Egy lüktető, lila monokli mögött kitisztulnak a gondolatok. 36 óra kocsival az út Washingtontól Las Vegasig. Repülővel kényelmesebb lett volna, de tanulságul kellett, hogy szolgáljon az egész, már akkor nyilvánvaló volt, amikor a nevadai akcentusos köcsögök kirángatták a bérelt motelszobából ahol a közelítő testőrmunkára készítette fel magát. Álcázott bérgyilkosság, de mégis mekkora blama lesz, hogyha őt nyírják ki mielőtt megszerezhetné a pénzt, hogy ne nyírja ki az a másik banda? Ilyen gondolatoktól terhelten néha hisztérikusan veregette a fejét a csomagtartó padlójába. Küzdött keményen, de vérfarkasfogásra, sőt, szállításra érkezett a küldöttség. Szoros nyakörvet kapott és megmutatták neki azt a trükkös távkapcsolós szerkezetet, amivel mocorgás esetén hidraulikus bizgentyűk nagy erővel ezüstözött rudakat döfnek keresztül a csomagtartó belterében, felnyársalva mindent, ami ott van. Tehát az ő testét. Úgyhogy nem mocorgott nagyon. A pisiszünetekben kipróbálta a sokkoló hatását, meg nem szökött így, teljes létszámmal felsorakozott abban az alagsori parkolóban, ahol végül azon bűzösen, rossz szagúan, mosatlanul, izzadtságtól nyirkosan, összebilincselt kézzel kiülhetett a csomagtartó szélére. Rövid láncot kapott, amit a kipufogó felett rögzítette, zsákot a fejére, meg az intelmet arról, hogy várjon. Hát akkor várt. A szemeinek nem sok hasznát vette, az orrát a saját szaga abajgatta, de a visszhangos falak között is nyilvánvaló volt, hogy mikor nyílik végre ki az ajtó. Addig sem volt egyedül, az őrének unott szívdobogása arra utalt, hogy ez a bevett várakozási protokoll, hát nem idegeskedett ő se nagyon. Kicsiket mozgott elzsibbadt tagjait ellazítandó, farkaséhes düh korog a hasában, szomjúság tolul a szájára amikor végre új hangokat, szagokat érez és az őre is megmozdul. Valami történik. - Kurvára sok felesleges sallang lett volna eddig elhozni azért, hogy aztán vakon agyonlőjjön valaki, szóval plíz, hagyjuk már ezt a zsákos hülyeskedést és mondja meg valaki, hogy mit akar mivel tegyem jóvá a mit is? - mordul fel a türelmét végleg elvesztve. Volt ideje elgondolkodni, sejti, hogy a nagyobb munka reményében visszadobott farkasvadászatok miatt szorul a hurok most a torkán, de bizonyosságot kapni csak eztán fog.
Vendég
Vendég
Szomb. Okt. 17, 2020 10:09 pm
Eddy x Elijah
The caged wolf is dangerous. It think it has nothing to lose anymore.
