna fel a fia előtt. Számára az utolsó opció lenne a leginkább megfelelő. Biztosan meg tudnának egyezni erről, ám ez nem ide tartozik. - Nem, Oliver csak emlékeztetlek. - nem ingathatja meg, pedig társadalmilag felette áll és sok értelemben rá is van utalva. Felnevet, elnyomja a cigarettáját. - Hayden ott lesz. A jelenlétében pedig kétlem, hogy olyan dolog történne amit nem helyeslnénk Caroline-nal. - olyan dolog igen, ami talán belerondíthatna az eseményekbe, de Heli és barátnői biztosítékok, hogy ez ne így legyen. Minden tökéletes. - Azt, hogy segíts rendezni Hayden ügyét. - elmosolyodik, hisz van nála valami , ami segíthet meggyőzni a másik dzsinnt. Vékony mappát vesz elő a fiókjából és Oliver elé helyezi. - Ez a tiéd. - dől hátra a székében. A kép fontos, hogy Oliver tartsa magát az ígéretéhez és a tetejében még a segítségére is legyen a fia kérdésében.

+18A lányok hangosan csivitelnek, mint a madarak hajnalban. Ahogy Hayden közéjük settenkedik, hangosabbak lesznek és Barbara zavartan eltűnik a gardróbban. - Hülye vagy. - Heli boldogsága egészen földöntúli. - ne feküdj már az ágyamba, főleg ne koszos ruhába és amúgy is…- de aztán csak rálegyint, mert valójában mindegy, végre itt a bátyja és ettől olyan mérhetetlenül boldog, meg Oliver… ma végre elmennek kicsit "kettesben", lehet a kezét is foghatja. A lány egy fekete koktélruhában pördül körbe, láthatóan nem ezt hozta neki Barb, de most azt játsszák, hogy mindent fel kell venni. -Erről máris mondhatsz véleményt, meg szerinted Oliver miben jön? - a hideg kirázza a gondolatól, hogy a férfival lehet, akit kislánykora óta erősen istenít. - Úristen esküszöm neked az elmúlt két évben csak még jobb pasi lett, azt hittem kicsit megereszkedik majd, de … - a szájába harap, mert a seggének, és per hasizmainak és a szemének kitárgyalása a lányok dolga. - Tudom, hogy nem kedveled őt Hay…- a testvére mellé telepszik az ágyra, felhúzza a lábát, betuszkolja a ruhát a fél törökülésébe. - Itthon maradsz? Egy kicsit legalább? A jövő hónapban lesz egy amolyan bemutatkozó estélyem, tudod…. anya szervezi és ugyan az eljegyzést már bejelentettük, de akkor lesz igazán hivatalos, Oliver anyja is eljön… szeretném nagyon, hogy itt legyél. - halkan rágja a szavakat, hogy ne könyörögjön, pedig legszívesebben azt tenné. Játékosan megcsipkedi a combját, hogy hozzá érhessen, mert olyan jó itthon látni, most mindenki itt van, akit szeret, mert a lány a szíve mélyéig szerelmes, ha nem is Oliver Hudson valós énjébe, de a menő politikusba, a nagyvezírbe és a szerelem eszményébe tökéletesen. Habár neki a pasi is bejön, noha kicsit félt, hogy öreg lesz hozzá. - Szeretném, ha kicsit maradnál, annyi dolgot meg akarok beszélni veled, csak kérlek ne legyél ellenséges Oliverrel, szerintem ő bír téged. - vagy nem látja a dolgokat jól. Barb előpördül a gardróbból, egy csillogó hosszú ruhában, ami messze jól áll neki, de a dekoltázsa szemmel láthatóan nem a színháznak szól, sem a mély hátkivágása, csakis az ágyon fetrengő srácnak. Heli kacagva leugrik az ágyról és most ő tűnik el a gardróbban, hogy kicsit hagyja a barátnőjének bemutatni az idomait. - Lehet kicsit szűk mellben, nem? - A lány aprót testesebb, mint Heli, alacsonyabb is, de kitűnő a rálátás a ruhában a testére és dolgozik érte eleget, hogy mutatós legyen. - Arra gondoltam, lehetnél a hivatalos kísérőm ma estére. - hatalmas kék szemeivel shrekmacskákat idéz meg, minden mozdulata csábít és kéjenckedik.

Felemészt az ideg, mert szórakozik velem, nem rest hozzá, szégyen sincs benne, de jogosan, mert a szégyen most az én küszöbömön kúszik be, én rontottam meg a kiskorú fiát, de vajon azt tudja, hogy tiszta szívemből szeretem? Nem, ezt én sem tudom biztosra, ja de. Mélyet sóhajtok. - Ez a ti saratok. - megvonom a vállam is, egyenesen tényleg felbasz ezzel a felsőbbrendű hozz állással. Komolyan kezdek kicsit dühös lenni, pedig a nyugalmam most nagyon kell, főleg, mert Ő is itt van a házban. Méltóságot húzok elő a kalapból, azt is megállom, hogy felrúgjam az asztallal együtt, pedig, egy jó kis erőszak… mindig célra vezet. Most nem tenné, feszült vagyok, a vállaimon is érzem. Lazítok a tartásomon. - Ezek az egyezségek olyan, amiket nem szedünk elő napvilágnál, hisze egyszer már letárgyaltuk, nem vagyok rossz tanuló, hogy ki kelljen osztanod a körmösöket. - mégis meghűl a vér az ereimbe, minek is jöttem ide? - Nekem azt sugallja félsz, hogy nem az történik, amit szeretnél. - a hangom oly semleges, hogy vajat lehetne rajta köpülni, közben a szívem robban csak fel, de  kis dolgokkal mit sem szimfóniázunk.
