Reggel mikor felkeltem még fogalmam sem volt hogy ez a nap is ilyen borzasztóan hosszú lesz. Persze, ha valaki egy olyan várost irányít ami sohasem alszik, fel kell készülnie rá hogy ő se fog túl sokat aludni. És az elmúlt húsz évben, míg felépítettem a birodalmat amit most irányítok, nem is volt semmi gondom azzal hogy megszokja ezt.
Lehet hogy öregszem és fáradok?
Ki tudja...
Lassan pörgetem az üres poharat a levegőben míg a szerződéseimet olvasom át. Minden betűt alaposan elolvasok hisz nem én vagoyk az egyetlen aki szeret titkos kitételeket, sunyi, apró kiskapukat amin egész üzletek tudnak megcsúszni.
Semmihez nem adom a nevem ami veszélyes lehet a rangomra és a hírnevemre.
A szerződés aljára érve egy csuklómozdulattal ráfirkantom a nevem és magam elé húzom a könyvelést amint nemrég küldtek el hozzám és felcsapva a megfelelő odlalon ellenőriztem hogy hogy állunk a számokkal. Ha jól haladunk hamarosan minden kaszinó az enyém lesz Vegasban. Nem hivatalosan... de a terület az enyém lesz.
Ahogy meghallottam a csikorgó féket odakint felemeltem a fejem és kipillantottam az ablakon. Nem láttam le az iroda épülete elé ahol a kocsi megállt de ismerős volt a hangja. Fél percbe sem terl hogy meghalljam Sky ismerős lépteit ahogy felsiet a lépcsőn az irodáig.
Ahogy kicsapódott az ajtó, láttam az arcán hogy baj van. Ahogy megszólalt, az arcom ugyan szemernyit sem változott de a pohár ami még mindig a kezem fölött lebegett, nagy reccsenéssel repedt el.
- Sonja hol van? - állta fel és egy csuklómozdulattal a kukába hajítva a poharat vettem fel a zakómat - Melyik raktár? Most odamegyünk és személyesen intézem el azokat az idiótákat - a hangom olyan nyugodt volt mintha csak az aznap esti vacsoráról beszélgetnénk de Sky isert már anynira hogy tudta, mindükkel a saját kezemmel fogok végezni.
Vagy őt uszítom rájuk. Ahogy a helyzet hozza.
- Kérem a kocsikulcsot - nyújtottam ki felé a kezem és ahogy lesiettem a lépcsőn vele a nyomomban a lent dolgozók félve válltak ketté előttem hogy átengedjenek.
Beültem a volán mögé és ha Sky is helyet foglalt felpörgettem a motort.
- Kösd be magad - mondtam és a gázra lépve kilőttem.

A pohár a kezemben az egyetlen ami kifejezi az érzelmeiet. Minden mást megtanultam mélyen eltemetni magamban és egyetlen apró részletét sem mutatni. De a pohár akárcsak az eddigi nyugalmam sok apró darabra robban. Ha nem uralnám és tartanám a szilánkokat egy helyben nem csak engem de Skylert is komolyan megsebeznék. De ahogy felállok a szilánkok élettelenül hullanak a kukába, de a düh okozta erő lassan szétárad az ereimbe és erővel tölti meg a végtagjaiat. Így uralom az érzelmeimet és a máigámat egyszerre. Ez az ami igazán erőssé tesz.
- Nem baj, Sonja meggondolatlan ha ilyenekről van szó. Ott biztonságban van - indulok el kifelé és fejben végigfuttatom az útvonalat és aprót bólintva veszem át tőle a kocsikulcsot.
A tömeg kérdés és szó nélkül enged utat nekünk. Tudják hogy ilyenkor nem érdemes az utamba kerülni. Megtanulták.
A sötétkék Yukon a gyolóálló üvegekkel már hűségesen vár minket odakint és amint kattan a biztonságiöv Skyler körül, tövig nyomom a gázt. Az autó kerekei csikorogva pörögnek fel és jócskán túllépve minden létező sebességhatárt ahogy elindulok kifelé a városból.
