bossy meeting

To: Elijah




Egy lüktető, lila monokli mögött kitisztulnak a gondolatok. 36 óra kocsival az út Washingtontól Las Vegasig. Repülővel kényelmesebb lett volna, de tanulságul kellett, hogy szolgáljon az egész, már akkor nyilvánvaló volt, amikor a nevadai akcentusos köcsögök kirángatták a bérelt motelszobából ahol a közelítő testőrmunkára készítette fel magát. Álcázott bérgyilkosság, de mégis mekkora blama lesz, hogyha őt nyírják ki mielőtt megszerezhetné a pénzt, hogy ne nyírja ki az a másik banda?
Ilyen gondolatoktól terhelten néha hisztérikusan veregette a fejét a csomagtartó padlójába. Küzdött keményen, de vérfarkasfogásra, sőt, szállításra érkezett a küldöttség. Szoros nyakörvet kapott és megmutatták neki azt a trükkös távkapcsolós szerkezetet, amivel mocorgás esetén hidraulikus bizgentyűk nagy erővel ezüstözött rudakat döfnek keresztül a csomagtartó belterében, felnyársalva mindent, ami ott van. Tehát az ő testét. Úgyhogy nem mocorgott nagyon. A pisiszünetekben kipróbálta a sokkoló hatását, meg nem szökött így, teljes létszámmal felsorakozott abban az alagsori parkolóban, ahol végül azon bűzösen, rossz szagúan, mosatlanul, izzadtságtól nyirkosan, összebilincselt kézzel kiülhetett a csomagtartó szélére. Rövid láncot kapott, amit a kipufogó felett rögzítette, zsákot a fejére, meg az intelmet arról, hogy várjon.
Hát akkor várt. A szemeinek nem sok hasznát vette, az orrát a saját szaga abajgatta, de a visszhangos falak között is nyilvánvaló volt, hogy mikor nyílik végre ki az ajtó. Addig sem volt egyedül, az őrének unott szívdobogása arra utalt, hogy ez a bevett várakozási protokoll, hát nem idegeskedett ő se nagyon. Kicsiket mozgott elzsibbadt tagjait ellazítandó, farkaséhes düh korog a hasában, szomjúság tolul a szájára amikor végre új hangokat, szagokat érez és az őre is megmozdul. Valami történik.
- Kurvára sok felesleges sallang lett volna eddig elhozni azért, hogy aztán vakon agyonlőjjön valaki, szóval plíz, hagyjuk már ezt a zsákos hülyeskedést és mondja meg valaki, hogy mit akar mivel tegyem jóvá a mit is? - mordul fel a türelmét végleg elvesztve. Volt ideje elgondolkodni, sejti, hogy a nagyobb munka reményében visszadobott farkasvadászatok miatt szorul a hurok most a torkán, de bizonyosságot kapni csak eztán fog.