- Kérésed abban a helyzetben sem volt, de ha neked jobban tetszik ekként fogalmazva. ám hívjuk így. - zsarolás volt, de helyén való, ez ellen nem tudok mit tenni, hiszen amit tett, tehette volna a fia érdekében is, de nem azért jött létre az egyezség, jószerivel igaza van Haydennek, ha magammal viszem sem hiányzik itt, de valamin megbuktunk.
Nem hiszem, hogy túl nyugodt, noha apró rezgések utalnak csak rá, nálam is azok, pedig kedvet érzek a szemében elnyomni a csikkem. - Örömmel hallom, az én pozíciómban nem mindegy ki köti az életét hozzám. - és ami azt illeti lehetne sokkal jobb választás is számomra, ez a házassá nekem egy átlag semmi, nekik jelent valamit, jó nevű dzsinn család akad még bőven, vagyonosabb is. Jobb üzletei befektetésekkel is. - eddig megbirkózott a világgal. - a szavai szíven szúrnak, könnyed a mosolyom, semmit sem mondó. Igen itt van, biztos vagyok benne, hogy miattam, nem segítségért jött haza, nem is hozzá, nem az apja pénzéért, miattam van itt és miattam van az apja kezébe hatalom, míg le nem vágatom a kibaszott fejét. - Talán. - talán azért jött… biztosan nem. - Mondd meg te Richard, mi rejtőzik a hivatalos kapcsolatok mögött? - előbb is eszembe juthatott volna, hogy kicsit ránézzek a körmére, de bevallom őszintén nem akartam ezt a vonalat babrálni, Haydenről azt hittem elfelejtet és boldog valakivel, akit neki szánt a sors, de már látom, hogy nem igaz és ettől kapok agyvérzést, Richardnak is vannak titkai, ebben szinte biztos, vagyok. A tisztára csiszolást is ismerem, ahogy ő is tudja, hogy nekem is vannak megjavított felületeim, mégis nekem adja egy szem lányát.
Nem felelek, megnősülhet, más életet is választhat, bár lehetnék én az, de nem lehetek, egyik sem, a szívem hangosan dobog, de csak én hallom a fülemben belül, dacosan, verdesőn, idegesen. - Értem és mitől érzed fontosnak, hogy pont most emlékeztess? - mert megjelent Hayden, az öreg fél, hogy mégis a fia mellett voksolok le és ő habár tönkre tesz, nem marad viszonzatlan, ha ránt, rántom magammal, tudok a kis kisiklásáról a tőzsdén és azt is, hogy nem állnak anyagilag olyan fényesen, ahogy itt csillogtat. Biztos van más is, hogyne lenne, - Életbiztosítás azt kell, hogy mondjam. - Hayden leköti majd Barbara ez egyértelmű volt nekem, nyilván nem nyúlok Helenához, ne vicceljünk. - Én? - halkan felnevetek, én nem tudom rendezni Hayden ügyeit, amúgy is mi az ügye?
Mappa… de rühellem a mappákat, amiket nem én hozok, nyilván érte nyúlok, az ölembe húzom és a lábam megtámasztom bokában másik térdemen, így nyitom fel. Nem lep meg a látvány, nem nagyon. A képet sokáig kerestük, aztán meggyőztük egymást, hogy nem is volt, elégettük, elástuk, megsemmisült. Ugyanis ez egy csók… a mi csókunk után készült, a fiú tarkóján az egyik kezem, a másikban a gép, nem lehet félre magyarázni, sem a korát, sem az eseményt. Megszemlélem, majd ráhajtom a mappa fedelét. - Mit tehetek érted Richard? - a hangom azt súgja óvatosan a járatlan úton, mert noha a kezében a hatalom, mégis én vagyok a nagyvezíre, holnap lehet a feje helyén egy lóé lesz az ágyban, csak, hogy klasszikusak legyünk.
Nem mellesleg a sarokba szorított róka is kurva nagyot tud harapni. A szívem még gyorsabban ver, új cigire gyújtok, a mappát a fotelben hagyom és italt töltök magamnak, ismerem itt a járást. Ma még keményen beiszok, minek is jöttem ide? Én balfasz.

