sometimes the best thing to hope for is "good enough"
Felírom a mai napot teljes agyfasznak. A fatehén lebetegedett varázslatos módon. Lehet a tegnap éjjeli imáim meghallgatásra leltek. Vagy az azelőttiek, voltaképpen mindegy. A habkönnyű napomból katasztrófa lett. Olyan dolgokat kerestek rajtam amikről sose hallottam, olyanok hívtak akikkel nem én szoktam lefolytatni a telefonokat és a tetejében OH is szopatott az ebédjével, ami idézném "a szokásos helyről, szokásossal", hát bassza is meg. Mintha szaglásznám a kukáját, a száját, a kajás tányérját nyalnám vagy ilyenek. Nem hívtam fel azt a kurvát azért sem. Rohadjon meg nyugodtan a betegágyban. Előre rendelni sírcsokrot mennyire geci dolog? RIP drágám, pedig még jónéhány kérdésemre ki kellene belőled szednem a válaszokat. Az mondjuk nem igazán segít, hogy a testőr farkas. Főleg ha már megmagyarázhatatlanul erős a faji vonzódásom irányába, ez meg még egy zavaró tényező. A nap végével komolyan csak az ágyamra vágyom egy ital mellett, OH "sajnos véletlen eltörtem, uram" poharából. Elég hiányos kelléktár, szegényes vágyálmok is futnak a fejemben jelenleg. Egyszerűek és kényelmesek, amik a zsibbadt agyamra hatnak. Felülök a motorra, felveszem a sisakot és közúti baleset mentesen állok meg a ház előtt. Várom a katasztrófát, de beérek az ajtón. Azonnal ráfordítom a kulcsot. Be is szegelem rögtön mindjárt, csak had üljek le. Leerőszakolom magamról a nadrágot, egy italért grasszálok pingvinként. A csengő zavaró szarként vág bele a fülembe. Biztos rosszul hallom, erről igyekszem magamat meggyőzni míg az ajtóhoz megyek. Résnyire nyitom ki, meglepetésemre az egyik szaladgálós áll itt a cégtől. Biztos kiül a mi a fasz nézés az arcomra, mire köhint. Kezében doboz, ha nem levélbomba, akkor nem értem mi van. - A térdemnél van a nadrágom Dean, mondjad már. Kigyulladt az épület? Meghalt valaki? - mindjárt ordítozni kezdek. Vele, vagy másokkal az mindegy. Az is, ha a fél utca hallja. Gagyogni kezd, valamit arról, hogy "Mr. Hudson kért meg, hogy ezt hozzam el neked. Azt mondta sürgős." - a főnök levélbombát küld nekem? Vagy minek, mi? - Várjál. - felhúzom a nadrágom, nyitom az ajtót és átveszem a dobozt. Ő meg néz, nagyon néz. - Jól van Dean, mondd meg neki, hogy személyesen átvettem. Úristen. - az arcára csukom az ajtót. Levágott fej? Farkasbunda? Előléptetés egy 2 kg-s plecsnivel? Az étkezőasztalra rakom, de elolvasom a kísérőkártyát. Milyen kurvára úriember itt valaki! "9-re érted megyek. Minden ami kell, a dobozban." - Anyád? - vékonyka hangon pislogok az írásra. Kibontom a dobozt és őszintén, némán nézem a tartalmát. Ez ruha. Óvatosan veszem ki. Ráadásul gyönyörű ruha, valljuk be. Megnézem a dobozt, azért erősen eltérnek a fogalmaink a mindennel kapcsolatban. Felhívom, persze nem veszi fel. Miért tenné? Köcsög! Az órára pillantok. A belső istennőm nagy mosollyal integet a fürdőszoba irányába. Elvonulok hát a kérdéseimet meg belefojtom a vízbe. Jó nagy légvétellel később belebújok a cipőmbe. Tartozik egy talpmasszázzsal. Megigazítom a bugyimat is, ellenőrzöm és nem látszik. A hajam rendben. 20:59-kor kilépek az ajtón. 21:00-kor itt a kocsi. Legalább pontos. - Honnan a pokolból tudja a méretemet? - beszállok a kocsiba, nagy bravúr úgy, hogy ne lássa a fél környék, milyen állapot van fenntartva a lábaim között. - Elárulja mi volt ez a titkos üzenet? - azt pedig majd meggyónom a belső szentélynek, hogy miért zúgott a vérem a majdnem parancsolgatós hangvételtől. Keresztbe teszem a lábaimat. Szerencséjére nem velem szemben ül, így nem dughatom a szájába a cipősarkam sem, hogy kikalapáljam, miért is öltöztetett így be, vagyis ki. Megyünk valahova, az világos. - Mr. Hudson? - nézek rá talán túlontúl kíváncsian is. Feladom, hogy a ruhát lejjebb igazgassam a combomon. Lehetetlen. Összekeveredik az illatunk a kocsi szűk légterében. Vasbörtönben ülünk. - Legközelebb fel is hívhat. - ne tegye, valójában nem szükséges. Viszont mi van, ha programom lenne? Nem kérdezem meg, csak közöttünk hagyom lebegni.
