Kezdhetném azzal, hogy majdnem lekéstem a közvetlen járatomat, minekután a parancsnok beosztott gyakorlatra Washington DC-be a kollegákhoz, elmondása szerint azért, hogy menjek tanulni a központba. Örültem is, meg nem is; bár az rosszabb volt, hogy futva kellett megtennem a lakásomtól azt a rövidnek épp nem nevezhető távot, mire kijutottam a reptérre, pedig apa figyelmeztetett, hogy induljak el időben, én meg jó szokásomhoz híven mit csináltam, na mégis mit? Hát elaludtam… Maradjunk annyiban, hogy bár dzsinn vagyok, repülni nem szoktam, legalábbis nem a tömegen át, meg amúgy is, azt még gyakorolni kell, szóval maradt a futás, éljen a jó kondi!
A gépen már ki tudtam fújni magam és elővenni azokat a dokumentumokat, amik most erre az egy hónapra szólnak. Itt kell szolgálatot és gyakorlatot teljesítenem, aztán ha minden rendben van, mehetek vissza az Almába a többiekhez és talán… nem biztos, de talán lesz lehetőségem feljebb is lépkedni a ranglétrán.
A repülőút több, mint egy órás volt, hogy aztán leszállva a gépről, belevessem magam Washington forgatagába, cserébe persze mi történik... eltévedtem… Ennyit a tájékozódási képességeimről idegen városban, na, mindegy… nem mondjuk el senkinek, nem fogják megtudni. Csss....
Kisebb kerülőutak és pár fura lánnyal való találkozás után végre megérkezek úticélomhoz, a Metropolitan City Rendőrkapitányságra, ezaz!
Mit vigyorogva, hatalmas mosollyal a képemen lépek be az ajtón, hogy aztán lesokkoljon az ottani forgatag. Oké, újratervezés, kit is kell keresnem egyáltalán?
A papíromat elővéve nézem meg újra, igazából kit kell keresnem, aztán már indulnék is, hogy a recepcióstól megkeressem a hölgyet, akihez beosztottak, de sikeresen belegyalogolok egy másik rendőrnőben.
- Uh, ne haragudj, ugye nem ütöttelek meg nagyon, minden okés van? - pislogok rá nagy bociszemeket meresztve, hátha nem csap agyon a kisebb bakiért, egyébként a kérdésem valós, és tényleg érdekel, hogy nem-e vágtam orrba, vagy valami. Hajlamos vagyok rá, erről a társam sokat mesélhetne odaátról.

Kissé nyomott séróval sétálok ki a pihenőből. Imádom a 24 órást, mit ne mondjak. Állítom, egyszer ezektől lesz lumbágóm vagy valami ilyesmi. Mert hát az őrs nem pont a Ritz. Pedig nem lenne rossz, ha legalább valami normális ágyat beszereznének, ha már itt vesztegelünk. Sokszor ráadásul egyébként tök fölösegesen, de hát muszáj. A főnök mindig azzal jön, hogy építi a jellemet. De én már éppen eléggé jellemes vagyok.
Szóval tuti eszméletlenül csodálatos látványt nyújthatok, legalább olyat, mint egy miniatűr tölgyfa. Egy bonsai.
Ebben a fenenagy bonsaiságomban landol egyszar csak egy papír a képemben, én pedig meglepetten bámulok a sorokra, amit ebből a közelségből nagyon elolvasni se tudok. Aztán a papír gazdája is megszólal végül, én pdig vigyorogva megrázom a fejem.
-Nem vagyok én olyan törékeny, zöldfülű. - Tuti hogy az. Süt róla. Meg aztán más nem nagyon szokott nekem jönni, úgyhogy kizárásos alapon is be lehet lőni, hogy itt van vagy öt perce. Talán tíz. Annál több semmiképp.