Szórakoztat, hogy picsog az ágya miatt. Elvileg anya azt tanította, hogy ne feküdjünk utcai ruhában az ágyon, mert koszosak vagyunk az ágy pedig tiszta, meg nem illik. Az ágy valami szentély, hát ha tudná miket műveltem a saját ágyamban, újra is alkothatná a véleményét a szentélyekről. Hányszor, de hányszor nyögtem a párnába, hogy tompítsam a zajokat. Egyszer majdnem ránk is sikerült nyitnia, amikor épp a szájába vett és teljesen ki voltam akadva, hogy minek kell hozzám minden szarért bejönni éjjel. Mintha legalább ezer éve lett volna, bár az ágyam még mindig ugyanott áll és ugyanúgy le van takarva, mint mindig. Szerintem az ágynemű is friss, azt nem engedhetik meg maguknak, hogy ne így legyen. Tehát anyám nem mondott le arról, hogy majd haza fogok jönni. Heli szobája pedig tele van élettel, csomó csajos cuccal, bár a babákat már felváltották más holmik. – Mert mi lesz? Beköltöznek a tetveim nézd! – röhögve dörzsölöm bele magam az ágytakaróba. Gyorsan vissza tud jönni a hülyeség, mondjuk kislányként mindig zavart vagy megzavart. Egy gyerek nem ismeri a „hagyj békén” fogalmát. Most meg minden, csak nem gyerek. Ezt a ruhát le kellene vennie és valami ormótlan kellene helyette, ami nem követi a testének vonalait. – Nem túl konzervatív? 17 vagy nem 34. – valójában gecire jól áll neki, csak muszáj belekötnöm. Nem akarok belegondolni, hogy mi játszódhat le Oli fejében ha ebben meglátja. Egyszerűen nem akarok. – Keress kéket és honnan tudjam? Nem ismerem a flancos ruhatárát. – fintorgok, bele se akarok gondolni miben jön, mert leginkább minden nélkül szeretem látni, most is szeretném ha magunkra csukhatnám a szobám ajtaját mert hajnal 3 lenne már. Ha megint hozzám simulna a sötétben, a csendben. – Ez az amibe nem akarok belegondolni. – mert Oli semmit nem változott, minden bőrfelülete ugyanolyan feszes és finom mint öt éve. Ha tudná, hogy tegnap mi ketten, hogy miket mondtunk egymásnak, egyszerűen meggyűlölne. A helyzet viszont az, hogy neki kurvára joga van ilyeneket mondani, nekem nincs. – Tudod, hogy utálom az ilyeneket.. – már nyavalygok, hallgassam is végig ahogy mindenki gratulál majd nekik, kérnek tőlük talán egy csókot is nekem meg ott kell ülnöm csendben szenvedve mert nem tehetek ellene semmit. Ha bármit mondok, csak bántom mindkettőt. – Meggondolom kölyök, jó? – a hajába simogatok, megrángatom, hisz már ki van vasalva, legalább készült két órát Oli érkezésére. Minden hajlatából az illata árad, a húgom nagyon is készen van a házasságra, vagyis bizonyos részeire. – Nem vagyok ellenséges Oliverrel. – sőt, sosem voltam vele ellenséges, annál több vagyok és több is voltam. A szerelmem, minden pontom szereti és csak őt, senki mást. – Miről akarsz beszélni? Baj van? Ugye nincs? – máris aggódom, remélem felbontja az eljegyzést és megszökik valami osztálytársával vagy haverjával és segítenem kell neki. Megteszem, mindhármunkért. Időm sincs rá, mert a barátnője kilibben, meglepve nézek rá. Ezt nevezem nyílt felhívásnak! Ráérősen járatom rajta a tekintetem. Lehet, hogy még csak gimnazista, de tudja mit akar kifejezni. – Tökéletes, talán ha kicsit rövidebb lenne. – míg azt a túl mennyei dekoltázst vizslatom sarokba is szorít a kérdéssel. Faszba, erre így nem is lehet nemet mondani. – Ritkán kapok ilyen ajánlatot. – rámosolygok – Amennyiben találunk valami felvehetőt rám is, örömmel leszek a kísérőd, Barbara. – így legalább tényleg van okom rá, hogy elmenjek. Már megígértem végtére is.

