Fáradtan lököm be magam mögött az ajtót, és pillantok fel a kis elektromos kandalló felett lógó órára. Éjjel fél négy. A fogasra akasztom a fekete szövetkabátot, és kilépek a cipőmből. A kulcsom a bejárat melletti kis kampón landol, a telefonom konyhapult szélén. Csak pár lépés, hogy elérjek a szobámig. Kicsi lakás, de felesleges lenne nagyobbat fenntartanom, elvégre csak aludni járok haza. Vagy még azért sem. Most is csak azért jöttem haza, mert a főnököm megfenyegetett, hogy kitilt az őrsről, ha még egy éjszakát bent töltök, és nem mehetek vissza pszichológiai szakvélemény nélkül. Szerinte nem tudom megfelelően végezni a munkámat, ha nem alszom eleget. Hiába kezdtem el mondani neki, hogy ha bent alszom, azzal megspórolom azt a fél órát, amit a lakásom és az őrs közötti sétával töltenék. Igen, az egyik legfőbb követelmény a lakás mérete és állapota mellett az volt, hogy mindenképpen sétatávolságra legyen. Nem őrültem meg, hogy akármikor autóval akarjak közlekedni a városban, ha nem muszáj. A tömegközlekedés meg valljuk be, nem az én stílusom. Amúgyis, nem értem, miért lenne baj a fejemmel attól, hogy szeretem a munkámat. Örülnének inkább annak, hogy kivételes szimattal és kitartással dolgozom.
Kioldom a nyakkendőmet, és a zakómmal együtt vállfára teszem. Kigombolom az ingemet, végül megoldom az övem, és a nadrágom is a lábaim köré hullik. Lehajolok érte, és mindent gondosan elrendezek a vállfán. Holnap úgyis jön a bejárónőm, hogy elvigye a tisztítóba. Bár nem túl acélos a nyomozói fizetésem, szerencsére nincs időm elkölteni, így bőven belefér a bejárónő megfizetése. Nem az vagyok, aki nekiáll takarítani a nem létező szabadidejében, vagy éppen egy szál kötényben, dudorászva főzőcskézik a zsebkendőnyi konyhában.
Legszívesebben csak bedőlnék az ágyamba, de a legnedvesebb álmom most egy zuhany, és miért ne váltsam valóra, ha lehetőségem van rá? Így hát a fürdőszobám felé veszem az irányt, és beveszem magam a zuhany alá. Percekig csak folyatom magamra a forró vizet, de a relaxációmat félbeszakítja a telefonom csörgése. Igyekszem figyelmen kívül hagyni, de Tom Crochane Life Is A Highway-e elég lendületes ahhoz, hogy ne tudjak nem figyelni rá. Elzárom a vizet, és kilépek a fürdőből, a törölközőmmel menet közben csak nagyjából itatva fel a bőrömről a vizet.
- Williams - veszem fel végül a telefont. - Nem, Dave, még nem aludtam, mondd.
Hiába vagyok fáradt, mégis, amikor Dave Noel nevét említi, olyan adrenalinlöketet kapok, hogy rögtön készenlétbe kapcsolok.
- Mit csinált már megint?
Igyekszem nyugalmat erőltetni a hangomra és az elmémre is. Abból még semmi jó nem származott, ha hagytam, hogy az érzelmeim felülkerekedjenek rajtam, még ha nehéz is racionálisnak maradnom, amikor Noelől van szó.
- Mi az, hogy egy gyilkosság helyszínén találtak rá? - masszírozom meg a homlokomat fáradt mozdulattal. - Dave, az isten szerelmére, te is tudod, hogy a vérnyomok önmagukban nem perdöntő bizonyítékok, akkor sem, ha nincs alibije - alig észrevehetően emelkedik meg a hangom, és úgy magyarázok az egyik legrégebbi kollégámnak, mintha egy zöldfülű lenne.
- Rendben, persze, tudom, mi az eljárásrend. Kérhetném, hogy te hallgasd ki? Az nem részrehajlás, ha te teszed. Persze, tudom, hogy sokkal jövök már neked. Köszönöm, Dave.
Frusztrált mozdulattal lököm vissza a pultra a mobilomat, és az agyam már azon pörög, hogyan segíthetnék Noelnek. Egy jó ügyvédre van szükségünk. Egy rohadt jó ügyvédre. Sorra veszem a neveket, de egyik rosszabb választásnak tűnik, mint a másik. A környékbeli ügyvédek nagyrészével már volt kisebb-nagyobb összetűzésem egy-egy ügy kapcsán. Nem tehetek róla, ha a bizonyítékaim erősebbek, mint a védőbeszédük. Valaki más kell, valaki, aki elég jó, és hajlandó is együtt dolgozni velem. Két név ugrik be, még a nem is olyan régi new yorki őrssel való együttműködésem kapcsán. Őszintén szólva normál esetben szívesebben harapnám le az ujjam, mint hogy bármelyiküket felhívjam, de ez most nem az a helyzet, amikor túl sok lehetőségem van válogatni.
Felkapom a tárcámat, és kihalászok belőle egy érmét, majd feldobom, és amikor elkapom, a kézfejemre fektetem.
Írás.
Egy perccel később már ki is cseng a hívásom. Nem különösebben érdekel, mennyire fog elküldeni a halál alfelére, amiért reggel fél hétkor felhívom.
- Itt Ewan Williams nyomozó beszél, LAPD. Néhány hónapja dolgoztunk együtt egy ügy kapcsán. Szükségem lenne a szolgálataira, Mr. Thornton...