- Szikét! - a hangom keményen csendült a sürgősségi osztáy káoszának kakofóniájában. Az ágyon előttem egy tündér feküdt, a szemei hátrafordultak ahogy levegő után kapkodott.
A szike hűvössége jól ismert barátként simult az ujjaim közé, és egy apró bemetszést mentettem a fiatal nő nyakán. A tüdeje egyből megtelt levegővel én pedig gyakorlott mozdulattal toltam le a csövet a légcsövébe.
Amint rögzítettük már át is adtam a nővérnek.
Nem foglalkozom a hozzátartozókkal vagy a betegekkel. Amint megoldottam a bajukat unalmassá válnak, egyszerűvé, és érdektelenné.
Utána már vége a rejtvénynek amit annyira szeretek, utána már csak várni kell hogy meggyógyuljanak a sebek, hassanak a gyógyszerek, működjön a gyógytorna és viszlát. Onnan már senki nem igazán érdekes. Hazamennek és efeejtem őket, ők pedig engem. Nem vagyok kíváncsi sem a hálálkodásukra, sem a sirámaikra.
Csak azért vagyok itt hogy megmentsem őket, semmi másért.
Lehúztam a kezemrő a véres gumikesztyűt és egy jó irányzott dobással a legközelebbi szemetesbe hajítottam. Már mentem is a nővérpulthoz, ahol egy ismerős alak álldogált.
Az arcomra akaratlanul is gunyoros mosoly költözött ahogy mellé léptem.
- Dr. Ravalee, már azt hittem be sem fárad - jegyeztem meg lerakva a beteg kartonját a pultra és kihalásztam egy másikat miközben a látszólag rosszkedvű elfre pillantottam.
- Mit akar Moore? - szúrja oda nekem. A szemei fáradtak, az arca gyűrött és ugyanazt viseli amit tegnap is. Vajon hol járhatott? Csak ne bepasizott?
Furcsa érzés jelent meg a mellkasomban ahogy erre gondoltam. Ha szerelmes lesz és undorítóan boldog, hogy a fenében fogom piszkálni? Hogy dobom fel unalmas napjaim.
- Nem akarom feltartani véletenül sem azzal hogy igazából gyógyítok, nem kézrátétellel, kérem ne is foglalkozzon velem - vetek rá egy ellenállhatatlan vigyort és felkapom a következő kartont. Égési sérült, a hármas műtőben.
- Szarul fest, Ravalee. Inkább igyon egy kávét mielőtt a betegek közé megy - paskoltam meg a vállát és suhantam is a lifthez a műtők felé.
- Magának infúzión kéne bekötni Moore, de az se segítene! - hallottam a replikáját a hátam mögül mire nem tudtam nem elmosolyodni. Megálltam és megfordultam a liftben.
Még pont elkaptam a doktornő dühös, ingerült pillantását, a szemei az enyémekbe fúródtak. Nem tudtam nem elmosoyodni. Ismét csak belemásztam a fejébe. A bőre alá.
De... mi lesz velem ha tényleg talál magának valamit?
A liftajtó lassan becsukódott és Rihannon eltűnt előlem. Én pedig visszatértem ahhoz amihez értek.
Az életmentéshez.
Kezdőlap 
írta: 
Jól képzett és ügyes orvos vagyok. A munkám az életem ezért olyan szenvedéllyel is csinálom mint bármit ami egy kicsit is fontos nekem. És jól csinálom amit csinálok, bárki bármit mondjon. A magánéletemben is kifejezetten sikeres vagyok bár állandó partnerem nincs, a nők nagyrészét le lehet venni a lábáról néhány okos mondattal és egy vaskos... pénztárcával. Ezért unok hamar rájuk.
Sokan egy arrogáns seggfejnek tartanak. Valahol még meg is értem, hisz nem tudja mindenki efogadni hogy igenis vannak akik jobbak másoknál. Vannak akik nem kedvelnek de nem is célom hogy mindenkivel megszerettessem magam. Ami a szívemen az a számon és ezt sokan bunkóságként könyvelik el. Le vannak szarva.
Az arcom sokáig égett attó a bizonyos jól megérdemelt atyai pofontól. A látásom homályos volt a könnyektől de mereven bámultam az íztelen levest magam előtt. Rég kihűlt, zsíros volt és semmi íze nem volt mégis kitartóan ettük mindannyian. Az apámnak be sem állt a szája, szidta az anyámat rendületlenül aki némán, megroskadt vállal hallgatta a szidalmak sorozatát.
Őszintén csodálkozom rajta, hogy még egy hozzátartozó sem próbált meg téged izomból lefejelni. Jó orvos vagy, ahhoz kétség sem fér, de valahogy ez elnyomott minden mást. Talán sebzett szívedet véded így? Mert nem hiszem el, hogy valahol, a szíved legmélyén ne érdékelne a pácienseid további sorsa. Nem léptél volna orvosi pályára, vagy ha igen, nem a sürgősségin húznád az igát, ha csak a pénz, és a hírnév érdekelt volna. Tiszteletre méltó pályát választottál, csak a hozzáállásodon kéne egy picit csiszolni. Értem én, hogy könnyebb ha nem kötődsz, ha csak addig érdeklődsz irántuk, ameddig megoldásra váró rejtvényt látsz bennük, de egyszer valaki tényleg le fog keverni neked egy jobbegyenest a váróban. Vagy majd jön az a beteg, aki megtöri a jeget,és az nagyobb pofon lesz, mint egy tényleges jobbhorog.
