Callista Draco

Vas. Nov. 29, 2020 3:48 pm

Callista Draco

You may delay, but time will not.

Becenév

Cally, Anya

Foglalkozás

Védőügyvéd

Születési hely és idő

i.u 619 Írország

Családi állapot

Özvegy

Beállítottság

hetero

Varázserő

...

Vámpír

Arisztokrata

Catherine Zeta-Jones

Erösségek

Célorientáltsága miatt, mit a fejébe vesz, amit kitűz maga elé, azt véghez is viszi. Talán ezért is olyan jó abban a szakmában, amit nem is olyan rég választott. Mert ha ő eltökéli, hogy valakit kihúz a bajból, akkor az úgy is lesz.
Alaposan megtervez mindent, nála semmilyen apró részlet nem tud elsiklani a szeme előtt.
Lelkiismeretesen végzi a munkáját, neveli a gyerekeit. Igaz, ez utóbbiban azért mégiscsak van némi kivetnivaló, hisz mióta a férje meghalt, igencsak begubózott. Mintha már nem is szeretné a gyerekeit, pedig ők mindennél fontosabbak számára.
Lojális a családjához, az apjához. Mert számára a családnál nincs fontosabb kötelék. Még ha a szeretetét feléjük nem is tudja már olyan jól kifejezni.
Igazságosnak is mondható, még ha a munkájában ez nem is mindig kedvező. De egyszerűen nem bírja elviselni, ha valakivel, valamivel igazságtalanul bánnak.

Gyengeségek

Depresszív gondolatokkal küzd mar pár száz éve. Igaz, azóta valamelyest javult a helyzet, de még a mai napig sem képes elfelejteni az egykori férjét, még a mai napig is csak magát okolja, amiért a szerelme, a gyerekei apja meghalt.
Ridegség arad belőle, ami azóta csak rosszabb lett. A gyerekei talán ehhez mar hozzá is szoktak. Hisz hiába próbál ismét nyitni feléjük, ez így, ennyi év után már nagyon nehéz neki.
Alkalom adtán hirtelen haragú, főleg mikor valami nem úgy alakul, ahogy eltervezte. Vagy mikor a gyerekei valami eszméletlen hülyeséget csinálnak.
Céltalanná vált, mióta a férjét nem sikerült átváltoztatni. Azóta szinte csak úgy tengődik. Persze azert a gyerekei miatt próbál még élni, úgy tenni, mintha minden menne tovább, ahogy eddig, de számára az élet megállt anno, 1703-ban.
Olykor igencsak őszinte. Ami nem is lenne baj, csakhogy néha már-már túlzottan is. Ezzel pedig előfordul, hogy felbőszíti azokat, akik beszélgetést kezdeményeznek vele. De ő akkor is kimondja, amire gondol, még ha az bántó is.

Család

Szülők: Ma már csak az apjuk, Tiberius él. A kapcsolatuk viszont az anyjuk halála óta nem nevezhető felhőtlennek. Mintha kicsit eltávolodtak egymástól, annak ellenére is, hogy ugyanott laknak.
Testvérek: Három testvére van, de közülük csupán csak a legidősebben, Orionnal tartja a kapcsolatot rendszeresen. Persze az anyjuk halála mindhármukat nagyon megviselte, és ma már ha akarják sem tudnának olyanok lenni, mint anno. De Aphrodite-vel és Benedictus-szal, na meg az ő családjaikkal még annyira sem tartja a kapcsolatot, mint a legidősebb bátyjával. Pedig régen szinte elválaszthatatlanok voltak - igaz, Benny már akkoriban is eléggé elszakadt tőlük - de manapság, mintha már nem is vérrokonok lennének.
Gyerekek: Egykori férjével három gyereket hoztak a világra. Közülük Dahlia és Dimitri még ismerték az apjukat, még látták azt a Callista-t, aki volt, még mielőtt Aleister meghalt volna. Florian viszont csak pár nappal az apja halála után született meg. Akkorra viszont Cally már szinte teljesen bezárta a szívét mindenki előtt. Pedig szereti a gyerekeit, és tudja, hogy ők is viszont szeretik az anyjukat, csak még nem képes arra, hogy ismét megnyíljon feléjük. Ez alól talán csak Florian a kivétel. Igaz, őt is gyakran rövid pórázon fogta, és szigorú volt vele szemben is, de koránt sem annyira, mint a másik két testvérével szemben. Őt sokkal jobban elkényeztette, mint Dimitri-t és Dahlia-t.

Torteneted

"- Aleister... Ugye tudod, hogy még ember vagy...?
- Igen...?
- És jobban kéne vigyáznod magadra...
- De tudom, hogy te itt leszel, és megfogsz, ha megint leesnék...
- És ha nem lettem volna itt? Az összes gyerekünknek ismernie kéne az apját...
- És ismerni is fog mind a három lurkó. Még ez a legkisebb is itt..."

Callista Draco szinte ki sem látszik az íróasztalán tornyosuló papíroktól. A kezében viszont csak egy ügy lapjait szorongatja. Talán már öt perce, hogy szinte csak meredten bámul maga elé, és nem halad semerre De erről nem tehet. Az emlékei a régmúltról, amikor még minden rendben volt, gyakran visszatérnek. Elég csak egy apró dolog hozzá, hogy máris elrévedjen, és visszatérjen a múltjába. Most például ennek a lovardának, pontosabban annak a tulajdonosának a sikkasztási ügye terelte el a gondolatait a régmúltba, ahol még minden jó volt. Ahol még ő is boldog volt a férje, és a gyerekei mellett. Pedig már több, mint háromszáz év eltelt azóta. Az ember azt hihetné, hogy ennyi idő alatt egy vámpír túl teszi magát az ilyeneken. Hogy szinte már el is felejti, mi történt pár száz éve. De nem. Callista képtelen elfelejteni. És képtelen úgy tenni, mintha nem az a személy halt volna meg, akit mindennél jobban szeretett. És aki ezzel magával vitt egy darabot is Callista Draco-ból.