bossy meeting

To: Elijah




- Valami fixáció lehet. Berögződés. Biztos nem szoptattak eleget kiskorodban. Manapság már mindenre van valami pszichoblabla, főleg, hogy mindenki lop - a saját megnyugtatására szövegel, hogy valamit kihozzon abból a nyugodt-creepy mondatvilágból, amivel a heveny birtoklásmániával diagnosztizált brit dolgozik. Igazából nem tudná megmondani, hogy miért olyan kibaszott ideges, a zárt kocsibelsőben neki állna a zászló, már nem szó szerint, de telekinetikus képességek ide vagy oda, gyorsan összegyűrné a karosszériával a kis embertestűt, egészen nyugodtan megnyugodhatna.
Egészen nyugodtan nem nyugszik meg, felborzolódott a szőr a tarkóján, állati alakjában ez tisztán látható volna, hosszabbacska hajában így csak viszketnek a rövidebb pihék. Csak ő tudja, hogy ideges. Meg nagyjából mindenki, aki ránéz, cikázó világos szemeivel hogyan vizslatja a környezetét, mintha rajta akarná kapni a visszahúzódott farkasok valamelyikét, hogy itt csak valami parakeltési vicc megy. Nem? Nem. Akkor jól van az úgy. Nagyot sóhajtva szívja be a helyiek szagát, bűzét és illatát, több tucat farkas sajátságos lenyomatát és valahol itt élt közöttük Donny is. Nem a legegyszerűbb felállás, de mindig is közösségi farkas volt, gyerekkorának bűnös falkaélete legalább sokkal érzékenyebbé tette az orrát a sajátjaira, mint a becsületes farkasokét, akik már annak ir örülnek, ha farkasszagot éreznek a közelben. A rohadt kurva rendszert, azt. Utálkozva nézi a szegényes környezetet, a pusztult falakat, húgyos padlót, a málló mennyezetet, a nyomor ezernyi jelét. Ennél jobbat érdemelnének.
- Klassz lehet. Kiskirályi - még csak nem is kötözködik, csak kommentálja a hallottakat, csendesen halad a férfi mögött, a kézhátával dörgöli néha az orrát, sok az új szag errefelé, a lépteinek nesze majdhogynem nulla, de a fújtatása annál jellegzetesebb, kis prüsszentésekkel tisztogatja érzékeny szőreit.
- Klassz, kicsit sem keveredett így össze semmi - ahogy a férfi megáll ő azért továbbmegy megkerülve őt, átugrik az ajtó felett, ódzodik rálépni, odabent körülfordul. Kicsi ez a lak, majdnem egy alom, de hát van aki nem érdemel többet. Mély, egyenletes levegőket vesz, a pillantását végighordja a földre hullott ruhaneműkön, előbb körbefordul, aztán indul el a szoba egyes tájai felé. Ráhajolva az alomszerű ágyra megtámaszkodik a falon, a fejét mélyre horgasztva felhúzott szájjal szaglálódik az állati jellegzetességek után, úgy horkantgatva mint aki kritizálni készülődik, de minél erősebb a bűz annál erősebb a nyom. - Mi oka volt annak, hogy csak idáig tartottak a nyomok? Nem ment tovább, vagy elveszett a farkasok között a nyomingered? - megvizsgálja az ablakkeretet, aztán a fürdőszobába megy, nagy szavak ezek egy odúban, ahol az egészet átjárja három lépéssel még ő is, a nem túl délceg termetű dúvad.
Kikapva a füle mögül a cigarettát visszadobja a dobozba, aztán ledobja a dzsekit előbb, majd a pólónak gyürkőzik neki, kétségtelenül nekivetkőzik a feladatnak.

bossy meeting

To: Elijah




Csak egy sajátos, mélyebb, ingerültebb szívdobbanás árulkodik neki arról, hogy ez a családtéma valami találat volt, őszinte sajnálatára azonban nincs abban a helyzetben, hogy ezzel a tudással bármit is kezdjen. Sőt, a magafajta valószínűleg soha nem lesz abban a helyzetben, hogy jól éljen ezzel a tudással, ami pedig adott esetben megváltoztathatná a dolgok felosztását. De ez csak a filmekben működik, az ő életében lássuk csak mi is van:
Idegzsába a kényelmetlen utazás, felidézett rossz hírnék és enyhén szociopata mosolygós gyilkos imázs következményeként.
Eső. Eső. Eső. Eső? Las Vegasban? Csak neki lehet ekkora peche!
Tömör farkasszag, a sarokból áradó húgybűz, penészharapdálás a mennyezet alól és hallani a falakban rágó adrenalinfröccsfüggő egerek neszezését, akiket nem riaszt el az ordasok közelsége, pedig ínségben még a toportyán sem válogat és itt nagyjából mindig ínség van.
Szóval ez van, de minden klassz, és még a fickó fel is hívja a figyelmet arra, hogy enyhén ismétli önmagát, mint aki tikkel, mert tikkel, érzéssel rámorog, csak hogy tudja, hogy mennyi az annyi úgy menet közben, miközben hasznossá teszi magát. Szaglálódik. Megérint mindent, megnyalja az ujjait, körbefordul, fintorokat vág, mert az elengedhetetlen része a nyomozói munkának.
- Ahhha, érthető - ebben van logika, meg ráció, máris tudja miért van ő itt. Az orra specialista. De honnan tudja Heathen? Esküdni merne rá, hogy sose akart híres lenni azzal, amivel foglalkozik, de tényleg, egy napon majd megfordítják a világ rendjét és a farkasok eluralkodnak a mindenek felett és akkor Edmond Blackmore neve mint a nagy világfordító neve fog szerepelni a címlapokon, ha ugyan akkor lesznek újságok. Egy farkasvezérelte világban, ahol mindennek sokkal több értelme lesz.
- Hát... - őszintén szólva az ágyra nem szívesen rakná a cuccát, úgyhogy marad az egyetlen szék aminek biccen a lába, élmény lehetett ráülni - valószínűleg kocsival nem tudna követni, mert kétlem, hogy mindig a sztrádán haladt. Tegye be a cuccaim a csomagtartóba, hogy biztonságban legyen, aztán gondolom valaki a helyiek közül kapcsolatba tud lépni magával. Vagy ad valamit amiben van jeladó én meg megpróbálom nem elveszíteni, és ha sokáig leszek egy helyen akkor gyanús, hogy az a jó hely - lecsüccsen az ágy mellé, szeret nem állva átváltozni, akkor jó esélye van a tárgyrongálós megtántorodásnak, és amíg a férfit figyeli, hogy válaszoljon bekotor az ágy alá, hajcsomókat húzigál elő és rendezi körbe maga körül, mint valami bizarr fészek Donny szagából.

