At your service +18

Persze, Mr. Hudson, OH, erre kellene gondolnom. Dolgozni vagyunk itt, nem csak úgy. Szüksége volt rám, hát elküldte ezt a csodás, drága ruhát amit remélem a fatehén órákig válogatott két halálroham között. Dolgozni, dolgozni, dolgozni. Annyira értelmesen csengenek a szavak, csak nem ilyen közelről, innen más csengene jól. Belezokogok kétségbeesésemben a nyakába, persze nem igazából csak mert szükséges. Éreznie kell, tudnia, hogy megbolondulok azért, hogy megérintsen úgy igazán, simogasson, markoljon a fenekembe és mondja a számba, hogy igen. Mindenre igen amit mondok neki, amiről szó van. - Nagyon sokáig? - pislogok rá nagy szemekkel, teljesen elveszítettem az időérzékem. Fogalmam sincs mikor jöttem be a tündérrel, mennyi idő telhetett el azóta. Lehajtom a fejem megadólag. Picsába, picsába, picsába! - Hihgenhhn? - szétlehelem a visszakérdezést, ilyen választ nem vártam, remélem nem csak egy olcsó, lerázós ígéret amiből végül nem lesz semmi, valami semmis világkatasztrófa miatt. Képes vagyok vele eljutni a lépcsőig, felmenni és ujjainkat összefűzve követni felfelé. Csak az izgalmasan kerek segge jár az eszemben, na meg az apró részletek, hogy nem láttam meztelenül a múltkor sem. Csak tette amit a pillanat és az ösztönök követelnek. Most viszont le fogom róla hámozni a nadrágot, az inget és mindent aprólékosan. Mindenéről tudni fogom milyen ízű, hol kemény, hol lágyabb a teste. Megnyalom a számat izgalmamban és majdnem orra esek az erős fantáziától. Mintha megérezné, csókban forrunk össze. Rövid és fullasztó, mert egyszerre akarok bele mindent, őt és a lényét is. Erre a kurva ajtóval foglalkozik! Nem hiszem el! Eddy!!!
- A farkaddal? Ó, add csak ide. Meglesz az a szoba. - replikázok egy mocskos mosoly kíséretében, a hangom viszont teljesen komoly. Csak engedje, hogy kézbe vegyem a dolgokat. Szoba is lesz, ágy is, kis sarok, gardrób vagy bármi. Persze erre is a visszautasítás hűvössége érkezik vissza, hát megteszem akkor magamtól is, végtére is minek kérjek engedélyt ha egyszer tudom, hogy vágyik rám? Odalent már éreztem a kezemben. Hagynia kellett volna, felháborít, hogy nem tette! Most is könnyedén fogom meg a nadrágon keresztül, kéjenc módon nyögök a hátába. De még mennyire akarja! Kézzel fogható bizonyítékom van rá. Kívánom, hát hány rohadt nyelven mondjam el neki? Beérünk a szobába, majdnem fülön harapom mert már megint a túl logikus gondolatokhoz szalad előlem. Elmondom hát a titkot, a főnök információját, ő meg a ruhám húzgálja rossz irányba. Eddy!!!! Miért? Annyira szeretném tudni miért nem akar engem! Kétségbe vagyok esve, itt ez a hatalmas ágy mellettünk, csak hanyatt kellene esnünk. Nem? Miért nem?
