- Szikét! - a hangom keményen csendült a sürgősségi osztáy káoszának kakofóniájában. Az ágyon előttem egy tündér feküdt, a szemei hátrafordultak ahogy levegő után kapkodott.
A szike hűvössége jól ismert barátként simult az ujjaim közé, és egy apró bemetszést mentettem a fiatal nő nyakán. A tüdeje egyből megtelt levegővel én pedig gyakorlott mozdulattal toltam le a csövet a légcsövébe.
Amint rögzítettük már át is adtam a nővérnek.
Nem foglalkozom a hozzátartozókkal vagy a betegekkel. Amint megoldottam a bajukat unalmassá válnak, egyszerűvé, és érdektelenné.
Utána már vége a rejtvénynek amit annyira szeretek, utána már csak várni kell hogy meggyógyuljanak a sebek, hassanak a gyógyszerek, működjön a gyógytorna és viszlát. Onnan már senki nem igazán érdekes. Hazamennek és efeejtem őket, ők pedig engem. Nem vagyok kíváncsi sem a hálálkodásukra, sem a sirámaikra.
Csak azért vagyok itt hogy megmentsem őket, semmi másért.
Lehúztam a kezemrő a véres gumikesztyűt és egy jó irányzott dobással a legközelebbi szemetesbe hajítottam. Már mentem is a nővérpulthoz, ahol egy ismerős alak álldogált.
Az arcomra akaratlanul is gunyoros mosoly költözött ahogy mellé léptem.
- Dr. Ravalee, már azt hittem be sem fárad - jegyeztem meg lerakva a beteg kartonját a pultra és kihalásztam egy másikat miközben a látszólag rosszkedvű elfre pillantottam.
- Mit akar Moore? - szúrja oda nekem. A szemei fáradtak, az arca gyűrött és ugyanazt viseli amit tegnap is. Vajon hol járhatott? Csak ne bepasizott?
Furcsa érzés jelent meg a mellkasomban ahogy erre gondoltam. Ha szerelmes lesz és undorítóan boldog, hogy a fenében fogom piszkálni? Hogy dobom fel unalmas napjaim.
- Nem akarom feltartani véletenül sem azzal hogy igazából gyógyítok, nem kézrátétellel, kérem ne is foglalkozzon velem - vetek rá egy ellenállhatatlan vigyort és felkapom a következő kartont. Égési sérült, a hármas műtőben.
- Szarul fest, Ravalee. Inkább igyon egy kávét mielőtt a betegek közé megy - paskoltam meg a vállát és suhantam is a lifthez a műtők felé.
- Magának infúzión kéne bekötni Moore, de az se segítene! - hallottam a replikáját a hátam mögül mire nem tudtam nem elmosolyodni. Megálltam és megfordultam a liftben.
Még pont elkaptam a doktornő dühös, ingerült pillantását, a szemei az enyémekbe fúródtak. Nem tudtam nem elmosoyodni. Ismét csak belemásztam a fejébe. A bőre alá.
De... mi lesz velem ha tényleg talál magának valamit?
A liftajtó lassan becsukódott és Rihannon eltűnt előlem. Én pedig visszatértem ahhoz amihez értek.
Az életmentéshez.