Már pár napja a városban esz a fene, de sokkal inkább a féktelen menőkézésem, meg nyüzsgésem, és persze Nagytata egyik kérése is, amit megspékeltem a sajátommal. Mégpediglen egy medencés bulival az egyik penthouseában. Rácsaptam, mint édesszájú a sütire és tudtam, hogy tudja, már jóval korábban körbekürtöltem a buli hírét, így mese nincs (és mégis van), a bulit meg kell tartani. S hogy még jobb legyen, mindent megszerveztettem előre, mert azt akartam, hogy nagyot szóljon és fergetes legyen.
Mivel a legelső a meló, nem mindig az, de utána már enyém a világ és az egész Alma, benne én, a féreg, tökéletesen lubickolok a találkozókban. Régen voltam már a városban, nincs is pár hónapja, s nem hagyom kihűlni a nyomaimat. De nem ám!

- Hát, nem pont erre gondoltam, amikor azt mondtam.... - a szemeim dörzsölve mászok le a kanapéról. Az egész hóbelebanc elég nagy, hogy külön, kényelmesen élvezzem a pihenőt, míg készülődnek a többiek a bulira, engem békén hagyva. Főleg azért is, mert az ugripajtikat is elhoztam, akik felelősek az egészért, s azok is itt vannak, akik a házért felelnek, Nagytata megbízásából. Nem nézem meg a mobilom s a mailjeim, nem vagyok kíváncsi arra, kik nem jönnek. Azok maradjanak a s@ggükön, addig mi meg jó mulatunk!

A ruhaszobában ácsorogva, már a fele készletet kupaccá halmoztam, mire elégedetten énéztem a tükörbe.
- Ez az!
A csíkos felsőhöz ment a bőrgatya, és a kukássapek, amit én neveztem így, korántsem ezzel a névvel illetik, nekem mindig az jut eszembe.
Fene fog elsőnek jelen lenni a saját buliján. Kell az a hatásos belépő, hát megteszem, s várakozom.

Még csak ki sem kell vágódni a az ajtónak, sokan felém fordulnak. Hogy ki, miért akar megkörnyékezni, de nagyon nem érdekel. Oké, legyen píár, nekem a buli számít és ha ez kell a népnek (és persze nekem), megadom!

Az egyik hajzuhatag eléggé ismerős, a hozzá tartozó popsival s derékkal együtt. Sok más ismerős van ám itt, de a hozzá tartozó egyént a legkedveltebbek közé helyezem. Megmarkolom a hátsóját, majd a vállára teszem a kezem.
- Hella, azt hittem már, hogy nélküled fogom végigbulizni az éjjelt!

Mikor Danny elhívott erre a bulira még fogalmam sem volt hogy egyáltalán van-e kedvem elmenni. Ezer éve nem voltam bulizni, ezer éve nem is voltam emberek között mert annak a tüneményes nőnek hála mindig dolgozom. Nem is tudo mikor volt utoljára egy szabad hétvégém, de most elengedett mert elutazik valahova.
Hála a magasságosnak.
Felkaptam a csini szűk farmerem és egy bőrdzsekit a laza pólóm fölé, a hajamat meg se próbáltam belőni mert lehetetlen és egy egy csókot adva az unokahúgaimnak elindultam a városba. Megmondtam nekik hogy ne várjanak
Így végre bevethettem magam a new yorki éjszakába, hátha találok magamnak valami kis szórakozást.
Nixie és Nessa is rágják már a fülem hogy mennyire rá férne egy pasi. Férne a fenére pasi, magamra is alig van időm, nemhogy egy kapcsolatot fenntartani.
Már megálmodtam úgyis hogy egyedül fogok meghalni.
Danny mégis elrángatott magával a nagy tetőteraszos medencés akármire, ahol annyi ember volt hogy megmmozdulni alig lehetett.
Danny a kezembe nyomott egy italt és hamar eltűnt a tömegben hoy megkeresi valami ismerősét aki nekem tuti tetszene.
Fintorogva hagytam hogy menjen és kicsit beljebb araszoltam az italommal és a zsebebe tömött kézze álldogáltam pár lépésre a medencétől.
