Mindig is imádtam Vegast. Nyüzsgő utcáival, neonfényeivel, hatalmas kaszinóival, és persze a gyönyörűséges bűnnel és mámorral, ami az utcákon hömpölygött. Beszivrágott a nyerőgépek és a pókerasztalok közé, ott bujdosott a kapualjakban, ott settenkedett az utcán, hogy beegye magát mindenki szívébe, aki csak ide tévedt. Itt megengedtek maguknak olyan dolgokat is, amiket otthon, a kis szürke életükben soha nem engedtek volna meg. Az alkohol vagy éppen a kábítószerek mámorában játszották el életük minden pénzét, vagy kötöttek hivatalos házasságot olyanokkal, akiket nem is szerettek. A fertő, és a romlás melegágya volt ez, és én imádtam minden pillanatot, amit benne tölthettem.
Nem úgy, mint azt, akivel eljöttem ide. A tündérkirály udvarában látott el valami piti hivatalt, azért hívták erre az állófogadásra, hogy legalább egy hivatalnok legyen ott. Tudták, hogy az első pezsgő ki fogja ütni, és nem lesz vele már sok baj azután. Nekem azóta próbált udvarolni, mióta egyszer pechemre engem is elvittek az ősök a Tanácsba. Iszonyat bénán csinálta. Rózsák, csokoládé meg miegymás. Minden nyálas baromság, ami kell, ami nekem nemkell. Ahányszor a lába közé nyúltam, vagy megsimogattam, feltűnően visszakozott, és nem értettem. Mi kéne akkor neki, a kezem? Max amíg kiverem neki… Nem ő lett volna az első, aki el akar venni, de hallani sem akartam róla. Tőle is csak a farkát akartam.
De úgy nézett ki, azt ma sem kapom meg. Szárazra unom magam mellette, a drága vörösbor sem esik jól, csak szorongatom az öblös talpaspoharat. Valami hihetetlenül unalmas sztorit mesél épp, a huszonhatodik unokatestvéréről, vagy a fene bánja, kiéről, és a fülem már egyszerűen kizárja a hangját. Néha, egy jó helyen elejtett „aha” elég hozzá, hogy fenntartsam a figyelem látszatát. Egészen addig, amíg meg nem jelenik a teremben valaki, aki azonnal felcsigázza az érdeklődésemet.
A férfi hihetetlenül magas, és szálkás, arcán megfoghatatlan kifejezés ül, ahogy tekintete végigfut a termen. Kihúzom magam egy kicsikét, hogy jobban látszódjak, hogy rám figyeljen. Meglibbentem bronzos árnyalatú hajamat, úgy szuggerálom a férfit. Fekete öltönybe bújtatta kifogástalan testét, egyszerűen csak szívdöglesztő. Nem vagyok az a fajta, aki bárkinek a lába elé odaveti magát, de elcicáznék vele, annyi már biztos. Elindulok, át a termen, de a kis lúzer csak követ. Ott van mellettem akkor is, amikor a bárpult mellé érek, hogy rendeljek magamnak valami mást a bor helyett. Meg sem kell fordulnom, hogy érezzem magamon az éhes ragadozótekintetet. Mikor megkapom a poharat, megfordulok, hogy pillantásom elkapja az övét. Szám féloldalas mosolyra húzódik, és felé kacsintok.

Ezek a partik, fogadások, nevezzük akárminek mind iszonyúan fárasztóak. Borzasztóan untatnak, de máshol jónéhány ügyfelemmel ne tudok találkozni. Túl nagy és ismert emberek hogy elfáradjanak az irodámba és ott könyörögjenek kölcsönért.
Nem... inkább itt sutyorogva csúsztatják a zakóm zsebébe a vénjegykártyájukat hogy majd keresnek bizonyos hitelügyletekkel kapcsolatban. Megmosolyogtatnak az emberek és a mániájuk hogy fent tartsák a tökéletesség látszatát. Nincs olyan hogy tökéletes. Pláne nem itt Vegasban. Mindent beborít a bűn, a drog és a szerencsejáték csodálatos szennye. Ezért érzem itt ennyire otthon magam. Ezért ez az én kis birodalmam egészen a nyugati partig.
Már több telefont is kaptam a ma esti állófogadással kapcsolatban hogy ott lesz pár ember, akikkel feltétlenül találkoznom kell. Vannak akiknek kölcsön kell mert rosszul fogadtak az én drága játékaimban és vannak akik időt kérnek hogy törleszthessenek mert... nos ők is rosszul fogadtak az én drága játékaimban.
HIába, a ketrecharchoz legalább egy kicsit konyítani kell mielőtt nekiáll fogadni az ember. Ezért van itt Skyler, aki mindenkinél jobban kiszagolja a gyengeséget. Tőle tudom, mikor, melyik harcosra kell tennem a pénzt.
A fekete öltönyhöz, egyszerű fekete inget húzok amit nem gombolok be teljesen. Nem az én stílusom a teljesen elrejtőzés.
