At your service +18

Minden kis részem forrong Eddytől, mintha ez valami megmagyarázhatatlan dolog lenne, amit ennél fogva nem is kell megérteni, sem elmélkedni rajta, csak egyszerűen csinálni, részt venni benne és elájulni tőle. Csodálatos, hogy mennyire viselkedem egy türelmetlen szarként, pedig végigjárnék vele minden kis utacskát, a lábujjaitól a feje búbjáig felfedezném őt. Minden kis részét megismerném, feltérképezném, ízeket társítanék hozzá. Azt ígérte az enyém reggelig, hajnalig. Legyen is így, legyen tényleg az enyém! Megígérte, legyen így! Merő fájdalom egyáltalán megmozdulni is a kocsin. Már mindjárt jó, már közel vagyunk! A forró, puha szájától csak nyögdécselek mint egy eszelős. Nem akarom, hogy ruhában legyen. Közben meg csak szorítkoznék a lényegre, hogy bontsuk már szét ugyan azt a rohadt nadrágot és tegye be nekem végre. Már nem tudok ennél türelmesebb lenni, szebben kérni, sem felajánlkozni ha már itt tartunk. A haja puhán siklik az ujjaim között, muszáj magamat hozzá nyomnom. Talán az agyam imádkozna némi ép gondolatért, talán nem érdekli már azt sem az ilyesmi. Semmimet semmi más. Melegít engem, sőt fel is forral. Szeretnélek Eddy, hát mi olyan rohadtul nem teljesíthető ezen? Mondjad! Mit nem lehet ezen teljesíteni, de tényleg? Hallom magam, hogy mennyire odaadóan búgok, sóhajtozok a fülébe. Érzem magamhoz nyomódni, össze is kenjük a nadrágja elejét, hát mondom én, hogy nincs rá szükség! A hang viszont, nem Eddyé és nem az enyém. A mumus száll mellénk, csípős hangulatban. A főnök, akiről biztos lennének gondolataim, csak most nincsenek. Már le is basz rögtön, pedig éppen ő jön egy olyan helyzetbe amibe nem kellene. Illene 15 percet várni, ha sietünk elég lesz kevesebb is. Dohogok, nem tudok rá sem nézni, mert Eddy itt van, kitölti majdnem mindenemet. – Nem, itt van. – nyögök egyet mellé, istenem, tényleg itt van OH és nem vagyok képes szintre emelni a jelenettel a történeéseket. Eddy farkát szeretném, nem fejmosást, miért nem lehet megérteni, mondja meg, miért nem lehet? Annyira egyértelmű, annyira most kell. Nem érzi a vágyat?
- Ne, ne, ne! – mindjárt sírok komolyan. Szeretném ha éreznék az én fájdalmamat is, hogy milyen borzasztó és feszítő érzés ez az üresség ami Eddyért kiált, hogy töltse meg. Adjon nekem élvezetet. Kezdek dühös lenni, amúgy is az voltam előtte. Úgy látszik, hogy ezek ketten ellenem vannak ilyen-olyan formában. Nem veszik komolyan a helyzetem súlyos és kétségbeejtő részeit. Hallom mit mond, hogy ebben ott van, hogy majd mindjárt ki leszek rúgva, amit nem engedhetek meg magamnak, mert hát egyszerűen nem és kész. Erre így talál és itt talál. Eddy meg felemelkedik. Azt mondja nem jó ötlet. Hogy ő megmondta? Kár, hogy a kezemben van a farka, mert így nehéz valódi felháborodást hozni. – Mi a rossz ötlet? – nagyon óvatos a hangszín is. Még a kezem is megfogja. Mi a szar? Mi a szar ez Eddy? Miért? Miért már megint? Dühösen nézem a profilját, az állkapcsát. Aztán a főnököt, aki nyilván okkal haragszik, csak ezt az okot most képtelen vagyok megérteni. Nagyon akarok haragudni, tényleg nagyon akarok. Hát