- Tudtam baszki.. - húzok az ajtó felé, haragszom rá, mindjárt össze is adom hányszor dobott vissza pár perc leforgása alatt. Ocsmányabb dolgokkal is, mi? Horkantok megvetően, megsértetten, vágyakat kell visszanyelnem, de a dühömből is csak az üvölt kifelé. - Valahol engem is szívesebben várnának. - tudom, szánalmas, hogy a tündér létezése egyáltalán felmerül, na de az a pasas legalább nem koptatott le. Sőt, elfogadta, hogy nem csókolom meg, csak kielégített, bár túl sokat beszélt. Legalább ő megtette nekem amit az előttem álló egyszerűen nem hajlandó. Dühödten szusszanva simulok az ölelésbe, még meg is vigasztal, ez mennyire gáz már! - Ja, vége. - ahogyan az ujjai simogatnak, az alhasamban a vágy kígyója úgy tekergőzik. Az biztos, hogy vége. Nekem is végem, haza kell jutnom, nem bírom tovább. Szemét módon simulok hozzá, érezni akarom őt. Olyan szinten vagyok nedves, hogy hazáig csúszhatnék meg vissza. Muszáj a lábaim közé húznom a kezét, rászorítanom a combjaimmal. Érezze, érezzen engem! Felnyögök, könyörög a testem valami feloldozásért, igazán megadhatná már. Olyan jó kislány voltam az elmúlt percekben. - Nem bírom tovább, Eddy! - a szájára mormolok kétségbe esve. Viszont láttam, hogy a kurva telefonját is nyomkodta. Hasonló a főnökünkhöz, az is ezt csinálja ha hozzám kell beszélni. - Hazamegyek. - a telefonom meg a kurva kocsiban van jellemzően. Kilépek az ajtón. - Akkor majd valaki megteszi amire nem vagy hajlandó. - puffogok, fel vagyok háborodva, vágyakozom és kielégítetlenül szenvedek a lágyan dörzsölő ruhában. Aljas, gonosz dög velem. Marhára óvatosan fogom a korlátot, lefelé szinte csábító a mélység, gyorsabb lenne lecsúszni, mint lesétálni. Elég felcsigázó a gondolat, csak marhára fájna. - Menj a főnökhöz, majd leérek. - húsz év múlva, vagy száz. Már levegőt vennem is nehéz. Csak had menjek el innen, had menjek haza! Megdőlök, hoppá, semmi baj. Csak kilengés. Feltartott ujjal intek. - Ne érj hozzám ha nem akarsz tényleg hozzám érni! - ennyit a magabiztos, független, hagyjuk. Leszenvedem magam.

Nem akarom meghallani a lebaszó élt a szavaiban, sőt semmit nem akarok hallgatni ami tiltásokat tartalmaz. Hisz az egész életünk egy nagy tiltás és másból sem állunk ki, csak hogy ezeket el tudjuk kerülni. Kívánósan egyáltalán hogy a picsába képes még így is csak dacosan nemeket motyogni, pedig itt van a tenyerem alatt a lüktető farka egy nadrág ocsmány börtönébe zárva, hát ez nem működhet így tovább. Egyszerűen nem lehet, Eddy!
Pedig a jelek szerint mégis, mindenféle ostoba női magazin azt írogatja, hogy adjunk jelet a másik nem választott képviselőjének arról, hogy mit szeretnénk. Lehet be kellene feküdnöm elé nyitott lábakkal. Az már talán elég lenne ahhoz, hogy megint nemet mondjon. Úgy keresi a kurva pendrive-ot, mintha legalábbis OH egy kétkezes karddal nyiszálná a nyakát közben. Erre azért megfordulok, szerencsére esetében nem működik a "mondd ki a nevem, megjelenek" varázsige. Pedig régen ezt hittem a dzsinnekről. Hibás megközelítés. Most minden csak egy hibás megközelítésnek tűnik. Menjünk akkor le, persze! Az könnyű, nem foglalkozni az én vágyaimmal, az én akarásommal. Faszság, Eddy meg seggfej. Szexi és nagyon nagyon kívánatos seggfej. El is gyengülök amint rám néz. Miért? Istenem, mi a picsa történik?