Ahogy belépek a partira egy ezüstérmét forgatok az ujjaim közt nyugodtan és az egyik kzeli pincértől elveszek egy magas pezsgőspoharat. Kivételesen egyedül vagyok, Skynak és Sonjának különleges feladatot adtam. Ki kell pucolniuk az árulókat a raktáramból. Nincs két másik ember akikben jobban egbíznék mint bennük.
Lassan indulok el a bezélgető tömegben és ahogy végigsiklik rajtuk a szemem. A tekintetem megakad egy magas, karcsú alakon. A haja bronzos színű, egészen különlegesen csillog a fényben. A szemei egy pillanatra találkoznak az enyémmel majd elfordul. Az a másodperc is elég hogy beinduljon a vadászösztön.
Mellette látom meg Normant a tündér hivatalnokot aki a kincstárból való kis kölcsönét próbálta fedezni az én kölcsöneimből. Tudtam hogy amint meglát újból időt fog kérni hogy fizethessen.
Nem is számított rá hogy itt leszek.
A magas, karcsú idegen elindult a bárpult felé, nyomában a tündérrel. A tekintetem megállapodott rajta és lassú, magabiztos léptekkel indultam el feléjük. A szememet le sem vettem a jóképű fiatal férfiról.
Elmosolyodik és rámkacsint mire  a vérem felbuzog. AKarom.
És amit akarok azt meg is kapom.
- Hello Norman - lépek oda, le sem véve a szemem a fiatal férfiról a mellette álló kicsit sem érdekel- Ki a csinos kísérőd? még nem volt alkalmunk találkozni - emelem fel a mágusok pecsétgyűrűjével díszített kezem hogy kezetrázzak vele.
Dante de Lawall.
Tehát kékvérű.
- ELijah Heathen, ördvendek a találkozásnak felség - nézek még mindig mélyen a szemeibe. Nem is akarok foglalkozni a mellette álló férfival aki egyből habogni kezd arról hogy meg akart látogatni az irodámban és beszélni akart velem négyszemközt mire felemelem a kezem és beléfojtom a szót.
- Beszélgetnék a vendégeddel. Addig keress más társaságot magadnak Norman. Majd beszélünk. Hess hess - intek egy laza csuklómozdulattal és a herceg elkészült italát egy nyugodt mozdulattal lebegtetem a kezébe majd odatartottam a pezsgőspoharam hogy koccintsunk.

Nem kalandért jöttem ide, de mégis megtalált. Betoppant, és minden tekintet magára vonzz. Az enyém is. És hát ki vagyok én, hogy megtagadjam a hús örömeinek csábítását. Képtelen vagyok nemet mondani egy kellőképpen karizmatikus kiállásnak, vagy két szép szemnek. Egyszerűen csak nem megy, de nem is akarok ellent mondani. Csak úszni akarok az árral, fürödni a férfi figyelmében, amit azonnal magamra is vonok. Remélem a kis tündér végig figyeli majd.
Kimért, és kecses léptekkel indulok a pult felé, ez valami erősebbért kiált, mint a bor, de ha már ott vagyok, megiszom ezt is. Minden lépésemet kiszámítva riszálom magam, érzem a hátamra, és sokkal inkább a hátsómra szegeződő tekintetet. A vérvörös bársonynadrág, feletette ugyanilyen színű zakóval, tökéletesen kiemeli formáimat, és úgy ringatom neki a csípőmet, hogy máris a keze alatt érezze valamelyik combomat. Nem csak hanggal lehet csábítani, de azzal a legjobb. Olyankor a férfiak térden csúsznak előttem, és azt túlságosan imádom.
A nevére sem emlékeztem ennek a szerencsecsomagnak, míg a fekete öltönyös idegen oda nem lépett hozzánk. Gyorsan megnéztem magamnak, hogy tudjam, kivel is állok szemben, miféle lényt készülök épp herceghez méltatlanul magamba fogadni. A gyűrűje elárulta, és a gondolattól is felbuzgott a vérem. Olyan ritkán talál a szirén fia igazán erős mágusokat. Ettől csak még jobban akartam. A férfi hápogását meg sem hallom, mert az idegen még mindig engem méreget. Állom a pillantását, én is megnézem őt magamnak. Vékonynak tűnhet, de látszik, hogy szálkás, izmos teste van, arcában van valami egészen megfoghatatlan. Szeme éhesen csillogva mér végig, újra és újra, de Norman csak nem hagyja abba a dumálást.
Megfogom a felém nyújtott kezet, egy pillanata meg is szorítom, miközben állom acélos pillantását. Ugyan, ki tudna ellenállni neki? Azt hiszem senki.
- Én is örvendek, Mr. Heathen. -szólalok meg, hangom a szokásosnál egy kicsit édesebb, akár a sűrű méz. Hagyom, hogy beburkolja Elijaht, hadd hasson rá, hadd akarjon engem mégjobban, még annál is jobban, mint ahogy most akar.
Halk nevetés szakad ki belőlem a lebegő pohárra…telekinézis. Csak hallottam ilyesmiről, fél füllel, de még soha nem láttam akció közben.
