Szóval! Hogy is keveredtem én lángoló autók fölé? Egészen egyszerűen egyébként: motorral. Igazából gyerekként nem voltam különösebben motormániás, pedig sok kölyök már kiskorában is rajong az izmos járgányokért. Engem akkoriban még azért jobban lekötött a fáramászás, a szörf meg a búvárkodás. Tök sokáig bírtam a víz alatt, apa néha frászt is kapott, ha túl sokáig húztam odalenn. De hát ilyen ez a tehetség! Persze, azért voltak rázós pillanatok. Egyszer nagyon magasra másztam, aztán meg nem tudtam lejönni.
Az extrém sportok kamaszként kezdtek el foglalkoztatni. Akkoriban még a BMX volt a nyerő, amivel egyszer nagyon zseniálisan még egy kukába is beleálltam. Ne kérdezd, hogyan, mert nem tudnám megmondani. Fogalmam se volt, hogy mit csinálok, szóval nagyjából így. De baromi lelkes voltam, szóval egy idő után belejöttem. Versenyeken indultam el – nem is feltétlenül azért, hogy nyerjek, hanem azért, hogy legyen hol villognom azzal, amit tudok. Így találkoztam végül a csapattal, aminek a tagja vagyok a mai napig. Ők már akkor is motorral nyomultak, nekem meg baromira tetszett a bemutatójuk. Úgyhogy gondoltam, bátor leszek és odamentem pofátlanul, hogy mégis mi a beugró egy ilyen király bagázshoz. Kiröhögtek.
És kiröhögtek másodszor. És harmadszor. Aztán az egyik idősebb srác megsajnált, amiért mindig a nyakukra járok. Tetszett neki, hogy ennyire elszánt vagyok, úgyhogy a szárnyai alá vett. A csapatba még akkor se vettek be, viszont megtanított motorozni. Zakóztam elég rendeseket. Teljesen más volt a súlyelosztása, mint a bringának… meg hát nehezebb is sokkal. Akkor bökte ki azt is, hogy ez az egyik oka, amiért nem akarnak engem. Vékony lány vagyok, nem igazán hittek benne, hogy elbírom a motort. Pedig elbírom! Beletelt egy pár hónapba, mire teljesen az uralmam alá hajtottam, de azért sikerült. Apa meg csak fogta a fejét, hogy miért nem tudok orvosnak menni, mint egy rendes gyerek. Mondjuk, elhiszem, hogy egy okos gyerekkel sokkal könnyebb lenne neki, mint velem. Az mondjuk már nézőpont kérdése, hogy mit veszünk okosnak. A motorokról mindent tudok például. A régiekről is meg az újakról is.
Egyébként manapság már szinte gyerekjátéknak tűnik az egész. Azok a motorok, amiket 15 éve használtunk, messze elmaradnak ezektől. A mostaniak már szinte beledorombolnak az ember kezébe és csak teszik, amit kell.
A szörf… nos, az egészen más. Kaliforniában elég mindennapos dolog a szörfözés. Nekem meg aztán pláne adta magát, hogy imádom a vizes sportokat. Csodálkoztak is, hogy ha már mindenáron ilyen őrültségekkel akarok foglalkozni, akkor miért nem olyasmit választottam, ami közelebb áll hozzám. Az igazság egyébként pont ebben rejlik. Túl könnyű lenne. Én viszont jobban szeretem a kihívásokat.