- A hangsúly azon van, hogy lovagolhattam volna hajnalig. - akkor szemétkedek vissza, ha már ő ugye ezt nem akarja nekem megadni. Nem hajlandó magához engedni semmilyen részemet. Se a kezem, se a szám, a többiről meg nem is beszélek. - Hajnalig. - ezt már az állára súgom, már fel se tudom idézni a tündér arcát, mert magához ölel, a basztatás rögtön ajánlattá konvertálódik. Megvan a pendrive, csináljuk hajnalig. Mindenhogy. Kihasználom a kis pillanatot, a lábaim közé erőszakolom a kezét, érezze mennyire komolyan gondolom. Felnyögve simul a hátam az ajtó oldalsávjához, muszáj sóhajtoznom a kezétől, mert távolról sem merev tűrés ez, megérint végre. Meg sem merek mozdulni, csak alélt, vágyó tekintettel nézni rá. Az ujjai nedvességen siklanak, éhezem rá. Ő rá. Hogy ezt csinálja, folytassa. - Nem érdekelnek, senki sem érdekel. - ő érdekel, hogy miért szól tiltást a szép szája megint, mikor az ujjai igennel simogatnak körbe. Esedezem, nem bírom ezt tovább. Haza kell jutnom, a saját tébolyommal fogok láncot tenni az ajtóra, bezárkózom és őt fogom gyűlölni miközben elélvezek majd. - És ez nem hiszti! - csoda, hogy még működnek a lábaim, hogy még tudok menni. Még mindig érzem az ujjait magamon, pedig ez is egy érzékcsalás. Be kellett volna zárni magunkra azt az ajtót, jobb lett volna. Nem segít ki azzal most, hogy a hátam simogatja, mert csak a fenekem nyomom hozzá, csak így, hogy ruhán keresztül is érezzem a farkát nekem nyomódni, legalább az ígéretét csak, a vágyai valóságát. Még ki is nevet. Ha nem foglalna le, hogy ne hajoljak be elé nagytotálban, most fel is rúgnám érte.
- Lennének ötleteim mivel biztosíts nekem felügyeletet. Arra is úgyis nemet mondasz, mindenre nemet mondasz. - hisztis vagyok már, megbillenek és neki is dőlök. Megilletődve hunyom le a szemeimet is, mozdítom a fejem, súrlódjak a bőrén, Legyen tele velem, az illatommal, a kimondott és kikiabált vágyrengetegemmel amin annyira könnyedén tudna segíteni. Akár most is, itt a lépcső tetején. Hiába mondok most én tiltást, nem hallgat rám. Felnyögök a szájától, megvonaglok előtte. Ez most invitálás lenne? Minden érzékem zsongani kezd. Nem értem miről beszél igazából, csak egy nedvekben fürdetett lényeget emelek ki a szóforgatagból. - Muszáj ajtónak lennie? - nem verhetnénk ki a falat meg ilyenek? Nekem a szoba erkélye is megfelelne. Bármi megteszi, a mosdó is. Megfordulok, hozzápasszírozom magamat. - Menjünk, igen. - elmennék már, mindenféle értelemben. Nehéz lefelé az út, mert a nyakába fúrom az arcom, a nyakával teszem amit a szájával szeretnék. Foggal karistolom a bőrét, csókolom, ízlelem. Befúrom a kezem a nadrágjába hátul, a dereka bőrét karmolászom. Juttasson ki. Végtelen ez a rohadt folyosó, sehol olyan ajtó. Csak ablakok vannak. Befékezek az egyik előtt. - Nincs ajtó, ablak megteszi? - képes vagyok elengedni ennyire és felhúzni, felrántani azt a szart. Kihajolok, hogy kinézzek. Sötét van és nem tudom merre nyílik. Nem lett vészesen magasra építve, sőt! Megint felülír a jelenléte minden értelmet, úgyhogy én mászom először. Felülök a párkányra, most tisztességtelen belátást is kaphat az őt kívánó részeimre. Megkapaszkodom a felhúzott táblában, felhúzom a lábaimat, áttolom a fejem a kinti hűsbe, centinként elfordulok és előrehajolva leugrom. Mondom nem magas, csak mégis szar. - Baszki! - a mesterire formázott bokorba kapaszkodom meg, még jó, hogy ennek is van törzse. Szétnézek, hát ez valahová a kertre nézett. Lehúzom a ruhám, megfordulva rámosolygok. - Gyere már! - lépnék, csak ez a cipő nem kerti talajhoz lett tervezve. Kis híján orra is bukok valami gyökérben, vagy kőben. A föld sem túl stabil. Beszélgetés foszlányai jutnak el hozzám, csak nem tudom. Nem érdekel. - Beszélgetnek! Akkor jó helyen lehetünk! - nem tudnám megmondani mi a jó hely, vagy hol kellene lennünk. - Elsüllyedek.. - nevetek, megbolondultam. Ha végre kimászott, olyan csókba rántom bele, amitől nekem kell felnyögnöm. Billegve ölelem magamhoz, felfalom a száját, a hőjét, mindenét. - Nem érdekel. - bármit is akar mondani, leszarom. Azt is ha leomlik az épület. - Vigyél ki innen, Eddy.. - ebből a föld, bokor és kövektől nehéz illatból. Kérem rá, pedig én mondtam, hogy mindegy hová, de azért annyira mégsem.