Ügyes fickó volt aki meglopott. Farkas, és értett ahoz hogy elfedje a nyomait. Szinte túl jól. Skyler orra sem találta meg ami nem volt jó jel. Nem vitt el sokmindent, pár kiló kokaint és nhány ezer dollárt, de az pont elég hogyha meglép akkor a híremen is csorba eshet. Ezért nem hagyok kicsúszni egyetlen árulót sem a kezeből. Senkit, aki olyanhoz nyúlt ami az enyém. Én vagyok ennek a Las Vegas nevű játszótérnek az ura és nem szeretem ha a játékaimhoz nyúlnak. De ez a farkas kicsúszott a markomból és Skyler legnagyobb bánatomra nem találta meg. Íy hát mást kellett bevetni. Valaki olyat aki ismeri Dont, aki tudja hol bújkál, mit csinál és hogy lehet elkapni. Annyit tudtam erről a bizonyos farkasról hogy valahol washingtonban van. Az már kívül esik a területemen de, elkapatom valakivel. ALig két napba telt míg megtalálták, aztán újabb egy nap volt míg áthozták nekem ide. Én nem hagyhatom el a várost. Megállna nélkülem. Hamarosan kaptam is a telefont hogy a farkas megérkezett. Valami Edmond...? Kivételesen egyedül mentem. Az ilyen farkasok nem szeretik ha egy ásik is van a közelükben. Hamar a kocsihoz értem ahol a farkas ült megbilincselve a fején vászonzsákkal. Az embereim egyből mocorogni kezdenek az érkezésemre mire a fiatal farkas is megszólal és morogva kezd beszélni. Nem tudo elfojtani a mosolyomat. - Ejnye fiúk miért bántok így a vendégemmel? Csak annyit mondtam hogy hozzátok ide, nem azt hogy kínozzátok meg - mondta rosszallóan csóválva a fejem - Vegyétek le azt a zsákot szerencsétlenről. Gyerünk gyerünk - intettem nekik és amint lekerült a farkasról a zsák közelebb sétáltam. - Üdv Edmond. Elijah Heathen vagyok. Szükségem van a szolgálataidra - mondtam nyugodtan, az arcát figyelve aztán felnéztem. Az embereim még mindig ott álltak körülöttünk és figyeltek. - Négyszemközt beszélgetnék a barátunkkal. Hess hess - intettem nekik hogy távozzanak már. A bakancsok alatt csikorgott a por ahogy végre eltakarodtak én pedig elmosolyodtam. Egy levegőbe tett kézmozdulattal nyitottam szét a bilincsét. - Elnézést a kényelmetlenségért, ezek a balfácánok nem értik az ember szavát - dugom zsebre a kezeimet a fiatal férfit figyelve. Vajon lesz olyan ostoba hogy nekem támad?
Ehstenem, te is az a fajta vagy, aki a Keresztapából tanult meg maffiózónak lenni? Érdes alaphangon lélegzik egyenletesen, mintha folyamatosan morogna, morajlana. Nem ő a legnagyobb farkas a környéken az biztos, majdnem veri a 180 centit, de csak majdnem, mégis a hangja van elég mély ahhoz, hogy biztos legyen benne bárki: nem bébiméretű bestiát rejteget a belsőjében. És csodálatosan el tud hallgatni akkor, amikor valami az akarata szerint történik, azaz újra lát. Némaságba burkolózva hunyorítja a szemét, gyorsan próbálva visszanyerni az éleslátását, amitől a sötétben kuksolás megfosztotta, de azért senkinek se legyen kétsége, szag és hang alapján is el tudja harapni bárkinek a torkát, ha kell, teljesen vakon. Szívesen be is mutatná. De nem teszi. - Mr. Heathen - bassza meg kimérten biccent, mint aki elfeküdte a nyakát és amúgy sem akar hirtelen mozdulatot tenni bassza meg a kurva retkes élet, bassza meg kétszer, háromszor, basszusmár, mi a pöcs van, ez valami vicc? De nem. Ez a fasz az a fasz, jeah, hát ezt is megértük. - Ahogy látom szüksége van, és a nemet mondás lehetőségét úgy nagyjából élből kizárja, szóval vegye úgy, hogy boldogan állok a rendelkezésére - Elijah Heathen. Mégis hogy kerülök ide a nyilvánvalón túl? De azért ne hidd, hogy csak a nevedtől a lábam között a farkam baszdmeg, te is csak ember vagy, úgy illett volna, hogy előbb üzensz, nemet mondok, aztán raboltatsz el motivációként, itt a nyugati parton tényleg hülye mindenki? Kiismerhetetlen arckifejezéssel állta a férfi pillantását, bár nem nézett egyenesen rá, inkább az embereit fürkészte, azoktól számítva kellemetlen, hirtelen mozdulatokra, elégedett, provokáló vigyorral súlyosbítva a helyzetet, amikor a férfi elküldte őket néhány keresetlen szóval, így végre a teljes figyelmét neki szentelhette. - Áh, kösz - emelte fel már szabad kezeit, a csuklóit dörzsölgetve, mindkettőt olyan alaposan, mintha időt akarna húzni vele. Naggggyon impozáns, szóval igaz a mendemonda, egy olyan mágikus vagy. Utálom a fajtádat, túlságosan kiváltságos, túlságosan minden, ami én soha sem leszek. - Nem tesz semmit, az emberei helyében én is félnék magamtól. Aki sokáig akar élni az óvatos, legalább nem olyan bevállalós, keménykedős gyerekek, mint a filmekben. Avasson be Mr. Heathen. Nem mondom, imádom Las Vegast, de egy kicsit drága az én pénztárcámnak az egész város - ha azt mondod, hogy valamelyik mulatódba kell egy ketrecfarkas biztos, hogy elharapom a torkod, hiába adod itt a nagyvonalú úrigengszert, nem etetsz meg.