Richard bólint, vállalja Oliver előtt. Ketten már őriznek egy titkot, amit más apa talán sosem tett volna meg a helyében, azonban elég korán megtanulta, hogyan kell előnyöket kovácsolni a megtörtént esetekből. Eleinte azt hitte csak a kölyök rajong valakiért, akiben egy eszményt láthat. Többre nem is akart gondolni. Nagyrészt feltételez csupán, hogy mi történhetett, a kép azonban elegendő bizonyíték. – Nem szeretnék veled rossz viszonyt ápolni, Oliver. Hiszen hamarosan a vejem leszel. Nincs szó félelemről, de mindannyiunk boldogsága most a tét. – meg az ő nyugalma, a Hudson vagyon kisegíti a Leigh családot a problémákból, megint köztudatban lesznek és ehhez pont a fia segítette hozzá a tudtán kívül. – Megakadályoztam, hogy olyat cselekedj amit hamar megbántál volna. Segítettem, hogy olyan útra lépj ami a jövődet szolgálja, ahogy a lányom jövőjét is. – kész botrány lett volna, ha nem jut tudomására mi zajlik a fia és a férfi között. Csak ki kellett várnia a megfelelő időt, ami mint megtanulta mindig eljön. – A te pozíciódban semmi sem mindegy, de ezt gondolom az anyád már elmondta egy párszor. – ellentétben a saját fiával, Olivernél volt foganatja. Hayden túlságosan az anyja, az érzelmei vezérlik és nem ismeri a hűvös fejjel gondolkodást. Víz elemű és ez a legnagyobb hátránya. – Csak ellenem küzd, egész életében ezt csinálta. – legyint, cseppet sem hisz abban, hogy tisztában lenne vele az a kölyök, hogy mit jelent megbirkózni a világgal. Nem kizárt, hogy állt mögötte valaki. – Meglátjuk, Helit meg az anyját boldoggá tette a megjelenése. Nekünk is csak jó, nem igaz? – hűvös mosollyal nézi a dzsinn arcát. Figyelte őket odakint és noha nem látott semmit utaló jelet kettőjüket tekintve, a házasság és a jövő bebiztosítása szempontjából számára mindenképp jövedelmező. – Sokan sokat fizetnének egy ilyen fiú társaságáért. Szeretők, pótlékok, játékszerek. – elmosolyodik ragadozó mosollyal. – Cserébe mindent megkap amire igénye van. – érdekesnek tartaná ha pont Oliver fülébe nem jutottak volna ilyesmik. Először azt gondolta, hasonló ajánlattal fog előállni a fiút illetően, de olyan könnyen igent mondott Helenára, hogy nem kellett ilyesmiben gondolkodni sem. Ezzel aztán sokkal jövedelmezőbb viszony villant fel. A házasság mélyebb egyezség, mint egy ideig-óráig tartó szeretői viszony. Figyeli az arcát a férfinak, bár egy politikustól nem vár kevesebbet. – Mert most van itt a kitűnő alkalom. – felmelegszik a mosolya, mindig ilyen volt. Vastag hamu alatt lapuló tűz. – Nem aggódom. – teljesen nyugodt, Helena jól van nevelve és tudja mit kockáztat. Havonta vizsgálatra hordja, azért az ezernyi lekötött hobbi is. – Te. Boldoggá tennéd vele a menyasszonyod is, rólunk nem is beszélve. – a mappát semleges arccal teszi elé. Sokszor megnézte azt a képet már és úgy volt vele, hogy nem is kell használnia majd. Szerencséjére nem dob ki soha semmit, aprólékosan őriz mindent. – Segíts Haydennek megtalálni az utat. Hamarosan a családodhoz fog tartozni, így közös érdekünk, hogy jó irányba álljon. – ezt nem éli meg apai sikertelenségnek, sőt. Csak erősíti a jövőbeli kapcsolatokat és távol tartja a rossz dolgokat a családtól. – Ez a közös érdekünk, nem igaz? Mentesen a botrányoktól.– mosolyodik el, mintha az a fénykép nem is létezett volna. Szavatartó ember, amíg minden úgy történik ahogy tervezi.

+18A lány hangosan elneveti magát, jelenleg ott tart, hogy költözzenek be a tetvei is, mindene csak maradjon kicsit, mert két éve nem látta a testvérét és Haydennek elképzelése nincs arról, hogy Helena, hogyan éli ezt meg, hogy mennyire szenved tőle. A bátyja neki etalon, mintakép, követendő példa, erős és akaratos, makacs, mert boldog lenni, ami ő sosem mert, sosem volt erős. Mindig is a lány volt, aki vívás helyett varrni tanult mintha 200 évvel korábban lenne, de neki ez a dolga. Régi, nemesi család az övé, a nőnek a konyhában a helye és a gyerekek mellett Hayden pedig már kisfiúnak is más volt, mindig olyan… szabad. Titokzatos és mély, őrjöngő titkot képzeld el a szíve mélyén, csak nem tudta mit, de találgatta sokat, túl sokat. És most ő is boldog. A testvére idehaza, a vőlegénye ma csak vele megy színházba és a szerelemtől, a szeretettől szétesik a burjánzó szíve. – Konzervatííííív? És ha… nem veszek alá bugyit? – ahogy kimondja is fülig vörösödik halvány bőre, a szeplők kigyúlnak az arcán, az orrán, a szeme élénk fényben lobog. – Na ne legyél már ilyen morcos. Kéket? – elgondolkodik és egy pillanat alatt úgy tűnik, hogy meg is van a megoldás. – Amikor kérsz tőle valami ruhát, akkor… üzend meg nekem