- Lenyűgöző, Mr. Heathen! -dorombolom neki, miközben közelebb hajolok hozzá. Kezemet finoman a pulton pihenő alkarjára simítom, tekintetemet az övébe fúrom, miközben közelebb araszolok hozzá, Poharamat az övéhez koccintom, kuncogva iszom egy kortyot az édes nedűből. – De én nem egy buta kis fruska vagyok, akit elszédít egy apró kis trükkel. Egyenes embernek nézem szóval ki vele…olyan nagyon néz, mit szeretne tőlem?
Ohhh tudom, nagyon is jól tudom, mit akar. És meg is fogja kapni, csak mondja ki! Nem kell tőle semmi más, nem akarok a babája, a cicuskája lenni, biztosan van neki az is. Egyéjszakás kalandokba még nem halt bele senki, és ha jó, miért kéne egy éjszakánál megállnunk? Hüvelykujjammal lassú köröket írok le a karján, meghitt mozdulat ez, talán az utolsó, ami kettőnk között történni fog ma este. Gyerünk, mire vársz még szépfiú! Mondd ki, hogy akarsz, mondd ki, hogy meg akarsz dugni! Csak egy szavadba kerül, és a tiéd vagyok!

Mint mikor két mágnes megérzi egymást, a fiú a vérvörös öltönyében pontosan ugyanúgy vonzott magához. Mint mikor egy cápa megérzi a vér ízét az óceánban és semmi más nem hajtja csak hogy emgszerezze amit kinézett magának.
Akartam azt a szép hosszú combot a dereka köré, a fenekét a kezembe és hallgatni a szirén éneket ahogy az élvezetek csúcsáig repítem.
Beindította a vadászösztöneimet és szinte éreztem ahoy a járásom egyre inkább nagymacskáévá kezd hasonlítani ahogy közeledek felé.
Puhán lépek, átvágva a tömegen és ha bárki is hozzám akar szólni tökéletesen ignorálom. Le sem veszem a szemem a prédámról, megszerzem magamnak amit akarok és ebben nem állíthat meg senki.
Ő kell nekem.
Odalépve a tündér szinte kiugrik a gatyájából félelmében de ügyet sem vetek rá. Vele majd később számolok. Később, ha lekaptam a kezéről ezt a csodaszép fiatal szirént. Mert ő kell nekem. És a tekintetéből ítélve... ő is pontosan ugyanannyira akar engem.
Mohón figyelem a szemeit és legszívesebben már most rátenném a kezemet de még túl korai volna. Még egy kicsit játszadozni kell vele mielőtt ajtóstul rontanék a házba.
- Oh higyje el felség, az enyém a nagyobb öröm - emelem fel a gyűrűkkel díszített kezét és nyomok egy könnyed csókot a kézfejére. Figyelsz Norman? Így kell bánni egy fiatal, gyönyörű, ágybavaló herceggel. A hangja akár az olvadt arany borít be mindkettőnket és az idilt csak a köpcös kis tündér pamposása töri meg.
Egy apró ingerült sóhajtás törik elő az ajkaim közül és ránézek.
- Norman. Nem érdekel a mondanivalód. Nem érdekel hogy még több pénzre van szükséged. Tűnj el innen végre. Ne kelljen még egyszer mondanom. Hess hess - vágok a férfi szavába akinek még a szája is nyitva marad és égő arccal de végre odébb áll. A hercegecske végre csak az enyém. Csak én szórakoztatom.
Elé lebegtetem a poharát hogy elfeledtessem vele az apró közjátékot mire édes envetés szakad ki belőle. Nem tudom elfojtani a féloldalas mosolyomat.
A keze finoman az alkaromra simul én pedig kihasználva az alkalmat lépek közelebb hozzá. Így elzárom a töegtől és csak mi ketten vagyunk. Senki más nem számít.
A szavaira széles mosoly költözik az arcomra és halkan elnevetem magam.
- Hallom a szavaiból hogy nem egy buta kis fruska felség. És bár be kell valljam, a szépsége egészen elámított és nem tudom Önről levenni a szemem... a gondolataim egy kicsit tovább sodródtak a puszta gyönyörködésnél - a hangom halk, enyhén rekedt hogy csak ő hallja. Akárcsak egy nagyacska dorombolna neki. A derekán pihenő kezem egy lehelletnyit ejjebb csúszik a hosszú ujjaim beterítik a csípőjét.
- Egyre csak azon jár az agyam hogy hogy nézhet ki enélkül az amúgy remekbeszabott öltöny nélkül. És kicsit örülök hogy kegyed nem telepata, mert biztos vagyok benne hogy ezekért a gondolatokért itt helyben felpofozna - mosolyodom el féloldalasan, a tekintetem még mindig nem engedi az övét. Látom a szemeiben hogy nagyon is tetszik neki amiről beszélek.

Valami külön tehetségem volt mindenhol és mindig megtalálni a legszebb férfiakat. No persze nem mindet, hisz volt olyan, akiben bár hatalmas lánggal lobogott a férfiasság, bánatomra a nőket kedvelték, és még csak kicsit sem hajlottak saját nemük felé. Pedig tudok én gyönyörűséges kislányt is játszani, aki sír és könyörög, hogy ne bántsák, hogy jó lesz, csak ne bántsák tovább.