Vendég
Vendég
Szerző
Üzenet
Hétf. Nov. 02, 2020 8:28 pm
to my Boss
sometimes the best thing to hope for is "good enough"
Iskolapéldája a szép arc, jó háttér, nagyképű szépfiúinak. Amikor a lányok már azt hinnék, hogy ilyesmi csak a filmeken van, megjelenik előttük rögtön több is. Az istennőm lantot penget, csak most neki nincs itt helye, de a szukának sem. Rágja is a lant alját, hogy nem aláfestés kell hanem egy teremnyi szilikonhegy letarolása, sikolyok és vér. Padlóra, arcokra, testekre a beletapadó ruhafoszlányokkal beszínezve. A kelleténél lelkesebben forró vér csúszik végig az ereimen. Na, csináljuk, gyerünk! OH nevetése borzolja a hátamat, ez visszaránt. Újra hallom a lantot. Csak egy pendrive, remélem nincs a fiókon még számzár is, basszam! - Nem akarom hazavinni a dühömet! - a kelleténél ebbe több farkasfog kerül bele, mert azok a fogak imádják a dühöt, az erőszakosságot rejteget a zsákjában, ami mindig kikerül onnan. Duh, a fenébe is, most nem a felháborodottnak kell lennem, hanem a megbántott szenvedőnek, akit meg kellene menteni. Remélem nem a farkával tervezi kivitelezni, mert levágom és a homlokára tűzöm. Szeretném kicsit megmozgatni a nyakam, mert a neveletlen dög hím itt van valahol a közelben, amúgy is kiélezve pedig nincs az a póráz, amivel visszarángassam a saját mocskos kipörgésemet. - Inkább a naivitás ostobasága. - kiszusszantom a dühvel infektált levegőmet, tényleg le kell nyugodnom egy kicsit. A pezsgő mondjuk kezdésnek nem is olyan rossz. Bólintok. - Egy pökhendi seggfej, aki semmit sem tisztel. - mindjárt eldádázom a számat, nyilvánosan ilyen csúnyán nyilatkozni a főnökömről talán főbenjáró bűn, viszont elméletileg itt nem az, hanem valaki akihez tartozom hússal-vérrel meg némi kéjjel és ami látszólag senkit sem érdekel igazság szerint. Indulok vele, így sosem lesz meg az a vacak, ha csak itt állunk! Muszáj vagyok neki bókolni is, férfiasságban való megerősítés meg minden ilyesmi, enyém az elesett szerepe. - A felszínre kellene leginkább ügyelni. - száraz a megjegyzés, még hintőport is szórhatunk rá. Pont, hogy nagyon is ügyel arra, hogy mit mutat a felszín. A makulátlan, elérhetetlen szexis agglegényt, a fiatal és ambiciózus politikust, apa fiát. - Mi? - nem titkoltan lepődöm meg. Vajon ez igaz? Biztosan nem, ennél azért csak óvatosabb. Remélem. Majdnem megjegyzem, hogy én vagyok akkor az, akit nem. Hisz nem! Kisétálunk végre a teremből, könnyebb az illatkavalkádok nélkül az odafigyelés is. Egyetértően bólogatok, közben gurgulázom a balsejtelmet. Ennyire utálja? Talán több ez akkor mint némi féltékenység a másik vezérhímre. Nálunk le kellene játszani, tiszta küzdelemben gyorsan eldől ki a jobb. - Igen, azt látom. - mérem végig némi elismeréssel. Vagyis gazdag, a családja befolyásos lehet, ő meg valaminek lehetne a várományosa is, ha van elég esze. A kérdés, hogy vajon van-e. - Azt hittem valami személyesebb. - mert akkor meg nagyon is jól figyeli meg őt. - Összekaptunk, érdekes kifejezés. - leülök, most már muszáj. Túl sokszor néz a szemembe, lehet szereti ha csodálják, netán méltatják. Vagy ennyire magabiztos. - Nem vagyok a cafkája és ne is kezeljen úgy. - rakom keresztbe a lábaimat, ez a ruha túlságosan rövid a kényelmes ücsörgéshez. Elmosolyodom. - Tényleg nagyon kedves. - csak adjon egy italt, hogy könnyebb legyen. A lelkiismeretemből az istennőm tógát szőtt magának már. Olyan csodálatos benne! A térdemre fektetem a tenyerem, gondolkodnom kell. Felmérem a helyiséget, a háló tuti az emeleten van. Felnézek rá egy sóhajtós mosollyal, elfogadom a poharat. Érdekesen csengő név. - Alita. - koccintok vele, mielőtt beleinnék meg kérdést kapok. - Két hónapja csupán, de idáig nem volt nyilvános a dolog. Azt hittem figyelmességből, nem egy hárem miatt. Látja? Ennyire nem vagyok különleges. - higgye csak, hogy eddig dugdosott mint valami rejtett kincset, most meg elbaszta a nagy bemutatást. Ledöntöm az italt. Hidegen égeti le a torkom, - Hmm, tökéletes. Megkínál egy cigivel, Joffe? Most kifejezetten jól esne egy. - Lejjebb csúszom egy kicsit a kényelem kedvéért, egyébként nem esne jól. Felállni, felmenni, kiszedni azt a szart. Csak a fejem nehezedik, valószerűtlen melegség borít be. - Akarok egy ilyen kanapét, isteni! - kuncogok egy buta mosollyal. Nyúlnék saját magamért, de nem érek el senkit odabent. Zsongok, bizseregnek a lábujjaim is a cipőben. A zakója lenyűgöző mintázatú, hozzá kell érnem, tényleg olyan élénk-e mint amilyennek tűnik. - Megártott az ital biztos. - kapdosok magamért, mi van velem? Fel akarok állni, de olyan mintha cukormázba süppednék. Új színek költöznek be a képbe. - Meleg van nagyon. Nem érzi? - a tarkómra simogatok, tényleg nagyon melegem van.
Vendég
Vendég
Szer. Nov. 04, 2020 12:16 pm
first mission
To: Lita
- Milyen jól teszi, nem is kell, élje ki itt, na nem mondom, hogy közvetlen köelről nem néznék meg még egy giga maflást Mr. Seggfejnek, de talán össze ne verje előttünk, mégis csak az aki. – még a végén a nők a pártjára állnak és kirobban egy kisebb konfliktus, az meg senkinek nem kell, főleg, nem ahhoz, amit ő akar, erősen befolyásolná a ténykedését. Nagyokat vigyorog a nő szavain, végre egy igazán bedühödött szellemiség, aki hajlandó lesz ellene menni, tenni egy kis kárt Mr. Balfasz kárára, máris boldogabb sokkal a napja. Úgy vezeti ki a nőt, mint, akinek máris nyert ügye van és valahol valóba így is áll a helyzet, mert a tündérek szégyene nem bírja a nemet, mint választ, meg sem hallja, meg sem érti, nem tudja, hogy amikor a nő azt mondja nem, az valóban egy vaskos elutasítás, vagy csak leszarja magasról, inkább ez. – Tisztelet. – fújtatja a szót, mert neki is ez hiányzik a legjobban, hogy mindenki értsd alatta mindenkit őt tisztelje. Életképe szerint neki valami nagykutyának kéne lennie, fejesnek, a hidra fővezérének, hogy mindenki elé térdelgessen, nők és férfiak egyként, de valahogy nem jön ez össze és ez bassza az agyát, nem is cseppet. - Csupa fájó sebet, amiket ejtett másokon már ő maga is, látom nem ismeri túl jól egyik oldalát sem. – ó hát neki volt szerencséje hozzá sokféle képen, a könnyed románc egy álom, mert annyira nem bátor, hogy közeledni merjen, hiszen nem buzi ő, csak néha rákíván a faszra, mi rossz van abban, mi bűn? Ha kimondaná semmi. De így, hogy magát rágja rajta sokat nem tesz a jelleméhez hozzá pluszban örök frusztráció ez benne. Azonban ő ismeri Oliver azon oldalát, aki késsel metszi ki a maga igazát mások testéből és sikolyokkal telik fel, noha ezek mendemondák, de minden monda alapja egy igaz sztori, nem? – Nos Oliver két évvel ezelőtt csúnyán belelépett az alakuló kapcsolatosba és a nővel együtt vitte az indorációt is, aminek segítségével nagyot buktam a tőzsdén, ő meg valahogy nagyot kaszált, a kép olyan egyértelmű, hogy túlságosan is, senki sem hitt benne, a nő persze felszívódott. Csupa semmiség. – sablonosan ennyi, a történet szerint azonban a nő nyúlta le, de ezt soha nem ismerné el, hogy annyira odavolt a csajért, hogy kiadta neki az infót, hogy Olivernek volt köze valóban