"- Callista, elég legyen... Meghalt...
- Nem... Nem halt meg...
- Akkor ezt minek neveznéd?
- Aleister nem halt meg... Erős... Ki fogja bírni...
- Cally...
- Ezt... Nem... Fogadom el... Nem halt meg... nem lehet..."

Talán már tíz perc is eltelt azóta, hogy a kezébe vette azt a lapot. És csak most, egy nagyobb sóhaj kíséretében löki félre azt, és dől hátra a székében. Pedig ő is tudja, hogy jobban tenné, ha végre elfelejtené. Ha nem gondolna minden egyes nap rá. Ha a hiánya nem változtatná meg olyannyira azt, aki egykor volt. De most már talán nem is lesz képes visszatérni a régi életéhez. Hisz azóta túl sok idő eltelt. Ő is, és a világ is változott. Talán csak tovább kéne lépnie. Találni valaki mást, aki mellett ismét boldog lehet. És akit a családja is elfogad. De az nem olyan egyszerű. Ez neki már nem megy olyan könnyen, mint akkoriban. Na meg... A gyerekei apját nem olyan könnyű elfelejteni. Az nem megy csak így, parancsra.
A telefonja csörgése viszont kiszakítja az emlékei fogságából, hamar visszatér a jelenbe.
- Callista Draco...
- Callista... Lenne egy új ügyünk számodra...

"- Cally... Fiad született...
- Vidd innen... Látni sem akarom.
- De hát... Ő a te... a ti fiatok... Csak egy pillantást vess rá... Olyan...
- Olyan pici... És törékeny... Mintha nem is az én fiam lenne...
- Pedig a tied... Csak épp az apjára ütött... Ő is ember..."

- Victor Saintclair? Callist Draco vagyok, az ügyvédje... - pillant le a férfire ahogy belép a kihallgatóterembe. A férfi még oda is van bilincselve az asztalhoz, hogy egész biztos ne tudjon semmi meggondolatlant tenni. Cally pedig csak ledobja elé az iratokat, amiket az érkezésekor a kezébe nyomtak, és amiket épp csak átfutott, mielőtt szembe találhatta volna magát az ügyfelével.
- Úgy hallottam, nem valami beszédes, mióta behozták... De nekem muszáj lesz elmondania mindent... - ül is le közben vele szemben, tekintetét pedig egy pillanatra sem veszi le a férfiról. Ő viszont szinte meredten, egészen komoran pillant vissza a nőre. Mintha csak farkaszszemet akarna vele nézni. Még csak egy pisszenés sem hagyja el a száját, a terem pedig egy pár percig néma csendbe burkolódzik, amit végül a vámpír tör meg.
- Szóval ezt játszuk? Tudja... Ez még a gyerekeimnek sem szokott bevállni... Pedig ők már mióta prübálkoznak ezzel... - mosolyodik is el egy pillanatra, de aztán az arcára ismét komolyság ül ki, ahogy felnyitja a dokumentumot, s a benne található képeket a férfi elé tolja.
- Nézze csak meg. Ez a maga családja, ugye? Az eddigi bizonyírékok szerint ezt maga tette... Én viszont azért vagyok itt, hogy maga ne kerüljön börtönbe többszörös gyilkosság vádjával.... De nem tudok segíteni, ha továbbra is néma marad... Mr Saintclair... Hagyja, hogy segítsek...
A némaság pedig ismét beteríti őket, az egész kihallgatótermet. Ez mégsem lesz olyan egyszerű, mint amilyennek elsőre gondolta.

Pént. Dec. 04, 2020 10:52 pm

Üdv köztünk Callista!

To describe my mother would be to write about a hurricane in its perfect power. Or the climbing, falling colors of a rainbow.

Drága Anya!
Annyi mindent akarok neked mondani, és hirtelen azt se tudom, hol kezdjem. Először is: köszönöm. Köszönöm, hogy életet adtál nekem, és két testvéremnek, köszönöm neked a szeretetet, ami körülvett minket, köszönöm neked az átvirrasztott órákat, a csendben elejtett könnycseppeket. Köszönöm neked, hogy Te, te vagy, hogy vagy nekünk, hogy védesz minket, vigyázol ránk, és mindig támaszt nyújtasz nekünk. Hogy nem adtad fel Apa halála után, nem dobtál el minket, hanem nekünk éltél, hogy teljes és egészséges életünk lehessen. A világmindenség is összeomolhatott volna, te akkor is óvtál volna bennünket. El sem tudom mondani, milyen nagyon szeretlek.
Másodszor pedig, sajnálom. Sajnálom, hogy nem vagyok jobb fiad, hogy néha távolságtartó és hálátlan vagyok. Sajnálom, hogy ennyi év után is titkaim vannak előtted, hogy nem engedlek be az életembe teljes mértékben. Sajnálom, ami még előttünk áll, előre is...hidd el, én nagyon igyekszem jó lenni. Igazán.Bármit is teszek, teszünk, ne feledd, hogy szeretünk. Nem akarunk neked direkt csalódást okozni.
Sok mindent akarok még mondani, de megtartom a játéktérre. Menj, foglald le gyönyörű arcodat, és a téged megillető helyet a Draco családban. Dahliával már nagyon várunk! Szükségünk van rád!

Üdvözöl:

Florian

Avatarfoglaló

Játékostárs keresö

Nyilvántartás

Keresési feltételek

Az eredmények megjelenítése: Hozzászólások Témák
Bővített keresés