gyorsan, hogy milyen inget vesz, fekete, kék és bordó, amiben gondolkodom. – mintha lenne értelme, de már csak csacsog, mert a szíve tömve mindennel, csak Hayden lenne boldogabb, akiért a síneken feküdne hajnalig a vonatot várva, ha segítene rajta. Önzetlen, buzgó szeretet vezéreli, olyan, ami ritka, de kislányként elfogadta, akkor még lehetett Haydennel játszani, aztán egyszer csak felnőtt mellőle, végül elszökött és ő itt maradt. Ahol az apja teher, az anyja sem kevéssé. Nyomják a vékony vállát, a család jövője, a te jövőd, legyél jó, engedelmes, illedelem, egyél zárt szájjal, egyenes háttal, ne nyomd ki a pattanásod és smink nélkül wcre ne gyere ki. Fáradt ettől. Oliver mellett reméli, hogy elmehet vásárolni egyedül, hogy a barátnőivel moziba mehet, hogy nem kell a film előtt és után lejelentkezni, a kínos orosi látogatások is elmaradnak. Nem sportolhat kedvére, csak biztonsága, hogy ne sérüljön… az erénye. Még soha nem csókolózott például, nem fogta senki kezét nyilvánosan. – Ne legyél prűd, el kell ismerni, hogy jól néz ki, remélem, hogy a kora ellenére még sokáig ilyen…- mutatja, hogy nagy és izmos és kerek, úgy simogat le a mellkasán, mintha neki tenné, de csak játszik, ő ezt csak filmekből ismeri. – Tudom Hay, de nekem olyan fontos lenne, tudod apa milyen, mindenkivel üzletelni fog ott is, nem lesz senki, akivel beleegyünk a sütibe, kérlek, kérlek. – csillogó szemekkel, kicsattanó boldogsággal könyörög, csak ne hagyja magára. – Ígérd meg, ígérd meg, kérlek, Hayden, kérlekkérlekkérlekkérlek. – nyüstöli, mert egy dolgot tud, ha megígéri azt be is tartja. Még soha nem verte át ígérettel. – Ma nem vagy az. – a keze alá simul, kicsit visszavesz az energia hullámokból, mintha tudatosan csitítaná. – De alapvetően nem kedveled őt, de a férjem lesz Hayden, a családunk tagja, az unokatesóid apja, muszáj megbékülnöd vele. – a gondolattól is felbizsereg a teste, hogy gyerekekkel teszi boldoggá a férfit és az szexel jár együtt… simogatással, a kezével a testén, leömlik a testéről a vágy gömbölyű hője. – Dehogy, nincs baj, kétségeim vannak, de nem Oiver miatt, anya miatt, de majd… ne most, ma olyan szép nap van. – lepördül az ágyról, hogy keressen valami…kéket.
A szőke zavartan illegeti magát. Ó igen, a látvány magáért beszél, hiszen a fiú szeme megakad rajta. – Rövidebb? Ennyire?- a szoknya részhez nyúl és lassú, de határozott mozdulattal egészen rövidre húzza a szoknyát, fel a combja közepéig, formás lábait mutogatva, Áldja a sorsot, hogy csupasz és formás, elég a bőre, nem állja meg, hogy meg ne forduljon és be ne mutassa magát hátulról is, ahogy a szoknya feljebb csúszik. – Tényleg? – ledöbben egy pillanatra, de aztán elvörösödve elvigyorodik. – Köszönöm, csodás lesz. Akkor vegyek rövidebbet? – már siet is vissza a gardróbba, hogy helyet cseréljen a visszatérő Helivel.

Sejtetem, sőt egyenesen tudtam, hogy roppant kellemetlen lesz a beszélgetés, de hogy ennyire, azt nem is hittem volna. Minden erőmre szükségem van, hogy nyugton üljek, hogy ne remegjen semmim az indulattól és, hogy a béke zúgjon belőlem, feltöltve a szoba falait. Ez a fasz nem láthat engem ingerültnek sem. – Elhiheted Richard, hogy én sem veled, ezért felhívom a figyelmed, hogy a határokat ne sértsük meg ennél jobban. – nem csak dzsinn vagyok, nem csak politikus, de a vezíre is. Az istenit neki. – Milyen nagylelkű vagy. – percig nem hiszem, hogy az én jövőm aggasztja, az sem, hogy a lányáé, csakis a sajátja, a vagyona, a hírneve, ami csorbulgat mostanság. Ő se szent, de eddig nem volt okom a múltjába nyúlkálni, ennek lehet ma igénye jelentkezik.
Mélyet slukkolok. Mi járhat a fejében? Nem nagy kunszt, nem rejtegeti a lapokat, egyenesen elém tálalja őket. – Megnyugodhatsz, tudom mi jár a pozíciómmal, benne élek egy ideje. – engem vezírnek neveltek, ahogy én is annak fogom a gyerekem. Ahogy apám is annak akart, már rég nősnek kéne lennem, tudom jól, de nem vagyok elkésve kicsit sem.
Nem felelek, persze, hogy ellene küzd, ki ellen tenné, ha nem az ellen, aki levágta a szárnyait és a földre béklyózta megfosztva az álmaitól és a szeretet minden kiterjedésétől. nem az értéseket vonta csak meg tőle, a dicsérő szavakat, ajándékokat, minőségi időt, mindent, ami a szeretet kifejező nyelve. Caroline kevés volt, hogy pótolja a fiúba, jószerivel miatta kaphattam meg, mert én tudtam helyesen és jól szeretni őt. – Helena boldogsága nekem is szívügyem. –diplomatikus válasz. Heli nem ügyem még, de majd lesz a boldogságát meg kaparja ki magának. Nem vagyok a lánnyal ellenséges, mert ő semmiről sem tehet, csak egyszerűen nem kell.