hozzá vagy sem? Vagy a nő eltűnéséhez is van.. azok az ő fejében összeállt képletek, vagy valóság? Ki tudja. – Csak szerelemi és anyagias dráma. – könnyedén felnevet, a hangja csilingel szinte, olyan, ami mosolyra fakaszt bárkit, magával ragad, még szebb lesz tőle az amúgy is éteri arca. – Cafka? – meglepetten arcul üti a szó. Na, de na. – Ha úgy kezelném, nem lenne most itt velem, cafkákkal nem foglalkozom. – szabályosan besértődik, mert nem annak kezelte, Oliver kurvája, az más. Kicsit ha beszúrhat vele, ha a nő kikotyog egy két kínos titkot az nagyon feküdne epés gyomrának. Végig kúszik a tekintete a nő végtelen hosszú lábain, azonnal megtelik az alhasában a vágy buborékja, van rajta vajon bugyi? Menten kiderül. Összekoccintja a poharát a nővel, elégedett, mint egy kandúr, hiszen mit sem sejtve húzza le az italt, amiben ott a jó kis cucc, amitől menten kifordul önmagából, úgy szomjazza majd az érintést, mint egy bebúgatott leopárd, ha van olyan. Simulni akar, kefélni, csókokat, vetkőzni és vízbe merülni, a bőrérre ezer mindent, bőrt és ütést, csípést, harapást, csókot, színes rajzokat, és dugni… ó igen, mindezek felett dugni akar majd, vele. Mert ő van itt. – Sosem láttam egyszerre két nővel, meglepő, hogy… érti, őt inkább … nos hát ha nővel van, mellette maximum egy fiúkát tart, de ennyire nem ismerem jól. – ó dehogynem. Mert hasonlatosak. Ő is ezt tenné, ha buzi lenne, de nem az. Kikéri magának, ő kőheteró. – Hogyne. – már pattan is fel mellőle, hogy cigivel kínálja. Odaszállítja a hamutálat és a cigit is. Megkínálja ő is kihúz egy szálat, a nő szemben látható a drog azonnali hatása. Kéjesen elnyúlik benne a várakozás. Menten csak a farkára tud koncentrálni, a kezére, szájára a bőrén. Tűzzel kínálja. – Pont ilyet? – felnevet. Gyönyörű a nő, ezt eddig is látta, de most kigyúlik a bőre, a szeme is más lesz a mélyén tűz lobban, a teste zizegő lesz, Ihj. Érti ő, hogy mit lát benne Mr. Faszarc. Ó igen, szétcsúszik a nő. – Ez egy nagyon kényelmes kanapé. –el is hiszi, hogy neki akar dörgölődni. – Lehet erős volt. – nagyot nyel, beleslukkol a cigibe. – Kicsit, de rúgja le a cipőjét, valami hihetetlen puha a szőnyeg is. – tetszeni fog neki, szabad kezével érte nyúl, hogy hűvös tenyerét a térdére csúsztassa, csak, hogy érezze érintést akar, simogatást, kezet, szájat magán és faszt, mindenekelőtt azt. – Csodás nő vagy Alita, nem is hiszem, hogy láttam valakinek ennyire különleges szempárt már valaha, kettősséget rejt el benned? – tényleg tetszik neki, nem titkolja, mert nem rejtély.
Vendég
Vendég
Szer. Nov. 04, 2020 9:45 pm
to my Boss
sometimes the best thing to hope for is "good enough"
Ezért le kellene mondjuk harapnom az ő arcocskáját is, de az igazságért nem feltétlen kellene büntetni másokat. Ő most egy cél előtt álló eszköz, viszont olyan fajta ami kell, hogy elérhessem azt a célt. Ezért nem inthetem csendre a száját sem. Ismerem én OH-t egyáltalán bármennyire is? Nem. Csak mindig elkap egy mintha már, a válasz viszont a nem felé görbül el. Fintorból lesz keserű mosoly. - Talán tényleg nem, csak azt hittem. - attól még nem tudok dönteni, hogy a szívfájdalmam legyen erősebb vagy arra a kényszer, hogy berúgjak és ezt a bájgúnárt kiüssem a hálójában. Túl könnyű lett volna egyszerűen felmenni és kivenni az éjjeliszekrényből azt a vackot. Sajnos túlságosan is könnyű. - Tehát valóban személyes az ok. - nem csoda ha nem bírja a túlságosan is csillogó főnökömet. Én sem bírnám ha lelépne miatta a nőm és még a pénzem is buknám. Már az is felpumpálta a vérnyomásom, hogy egyáltalán tök hülyén kell szemközt állnom ezzel a taggal, akiről jóformán semmi információm nincsen. Nyomulós, mintha a világot akarná magának úgy járkál itt. Lehet csak a nagybátyja halálát várja, vagy elő is akarja segíteni. Az ambiciózus jellemekkel vigyáznunk kell, mert ők azok akik a legtovább képesek elmenni. Nagy levegőt veszek, már nem is tudom, talán csak egy üresfejű díszpasiba akarom az összeesküvés elméletet belegyömöszölni. - Azok a világ táptalajai. - a nevetése körbejár rajtam, egészen lenyűgöző változáson megy keresztül az arca is. Szinte öröm ránézni, duh, jó lesz vigyázni Mr. Előzékeny Megmentővel! - Nem Önre értettem, hanem rá. - kijavítom gyorsan, nem jó ha félreért, azért megnyugtató valahol, hogy nem suvaszt le egy kurva szintjére rögtön, mert eszerint a Ragyogónak többnyire tényleg csak cafkái vannak. Próbálok nyugodt maradni, viszont legalább nem hazudom, hogy mindennapos nálam a sármos arcok képen vagdosása, főleg ha az illetőtől kapom történetesen a fizetésem. Nagyon nagy csend van ebben a szobában, szinte vágható és tapintható a kinti nyüzsgés után. Az italtól remélek némi feszengés feloldást, gördülékenységet. Végtére is egy cseredarab vagyok a fatehén helyett, megsérteni semmit nem tudok. - Tessék?- nézek rá nagyon is érdeklődően. Ez mondjuk új információ, ami nem gondolnám, hogy túlzottan nyilvános. Ezek szerint elég közelről figyelheti, vagy ellenkezőleg én nem figyelem eléggé. Nem mintha számítana, hogy hány nővel vagy pasassal dug. - Szóval mellettem is van neki ebből is meg abból is? - azt hiszem OH sem a monogámia szobra, bár egyeske helyére pályázóként azt mondom, nem is baj. Rosszabbat tenne a hírének ha a felesége mellett folytatna le ilyesmiket. - Köszönöm! - a poharat simogatom, ráengedem a combomra, lúdbőrzök tőle. Lehet tényleg megártott? Megrázom a fejem. Csak fáradt vagyok, amit mondjuk nem érzek. Feljebb is tolnám magam, de kedvem nincs hozzá. Túlontúl kényelmes, túl melegen súrlódik a bőr a lábaimhoz. Cigi! Elveszek egyet, a számba csúsztatva hajolok közelebb a tűzért. Kívánósba fordul az illata is, megfűszerezi a dohány melléke. - Pont ilyet. - valami okból az agyam azonosítja valamivel a cigaretta és parfüm egyveleget, nem tudom mivel. Az istennőm néma, a szuka meg alvó módban. Egyedül maradtam egy belső remegéssel. - Fantasztikus! - súgom mély átéléssel, de őt nézem. Leszűkül rá a szoba, a kanapé díszletté válik. Megül körülöttünk a ködszerű cigifüst, görgetem a poharat a combomon tovább. - Leheet? - halk a nevetésem, nem olyan mintha berúgtam volna, valahol meg mégis. Lerúgom a cipőmet ahogy kéri, a talpam csiklandozza a szőnyeg. Kényszert érzek, hogy felhúzzam a ruhám és a meztelen fenekemen is érezzem azt a puhaságot. Hűvös tenyér beszél le erről, kellemesen hűvös, bizsergetően az. Becsúszom a keze alá, az ujjai finomságát akarom fentebb. Csilingel a bók a fülemben, nem mintha ilyet akarnék tőle hallani. Sok mást szívesebben. Zsongó aggyal egyenesedek ki ültömben, feltérdelek, közelebb igyekszem hozzá. - Nem is tudja mifélét. - fektetem az arcom a zakójára, belefürdök az illatba, magamra is tudnám szedni, hemperegve. Nem mintha én felmérném. Lelépek a kanapéról, a szőnyegre térdelek. Megérinthetne, meg kellene tennie. - Ettől lennék csodás? - megtámaszkodom a térdein, széttolom őket, már ha hagyja. Nem olyan forró, mint OH, sőt nem az, ez a másság kell. A combjára fektetem az arcom, felnézek rá. - Egy szempártól? - simogasson meg. Az lenne a csodás!