lesegít a lovagom, olyan kedves. Tényleg megóv mindenféle erényemet. Még azt is, ami nem is létezik. Nagyon szeretnék hirtelen és varázsütésre máshová kerülni. Ki ebből a helyzetből. Persze OH szerint bírjuk ki hazáig. A gond az, hogy ezt nem bírom én már semeddig sem, nemhogy hazáig! Imbolyogva állok mellette, mivel hozzám ér csak simulni tudok hozzá és a keze alá is, mert az illata felkavaróan szexi és mire felnézek már Hudson itt áll előttünk, én meg felhúzott ruhával előtte. Az érintése az államon egy nagyon mély sóhajt korbácsol elő. Beugrik milyen volt a teraszon hozzá simulni. Jaj, hát lehetne közelebb is. Olyan szinten mérem végig, mintha most morzsolnám le róla képzeletben a ruháit. Teszem is. – Semmit nem szoktam bevenni. – lehelem halkan, a jobbom Eddy derekán simogat, nézem ezt a nagyon felmérést, amit nem is igazán értek meg. A fenekem lefagyna, de ő melegíti. Elmosolyodom. – Életben, persze. – hát miért ne lenne? Milyen dühös volt, csak úgy ömlött ránk a szitokszó az ajtón keresztül. Szinte illetlenség a szájából hallani ezt a nevet. Kit érdekel amikor ilyen közel áll hozzánk? – Nagyon haragszik, Mr. Hudson? Kiengeszteljük. – rögtön akkora ajánlat mászik ki a számon, hogy kimondani is egyenlő az olcsó ribanc jelzővel. Viszont a határozottan sármos arca még inkább az lesz így, hogy dühös. Nem válaszolok a kérdésre Eddy helyett, hisz ő kereste azt a szart annyira nagyon, hogy még egy ágy meg a zárt szoba sem tette érdekeltté velem kapcsolatban. – Még csak észre sem vettek minket. - becsúsztatom a kezem Eddy nadrágjába, a fenekére simítom, egyszerűen görcsölök. Itt áll két ilyen csodálatos példánya a nemüknek, erre az egyik haragszik a másik meg mindig minden mást csinál a felajánlott helyett. – Azért nem lehet, mert már.. – eszembe jut, hogy kérdezett valamit. Lehet tényleg haza kellene mennem, határozottan haza. A gondolat is bántó, fájdalmas, hogy elengedjem Eddyt és ellépjek, mondjuk lesimítsam a ruhámat. – már nagyon sokat vártam és nem bírom tovább. – miért lép hátra tőlünk? Annyira illedelmesen ismerem be, hogy belehalok ha nem dughatok végre egy jót, hogy tán más környezetben még illemtankönyvben is megállná a helyét a mondat. – Fázom és szeretnék elmenni. – mármint innen is, meg egyébként is, olyan mintha már napok óta szenvednék egy nagyon súlyos betegségben és az orvos azt mondaná, nem kapok gyógyszert mert nem vagyok elég szimpatikus neki. Talán nekik sem és csak egy hülyítés az egész Eddytől. – Nem történt semmi baj, észre sem vettek minket. – ahogy kimásztunk az ablakon mint két betörő. Vagyis a tündér valószínűleg haragszik mint az állat, mások nem rémlenek. Az édes nyakhoz hajolok vissza, onnan nézek OH-ra, szemmel falom fel, szájjal meg Eddy következik. A fülébe harapok, sürgetem. Megígért valamit és már annál is régebb óta várok rá. – Az a pasas nagyon utálja ám magát, Mr. OH. – nem tudom kontrollálni mit mondok, csak eszembe jut és a térdem is megroggyan már, a talpam alig érzem. Menjünk már innen, vagy csak engem engedjenek elmenni. Amúgy meg mindent leszarok, a helyet is, a bentlévőket is. Mindenkit.