Belekortyoltam a színes koktélba és meg kellett állapítanom hágy bár nem ilyen italokhoz vagyok szokva ez... nem is rossz. Kár hogy kevés... és gyenge.
Mire észbekapok már hármat eltüntettem és olyan hamar fejbecsapott hogy már nem is érdekelt hogy Danny már másfél órája egyedül hagyott és csak élveztem a zenét finoman ringatózva.
Kihalásztam a farzsebemből a cigimet és rágyújtottam békésen a következő koktélommal a kezemben mikor meghallottam valaki lépteit a hátam mögül és a következő pillantban egy kéz simult a fenekembe és úgy rám markolt hoyg azt hittem kiugrok a kis tengericsillagokkal díszített alsógatyából egyenesen a medencébe előttem, a cigimmel a számban és a koktélommal a kezemben.
- Mi a fasz ember?! - kaptam hátra a fejem. Egy iseretlen srác állt mögöttem, bongyor hajjal és idült vigyorral az arcán.
Rávertem a kezére ami még mindig a hátsómat fogdosta.
- Legalább egy italra hívj meg mielőtt csak így rámarkolsz a kihelyezett árura - vontam fel a szemöldökm rosszallóan. Igaz... arra vigyorra nem lehetett haragudni. Bár azt se igazán tudtam ki ez. Akkor honnan ismerős még is?

Igeeen, igen és megint igeeen! Ez való nekem, nem az otthoni nyomasztó csend és feszültség. Nagytata és Flo kivételt képeznek ezen képezetek alól, Nagytata például kifejezetten élvezi, ha éppen indulataimat szavakba öntöm. Azzal is gyarapítom szókincsem. Imádom a reakcióit. Kivéve, amikor nem, s egyedül nála vagyok úgy, hogy visszaveszek. Janem. Szeretem és szerintem neki ennyi elég.
De most buli, harsog a zene, de azért beszélgetni lehet mellette, mert szerintem az is fontos. Aztán utána más is, de hát ugye, mindenkinek más a hullámhossza.
Isteni sikamlósan oda-odabújni egy egy hímhez, aztán meg egy-egy csajhoz, az átmenetekről nem is beszélve. Minden jöhet, most a tánc és az érzékiség ilyen formája a lényeges és hát a buli érzés. Miért nem nőttem ki? Öregem, van fogalmad arról, milyen titkokat képesek ilyenkor kikotyogni? Kész aranybánya, én mondom!
- Mondd, hogy a tengericsillagos kisgatyád van rajtad – suttogom még hozzá a fülébe, ami csak bepróbálkozás. Valahogy hozzá azt tudom elképzelni. Vagy csikóhalaskásat. Nekem batmanes van.... szívecskékkel... feketével...
- Ember? Hol? - nézek körbe, majd vigyorral rá ismét. A kezem még mindig a formás fenekén lapul, s mind a látványt, mind az izmos hátsót élvezettel „figyelem”.
- Ó, én kérek nem elnézést, összekevertelek valakivel, s bevallom, nagyon is kellemesen csalódtam – hagyom lecsapni a kezem magáról, továbbra sem zavartatva magam, tekintetem az italára siklik.
- Ki adta neked azt a sz@rt? Na, várjunk csak... - körbenézve az egyik, tálcát tartó pincérre hunyorítok, aki megindul felénk.
Az ital gyöngyházfényű, martinis pohárban, s a rajta lévő csillaggyümölcs ízlésesen megformálva várakozik a fogyasztására. Mert bizony el kell fogyasztani hozzá.
- Ezzz … egészen biztosan  bejön neked – nyújtom át neki a száránál a poharat, mert isten ments, hogy felmelegedjen.
Tucat lenne, ha magamnak Bloody Maryt nyúlok le. Sokkal inkább saját tervezésű koktélt, ami fekete, zöld és kék színben irizált és kifejezetten ütősre készült, hogy hasson  már úgy, ahogy kell. Mások fejreállnának a felétől is.
Koccintásra emelem a poharam, a pincérrel már nem is foglalkozom, szótlanul tovább áll.
- A találkozásunkra! Kedves... - ha még a nevét is tudnám, legyinthetnék, hogy kit érdekel, de mindent szeretek tudni,  most viszont annak nincs itt az ideje, így legyintek is – érezzük jól magunkat!