bossy meeting

To: Elijah




Valahogy szórakoztatja a férfiből áradó viszolygó szag, Donny laka nem nyeri el a tetszését annak, aki véres, erőszakos, szadista dolgokat helyezett kilátásba egy szimpla kis lopás miatt, hát igen, a farkasvér egészen más mércével méri a becsületességet, a bűnt és a bűnhődést. De nem arra kérték fel, hogy tegyen igazságot, hanem hogy szagolja ki a bűnöst, hogy az elnyerje a lokális kiskirálytól a büntetését, amit megérdemelt vagy sem... vérfarkas, szóval megérdemelte. Mind megérdemlik a rút és erőszakos halált.
- Jó az orrom - morogja állítássá a feltételezést, ebben aztán ne legyen kétség, mert megharapja azt a tiszta seggét az úrnak tisztelettel, de azért összeráncolja a szemöldökét. Jó lenne tudni ki a spicli. Bár ő elég sok farkast ismer, megfordult az államok számos államában fiatalabb éveiben csak valahogy mindig visszavitték a kiindulási pontra, a fene tudja, hogy miért ragaszkodtak ennyire hozzá, de ha egyszer valahol leltárba veszik a vérfarkast ragaszkodnak ahhoz, hogy ott legyen, ez a nagy helyzet.
De. Ki. Beszélt. Róla? Forr az epéje a kíváncsiságtól, még lehet darabokra se tépné nagyon a kis eljárt szájú szimatmestert, ugyan, kit akar átverni, aki pofázik azt betakarják, ez a dolgok rendje. Jó az orra, de maffiavezérekkel nem barátkoznak, ha nem muszáj. Legalább addig maradnia kell, amíg ki nem deríti ezt a titkot, de az sokkal könnyebb lesz akkor, ha már lehozta Donnyt.
- Ahogy akarod, te vagy a főnök - szűkszavúvá teszi a meztelenség, az átváltozás feszengése már belülről megmászta az izmait, alig várja, hogy elváltozott keze és talpa alatt érezze a rohadt padlót, a földet és esőt, hogy éles érzékei még egy állati dimenziót kapva mutassák meg, hogy mire képesek, hogy a szőre óvja a környezet viszontagságaitól, hogy teljes legyen, hogy a vérszomj a gyomra mélyén harapdálja a belső szerveit kibontakozást követelve. Mély levegő, az ujjai közé csippentve elveszi a névjegykártyát, alaposan elolvassa a címet arra az esetre, ha elveszítené.