-Melyik útjelző táblát keresed? - kérdezem aztán és azzal a lendülettel ki is kapom a kezéből a papírt, hogy megtudjam, kit keres. A sokáig itt lesz, úgyis tudni fogja két nap múlva még az alsógatyája színét is, ha meg nem, akkor amúgy is teljesen mindegy, hogy belenéztem a papírjaiba. Már csak az a kérdés, hogy kihez indult. De ha végre meglelem a kellő infót, akkor azzal a lendülettel el is kezdem terelgetni. Meg ha már úgy is megyünk, akkor útba ejtjük a kávé automatát is, mert nekem sürgősen szükségem van egy löttyre, mielőtt sétálva elalszom itt helyben.  

Kisebb kitérő és egyebek után csak megérkezek úti célomhoz, hogy aztán ott álljak az ajtóban leforrázva, egyáltalán kit is kell keresnem ezen a helyen?
Pislogok a papíromra, mint hal a szatyorban, valamilyen csajszit kell keresnem, na de mégis ki lehet az, érdekes neve van. Azonban, mielőtt bármi mást tehetnék azon kívül, hogy megindulok a recepciós pulthoz, igazítson már ki legyen oly kedves tündérbogár; belegyalogolok egy nálam alacsonyabb rendőrnőbe. Szép, én is jól kezdem itteni pályafutásom, ég a pofám rendesen, hogy így nem vettem észre, de megnyugtatnak a szavai, vigyorom újra a régi lesz.
- Hála égnek, kaptam volna a pofámra a főnöktől, ha ezt megtudja – teszem hozzá, maradjunk annyiban, hogy azért van pár dolog az én rovásomon is, nem ám világbéke van mindig nálam ott New Yorkban. Na de, kikapja a kezemből a papírt, mielőtt méltatlankodhatnék, inkább nagyot sóhajtok. Jobb, ha ő nézi meg, kihez vagyok beosztva ebben a hónapban szolgálatra.
- Aleida Carter nevű rendőrnőt keresem, a kapitány beosztott mellé egy hónapra, teljes szolgálatra. Ugyanolyan időben dolgozom, mint ő. Most gyakorlaton vagyok itt emiatt – vágom rá azonnal a lényeget, aztán türelmesen várok, hogy akkor most hogyan tovább. Egy kisebb sporttáska fityeg a vállamon, én hülye a bőröndömet meg ott hagytam a reptéren, úgyhogy lehet, érdemesebb lenne előtte szólnom neki, hátha valaki vissza tud vinni.
- Amúgy Kade Rivers vagyok, szolgálatra jelentkezem, és izé… nem tudod véletlenül, hogy ki tudna visszavinni a reptérre, ott hagytam a bőröndömet a rohanásban? – kínos pillanat, nagyon-nagyon kínos, de hát basszus, én futottam, ahogy tudtam, a cuccom meg ott maradt, amiben egy hónapra összerámoltam magamnak mindent. Ahogy szoktam…. behajigálva a dolgaimat, szépen egymásra, és csak úgy tudtam lezárni a bőröndöt, hogy a húgom meg anya ráült.

Azért rendesen meglepődöm, amikor egy egész A/4-es lap landol az arcomban, mert azok nem nagyon szoktak csak úgy az ember arcába röpködni. Még az is megfordul a fejemben, hogy esetleg még félig alszom. De nem, mert a papírnak gazdája is van. Jobb is, hogy engem lökött fel. Nem mindenki kedves errefelé azért. Persze, a morcos srácokkal sincs baj, csak hát... ők morcosak.
-Jó, akkor majd nem árulom el, hogy eltapostál. - grimaszolok. Azért annál keményebb fából faragtak, de aranyos, ahogy szabadkozik itt összevissza, mintha muszáj lenne. Úgyhogy a szárnyaim alá is veszem azzal, hogy elveszem a papírkáját, amit az arcomba nyomott.
-Ő jó arc. - csak ennyit bökök oda, aztán elkezdem terelgetni a kávé automata felé. Be kell avatni az új fiút, na. Meg aztán ez a legfontosabb hely az őrsön, nem árt, ha tudja, hogy hol van. -Az első kávét pedig te fizeted érkezésed alkalmából.
Nem vagyok egyébként lehúzós, nem szorulok rá. De a hierarchiára figyelni kell. Meg majd úgyis kap sütit, ha veszek. És mivel most egy hónapig össze lesz velem zárva, elég sok sütit fog enni. Bízzunk benne, hogy nem hajlamos a hízásra.