Vendég
Vendég
Csüt. Nov. 05, 2020 1:49 pm
first mission
To: Lita
Halkan és kissé keserűen felnevet. - A legtöbb viadal mögött személyes ok van. - mert ezek neki azok, kis összezörrenések, apró kis viadalok, amiket meg kéne nyerni, de neki viszonylag kevés megy jól ezekből. Agyalt rajta sokat, hogy mi lehet az oka és arra jutott, hogy ő nem olyan erőszakos, mint mások, csak ez lehet az oka, más difi nem figyelhet be az üggyel kapcsolatban. Túl intelligens ő ehhez, ez a végső konklúzió. Örömmel mosolyodik el, a szívéhez kap, mint aki majdnem megsértődött. - Megnyugodtam, mert én nem kezelem annak, ő meg… nos ő szerintem mindenkit. Italt ad a nőnek, mellé telepszik és belemosolyog az arcába, gonosz kis fintor ez, mert elárult egy titkot, hupsz kicsúszott a száján, mennyire nagyon sajnálja. - Nem tudtam, hogy nem tudja, ne haragudjon, nem titkolja… vagy hát azt hittem, hogy maga azért tudja, ha már ugye…- gonosz a hangja is, mert betalált, a szerelmes nőt így kell agyonverni, hogy a faszija faszra is bukik, bár azon vitázna, hogy Oliver a passzív szerepet mennyire ölti magára, de aki úr, az lehet az ágyban szolga, szóval ő szívesen kipróbálná. vagyis… fúj, dehogy. A hideg is kirázza, ő nem bukik a férfiakra, elé meg végkép nem térdelne, gusztustalan a gondolat is. Összeugrik a gyomra a vágytól, de belefolytja a nőbe, mert ó igen, ezek a hosszú combok, ez a kerek segge, a kis mellek, és az arca… a szemei, kiszopkodná, ha azzal megkaphatná. Tiltakozólag megemeli a kezet. - Én nem tudhatom, de nem hiszem, hogy háreme lenne, annyira nem szám, de hogy egy fiúk tart -e azt sem tudom, ne haragudjon ennyire nem akartam belelépni. - ó dehogynem, jobban is, neveket sorolna, hogy felhúzza a nőt, hogy az idegeire másszon és végül tényleg megkefélje, keményen, vadul, bitang erősen, hogy érezze magában akkor is, amikor végül Mr. Szararc szájára ül. Elégedett az arca, mert beüt a drog… egyből jobban csillog a szép szeme, mindkettő, csodás teremtés. Oliver egy fasz, hogy mellékefél, de ki tudja, ki is? - Még lehet egy hasonló kanapéja, vagy pont ilyen. - loppal közelebb fészkelődik, kigombolja a zakóján a gombokat. - Tényleg meleg van idebent. - ó hogyne. Le sem vesz a tekintetét róla és égre ott van az az apró szikra az áhítat, amit minden szuka igenis érezzen a közelében, az összes kurvától ezt akarja látni, akit felhúzna a nem túl méretes dákójára, de legalább durva és erőszakos közben, az is valami. Imád a húsba harapni, vért fakasztani, melle húsa… az a legfinomabb, a gömbölyű váll, a haton hagyott éles fognyomok. - Legyen a vendégem. - már röppen is a cipő, a férfi a pohárét nyúl, hogy kivegye a kezéből a csikket is elveszi, beleejti a pohárba, mindkettőt és a kanapé mellé teszi, míg a tenyere utat lel a csontos térden. Felszisszen, igen jön már, térden közelít, itt van a, forrósága beteríti, érte nyúl, a karjára fog, csupasz bőrén izzik az ujja. - Tűzforró vagy. - áttér, mert innentől övé a pálya, a drogtól a nőnek lassan kiesik minden, lecsupaszodik minden a pőre érintés vágyára, a szexre, biztos benne, hogy már nedves a bugyija. Magához húzná, csak mosolyog, ő ilyen ellenállhatatlan, pontosan, rásimít az arcára, bele a nyakába, a keze langyosságával hívja, a lehelete forróságával. - Mifélét Alita? Ne csigázzon. - belefordul az arcába, majdnem a száján csókol, akarja, Oliver nője értékesebb, mint lenne magától és ez a kecses alkat… ez a nyak, a szája. A nadrágja már kényelmetlen. Arra fordul amerre a n elhagyja kanapét, nem lepi meg, hogy elé térdel szétnyitja a combjait neki, utat enged, érte nyúl, két kezébe veszi a nyakát, félig az állát. - Tőled. Forró vágy süt belőled, felperzselsz vele. - magára engedi az arcát a nadrágján keresztül is leég a bőre, a hátára simogat a keze, a bőrén futnak az ujjai, tudja, hogy felborzongat mindent belőle, ő is ismeri a szert, magán és másokon is. Finoman karcolja meg az érzékeny bőrt, tudja, hogy a nyomán lángba borul, hogy a nő az övé, ha nem hibázik nagyot és nem fog, a szőnyeg puha, a nadrágja is az, a farka kőkemény. Előre hajolva, végig simít a nő oldalán, le a combjára, ahol már nincs is ruha, rövid, neki valóan rövid. Felfelé húzza a könnyű anyagot, hogy beleadjon a bugyija pántjába, ha van rajta… Van, csalódás… le kéne venni. - Tüzel a tested. - határozottan csúsztatja a kezét az ölére, be a combjai közé rá a forró szemérmére. Tényleg nedves vajon? Elázott már az anyag? Kész van az ölébe ülni?