Aljas, gonosz, szexi és illatos dögnek kell elkeresztelnem magamban, hát nem bírok épen gondolkodni már a közelében. Csak arra tudok gondolni, hogy húzza már fel a ruhám és rakja belém. A helyszín is mindegy, a pozíció is. Bárhogy hajlandó lennék rá, csak történjen már végre meg. Némi kis győzelmet azért learattam, mert ugye nem olyan jó ötlet más farkát emlegetni, amikor azzal a mással történetesen egy épületben is tartózkodunk. Kár, hogy nincs előttem az ahhoz tartozó arc, vagy test, egyedül az ő vonásai pulzálnak előttem, az illatával van tele az orrom. Forr tőle a vérem és csak szenvedtet. Legalább egy kicsit azt akarom, hogy szenvedjen velem vagyis inkább miattam, ha már tönkre vagyok menve tőle ilyen szinten.
Attól elfelejtek mindent, hogy a hajamba szagol mert mögém lép, érzem a testét. Muszáj hozzátolnom magam, bizonyosságot kapnom, szenvedjen velem! Annyira tökéletesen simul mögém, hogy erről verset kellene írni, vagy regényt, netán gipszbe kellene önteni és kiállítani a nappalimba. - Ez vágy, Eddy. Vágy, vágy, vágy, vágy! - ismétlem többször, értse már meg. Vágy iránta, ráadásul beteljesületlen. Felajzva akarok vonaglani a farkán, hát akkora nagy kérés ez már, a fenébe is? Ki akarom használni, magamba olvasztani és a nevét nyögni hajnalig. Mert ezt mondta, hogy hajnalig, csak hozzá kötöttem be a szót.
- Te mondasz, sokadjára. - duzzogok, a számat is lebiggyesztem. Nekem a halasztás is nemet jelent, mert a pillanatban mindig nemet mond, amikor egyáltalán nem kellene. A garázsban nem mondott nevet, nem gondolkodott csak jött és ó istenem, milyen jó volt. Most is kellene olyan, csak hosszabban. Többször. Megremegek a gondolattól is. - A garázsban nem utasítottál vissza. - lehelem halkan, muszáj magam hozzá is nyomnom jobban - egyetlen részeddel sem. - még ezzel a mindig nemet mondó szájával sem. Viszont végre olyan ajánlatféle is elhangzik amibe meg tudok kapaszkodni és nem valami furcsa, távoli jövőre vonatkozik. A percekkel már tudok működni. Felsimulok rá lefelé is, végre védtelen és járhatok a nyakán, érezhetem az ízét. - Ez egy jó válasz. - remélem van ütvefúró is, vagy kalapács. Mindegy mi, csak tüntesse el azt, ami köztünk és a kinti levegő között van. - Hmm? - most mi a baj? Szabad, hisz itt van a felület előttem, már a bőre is a tenyerem alatt. Minden tökéletesen idomul és simul. Magamban elismerem azért, hogy ügyes, amiért leérünk a lépcsőn egyáltalán. Céltudatosan oldalkijáratot keresek, bármit ami arra emlékeztet, vagy ami nyitva van. Viszont nincs. És ha nincs, akkor nincs. - Igen. Komolyan. - lelkesen bólogatok, nekem mindegy. A szellőzőn is kimásznék, főleg ha mögöttem jönne. Véletlenül mindig meg-megállnék. A keze most is arra késztet, hogy alaposan nézzek szét kint, hogy hová