-Carter. Üdv a fedélzeten, Rivers. - kacsintok rá, aztán intek az automatára. Bizony-bizony. Pont engem kerestél. -Elviszlek. Csak ezt az életmentőt hadd igyam meg, mert mindjárt kifordulok a testemből. 3-kor jár le a szoli. - magyarázom. Aztán ha végre a kezemben lesz egy lötty, akkor el is indulhatunk a parkoló felé, miközben megiszom ezt a vízízű valamit. Mert hát az automatás kávé elég szar, de mégis csak itt van és ellát energiával. Valamit valamiért.  

Vigyorom őszinte, mégha kínosan is érzem magam, mert nem fog belőlem fasírtot csinálni, hogy arcon vágtam az A/4-es papír köteggel.
Ellenben mielőtt bármit mondhatnék, már kapja is ki a kezemből a köteget, hogy megnézze, mégis kihez vagyok beosztva egy hónapra, s csak hümmögök a válaszra. Legalább ő tudja, kiről van szó, ha már én nem, ez is valami.
Azonban megyünk a kávé automatához, csak csodálkozom, hogy hát ez meg, én már vagy hármat megittam idefelé jövet a gépen, szóval kellően pörgök ahhoz, hogy fejre álljak, ha arról van szó.
- Ez csak természetes, mit szeretnél? - pillantok vissza kérdőn, miután kicibálom a táskámból a pénztárcámat, vele együtt azért repül még a jelvényem és két másik doksi, hogy szanaszét hullanak a papírok. Nagyot sóhajtva, inkább megvárom, míg a hölgy válaszol és már fizetem is a kávét, csak utána veszem a fáradtságot, hogy összerámoljam a dolgaimat, történetesen magamhoz reptetem őket. Éljen a dzsinn erő!
- Doh… szóval te vagy az?! - pislogok kettőt meglepetten, mikor a jelvényem visszarepül a kezembe, addig nézek nagyokat a nőre. Oké, ez így ultra kínos, bakker!
- Ennyire pocsék volt a nap? Amúgy nem rohanok sehova, csak nem csórták el a reptérről… vagyis… remélem, hogy nem nyúlták le! - A végére azért megnyúlik még az én képem is, hogy TEJÓÉG, apám meg fog ölni, ha elhagyom a bőröndjét, arról nem beszélve, hogy egy csomó személyes holmim van összedobálva abban. Faszom…. úristeeeen, kell a bőrönd!
Ha ezt a gondolatmenetet Aleida hallaná, tuti felvisítana a röhögéstől, ellenben csak annyit láthat, ahogy egyre jobban lesápadok és megnyúlik az arcam. Igen, így jár az, aki azt sem tudja, merre van arccal.
- Jut eszembe, szerinted hol szálljak meg, van errefelé valami módi, amiről tudnom kell, vagy csak keressek albérletet aztán annyi? - maradjunk annyiban, hogy ez kimaradt a tájékoztatóból, szóval most ártatlan kiskutyaszemeket meresztek Aleidára, hogy segítsen ki… ismét.

Ha már ennyire hosszú ez a nap, akkor a minimum, hogy egy kicsit elszórakozhatok a zöldfülűvel, aki pofán csapott. Nem mintha annyira a lelkemre venném, tudom, hogy véletlen volt. De hát valamivel üdvözölni kell ezt a szerencsecsomagot, ha már ennyire nem igazította útba senki. Majd én. De majd csak azután, hogy szerválunk nekem egy kávét. Már vészesen fenyeget, hogy esetleg leragadnak a szemeim, és akkor szarban leszünk, mert még vezetnem is kéne.
-Presszó. – mosolyodom el, de kiszolgálom magamat és megnyomom a gombot. Az automatás kávé se nem finom, se nem jó. De van benne koffein. Momentán ennyi nekem bőven elég. Blue mániája az az agyoncukrozott Starbucksos szar. Egyszer belekóstoltam, de esküszöm, nem tudom, hogy képes meginni azt a szirupot.
