Miért nem bánom meg a leghülyébb ötleteimet sem? Mert általában amikor eldöntöm, hogy megteszem, még jónak tartom őket. Vagy pontosan tudom, mik lesznek a következményei és miért érdemes ennek ellenére megpróbálkoznom vele. Most például ezért vagyok Vegasban, egy ismeretlen kaszinó előterében, egy olyan ruhában, ami még csipkefüggönynek is vékony lenne. Ja, azt mondtam már, hogy női?
Igen, ez még nekem is zavaros, de amíg a férfiak elvonulására várok, van időm átgondolni. Az egész egy barátom meghívásával indult, aki magával akart vinni karácsonyra. Én pedig nem kaptam jobb ajánlatot; ez az az ünnep, amikor még Deni családját sem szívesen viselem el, mert csak arra emlékeztetnek, nekem soha még a negyedére sem volt képes ennek a szeretetnek egyik vérrokonom sem, így két nappal az ünnepek előtt a fa alatt hagytam az ajándékát, elbúcsúztam tőle és leléptem. Remélem örülni fog a felnőtt kifestőnek meg a legnagyobb készlet filcnek, amit találtam a városban. És nem, nem volt titkon az a vágyam, hogy néhány csintalan lurkó úgy döntsön, akár nagybácsi tetoválásait is lehet rajzfelületnek használni. Oké, ez talán még is volt egy kicsit... mindegy, eljöttem, hagytam, hogy Sion felvegyen, körbe vezessen a városban, bemutasson a családjának és csak akkor fogtam gyanút a szándékait illetően először, amikor ragaszkodni kezdett hozzá, hogy az általa hozott ruhát vegyem fel a karácsonyi partyra. Mármint női ruhával nincs bajom, eddig is főleg azokban voltam, de ez visszafogott és nagyon nem az én stílusom a halvány rózsaszín árnyalattal. Ebből lett némi vita és a színvallás, hogy azt az apróságot ő senkinek nem mesélte el, férfi lennék a cucc alatt. És remélte, hogy hajlandó vagyok már pár napig játszani, hiszen a családja nem tudja, meleg. Sem azt, hogy én pontosan milyen klubban dolgozom és mi van a munkaköri leírásomban. Az eredmény egy nem túl szép vita, egy rám csapott ajtó és a döntés, hogy ha ő nőt akar, akkor kaphat, csak egye is meg. A legkevesebbet takaró, vékony, minimális fekete ruhát húztam magamra, amit csak korhatáros programokra viselek nagy ritkán, mellé némi sminket, hogy még nőiesebb legyen az arcom, magas sarkút és egy kézi táskát, végül egy vékony kabátot. A kaszinó nevét tudtam, oda érve sikerült kiszúrnom egy kissé a súly alatt roskadozó virágcsokros hölgyet, aki örömmel vett némi segítséget a bevitelhez és a sorakozók mellett a biztonságiak még csak rám sem pillantottak. Segítettem a virágokat lepakolni egy külön teremben válogatásra, majd hátra hagytam a kabátot, ami egyébként is Sioné, és egyszerűen csak besétáltam a bálterembe. Az ajtónálló még el is hitte, hogy eddig fehérben voltam, amit leöntöttek borral. Nagyjából minden második gazdag nő abban van itt, bár kicsit több ékszerrel mint én. Rajtam egy sincs, de ez nem tűnik fel, annyi a csipke. Elveszek egy pohár pezsgőt az egyik elhaladó pincér tálcájáról és elindulok a tömegben, keresve Siont. Jó pár férfi szeme megakad rajtam, ami nem akkora csoda, mert kifejezetten lenge az öltözékem, cipőben jóval felette vagyok a száznyolcvan centinek és simán visszadobom nekik a kéjsóvár pillantásokat. Jól benne vagyok a tömegben, amikor feltűnik két besiető biztonsági ember. Nem tudom mit akarnak, de nem kockáztatok. Amikor közel érnek hozzám, gyorsan kiválasztom az egyik feltűnőbb ruhát viselő nőt, aki mellett már elmentem kétszer és hozzá fordulok.
- Oh, végre egyedül. Már egy ideje figyeltelek - majd kicsit közelebb hajolok lehalkított hangon folytatva - szólni akartam, hogy valami van a hajadban - vágok ártatlan arcot, majd óvatosan a feje fölé mutatok az egyik oldalon, ahol tényleg van egy vékony réteg fehér izé. Olyan mintha por lenne, de nem a díszítésre használt csillám, inkább liszt szerű. Vagy egy rosszul elkent száraz sampon, bár a ruhái alapján nem hiszem, hogy ez a lány pont ilyesmit használna. Keresztreakció két termék között, amiket ma a frizurájára lett? Esélyesebb. Sőt, ez akár még átlátszó púder is lehet. Vagy bármi más, a lényeg, hogy foglalkoztassa annyira, maradjon velem...

