It takes a chatalism, for us to be a team ~ Dimi & Flo

Hétf. Ápr. 19, 2021 10:58 pm

Utálom az egyetemet. Utálom a zh időszakot és még jobban utálom ebben a pillanatban Lucas Heatrowt, akit amúgy a világnál is jobban imádok...de ez...ez a papírmennyiség, ez minden kritikán alul mutat. Három napja a szobámban kuksolok, szerintem még kajáért se mentem ki, és ahogy haladok egyre előrébb, úgy érzem, hogy egyre kevesebbet tudok. Én ezen a vizsgán maximum akkor fogok átmenni, ha megint áthúzom az asztalon egy csókért, de az övön aluli lenne. Nem mellesleg nem kicsit érzem vacakul magam a bőrömben. Mert ha ez kiderül, mindkettőnket kinyírnak...plusz fájdalmat okozunk Dahlianak, amit nem akarok. Ha hallgatunk...ha erős leszek és elengedem, abba pedig én fogok belehalni. Sehogy sem jó.
A mélázásból az ránt ki, hogy a plafonon megmozdul a csillár. De nem kicsit. A csörömpölés egyre csak hangosabb, míg végül már az egész szoba rázkódik, én pedig nem tudok mást tenni, mint hirtelen szélesre tárni az ablakot és bízni benne, hogy kivételesen nem leszek pancser a lebegést illetően.
Végül egy laza mozdulattal érkezem a földre, és figyelem, ahogy az ódon épület lassan megrogyik. Odabentről por száll ki, és kint körbe nézve megpillantom a bátyámat. Hirtelen, nem is gondolkodva oda rohanok hozzá, közben mérlegelem, hogy ki volt ma otthon...de csak ő, én és a Nagytata. Remélem, az öreg is előkerül hamarosan.
- Dimi...ugye jól vagy? Nem esett bajod...- köhécselem a felszálló portól, a szemem is könnyezik tőle. - Láttad Nagyapát?

Kedd Ápr. 27, 2021 9:54 am

To my dearest brother

Mentőakció fedőneve: Keresd Nagytatát

Pont, ahogy sejtettem, annál a bizonyos cégnél, ahová legutóbb tolmácsként felbéreltek, nem volt rendes orosz fordító, aki a dokumentumokat intézni tudta volna, így csak rám maradt ez a feladat is. Először nem akartam elvállalni, tolmács voltam, nem fordító, de mikor egy igen szép összeget ajánlottak ezért a nem túl lelkesítő feladatért, egy gondterhelt sóhaj kíséretében elvállaltam. Ma is ezeken dolgoztam egész délelőtt, amikor lassan már kezdtem úgy érezni, hogy szükségem van egy kis pihenésre. Félre is tettem a papírokat, és lementem az udvarra sétálni egy kicsit, amikor hirtelen megmozdult a föld alattam, és hatalmas robaj közepette az egész kastély reszketni kezdett, mint a kocsonya. Első gondolatom az volt, hogy nagytata az épületben van, ezért elkezdtem rohanni a bejárat felé, hátha sikerül még időben kihoznom őt onnan, amikor hirtelen az egész kastély az orrom előtt dőlt össze… Én pedig csak álltam ott teljes sokkban, amikor Florian megjelent előttem a levegőből.
- Én kint voltam… - pislogtam nagyokat, még mindig nem tudva felocsúdni a sokkból, ami talán magyarázza, hogy miért nem érdeklődtem az öcsém épsége felől, bár talán ennél kézzel fekvőbb magyarázat az, hogy egyszerűen nem érdekelt. – Úgy tudom, hogy ő bent volt, épp aludt… Meg kell találnunk! – jelentettem ki, még arról is megfeledkezve, hogy Floriannal kell összedolgoznom ez ügyben. De jelen pillanatban a kettőnk közti gyűlöletnél is fontosabb volt nagyapa testi épsége.