A döbbenet belém szakad, miket nem mond? Ha nem lennék a fajtájához szokva a heves szívverésen kívül más is történne hirtelen, de ismerem az ilyen gusztustalan kis geciket, mint ő. Kitudja milyen titkok vannak előttem elrejtve az ő életébe. – Akik erre vágynak megtalálják a módját, hogy megszerezzék. –ezt szerintem nem kell kifejtenem. Hayden gyönyörű, de ahhoz, hogy valaki babája legyen túl… makacs. A szívem majd kiugrik, egy ér feldobol a csuklómban, a tűz keresztbe nyargal az ereimben. Mégis a nyugalom mintaképe vagyok, csak belül robbanok fel, ha jobban ismerne láthatná a szememben felgyűlni a harag tüzét, ha jobban ismerne tudná, hogy feszegeti a határokat, azokat, amiket még benyelek. Téved. nem ismer elég jól. Konkrétan lekurvázza a fiát, lekutyázza, akit lábhoz kell kötni. A düh fellobog az agyamba, a hajtövembe energia halmozódik és az agyam kicsi lesz a koponyámba, csapongani kezd a kemény csontok között. – Nem hiszem, hogy ez az alkalom más lenne, mint a többi. – eszemfaszom megáll, lassan ideg összeomlok. – A családod boldogságát ideje lenne a saját kezedbe venni. – és nem rólam húzni le az utolsó bőröket is. Fellapozom a mappát és könnyedén elmosolyodom, majd vissza is csukom. A mondatatitól lesz jó a kedvem, illetve… úgy felkúr, hogy majdnem felrobbanok. – Összegzem. – italért indulok és azzal együtt ülök vissza a fotelba, rá a mappára. – szerezzek a fiadnak egy sugardaddyt,  vagy egy menyasszonyt, hogy … a közös érdekeink felé haladjunk, ha jól érem. – megemelem a kezem, hogy ne szóljon bele, mert menten hozzá baszom a poharat, hogy a szeme bele folyjon. – Legyünk őszinték Richard. Mert azt hiszem fordítva ülsz a lovon. – most nem a politikus szól hozzá, nem a férfi, hanem a vízere, a fajának vezetője. – A botrány véget vethet a karrieremnek, ez igaz. Az ügy régi, a vagyonom tetemes, maximum meghurcolnak, Hayden már nagykorú  és tudjuk, hogy nem fog feljelenteni, főleg, ha neked is árthat vele. – a szavaim kocognak a szőnyegen felé, összeszedett, utána járt vélemény ez. – lemondhatok a nagyvezír posztról, egy ilyen botránnyal a hátam mögött, mégis... múlt, ezt ne feledd el, pár év és elfelejtik. Azonban azt garantálom, hogy magammal rántalak, a lányod nem lesz egy vezír neje, de talán még dzsinné sem, az eszközeim megvannak hozzá, te maholnap földönfutó leszel. Ha bukom, velem buksz. Biztos vagyok benne, hogy a múltad, a jelened nem makulátlan. Kedves voltam veled és nem jártam utána, de ennek most vége. Tedd a számlámra, hogy szóltam előre. – hideg a vérem, mintha jég folyna az ereimben hirtelen, olyan ideg van bennem, hogy alig állom meg, hogy ne ordítsak, de csak annál nyugodtabb a hangom, minél jobban erőltetem.
feltolom magam a fotelből, a poharat az asztalra ejtem és elő lököm. – Állom a szavam, nem miattad, miatta és magam miatta, de amikor legközelebb megzsarolsz Richard, nem leszek hozzád elnéző. – ezt is tudhatja jól, ez sem titok, nem vagyok könyörületes ellenfél. Messzire ment, most másodszor, először bepánikoltam, mert Haydent védtem, de már nagykorú, ha mellém áll és fog, akkor sem kerülök börtönbe, már nem. Kis időre talán, de annyi pénzzel, ami a hátam mögött van… ugyan ugyan. – Maradjunk ennyiben, én állom a szavam, te állod a tied és barátok maradhatunk. – elfordulok tőle, és a mappáért nyúlok. – Haydent bízd rám, úgy látom képtelen vagy a gyerekeidről gondoskodni. – megteszem mindkettőről, hogy rohadjon el. Muszáj rágyújtanom és ordítanom is kéne, vagy csak felrúgni valamit. – Még valami?