S mintha erre várt volna a rendezvényszervező, a medencében elkezd mozogni a víz, majd megjelennek a tetején a habpamacsok, először kis pöttyökben, majd elkezdenek hatalmas méretűvé duzzadni. Valaki előttem ordítja el magát, hogy megtenném, hogy „Buli vaaaan, mindenki a vízbe!” s elindul a tömeg, mire laza mozdulattal, egy bocsi kíséretében eldobom a poharat.
- Ugye, nem bocsátasz meg? - Azzal átkarolom, s elrugaszkodva, a vízterület közepére érkezünk, hogy elkerüljük, agyonnyomjanak bennünket. Nem, mintha olyan könnyen menne az.

Általában semmi bajom azzal ha idegen srácok flörtölnek velem. Szeretem ezeket az egyéjszakás kalandos játszmkat még akkor is ha senki nem volt aki annyira megfogott volna hogy több éjszakára is akarjam. De hé...
Fiatal vagyok és szabad. És mostmár megtehetek bármit amit csak akarok.
Így hiába ellenkeztem, valójában tetszett a jóvágású, bongyorhajú, szélesvigyorú idegen akinek a keze még indig a fenekemen állomásozott.
- Ho-honnan tudod? - esett le az állam erre. Voltam már annyira részeg hogy eszembe se jusson hogy esetleg telepata lehet és simán kitalálta milyen alsógatya van rajtam. Ha ilyen ügyesen folytatja talán hamarosan a saját szemével is megláthatja hogy milyen alsó van rajtam.
A szavaira végigsiklik rajta a szemem és igazat kell adnom neki. Kicsit sem úgy néz ki mint egy ember. A bőre nagyon világos, szinte hófehér, a keze hideg a hátsómon. Vámpír volna...?
Sosem találkoztam még vápírral...
MÉgis valami kellemes izgatott zsongás költözik a gyoromba ahogy csak ránézek. Jó estének nézek elébe... határozottan.
- Annyira már én sem bánom hogy összekevertél valakivel - vigyorodom el szélesen. Meglep ogy hagyja lecsapni a kezét, de nem zavartatja magát inkább az italomra koncentrál.
- A haverom akivel jöttem kezembe nyomott egy ilyet és itthagyott... Azóta már ötöt is ittam belőle annyira nem volt rossz... - mégis hamar egy másik, gyönyörű  kinézetű ital kerül a kezembe. Kész remekmű, kár lenne beleinni, de annyira hivogató hogy összefut a nyál a számban.
- A találkozásunkra - nevetek koccintva de mielőtt beleihatnék frissen szerzett italomba valaki elbődül és mindenki megőrül körülöttünk. Nevetve pillantok körbe és hirtelen a srác karja a derekam köré fonódik.
- Miért kéne megbocsátanom? - pislogok rá vigyorogva mire hirtelen elrugaszkodik én pedig felkiáltva kapaszkodom belé.
Együtt csattanunk a hideg vízbe, szétázik minden ami nálam van, a telefonom, a cigim, az öngyújtóm a ruháim, de valahogy egyáltalán nem bánom. A víz az én közegem, hogy bánnám ha valaki berángat?
Felbukkanva a víz alól nevetem el magam jóízűen és hátrasimítom eddig kócos hajam.
- Őrült vagy... Ez tetszik - kacagom a srácra nézve aki szintén akkor bukkan fel a víz tetejére.
- Caspien vagyok - nyújtok kezet a víz felett vigyorogva. -És lógsz nekem egy doboz cigivel. Kárpótolnod kell majd - a mosolyom kissé kihívóvá szelidül, Levett a lábamról.

Legyintek a másik kezemmel, egy kedves „ugyan, ne bánd” arckifejezéssel.
- Egyértelműen az áll neked... a legjobban – mondom halkabban. Érzetek jönnek mások gondolatait illetően a kristálytiszták és direktek, na azok is jönnek. Példának okáért, ideje lenne naplót vezetni és átadni apámnak karácsonyi ajándékként, mely napon, éppen miként akart nemlétbe tolni, vagy levegőnek nézni, vagy … akármi, kit érdekel.
És aaanyira bájos döbbenten!