Vendég
Vendég
Hétf. Okt. 19, 2020 11:37 am
Eddy x Elijah
The caged wolf is dangerous. It think it has nothing to lose anymore.
A morgásából ítélve már tudom hogy a férfi bár nem tűnik emberformájában nagy fenyegetésnek farkasként talán még rám is veszélyes lehet. Talán. Mégsem féltem. TUdok neki olyat ajánlani amit nem utasíthat vissza. Ahogy lerángatják a fejéről a zsákot vadul néz körbe. Ismerem ezt a tekintetet. Pontosan ezt láttam Skyler arcán is mikor az embereik elkapták amiért rosszkor volt rossz helyen. A szemeim megállapodnak rajta és a ténymegállapítására halványan elmosolyodok. Okos farkas. Tényleg rá lesz szükségem hogy elkapjam a tolvajt és megbüntessem. Igaz talán előbb vissza kéne hozatnom vele. Élve... Aztán megkínozhatom ahogy megérdemli. - Okos fiú vagy te Edmond. Örülök hogy ilyen lelkes vagy a közös munkánkat illetően - mosolyodok el féloldalasan és nem veszem le a szemem róla. Engem néz de mégsem. Az embereim hamarosan rávozni kényszerülnek mire ő még szélesebben elvigyorodik. Talán arra gondol hogy félnem kéne tőle? Ne félek. És ahogy láto ő sem tőlem. Talán nem is baj. Neki nincs oka félnie tőlem, ameddig nem csinál ostobaságot. A bilincs halkan koppanva esik le a csuklójáról a porba és hagyom hogy Edmond rendezze a sorait. A csuklóit dörzsölgeti nyugodtan és ráérősen míg én még mindig mozdulatlnaul, zsebre dugott képzzel figyelem. Hamarosan felnéz rám a tekintete kifürkészhetetlen és a szavaira ismét elmosolyodok lassan. - Az embereimet az testi erejükért alkalmazom nem az agymunkájukért, és talán itt vétettem egy hibát - értek egyet kipillantva az embereim után. A szavaira elnevetem magam halkan és újra rápillantok. - Ne aggódj Edmond, ha teljesíted a kérésemet busásan megfizetlek hogy legyen mit elverned itt a kaszinókban ha szükségét érzed - lassan közelebb sétálok - Egy másik farkast kell megtalálnod nekem és visszahoznod ide. Lehetőleg élve. Nem akarom hogy könnyű halála legyen azután hogy meglopott - mondtam nyugodtan. Az órámra pillantottam a bal csuklómon majd vissza a farkasra. - 48 órája van szökésben, Don Willow-ról van szó, biztos vagyok benne hogy isered, úgy tudom sok közös ügyletetek volt - nézek a szemeibe nyugodtan. Nemg yanusítom semmivel, ez csak egy egyszerű ténymegállapítás volt.