Persze elvesztette. El is tévedt. De aztán az orra, az a jó orra nyomra vezette.

A látszat ellenére nem szökött meg a nemes feladat elől. Nehézségei adódtak, ezért nem került elő másnap tízóraiig, és a nehézségek között egy szexuálisan zaklatott birka is szerepelt. A reggeli hírek lehozta, hogy bolyongott a véres farú állat a külvárosban a vágóhídtól nem messze, amíg az állatvédők rá nem tették óvó mancsukat. De Donny genetikai maradványait talán már senki nem fogja összevetni az esettel és megnevezni, mint elkövetőt, erről majd Mr. Heathen gondoskodik kedve szerint.
De ott vannak. Az eszméletlen hülye, a nyomorult féreg, a nyaka körül a szörnyalakban időző részvéttelen farkastárs ujjlenyomataival, amik oxigénszegény környezetet biztosítottak az optimális szállításhoz. Persze arra ügyelt, hogy meg ne ölje, mert drága mulatság az élet, de arra már kevésbé, hogy ne zúzza meg itt-ott, sötét bundájában ő is sebeket hozott, de nem olyan súlyos egyik sem, hogy ne tudjon tőlük beoldalogni a raktárba, magával hurcolva a tehetetlen testet, viszont harcias morgással telten, nem tudván hogy hogyan állnak a helyiek az ilyen hosszú várakozás időhöz. A jó munkához persze idő kell. Kellett.

bossy meeting

To: Elijah




Amikor emberfarkas alakjában időzik hatalmasnak érzi magát és sokkal kellemesebben, mint egyszerű emberi formájában. Egyszerűen kicsi, száznyolcvan centi alatt kicsit vérfarkasnak a fajtársaihoz képest, még a szukák sem veszik kanszámba, persze aztán kellemes meglepetés éri őket ha mégis. Ebben a formájában, az igazi, szőrös formájában azonban valódibb a léte, a tudatához felnő a teste és benne is ugyanazok az ösztönök munkálkodnak, mint nagyobbra nőtt társaiban. Hosszúra nyúlt mellsőjével megtámaszkodik az ájult Donnyn, a fogait kivicsorítva figyelmeztetően morog azokra, akik először közelítenek, mert a préda még az övé. Megrázza magát, a húzódó sebek a szőr alatt bosszantóan viszketnek, sár, eső és vércseppeket hullajt szerteszét, mint a kutyák egy jól sikerült fürdőzés után, de világos szemeit egy pillanatra sem mozdítja el a főnökről.
A dicséret hallatán megnyalja a száját, unottan szinte, összehunyorítja a szemét, aztán leveszi a mancsát a férfiről és kicsit lekuporodik. Csak megrázza a fejét a pénzkérdésre, nem kifejezetten keresgélt, éppen csak megérkezett, vajon hol hagyhatott egy táska pénzt nem a fickó? Őszintén szólva elképzelni sem tudja, de nem is akarja. A csontropogtató átváltozás megindul benne, fegyelmezetten összeszorítja a fogait amíg a sötét szőr visszahúzódik róla, bár puha prémmel borítja az ölét, hasát, sose volt egy babapopsi bőrű alkat a pubertás óta, de az biztos, hogy az átváltozását most megmutatja, ahogy újra ember lesz a szörnyetegből. Kócos, zilált, pucér ember, a csontjain az izmok ugyanolyan ideges vibrálással tapadnak meg, mint félállati alakjában, hosszú hajának hála nem tűnik csak felborzoltnak a szőre.
- Még nem volt hozzá szerencsém - már a pénzhez, megrázza magát megint, de sima bőréről a vér és sár már nem távozik olyan könnyedén, koszos, hát koszos nem lóg ki a raktár enteriőrjéből annak ellenére, hogy csak egyedül ő meztelen. Nem mintha feszélyezné, vagy legalábbis nem látványosan, úgyis Donnyra fog szegeződni mindenki figyelme, a csórót már úgyis beültették a székbe.
- Éppenséggel eléggé ráérek. Meg majd elmondom hol tartotta a cuccot. Bár biztos megmondja ő is. A maradéka megvan... persze nem az egész - oldalra oldalog és leteszi a csupasz seggét valamire, ami kevéssé tűnik értékesnek és szükségesnek a mulatsághoz. Kisimogatja a haját az arcából, feszes figyelmet fordít a mosolygós gyilkosra, aki most is olyan vidáman, fesztelenül csap a kínzás csatakos húrjaiba, hogy azzal megpiszkálja benne a farkast. Ez az ember beteg, súlyosan beteg belül fejben, a beteg állatokat pedig a farkasok levadásszák, de most csitt, csitt belső hangok, egészen másért vannak itt mindannyian.