Vigyorogva nézem, ahogy végigmér és leesik neki, nem a rizsportól ilyen fehér a bőröm, és nem is attól, hogy az Északi Sarkon napoztam. Karácsonykor.
- Velem eddig senki se bánta – kivéve, ha éppen akartam, hogy bánja. De őt nem akarom, hogy bánja. Felkeltette az érdeklődésemet.
Még szélesebbé válik a mosolyom, s a szabadon hagyott kezemmel máris nyúlok az itala után. Mert ezt a fertelmet ne igya. Van sokkal jobb. Sokkal inkább neki való.
- Mmmm – vágok egy szomorú arcot. - Csúnya egy haver az ilyen. Drágám, az ötödik után minden tökéletesnek tűnik. Vagy borzasztóan unalmasnak.
Kicsippentem a poharat a keze közül s csak azért nem dobom … de dobom. Széles ívben, a hátam mögé, nem törődve a keletkező morgással, helyette a pincérrel szemezek egy rövidet. Helyeske ő is, ám az, ami a tálcáján van, perpillanat jobban izgat.
Figyelem, ahogy felcsillan a szeme az italra. Hohó, mondtam én, mondtam én!
Koccintok vele.
A válaszom a derekára fonódó két kezem, karom, hogy stabilan foghassam az ugrásnál, mert hogy ez nem egy megszokott, emberi ugrás lesz. A vízben úgy tomíptom az esést, hogy egyenesen állva bukkanjunk fel a víz színén.
- Mit nekünk a józanság! - vigyorodom el, felbukkanva a víz felszíne felett. Gyapjas hajam nem lett vizes, gyöngyöző cseppekben hullik le róla a víz. Ennek is van előnye, ez az egyik. Persze, ha szeretném, hogy vizes legyen, akkor bizony meg kell küzdenem vele.
- Őrült vagyok – nyújtom én is a kezem, kézfogásra, vigyorral.
- Csak azzal? - adom a sértettet. - Bármivel, Caspien – ó istenem, de gyönyörű neve van! Mint ő maga... felé hajolok, s ha engedi, egy csókot lopok, de incselgősen, s hagyom, hogy körülöttünk tomboljon a hab és sikongatás. A fejünkre is jut, ahogy elkezdik fújkálni, dobálni a levegőbe.
- Mmm nem sikerült megkósotlnod azt az isteni italt – suttogom a fülébe, majd háttal, elkezdek kihátrálni a medence széle felé, két karommal magam közé fogom, védve a tömegtől. Olyan csodásan karcsú teste van.
- Van a másik részlegen egy privát medence, egészen csendes..

Van ebben a srácban valami ami azt súgja hogy az éjszaka még csak most kezdődött el igazán. Valami ami azt súgja hogy fel kell készülnöm a legváratlanabb, legnyakatekertebb helyzetekre is. Nem bánom, rég voltam már ilyen helyzetben.
- Valahogy megértem hogy miért nem... - mosolyodok el féloldalasan ahogy a tekintetem újra végigsimít rajta. Nem sokkal magasabb nálam, jólöltözött, jóképű és egyértelműen érdeklem. Mi másért taperolná a hátsómat?
Az ital egy pillanat alatt eltűnik kezemből és mielőtt észbekapnék egyszerűen átdobja a válla felett, mintha csak valami kis szemétbevaló papírgalacsin lenne.
Nem bírom visszatartani a nevetést.
- Igen, nagyon magányos és elhagyatott vagyok most hogy itt hagyott... hüpp hüpp meg minden - vigyorodok el egyre szélesebben, félrebillentve a fejem ahogy a szemeibe nézek. Mögötte hőbölgés támad a pohár miatt, de már mit sem számít. Mintha egy kis buborékban lennénk mi ketten, és ez túlságosan is tetszik.
Hamar a kezembe kapom a gyönyörű italt, aminek egyszerűen csodálatos az illata. Összefut a nyál a számabn tőle és bár szeretném a koccintás után meg is kóstolni ez elmarad.
A karja a derekam köré fonódik, a testem így az övéhez simul mire kissé meglepve, de a legkevésbé sem ellenkezve pillantok fel rá. Gyönyörű zöld szemei vannak, amikben huncot fény lobog. Nem is sejtem hogy mire készül még, de aztán ahogy elrugaszkodik velem, felkiáltva kapaszkodom belé.
