Hétvége van, hát mi mást tehetnék, mint, hogy kieresszem a fáradt gőzt magamból? Elég nehéz hetem volt, nagyon erős jelenléte van egy léleknek még a világunkban, akinek a gyilkosa után kutatunk, és sajnos még mindig nem járunk forró nyomon... de azt bezzeg megismerhettem emlékei által, hogy életében a steak volt a kedvenc étele sült burgonyával, és néha napján megütötte a feleségét, amikor eggyel több sör csúszott le a torkán a kelleténél. Igen. Nem mindenki jó ember akinek a lelke itt ragad, s nem mindenki ártatlan, akit meggyilkolnak. Sőt. Na, ezek miatt van nekem most szükségem egy jó pár felesre, ordító zenére és táncra, mi elvonja a figyelmemet. Legszívesebben egy csoda-bogyót is keresnék, de a dílerem éppen meghúzza magát, úgyhogy nem tudtam intézni semmit magamnak erre a partira. Talán nem is baj, nem kell minden reggel valami teljesen idegen helyen ébredni, homályos emlékekkel. Legalább is igyekszem ezt elhitetni magammal. Már benne vagyok a buli hevében, izzadok, dobog a szívem, a szervezetem újabb és újabb tequiláért kiállt. Elszaladok a mosdóba, majd ahogyan tartok onnan visszafelé a táncparkettre, valaki jó nagy erővel nekem dől/esik?, szinte felfogni sem tudom mi történik, csak hogy fájdalmat okoz, és utána egy bocsánatkérés nélkül indul tovább. - Hé TE! - kiáltok rá, pont annyi van bennem, hogy ne féljek senkitől - pedig amúgy már látom, hogy egy faszi az elkövető - és belemenjek valamilyen balhéba, mert hát: még is mi a faszt képzelt magáról?! Közben érzem, hogy a karomat megfogja valaki finoman, s rázza a fejét - nem éri meg. Dühömben remegek, és kell még pár pillanat, mire eldöntöm, mennyire is kell forró fejűnek lennem ma éjszaka.
//Rád bízom, hogy az elkövető vagy, vagy aki visszatart, esetleg egy harmadik opció, ami meglepetés. //
étvége lévén mi mást tehetnék, minthogy jól érzem magam. Oké, nem volt épp fáklyás menet a raktárban, amit apával ketten intéztünk, de annyi szent, hogy jobban kell ügyelnem a biztonságra. Nem akarok még egy ilyen fiaskót, mint a múltkori. Ellenben, most lazítani vagyok itt, autóval jöttem, mar van bennem bőven pia is, kell, hogy levezessem a feszkót. Öltözetem egyszerű, kopott farmer, fehér Dorko, fehér rövidujjú és sötétbarna bőrkabát. Ide több amúgy se kell, ismerem a szórakozóhely tulaját is, gond nélkül beengednek a biztonságiak. Már javában szórakozom, a bőrkabátot valahol elhagytam a boxomban, helyette a csajokkal táncolok, smárolok, mind egyéjszakás kis kaland, nem jelentenek semmit. Kifelé igyekszem, hogy kiszellőztessem a fejem, mikor nekimegyek valakinek. Fel se venném a dolgot, elvégre ismernek, ki lenne az a hülye, aki belém állna, hogy aztán megállítsanak a lány kifakadó szavai. Kék szemeim tűzben égnek, ez a tekintet sok mindenkit megfélemlített már, mégis, ez a nő tapodtat sem mozdul, ahogy visszafordulok hozzá. - Mi van, talán van valami gond, kislány? - Maradjunk annyiban, ezért mind apa, mind Sonja kiherélne, de amiről nem tudnak, az nem is fáj senkinek, azt hiszem.