Ez egy olyan pillanat, amikor nem szégyen a futás, mert hasznos. Lenyeli a nyelvét. Nem látványosan, csak olyan megmerevedett arcizmokkal csúnyán kék szeműen nézős módon, amivel tudatja, hogy a formális buksimi az okosfiúzással nincs a kedvére, de annyira nem is sérti, hogy megérje szólni miatta. Farkasmosolyra húzza a száját a lelkesedésének tanújeleként és ez a mosoly tisztán megmutatja emberként is szépen fejlett szemfogait. Nagyot tudna harapni a másikba, de nem teszi. Nincs miért. Még nincs miért. A nyugtalanságát jelző barométerként azonban felfut a vér a koponyájába hiába a laza üldögélés, a halántékán vaskos kék ér veri ki a tamtamot jelezve, hogy a világa nem kerek, egyáltalán nem az. Éber, állati figyelemmel fürkészi a férfit felszabadított csuklói felett és ezt nem tudja palástolni semmilyen vigyorgással, vagy eluralt arcizmokkal. Figyel. Úgy figyel, mint róka a tyúkólra. - Máris jobban hangzik - egy munka, ami fizet, nem Eddy, ne gerjedj be, az isten szerelmére. Ha lehet mondj nemet, ha nem lehet, akkor se igent mondj, csak próbálj meg túlesni rajta inti magát, ennek ellenére a feje szinte magától félrebillen az érdeklődés szolid de kétségtelen jeleként - Farkas, élve, fizetségért - ismétli el a bűvöshármast, hogy a másik rábólintson, megerősítse az elhangzottakat. A nyugtalanság tekergőzik benne. Úgy néz ki, mintha jól is kijöhetnék belőle. Más is jött már ki jól egy ilyen alkuból. Ez csak Mr. Heathen, nem az ördög maga... de tényleg ismerek bárkit, aki jól jött ki a vele való üzletből? Akárki? - Mit lopott el? - kérdezi kíváncsian, a szeme megvillan az órázó mozdulatra, felmorran. Hát nekem is máshol volna dolgom!- 48 óra kurva sok. Sokat gyengülnek a nyomok, de szerencséjére közeledik a telihold, erősödik a szagunk. Igaza van. Donny egy tulok. Odavan a zsenge bárányért és belehempereg a birkafaggyúba a barom - Donny, Donny, Donny, jó volt veled a keleti parton, de nem véletlenül kellett elhúznod onnan. Közös ügyletek! Ügyletek! Milyen szavakat használsz arra, hogy együtt csöveztünk és húztuk le a mocskosabb melókat az ottani nagyfejűeknek!- Ami volt elmúlt, el tud vinni az odújához? Az se baj, ha nem egy csomagtartóban... - a dzsekijét tapogatja, cigarettát húz elő, a fogai közé harapja, éppen csak a szemöldökével kérdezve meg, hogy szabad-e, az egész testtartásából az sugárzik, hogy legyen szabad. Megérdemli. Egész úton nem gyújtott rá.
Vendég
Vendég
Csüt. Okt. 22, 2020 10:56 pm
Eddy x Elijah
The caged wolf is dangerous. It think it has nothing to lose anymore.
