Nagyi és anyám is már szentélynek szolgált, igaz, nagyi még otthon kezdte, s mikor anyu kezdett, mint miko, akkor jöttek át ide. Én már itt születtem, örökölve a képességet, amivel ők is rendelkeztek. Az egyetlen probléma az volt, hogy nem lánynak születtem, ezért a szertartásokból kizártak, így téve teljessé azt a szolgálatomat, amit a mai napig teszek.

- Mmm – bólogatok, egyetértően, a homokozóban. Végre jó idő van, és kedvem támadt kimenni a játszótérre, mert nem egyedül akartam játszani. Az embereknek nem azért vagyok furcsa, mert sellő vagyok. Ez a fajta arc még mindig ellenérzést vált ki belőlük, sokszor csúfoltak. Nem értették, miért nem vágok vissza. Csak játszani akartam velük, semmi többet. Most is egy ismerős hang ütötte meg a fülemet, ahogy elkezdtem építeni a homokváramat.
- Csináljunk alá garázsbeállót? Hoztam kocsikat, tudunk beparkolni.
- Hoztad a pirosat? Azt nagyon szeretem!
- Ühüm. Anya külön dobozba is rakta, hogy el ne felejtsem.
Megkeresem a táskában a dobozt, s kinyitva, az egyik felhajtóra teszem, ami már megépült, s építem tovább a vár többi részét.
- Te kihez beszélsz, Keisuke? - Tory anyukája hangját hallom. Fel sem pillantok, úgy válaszolok.
- Deannel – hosszas csend következik, majd léptek zaja halatszik és hogy a hajam megrántja valaki, hogy fel kell állnom.
- Hogy mered?! - Tory anyukájának szikrázik a szeme. - Hogy mered a fiam nevét a szádra venni? Teee... te kis...
- Mrs. Heywoood! - az óvónéni hangját hallom, délutánonként ide ül ki olvasni.
Érzem, ahogy elenged és értetlenül állok, nézek fel rá.
- Azt hiszem, beszélnünk kell, Mrs. Heywood. Jól vagy, Keisuke? - simítja meg arcomat Melissa óvónéni.
- Igen, Melissa néni.
- Játssz nyugodtan tovább – látom, ahogy megnyugszik, majd magával viszi Tory anyukáját.
Megigazítom a hajam, nem akarom, hogy majd anya így lásson meg.
- Nem hallotta, hogy itt vagyok? - Dean hangja szomorúan cseng.
- Én sem látlak, csak hallak, Dean – a hangom sokkal érettebbnek tűnik hirtelen.
- Igaz. De ő nem is hallotta, mit mondtam neki, mikor meglátogatta a síromat.
Visszaguggolok a homok kastély elé.
- Egyszer biztosan nyitott lesz a füle rá.
- Versenyezzünk! Hol van a zöld autód? - Dean máris a versenyre figyel. Időbe került neki, mire megértette, nem mindenki hallja. S nem mindenki érti, mi is van a másik oldalon.

- Minden rendben van?
Még mindig a kisebb medence széle mellett ülök és nézem a víztükröt. Így nem merülök annyira ki, mostanában viszont nagyon sokan érkeznek s ez az utolsó, hiába igyekszem érzelmileg leválasztani magam, megviselt.
- Azt hiszem, jobb, ha elmegyek úszni kicsit.
Az édesvíz a munka, a feladatot jelenti, az óceán tud segíteni kimosni lelkemet, gondolataimat. Mind a kettőt tisztelem.
- Rendben. Maia már vár, hogy gyakoroljatok.
Elmosolyodva húzom össze a kimonomat, hogy felálljak.
- Igyekszem. Majd jövök... reggel – megpuszilom ébenfekete haját édesanyámnak.
- Velünk tartasz? - csak egy fejrázás a válasza, mire megdöntöm magam.
- Reggel találkozunk.

- Egyenesebben az a hát. Jobban fordítsd el a törzset. Vállad lejjebb. Lejjebb – nagyi tolja finoman a vállam a legyezőjével.
Engedem, hogy tegye. Kyu-do a kedvencem, segít koncentrálni. Mint ahogy a mellettünk lévő medence vizének illata és surrogásas is megnyugtat.
- Figyelj a légzésedre.
Nagyival nehezen alakultak az elején a dolgok. Hiába volt május ötödike, hiába avattak be végül a szentély tagjai közé.
Csak akkor kezdett el foglalkozni velem, s még akkor sem unokájaként, mikor nyilvánvalóvá vált, mire vagyok képes. A közös pontot és közeledést az adta meg, hogy nagyanyám ugyanúgy mestere volt a víz elemi mágiának, mint én, erősségét tekintve. Édesanyám is víz felé hajlott, ám neki nincs akkora ereje.
Fókuszálok, s megszűnik a környezetem. A tartásomra, a tökéletes pendítésre koncentrálok. A Mozdulatra. Ahogy elengedem a nyilat, surrogást hallok magam mellett, aztán csak azt érzem, hogy tiszta víz leszek. Meglepve tárom szét a kezem, csuromvizesen, figyelve arra, hogy emberi alakom maradjon.
- Hmm... egészen jó. Máskor engedd lejjebb a vállad.
- Igen, nagyi – rájöttem, én okoztam, hogy a medencéből legalább a negyed vizet kimozgattam, neki a céltáblának, amit fel is döntött a víz ereje.