-Hát, legalábbis legutóbb még én voltam. – vonok vállat vigyorogva, miután felfedem, hogy egyébként meg engem keres. Mit ne mondjak, a papírja hamar megtalált.
Aztán szinte varázsütésre megzizzen a telefon a zsebemben, én pedig futólag rápillantok, csak a lényeget olvasom el.
-Mázlid van. Vamos! – mutatok az ajtóra. Csórikám még meg se érkezett, de már mehet is. De hát ilyen ez a szakma. Ennyit arról, hogy 3-kor végzek! -Nem szar, csak rohadt hosszú. És akkor ezen a szép, virágos délutánon valakinek nincs jobb dolga, mint elmenni terményt lopni! – láthatóan pillanatok alatt a viccelődésből a zsörtölődős nyugdíjas szintbe ugrott át a hangulatom. De hát hogyne lenne így, mikor már épp lejárna a szolgálatom, ehelyett meg mehetek terményeket menteni. Komolyan, ezért aztán megérte rendőrnek állni!
-Szállj be! Út közben megállunk a reptérnél. – intek a kocsi felé a parkolóba érve, és azzal már be is pattanok a volán mögé. Ha ő is elhelyezte a popóját mellettem, akkor már adom is a gázt. Nos… hát, van, aki nem szereti, ahogy vezetek. Lehet, ő se fogja. Nem nagyon van átmenet nálam a megállás és a tempó között és a lassítás fogalmát se nagyon ismerem. Én csak úgy fékezek.
-Hát, ha rám hallgatsz, akkor betársulsz valakihez. Vannak egész jó albérletek a környéken, de én a helyedben nem szánnék sokat egy olyan lakásra, ahol alig töltök időt. – Nagyjából ez volt az érvem amellett, hogy Blue-val éljek. Nem mintha ne bírnám őt, de nyilván nem arról álmodoztam gyerekkoromban, hogy ő lesz a lakótársam. -Szerintem kérdezz körbe bent is, hátha valakinél pont van üresedés. – Nem én vagyok az egyetlen, aki így szemléli a dolgokat, nem kizárt, hogy már az őrsön talál lakótársat, vagy akár egy egész albérletet. Nem olyan ritka.
Néhány perc alatt vissza is gurítom a srácot a reptérre, aztán egy lendületes megállást követően már kattan is mellette a centrál, hogy szabad madár.
-Na, hozd azt a motyót, aztán irány Mrs. Grogan! – pillantok rá. Képzelem, micsoda károkra lehet nála számítani. Fogadok, letépték a tulipánját.
 

Egy dolog, hogy béna vagyok, egy másik, hogy keresek valakit, de mikor ez a kettő találkozik, az tud okozni kínos pillanatokat, legalábbis nekem, de örülök, hogy Aleida nem veszi magára, és még jóarc is velem, szóval alap, hogy meghívom egy automatás kávéra, bár tőlem valami menő kávézóból is kérhetne, akkor is alap lenne, hogy meghívnám egy italra.
A jelvényem repül, a pénztárcám előkerül a cuccaim mélyéről, végül kifizetem a pressót, aztán már röptetek is magamhoz mindent, mikor megcsörren a telefonja, szóval türelmesen várok. Még a reptérre is ki kell majd mennünk, de annyi baj legyen, magamban imádkozom, hogy ne lopják el a bőröndömet és meglegyen addig, amíg el nem érünk oda.
- Ehh, az fain. Ki a tököm akar ilyenkor terményt lopni? – fogan meg bennem a kérdés, miközben Aleida terelget a kijárat felé. Milyen jó, hogy most jöttem, de már mehetünk is, mondjuk annyi baj legyen, amíg mellettem van, addig nem lehet gond… vagyis nagyon remélem, meg talán nem fogok ismét eltévedni a városban, az kínos lenne.