Ahogy izeg mozog, vicsorogtatja a fogát, és ahogy lüktet az ér a fején pontosan látom hogy milyen ideges. Jól teszi ha idegeskedik. Úgy talán nem esik baja. LÁtom a szeme csillogásán ahogy méreget hogy próbálja felmérni mennyire lehetek veszélyes ránézve. Mintha egy csapdába esett vadállat lenne. Volt már dolgom ilyen farkasokkal. Nem szerettem velük dolgozni de a szükség, nem foglalkozik azzal hogy mit preferálok és mit nem. Ahogy beszélni kezdek a figyelme rám koncentrálódik. Mint egy kutya ami a gazdája parancsára vár. Egy kifinomult érzékű vadászkutya. Pontosan az amire most szüksgem van. Elmosolyodok féloldalasan ahogy elégedettnek tűnik a pénz miatt. És a pontos összeget még nem is tudja. - Pontosan. Ha holtan hozod vissza is kifizetlek de egy kicsit lecsippentek az összegből, mert elvetted a megkínzásának örömét - teszem hozzá még mindig a zsebeimben pihenő kézzel - Viszont ha azt is visszahozod amit ellopott tőlem, duplaannyit kapsz. Áll az alku? - lépek közelebb hozzá és kinyújtom felé a jobbomat tenyérrel felfelé hogy szentesíthessük az üzletünket. Ha elfogadta megráztam a kezét. - Ötzer dollárt kapsz ha élve visszahozod. Hármat ha halva. És tizet ha azt is visszahozod amit ellopott. Megeggyezünk? - nézek mélyen a szemébe még nem engedve a kezét. Megszorítom egy kicsit és ha elfogadja az ajánlatomat elengedem. - Nagyszerű, akkor ebben megegyeztünk. Készpénzben remélem megfelel - mosolyogtam. Rákérdezett mit lopott el az a barom mire sóhajtottam egy aprót. - Úgy öt kiló kokaint és párezer dollárt. Kicsiny része ugyan a szálítmányomnak de nem szeretem ha megtorlás nélkül marad ha valaki ahoz nyúl ami az enyém - mondom színtelen hangon és elindulok a kocsim felé. Nem ezzel fogunk menni amivel idehozták. Az enyém kényelesebb. - Kövess Edmond - intettem neki nyugodtan és a kocsikulcsot kivéve a zsebemből az ezüstszínű Rolls Roycehoz sétáltam és kinyitottam neki az anyósülés felöli oldalt. - Ez megfelel az igényeidnek? - kérdeztem halvány mosollyal és amint beszállt én is helyet foglaltam a volán mögött. Ahogy kihajtottam a mélygarázsból az embereim csak pislogtak ránk. Az estéjük további része szabad. Örüljenek.
Az a baj az ilyen fazonokkal, hogy vannak embereik. Bár őket Mr. Heathen elküldte, attól még vannak. Nagyon meg tudja égetni az ember a mancsát velük, ha elharapja egy kisfőnök torkát is, hát még ha a nagyfőnökkel kezd. A legjobb nem kikezdeni velük. [i]De valami belső késztetés akkor is arra hajlít, hogy muszáj...[i] Nem tudom hogy van ezzel. Talán a falkavér, amitől megfosztottak minket. A maffia voltaképpen olyan, mint egy falka, engem meg fűt a falkairigység, mert a rohadtaknak még mindig jobban lehet ezt így, bár a törvény ugyanúgy bünteti, de nem is ez a lényeg. Az ösztön egy dolog. Ez a fazon meg egyelőre nem a legrosszabb az életemben. Nem tetszik a mosolya. A zakója. Az emberei. A szövege. A dallam a hangjában, amerikai ez egyáltalán? De amiről beszél az csak munka. - És ha holtan hozom, de megkínozva? - csak a miheztartás végett, járjuk körül a lehetőségeket, ez egy feszült és idióta vicc, remélem nem veszi másnak, miért álltam neki viccelődni, miért? - Áll az alku - ennyit arról, hogy nem mondok egyenesen igent, hogy aztán szükség esetén anélkül léphessek le, hogy ez egy becsületbeli ügy lenne, de a kezem és a szám mozdult gyorsabban, megszorítom az ujjait. Nincs puhány fogása, rövid rázás és már mennék is, de nem enged, rámorgok annak rendje és módja szerint de aztán a torkomra forr. Köhintve nézek félre. Ötezer dollárért. Úgy bámulok rá, mintha nem tudná, hogy mit beszél, ő maga, elmentek neki otthonról, ennyit ér a becsület, örülj Eddy, bazdmeg, de ne örülj előre, mert még nem fogtad meg azt a balekot. A három és a tíz... a tíz már túl mesés, bár még azzal nem vagyok kint a vízből, de a hullámok közelednének és az éltető levegő. - Megegyezünk - csak a hangom és köztem nincs egyezés, gyerünk már srác, jobb vagy ennél. - Mhmhmh az fincsi - viszketek a becsületbeli ügyektől, voltam vagyok a másik oldalán de nem ez az a hely, ahol panaszkodni fogok, csak rábólintok. Senki sem szereti. Csak ha nekem lenyúlják valamim én keresem meg, ha neki lenyúlják, idehozat Washingtonból és akkor is én keresem meg, ilyen a tápláléklánc. A cigaretta azonban most várakozó álláspontra kerül a fülem mögé ahogy indulok, a túl drága kocsiba nem akarom szétszórni a hamut, ki tudja, ki tudja, még beülni is kínos, főleg, hogy nyitja az ajtót, mintha a cafkája lennék, lemorgom csendben a picsába, úgyse érti. - Tökéletesen. Elég király verda - dobogtatom meg a kesztyűtartót előttem, hogy szól, jól szól, biztos nem csóri műanyagból öntötték, mint az egész életem. - Drága lehet őriztetni, hogy ne lopják el - a középső ujjam magától rebben az ablak elé, hogy bemutassak a pislogóknak, hahah. A főnökötök kurvafura, de akkor is jobb nekem most idebent, mint nekik odakint.