Egy kicsit sem lassítom le az autót.
Hamarosan meghallom Oscar hangját és végighallgatom a jelentését. Oh azok a szerencsétlenek hamarosan megtanulják hogy kinek a területén vannak.
Skyler kinyomja a telefont és kérdőn pillant rám.
- Hány farkas van kint a helyszínen? - kérdezem mereven bámulva az utat. Sorban elhagyjuk magunk mögött a kaszinókat és a bárokat, a környezett egyre sivatagosabb egyre szürkébb.
Skyler válaszát hallva bólintok.
- Jó. Bekerítik az épületet míg odaérünk. Te bejössz velem és mögöttem maradsz míg bármelyiknél is van fegyver. Értetted? - a hangom kemény és parancsoló. Nem tűrök ellenvetést és ezt ő is nagyon jól megtanulta már a mellettem töltött évei során.
Percekkel később fékezek le a raktárépület előtt ahol már várnak az embereim.
Kiszállva indulok el az ajtó felé míg Skyler mögötte ismerteti a parancsaimat. Megvárom hogy a farkas visszatérjen az oldalamhoz és csak utána indulok el befelé, megigazgatva magamon a zakómat.
Egy laza csuklómozdulattal kitépem az ajtót a helyéről és a hátam mögé hajítom. Lassú léptekkel indulok el befelé és persze az egyik idióta azonnal lőni kezd rám. Fel sem kell emelnem a kezem hogy megállítsam a golyókat a levegőben. Zsebredugott kézzel nézek végig a díszes társaságon. Igen. Mind emberek.
- Tudjátok ti kinek a területére tévedtetek? - kérdezem halkan ahogy elül a puskaropogás.

Az elején még nagyon elleneztem Skyler ötletét miszerint szerezzünk be pár vérfarkast is az embereim közé. Nem tudtam kezelni a vérfarkasokat ha nem a ringben vltak és harcoltak. Velük nem nekem kellett harcolnom, csak fogadnom rájuk. Mennyivel egyszerűbb volt.
De mióta Sky itt volt sokminden megváltozott. Már voltak farkasaink akik busás fizetést kaptam és a legjobb katonáim voltak akik csak lehettek. Nem volt rájuk egy fia panasz sem. Sőt. Sokszor hasznosabbnak bizonyultak mint az emberek a dzsinnek vagy az elfek akiket alkalmaztam.
Jobb volt a látásuk, a hallásuk a szaglásról nem is beszélve. Mindig megérezték ha valaki mepróbált elcsenni ezt azt a drogszállítmányból és az ilyen észrevételeket megjutalmaztam busásan.
Hamarosan csikorgó kerekekkel álltam meg a raktárépület előtt. Teli volt értékesebbnél értékesebb holmikkal és a vagyonom nem kis részét fordítottam arra hogy a rendőrséget és az egyéb szerveket távoltartsam tőle. És akkor ez az öt nyomorúlt jó ötletnek tartja hogy betörjön hozzám és kárt tegyenek a játékaimban.
Ezt igazán nem hagyhatom.
Megvárom hogy a darkasok elinduljanak bekeríteni az épületet és Sky mögém lépjen. AZ ajtó nagy csattanással ér földet valahol párszáz méterre és elindulok befelé. Az adrenalin szétárad az ereimben és csak még erősebbé tesz ahogy lőni kezdenek ránk. Csak oda kell pillantanom hogy megállítsam a golyókat a levegőben. Ahogy elül a puskaropogás a töltények halk csilingeléssel hullanak a padlóra. A szemeim körbejárják a raktárad. A legtöbb láda felnyitva, feltárva a tartalmukat. Drog, fegyverek, néhány feketepiaci különlegessék.
Egy kokainos zacskó kinyitva az asztalon. Megloptak.
A tekintetem elsötétedett ahogy az egyik kölyök ordítani kezdett.
Kicsit felvontam fél szemöldököm és hátrapillantottam Skyra.