De ez a férfi nem ilyen. Akár a legszebb indiai erdők gyönyörűséges kísértete, a halálos bengáli tigris, úgy cserkész be engem, a szegény, ártatlan és védtelen prédáját. A terem másik végéből érzem vágyát, érzem, hogy micsoda kimondhatatlan ocsmányságokat művelne velem, a világ, és főképp a szüleim szégyenére. És én riszálom magam neki. Akarom, hogy megtegyen mindent, amiről mozdulatai még csak regélnek. Megnézem őt újra magamnak, tekintetem az ágyékára vándorol, jólesően végig reszketek már csak a gondolatra is, hogy miket fog tenni velem hamarosan. Már szinte látom magam előtt, lehunyt szemekkel, izzadtan, ahogy élvezi a gyönyöröket, amikben részesíthetem. Szépséges fenevad volt ő is, éppen az esetem.
Nem tudtam nem elvigyorodni, ahogy Norman ijedt pampogását hallgattam. De a szememet nem vettem le a férfiról. Eljátszom nyitott inge gallérjával, kínosan ügyelve, hogy ne simítsak alá, ne érintsem meg a bőrét. Keze elkapja az enyémet, és ő kéri el az első érintést: mintha csak az ő fajának uralkodói családjának egy tagja lennék, kezet csókol. Ajkai forrón érintik bőrömet, és máris máshol akarom őket magamon. A nyakamon, a combomon, a hátsómon, a hátamon, mindenhol akarom ezt a forró, érzéki csókot.
- Lám, nem haltak még ki a lovagok…micsoda bók! -kuncogok, a mellettem álló tündért figyelmen kívül hagyva, de remélem megpukkad. A lebegő pohár lenyűgöz, elképesztően erős mágus, olyan ritkán találkozom ilyennek, ki akarom élvezni. Az emberek soha nem izgattak különösebben, de ő…benne van valami nem egészen evilági.
Keze elvándorol, olyan helyekre, amire nem kapott engedélyt, de tudom, hogy nem is kérne. Hiszen már a bűvkörébe estem régen. És én is megengedtem magamnak egy érintést, és meg fogok még többet is.
Szavai hallatán csak még szélesebben mosolygok. Tudja, hogyan kell bókolni, szép köntösbe csomagolni a nyers vágyakat, az állati ösztönöket.
- Örömmel hallom, hogy ennyire elnyertem a tetszését Mr. Heathen…azt hiszem, ha Önnek így tetszem, már megérte az árát ez az öltöny.
Kezem elhagyja a felkarját, és félig nyitott inge alatt a mellkasára csúszik. Lassan simogatom, egyre beljebb, így húzom közelebb magamhoz. Gyors mozdulattal felemelkedem a bárszékről, amin eddig ütem, hogy áttegyem magam az ő ölébe, bár ő nem ül, egyik lábamat a dereka köré fonva bújok, úgy simulva hozzá, mint egy tüzelő macska. Kezem lassan cirógatja a mellkasát, úgy bámulom a szemeit, miközben dörgölőzöm hozzá, azt akarom, hogy vágya a lehető legjobban felkorbácsolódjon. Hajamat átdobom az egyik vállamra, fejemet félre hajtva hajolok közel a füléhez.
- Akkor…mit szólna hozzá, ha itt hagynánk a csőcseléket, és keresnénk magunknak egy csendes zugot? És ne aggódjon…megmutathatja, mik azok a gondolatok…utána még mindig megfontolhatjuk azt a pofont.
Lassan bontakozom ki ölelésünkből, hogy a bárpult mellett megállva kézen ragadjam. Ha tud egy jó helyet, mutassa csak meg, elvégre ő mozog olyan otthonosan itt, nem pedig én.

Nem szeretem azokat a férfiakat és nőket akik könnyen megadják magukat nekem. Nem szeretem mikor elalélnak a puszta látványomtól is és azt tehetek velük amit akarok.
Persze ez nem jelenti azt hogy hagyok bárkit is magam fölé kerekedni. Nem... Soha senki nem kerülhet fölém.
Szeretem a vadászat izgalmát és még jobban szeretem az ilyen finom falatokat mint amilyen őfelsége is volt.
Nem omlott a karomba, helyette kihívóan mosolygott rám, szinte akarta hogy levadásszam. Akarta hogy rátegye a kezem, mindenütt. Akarta a csókjaim, a pillantásom, a figyelmem és mindent.
Látom ahogy a tekintete körbejárja a testem, végigsimítva a porcikáim, azt találgatva vajon mennyire fogom a mennyekbe repíteni ma éjjel.
Megnyugtatlak kedvesem... Egész éjjel a mennyekben fogsz járni. Gondoskodom róla.
Ahogy a kézfejére csókolok lassan, látom meglobbani a szemében azt az aprócska lángot amit ki akartam hozni belőle. Tökéletes.
Pontosan ilyen lassan és szépen fogom végigcsókolni az egész testét.