Vendég
Vendég
Kedd Okt. 27, 2020 4:24 pm
Eddy x Elijah
The caged wolf is dangerous. It think it has nothing to lose anymore.
Nyugodtan, mozdulatlanul vártam míg az előttem ülő farkas átgondolta hogy pontosan mennyire is érné meg neki ha ellent mondana nekem. Hamar rájött hogy semennyire nem jó az utamban állni. Sokkal jobban jár ha csak teszi amire kérem, amíg szépen kérem. Mert ha már ne kérem szépen hamar ő is Donny helyébe kerül és annak nem fog örülni. Az ajkaim féloldalas mosolyra húzódik ahogy viccelődni kezd velem. - Akkor sem az enyém lesz az öröm hogy egyesével tépkedhesse ki az ujjait a helyéről - mosolyogtam angyalian ahogy egy ilyen témáról beszélni illik. Tudom hogy csak viccelt, de talán jobb ha már most az elején leszögezzük a határokat. Don élve kell nekem. Lehetőleg az árummal és a pénzemmel együtt. Kezet ráz velem, kemény és férfias a kézfogása ami apró elégedettséggel tölt el. Kezdek bízni abban hogy visszakapom azt ami az enyém. Mikor nem engedem el a kezét, halk, vadállatias morgás tör fel a mellkasából de hamar bele is fullad ahogy elmondom a pontos munkadíját. Valószínűleg még nem dolgozott olyan embernek aki ekkora összeget ki tudott volna neki fizetni egy ilyen piti munkáért. - Nagyszerű - mosolyodom el ahogy elcsukló hangon egyezik bele a részletekbe és végre elengedem a kezét. Tudom hogy ez valószínűleg rengeteg pénz neki. Úgy is néz ki mint akinek ez rengeteg pénz de nem akarok nekiállni személyeskedni. Sonja így is mindig kiemeli hogy borzasztóan előítéletes vagyok. Megesik. - Neki nem lesz fincsi ha megtaláljuk - mondom még mindig nyugodtan mosolyogva holott bennem fortyog a gyilkos düh ha csak rágondolok hogy az a mocskos vérfarkas arra tette a kezét ami az enyém. A kocsihoz sétálunk és kinyitom neki az ajtót amire csak morog köszönöm helyett. Hiába, itt az usában senkinek nem tanítottak jómodort. - Köszönöm, a kedvencem az összes autóm közül - indítok vele és el is indulok vele Don vackához. Egyszer voltam ott és akkor megfogadtam hogy soha többet dehát az a szerencsétlen átírta a terveimet. Szöörnyű kínok közt fog meghalni. - Nem sok olyan lény jár a földön aki el merné lopni az autómat - mosolygok visszafoottan és ahogy megpillantom a közeépső ujját amivel integet az embereimnek elnevetem magam halkan. Talán még meg is tudnám kedvelni a srácot. Kár hogy farkas. Sky nem viselne el még egy farkast. Nem volt messze a szegénynegyed és a lepratelep ahol Don huzta meg magát. Az autó láttán a világító szemű, többnyire farkasokból álló pleb szétszéled, mintha a csótányok akarnának elrejtőzni a kocsi fényszórója elől. Pontosan jól tudják kihez tartozik az autó és pontosan jól tudják hogy jobban teszik ha nem érnek hozzá. Leparkolok az udvar közepén és nyugodtan kiszállok. Ha Edmond is kivergődött a kocsiból egyszerűen bezárom és elindulok befelé. Mindenki úgy menekül az utamból mintha lángolnék.