- Szuper, köszönöm! – csak ennyit mondok, mert gyorsan ugrom is be az anyós ülésre, hogy mielőbb kiérjünk a címre, a táskámat a hátsó ülésre hajítom, remélem nem bánja, úgy is megállunk majd a reptérnél, útban a címre. De az első, hogy már kötöm is be az övemet, és nem is várat sokat magára, meglódul alattunk a verda, én meg vigyorgok ki a fejemből. Soha nem zavart a gyors és tempós vezetés, bár még szoknom kell ezt a gyorsulunk, aztán nullára fékezünk szitut, de majd csak hozzászokok.
- Rendben, majd ha az őrsre visszamentünk, utána kérdezek, hátha keres valaki lakótársat. Addig maximum elalszom az egyik pihenőben – teszem hozzá, és ebből egyből látszik, mennyire nem dolgoztam előre, avagy nem szóltak, hogy szállást foglaljak, szállodába meg nem akarok menni, nem szeretem azokat a helyeket.
Ahogy megállunk a reptér mellett, még időm sincs csodálkozni, hogy de hamar ideértünk, én meg dupla ennyi idő alatt tévedtem el, pattanok is ki az anyós ülésről, és szaladok be a reptérre. Nem telik bele kis időbe, körülbelül öt perc, már hozom is a bőröndöt, és ha Aleida kinyitja a csomag tartót, berakom oda, ha nem, akkor ez is megy a hátsó ülésre a másik mellé, aztán már huppanok is vissza, mint a villám. Na, ugye hogy még jó valamire, ha az ember dzsinnek születik, ráadásul levegő elemmel! Nézzük mindennek a napos oldalát, vagy valami olyasmi.
- Sokszor van ilyen terménylopós nap, vagy csak ez a néni ajándékozott meg ezzel a hírrel minket? – kérdem Aleidára pillantva érdeklődve, mondjuk úgy, nekem új dolog ez a terménylopásos mizéria, a nagy almában nem sűrűn fordul elő hasonló, meg hát ott túl sok földterület nincs, ahol termeszteni lehetne, nagyon maximum a külvárosi részben, de az meg már nem hozzánk tartozik. A Central Parkban meg pláne nem lehet növényeket termeszteni.

Nem akarom halálra szívatni a srácot, mert első blikkre azért okésnak tűnik, nem olyan töketlen, mint a múltkori gyerek. De ez persze majd élesben derül ki igazán. Szóval most beérem azzal, hogy kávét vetetek vele. Nem mintha amúgy drága lenne. Még ennyi pénzt sem ér meg, mert se íze, se bűze. De hát a koffein az koffein és most már igencsak szükségem van arra a koffeinre, ha nem állva szándékozom elaludni itt a nagy terménylopások közepette.
-Hidd el, ezt a kérdést én is szeretném feltenni. – sóhajtok. Ilyenkor érzem igazán hasznosnak a munkámat. Amikor valódi bűnözők kergetése helyett ilyen rettentő fontos terménylopásokat deríthetek fel. De legalább a zöldfülű út közben beugorhat az elhagyott cuccáért, legalább ennyi előnye legyen a dolognak.
Díjazom, hogy a vezetési stílusomat se fikázza. Kezdem azt gondolni, hogy jól ki fogunk jönni egymással. Ez azért nem árt, mert most egy darabig össze lesz zárva velem.
-Szerintem még akár nálunk is elférsz mára, ha úgy van. Blue biztos nem bánja. Ő is kék. – legyintek. Én is aludtam már jópárszor a pihenőben, de azt hagyjuk csak meg a szolgálatra. De persze a döntés rajta áll. Blue-n egyébként is érdemes hamar túlesni. Elég megosztó egy személyiség. Én a magam részéről kedvelem, de Marcus például ki nem állhatja.
-Ó nem. Nemrégiben komoly ügyem volt. El kellett kapnom egy tízévest, mert csokit lopott a boltból. – nézek rá nagy komolyan. Nem azt mondom, természetesen vannak komoly ügyek is. De a rendőrléttel együtt jár, hogy az izgi bűnüldözés mellett az ilyenekkel is foglalkozni kell, mint a csokilopás, a férjek hamis feljelentgetése egy veszekedés után, vagy éppen ez a terménylopás.
