That, my dear |
is what makes a character interesting, their secrets.
|
Here we are kings and queens of the world | Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég Nincs A legtöbb felhasználó (73 fő) Csüt. Szept. 19, 2024 11:46 pm-kor volt itt. |
| | | |
---|
Szomb. Dec. 05, 2020 11:12 am |
Tybald de Lawall Leadership to me means duty, honor, country. It means character, and it means listening from time to time. Születési hely és idő FLO Savannah, 1945. szeptember 9. Varázserő Erős szirén hang Szirén Arisztokrata George Clooney Erösségek Intelligens vagyok, nyugodt, megfontolt, és mindig is tudtam, mi a kötelességem. Ez elég nagy erősség egy trónörökös és egy király esetében. Ezen kívül tökéletes érzékkel használom a szirénhangom, amikor a helyzet megköveteli. Jól sejted, az a fajta vagyok, aki időnként hajlamos elég szabadon értelmezni a szabályokat, de sosem lépi túl a határokat. Gyengeségek Belefáradtam, hogy mindig önmagam komoly, vagy éppen udvariasan mosolygó mása legyek. Szabadságra vágyom ennyi év után, de talán pont ez lesz a vesztem? Ki tudja. Család Van egy gyönyörű feleségem, és két szép fiam. Mi vagyunk a tökéletes család. Papíron. Ezt írtam volna úgy húsz évvel ezelőtt, de mára már ez sem állja meg a helyét. Az elsőszülöttünkben, Caelanben sok szempontból magamat látom viszont. Szinte minden körülmények között tudja a kötelességét, intelligens, ravasz, és tökéletes lenne az uralkodói pozícióra, ha képes lenne elsajátítani némi empátiát. Szép dolog a racionális logika, de az ész olykor túl kevés, hogy a megfelelő döntéseket hozzuk meg. Ezt a saját bőrömön tanultam meg. A másodszülöttünk, Dante, sokszor kapta már meg a család fekete báránya címet. Nyilván nem véletlenül. A botrányai, az életmódja olyan távol áll mindentől, amit hercegként elvárnánk tőle, amilyen távol csak lehet. Folyton feszegeti a határokat, és velem ellentétben neki sosem okozott problémát át is lépni őket. Fejtegethetnénk, hol ment félre a nevelése, de az igazat megvallva fogalmam sincs. Egyik gyermekemre sem jutott annyi időm, hogy lássam őket felnőni. Danténál is csak a szakaszokat láttam, és a pontot, amikor már későnek tűnt megfogni és visszahúzni. Talán az én hibám, hogy nem igyekeztem jobban. Talán mindannyian hibáztunk. Hannalise is. Az én gyönyörű feleségem. Még mindig az. Hiába jártak el felettünk az évek, az eljegesedett viszonyunk ellenére még mindig látom benne azt a szépséget, ami anno megfogott benne. Mindez azonban nem több már egy antik dísztárgynál, amit szívesen csodál az ember egy vitrinbe zárva, hogy ha ránéz, tudja, megérte mindaz, amin eddig keresztülvergődött, hogy tudja, valaha volt értelme. Mert talán félek, hogy enélkül nem marad semmi. Ki merne ennyi idősen nekiállni felfejteni az élete szőttesét, hogy megtalálja azt a pontot, ahol minden elkezdett szétcsúszni? Én tökéletesen tudom, hol volt az a pont. Abban a vásári forgatagban, amikor egy fiatal suhanctól új életet kaptam. Silas olyan rövid idő alatt olyan közel került hozzám, amit talán sosem szabadott volna engednem. Apámnak legalábbis mindig ez volt a véleménye. Én csak azt tudom, hogy nem csak a tanácsadóm lett az évek alatt, de a legjobb barátom, a testvérem, valaki, aki minden körülmények között ott volt mellettem, és tudom, hogy