- Khhmhrszadhista - olyan látványosan köhög kétszer az öklére, hogy tisztán lehet érteni minden szavát, a szemei összehúzódnak. Nem áll távol tőle sem az erőszak, de a módszeres kegyetlenkedés előre eltervezett módon nem annyira farkasszokás, így bátran ítélkezhet és meg is teszi, hogy ne érezze annyira frusztráltnak magát, és mégis... ez sem volt elég ahhoz, hogy elleplezze a döbbenetét ügyesen, mintha nem számítana a pénz. Pedig nem számít nem igaz? Csak a vér, meg az életek, amiket meg lehet venni velük. Gyakorlatilag nem is pislog. A farkasok figyelnek így a fák között, merőn, bemerevedett izmaikban elrejtett remegéssel. A kíváncsiság nagy úr, hajtja a nagy préda felé, de ami ilyen sokat ér az veszélyes is lehet. Vagy nem? Az ösztönök riadókapcsolása végigég Edmondban, de végül is megegyeztek, tehát győz az emberi fél és nem az óvatos vad. - Sose volt a jó döntések híve, nem nagy kár érte - megvonja a vállát hányavetin, elhatárolódva ezzel a másik farkas problémájától. Nincsenek falkák, nem tartoznak egymásnak semmivel, és ha berágott magára egy ekkora arcot, akkor magára vessen. A férfi nyugalma a maga módján irtóztató, feláll tőle a szőr a hátán. Aki ennyi kiperkál azért, hogy személyesen téphessen darabokra, az legalább legyen egy kicsit ideges baszdmeg Don, de ő azért feszül, feszeng helyette is. Amíg az autóhoz nem érnek. Akkor egy kicsit átengedi magát a csodálatnak, még ha a köszönésre olyan furcsálló pillantást is vet a férfire pszichopata, egészen biztosan pszichopata, egy mosolygó pszichopata, nagyon udvarias aztán megfőzi a fejed kocsonyának. Vagy ha jó leszel Donnyét. Jó leszel. - Tényleg? Nofene, miért? Egy nyamvadt autólopásért akkora a bünti, mint a kokódra? Ez a középkor vagy mi? - a nevetése hallatán felé kapja a fejét, a hangja egyáltalán nem barátságos annak ellenére, hogy kezet ráztak. Mintha kígyót figyelme, ami nem is csörgeti a farkát, de hideg halál gyűrűzik minden szavában és mosolygó szájában méregfogak ülnének. Túl veszélyes, túl kiszámíthatatlan, de a kíváncsiság. A kíváncsiság az mindig ott van a farkasban, hogy megpiszkálja a gyilkos hüllőt. - Meg sem lepődöm - az ablakon túli ismerős közeg visszatükröződik a szemében ahogy nézelődik, fészkelődik a kényelmes ülésben, a pillantása követi az emberforma ragadozókat. Mintha azelőtt látszana mifélék, hogy kilépve a járgányból magába szívná átható szagukat. A csürhe tagjai mindig ugyanazok, csak az arcok mások, de a levegőben tapintható félelem olyannyira nem farkasszerű, hogy attól megáll benne az ütő. Kiszállította magát, így hát a kocsi tetejére támasztott kézzel átpillant csak a férfire, aki mindezt okozta. Kibaszott maffiások és mágusok. - Jó kis trükk, már értem miért nem maga megy információt szerezni. Mintha Mózes akarna vizet meríteni a szétválasztott tengerből - csak egy kicsit frusztráltan humorizál, miközben osonva indul a férfi után, pedig a farkaskollégák megmutatták mit kell tenni: iszkolni előle.