Vendég
Vendég
Vas. Nov. 08, 2020 7:12 pm
to my Boss
sometimes the best thing to hope for is "good enough"
Személyes ok, hogyne. Elhümmentek egy együttérző szópárost, nem tudom sajnálni. Úgy igazán nem, mert nem érdekel milyen lelki nyomor miatt utálja OH-t, biztos nincs ezzel egyedül ebben a városban, sőt, az országban sem. Lerágom képzeletben a körmömet, hogy mi lesz vajon annak a pendrive-nak az ára, mennyi sületlenséget fog majd vajon elsuttogni vigasztalás közben. Ki fogom számlázni, szavanként. Arra mérget is vehet Mr. Szőke Bájmosoly. - Eddig nem éreztette, amikor csak kettesben voltunk, tökéletes volt minden. - lehelem neki szomorúan, hallja csak milyen isteni jelenség az utáltja. Közben azért igyekszem megsértődni is, kipréselni magamból, hogy nem tudom megemészteni, hogy a bizonyos férfi akit imádok, cafkának kezel. - Nem, ezt valahogy elfelejtette elmesélni! - színlelem a felháborodást. - Nyilvános? Tehát mindenki tudja a teremben is? - kétlem, nem lehet nyilvános. Azzal tele lenne a sajtó. Bármilyen nőről vagy férfiról is legyen szó, a bulvár imádja őket kielemezni. Akkor is, ha a nevüket sem tudják. Ez a Joffe aztán behatóan figyelheti OH-t, annyi bizonyos. - Ezek után már bármit el tudnék hinni. Lehet, hogy amire legutóbb hívott meg rendezvény is valami orgia lett volna. Talán az is lesz. - nem mintha elhívott volna bárhova is, vagy szó lenne bármi ilyesmiről. Japán óta nem láttam orgiákat, azok is inkább a nem beszélünk róla kategóriában vannak. Főleg mert egyszer..hagyjuk. - Pont ilyen kellene. Miért érjem be valami silányabbal ha megkaphatom az igazán jót is, nem igaz? - elbutult tekintettel vizslatom, pedig csak kiold két gombot. Mégis mintha meztelenül feküdne be elém, terülj terülj asztalkámos varázslattal. Biztos megbolondultam, megőrültem. - Igen, eléggé. - pedig alig van rajtam ruha, az is lekívánkozóban. - Már az vagyok. - a szőnyeg tényleg puha, kedvem lenne meztelenül végigfeküdni rajta és élvezni a cirógatását. Mászom is felé, végem van az illatától és a könnyed érintéstől a karomon. Megfeszülök miatta, vagyis érte. Folytatásért. - Valamiféle láz lehet. - testláz ami vágyat áraszt szét a tagjaimban. Belefektetem az arcom a tenyerébe, olyan gyönyörű! Látnom kell jobban, közelebbről. Éreznem a száját barangolni a bőrömön. Lemászom. - Majd rájön, ígérem. - nem tudom mit ígérek, nem látok a vágytól. Mozdulni is nehéz. Megérintem a térdét, kapaszkodom benne. Nyisson egy kicsit. - Mert kívánom. - pedig csak vigasztalgatnia kéne, vagy valami ilyesmi. Semmiképp nem áhítoznom kellene utána, ezek annyira gyenge gondolatok, mikor nadrágon keresztül is szinte égeti az arcom. A vágya illata édes és hívogató. Az állam húzom végig a kemény farkánál, úgy emelkedek és nézek végül a szemébe. - Akarod tudni mennyire? - adok terpeszt, érjen csak hozzám. Felnyögök, nedves vagyok, csúsztassa csak be az ujját, dörzsöljön rám. - Simogass meg. - hajolok hozzá, a nyakához, pedig a csókja ízének ígérete is lobogtatja a kíváncsiságom. A nyakán húzom végig a számat, megkóstolom a bőrét. Rá is harapok. Feldobog a farkas, harapni. Harapni, átharapni ezt a pofátlan torkot. Nem, sssh, nem kell. A kezén tolom magam, legalább így érezzem. Egy kicsit még. - De nem dughatsz meg egy szőnyegen. - felmászom rá, neki döntöm a hátát a támlának, az ölébe akarok jutni. - Nem csókolhatsz meg, Oliver miatt. - mennyire béna kifogás ez egy számegyenesen? Nem számít. Semmi sem számít.
Vendég
Vendég
Kedd Nov. 10, 2020 3:18 pm
first mission
To: Lita
Halkan felnevet, alig várja, hogy a nő lehajtsa az italát. - Dehogy, a fiúkáit titokban tartja, azt, hogy szereti őket nem biztos, de tudod, hogy neki kötelezettsége van? Nősülés, család, a vérvonal fenntartása, el kell vennie azt a nőt, biztos tudsz róla. - gonosz kis mosoly jelenik meg az ajkán, mert ez meg egy tény, Olivernek el kell vennie a dzsinn nőt, hogy megtarthassa a nagyvezír posztot, hogy a család feje maradhasson, hogy bébiket nemzenek. Reméli, hogy tüskéket szúr Alita szívébe, hogy nagyon meg akar vigasztalódni, vele….- Nem, ez nem lesz orgia, itt túl sok az idősebb, meg a szüleim, jesszusom ne… mos elképzeltem. - elneveti magát, olyan vicces, mint egy facsemete, de nem baj, mert a nő ledöntötte az italt, már akkor is megmássza, ha csak ül a helyén és hozzá sem nyúl, mert ezt akarja, mert erre vágyik. A nő felé lendül a kanapén, majd felrobban a farka a vágytól, hogy belé márthassa, mohón végig nyal a saját alsó ajkán, szépsége megkérdőjelezhetetlen, jellemző a fajára, ezzel is húzza. Puhán érinti meg, hogy a forrósága megláncolja, mint egy veszett kutyát, magára rántaná legszívesebben, mert a nő gyönyörű és forró és Oliveré! Kell neki, mindennél jobban kell. Megzavarodik az illatától, a közelségétől, a farka feszül a nadrágban. - Igen, láz. - vadítóan sóhajtja a szót, a szájára leheli, a nyakába, de a nő már ott sincs, a lábai között siklik. Igen, ó igen. Azonnal közéjük engedi, hogy neki simuljon, a forrósága elkúszik a bőrén, kipirul szép arca, felduzzad a beharapott szája, hogy ne nyögjön máris fel. Égeti a hosszú ujjú kéz, így simogatja vajon Mr. Faszfejt is? Hogy az orra alá dörgöli még ma. A szagát meghagyja majd az ujján és belöki a Főgeci orra alá. Még szélesebb terpesz, beengedi egészen a vékony nőt, majd kiszakad a nadrágja, hogy az álla csúszik a farkán, az ujjait a hajába fúrja, a nyakán simogat, le a hátán, aztán a két melle között a lábai közé. - Igen. Akarom tudni. - megőrül. Nedves ölén tapintanak az ujjai, most nyög fel elégedetten, rányomja a bugyi anyagát, nekifeszíti a csikló kis gömbjének. A hangjától feláll minden szőrszála. - Itt? - erősebben nyomja az ujjait