Ha megvan a motyó, már tovább is gördülök. A reptértől már viszonylag hamar kiérünk a címre, ahol a kapuban már ismerős arcot látok. Mrs. Grogan nagyon szereti a rendőröket. És rendszeresen szállunk ki hozzá hülyeségek miatt, csak ezt Riversnek nem mondtam. Lássuk, hogy kezeli az idős hölgyet!
-Carter őrmester! – derül fel a nő arca, ahogy kikászálódom a kocsiból, de a mosolya akkor válik igazán szélessé, amikor meglátja Kade-et. Nem szívbajos az öreglány, gondolkodás nélkül odalép hozzá és egyszerűen megcsipkedi az arcát. -Hát micsoda jóképű fiatalember! Én a helyében megfognám magamnak, őrmester! – magyaráz ömlengve. Néhány pillanatig vigyorogva figyelem a hadműveletet, aztán félbeszakítom ezt a nagy Kade-csodálatot.
-Mrs. Grogan! A termények! – nézek rá jelentőségteljesen, mire elengedi a srácot és azonnal elkomorodik az arca.
-Hát az… borzasztó. Eltűntek a paradicsomaim! – fakad ki haragosan. -Fogadok, hogy az a semmirekellő fiú volt a szomszédból! – mutogat a mellette lévő házra. A fiú egy 32 éves óriáscsecsemő, aki az anyja nyakán él és herbált szív. Időnként bevisszük. Aztán elengedjük. Ez egy szép körforgás.
-Lássuk a tetthelyet inkább! – teszem a kezemet a nő vállára, hogy vezessen. Ha hagyom, hogy belelovallja magát a témába, akkor holnapig állhatunk itt és hallgathatjuk, hogy „miféle nőcskéket” hurcol haza „az a fiú”. Így legalább most nézhetjük a lefosztott ágyást helyette. Sokkal jobb!
 

- Úh, az szuper lenne! Esküszöm, nem foglalok sok helyet, elvagyok a kanapén is, ha ott van hely – teszem hozzá izgatottan, a mai estéért nagyon hálás lennék, holnap, meg még ma este nekiállok albérletet keresni, meg érdeklődni majd az őrsön, amint visszaértünk a terménylopásból.
Viszont a következő megszólalására akaratlanul is felnevetek, hogy egy tízévest kellett elkapni, aki csokit lopott, ez jó.
- A fontos, hogy meglett a kis enyveskezű és remélhetőleg tanult belőle, hogy többet ilyet ne tegyen, mert nem szép dolog – teszem hozzá derűsen, valószínűsítem, hogy jól le lett szidva a kissrác, de szerintem nem lesz később gond vele, biztos megértette, hogy ezt nem szabad és nem így.
Hamar kiérünk azonban a reptérre, már össze is szedem a holmimat, és mehetünk is tovább a bejelentőhöz, akitől ellopták a terményt állítása szerint. Kíváncsian várom, vajon mi lesz ebből, nem ismerem az itteni szokásokat, eljárást, sem az embereket, szóval ez egy új terep, ettől függetlenül izgatott vagyok. Azért mégis csak rendőri munkáról van szó, ez is hozzá tartozik.
Arra azonban nem vagyok felkészülve, ami ezután fogad. Az idős hölgy már vár ránk, Aleidának köszön is, de ahogy meglát engem, már ásom is a síromat, mindig ez van!
Csipkedi az arcom, én meg türelmesen várok, bár eléggé leizzadok közben, hogy ne lépjek hátrébb és meneküljek Aleida háta mögé, hogy tessék már békén hagyni az arcomat, még a végén kalács képű leszek, ha ennyire csipkedi!
Szerencsémre a társam megment, amint a néni elfordul tőlem, úgy dörzsölöm meg két kezemmel az arcomat, hogy helyre pofozzam a képem, ez fájt; viszont azért figyelek, hogy Mrs. Grogan mit fog mondani, közben óvatosan Aleida mellé andalgok, hogy pont a néni és köztem legyen, biztos ami biztos, soha nem lehet tudni, mikor kell ismét menekülőre fognom.