Nevetve, bukkanok fel, vizes kutyaként megrázva a fejem. Az ő haján is néhány vízcsepp ül, de mintha meg se kottyant volna neki.
A buborékunk még mindig nem pukkant ki, sőt, ahogy körülöttünk vadul a buli, úgy nem tudok semmi másra figyelni csak rá. Mintha hipnotizált volna.
- Szeretem az őrültséget... - mosolyodom el szélesen. A sértett fintorra jóízűen elnevetem magam megint.
- Meg egy itallal... meg a telefonom javításával... meg... - egy lopott csókkal fojtja belém a szót amit elmosolyodva viszonzok. Erre nem számítottam de hagyo hogy sodorjon az ár ahová csak akar.
- Nem... sajnos nem sikerült... ugye szerzel nekem egy másikat...? - kérdeze halkan mosolyogva, ahogy átkarolva kezd el kihátrálni.
Hagyo hogy kifelé húzzon, a karjaim a derekára simulnak.
- Privát medence...? jól hangzik... Mutatod az utat? - súgom teljes testemben hozzásimulva és ha már úgyis ott van lopok még egy csókot. Egy kicsit hosszabbat, egy kicsit mélyebbet mint amit ő lopott az előbb.
Ez az éjszaka jónak ígérkezik.
Kiérünk a medence szélére, legalábbis a háta a medence falának ütközik a csókunk közben. Elhúzódva bontakozom ki a karjából és egy mozdulattal kimászászom. A ruháimból csepeg a víz, és a nedves göncök már nem sok mindent bíznak a fantáziájára velem kapcsolatban..

Akkor érzem, hogy a buli a legjobban is elsülhet, ha valaki veszi mindazt a lapot, amit elkezdek szétszórni, amint megérkezem, vagy mikor a kiosztott lap gazdája „veszi a lapot”. Igeeen, ez az én estém!
Sokat sejtetően viszonzom mosolyát. Valóban jónak ígérzik ez az éjjel, ha ráharapott a csalimra. Mert miért ne menne jól?
Lekonyítom a szám két szélét, mint aki tényleg visszatükrözi a másik szavait, s szabadon lévő kezem még ökölbe is szorítom és teszek a szemem előtt egy törölgető mozdulatot. Nem törődöm azzal, hogy másoknak nem esett jól az ital. Pedig megkínáltam vele őket...
A nevetése gyöngyözően kacagó, nézem arcát és csillogó szemeit.  Biztosan tartom, mint ahogy nem érdekel, kik vannak körülöttünk, s milyen őrület kezdett el tombolni. Erős karjaim megtartják, s hátam másokat távol. Felrántom a szemöldököm mosollyal. Őrületben lesz velem része, ó de még mennyire!
A szavaira lopok egy csókot, amit visszalop.
- S mi van, ha nem csak ezzel tudnálak kárpótolni? - Suttogom továbbra is, ezúttal ajkai közé, mielőtt elhajolnék tőle, hogy kifelé haladjunk a medencéből.
- De még mennyire! Amennyit csak akarsz, s még mást is... - a tömeg szétválik előttünk, okuk van, hogy elhúzódjanak, s nem feltétlenül az, hogy meglátnának. A tömegben könnyen lehet utat törni.
Karjainak érintése jól esik derekamnak, a zenére ütemesen mozogva kezdünk kihaladni a medence szélére.
- Ha már ennyire kéred – simítom még jobban rá a kezem, ahogy hozzám simul, s most én leszek, ki visszalopja a csókot, s ugyanolyan módon, ahogy ő lopta az imént.
Olyan szívesen feldobtam volna balerinásan, ám akkor lemaradtam volna arról a kecses mozdulatsorról, amit így láthattam, hogy egy ideig csak gyönyörködve nézek rá. Aztán másért is...
- Ahhh – kezem széttárt ujjaim mellkasomra, teljes áhítattal. - Csodás vagy.
Azzal behajlítva térdeim, csak kiugrok a vízből, mint aki éppen repülni készül, de csak erőm mond ellent víz és gravitáció visszatartó erejének, s mellé érkezem.