neki, végig csúszik az ajkai között, a nedves bugyit tolva be a vágatba. - Vagy itt? - megáll az ujja, csak az ujjbegye nyomul neki a forró bejáratnak. Felnyög a harapásra, arra, hogy a nő mozdul az ujjain, szinte elveszi a simogatást, elégedetten segíti. Forró, nedves, csupasz… pont ahogy szereti. belefordítja a fejét, hogy megcsókolja… - Nem? Pedig milyen puha az a szőnyeg…nem érzed? - szinte biztos benne, hogy rábeszéli, éppen készül a bugyija alá nyúlni, amikor a nő fölé kerekedik, hátradől elégedetten. Felszalad a szemöldöke, két kezével a combján simogat. - Pont miatt? Lehet ő éppen mást csókol. - előredőlve a vállára ejti a száját, végig nyalja a kulcsoltját, bal kezével meggyúri a ruhát, ahogy végig simít a testén, fel a mellére. A másikkal vissza igyekszik a combjai közé, most már kerüli a bugyi nedves anyagát, hogy a puha, csupasz húson simogasson, míg a szája lejjebb siklik és ruhán keresztül rátátja a száját a mellére, hogy a fogai közé csípje a megkeményedett mellbimbót. Elégedetten nyögve morog alatta, megkattan a vágytól, az ujjai siklanak a testén, be a lábai közé, a forró, tüzelő ölre. Pontosan tudja, hol csiholjon tüzet, hogy a nő az agyáról is lekússzon, hogy csak a baszás akarása legyen, heven simogatja, be bekíváncsiskodik az ujja hegye.
Vendég
Vendég
Szer. Nov. 11, 2020 12:29 am
to my Boss
sometimes the best thing to hope for is "good enough"
Egyre több információ áramlik az agyamba OH-val kapcsolatban. Arról tudtam, hogy meg kell nősülnie előbb vagy utóbb és azt is, hogy nem fogadnak el mellé akármilyen jött-ment lányt. Ennek így biztosan arcon kellene ütnie. Nem fog semmilyen dzsinn libát elvenni, az keresztezi a saját ambícióimat is. Az a jó, ha nem történik meg a frigy, ha OH nem csinál törvényes kis Hudsonokat. - Nekem azt mondta nem fog megnősülni! - lassan egy infarktust is össze kellene hoznom, annyi elméletileg felháborító hírt kapok. OH nem lesz férj, erről nekem kell kezeskednem. Lehet végül hasznos is lesz Joffe társasága, mert eldalol mindent amit szeretnék hallani, azt is amit nem. Talán az ő szándékairól is kiderülhet még valami. A végén még figyelmeztetnem kell a főnököm, hogy több bárd pályázik a nyakára, mint ami az egészséges mennyiség lenne. Heherészve nevetek vele, sajnos nekem is sikerült elképzelnem. - Nem erre gondoltam. A másik eseményre, ahová jövő héten mennénk és Salt Lake Cityben lesz. - nem mintha tudnék bármit arról a helyről meg ilyesmi, ezt viszont neki nem kell tudnia. Hátha elutazik, pofára esik miközben OH a szombat esti fürdőjében lubickol a lakásán amit még nem tudok hol van. Kicsit lekattanok, vagy inkább el mert már csak őt látom. Be akarok férkőzni a ruhái alá, megszabadítani minden undok szövettől, látni izzani a testét. Meleget, forróságot lövell felém, annyira hívogat erre nem lehet nemet mondani. Erkölcsi ékszíjak szakadnak, az arcommal melegítem a combját, még bólintani is sikerül pedig kis híján megnyaltam a nadrágját. - Miattad. - bókolok, nem akarom elfukarkodni, hiszen gyönyörű szép. Meg sem érdemlem ezt a tekintetet. Előretolom magam, a sliccére mosolygok. Megváltozott az illata, izgatott és kemény a farka. Szinte gyökérből lüktet az összes fogam, szét akarom bontani rajta, látni akarom milyen. Feltolom magam, mosolyogva rázom meg a fejemet. - Fogod, hova sietsz? - nem érzek magamban semmit. Csend honol, mély és néma csend hisz se a farkas, se az istennő nem felelnek. A lelkem egy két halottas sírgödör, a testem viszont nagyon is élve vágyakozik azután, hogy megbasszon ez a gyönyörűség. Felnyögök a kezétől, terpeszt nyitok, gerincvelőből pattan meg az élvezet és gyűlik alhasba. Csípőből hintázom az ujjain. - Igen, mindenhol. - hagyhatja is így a kezét, ennyitől el tudnék élvezni. Rá kell másznom, a testét akarom az enyémhez préselődve tudni, kell nekem. Akarom. Szemérmetlenül kapaszkodok felé, elkezdem a gombjait babrálni, a műanyag vackok elbújtatják előlem. Megborzongok az utalástól, hátra is kell néznem. - A kanapé is. - meg az ablakpárkány, az apja íróasztala, minden puhának tűnik és hívogatónak. - Mert egy rohadt szemétláda. - lehet nem megfelelő erkölcsi magaslat, mikor tőle ázik a bugyim éppen és felforralja a vérem a puha szája aminek alá is fekszem, még a hülye anyagon keresztül is nyögést csal ki. Szétrántom a gombsort, a mellkasán terítem szét a tenyereimet, annyira forró! Felemelkedek, férjen hozzám, meg sem kell mozdítania a kezét, csak tartani alattam. Csípőből mozdulok, a kezéhez dörzsölöm magam, elkenődik a rohadt cédaság bizonyítéka. - Az ujjad - be se tudom fejezni, száraz torokkal kérem, tolja már be hát elpusztulok nélküle. A tarkójánál húzom magamhoz, pontosabban magamra, a mellemre. Folytassa még, ne fosszon meg! Koncentrálni se tudok rendesen, mindent kellene egyszerre, csak az érzés ami összehúz, ami préselné a farkát ha bennem lenne, az erősödik már-már fájón, alhasból. Gyorsul a mozgásom, éppen kihasználok egy kézfejet, aminek minden létező bőrfelületéért vágyimát rebeg a testem. Össze-vissza szuszogok, száraz szájjal nyögök és a haját kócolom. Felgyorsult lélegzettel ütemez ki a testem a világból, mert ha nem hallucinálok a gerincemen végigömlik az élvezet melege, remegek rajta érzékeny csiklóval, muszáj is kicsit elhúzódnom, beleülnöm az ujjába, emelkednem és visszanyomni rá magam. - Sosem volt még ilyen. - a hazugságok kicsiny boltjából földrengést jelentenek tudósítóink. - Egyszer sem. - lehelem a homlokára, végre fogni tudok, hát megy az öv kicsatolás, belemászhatok a nadrágjába, elővehetem és rá is markolhatok. Elismerésem sóhajtom a fülére, jelen pillanatban bármilyen megtenné, ami ijesztő felismerés. Leszarom.
