Uncsi….uncsi… uncsi… Pont ilyen fejjel lapozgatom a Netflixet a tabletemen. Van egyébként egy elég tetemes mennyiségű film és sorozat a listámon, de most valahogy még sincs kedvem egyikhez sem. A realitykhez most nincs türelmem, zombis akármit most nem akarok nézni. Valami limonádé kellene, de semmi kedvem a romantikus szarságokhoz sem. Mi a túrót nézzek?
Már legalább fél órája lapozgatom tanácstalanul, amikor megment az unalomtól a kopácsolás. Sky! Meglepi? Ú, imádom a meglepit! Felpattanok az ágyról, és már rohanok is az ajtóhoz. Viszont amikor szélesre tárom előtte azt, akkor csak értetlenül pislogok rá, meg a vállán fekvő összetekert szőnyegre.
-Hullát hoztál? Vagy Jason Momoát? Nem, ő túl nagy, hogy ebbe beleférjen. – legyintek végül. De hát na. Ki ne örülne, ha elhoznák neki Jason Momoát? Az az ember egyszerűen… gyönyörű. Persze, beengedem Skyt, akár ő van nála, akár nem és összefont karral nézem, ahogy bemasírozik – mert feltételezem, nem akar odakint ácsorogni egész nap.
Én vele ellentétben lazábban vagyok öltözve. Mivel egyelőre sehova nem kellett mennem, egy egyszerű, fehér crop top és egy farmer short bőven elég nekem. A hajam pedig ezúttal nem a hátamon pihen, hanem egy magas lófarokban a fejem búbján.
-Na, jó! Kit tekertél bele? – Eszembe sem jut, hogy hozott nekem egy olyan szőnyeget. Viszont türelmetlen vagyok. Imádok ajándékot kapni, de azt általában szeretem minél hamarabb a markomba kaparintani. Egy párszor már rám lett szólva, hogy ne úgy bontsam a csomagolást, mint valami kölyökkutya. De hát engem a tartalma érdekel, nem pedig a csomagolás. Ilyen erővel kitapétázhatnám a szobámat is csomagoló papírral. Már persze, ha annyira nézegetni akarnám. De nem nagyon akarom.

Nem nagyon értem hirtelenjében, hogy minek van a vállán a szőnyeg. Így aztán megkérdezem az első dolgot, ami eszembe jut. Bár még ettől se lenne több értelme annak, hogy ide hozta, de hát nem látok bele belülre. Szóval én csak a jó nagy köteget látom, meg persze Skyt a fülig érő vigyorával, bár elképzelésem sincs, minek örül ennyire.
-Hát ezt nagyon jól látod. – hagyom rá. Tényleg nem vagyok se nekromanta, se elf. Hála a jó égnek! -Jaj, pedig tudod, hogy úgy szeretném! – kezdek el hisztizni, de csak poént nyomok. Én is tudom, hogy a Momoák nem hullanak az égből. Pedig milyen jó lenne, ha az potyogna eső helyett! Máris nem utálnám annyira. Meg a hajam se menne tönkre tőle.
-Hú, de nagyon titokzatosak vagyunk! – emelem meg a szemöldökeimet. De hát nem kell kétszer mondani, hogy bontsak ajándékot. Az az egyik kedvenc időtöltésem. Úgyhogy neki is esek, mint valami túlbuzgó kölyökmacska és puszta kézzel kezdem el leszaggatni a nejlont. Nemtörődöm módon hajigálom a darabokat, így aztán jut mindenhova. A padlóra, az ágyra, Skyra.
-Úúúúúú! - visítok fel, amikor végre elkezdem kigörgetni. Nem törődöm vele, hogy egyébként már van alatta egy szőnyeg. Azt a szőnyeget amúgy se szeretem, csak fázik a lábam a csupasz padlón. Amikor végzek a kiterítéssel, én magam is kiterülök a bolyhok között.