Vendég
Vendég
Pént. Nov. 06, 2020 11:04 am
Eddy x Elijah
The caged wolf is dangerous. It think it has nothing to lose anymore.
A köhhentésére nem tudom nem elnevetni magam halkan. Szadista volnék? Lehet. Én inkább... bosszúra éhesnek mondanám. - Nevezz aminek akarsz Edmond, sosem titkoltam azt hogy ki vagyok - mosolygok rá féloldalasan. Érdekes módon sokan félnek a mosolyomtól, hisz a cápa is mosolyog mielőtt beléd kóstolna hogy aztán leharapja a lábad és kivéreztessen. Nem szokásom titkolni hogy menynire veszélyes vagoyk, és látom a fiatal farkas mozdulataiból hogy ő is pontosan jól tudja hogy mire számítson tőlem. Pontosabban nem tudja. Kiszámíthatatlannak tart és emiatt tart tőlem. Jól teszi. Valószínűleg még sosem volt annyi pénz a tulajdonában mint amennyit én most felajánlottam neki egy kis vadászatért cserébe. Donny biztosan azt hiszi hogy nagyon okos volt és meg tudott szökni előlem. Most majd megtudja hogy előlem senki nem tud megszökni. - Valamiben egyetértünk ezekszerint - mondom könnyedén. Donnynak nem ez az első rossz döntése. Az első rossz döntése az volt hogy megszületett. Aztán az hogy keresztezte az útjaim. A legnagyobb rossz dööntése mégis az volt hogy meglopott. Ez fog a végéhez vezetni. Érzem magamon a tekintetét, úgy méreget mintha támadásra készülnék ellene. Egyenlőre nem adott okot nekem hogy bántsam. Jobban teszi ha nem is ad rá okot és jófiú marad. Végezze el a feladatot amivel megbíztam, kifizetem és ha szerencséje van soha többé nem kell látnunk egymást. Amennyiben nem ismer még olyan alakokat akik elég ostobák ahhoz hogy meglopjanak. - Nem tolerálom ha olyasmit tulajdonítanak el ami az enyém. Semmilyen formában - a hangom még mindig nyugodt, mintha csak a londoni időjárás változásairól beszélgetnénk nem arról hogy a lopás miatt észülök megkínozni és megölni egy régi ismerősét. Hamar a telepre érünk ahol a villogó szempárok hamar viszsahúzódnak a sötétbe és utat engednek nekünk. A farkasok szagától nehéz a levegő ahogy kiszállunk. Edmond hamar utolér én pedig bezárom a drága autót. Nem féltem, tudom hogy mindegyik itt élő tudja hogy ha csak a közelébe mennek, a puszta tudatommal fogom kettétépni őket. Elindulok befelé mire mindenki eltakarodik az útból, és nem is hibáztatom őket. - Mondhatjuk így is. A hírem jó pár lépéssel előttem jár - mosolygok ismét nyugodtan ahogy elindulok felfelé a rozoga lépcsőn. Sky szaglása idáig vezetett. Itt már az ő orra is összezavarodott, túl sok volt a farkas és Don valamivel elrejtette vagy elfedte a többi nyomát. Mostmár Edondon a világ szeme. Az ajtó letépve hever a földön ahogy megállok az apró, lelakott lakás előtt. Egyetlen szoba és egy pici fürdőszoba. Látszik hogy odabent sietősen pakoltak össze, és biztos vagyok benne hogy amint elmentünk a többi farkas módszeresen a magáévá teszi majd Donny egykori értékeit. - Idáig tartanak a nyomaink - kattintom fel a villanyt könnyedén és beengedem Edmondot a lakásba. Nem tervezek hozzáérni semmihez, nem kifejezetten van gusztusom hozzá. Némán állok meg a falnál és figyelem a fiatal farkast ahogy elkezd körbeszaglászni. .
Kezdőlap 
írta: 
Ügyes fickó volt aki meglopott. Farkas, és értett ahoz hogy elfedje a nyomait. Szinte túl jól. Skyler orra sem találta meg ami nem volt jó jel.
