Miért nem bánom meg a leghülyébb ötleteimet sem? Mert általában amikor eldöntöm, hogy megteszem, még jónak tartom őket. Vagy pontosan tudom, mik lesznek a következményei és miért érdemes ennek ellenére megpróbálkoznom vele. Most például ezért vagyok Vegasban, egy ismeretlen kaszinó előterében, egy olyan ruhában, ami még csipkefüggönynek is vékony lenne. Ja, azt mondtam már, hogy női?
Igen, ez még nekem is zavaros, de amíg a férfiak elvonulására várok, van időm átgondolni. Az egész egy barátom meghívásával indult, aki magával akart vinni karácsonyra. Én pedig nem kaptam jobb ajánlatot; ez az az ünnep, amikor még Deni családját sem szívesen viselem el, mert csak arra emlékeztetnek, nekem soha még a negyedére sem volt képes ennek a szeretetnek egyik vérrokonom sem, így két nappal az ünnepek előtt a fa alatt hagytam az ajándékát, elbúcsúztam tőle és leléptem. Remélem örülni fog a felnőtt kifestőnek meg a legnagyobb készlet filcnek, amit találtam a városban. És nem, nem volt titkon az a vágyam, hogy néhány csintalan lurkó úgy döntsön, akár nagybácsi tetoválásait is lehet rajzfelületnek használni. Oké, ez talán még is volt egy kicsit... mindegy, eljöttem, hagytam, hogy Sion felvegyen, körbe vezessen a városban, bemutasson a családjának és csak akkor fogtam gyanút a szándékait illetően először, amikor ragaszkodni kezdett hozzá, hogy az általa hozott ruhát vegyem fel a karácsonyi partyra. Mármint női ruhával nincs bajom, eddig is főleg azokban voltam, de ez visszafogott és nagyon nem az én stílusom a halvány rózsaszín árnyalattal. Ebből lett némi vita és a színvallás, hogy azt az apróságot ő senkinek nem mesélte el, férfi lennék a cucc alatt. És remélte, hogy hajlandó vagyok már pár napig játszani, hiszen a családja nem tudja, meleg. Sem azt, hogy én pontosan milyen klubban dolgozom és mi van a munkaköri leírásomban. Az eredmény egy nem túl szép vita, egy rám csapott ajtó és a döntés, hogy ha ő nőt akar, akkor kaphat, csak egye is meg. A legkevesebbet takaró, vékony, minimális fekete ruhát húztam magamra, amit csak korhatáros programokra viselek nagy ritkán, mellé némi sminket, hogy még nőiesebb legyen az arcom, magas sarkút és egy kézi táskát, végül egy vékony kabátot. A kaszinó nevét tudtam, oda érve sikerült kiszúrnom egy kissé a súly alatt roskadozó virágcsokros hölgyet, aki örömmel vett némi segítséget a bevitelhez és a sorakozók mellett a biztonságiak még csak rám sem pillantottak. Segítettem a virágokat lepakolni egy külön teremben válogatásra, majd hátra hagytam a kabátot, ami egyébként is Sioné, és egyszerűen csak besétáltam a bálterembe. Az ajtónálló még el is hitte, hogy eddig fehérben voltam, amit leöntöttek borral. Nagyjából minden második gazdag nő abban van itt, bár kicsit több ékszerrel mint én. Rajtam egy sincs, de ez nem tűnik fel, annyi a csipke. Elveszek egy pohár pezsgőt az egyik elhaladó pincér tálcájáról és elindulok a tömegben, keresve Siont. Jó pár férfi szeme megakad rajtam, ami nem akkora csoda, mert kifejezetten lenge az öltözékem, cipőben jóval felette vagyok a száznyolcvan centinek és simán visszadobom nekik a kéjsóvár pillantásokat. Jól benne vagyok a tömegben, amikor feltűnik két besiető biztonsági ember. Nem tudom mit akarnak, de nem kockáztatok. Amikor közel érnek hozzám, gyorsan kiválasztom az egyik feltűnőbb ruhát viselő nőt, aki mellett már elmentem kétszer és hozzá fordulok.
- Oh, végre egyedül. Már egy ideje figyeltelek - majd kicsit közelebb hajolok lehalkított hangon folytatva - szólni akartam, hogy valami van a hajadban - vágok ártatlan arcot, majd óvatosan a feje fölé mutatok az egyik oldalon, ahol tényleg van egy vékony réteg fehér izé. Olyan mintha por lenne, de nem a díszítésre használt csillám, inkább liszt szerű. Vagy egy rosszul elkent száraz sampon, bár a ruhái alapján nem hiszem, hogy ez a lány pont ilyesmit használna. Keresztreakció két termék között, amiket ma a frizurájára lett? Esélyesebb. Sőt, ez akár még átlátszó púder is lehet. Vagy bármi más, a lényeg, hogy foglalkoztassa annyira, maradjon velem...

Kezem intésére kivágódik az ajtó, csak egy pillanat erejéig nézünk farkasszemet a szöszi lánnyal, végül bemenekülnek a női mosdóba, addig mindenki a felborult és szerencsétlenül járt pincérrel hőbörök, nem beszélve arról a nőről, akire ráborította a vörös borral teli poharakat. Maradjunk annyiban, hogy magamban nagyon-nagyon jól szórakozom, végre történik is valami itt, nem csak állok egy helyben, amíg apa fecseg a haverjaival.
A női mosdó irányába sasszézom, át a tömegen, mikor látom, hogy az őrök is errefelé veszik az irányt, hát akkor ideje kicsit elébe menni a dolgoknak. Mielőtt elérnék a mosdót, úgy csapódik ki az egyik vészkijárat ajtaja, majd kiáltok az őröknek.
- Kollégák, abba az irányba mentek! – Az, hogy kollégának hívom őket, meglepő, de miután a jelvényemet is felmutatom nekik, nem is kérdeznek többet, csak elindulnak a terem ellentétes irányába, hogy megkeressék a bűnösöket, addig nekem lehetőségem van arra, hogy szóljak a hölgyeknek, kaptak egy kis egérutat.
De az ajtó előtt azért egy pillanatra megállok, nem sűrűn mászkálok mondjuk úgy, a női mosdóban, de ha ez kell, hát legyen.
- Hölgyek, ki tudtok lógni a hátsó ajtón, elmentek az őrök egy időre – kiabálok be az ajtóban állva, aztán vagy veszik az adást, vagy sem, én inkább kint megvárom őket, az a biztosabb, mégsem fogok csak úgy berobogni a mosdóba, főleg nem a nőibe.