Oké, ez új. Mármint a luxus party a sok csillogó nővel és gyémántjaikkal se semmi, de itt van köztük a zöld ruhás angyalka is, aki ebből a szögből teljesen bele illik a torna sorba és az első, ami elhagyja a száját egy nagy káromkodás? Most vagy ő is elsőre van ilyen helyen, ami meglepne a tartását nézve, vagy nagyon nem örült annak, amit felfedeztem rajta. Mindegy, én csak visszatartok kisebb-nagyobb sikerrel egy szabadulni készülő kuncogást, miközben ő kárfelmérést tart. És meg is találja elsőre a haja oldalán azt a fehér cuccot, amit a szeme elé tart és azonosít. Nekem pedig még inkább kerekedik a saját kis látóeszközöm, mikor eljut az agyamig, mit mondott. Sok mindenről hallottam már, de lábhintőpor? Mármint, oké, nem ismerem, de a nevéből adódóan sejtem, hol alkalmazzák. Akkor meg hogy a fenébe került a hajába? Tuti, hogy a kérdés az arcomra van írva, miközben ő próbál megszabadulni tőle. Mi a ráknak hintőpor a lábra egyáltalán? A babáknál használják, hogy a pelenka ne nyírja ki őket, és én is tartok, mert valahogy bele kell jutnom a latex és bőr cuccokba. Mondjuk ugyanezen a vonalon járva a szűk bőrcipőknél is lehet rá szükség. Fejbe rúgták a kislányt, vagy mi? Vagy húsz kérdésem lenne hozzá ebben a szent pillanatban, de neki is van hozzám. Kihasználom az alkalmat, picit közelebb lépek és végig nézek a haján oldalról, majd gyorsan körbe járom, hogy biztos legyek a válaszban.
- Egy nagyon kevés hátrább is, ha akarod, eltüntetem - ajánlom fel neki segítőkészen, miközben látom, hogy a biztonsági pacák elfordul tőlünk. Egy leszerelve, egy maradt. A tény, hogy valakivel látszólag bizalmas közelségben vagyok, hogy a hátamon ott villog két szárny, ami korábban rejtve volt a kabát alatt, és a fenekemet stírölő férfiak elegek ahhoz, hogy úgy döntsenek, egyszerűbb meg sem kérdezniük engem. - De most már meg kell kérdeznem, egyáltalán hogy a fenébe került az oda? - szólalok meg, mert szabályosan kifúrja az oldalamat a kíváncsiság. Meg a fejemben kezdenek a mindenféle merész ötletek kergetőzni. Ott van a harc lehetősége, azé, hogy megviccelték, és igazából van egy szexpóz is, amivel ez kivitelezhető. Már ha alapból hajlékony jógás vagy... - Hallucinálok, vagy ennek még van valami édes illata is? - kérdezem újra, mert ahogy elhúzom a kezemet, megcsapja az aroma. Utána lehet, hogy csak a parfümjét érzem, de a bőréhez nem értem, szóval a lehetőség elég csekély.

- Oh, értem - sóhajtok fel gyengén, mikor a vidám kis képzeletemet egyszerűen ellövi az űrbe egyetlen átlagos magyarázattal. Milyen kár. Bár... szerintem nem sokan ismernék be azt sem, ha másképp került oda az a lábhintőpor. Ennyi erővel akár tovább is fantáziálhatok róla, miközben addig igazgatom a tincseket, amíg az utolsó kis foltocska is el nem tűnik. Máris sokkal jobb és egészében elég baráti a helyzet kívülről nézve. Ha nem vagy valakivel jóban és van némi társadalmi felfogásod, akkor megtartod a személyes távolságot, majdnem egy méternyit. Én nem igazán aggodalmaskodom miatta, előbb leszek pióca, ha az segít nekem. - Az apró méret nem hátrány, a legtöbb pasi pedig inkább egy alacsony lányt választ, a magasak elbizonytalanítanak sokakat - én már csak tudom, megnéztek vagy két tucatnyian, rám kacsintani ebből csak három mert és mind bővel felette járt az egykilencvennek. Én cipőben inkább olyan száznyolcvanöt centi körül vagyok csak, de ez már átlag feletti egy nőnél. Még férfinál is inkább a száznyolcvan a normális és azt azért elérem mezítláb. Ez valami társadalmi felfogás, csajok magas pasit, pasik apró csajt keresnek általában. Persze vannak kivételek, őket nagyon jól el tudom szórakoztatni.