- Eddig rossz helyen kereste őket felség - mosolyodok el szélesen pontosan a mellette álló puffogó tündérre célozva. Biztos voltam benne hogy megérti a célzást.
A kezem végigsimít a selymes anyagon és alig várom hogy a bőrét is érinthessem a ruhadarabok alatt. Biztos vagyok benne hogy a bőre is pont olyan forró és selymes lesz a kezeim alatt mint számítok rá.
Az eddig gallérommal játszó keze lassan a mellkasom meztelen bőrére simít. A tenyere puha és lágyan simogatja végig a mellkasomat. Érezheti ahogy a szívem lassúakat dobban a mellkasomban.
- Oh nekem nagyon is megmozgatta a fantáziámat az öltönye felség. Esetleg szólíthatom Danténak? Annyira szép csengésű felséged neve hogy kár lenne nem kimondani párszor... - mondta lágyan, külön kiemelve a nevét. Csodásan hangzott az ajkaimról, szinte körbecirógatta az arcát.
A keze a felkaromról az ingem alá simul, lassan simogat még közelebb húzva engem magához. A homlokom szinte az övéhez ér, az orrom az övét érinti.
A karom jobban átöleli a derekát, hosszú ujjaim lassan a fenekére simulnak.
A gyönyörű kék szemek az enyémbe mélyednek, az ajkaimon féloldalas mosoly ül ahogy hozzám dörgölőzik mint egy törleszkedő, hálás macska.
- Nagyon tetszik az ötlete felség. Megfelel az én autóm, hogy elhagyjuk a helyszínt? Nálam otthon sokkal jobb italok vannak mint itt... - a lehellettem végigcirógatja a fülét és látom ahogy megmozgatja a hajszálat a tarkóján pont ahogy az övé végigcirógatott engem.
Lassan elhúzódik tőlem én pedig lehörpintve a pezsgőmet indulok el kifelé ahol a szép ezüstszín Rolls Royce várt a sofőrömmel.
Kinyitotta az ajtót a hercegnek és besegítette.
- Menjk haza Lloyd - szóltam előre és felhúztam a kis elválasztót hogy ne lásson és halljon minket. Már terveztem olyan dolgkokat tenni hazáig amik nem feltétlenül való az alkalmazottaim szemének.
- Whiskyt? - kérdeztem kinyitva a kis italos szekrényt és kivettem két kristálypoharat. Az egyik kezem közben a combjára simult. Csak... pihentettem ott. Egyenlőre

Ki ne hallott volna Elijah Heathen-ről, hisz olyan híres már, mint a régi nagyok. A nyugati part teljhatalmú ura, erős mágus, akinek mindenki azonnal megadja magát. Hát én nem. Én nem fogok a lába elé omlani, nem fogom itt, helyben a bárban odaadni magamat. Ő megkaphat, ahányszor csak akar, és én is vágyom rá, de szeretek játszani. Szeretem, ha felforr körülöttünk a levegő, és már akkor akartam, mikor pár perccel ezelőtt, még nem tudtam, ki is ő valójában. Mindent akartam tőle, de ne már, hogy csak én teperjek. Ohhh nem, ő fogja beudvarolni magát az én kegyeimbe. Elvére én herceg vagyok…ő pedig csak egy ember.
De embernek igencsak tetszetős. Tökéletes teste van, amit tökéletesen fed az éjfekete öltöny. Nem csodálom, hogy mások a karjaiba omlanának. De az is célom volt, hogy megmutassam a kellemetlenkedő tündérnek, hogy hogyan is kell bánni velem. Úgy, ahogy ő soha nem fog tudni. Engem becézgetni kell, simogatni, azt éreztetni velem, hogy nincs nálam szebb a világon. El kell hódítani, le kell igázni, és cserébe nagyon jó leszek. Épp ezt tette Elijah, minden mozdulatával. Tudtam, hogy még ma éjjel énekelni fogok neki, miközben olyan gyönyörökkel ismertet meg, amire senki más nem lenne képes, csak ő.
Jólesik ahogy bókol, ahogy a kézfejemet csókolja, akarom a csókjait, még többet, vadabbat, érzékibbet. Csak rá koncentrálok, a világ megszűnik, csak ő van és én, és a vágyunk. Nem érdekel már Norman, a fogadás, semmi.
- Igen, magam is így vélem…s lám, most találtam egyet. -kuncogom neki kacéran, lassan kidomborítom formáimat a székben ülve. Hadd bámuljon csak Norman. Ebből ő már nem kap.
Érintése felperzsel, többet akarok. Még többet. Az egész testemen érezni akarom őt, látom a szemében, hogy ő is ezt akarja. Tekintettel faljuk egymást, szavak nélkül is tudjuk, hova fog kifutni ez az este. Lassan kezdem simogatni, szíve, akár egy vadászó nagymacskáé, lassú, és kimért. Kimondja a nevemet, bár cirógatta fülemet, hogy felségnek szólít, a nevem még jobban tetszik az ajkairól. Puhán, érzékien ejti ki. Tökéletesen.
- Örömmel venném…Elijah…-mosolygok rá édesen, én nem kérdezek ilyesmit. Nekem szabad.