is fogunk megérkezni. Viszont a szavai céltudatot löktek belém, ki kell jutnunk és akkor végre, véégre nem fogok az elutasításával találkozni. Örülök, hogy se szálka se más nem áll belém, annak is, hogy segít és hamarost megérkezik elém. - Igen, határozottan! - simogatom le a ruhám, mindjárt más a levegő is. Nem fullasztó, hanem tiszta és hűvös. Fáznék is, ha nem lennék feltüzelve teljesen miatta. - Fura a föld itt, remélem nem hullák vannak humuszolva a bokrok alá. - elhúzom a szám, keserédes kérdés - Bár elhoztam volna, valahol amott maradt mindkettő. - csüggedt a sóhaj, az egy szép pár cipő volt, ráadásul nem is olcsó. Keseregnék még ezen, ha nem pattanna elém mint egy jelenés. Egy nagyon szexi jelenés. Neki is dőlök, úgy látszik ez már nagyon megy magától is. Mintha a belső összepakolásom és a külső egyszerűen idomulna hozzá. Mindenhogyan van egy kényelmes pozíció is. - Igen? Dicsérj meg! - el is lopom a dicséretem, oda is adja és ez a csók annyira finom, hogy rögtön akarok belőle még többet. Aléltan szisszenek fel a fogaira. Hamis! A szájára nyalok, mintha a szívem is csorogna át a szájába. Pedig határozottan nem így van. A vállára hajtom a fejem séta közben és békés mosollyal simogatom a hátát. Nem veszi el a kezem, nem pisszeg le. Hozzáérhetek, teljesen szabadon! - Végre! - annyira felvillanyoz amit mond, hogy majdnem a hátára is mászom örömömben. Azt is csak bénult aléltsággal érzékelem, hogy az út szúrja a talpam, a köve pedig hideg. Majdnem nevetni is kezdek, de a fenekem kemény és hűvös felülethez ér, megtámaszkodom rajta és magammal húzva dőlök, ha már dönt. Fullasztó csókra húzom le magamhoz, felhúzom a lábaimat is. Legyen helye, elég helye, odanyomom hozzá magam amennyire lehet. - A karácsonyt se vártam még ennyire, mint ezt. - bókot súgok és csókba csomagolom, két oldalról kapaszkodom az ingébe, kihúzom a nadrágból, hogy felsimogathassak az oldalán, a bordáin. Lekapcsol az agyam, végérvényesen. Csak annyit szeretnék, hogy odaférjek a sliccéhez, ami lehetetlen feladat, mert hozzányomom magam. Meg még azt, hogy el se váljon a szája az enyémtől, igyon ki a csókon keresztül. - Csak gyere, kérlek! - már készen állok rá, már annyira akarok tőle mindent, hogy a sorrend sem számít. Semmi, csak adja meg amit szeretnék. Amit mindketten szeretnénk.

Kimentem magam, nem könnyű egyszóval sem mondom, de meglehetősen feltűnő, hogy Eddy és elönt meg Lita is, de legalább Joffe mondhatja, hogy ezek együtt kufircoltak  ő meg elment pössenteni és túl sokáig tartott.
Remélem, hogy a kocsinál pozitív hírekkel várnak és nem vérben fürödve, ugyanis kifejezetten megmondtam, hogy a faszom tündérnek baja nem eshet, de Eddy elég irányíthatatlan, ha úgy  dönt és azt is remélem, hogy Litát meg a tündér nem bántotta.