bossy meeting

To: Elijah




Morran valamit, amit köszönésnek is lehet értelmezni és a ruhái felé veszi az irányt, sietség nélkül beléjük bújik. A kocsikáztatás után sokat már nem koszolhat rajtuk, izzadt csomagtartómocsok helyett egy kis vér és sár még javítja is az állapotokat a maga módján.
- Nem akarok lemaradni semmiről - hárítja el a zuhanyos ajánlatot, hát mondja a szemébe bárki, hogy büdös, tegnap óta nem evett semmit, ennek megfelelően egy kissé harapósabb, mint lenni szokott. De a raktár falaiba ivódott szenvedés avas vérszagánál semmi sem bűzlik jobban.
Az övét csatolva lépked oda a férfihez, éppen csak felnéz a sistergő hangra. A fémtől égő hús szaga undorfintor ráncait húzza az orra köré, máskülönben szenvtelenséget mutat. A természet is kegyetlen az övéivel, a vérfarkasok sem feltétlenül kíméletesek egymással, nem csak ember az embernek farkasa. Mégis az ezüsttel keveredő vér bűze egészen más kategóriába esik, csendesen morog, mintha helytelenítené az eljárást, de a szavai másra fókuszálnak. Még fel is nevet.
- Nincs bankszámlám, máshogy ügyelek az értékeimre - gyorsan túlad rajtuk, nyilvánvaló, sajnos van elég tartozása ahhoz, hogy ez a pénz ne sokáig vonzza az ő nyakára az enyveskezű tolvajokat, biccent a köszönömre, a férfinek igazán jó iskolái voltak. Sokkal jobbak, mint az övéi, hogy a fenében kötött ki itt? Az egész fizetségbe bele se tud gondolni, nem is áll neki számolni a kötegeket, egyszerűen körüljárja az elé tett táskát, megszaglássza, mintha ezzel kideríthetné hogy valódi dollárok vannak-e benne, aztán a lét lába közé fogja és lehajol megkötni a bakancsát mellette. Ennyi időre veszi le a szemét a jelenetről, a víztoccsanás nedves hangja, a betonon felé csörgedező vér és olajfoltos kis patak útjából félrelép a csomagjával együtt, amit már most úgy dédelget, mintha eljött volna a karácsony, óvva emeli, akárha a bankókat üvegpapírra nyomtatták volna.
- Milyen szánalmas - sóhajt fel csendesen, ahogy megérzi a nedves félelmet a levegőben undor bukfencezik a gyomrában. A másik farkas az eszmélés pillanataiban úgy néz a gyarló, puha emberi lényre, mintha az lenne a földön a leghatalmasabb, ami akkor is visszatetsző, ha éppenséggel az ő élete felett korlátlan hatalommal bír. Szánalmas, hogy képtelen egy pillanatra sem a vadállatok méltóságát magára ölteni, de mondjuk nem kellene meglepődnie. Ismeri Donnyt, meg az összes hozzá hasonló korcs alakot, aki szégyen a vérfarkas fajta vele együtt, de most mégis a szemtanúja lesz annak megint, milyen nagyon elbaszott a világuk. Inkább a férfi felé fordítja a pillantását, hidegen nézi a kenetteljes örömét, az első hangjait a fájdalom kórusművének, amiben úgy beszél a férfival, mint egy gyerekkel. Megalázás és megsemmisítés. Egy kicsit perverz.