Kezem kezét keresi, s újfent utat török a tömegben, amely szétnyílik, mozdulatukban lépnek arrébb, én is követem a ritmust, magam után húzva a gyönyörűséget, gyengéden, játékosan és incselgőn.
Aztán a tömeg egy csapásra megszűnik, s lassan a zene is, ahogy áthaladunk több ajtón is, míg végül a másik oldalon kötünk ki, de a zene is elég tompa, lévén, üveggel van körbevéve a magánmedence, benne kisebb oázissal, tiszta látással a csillagos égre, amit emberi szem képtelen látni, ellenben a miénkkel. Élvezni is szoktam, ha itt vagyok. Útközben már intettem az egyik pincérnek, az italokat illetően, tudni fogják, mivel várjanak bennünket.
- Így már egészen élvezhető a parti... - mosolygok rá, közelebb vonva magamhoz, közben némán közeledik egy pincér, s egy tálcát téve az egyik asztalra, távozik is. Elveszem az egyik koktélos poharat, s felé nyújtom. Ugyanaz az ital, mi kárba ment. Ha elveszi, akkor magamnak is veszek, s koccintásra emelem fel.
- Az elmaradt koccintásra – koccintok vele, majd pár kortyot iszok csak, az ő reakciójára várok, miként ízlik neki az ital.
- Nehogy megfázz. A víz meleg – pillantok a sima víztükrű medencére.

Túl sokat ittam már ahhoz hogy gondolkodjak. Túl sokat ittam már ahhoz hogy... tisztán gondolkodjak. Nem is ismerem a srácot. Még a nevét sem tudom.
Mégis ahogy hajolva közeledik felém nem tudom elnyomni a mosolyom. Az ajkai az enyémekre simulnak, a csókja lágy, játékos és én is így viszonzom. Kedvem lenne kicsit megharapni, kicsit belevinni a nyelvem a buliba de még visszafogtam magam. Cak egy csókocskát kapott. Egy apró ízelítőt.
- Mmm... Kifejezette kíváncsivá tettél - az ajkaim széles mosolyra húzódnak és nem távolodom el tűle túlságosan ahoyg átvon a töegen. Hagyom magam neki. A bőre hűvös a tenyereim alatt. Biztos vagyok benne hogy vápír de a lehető legkevésbé sem érdekel hogy esetleg meg is kóstolhat. Sőt szinte vágyom arra hogy megkóstoljon.
Elnevetem magam édesen ahogy a derekamat ölelve biztos kezekkel vezetget kifelé a medence széléhez. SZinte csak lebegek és hagyo hogy vezessen. Nem sietek sehova.
-Nagyszerűen hangzik - biztosítom róla hogy mind a koktélt mind az egyéb... finomságokat nagyon várom.
A medence szélén állva újabb csókot váltunk, kicsit elhúzom, kicsit elmélyítem, kicsit kiélvezem minden másodpercét.
A nyelvem végigsimítja az alsóajkát, de csak egy picit játszom vele mielőtt elhúzódnék. Incselkedő vigyorral nézek a szemeibe mielőtt kimásznék a medencéből. Mindenem csurom víz de mégsem fázom. Az alkohol és az adrenalin melegíti az egész testem. Féloldalas vigyorral nézek rá ahogy végigmér. Nagggyon teátrális a fiatalember.
Haarosan ő is mellettem van és összekulcsolva az ujjainkat vezet át a tömegen. Széles, játékos vigyorral megyek utána, az adrenalin csak úgy cikázik bennem.
Hamarosan egy másik világba cseppenünk. A tömeg eltűnik, a zene tompa dübörgéssé szelidül. A medence kékes, fehér fénye megvilágít mindkettőnket, a zöld szemek szinte ragyognak ahogy közel von magához.
- Igen... kifejezetten tetszik itt. Majdhogynem VIP-nek érzem magam... és mindezt csak azért mert megfogtad a fenekem - súgom a szemeit fürkészve. Nyíilik az ajtó és egy pincér lép be egy egész rálca itallal.
Hmmm most lesz érkezésem megkóstolni végre.
Elveszem tőle a poharat és megvárom hogy magának is kivegyen egyet aztán odatartottam a sajátom hogy tudjunk koccintani.
- A koktéllal eláztatott szerencsétlenekre - kuncogom a tósztjára miközben felemelem a poharamat.