221 ~ Blood // Water ~ Cool

Kedd Május 25, 2021 3:33 pm

Dimi x Flo

I will not fear. Fear is the mind-killer

Az agyam is kihagy egy másodpercre, ahogy Dimi válaszol. Most nem azért, mert a bátyám szólt hozzám, jelenleg neki is annyira örülök, hogy életben van és sértetlen, hogy szívem szerint a nyakába ugranék. Az, hogy az épület félig magába omlott, hogy esélyesen két vagyonnyi kár keletkezett a relikviáinkban, az sem fontos. Anya és Dahlia nincsenek itthon, a bátyám pedig jól van..de azonnal elönt a pánik, ahogy meghallom, hogy a Nagytata még odabent van. Aludt. És ha az öreg alszik, mozsárágyút lehet sütögetni a füle mellett, bár erre az égszakadásra tutira felébredt ő is. Egy másodperce bepánikolok. Mi van, ha már nem él, mi van, ha soha többé nem tér magához, ha nem tudunk vele soha többé akár csak egy szót is váltani. Én ahhoz őt túlságosan szeretem, nem tudnék egy Nagytata nélküli világban élni, bele sem akarok gondolni. Aztán eljut az agyamig Dimi hangja, és megrázom a fejemet.
- Igen…muszáj, ki tudja mennyi törmelék dőlt rá. – nézek végig a magába roskadt kastélyon. Félelmetes ez a látvány, mintha a talajt húzták volna ki a lábunk alól.
- El tudom mozdítani a törmelékeket…meg is tudom tartani míg te kihozod, se sietned kell! Nagyon! Addig én…azt hiszem hívom a mentőket. Megbízol bennem, bátyám? – nézek rá, komoly hangon tettem fel a kérdést, nagyon ritkán szólítom „bátyám”-nak. Addig keresem a pillantását, míg kénytelen nem lesz rám nézni, félszegen rámosolygok. – Kérlek…nagyapánk érdekében, ezegyszer bízz bennem!

229 ~ dal nem jár Razz

Szomb. Júl. 17, 2021 10:25 am

To my dearest brother

Mentőakció fedőneve: Keresd Nagytatát

Ahogy kiejtettem a számon azt a bizonyos három szót, Florian arca egyből lesápadt. Én is pontosan hasonlóan éreztem magam, amikor a kastély az orrom előtt dőlt össze félig. Átkoztam magamat, amiért nem voltam elég gyors, amiért nem reagáltam elég gyorsan – ki tudja, ha egyből beszaladok a házba, amikor a föld remegni kezdett, lehet, időben megtaláltam volna a Nagytatát. De az is esélyes volt, hogy akkor én is csak bent rekedtem volna a romok alatt. S bármennyire is nem akartam ezt elismerni, de Floriannal ketten volt csak esélyünk megmenteni a Nagytatát. Egyedül egyikünk sem ment volna semmire.
- Bízom abban, hogy a Nagytata kedvéért ki fogsz tartani, öcsém – pillantottam jelentőségteljesen Florian arcára. Ha csak rólam lett volna szó, biztosan hagyott volna a romok alatt megrohadni, de a nagyapát nem. Ezzel pedig nem volt egyedül. Jelen pillanatban úgy éreztem, hogy ha én végül a romok alatt maradok is, nem fogok bánni semmit, amíg a Nagytata épségben kikerül.
- Készen állsz? – kérdeztem tőle felvont szemöldökkel, majd a válaszától függetlenül közelebb léptem a romokhoz, és befeszítettem az összes izmomat, ugrásra készen állva. Sejtettem, hogy nem lesz sok időm, mert rengeteg romról volt szó, és Florian képességei ennyire nem voltak erősek. De igaza volt – jelen esetben kénytelen voltam rábízni magamat.

205 ~ Blood // Water ~ Cool

Pént. Aug. 06, 2021 11:48 pm

Dimi x Flo

I will not fear. Fear is the mind-killer

Ha ő is bent ragadt volna, vagy a nagyapa jutott volna ki, és ő marad odabent, akkor is kihoztam volna. Bármennyire is gyűlöljön, bármennyire fájj, hogy így érez irántam, ő a bátyám. A vérem. Egy család vagyunk, és ha máskor nem is, legalább ilyen helyzetekben tartsunk össze.
De még így is pofán vágnám Dimit, hogy nem képes lejjebb adni a nettó seggfejségből. Legalább picit. Bár nem tudom, mit várok éppen tőle. Nagytata ezerszer lecseszett már bennünket, hogy leszünk szívesek normális testvérekként viselkedni, és most is, szinte hallom a hangját. Ezért kell összeszednünk magunkat. Hogy ne csak a gondolataim között hallhassam őt.
- Meg a tiedért is. – mondtam kicsit halkabban. Mert legyen akármilyen, nem akartam, hogy meghaljon. Bármit is képzeljen rólam, jobban szerettem őket, mint azt elképzelni tudták volna. Hiszen nekem már csak ők maradtak. Csak a családom, és Eden, az egyetlen barátom. Miattuk kellett erősnek maradnom.
- Vigyázz magadra odabent…- szusszantam. – Akármennyire is tartom, apró darabok leválhatnak, nehogy eltaláljon. Egyenesen a Nagytata hálótermébe menj, és kifelé is a legrövidebb utat keresd!
Ahogy közelebb lépett az épület roncsaihoz, lassan felemeltem a kezem. Megfeszítettem minden izmom, és teljesen az épületre koncentráltam, ami lassan felemelkedett. Iszonyatos fájdalom volt, szinte elviselhetetlen. De kitartottam. Miattuk.

200 ~ dal nem jár Razz

» Team Piadne
» Never imagined that we'll be such a good team ~ Eden & Marcus

It takes a chatalism, for us to be a team ~ Dimi & Flo

Similar topics

Similar topics

Keresési feltételek

Az eredmények megjelenítése: Hozzászólások Témák
Bővített keresés