- Mit makognak? Nem értek getto nyelven - nézte kedves jobbkezemre aki megismételte amit mondtak mire még jobban felszaladt a szemöldököm.
- Vén trotty...? Jól meggondoltátok ti ezt? - kezdtem el lassan kibújni a zakómból és a közeli asztalra dobtam. Elkezdtem feltűrni az ingujjam. Itt baj lesz.
- Köszönöm - biccentettem egy aprót Sky szavaira - Készülj - mmondtam halkan és elindultam előrefelé. Újra lőni kezdtek ránk és most felemeltem a kezem hogy megállítsam a golyókat. Pár másodpercig lebegtek a levegőben aztán ugyanolyan gyorsasággal ahogy jöttek. Néhányat eltaláltam, egynek a vállát a másiknak a lábát, a többiek időben húzódtak fedezékbe.
Néhány karmozdulattal mindegyik kezéből kitéptem a fegyvert és kihajítottam a etépett ajtón át ki a porba.
- Egyet hagyj életben. Tudni akarom kinek dolgoznak - néztem Skyra nyugodtan.

Jóideje nem számolom hogy hány emberéletet oltottam ki, hogy mennyi vér tapad a kezeimhez. A legtöbb amúgy is csak közvetve az én hibám. A legtöbb parancsra elkövetett gyilkosság volt, többnyire Sky vagy valamelyik másik emberem keze által. Ezért nehéz is lett volna számon tartani, a lényeg az volt hogy féltek tőlem. A félelem jó, mert aki ne fél, az tisztel. Aki pedig tisztel, abból jó üzletfél lesz.
Akik pedig szeretnek, mint Sky és Sonja, a legjobb, legbizalmasabb emberei lettek. Mi hárman olyan vagyunk mint egy család. Apa és két gyerek. Anya meg nem volt soha. Nem is kell.
Ahogy belépünk a raktárba, csak Sky vagyunk és én. Az életemet is rábiznám ő pedig a sajátját rám. Nem félek semitől amíg ő velem van én pedig mindenáron megvédem őt. Szinte könnyedén tartóztatom fel a felénk kilőtt golyókat míg Skyler nekivetkőzik hogy könnyedén át tudjon változni.
A golyók sivítva reppennek vissza mintha valós puskából lennének kilőve és nem az erőmmel küldeném vissza őket nekik.
Az ötből egy azonnal meghal ahogy a golyó átsüvít a koponyáján, egynek a vállát találom el, kettőt a felsőtestén egyet pedig a lábán. Az ordításuk megtöri a raktár amúgy békés csendjét én pedig leeresztem a krjaimat és leporolgatom a karom mintha összekoszolódtam volna a lövésektől.
Így jár aki be mer szólni nekem a saját területemen. Még hogy vén trotty... tovább fogok élni mint bármelyikük a teremben. A fejem Skyler felé fordul, a szemeiben olyan tűz ég amit a sajátomban is látok néha. Néha úgy érzem mintha tényleg az én fiam lenne.
Az ajkam féloldalas mosolyra húzódik az izgatottsága láttán és kiadom a parancsot. Ölni kell.
Egy pillanat alatt átváltozik az óriási fekete farkassá, aki másnak a halált előrejelző omen, de nekem a világ legveszélyesebb fegyvere ami csak a kezemben van.
A hatalmas farkas egy fekete villanással tűnt el mellőlem. Hallottam a morgást, a könyögő, fájdalmas halálsikolyokat amiknek meg kellett volna hatnia egyikünket de... Nem tették. A vér és a halál szaga elborította a raktárat. Megszoktam ezt a szagot már, nem volt újdonság. A sikolyok elhaltak lassan, és egy test csapódott előttem a porban. Hallottam a reccsenéseket ahogy eltörik pár bordája és még talán más is a testében de a legkevésbé sem érdekelt. Nem lesznek sokáig fájdalmai.
Hangosan zihál, érzem a húgyszagot ahogy a hólyagja megadja magát a rettegésnek. Csipőre teszem a kezeim és ahogy Skyler megérkezik orogni kezd rá mire szánalas könyörgés szaad ki belőle.