Felemelem az állam és úgy nézek a szemébe. Még véletlenül sem kockáztatnám a hét év rossz szexet. Bár egyenlőre úgy érzem hogy ma jóban lesz részem.
Belekortyolok az italba és ízlelgetem kicsit. Ahogy az íze szétárad a nyelvemen felsóhajtok és lehunyom a szemem.
- Ez hihetetlen... Mi van benne? Annyira finom! - sóhajtom élvezettel és újra beleiszom. Kihalászom a csillaggyümölcsöt a pohárból és azt is az ajkaim közé veszem.
Követem a tekintetét a medence felé és felkuncogok a szavaira.
- Te aztán tudod hogy kell elcsábítani egy szirént... - jegyzem meg már már elismerően. A víz nagyon csábít így hamar elkortyolok a koktélom maradékát és a víz mellé lépve vetkőzni kezdek. Nem amrad rajtam más csak a korábban említett tengericsillagos alsó. Abban ereszkedem bele a langyos vízbe egy elégedett sóhajjal.

Játszadozik velem, s mégsem lép tovább. Ejj, deszende... kedvemre való. Visszamosolygok rá, csodás a mosolya, fogok még ma este rabolni csókot tőle, abban már most biztos vagyok. Sokat sejtetően rántom fel szemöldököm, s mosolyom is ugyanezt tükrözi vissza.
Úú, tud játszani, nagyon is! Bekapcsolódom az élvezetbe, de csakis a csókban, míg karjaimmal védem őt a tömegtől. Egyáltalán nem zavarnak, most csak mi létezünk ketten.
Megnyalom alsó ajkam, miután megkóstolja, úgy nézek rá, aztán be is harapom. Ó, ezek a mozdulatok! A sokat sejtető vizes ruha látványa magáért beszél, elnézegetném jó ideig. Vágyom játszani, s mostani partenerem ért hozzá, miként melegítsen be az alkalomra.
Többször visszanézek rá, elveszíteni nem fogom, kezem biztosan fonódik az övé köré, s nyitom úgy szét a tömeget, hogy jóval mögötte záródjon össze.
- Majdhogynem? - Villannak szikrák a szemeimben, évődve. - Mi súgja neked, hogy nem vagy az? - suttogom vissza, még hallhatóan. - Ó, igen, az a fenék – simul lejjebb a tenyerem, az említett testrészre. - Csábító.
Rubinvörös italt emelek ki, embert fejbevágna, nekem meg kell, hogy hasson is. Kicsit.
- Ó, kit érdekelnek a pökhendi őnagyságok – legyintek teátrálisan. - Kettőnkre – váltok át félig cukiba, félig hamiskásba, megemelve poharam felé, s felhajtom, mi benne van. Eeeezazzzz! Úgy keverték, ahogy kértem! Nyúlok egy másik felé, miközben figyelem arcát partneremnek, miként élvezkedik az italban.
- Titok – felelem sejtelmesen. - Hadd kóstoljam csak meg – hajolok ajkaihoz, s leharapok a gyümölcsből egy darabot. - S ha megkívánnád... csak ugorj be hozzám – nyalom meg a szám szélét finoman.
Most szándékosan nem csókolom meg, hagyom ízlelni az italt, addig rágcsálom a gyümölcsöt és kortyolok hozzá a második adag italomból. Nekem az is élvezet, ha látom, más miként élvezkedik valamin. Perverz, nem perverz, de ez is tud kielégülést adni.
- Óhhh, mindenképp... - vonom fel a szemöldököm egy pillanatra elégedetten. Érzékeltem a reakcióját, mikor a vízbe ugrottunk. S a habos szarok nem az ő finom bőrükhöz való, véleményem szerint.
Átkarolva derekam, s rátámasztva italt tartó kezemet, kicsit oldalt billentve csípőmet, figyelem, ahogy vetkőzik. Minden szirén gyönyörű, s csak azért nem gyűjtöm őket, mert mindenkit szeretek a természetes közegében csodálni, ahogy ragyognak.