Vendég
Vendég
Csüt. Nov. 12, 2020 3:23 pm
first mission
To: Lita
Elneveti magát, hagyja, ahogy a nevetése felguruljon a nő testén, hogy a forró levegő megindítsa benne a vágyat sokkal jobban. – Én sem tenném melletted. – nem venne el mást, mert a nő nagyon is tetszik neki, olyan nagyon, hogy már akkor is megbaszná, ha nem lenne Oliver kurvája és ez nem teremtene kifejezetten érték benne, de a nő magától is vonzza, mert forró és illatos. – Oh, oda is elmegy? – akkor ott a helye neki is, de már nem akar beszélgetni, már semmit sem akar, csak a nő forró és selymes bőrét érezni, leszedni a ruhát róla és csókolni zabálni a testéből. Keményen ágaskodó farkára akarja húzni, hogy elélvezhessen vele, hogy megbaszhassa, az ölébe lovagoltassa. Végig markol a hosszú combján, az ajka felgyűri a ruhát a mellén, az ujjai erősen siklanak a nedves ölén, a szagától megugrik a gyomrában a vágy, feltolja magát kicsit, hogy ágaskodó farkát hozzá dörzsölje. - Csodálatos vagy. – felliheg a szája, a fogai közé csípi a mellbimbóját és a kérésnek eleget téve, azonnal két ujjával hatol a szűk résbe, már ettől megkattanna, ahogy a nő csúszkál rajta, de a farkát akarja belé tenni, így sem rossz, nem hazudja azt, de… Szabad kezével az ölébe nyúl és mohón gombolja ki a saját nadrágját, mag a nő az ujjain lovagol és a nedve a tenyerébe folyik. – Felejtsd el őt. – most, erre a kis időre. Belecsókol a nyakába, sietősen segítkezik, hogy kiszabadítsa a kőkemény farkát. – Elképzelhetetlen. – hogy nem drogozták még be, hát elkéri a teste. Vadul mozdul alatta, a kezébe löki magát, nyögve liheg a nyakába, csókokkal halmozza el, az ujjait löki fel és csak kissé húzza vissza, hogy egyre gyorsabb legyen a tempó, hogy a keze a csiklójának csapódjon. – Ülj bele, nem bírok tovább várni. – visszahúzza az ujjait, hogy jobban kiszabadítsa magát, a heréi majd felrobbannak. Egyetlen mozdulattal tépi el a bugyi oldal pántját a keskeny csípőn, kissé a bőrébe vág az anyag, mert ezek nem filmes bugyik, ezekkel küzdeni kell, de nincs ideje levetkőztetni, vegye máris. – Gyere! – tolja le az anyagot róla, a szája a nyakán, vállán csapong, a fülére csókol, belelihegi a vágyát, két kézzel markol a seggébe, húzza magára, csak üljön már bele, mert itt örül meg. A szíve kiszakad a testéből, lázasan meleg a teste.
Vendég
Vendég
Pént. Nov. 13, 2020 9:53 pm
to my Boss
sometimes the best thing to hope for is "good enough"
Milyen ócska hazugság, egy semmis bók, amin alap esetben is csak mosolyoghatnék. Ezt elhinni sem lehet, mert megtenné. Tiszta lélekkel állna oltár elé bárkivel amellett is, hogy én vagyok neki. Ahogy a feltételezett pasim is, aki nem fogja megtenni. Sajnálatos módon, ezt el kell vágni előle. Nem jó egy másik nő a frontvonalon, elég bajom van a fatehénnel. Annak a kurvának még a léte is felemeli a vérnyomásomat a holdig. Így kellene reagálnom, hogy mosolygok. Megköszönöm, bele is pirulok aztán pedig nem érdekel. Most olyan pontjaimhoz jutnak el a szavak, amik felizgatnak. A vágytól zavaros testem elhiszi neki, hogy ennyire kíván, vagy ennyire gyűlöli OH-t, hogy ezt még magával is megeteti. - Igazán? - meg akarom őt nyalni, kóstolni, tudni milyen íze van a bőrének vágyaktól gyöngyözve. - Oda is. - lehet egyszerre tud három helyen is lenni, a főnökömről magam is sok mindent elhinnék. Az meg lényegtelen már, hogy ő mit hisz el. Minden azzá válik amikor a lábaim közé simogat. Nem tudom magamat kívülről szemlélni, leválasztani a nem várt eseményről, minden porcikám az ujjaira és a kezére összpontosít, a forró szájára a mellemen, így együtt meg fájóan jó. Ezt nem lehet irányítani, ellenőrzés alatt tartani, a vége hús-vér gyönyörrel borít be. Az ujjaira csúszom, hátravetem a fejem, egyenesedik a hátam, mintha a nyögésnek adnám meg a vonalat. Bele kell mozdulnom, ellene menni a kezének, aztán hagyni, hogy mozdítsa az ujjait. - Te vagy az. - bókolok, rá is dőlök még mozgó csípővel. Nyakának finom bőrére nyalok. Izgalom íze van, vágy illattal megfűszerezve. Mindent kell látnom! Bólintok, elfelejtem. Kit is? Bennem csak az van, aki épp bennem jár az ujjaival, akinek a sliccét bontom szét, hogy kezembe foghassam a farkát. Ő, aki ilyen türelmetlenül löki magát a tenyerembe. - Attól még igaz. - vagyis gondolom, hogy így van. Semmi nem tiszta már és a határok is régen elmosódtak, elfoszlottak a semmiben. A forró bőre van, a generált vágyak amik ezerrel lobognak. Elveszem a kezem, lenézek a csípőm muszáj megfeszítenem, a gyors tempó majdnem kérést nyom belőlem. Egy adag nyállal gazdagabban fogom meg megint, a kezem rögtön szinkronra áll az ő mozdulataival. Lehúzom a bőrt is, hogy a makk legyen a kezemtől nedves, csúszhassak rajta, ne fájjon. - Pedig.. - halk nyögés, hát csak most kezdtem bele. A sürgető szavak megfosztanak, a bugyi reccsenése újabb tüzet gyújt. - Türelmetlen vagy. - a hangom panaszos, de felemelkedem és magamhoz illesztve csúszom rá. Nem sietem el, az enyém, egy nem várt meglepetés. Lüktetve szokja a testem, várok egy kicsit el-elakadó lélegzettel. Az állkapcsára fogok, döntse csak hátra a fejét. Nem mozdulok nagyokat, maradjon mélyen amennyire lehet. A homlokom döntöm az arcának. A világ varázslatosan puha és minden pórusomba a kéj folyik. Gyorsítok.