Féloldalasan elmosolyodok.
- Sky, lábhoz - szólok a farkasra mire az óriási vérfarkas mellém kocog és leül. A feje majdnem a mellkasommal egy magasságban van ahogy leül én pedig nyugodtan simítok a fejére.
- Ügyes voltál - dícsértem meg és egy csuklómozdulattal megfordítom a földön fekvő férfit hogy rám nézzen.
- Nem érdekel a sirámod. Ki küldött titeket? Hogy jutottatok be? - kérdezem hideg hangon a férfi pedig hüppögve szuszog a porba. VÁlaszolni sem tud. AKkor majd máshogy oldjuk fel a nyelvét.
Hideg szemekkel nézek rá és finoman egmozdítom az egyik ujjam. A férfi felüvölt a hangja majdnem elnyomja a halk reccsenést amivel eltörtem az ujját.
- Kérdeztem valamit te szerencsétlen - mondom dühösen. A levegőben mintha elektromosság cikázna ahogy a dühöm nő. Egyetlen karmozdulattal képes lennék magunkra omlasztani az egész raktárat aztán élve kisétálni innen.

Mindörökké le fog nyűgözni a vérfarkasok átváltozása és természete. Ugyan jómagam sok balul elsült üzletet köszönehetek már nekik, az a néhány akik még közel állnak hozzám, mint a csapatom tagjai vagy a nevelt fiam, mindig le fognak nyűgözni.
Most is elégedetten figyelem Skyler rombolását. Szeretem nézni hogy milyen erős, és vad. Tudom hogy vele teljes biztonságban vagyok. Ő figyel rám én pedig rá. Erről szól a család.
Milyen vicces hogy most, negyven felett érzem ezt először.
A férfi nagyot csattan a földön ahogy Sky áthajítja a korláton. Érzem a félelme bűzét pedig köze sincsen olyan érzékeny orrom mint a felém kocogó farkasnak. A selymes bundába simítok elégedetten. Tudom hogy emberként nem szereti ha atyáskodom felette de ilyenkor hagyja hogy megmutassam hogy én vagyok az alfa. Mert az vagyok.
Lustán fordítom a fejem a földön nyöszörgő férfi felé aki egy kis ösztökéléssel, vagyis néhány eltört ujjal később végre beszélni kezd.
Undorító látvány mikor egy ember az életéért könyörög.
Pláne ha még csak semmi hasznosat nem is mond.
- Igen ezt már hallottam egy párszor. Neveket akarok. Ki adta meg a kódot neked és a tbbi mitugrásznak? - legyintgeteg unottan mintha csak holmi bosszantó legyet próbálnék elhessegetni. Annak érzem a fickót. A dühöm már elmúlt. Mostmár csak meg akarom ölni, és megtalálni azt aki elárult.
Skyler rámordul, a hangja akár a közelgő, gyilkos földrengés. Tökéletes. Pont ez kell ahhoz hogy a fickó megint dalolni kezdjen.
Egy idősebb négert keresünk... Valakit aki a belső körben van, de nem annyira belül hogy az ifazi raktárkódot kapja meg.
- Még valami ami a hasznunkra válhat? bármiféle info? - pillantok le rá mire a fickó emgrázza a fejét. Még mindig nyöszörög és hüppög ami borzasztóan idegesít.
Sóhajtva szorítom ökölbe a kezem mire elhallgat. Kitörtem a nyakát.
- Egy idősebb fekete fickó... Ki lehet az...? - dünnyögöm miközben elindulok kifelé Skyal az oldalamon. Én nem fogok összetakarítani, az valaki másnak a feladata lesz.
- Van ötleted hogy ki lehet az? Te jobban ismered az embereinket mint én - pillantok az okos szemű farkasra ahogy kilépek a fénybe. A csoport vezetője megindul felém és megáll pár lépésre.
- Takarítsatok fel, mindenki meghalt odabent. Nyomát sem akarom látni hogy betörtek ide - mondom neki megállás nélkül és elindulok vissza az autóhoz.