Lejjebb csusszan a tekintetem, ahogy a nadrág is lekerül róla. Tényleg tengericsillagos és pont úgy feszül rajta, ahogy bevillant a kép. Sóhajtok egyet. Kezd nem hatni a kusspor...  Ahh és magán hagyja... szusszantok egyet szomorúan, majd lerakom a poharat s megvárom, míg megfordul a vízben. Látni akarom ruha nélkül, bár a sejtetést is nagyon élem.  Halom?
A medence széléhez sétálok, élvezve, ahogy mozog a vízben. Ó, igen, ez az ő közege...
A víz meleg a talpamnak, lábamnak, majd többinek is, ahogy ereszkedem be a vízbe. Hiszen halott testem hideg, vagy legalábbis felveszi a hely hőmérsékletét valamennyire, de az mindenkinek hideg. Így a víz nekem meleg. Nem véletlenül invitáltam ide. Nem kívánom, hogy frászt kapjon a hideg bőrömtől.
- Kellemes a víz? - lépdelek oda hozzá, mintha a víz tömege és sűrűsége nem lenne akadály számomra. Nem is az.

Nem igazán volt még komoly kapcsolatom, legaláis ha azt az első, tragikusan véget nem érő gimis szerelmet nem számítjuk. Mióta csak nem otthon élek úgy csapogok fel s alá a világban ahogy nekem tetszik. AZ unokanővéreim megértik. Sőt... még bíztatnak is erre az életmódra. Könnyebb így, nincsen senki az életemben aki vissza akarna fogni, aki vigyázni akarna rám, aki szeretni akarna. Szóval... Jobb így nem igaz?
A játszadozás könnyen ment. Ritkán volt érdekes a másik fél de most, ez a göndör hajú, szépszemű idegen egy pillanat alatt levett a lábamról. Nem akartam mást keresni ma estére.
Tetszik neki az ízlelgetős csókom, látom a pillantásán, az én tekintetem pedig az ajkaira siklik ahogy lassan megízleli a nyelvem hegyének helyét.
Nem tudom elfojtani a vigyoromat ami fent is marad ahogy végigmér a kikászálódás után. A tömegen átvágva az ujjaim az övéi köré kulcsolódnak és hamarosan végre kettesben maradunk.
- Sosem voltam az a VIP fajta - nevetem el magam ahogy a tenyere a fenekemre simul. Tovább játszom még ki is dugom neki kicsit hogy markolászhassa ha akarja. Mostmár szabad. Mostmár megengedem.
- Kettőnkre - egyezek bele én is vigyorogva. A poharak halkan összekoccanak, ő hamar lehajtja a sajátját de én még ízlelgetem kicsit. Annyira finom. Rengeteget meg tudnék inni belőle ebben biztos vagyok.
- Nagyon titokzatos fiatalember vagy te - harapok a gyümölcsre vigyorogva és hagyom hogy a másik felét kilopja az ajkaim közül - Szavadon foglak vigyázz - mosolygok ahogy elkortyolok az ital másik felét is és elindulok a medence felé. A víz hívogatóan, selmyesen, finoman gőzölögve hullámzik a medencében.
Egyből megszabadulok a ruháimtól, legalábis majdnem mindtől és beleereszkedem egy jóleső sóhaj kíséretében. Szinte érzem magamon kedves partnerem égető tekintetét ahogy elnyelnek a habok de nem nézek rá. Teljesen elmerülök a langyos vízben és még az emberi alakomban végigsiklok a medence alján. Nincs gondom azzal hogy sokáig maradjak lent de ahogy megpillantom őt is a vízbe ereszkedni odasiklom és felemelkedek hozzá a felszínre.
- Csodálatos. Pont tökéletes a hőfoka - a hangom szinte dorombolás és odasimulva lopok egy újabbhosszú csókot. A nyelvem ismét az alsóajkára simít de most nem húzódom el. Hosszan játszadozom vele és míg nem látja az alsómtól is megszabadulok.
Ahogy elengedem már nem látja a lábaim, a szirénuszony veszi át a helyét. Az ezüstös, halványkékes színben pompázik a medence megvilágításában ahogy kényelmesen elnyúlva fekszem fel a víz felszínére.
- Azt hittem hűvösebb lesz a bőröd... ilyen gyorsan felmelegít a víz? - úszkálok körülötte laza uszonycsapásokkal. Az alsómat kimosta a vízáramlat a medence szélére.