Egy rajzfilmben most gőz csapna ki a füleimen. A gondolat is lesápaszt, hogy mit remél a színháztól. Bugyi nélkül, hallatlan és nem tudom mikor lettem nagymama, vagy anyám farokkal rendelkező kiadása. Nem bírnék egy szót sem kiejteni ebben a tudatban. Heli nem jelenhet meg kibaszott bugyi nélkül Oli mellett. Beleőrülnék a gondolatba és a tudatba is egyszerre. Valószínűleg közéjük ülnék, vagy egy vonalzóval csapkodnám mindkettő kezét ha a másiké felé indul meg. Ez egyenlő az önlejáratással, tisztában vagyok vele. Elborzadok saját magamtól, hát fiatal lány aki talán a maszturbálásig se jutott el, vagy mégis és ebbe aztán végképp nem akarok belegondolni sem. Nem tudom melyik zavar jobban, hogy Oli a célszemélye vagy, hogy egyáltalán van célszemélye. Mindig azt hittem valamelyik sulitársam lesz a pasija és majd a lelátó alatt kefélnek a szünetben meg ilyenek. Nem Ő.
- Az egy abszolút baromság lenne. Elég ha rosszul mászol ki a kocsiból, a sajtó rácuppan, aztán vakard le magadról, hogy Oliver megdöntött a frigy előtt. - semlegesben kell tartanom a hangom és nem megrázni az infóért, hogy ugye nem jutott eszébe sem semmijét a szája, keze alá tolni, mert biztos ordítozni fogok a felismerés útvesztőjében. Szerencsére ezt elfelejti, akkora a megkönnyebbülésem, hogy a fejem is lehanyatlik. Vehetne bokáig érő bugyit, erényövet, abroncsos szoknyát amiben nem látszanak a lábai. Mi a faszom bajom van? Rossz ötlet volt hazajönni, túlságosan rossz ötlet volt. - Üzenjem meg? - próbálom ezt komoly arccal kezelni, csak ráng a szám a vigyorgástól. Hol élünk? Regényben? - Mademoiselle Helena, állok szolgálatára! - felröhögök, nem neki szól hanem a helyzetnek. Mert míg ő színekben gondolkodik és szeretne vele összeöltözni, nekem fel kell vennem a ruháját és beleburkolóznom az illatába, amit az agyam kategorikusan az azt követő szexhez fog bekötni és magamra kell zárnom a szobám ajtaját, hogy véletlen se menjek ki nyilvános helyre egy merevedéssel. Ismétlem, kurvára rossz ötlet volt hazajönni és nem rögtön rátiltani erre az egész ötletre. Oli ruháiban, istenem.
- Baj ha nem akarom a lelki szemeim előtt ezt látni? - ártatlan imádó lélek, ne tegyél tönkre azzal, hogy milyen Oli és hol, mert pontosan tudom. Nálad sokkal-sokkal jobban tudom. Azt is, hogy hol kell őt megérinteni, csókolni, nyalni..felül kell ezeken a gondolatokon emelkednem, miatta és magam miatt is. Muszáj lesz. Zavartan köhintek, remélem betudja annak, hogy nem akarok egy fasziról fantáziálni és igaza is lenne, mert nem fantáziálni akarok róla. - Heli.. - érzem, hogy nem fogok tudni nemet mondani és önként feszíttetem magam keresztre azon a vacsorán, amikor ők ketten tündökölnek a gyönyörűségüktől én meg megrohadok három székkel arrébb a mérhetetlen magánytól és fájdalomtól amit az okoz, hogy nem lehetek azzal akivel szeretnék. - Istenem, megígérem, jó? Ott leszek a vacsorádon, ha lesz citromtorta. - orron koppintom, olyan szép és olyan ártatlan, összetörne az igazságtól, hogy egyáltalán nem az és nem olyan vagyok, mint ahogy ő gondolja. Tudtam az eljegyzésről, mégis önző voltam tegnap is és előtte is, most is az lennék. Nem maradhatok közöttük sokáig, nem lehet.
- Szerintem egy beképzelt fasz és ezen a világ összes házassága nem fog változtatni. De a kedvedért megpróbálok kedvesebb lenni. Így jó? - remélem arra nem akar megkérni, hogy töltsek vele több időt, mert akkor még a halálom előtt a Pokolra fogok jutni. Sosem voltam vele egy légtérben úgy, hogy ne tartson valami élvezetes felé a dolog. Ha most Heli véletlen önként ilyet kérne, azt nem tudom hogyan tudnám teljesíteni. Egyszer talán sikerülne, esetleg. Többször biztosan nem. - Bármikor szólj Heli, ha beszélgetni szeretnél. Akármiről, rendben? Ígérd meg! - nekem kell tudnom ha baj van, nem a seggfej apánknak vagy valami random barátnőnek. Nekem. Meghasonlok magammal teljesen, mert mindenről tudni akarok ami vele kapcsolatos, úgy érzem magára hagytam mert magamat helyeztem előtérbe és őt gyűlöltem olyanért amiről igazából nem tehet, közben meg azt akarom, hogy szeressen bele egy srácba és akarjon lelépni, hogy nekem jó legyen. Kikészülök, örülök is, hogy elmegy öltözni. Megment magamtól. A barátnője viszont nem, annyira nyílt a felhívása. Már-már várom, hogy idejöjjön hozzám és megkérjen én állítsam be a megfelelő méretét a ruhának. - Még egy kicsit feljebb. - ezt sem kellene, mert az, ahogy elpirul az igenemre inkább azt mutatja, hogy kislány, ha hozzáérek a végén még nekem kell oltár elé mászni, nem is hónapok hanem hetek múlva. - Igen, rövidebbet. - hátha legalább nem akarok spontán meghalni ha van mit néznem. Az ablakhoz osonok és rágyújtok gyorsan, nem bírom tovább.