A kijáratnál jelzem, a fiatal kis rácoknak, hogy kerüljön elő a sofőröm, remélem jól lakott… ja nem, ő is lekéste a vacsorát velünk, bár nekik mindig több és jobb falatok jutnak, mint nekünk, aki késtünk.  A gyomrom meg korog, de mit sem számít, ha az megvan ami miatt ma itt vagyunk és mindenki épségben van. Aggaszt, hogy miért nem jöttek vissza a terembe, de az okok mindig megvannak mindenre és mellé hamarosan megtudom. Az egyik fiú elinal, hogy sofőrt kerítsen nekem és egy pillanatra elagyalok, hogy valójában vonz-e engem a korosztálya. Meg sem moccan bennem semmi, rossz pedo, rossz.
A parkoló felé veszem az irányt, hogy előkerítsem a beépített ügynökeimet és a sofőr is felzárkózhasson még az előtt elhúzzunk, mielőtt valami botrány valósan kirobban.
Egymásba feledkező párocska smárolgat a kocsimon! Az enyémen, agyfaszt kapok menten, emiatt jöttek a parkolóba? Ezt nem lehetett volna letudni valahol máshol? Mondjuk a kertben, ha már rájuk köszönt a baszhatnék. Nem lopakodom feléjük, ez így nem lenne igaz, de azért igyekszem nem zajt csapni, hogy lássam mi is folyik és folyik az rendesen. Megrázom a fejem, nem hiszem el.
– Az összes sérülést a fizetésetekből fogom fizetni. – értsd három hónap ingyen munka fejenként, ha összekarcolták, kicsi is.  Már meg sem kérdezem, hogy mi a picsa történik itt, mert ez a része nem érdekel és mellé teljesen egyértelmű is. Tőlem azzal és akkor döngetek, amikor akarnak, de ne a kocsimon, hát menten szélütést kapok és adok. – Azonban díjaznám, ha szétrobbanhatnátok egy kósza pillanatra. – a hangom nem dühös, nem vagyok az, de miért hagynak ilyenből ki? Felháborító.
Nem mellékesen lehetnének diszkrétebbek, elégre a csaj velem jött, Joffe társaságában távozott és most Eddyvel basznak. – Nem bírjátok ki hazáig? – majd leszokok a magázásról is, csak bomoljanak szét, de íziben, mielőtt valósan is nagyon megsértődöm és akkor lesz nemulass. Megállok tőlük két-három lépésre és nagyon remélem, hogy gyorsan szétválnak. Kíváncsian pislogok rájuk, a jobb kezem a zsebemben, csak emiatt nem dobolok az agyuk helyén, mindkettőének. A faszom hely is tele kamerákkal. Oliver Hudson egy ribanccal érkezett az estélyre… remek.

Kedélyes, furcsa mosollyal szemlélem. Lehet, hogy tényleg elment az eszem már, nem mintha egyébként ez komolyabban is érdekelne ebben a pillanatban, hisz csak az ablakon utánam mászó alakjára tudok koncentrálni. Egyébként azt sem tudom, állapítom meg némi keserűséggel, hogy nem is tudom milyen ruha nélkül. Nem volt rá alkalmam, hogy lássam. Azt tudom, hogy fantasztikus a bőréhez érni, mert finom és jó az illata és nem akarok mást csak erről megint és megint meggyőződni, többször is az eszembe vésni, el nem felejteni. Most majdnem meglépő tolvajként is csak tovább mosolygok a rendezett ruhámban, mezítláb a bokrok között.
