Szer. Márc. 24, 2021 9:16 pm |
Vasilisa Pjotrovna Orlova If we wish to make a new world we have the material ready. The first one, too, was made out of chaos. Foglalkozás orvostanhallgató Születési hely és idő 1995. szeptember 20, Szentpétervár Varázserő kontrollálatlan telepátia Erösségek Ezen kvalitásairól nehezen beszél. Ha külső szemlélő figyeli, azt mondaná, hogy legnagyobb erőssége a szépsége és a kedvessége. Mindig pontos, a munkájában százszázalékosan teljesít. Okosnak is mondhatják mások, könnyen tanul, de nehezen felejt. Mágikus képességét is erősségnek tekinthetnék, de mivel még nem tudja igazán jól irányítani, ő nem látja mindig pozitívan. Ragaszkodó, és hűséges típus, szeretteiért és barátaiért megtesz bármit. Gyengeségek : Legnagyobb gyengeségének a képességét tartja. Nem tudja, hogyan kontrollálja, soha senki sem tanította rá, neki pedig nem volt ideje, hogy odafigyeljen, így a legváratlanabb pillanatokban képes belelátni mások elméjébe. Gyakran bátortalan, és nem hiszi el magáról, ha megdicsérik valamiért. Hajlamos kevesebbre tartani magát annál, mint amennyit valójában ér. Nehezen nyílik meg mások előtt. . Család Népes családja van, de a hangulat mindig is fagyos volt. Több generáció óta szolgálják már a Volkov családot, egészen pontosan a békekötés óta. A vámpírok oly mértékben irányították emberi szolgálóik életét, hogy még azt is megmondták, kivel házasodhatnak a családtagok. Lisának két testvére van, ezen kívül él még az édesanyja, és a nagyapja azok, akik életben vannak. Szigorú életük miatt a család nem volt épp szerető környezet a gyerekek számára. Egyedül nagyapjával, Illyával ápol közelebbi kapcsolatot, hiszen az idős férfi foglalkozott vele a legtöbbet. Torteneted Emlékszem, Papuska rengetegszer elmesélte annak a történetét, hogy hogyan kerültünk a Volkov család szolgálatába. Hogy az emberek és a varázslények között zajlott háború hogyan tizedelte mega vámpírokat, és miért kényszerült a család egy elzárt, mindenkitől rejtett birtokra, közel a Néva torkolatához. Hogy hogyan segédkeztek felépíteni azt a gyönyörű, és hatalmas várost, amit ma Szentpétervárként emlegetünk. És hogy a családunk hogyan volt ebben segítségükre. A háború után csak hárman maradtak. Anton, a Pátriárka, idős, megfáradt vámpír volt már akkor is, meggyötörték az évek. Fia, Grigorij akkor még égett a tettvágytól, hogy megbosszulja szeretett felesége, és kislánya halálát, de ott volt karonülő fiacskája, Jurij, akire vigyáznia kellett. Nem engedhette meg magának a lázadozást. A mi ősünk pedig, aki egymaga rótta Oroszországot, egy fiatal, megözvegyült férfi, a szolgálójukul szegődött. Megígérték neki az örökkévalóságot, de csalódnia kellett. Elvette feleségül régi kedvesét, és beköltöztek az apró házba a Néva partján, a hatalmas kastély kertjében. Hamarosan apró lábak zaja verte fel a birtok csendjét, a férfi és a nő tisztességben, jó pravoszláv erkölcsök szerint nevelték gyermekeiket, és lelkiismeretesen szolgálták uraikat, ám a megígért jutalom elmaradt. Mikor a gyermekek alig voltak tizenévesek, a szülőket elvitte a láz, így ott maradtak a vámpírok szolgálatára egyedül. Sorsot vetettek, és a legidősebb fiú húzta a rövidebbet, így ő maradt a birtokon, hogy szolgálja „a farkasokat”. Az évek lassan évtizedekké majd évszázadokká duzzadtak, és a Volkov család már mindent megszabott nekünk, Orlovoknak. Azt, hogy hogyan élhetünk, hogy mikor imádkozhatunk, mikor ehetünk, mikor alhatunk, milyen ruhában járhatunk. Azt, hogy kikkel házasodhatunk össze. Nem volt ez másként a nagyszüleim, és a szüleim esetében sem, így kötött ki anyám egy iszákos ember mellett. Merthát ő jó fizikai erőben van, életképesek és erősek lesznek az utódai is. A bátyám hamarosan betölti a harmincadik évét, és már neki is megvan a menyasszonya. Már kislány koromtól tudtam, hogy velem is terveik vannak, de nem számítottam rá, hogy ilyenek. Sötét, és iszonyatosan