- Szépfiú? Ezek szerint nem a barátod? - tippelek egy merészet, mert ez pont az a név, amivel nem sokakat szoktak illetni. És általában senki sem a szívszerelmét, mert sokszor nehéz nem gunyorosan mondani. Az utolsó, akinek jól is állt ez a becenév Templeton Peck hadnagy volt a Szupercsapat című sorozatban. Dirk Benedict nem tudom, hogy nem röhögte e magát játék közben miatta, de már ezzel elérte a komoly színész címet a szememben.
- Te egyedül érkeztél, vagy lelépett a kísérőd? - teszem fel az újabb kérdést, miközben óvatosan bele iszom a pezsgőbe. Egészen finom, nem az a csípős szénsav, ami miatt én általában nem nyelem le ezt a nedűt. Fogadok, hogy jóval drágább is, mint azok. - Oh, egyébként simán csak állíts le, ha túl sokat kérdezek. Rossz szokásom... - teszem hozzá magyarázatként, és ez még csak nem is hazugság. Szeretek kíváncsi lenni, amíg valaki magáról mesél, nem én vagyok a téma, ráadásul pedig így általában a másik fél is jobban érzi magát, mert érdeklődnek iránta. Ebben a világban ezért a lehetőségért sokan fizetnek...

A kedélyes beszélgetés közepette egyiküknem sem tűnik fel, hogy a teremben több szempár is rájuk szegeződik. Sonja nem szokatlan jelenség, hiszen Elijah mellett gyakran látták már rendezvényeken, de Andy feltűnő jelenség az áttetsző ruhában. Nem telik bele sok idő, hogy valakinek feltűnjön, és a biztonságiak, akik eddig nem túl jól végezték a munkájukat, akcióba lendüljenek. Persze, a törékeny tündér kevés embernek tudna itt ártani, de jobb a biztonság. Éppen ezért kezdik szépen, lassan becserkészni, nem pedig csak úgy rárontanak. Ezzel azonban menekülőutat hagynak neki, illetve nekik, hiszen Andy miatt már Sonja is nyakig benne van, ha kell együtt fogják őket kidobni. A tömegben lavírozva el tudnak szökni, de a bálterem behatárolt terület, és az ajtóit is őrök vigyázzák. Így örökké nem menekülhetnek.

Kezdjük ott, hogy még mindig nem értem, miért kellett eljönnöm ide apával, de ha már kellett, hát jöttem vele erre a puccos eseményre. Nem mondom, hogy nagyon gazdagok lennénk, sem túl szegények, viszont apa szerint itt tud találkozni pár orvos kollégájával, meg hát meghívtak minket, csak anya nem tudott jönni, így rám esett a választása. Csak mi férfiak, mégha én nem is vagyok orvos.
Na de, visszatérve a bálra, arra azért nem gondoltam, hogy ennyire puccos esemény lesz ez, én az utcához vagyok szokva, zsarukkal körülvéve, akik a barátaim és bajtársaim is egyben, szolgálati ruhában, nem öltönyben. De ha már öltöny, akkor legalább annyit tudtam tenni az ügy érdekében, hogy fekete, csatos bőrcipőt húztam, mellé elegáns sötét nadrág, nem élére vasalva, csak ilyen volt nálam, na; plusz sötétszürke, vékony pulóver, és arra rá egy tengerkék zakó. Bal csuklómon az elegáns órám, amit apától kaptam, mikor beléptem a testületbe; a hajamat is sikerült kissé megzabolázni, szóval most egy pohár pezsgővel a kezemben ácsorgok, mint egy dísztök a terem egyik végénél, totálisan egyedül és inkább figyelem az embereket, amíg apa csacsog a haverjaival.
Ekkor tűnik fel, hogy ott a terem másik végén, a csinos kis szöszke lány mellé egy nagyon átlátszó ruhás csajszi társul, érdekes, hogy senkinek fel sem tűnik a dolog, rajtam kívül, mikor is pár perc múlva megindulnak a biztonságiak is. Csak nem belógtak ide?