Ide-oda kapkodom a fejem, agyam megáll, hogy ilyen nagyon lelkesen tapogatják egymást, mint két kanos tini, amivel nem is lenne bajom, ha ez nem a nyílt színen történne és nem kéne azzal szembesülnöm, hogy ömlik belelök a szexuális vágy. Jól van, legyen csak ne itt és ne most, hogy megint én legyek szar helyzetben. Kibaszott megalázó rám nézve.
Kézbe veszem az arcukat, a nő totál be van tépve, nem titok, a farkasomon ennek a nyomát sem látom, belőle csak ömlik a morózus szex vágy. A morgását azonnal megvicsorgom és megszorulnak az ujjaim az állán. – Több önuralmat, tudd kivel állsz szemben. – kilököm a kezemből az állát. Abszurd szex ömlik belőlük, egymásnak szóló, egymásra kattanó, olyan, ami miatt hátrálnom  kell. – Nem haragszom Lita, az én hibám, kicsit többet néztem ki belőled. – majd magázódunk holnap, de szólhattam volna neki, hogy ne fogadjon el italt, ám ezt most nem fogom elismerni. Majd holnap tán. Na jó. – Szólhattam volna, hogy ne fogadjon el tőle semmit. – hátrább lépek, mert Eddy egy farkas… kinyilvánította, hogy a nő az övé, ráfekszik azzal, hogy rákaffan a kezemre még a végén összeszólalkozunk ezen. Területféltés. Legyen. Övé. – Kedves ajánlat, de ha megvan, amit kértem ki vagyok engesztelve. – visszafordulok Eddyhez, az egész geci hajam égnek áll. Nem hiszem el, hogy ez történik, ilyen kínos helyzetbe hozni. – Mert? Mindegy, nem is érdekel, megyünk már. – szegény csajból ömlik, hogy a drog felturbózta az agyát, szégyellem is magam érte rendesen. Eddy szavaira felkapom a fejem, a harag felgyülemlik belőlem, a tűz végig nyalja az ereimet, a csontokon kopog be.   – Vigyázzon a szájára Mr. Blackmore, mert akármit evett, ivott összekever a haverjaival és a játszótársaival. Több tisztelet irányomba, mert itt még mindig maga, aki nekem dolgozik és nem fordítva. – halk minden szó, de ömlik belőle az ellenséges harag, a fedés zengése. Mi a faszomat képzel magáról? Még egyet hátra lépek, hogy megálljam a késztetést, hogy eltörjem az orrát, mi a faszom….
Az vet véget a további vitának, hogy megérkezik a sofőröm. Eddy felé nyújtom a kezem. – Kérem. – amit meg kellett szerezniük. – Lucius, előbb kérlek, vidd haza a hölgyet és aztán Eddyt, azt szeretném, ha külön utaznának és külön mennének haza mind a ketten, nem kell nekem egy botrány. – Lita kijózanodva majd hozzám bassza, hogy megerőszakolta a testőröm. Semmi szükségem egy perre. A politikai pályafutásom dőlhet ezen be.
Megvárom, hogy Eddy a kocsiba tuszkolja Litát. Rácsapom az ajtót és közelebb lépek a farkashoz. – Ha csak hozzá is érsz, míg be van drogozva, te és ő is kereshettek új munkát. Ha holnap lenyilatkozza, hogy bedrogozták és megerőszakoltad én meg tudtam róla, az irhád a kandallóm felé akasztom. Remélem, hogy tiszta volta képtelen Mr. Blackmore. – zsebre vágom a pendriveot, előveszem a mobilom, rendelek egy taxit magamnak, mert elől nem férek el. Lita meg nos, Eddy nem állna neki ellen és kurvára félő, hogy én sem tenném. – Tűnjön innen el mindenki. – ilyen kurva kínos helyzetbe hozni, jó isten. Oliver Hudson taxit rendel, mert az emberei megbízhatatlanok, nagyszerű, jár a taps. Mellé itt maradok testőr nélkül, remélem ma akarnak lemészárolni...