A paradicsomokra felkapom a fejem, kicsit oldalra is biccentem, meg hogy biztos a szomszéd srác volt a tettes, csak hallgatok csendben a háttérben, ettől függetlenül azért átvizslatom a helyet a tekintetemmel, hátha még leszűrhető ebből valami, de nem szólok bele Aleida munkájába, ő jobban ismeri a nénit meg a helyet is, mint én, inkább figyelek.
Azért mégis csak munkáról van szó, mégha csak piszlicsáré dolognak is tűnik, attól másnak lehet ez rossz. Bár az arccsipkedésen azóta sem léptem túl, akaratlanul nyúlok az arcomhoz, hogy megdörzsöljem, legalább szép piros lesz.

Nem vagyok én olyan szőrösszívű, mint amilyennek tűnök, habár tény, bedobom már most a mélyvízbe. De hát ezért van itt, nem? Viszont, ha bírja a strapát, akkor tőlem is megkap majd minden segítséget ahhoz, hogy jól teljen nálunk az ideje és be tudjon illeszkedni a csapatba. Kezdetnek például megmentem attól, hogy egy csótányette motelben kelljen éjszakáznia, amíg nem talál valami jobbat. Blue egyébként is állandóan hazahurcol mindenféle fura formákat, úgyhogy igazán nem reklamálhat, ha én meg befogadok egy bajba jutott kollégát.
-Blue… nos, Blue nem egy nagyigényű lakótárs. Ha elviseli, hogy hegedülök, akkor hidd el, nem tudsz olyat tenni, ami kiborítja. – legyintek. Én a magam részéről szeretek vele lakni, még ha időnként az én szemöldököm is égnek szalad miatta.
-Hát… rettenetesen megdorgáltam. – csóválom a fejem, mert hát mit csináljak vele? Bedugathatnám egy javítóba, de mind tudjuk, hogy ezek a helyek csak arra jók, hogy elkallódjanak a gyerekek. Meg aztán valahol megértem a srácot is. Csóró a családja, nem telik csokira, de mint minden gyerek, ő is szereti az édességet.
Legalább ekkora nagy feladat vár ránk ma is. Csak ma nem csokiról van szó, hanem Mrs Grogan terményeiről. Én almára tippelek, de nem vagyok valami nagy kertész, majd a helyszínen kiderül. Kedvelném egyébként az öreglányt, ha nem ugráltatna minket állandóan hülyeségek miatt. De legalább Rivers megtudja, hogy mi a módi errefelé.
Én a magam részéről jót röhögök a háttérben, amikor az asszony összecsipkedi. Engem mindig azzal piszkál, hogy túl izmos vagyok. De hát bakker, ez egy ilyen meló!
-A srác tényleg balhés. De kétlem, hogy nála vannak a paradicsomok. – súgom oda az újoncnak, miközben hátrafelé tartunk az udvaron, miközben Mrs Grogan megállás nélkül mondja a magáét.
-Esetleg látta is errefelé a szomszédot? – kérdezem, mert a papírra mégsem írhatom azt, hogy a gyanúsított nem lophatott paradicsomot, mert szarik a paradicsomokra.
-Nem. De tudja, milyen az a fiú. Mindig csak bosszant mindenkit. És azok a lányok, akiket hazahoz! – szörnyülködik, én pedig megforgatom a szemeimet. Remek! Most holnapig azt hallgathatjuk, hogy kurvázik a szomszéd. Intek Riversnek, hogy jöjjön szépen a paradicsomokhoz, amíg én felegyenesedem.
-Te derítsd fel a… tetthelyet… - kezdem tétován. Még nekem is nehezemre esik komolyan venni a dolgot. -Én felveszem a jegyzőkönyvet addig. – Legalább addig nem tudja csipkedni őt Mrs Grogan, én meg bemehetek leülni. Olyankor mindig ad citromos sütit, amit istenien készít.
Rivers egyébként odakint nem fog lábnyomokat találni, ellenben a szembe szomszéd házán van egy kamera, ami talán rögzíthetett valamit. Emellett az udvaron még talál gyümölcsfákat madáretetőkkel és persze magát a veteményest, ahol még paprika, krumpli és répa növekszik.