-Itt fogok lakni! – vigyorodom el Skyra pillantva. Igen. Itt fogom leélni életem hátralevő részét. Ezen a szőnyegen! -Igen, mert ez annyira menő! És puha! És rózsaszín! – vigyorgok tovább, miközben magyarázom, hogy miért ennyire létszükséglet nekem egy ilyen szőnyeg. Kicsit bepótolom vele a kamaszkoromat, amim sose volt, így rózsaszín szőnyegem se.
Nem mintha egyébként olyan nagy rajongója lennék a rózsaszínnek. Szép szín, szeretem is viselni, de az én kedvencem a piros. Viszont egy piros bolyhos szőnyeg nem nézne ki olyan jól.

Hát pont ez a baj, hogy nem potyognak az égből a Momoák, pedig igazán megérdemelném, hogy bepottyanjon az ablakomon. Egészen biztos vagyok benne, hogy jól kijönnénk egymással. Meg aztán ha nem őt hozta, akkor mégis mi ez az óriási csomag a vállán?
Annyira azért persze nem érdekel, hogy helyette cipeljem be, úgyhogy azt azért megvárom, hogy behozza, aztán nagy elánnal bontani kezdek. Végül is rám fér. Megérdemlem!
-Az, persze. Ez a szexepiled, mi? - pillantok fel rá gúnyosan. Egyébként helyes csávó, megértem, miért szeretik a lányok. De ezt a világért nem mondanám neki, mert így is épp eléggé el van szállva magától. Meg egyébként is, ő olyan, mint a tesóm.
-Tökéletes lesz! Itt fogok meghalni! Ebben a szőnyegben temessetek el! - vigyorgok tovább, amint kifekszem a zsírúj szőnyegemre. De hát ha ráfekszem, akkor csak még szebb lehet, nem? Még be is pózolok egy kicsit, ahogy kameráz. Végül is úgy kell ezt.
-Nem voltam savanyú. - komorodom el. Nem a frászt! Mindig savanyú vagyok, ha belefutok Elijah valamelyik kurvájába reggel. Akkor meg főleg, amikor még azt is hiszik, hogy lesz folytatás, pedig sosincs. De akkor is bosszant, amikor fellengzősen megjelennek. Meg hogy egyáltalán megjelennek.
-Hülye vagy? - pattanok fel! -Nem láthat ilyen pólóban! - húzom ki magam elé a ruhadarabot, hogy ezzel is mutassam, ez aztán nem egy Momoa-randihoz való viselet. Itthon elmegy, de sose mennék utcára ilyen csöves cuccban. Randira meg aztán főleg nem! -Adok én neked hot-dogot! - kiáltok fel, aztán nemes egyszerűséggel rávetem magam, hogy ne nevetgéljen már annyira. Semmiféle husi meg melegítős randi nem lesz itt!

Bazira igyekszem inkább a szőnyeggel foglalatoskodni, mint a beszélgetéssel. Nem akarok Sky-jal erről beszélni. Sőt, igazából senkivel nem akarok erről beszélni, mert szerintem senki nem érti meg igazán ezt a dolgot. Ő egyszerűen túl közel áll hozzám is meg hozzá is. Meg különben is. Pasiból van. Hogy érthetné egyáltalán?
-Tudom, de… mindegy. – harapom be az ajkamat. Én is nagyon jól tudom, hogy mennyit érnek ezek a tyúkok… De mégiscsak ők kötnek ki az ágyában. Komolyan azt kívánom, bárcsak hagyna Sky meghalni itt ezen a szőnyegen ahelyett, hogy erről beszélgetnénk. -Különben meg tudom, hogy a tegnapit te is meghúznád. – nézek fel sunyin, csak hogy végre egy kicsit elterelhessem a témát magamról. Beszélgessünk inkább róla! Ő sokkal érdekesebb! Meg Momoáról! Meg arról, hogy leterítem, mint a szőnyeget!