- Nem simogatnám lefelé ha a kezed melegítené a fázós részeimet. - éhesen válaszolgatok vissza, másszon közelebb hozzám. Már annyit beszéltünk mindenféléről, csak épp a lényeg nem történt meg, pedig itt is van fal meg sötét és nem venné észre senki, ha felnyomna a hideg felületre és végre nem nemet szajkózna örökké. A fülébe nyögök mire hozzám lép és benyúl a ruhám alá. - Pont erre gondoltam. - nem, már ennél előrébb járok sajnos mindenféle szinteken. Egy pillanatra elfelejtem a hullák gondolatát is, mert a tenyere kiöl minden egyéb dolgot erről a világról. Jaj Eddy, ne menjünk sehova! Fektess már hanyatt végre! - Igazad van, semmi. Nem érdekelnek a hullák. Sem. - sajnos más sem ami etikus, ami illő vagy bármi egyéb. Forró mosollyal jutalmazom ezt az ötletet, pedig már önmagában is felháborít, hogy egy ötlet. Valami jövőbeli dolog, amit majd valamikor megkapok. Tartsunk már ott. - Tökéletes, akarom. Nagyon. - mormolom a szájára, a szájába, ebbe az eszelős csókba amibe préselem magam. Nem kívánom elengedni, mert valahogy akkor már megint nemek jönnének amikre már tényleg nincs több szükségem. A szájára van, a kezére, Rá és nagyon is Rá.
A hűvös és csúszós felület nekem ad igazat, az sem akarja, hogy távolság ékelődjön be közénk. Hisz ha nem tart meg, egyszerűen leseggelek innen. Gátlástalanul nyitom szét a lábaimat, hogy minél jobban érezzem közöttük, nem lehetne, hogy a nadrágja tanuljon némi önállóságot és egyszerűen leessen róla? Hozzá is nyomom magam, hát tartson még, legalább hozzám ér. Ívbe feszítem a hátam, alá tolom mindenem, minek van rajtam egyáltalán még ruha? Ruhán keresztül is annyira forró a szája, halk sem tudok lenni. Amúgy is a szabad ég alatt a legjobb. Főleg ha így nyög. Az arcára simogatok, a nyakára és gombolni kezdem az ingét, bár el se férnek a kezeim. Na, eleget vártam tényleg, egy rossz szava sem lehet. Észvesztően jól viselkedtem, - Mindkettőnknek. - nyögök én is, jaj vedd már a nyakadba a lábam Eddddyyyy! Sürgetném, komolyan sürgetném őt. A sliccéhez akarok férni, ez viszont lehetetlen manőver, mert túlságosan össze vagyunk simulva. Feladom, a hajába túrok, hát milyen izgató szája van! - Nincs türelmem! - lihegek, csak tolja belém magát végre. Úgyis megígérte azt is, hogy reggelig az enyém és mindent ki fogok belőle sajtolni amit lehet. Akkor is, ha a park közepén kell rá sort keríteni. A hang viszont. Ez a hang! A számat Eddy nyakára tapasztom. Realizálok, úristen ez OH! A maga teljes pompájában. Pedig azt hittem, hogy, hát nem tudom mit hittem igazából. Távolodott a léte, mert Eddy kitölti még a meg sem születő gondolataim helyét is. - Mr. Hudson! - annyira udvariatlanul vágyó a hangszínem, mert itt van a szám alatt Eddy bőre és valahol egy hátsó taktusban tudom, hogy a főnökünk áll itt, de a testközelség elnyomja ezt a fontos információt. Remélem Eddy felemelkedik, mert akkor be is fúrom a kezem közénk, hogy a tenyerembe simíthassam a farkát a rohadék nadrágján keresztül is. Ez kell most, OH pedig kérdez. Mindig olyan jókor tud jókat kérdezni. - Nem.. - vallom meg szégyentelenül, nem bírom már semeddig sem. Vajon engedélyt is kellene kérni? Adna? Csak gyorsan. - Muszáj? - hazáig kibírni meg szétválni? Miért muszáj? Nem muszáj. Nyakon csókolom Eddyt, nekem ő jár a fejemben. Szétválás, elválás, hagyd abba, muszájok és nem muszájok egyszerűen nincsenek. Egyfajta muszáj van. - Megígérted! - súgom a fülére, nem tudok mit kezdeni a helyzettel. Itt a főnök és másra sem tudok gondolni, csak Eddyre, a szexre Eddyvel, meg még több szexre. - Bocsánat. - ez annyira erőtlen, hogy felröhögnék ha hallanám egyáltalán, csak hát meg sem hallom az az igazság. Nem akarom sajnálni, nem tudok mit sajnálni. Eddy megígérte és megvártam. A jutalmam kérem, követelem! Tovább simogatom, ez már határozott. Nem akarok várni! Nem és nem!