Oda bújtam hozzá, és ő átölel. Keze a fenekemre simít, puhán, de mégis határozottan. Közel hajol hozzám, alkohol illatú lehelete csiklandoz, ahogy bizalmasan susog nekem, ahogyan az előbb én neki.
- Csodálatosan hangzik bár…a hálószoba jobban érdekel, mint az italok. Remélem megérted!
Ahogy elindult kifelé, követtem, még egy utolsó, sunyi kacsintást megengedtem Norman felé. Megkönnyebbülés volt végre otthagyni. Odakint, a sofőrös autó lenyűgözően csillogott a holdfényben. Biztos voltam benne, hogy a kárpit puha…tökéletesen simogatná a bőrömet. Hagytam, hogy besegítsen a hátsó ülésre, kényelmesen elhelyezkedtem az ülésben, jobb lábamat keresztbe dobva a balon. Beül mellém, keze szinte azonnal megtalálja a combomat.
- Ohh köszönöm. -veszem el a poharat, miközben közelebb húzódom hozzá. Combunk összeér, könyökömet a fejtámlára támasztva kezdem finoman cirógatni a nyakát, ujjaim, éles, hosszú körmeim lassan játszanak a bőrén. – Meg kell mondjam, már most lenyűgöztél szépfiú…kíváncsi vagyok, mit tartogatsz még nekem!

Hallottam már a fiatal szirénhercegről aki olyan galád galád módon kerülte az uralkodást, és inden hercegi teendőt. Ismertem a királyi család, és a plaota több tagját is. Mindük mesélt már nekem a kishercegről aki előttem állt és lenyűgözött a szépségével.
Hiába... valahogy a szirének voltak a gyengéim. Itt a sivatag közepén ritkák ezek a szépségek. Milyen kár is érte, pedig több kéne ide belőlük.
Elhalmozom bókokkal, a kezére csókolok és úgy ölelem magamhoz mintha régi szeretőm volna. Mintha már lenne múltunk, közös emlékeink, közöen eltölrött csodálatos éjszakáink. Pedig nem votl szó ilyesmiről. Egyszerűen csak akartam őt.
Norman nagyokat pislogva veszi tudomásul hogy lecsaptam a kezéről csodaszép kísérőjét de magára vessen. Minek hozta a közelembe ha félt hogy ellopják tőle. Minden tekintetben sokkal jobb vagyok mint ő valaha is lesz. És láttam a fiatal herceg arcán is hogy nagyon tetszik neki amit lát. Tetszik neki az éjfekete öltöny, a kissé nyitott fekete ing, és a kibukkanó mellkasom.
Csak rám figyel, de még nem omlik a karomba mint mások szoktak. Tetszik ez a kis játék. Még töbet akarok belőle.
- Talált felséged bizony - mosolyodok el szélesen miközben a szemem végigszalad karcsú alakján élvezettel. Annyira gyönyörű. Annyira fiatal. Anynira akarom őt.
Közelebb simul hozzám a keze a mellkasomra simul mintha csak én tarthatnám meg anélkül hogy elmerüljön a végeláthatatlan tengerben. A bőröm finoman végigbizsereg forró érintésére, az ajkaimra elégedett félmosoly ül ki ahogy a keresztnevemen szólít. Fogja ma még emlegetni. Biztos vagyok enne.
- Akkor jobb ha mihamarabb elindulunk - nézek a szemeibe mielőtt elindulnék kifelé az odakint várakozó autóhoz. Kinyitottam és besegítettem ahogy egy úriembernek illik egy herceget és megkerülve az autót beültem hátra. A kezem egyből megtalálta a forró cobját és nem voltam szégyenlős ahogy közelebb csúsztam az ujjaim a belső felére simultak.
Az autó feldorombolt alattunk és elindultunk haza a sötét utcákon én a varázserőmmel töltök mindkettőnknek egy italt és odaleebgtetem neki az italt. Az ujjai a hajamba túrnak én pedig elégedetten mosolyogva fordulok felé.
- Neked csak a legjobbat gyönyörűségem. Sokmindent tartogatok neked még ma estére - elengedem a poharamat ami a levegőben lebeg tovább és a szabaddá vált kezemmel végigsimítok az állkapcsa vonalán mint egy macskának. A hüvelykujjammal megsimítom az alsóajkát de még nem csókolom meg. Még egy kicsit húzom mindkettőnk idegeit.
- Hogy ízlik a whisky? Almás - súgom gyengéden elengedve az arcát és belekortyolok a saját poharamba elégedetten. A whisky édeskés füstös íze szétterül a nyelvemen mire elégedetten sóhajtok. A kezem illetlenül magasra csusszan a belső combján és közelebb hajolva egy apró csókot nyomok a nyaka puha, selymes bőrére. Csak egy olyat hogy végiglibabőrözzön tőle a teste.
Meglepően hamar érünk el az otthonomig ahol az autó szépen leparkol én pedig miután kiszálltam kinyitom az ajtót a hercegemnek is.