hideg este volt, amikor Anton behívatott magához. Gyűlöltem feljárni a nagy házba éjszaka, akárcsak a családom többi tagja. Gyűlöltük a vámpírokat, rettegtünk tőlük, de az ő életüktől függött a miénk is. Így hát mentem. Odafent csak gyertyák világítottak, a házban alig volt mozgás. Szembe jött velem Jurij, akinek illedelmesen köszöntem, és elkaptam egy gondolatfoszlányt, amint végig mért, és az futott át a fején, „végülis, legalább szép, mi baj lehet…”. Nem tudtam mire vélni a dolgot, de a hideg is kirázott attól a ragadozó pillantástól. Ahogy az öreg hálókamrája felé igyekeztem, a gyomrom egyre magasabbra ugrott a torkom felé. Olyan volt, akár egy sötét kripta. Félve kopogtattam be az öreg ajtón, mire kiszólt egy még öregebb hang. - Gyere be Vasilisa! – dörmögte rekedten. Honnan tudta, hogy én vagyok az?! Talán…azért hívott, hogy a vacsorája legyek? Hogy az én fiatal véremtől ő is újra fiatal legyen? Gyorsan elhessegettem ezeket a gondolatokat, és beléptem a sötét kamrába. - Hívatott uram.- Igen leány, beszédem van veled! – hangja recsegős volt, mint egy régi rádió. – Ülj le! Nem kérés volt, hanem dörrenő parancs, mire gyorsan leültem. Megszeppenve pillantottam rá. - Amerikába mész! - Hogy…micsoda? -szakadt ki belőlem hirtelen. - Süket is vagy, nem csak ostoba? – morogta. – Amerikába mégy! Az ottani rokonok…a Dracok a szárnyuk alá vesznek. Ideje, hogy a te paraszt családodból valakinek diplomája is legyen! Holnapután indulsz, eredj pakolni! Meg se tudtam mukkanni, csak hálásan bólintottam egyet, és kimenekültem. A szívem immár a torkomban dobogott. Amerika. Mintha egy másik világba küldenének! Izgatottan néztem, ahogy a repülőtér egyre közeledett. Már nem volt sok hátra, hogy végre megízlelhessem az Amerikai levegőt. Úgy éreztem, a gyűlölt vámpírok hirtelen a legnagyobb jótevőimmé váltak. Akkor még fogalmam sem volt róla, hogy mit terveznek ellenem. Nem tudtam, hogy azért akarnak taníttatni, hogy ne rontsam a család renoméját azzal, hogy tanulatlanul megyek a fiukhoz. Fogalmam sem volt róla, hogy bennem látják a Volkov család feltámasztását. És ha tudtam volna előre, hogy Washington külvárosában vár rám valaki, aki az egész világomat a feje tetejére állítja, hát, visszafordultam volna még a Moszkvai reptéren. De az agyam hátuljában már ott motoszkált a gondolat. Hogy a Thornewood-birtokon van valaki, akit meg tudnék majd ölni, egy kanál vízbe belefojtani, miközben ő lesz az, aki örökre megváltoztatja az életemet, aki megment majd attól a szomorú sorstól, hogy egy hosszú, boldogtalan életet éljek, egy férj oldalán, aki soha nem szeretett, megannyi gyermekkel, hogy végül értelmetlen halált haljak. Amikor leszálltam a repülőről, még lelkes voltam, és izgatott. Akkor még nem ismertem Dimitri Dracot. |
| DiákJoin date : 2021. Mar. 14.
|
Pént. Márc. 26, 2021 5:29 pm | Üdv köztünk Lisa! Embrace the change, and the future will embrace you. Egy vámpír családot szolgálni nem lehet egyszerű munka. Még ha béke is honol világunkban, ott van a félsz minden egyes hirtelen mozdulatban, pláne hogy hallod is milyen szörnyűségek járhatnak az uraid fejében. Nem irigyellek azért hogy ennyi éven át ott kellett élned, dolgoznod és létezned. Áldhatod az eget hogy kiszabadultál onnan és elindultál az Államok felé. Remélem hogy itt majd megtalálod a számításaidat. Még ha idegen is minden, még a levegő íze is, itt egy egészen más világ vár. Orvosnak tanulni nem lesz rövid idő de biztos vagyok benne hogy élvezni fogod. Okos lánynak tűnsz és ha már úgyis a washingtoni kórházban leszel, dobj egy csókot a nővéremnek. Ő a legtutibb orvos ám ott a pályán, sokat tanulhatsz tőle majd. Most engedlek, egy morcos vámpír már várakozik rád odaát, meg ahogy láttam a kischatben egy dzsinn is igencsak pályázik becses személyedre. Ne felejtsd a foglalókat! Jó játékot kívánok! Üdvözöl: Eden |
| RendfenntartásJoin date : 2020. Sep. 17.
Hozzászólások száma : 135
|