Vendég
Vendég
Szomb. Nov. 14, 2020 11:19 am
skandallum
To: Lita & Oliver
Hogyan kell bánni a nőkkel? - Oliver Hudson kiadás. Rövid, piros ruhában öltöztesd be a legkívánatosabb húsnak a környéken, ragadd ki a nyugis estéjéből, ültesd kocsiba, hogy a vérfarkas szíve össze-vissza verjen tőle, még mindig szinte elviselhetetlen a közelében tartózkodni úgy, hogy nem érintem meg. Étvágygerjesztő illat és látvány, nem újdonság, hanem a klasszikus, amit kívánni kezdesz amint a közeledbe kerül, mert felszólítja odabent a vadállatot, hogy ugyan már irányítsuk ki magunkat a természet lágy ölére. De Oliver Hudson megpörgeti a nőt a többi között, rájuk tapad az édes bájosság, mint a vattacukor az étkezési fakaróra, aztán ellöki a mélyvízbe, hülye én se vagyok, csak nagyon-nagyon ingerült, miközben a rossz szagú tündér kerülgeti. Mr. Hudsont meg a nők, engem a guta. Ha jól érzékelem a teremben csak én egyedül akarom megölni a szőkét, szóval jók vagyunk, bár vacsorát sem kaptunk. Mit gondol a dzsinn, én is whiskeyn élek? Hogyan kell bánni a nőkkel? - Joffe akármicsoda, nem jegyeztem meg kiadás. Tudod Hudson vannak ezek az ösztön-dolgok. Szándék-szagok. Rámeresztem a szemem úgy nagyjából hatmilliószor, hogy ő is érezze milyen, amikor egyetlen csepp levegőben megérzed valakiről, hogy hátsó szándékai vannak, egy gerinctelen féreg, belülről rothadt. A tündérnek ilyen szaga volt, én meg lebomlok neki, hogy érezze, érezze ő is, miközben bájcseveg, hogy milyen amikor valaki meg akar forgatni benne valamit. Az órát nézem, tizenöt perc, annyit jelzett. Tizenöt perc. Tizenöt perc alatt három farkas simán eltüntet egy hullát. Még én is felismerhetetlenné rágom. Egy komlett aktus maximum négy fő részvételével, ha csak az egyik nőstény közülük. Éppen elég a legtöbb méreg hatóidejének. Ennyi idő alatt mivel már későn van ha kocsiba ülnek a városhatárt is elhagyhatják, ha jófele indulnak, de legalábbis kijutnak a gyártelepekhez horrorpornót forgatni. Nem mintha a szuka nem tudná megvédeni magát, de ennyi idő alatt az ezüst is eléggé legyengíti a fajtánkat. Mindegy, nem hallom a tündért sikoltozni amikor odasorolok a társasághoz, mert letelt az idő. Morogva hívom félre ezt a díszhímet a tátongó kloákájú kikent, kifent kotlósok közül holmi benti fontos telefonra hivatkozva, aminek hála végre, ó végre utánaküldhet annak az édes párosnak. Lehet meg is haraptam volna, ha nem teszi, persze, persze ne bántsam a tündért, ki akarná bántani? Mondjuk én. Az irodaajtó előtt a szagukban megfürödve, buja hangjaikat hallva. Nem kell hozzá sok ész, hogy tudjam mi a picsa történik odabent, mindjárt visszamegyek Hudsonhoz, a nőstény remekül van, sőt, kiválóan, ismerem ezeket a hangokat tőle, ezt a panaszos vággyal teli füstös altot, beleharapok a levegőbe, a néptelen folyosón visszhangzik a hang, a kurva kibaszott életbe. Ne kezdjen a farkas nőkkel, de tényleg ne. Miért nem tudja Hudsonnal dugatni magát, mint minden más rüfke akarja ebben a rohadt házban, nem izgatna fel, de egy tündér? Egy nyálas tündér. Még csak nem is jó szobában vannak. Elmennék a pendrivért, de a kulcs alighanem a díszfasznál és valószínűleg nem szabad letörni a zárat. Oké, akkor nincs mese, bemegyek. Hogyan kell bánni a nőkkel? - Edmond Blackmore kiadás. Mellkason üt az a szag, a kívánós férfi ellenséges tesztoszteronbűze és a nőstény, a szukám szexszaga, hát ha nem is látnám a felgyűrt ruha hullámait hosszú, feszes combján, a kurvaéletbe akkor is tudnám, hogy mi történik. Bocs, de a tündér farkát nem akarom látni, (meg fő a diszkréció, ugye Hudson) leöklözöm a villanykapcsolót, mielőtt feléjük iramodnék, csak azért morgok, mert anélkül nehéz nem felrobbanni. Alita gondosan előkészített szőkeségét vakon is megtalálom, ahogy mellette vagyok az orrbelsőmben nem egyszerűen simogat, de felrobban a nedveinek szaga, a vágy forró odőrje, a kurva szájukat ezeknek kettőjüknek, úgy rántom le a tündér farkáról a sötétben, hogy szinte hallom, ahogy a fasza súrolja belülről, majd lecuppan, én meg hátralépek ezzel a cédával. Nem mintha nekem sokat kellett volna győzködnöm a garázsban, de bárkinek, bárkinek, bárkinek? Az állat odabent olyan panaszosan vonyít, hogy a vaksötétben a csillár belerezzen. - A helyedben maradnék a seggemen miszter eltévedt fasz. Mi a picsa történik itt? - ezt már a nőnek címzem nem lazítva a fogáson, legszívesebben egyesével tépkedném ki szép hamvas sörényét. Egyenlő bánásmód elvén Hudsonét is, ez mind az ő hibája.
Kezdőlap 
írta: 
Felírom a mai napot teljes agyfasznak. A fatehén lebetegedett varázslatos módon. Lehet a tegnap éjjeli imáim meghallgatásra leltek. Vagy az azelőttiek, voltaképpen mindegy. A habkönnyű napomból katasztrófa lett. Olyan dolgokat kerestek rajtam amikről sose hallottam, olyanok hívtak akikkel nem én szoktam lefolytatni a telefonokat és a tetejében OH is szopatott az ebédjével, ami idézném "a szokásos helyről, szokásossal", hát bassza is meg. Mintha szaglásznám a kukáját, a száját, a kajás tányérját nyalnám vagy ilyenek. Nem hívtam fel azt a kurvát azért sem. Rohadjon meg nyugodtan a betegágyban. Előre rendelni sírcsokrot mennyire geci dolog? RIP drágám, pedig még jónéhány kérdésemre ki kellene belőled szednem a válaszokat. Az mondjuk nem igazán segít, hogy a testőr farkas. Főleg ha már megmagyarázhatatlanul erős a faji vonzódásom irányába, ez meg még egy zavaró tényező. 
