bossy meeting

To: Elijah




Egy lüktető, lila monokli mögött kitisztulnak a gondolatok. 36 óra kocsival az út Washingtontól Las Vegasig. Repülővel kényelmesebb lett volna, de tanulságul kellett, hogy szolgáljon az egész, már akkor nyilvánvaló volt, amikor a nevadai akcentusos köcsögök kirángatták a bérelt motelszobából ahol a közelítő testőrmunkára készítette fel magát. Álcázott bérgyilkosság, de mégis mekkora blama lesz, hogyha őt nyírják ki mielőtt megszerezhetné a pénzt, hogy ne nyírja ki az a másik banda?
Ilyen gondolatoktól terhelten néha hisztérikusan veregette a fejét a csomagtartó padlójába. Küzdött keményen, de vérfarkasfogásra, sőt, szállításra érkezett a küldöttség. Szoros nyakörvet kapott és megmutatták neki azt a trükkös távkapcsolós szerkezetet, amivel mocorgás esetén hidraulikus bizgentyűk nagy erővel ezüstözött rudakat döfnek keresztül a csomagtartó belterében, felnyársalva mindent, ami ott van. Tehát az ő testét. Úgyhogy nem mocorgott nagyon. A pisiszünetekben kipróbálta a sokkoló hatását, meg nem szökött így, teljes létszámmal felsorakozott abban az alagsori parkolóban, ahol végül azon bűzösen, rossz szagúan, mosatlanul, izzadtságtól nyirkosan, összebilincselt kézzel kiülhetett a csomagtartó szélére. Rövid láncot kapott, amit a kipufogó felett rögzítette, zsákot a fejére, meg az intelmet arról, hogy várjon.
Hát akkor várt. A szemeinek nem sok hasznát vette, az orrát a saját szaga abajgatta, de a visszhangos falak között is nyilvánvaló volt, hogy mikor nyílik végre ki az ajtó. Addig sem volt egyedül, az őrének unott szívdobogása arra utalt, hogy ez a bevett várakozási protokoll, hát nem idegeskedett ő se nagyon. Kicsiket mozgott elzsibbadt tagjait ellazítandó, farkaséhes düh korog a hasában, szomjúság tolul a szájára amikor végre új hangokat, szagokat érez és az őre is megmozdul. Valami történik.
- Kurvára sok felesleges sallang lett volna eddig elhozni azért, hogy aztán vakon agyonlőjjön valaki, szóval plíz, hagyjuk már ezt a zsákos hülyeskedést és mondja meg valaki, hogy mit akar mivel tegyem jóvá a mit is? - mordul fel a türelmét végleg elvesztve. Volt ideje elgondolkodni, sejti, hogy a nagyobb munka reményében visszadobott farkasvadászatok miatt szorul a hurok most a torkán, de bizonyosságot kapni csak eztán fog.

bossy meeting

To: Elijah




Fenevad módján morog, mert őt aztán senki se siettesse, még a kikent-kifent angol se, aki úgy fénylik itt a drága cuccaiban, mint aranykarátos drágakő a trágyakupacon. Persze azért iparkodik, de nem azért, mert azt mondták neki, hanem mert minek húzza az időt, nem fog rá várni senki se. A vidám kis kínzásgőzös elindult, ezüstfüstöt pöfékelve szalad a síneken, ő meg lohol utána, hogy le ne maradjon a fejleményekről.
- Nem ketyeg, szóval minden rendben - nem mintha bizalmatlan volna, csak egy kicsit túlságosan óvatos, sanda pillantást vet a mosolygós férfire, amolyan ne vigyorogjon rá, ez már az ő táskája, a szemét levegye róla és amúgy is. Túlságosan pattanásig feszültek az idegei, de annyira még nem bolond, hogy szóban is méltatlankodjon, meg hát egy része még mindig nem hiszi el, hogy ennyi pénzzel csak úgy szélnek eresztik, hogy menjen isten hírével és még csak nagyobbat szopni sem kell érte. Már nem szó szerint, hanem általánosságban. Nem az ő világa az, ahol a fáradozásokért méltó bérezés jár, szóval keresi, hogy hol a hiba, pedig úgy néz ki, hogy nem neki lesz rossz napja ezen a szép, verőfényes hajnalon ami a tegnapi eső után vigasztalja a várost, nem mintha a koszos raktár redvás falai közé egy, akár egyetlen egy kamikaze hajlamú napsugaracska is betévedne, hogy Donny gyorsan borússá váló homlokára némi derűt csaljon.
- Csóri - módosítja a korábbi álláspontját egy morranással, ahogy bekerül a képbe, de hát igaz ami igaz, rá nézve ciki a másik. Nem azért, mert lopott ugyan már, mind teszik, de hogy olyantól lopott aki utána ide tudja rángatni őt... na az már mutatvány. Számíthatott volna rá. Hát nem érezte, hogy a lófejű bácsi klinikai eset? Pedig messziről szaglik a bőrébe dörzsölt finom kölni alól.
- Sajnos igaz, és a legtöbb ember ettől bűzlik - merőn rábámul a rápillantó férfire, nem ment túl közel, de azért így is elég közel van ahhoz, hogy mindkettőjük minden légvételét hallja, a teljesen nyugodt Heathent és a zaklatott Donnyt, aki ránéz, de miért néz rá? Felemeli a szemöldökét, talán tőle inkább senki ne várjon bajtársias együttérzést, főleg ne egy kokainfüggő farkas, aki biztos nem véletlenül lopott éppen ilyen cuccot. Majd egy másik életben együttérez az igaz fenyegetések hallatán hiperventillálva a láncainak ugró vérfarkassal, de nem ebben. Most csak lesi, hogy a férfi mikor unja meg azt, hogy játszadozik a rokonnal, mint azok a bizonyos macskák azokkal a bizonyos egerekkel, amik egyáltalán nem hasonlítanak rájuk, de költészet az egész világ, főleg itt, a lepukkant raktárban, a láncos szék ölelésében, a büszke brávók baráti körében.