-Ú! De! – gurulok le róla, aztán rémülten beletúrok a hajamba! -Várjál, hát hogy nézek ki! – ez inkább ténymegállapítás, mintsem valódi kérdés, így aztán azzal a lendülettel fel is pattanok és a szekrényhez ugrok. Néhány pillanatig nézegetem a ruháimat, láthatóan elégedetlenül. -Nem igaz, hogy nincs egy normális göncöm… - morgolódok, miközben szemügyre veszek néhányat, majd csalódottan visszateszem a helyére.
De azért hosszú percekig tartó válogatás után kihúzok egy skinny farmert, egy rózsaszín topot és egy fehér farmerkabátot. Megteszi. Végül a legnagyobb lazasággal látok neki öltözködni. Cseppet sem zavartatom magam Sky miatt… elvégre látott már ilyet. Meg együtt élünk.
De ha azt hiszi, hogy ezzel már indulhatunk is, akkor bizony csalódni fog, mert aztán leülök a tükrömhöz sminkelni. Egy kis alapozó, tus, egy vörös rúzs… meg egy végeérhetetlen fésülködés, hogy ne hasonlítsak kísértetiesen egy szénakazalra.
-Hogy nézek ki? – kérdezem úgy jó háromnegyed óra után, ami alatt valószínűleg halálra unta magát. De hát ismerhet már ennyire. Nem fogok OLYAN FEJJEL utcára menni. Körbe is forgok néhányszor, a tükör előtt szemügyre véve a végeredményt. Nem is rossz. Pedig nem is készülődtem sokat.  

Tudom, hogy Sky jobban átlát rajtam, mint daddy… de akkor sem akarok vele erről beszélgetni. Így is épp elég szerencsétlennek érzem magam az egész helyzettől, nem akarom még tetézni is azzal, hogy beismerem a dolgot. Éppen elég, ha én tudom. Meg aztán nem csak arról van itt szó, hogy kurvák vagy nem. De ezt meg aztán végképp nem fogom vele megvitatni.
-Ugye tudod, hogy én is voltam? – Persze hogy tudja, hogyne tudná? Elijah így talált rám, de ez a tényeken nem változtat. Még akkor sem, ha a mai fejemmel már semmi pénzért nem csinálnám. Azok más idők voltak és nem is nagyon volt még beleszólásom.
-Igen, Sky… ez a mackónadrág valami eszményi! – forgatom meg a szemeimet, immáron az öltözködésre koncentrálva. Hogy lehet valakinek ilyen ízlésficama? Persze, olyasvalakiről beszélek, akinek a kedvenc viselete a bakancs. A BAKANCS!
-De az összes szarul néz ki! – visítok ki a szekrényből. Hát nem igaz, hogy nem érti! Meg hát ki se vagyok sminkelve. Erről a kócról meg már nem is beszélek a fejem tetején, amit egyesek hajnak csúfolnak.
Persze, azért nem kell olyan sok idő, cirka háromnegyed óra, hogy királylányt varázsoljak magamból. Na, így már azért mindjárt más a gyerek fekvése. Így már lehet utcára menni meg Jason Momoával közelebbi ismeretséget kötni.
Elégedetten nyugtázom, hogy Sky szerint is csini vagyok, bár láthatóan pont erre számítottam. Aztán ha sikerül neki is feltápászkodnia, akkor belekarolok.
-Indulhatunk. – mosolyodom el, a szekrényt meg úgy hagyom: tárva-nyitva. Kényelmesen elhelyezkedem a nagy autóban, de mielőtt válaszolhatnék a kérdésre, Sky pocakja már meg is adja a feleletet.
-Szerintem ez eldőlt. – nevetek fel. Én annyira még nem vagyok éhes, de azért egy vacsi nekem se árt meg. Egy farkaséhes Sky útjába meg semmi pénzért nem állnék, még akkor se, ha fizetnének.
-Lehet, letöltöm a Tindert. – jegyzem meg út közben. Bár aligha hiszem, hogy találnék rajta olyan pasast, aki érdekel. Vagy aki felérne az én igényeimhez. De magányos vagyok, na.