- Semmilyen határt nem szándékozom megsérteni, Oliver. - diplomatikus a hangsúly, mindig ott lebeg közöttük a kimondatlanul maradt igazság, ami Richard fejében mindig egy élénk érv csak alkalmazni nem tudja. Úgy érzi, mindenhez joga van a dzsinnel szemben és erre a fia jogosítja fel és hamarosan a lánya is. - Pedig anyád aggódott miattad, persze nem árultam el neki semmit sem, igazán boldoggá tette az eljegyzésetek. - Oliver bizonyosan jó fiú, az anyja szava nagyon sok társadalmi területen bír súllyal, ezért kell hát a lányának is tökéletesen szerepelnie, hogy megfelelhessen. Ezért tudott engedélyt adni arra is, hogy Helena megismerkedjen a jövendőbeli anyósával, persze a felesége ellenezte, az ő szava viszont nem sokat jelent ilyen kérdésekben. - Ennek örülök, mindkettőnk számára fontos. - persze amíg nem követel hibát, mint Hayden. Éltanulónak kellett volna lennie, kiemelkedni a tömegből, az esze viszont mindig máshol járt. - Meg bizony. - mosolyogva bólint, ezek szerint Oliver nem tagja ezeknek a köröknek, talán a fia valóban csak egy mellékvágány volt számára, valami megmagyarázhatatlan. Már nem számít, részéről pontot tett a végére, csak szereti újra és újra sorkihúzóval kiemelni a jegyzetek között. - Hiszen éppen azt teszem. - a maga részéről mindent megtett a felesége jólétéért, mindent megadott a fiuknak is amíg el nem rontotta, Helena pedig a büszkesége, az aranyalma a Leigh fán. - Azt mondom segíts neki utat találni, ami olyan, hogy a családjaink ne sérüljenek esetleges kilengései miatt. Hayden céltalan, pedig már húsz éves. Egy családfőnek jól kell rakosgatnia az egyenlet részeit, hogy a legjobb eredményt tudja elérni. Ha lesznek gyerekeid akikért felelsz, meg fogsz engem érteni, Oliver. - hisz Helena esetében is fenn áll az esély, hogy az anyja családi vonásai kiütközzenek. Akkor majd Oliver érteni fogja mi történik most. Kevesen tudják, de Richard öccse is el lett távolítva a családból az életmódja miatt hosszú-hosszú évekkel ezelőtt. A dzsinn szavai gondolkodásra késztetik, honnan olyan biztos benne, hogy Hayden mellé fog állni egy ilyen kérdésben? A fiú nem ostoba. - Fenyegetsz, Oliver? - néz rá kíváncsian, pedig rossz az, amit kimond. Amivel fenyegeti. - Ez csupán baráti beszélgetés. Vagy az háborított fel ennyire, ahogy kezelem a fiam? - mert ha igen, az magasabb perspektívákat nyit előtte mint gondolta. Ötletet is ad, számolnia kell Haydennel, nehogy a végén tényleg a saját vérei ellen forduljon. - Hayden sosem bántaná meg a testvérét, komolyan veszi az érzéseit. - legalábbis ő így tudja, mindig fontos volt Helena a számára, ki tudja meddig menne el azért, hogy őt biztonságban és boldogságban tudhassa. - Nem szeretnék veled vitatkozni, de úgy gondolom a családodnak igazán mély sebzés lenne egy ilyen botrány körülötted. Nincs is rá szükséged, ahogy nekünk sincs. Ha fel akarnálak jelenteni, megtettem volna még akkor. Kinek jó az ilyen? Csak a port kavarja. Úgy vélem mindketten jobban jártunk így. - megenged egy mosolyt magának, pedig érzi, hogy kezdenek messzire menni. Oliver nem fog sok időt itt tölteni, még azelőtt rendezniük kell mindent, hogy innen kimennek. Kényelmesen hátradőlve végül bólint egyet. Az ügyeit biztonságban tudja, bízik abban, hogy a másik dzsinn is a saját dolgával fog törődni. - Megértettem, nagyvezír. - komolyan mondja. Tehát már Oliver sem fogad mindent olyan könnyedén mint évekkel ezelőtt. Ezzel is számolnia kell a későbbiekben, hiszen a Hudson vagyon sok problémájára jelenti a gyógyírt. - Kitűnően gondoskodtam e percekben, mindkettőjükről. A fiammal pedig légy óvatos, váratlan meglepetéseket tud okozni. - emeli a poharát és kiissza a maradékát. - Érezzétek jól magatokat a színházban! - így ő is el tud menni intézni az ügyeit, a felesége pedig részt vehet a munkaközösségük vacsoráján a többi édesanyával.