- Jó éjszakát Lloyd - intek a söfőrnek aki megbillenti a kalapkát és elhajt a garázsba az autómmal. Utána hazamegy. A gyerekek valószínűleg nincsenek ithton így a nagy ház most csak a miénk.
- Mehetünk, kedvesem? - kérdeztem felé nyújtva a karomat udvariasan. Ha belém karol elindulok fel a házhoz. A sövényen belépve egyből megpillantjuk a feszített tükrű kivilágított medencét. Mintha csak egy beleillő szirénre várna

Van valami szépsége annak, amikor nem csak a testek hangolódnak egymásra, hanem a lelkek is. Elijah is ilyen volt. Meg sem kellett szólalnunk, hogy azonnal meglegyen az a bizonyos közös húr. Érintéseink éppen ezért lettek érzékiek, és bensőségesek. Ahogy keze finoman simult rám, úgy éreztem, mintha már hosszú évek óta ismernénk egymást. Egy sosem volt közös múlt édes nosztalgiája árasztott el, vagy talán a saját szentimentalizmusom? Mindig is vonzódtam az idősebb férfiakhoz. Elijah is…éppen az esetem volt. Magas, szikár, gyönyörű szemekkel, akiről sütött, hogy befolyásos és veszélyes. Egy pillanat elég volt, hogy végzetesen megkívánjam.
Bókjaitól megolvadok, csókjai forróak, akár maga a sivatag. Lenyűgöző, gyönyörű szörnyeteg, és engem akar. Ma éjjel én leszek a védtelen kis prédája, örömmel vállalom magamra ezt a szerepet. Norman képtelen lett volna megadni, amire vágyom, ő egyszerűen csak nem az a kaliber. Egyetlen egyszer voltam pszichodokinál, szerinte azt az űrt próbálom betölteni a szívemben, az idősebb férfiak társaságával, amit apám szeretetének hiánya okozott. Szerintem meg ne pofázzon bele. Tudom, hogy mit akarok az élettől, akkor is, ha lehetetlennek tűnik, és így vagy úgy, de el fogom érni. Addig pedig, miért ne érezhetném jól magam? Miért ne lehetnék bárkivel, aki megtetszik? Mint ez a lehengerlő mágus. Ő épp az, amire ma este vágyom.
- És, egy herceg feladata, hogy jutalomban részesítse hűséges lovagját. -kacsintok felé kacéran, miközben én is végig mérem, ahogyan ő engem. Tetszem neki, láthatóan, pedig még csak szemből tudott megnézni magának.
Hozzá kell érnem, nem bírom tovább. Simogatni akarom, simulni hozzá, ahogyan csak lehetséges, amit ő egy elégedett mosollyal jutalmaz. A játék véget ért, elbűvölt, és levadászott, akár a kígyó a védtelen nyulat. Az övé vagyok, azt tesz velem, amit csak akar. Mégis, hamisítatlan úriemberként viselkedik. Tényleg egy valódi lovag. Az ilyet pedig meg kell tartani.
- Csodálatos ötlet. -mosolygok édesen, ahogy elindulok utána. Megdobogtatja a szívemet figyelmessége, gyakran valóban csak egyetlen éjszakára, vagy ami még rosszabb, egyetlen menetre használnak a férfiak, és ez kezd egy kicsit fájni. DE Elijah más. Vele különlegesnek érzem magam. Mielőtt beszáll, van időm körbe nézni az elegáns autóban, valóban lenyűgöző mindez. Valószínűleg a semmiből építette, így pedig még inkább elismerésre méltó.
- Ohh efelől nem voltak kétségeim, drága lovagom. -mosolyodom el újra édesen, meglibbentem bronzszínű hajkoronámat. – És biztosíthatlak róla, hogy minden porcikám bizsereg a gondolatra is.
Ahogy végig simít az államon, és az ajkamon, egészen apró csókot lehelek hüvelykujjára, mosolyom mit sem halványul. Jól esik, hogy meg akar csókolni, sokan erre sem veszik a fáradtságot.
- Fenséges. -kuncogok, figyelem a kezét, ahogy feljebb csúszik ágyékom felé, halk sóhaj szakad ki tüdőmből a csókja nyomán. Jólesően végig fut rajtam a hideg, felé fordítom a fejem, lassan hajolnék közelebb egy csókra, mikor a kocsi lassan fékezni kezd.
Csendben várom, ahogy haza küldi a sofőrt, majd ahogy a karját nyújtja, bele karolok.
- Veled akárhová! -mosolyodom el, és hagyom, hogy vezessen.
Az első dolog, ami szemet szúr, a medence, és abban a pillanatban szinte égni kezd a bőröm. Napok óta nem ért egy zuhanyzásnál hosszabb ideig víz, és a testem kezd tiltakozni. Egyike vagyok azoknak a sziréneknek, akik csak néhány napnál tovább nem bírják víz nélkül.