Az a baj a szellemekkel, hogy nem igazán tudnak kirángatni a bajból, mikor belekeveredek. Maximum csöndben kiröhögnek, hogy már megint mit művelek, vagy megvetően csóválják a fejüket, de nem lesz jobb tőlük. Az efféle szórakozóhelyeken meg még csak meg sem fordulnak... vagy én vagyok mindig túlságosan beállva ahhoz, hogy lássam őket? Lehet együtt riszálják mindenkivel. Ami történt, az megtörtént, és én képes voltam utána menni a fickónak, aki nekem jött. Pár pillanatig még azt hiszem, hogy csak simán elhúz előlem, vagy elveszítem majd a tömegben, de nem, inkább sarkon fordul, hogy kérdőre vonjon. Hé, itt nekem van jogom kérdezgetni. - Igen, az, hogy úgy tűnik téged senki sem tanított jó modorra - húzom fel az orromat, látom ám a szikrázó tekintetét, de ezzel nem fog elijeszteni. Nekem is van ilyenem, csak az enyémben éppen az-az ijesztő, hogy egyáltalán semmi érzelmet nem látsz benne. Mintha elveszne a lelkem. - Hova sietsz ennyire, hogy arra sincs időd, hogy kikerülj? - kérdezem továbbra is dühösen, és legszívesebben ráönteném az italomat is - csak éppen most hiányzik a kezemből a pohár. Meg alkoholt pazarolni még számomra is bűn.
úl ittas vagyok ahhoz, hogy felfogjam a körülöttem lődörgő alakokat, nem beszélve arról, hogy ma este tömeg van a hétvége miatt, szóval ha akarnék, se tudnék senkit csak úgy kikerülni; meg egyébként sem érdekel. A legtöbben eltakarodnak az utamból, ahogy megérzik sötét aurámat, elég egy pillantás is rájuk, hideg kék szemeim velük szemben nem kíméletesek, nem bírom az embereket, csak porszemek egy nagy gépezetben és ennyi. Így történik meg, hogy egyrészt nem figyelek, meg nem is érdekel, és nekimegyek egy nálam kisebb személynek, s már mennék is tovább, de hangja megakaszt. Igazából nem tudom eldönteni, hogy ez a szerencséje vagy sem, hogy farkas vagyok, élesebb a hallásom, mint az itt jelenlévőknek, ezért is kell az alkohol egy ilyen helyen, különben megsüketülnék, tompítja az érzékeimet az alkohol; viszont annyira még nem vagyok tompa, hogy ezt a felkiáltást ne halljam meg. - Leszarom a jó modort, kislány! Ez egy szórakozóhely, nem tűnt még fel?! – flegmázok vissza, elé állva, még véletlenül se tudjon előlem megszökni. Látom, hogy mellette valaki fogja a karját, mintha vissza akarná tartani tőlem, amire muszáj felöltenem a gúnyos mosolyomat, de tompa érzékeimmel azért látom és felfogom, hogy ő más, mint itt a többiek. Nem egyszerű ember, más az illata is, talán elf, s ahogy újra szövegel nekem, úgy bukkannak elő hegyesebb fülei. Miért érzem azt, hogy túl dögös ahhoz, hogy haragudjam rá, valamiért olyan megbabonázó a jelenléte, a tekintete, amiben nem mutatkozik semmilyen érzelem, az arca pirossága mégis elárulja, ahogy ajkait összepréseli haragosan. - Kifelé igyekeztem, viszont nem igazán van lehetőségem arra, hogy csak úgy kikerüljelek. Tömeg van, látod?! – hajolok kicsit közelebb hozzá, nem veszek vissza a fenyegető mozdulatokból, mi több, tetszik, hogy nem visszakozik és ugyanúgy haragosan áll velem szemben, tekintetemmel alaposan felmérem őt egy pillanat alatt, jóféle csaj, az biztos, vajon mire lehet képes? De mielőtt bármi egyebet tehetnénk, a biztonságiak már körbe vesznek minket, s ragadnák meg a lányt. Hagyjam, hogy kivigyék innen, vagy talán segítsek rajta?
Kezdőlap 
írta: 
// 