Esze eldobom, mégis mi a picsa történik? Miért nem lehet addig megállni, míg beszélek hozzájuk. Lita szemtelensége egyszerűen felbassza az agyam. Leszarom mennyire van beindulva, de tisztelet is van a világon. – Pedig tudnék adni érte munkát a továbbiakban is. – értsd, szedd magad össze, vagy röpülsz. Amúgy is szívességből van mellettem a nő, nem másból, amúgy meg kár lenne tagadni, hogy a látványuk igen lenyűgöző, még el is nézegetném, ha nem az lenne a problémám ezzel, hogy bárki megláthatja és holnap ebből kész a botrányhír. – És mégis mi az oka, hogy nem lehet kibírni? – vicsorog a szám a haragtól, most aztán lehet nekem megmagyarázni, de valami marha gyorsan, mielőtt szétültetem őket sőt, az lenne a legjobb. – Eddy kérem, ha ellépne tőle én sem kapok agyvérzést és holnap a sajtó sem lesz tele ezzel a kis incidenssel. – és nem harapom mindkettő torkát el azonnal. Mi a szart csinálnak? Lepillantok Lita kezére a farkasom farkán, nem mondom, hogy féltékeny vagyok, de irigy egy cseppet igen.
Kitűnően érzem a nő illatát, a feszes vágy okozta lüktetést, ami ömlik elő a testörömből is. Vadul közelebb lépek, hogy megbontsam a szentségtörést.
A szívem majd kiugrik, nekifeszül a bordáknak, az ingemen keresztül kárál, kilazítom a nyakát, hogy ne kapjak gőzt azonnal és legyen az egész fejem egy nagy lufi. – Mi a szar történik? – már olyan közel állok, hogy az messze illetlen egy dugó pár közelében meg aztán főleg, akkor is, ha az csak simogatás még… mert lesz ez több is nekem meg menten itt a sofőröm, aki szintén ezzel szembesül. – Tényleg? Szeretném. De pár szóban elmondaná nekem, hogy az, hogy fog megtörténni? – úgy támogatja a nőt, hogy rossz nézni és … nincs rajta bugyi, mi a …. Nyugalom.
Előre nyúlok és az ujjam közé csípem a nő állát, hogy a szemébe nézhessek. – bevett valamit? – tág pupillák, homályos írisz és olyan forró a bőre, hogy majd eléget, értem én, hogy feltüzelték egymást.
Mélyet sóhajtva másik kezemmel Eddy arca után kapok, hogy őt is megtartsam magamnak és nézegetem őket, mint anyuka a büszke gyermekeit, kinek csipkedje meg jobban az arcát. Úgy is érzem magam, mint a hülye felnőtt a fedendő gyermekek felett. – Mi a szar történt? Joffe életben van? – egyik szem, másik szem, egyik arc másik arc. Hasonlítgatom őket össze. Eddyhez beszélek, ő tűnik józannak, míg Lita láthatóan bekapott valamit és most bekapna valami egészen mást, mondjuk szólhattam volna neki, hogy Joffe eléggé szereti a csajokat telenyomni, de eddig azt hittem, hogy ez valami urbán legenda, ezek szerint nem. Kiengedem az arcukat a kezeimből és hátrébb lépek. Jesszusom milyen tűz ömlik belőlük, majd felperzsel engem is, ebből nekem ki kell maradni, főleg, mert Eddyvel volt egy kis fürdőszobai és per szobai kalandom, Lita meg az alkalmazottam, de a melle ha kevésbé sejlene át. Jó, még egy lépést hátra. – AZ megvan, amit kértem? – és mellé, hogyan lehet lenyugtatni? Miért érzem, hogy ma én utazok az anyósülésen?