akár az életét is feláldozná értem. Mégsem kérném soha ilyesmire. Ahhoz túl fontos számomra. Messze túl fontos. Torteneted - Elfáradtam, Silas - jegyzem meg egy nehézkes sóhaj kíséretében, miután megtorpanok a fel-alá járkálásban. Már ez sem képes csillapítani az egymást kergető gondolataim suttogását. - Ideje lenne átadnom a koronát valakinek, aki jobban bírja még a súlyát - emelem Silasra a tekintetem, aki a konyakos poharat forgatva az ujjai között viszonozza a pillantásomat. - Te jó király lennél.Valóban így gondolom. Olyan régóta van már mellettem, tanácsadóként is szinte sosem volt szükségem rá, hogy bármiben megkérdőjelezzem, vagy lényeges kérdésekben szembe menjek a tanácsaival. De azt is tudom, hogy önzőség lenne ilyesmire kérnem, mert távol áll tőle mindaz, ami a valódi hatalommal és az uralkodó pozíciójával jár. - De idővel Caelan is az lenne. Ha valaki meg tudná mutatni neki végre, hogy nem mindig az ész érvei a legcélravezetőbbek, képes lenne olyan döntéseket hozni, amik a népünk érdekeit szolgálják. Ha pedig képes lenne lejjebb adni az arroganciájából, még talán kedvelnék is - folytatom végül elfordítva róla a tekintetemet, és a lépteim is újra surrogni kezdenek a drága szőnyegen. - Beszélhetnél a fejével.Tudom, sokan gondolják Caelanről, hogy túl fiatal még az uralkodáshoz, de én harmincegy voltam, amikor megkoronáztak. Valószínűleg sokan engem sem tartottak alkalmasnak a trónra, de amúgysem kérdezték soha, akarok-e király lenni. Trónörökösnek születtem, az uralkodásom évei alatt pedig minden kétkedőmnek befogtam a száját, és nem erőszakkal, hanem azzal, hogy megmutattam, tévedtek. Nem önteltség azt mondanom, hogy jó király voltam mindeddig, és kevesen állítanák az ellenkezőjét. - Hannával ne foglalkozz, vele majd én foglalkozom, Silas - felelem a tiltakozására. Tudom, hogy Hannalise még mindig úgy tekint Caelanre, mintha amaz megragadt volna a kamaszkora elején, és még mindig pártyolgatni kellene. Silas nevetése ismét felé tereli a figyelmemet. Rég hallottam már őszintén nevetni, pedig mindig is szerettem hallgatni. Valahogy mellette sokkal könnyebb volt elfelejteni az uralkodás nyűgjét-baját, a sokszor éjszakába nyúló beszélgetéseink legalább egy kicsi terhet levettek a vállaimról. Vajon az én részemről felségárulás azt gondolni, hogy előbb kockáztattam volna, hogy a saját feleségemet veszítsem el, mint hogy a legjobb barátomat? - Egyáltalán nem felségárulás, ha én kérem tőled, hiszen tudok róla. Én nem akarok már király lenni, ki más lehetne még alkalmas? Dante biztosan nem, ebben azt hiszem, egyetértünk. A többi oldalági leszármazott pedig nem kapott olyan neveltetést, hogy elbírjon a királyság vezetésével, és nincs türelmem újabb tíz évet kínlódni, mire kinevelünk valakit a helyemre.Talán nem méltóak a szavaim egy uralkodóhoz, de így, hogy már semmi nincs, amiben örömömet lelném a jelenlegi pozíciómban, így, hogy a házasságom minden igyekezetem ellenére darabokban hever, így, hogy a gyerekeim - és talán a feleségem is - pont azért kerültek fényévekre tőlem, mert túl jó király voltam. A kötelesség mindenek felett. Mindig hű voltam a népemhez, Annalise-hez, az uralkodói pozíciómhoz, csak egy valakihez nem voltam hű soha: önmagamhoz. Arra pedig most kezdtem rájönni, hogy túl rövid az