- Megbocsájtasz nekem, ha egy gyors megmártózással kezdem ezt a csodálatos éjszakát? -búgom neki, újra végig simítva a mellkasát. – Csatlakozhatsz, ha szeretnél…
Meg sem várom válaszát, elengedve a karját lassan kezdek levetkőzni, nem érdekel, hogy az udvaron lesznek széthagyva a ruháim. A medence szélére érve már teljesen meztelen vagyok, hagyom, hogy egy pillanatra elgyönyörködjön testem vonalaiban, majd egy kecses elrugaszkodással fejest ugrom a kellemesen meleg vízbe. Egy másodpercre élvezem, ahogy az éltető víz körülölel, ahogy megjelenik büszkeségem, a rojtos úszójú éjfekete harcoshal uszony. Lassan úszom egy kört a kivilágított vízben, majd felbukva kikönyökölök a medence szélére, őt keresve tekintetemmel, akárhol is legyen. Úgy érzem, nem akarok majd egyhamar elszakadni tőle.

Van valami különleges a fiatal szirén férfiakban ami egyszerűen olyan vágyat gyújt a bensőmben. Pusztító és mindent felemésztő futótűzszerű vágyat, ami olyan magas fokon ég hogy lehetetlen kioltani. Ismerek egy másik fiatal szirént is aki ilyen gondolatokat okoz bennem. Neki is ugyanolyan gyönyörű kék szeme volt mint az előttem álló kishercegnek, és ugyanúgy zavart okozott az elmémben. Nem akartam ma este senki másra gondolni csak Dantéra.
Egész éjjel a karjaim közt akarom érezni a karcsú testét és azt akarom hogy úgy simuljon hozzám mint ahogy most is teszi. A mosolya gyönyörű, egészen megbabonáz, ahogy a szemeimbe néz. Az ujjai melegek ahogy meztelen mellkasomra simítanak, egyedül a gyűrűinek hidege töri meg a varázst de nem bánom. AZ a finom kis hideg folt, apró libabőröket küld szét a felsőtestemen.
Tökéletesen illik a karomba ahogy átölelem a derekát és a kezem végigsiklik tökéletes alakján. Alig várom hogy a csupasz bőrét is érezzem a tenyerem alatt . És látszólag ő is.
- Milyen nagylelkű drága hercegem. Ígérem odaadó lovagja leszek - mosolyodom el szélesen, hagyva hogy az apró szarkalábak amik a korommal járnak kiüljenek a szemem sarkába. Meghajtom a fejem előtte és elindulok ifelé őt kísérve. Érzem ahogy rengeteg tekintet tapad ránk kifelé menet de a lehető legkevésbé sem érdekel. Megkaptam amit akartam. A kisherceg az enyém. Bárki aki a közelünkbe jön ezután megbüntetem érte. Nem mintha mernének. A hírem messzire elér mégha itt a legtöbben csak egyszerű befektetőként is ismernek. Befektető is vagyok... Csak nem éppen legális dolgokba fektetek bele.
Besegítem az autóba és helyet foglalok mellette. Italt is kap, különlegeset és míg hazafelé tartunk a halkan doromboló autóban, csak vele foglalkozom.
Az ajkai selymesek és forrók az ujjam alatt és nem tudok nem szélesen elmosolyodni ahogy egy apró csókot lehel az ujjbegyemre. Annyira ég az ajkam a csókja után. Vajon sós lesz mint a tenger, vagy édes mint a méz? Rövidesen ki fog derülni. De még nem most...
A kezem a belső combján pihen, lágyan mintha valami kecses hangszeren játszanék simogatom apró mozdulatokkal. Illetlenül magasan van a ezem de nem úgy tűnik mintha bánná.
Hamarosan megérkeztünk a villámhoz és kisegítettem az autóból. Amint megpillantotta a medencét azonnal megtorpant. Oh igen sejtettem hogy ez tetszetős pont lesz majd.
- Oh kérlek... légy a vendégem - fogom meg a mellkasomon végigsimító kezét és egy lágy csókot adok a kézfejére. Elengedem gyengéden és le sem vettem róla a szeem ahogy vetkőzni kezdett és a medence felé sétált. A fények lágyan járszottak tejfehér bőrén, a látvány egészen megbabonázott. Gyönyörű volt, karcsú és ha csak egyetlen estére is, de az enyém. Leültem az egyik ynugágyra és kibújtam a zakómból míg ő alámerült a habokba. Feltűrtem az ingem ujját és elégedetten figyeltem ahogy kecsesen úszik egy pár kört. Megjelent a szirénuszony a maga kecses valójában. Páratlan volt. Még nem is láttam hasonlót pedig volt már dolgom szirénekkel.
Hamarosan kibukkant a vízből és a medence szélére támaszkodva mosolygott rám. A bőrén csillogtak a vízcseppek és sokal szebb volt mint bármi amit eddig láttam.
- Gyönyörű vagy... - mondtam könnyedén és felállva közelebb sétáltam hozzá. Könnyedén leguggolva a medence szélén simítottam az arcára és felemeltem az állát.
Pár másodpercig a szemeit figyeltem, és lassan közelebb hajolva egy lassú, de annál forróbb csókot adtam az ajkaira. Tévedtem. Nem volt sem édes sem sós. Olyan íze volt, mint a legfrissebb hegyi pataknak.