De ahogy ez a kérdés megfogan bennem, úgy kúszik az arcomra a szemtelen vigyor, szórakozzunk kicsit, amúgy is halálra unom én itt magam, ők meg talán az én korosztályom… talán…
Figyelem, ahogy a biztonságiak próbálják bekeríteni a lányokat, mire kezem apró intésére az egyik ajtó kivágódik a terem túlsó felén, hogy a lányok egy kis egérutat nyerjenek a mosdók irányába, én magam is afelé kezdek el sasszézni az emberek között, apa úgy is vigyáz magára, én meg elszórakozom addig is.

Nincs itt semmi feltűnő, csak egy alig ruhás lány az amazon mérettáblából. Aki kedélyesen pezsgőzik és beszélget a barátnőjével, flörtölő pillantásokat vet másokra és persze pont elég az egész annyira, hogy felhívja a volt pasija figyelmét is. Pontosan tudom, Sion mikor vett észre a tömegben, mikor esett le neki, hogy mégiscsak beszöktem és azt is az első sorból nézhetem végig, ahogy az anyja elvörösödik, az apja álla meg a padlóig zuhan. Ennyi nekem elég is, nem szándékoztam olyan kicsinyes lenni, hogy oda megyek mellé és átölelem, hogy a szülei biztosan magyarázatot követeljenek. Elég lesz nekik a tudat, hogy engem nem olyan könnyű helyre igazítani vagy kizárni egy partyról, mint hiszik. Sőt, bár eddig sem voltunk kapcsolatban, vehetik ezt az én officiális szakító tettemnek is. Mert hogy nem bánom, az már biztos...
A csini kis szőkeség ráadásul szórakoztató is, olyan aranyosan ártatlan, hogy szívesen megsimogatnám a pofiját is érte. Nem bánja, ha túl kíváncsi vagyok és ez örömmel tölt el. Megkaptam az elégtételt, szóval már csak rá figyelek, ahogy egyértelművé teszi, hogy nem a magány szerepelt a mai ötletei között. Majd hirtelen megszakad a mondat, összeszűkített szemekkel néz rám és egyetlen megjegyzéssel világossá teszi számomra is, hogy lebuktam. Nagyjából úgy előtte mint a biztonságiak előtt, akik immár sokkal kevésbé látványosan akarnak kiterelni. - Igen, valahogy úgy - ismerem be, hiszen semmi értelme tagadni a dolgot. Meg vele épp nincs okom megjátszani magamat, főleg, ha éppen úgy néz ki, mint aki segíteni akar. Szóval amíg én fél szemmel a táncparkettet nézem, hogy arra lenne-e értelme menekülni, ő a női mosdó felé vezető folyosó felé kezd terelni. Cseles lány. Kár, hogy nagy eséllyel semmi nem állítja meg őket abban, hogy utánam jöjjenek oda. Leszámítva egy morcos trófea feleséget... A szárnyam megrebben, nem látványosan, de eléggé, hogy elrejtse a tényt, a kezemmel nem kis fuvallatot lökök a vörösboros poharakat cipelő pincér lába felé. Nem nézek hátra, hogy megtudjam, mennyire súlyos a helyzet, amikor egy női kiáltás hangzik fel, de esélyes, hogy valaki másnak is kelleni fog hamarosan egy mosdó leszedni magáról a nedűt...
Az ajtó feltárul előttünk, kislisszolunk a folyosóra, én példásan be is lököm, majd követem őt a női piktokrammos ajtó mögé. Egy kis időnk talán van egyezkedni. - Nem az én hibám, hogy nem kértek papírt a virágszállítótól - válaszolok halvány mosollyal, pedig legszívesebben kacagnék. Régen nem szórakoztam ilyen jól, pedig ennél sokkal látványosabban járok a tilosban, ha rajtam múlik. Most pedig... vagy megszökünk az édes kis szőkeséggel és lesz egy jó sztorim, vagy elkapnak és a biztonságiaknak lesz egy horror sztorija arról a motozásról. - Egyébként Andy vagyok - mutatkozom be, miközben körül nézek, nem túl nagy sikerrel keresve hátsó kijáratot. A mosdókban ritkán van, ellentétben egy csinos tárolóval. Amire azért ha nem kell, nem fanyalodnék rá. Akkor már inkább kísérjenek ki. Persze előbb meg kellene találniuk a csomó kis fülke között, amelyeknek földig ér az ajtaja. Éljen a diszkréció.
- Nem kell tudnom, hogyan jöttél rá, de van pár kérdésem: tudod milyen távol vannak az őrök? Te nyitottad ki az ajtót is? - sorolom a legfontosabbakat, miközben kicsit hátrébb húzódom. Ha tudnám, hogy van még idő, tuti, hogy egy újabb hullámmal a vészkijáratot is kitárnám. Az elég jó megtévesztés sokaknak.