élet ahhoz, hogy ne éljek legalább egy kicsit önmagamként. Mielőtt válaszolhatnék Silas hozzáfűzött gondolataira, Hannalise lép be az irodám ajtaján. A megjelenése tökéletes és elegáns, mint mindig, az amúgyis hűvös viselkedése pedig egyenesen fagyosba csap át, amikor megpillantja Silast. Tudom, hogy soha nem kedvelte, a Tengerre, hogy ne tudnám, hiszen megannyiszor vesztünk össze Silas miatt. De jó ideje már ennyi szót, ennyi érzelmet sem érzi érdemesnek pazarolni sem rám, sem a tanácsadómra. - Hannalise - állok meg előtte, elterelve a figyelmét egy pillanatra Silasról, de épp csak egy futó pillantásra méltat, mielőtt ismét Silas felé fordulna. - Indulnunk kell, a tanács nem fog örökké várni - a hangja ridegen, parancsolón csattan, én pedig rezignált nyugalommal figyelem, ahogy elindulnak kifelé az irodámból, és becsukódik mögöttük az ajtó. Magamra maradok a gondolataimmal, miközben a kis bárszekrényhez lépek, hogy az egyik kristálydekanterből töltsek magamnak egy pohár gint. Az első korty kellemesen éget, a második már könnyebben csúszik, miközben helyet foglalok a kényelmes bőrfotelben, ami még mindig őrzi Silas testének melegét. Szabad kezem a karfára simítom, és hátradöntöm a fejem, úgy figyelem a gyönyörű faragásokkal és intarziával díszített fa borítást a falakon, az ízléses aranyozott festést a plafonon. Azon elmélkedem, minek kellene történnie ahhoz, hogy a világ végre kifordulhasson körülöttem a sarkaiból, én pedig kiszabadulhassak végre ebből a börtönből, amiben születésem óta minden napomat töltöttem. |
|
|
Szomb. Dec. 05, 2020 5:34 pm | Üdv köztünk Tybald! To be a king and wear a crown is a thing more glorious to them that see it than it is pleasant to them that bear it. Királynak lenni nem könnyű, ezt kijelenthetjük. Soha, egy percig sem csak magadért gondolsz, hanem az egész népedért, mindenkiért, akiért te tartozol felelősséggel. Néped az első, és mindennél fontosabb, és te nagyon is jól csinálod. Nagyapám látott már nem egy királyt népetek élén, ám kétségtelen, hogy téged nagyon kedvel, talán még jobban is, Nem csodálom, hiszen ő látja, hogy milyen rátermett, és bölcs király vagy. A néped békében él, és szeret téged, te pedig úgy ragogysz az élükö, akár a legfényesebb csillag. Mégis megértem, hogy elfáradtál. Oly régen cipeled már a korona súlyát, hogy többen már belerokkantak volna. Arról nem is beszélve, hogy miközben arra koncentráltál, hogy jól kormányozd azokat, akik számítanak rád, hogy közben széthullott a magánéleted. Két fiad és feleséged messze kerültek tőled, és megértem, hogy ez fáj. Akkor is, ha Silas hűségesen melleted áll, mindenben. Jó, hogy rá számíthatsz, nélküle talán már feladtad volna. Két fiad számára még van remény, velük még megtalálhatod a közös pontot, feleséged azonban már keményebb dió. Mindenesetre én szurkolok neked, hogy sikerüljön kicsit végre magadért is élj. Nem tartalak fel tovább, ezer és egy tanácsügy vár megvitatásra. Ne feledd lefoglalni sármos arcodat, és menj, két fiad már nagyon vár rád. A Tanácsban találkozunk! Üdvözöl: Florian |
| ArisztokrataPlay by : Timothée Chalamet
Join date : 2020. Sep. 17.
Hozzászólások száma : 147
| |
Similar topics | |
|
|
Engedélyek ebben a fórumban: | Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
| |
| |
| |