sometimes the best thing to hope for is "good enough"
Felírom a mai napot teljes agyfasznak. A fatehén lebetegedett varázslatos módon. Lehet a tegnap éjjeli imáim meghallgatásra leltek. Vagy az azelőttiek, voltaképpen mindegy. A habkönnyű napomból katasztrófa lett. Olyan dolgokat kerestek rajtam amikről sose hallottam, olyanok hívtak akikkel nem én szoktam lefolytatni a telefonokat és a tetejében OH is szopatott az ebédjével, ami idézném "a szokásos helyről, szokásossal", hát bassza is meg. Mintha szaglásznám a kukáját, a száját, a kajás tányérját nyalnám vagy ilyenek. Nem hívtam fel azt a kurvát azért sem. Rohadjon meg nyugodtan a betegágyban. Előre rendelni sírcsokrot mennyire geci dolog? RIP drágám, pedig még jónéhány kérdésemre ki kellene belőled szednem a válaszokat. Az mondjuk nem igazán segít, hogy a testőr farkas. Főleg ha már megmagyarázhatatlanul erős a faji vonzódásom irányába, ez meg még egy zavaró tényező. A nap végével komolyan csak az ágyamra vágyom egy ital mellett, OH "sajnos véletlen eltörtem, uram" poharából. Elég hiányos kelléktár, szegényes vágyálmok is futnak a fejemben jelenleg. Egyszerűek és kényelmesek, amik a zsibbadt agyamra hatnak. Felülök a motorra, felveszem a sisakot és közúti baleset mentesen állok meg a ház előtt. Várom a katasztrófát, de beérek az ajtón. Azonnal ráfordítom a kulcsot. Be is szegelem rögtön mindjárt, csak had üljek le. Leerőszakolom magamról a nadrágot, egy italért grasszálok pingvinként. A csengő zavaró szarként vág bele a fülembe. Biztos rosszul hallom, erről igyekszem magamat meggyőzni míg az ajtóhoz megyek. Résnyire nyitom ki, meglepetésemre az egyik szaladgálós áll itt a cégtől. Biztos kiül a mi a fasz nézés az arcomra, mire köhint. Kezében doboz, ha nem levélbomba, akkor nem értem mi van. - A térdemnél van a nadrágom Dean, mondjad már. Kigyulladt az épület? Meghalt valaki? - mindjárt ordítozni kezdek. Vele, vagy másokkal az mindegy. Az is, ha a fél utca hallja. Gagyogni kezd, valamit arról, hogy "Mr. Hudson kért meg, hogy ezt hozzam el neked. Azt mondta sürgős." - a főnök levélbombát küld nekem? Vagy minek, mi? - Várjál. - felhúzom a nadrágom, nyitom az ajtót és átveszem a dobozt. Ő meg néz, nagyon néz. - Jól van Dean, mondd meg neki, hogy személyesen átvettem. Úristen. - az arcára csukom az ajtót. Levágott fej? Farkasbunda? Előléptetés egy 2 kg-s plecsnivel? Az étkezőasztalra rakom, de elolvasom a kísérőkártyát. Milyen kurvára úriember itt valaki! "9-re érted megyek. Minden ami kell, a dobozban." - Anyád? - vékonyka hangon pislogok az írásra. Kibontom a dobozt és őszintén, némán nézem a tartalmát. Ez ruha. Óvatosan veszem ki. Ráadásul gyönyörű ruha, valljuk be. Megnézem a dobozt, azért erősen eltérnek a fogalmaink a mindennel kapcsolatban. Felhívom, persze nem veszi fel. Miért tenné? Köcsög! Az órára pillantok. A belső istennőm nagy mosollyal integet a fürdőszoba irányába. Elvonulok hát a kérdéseimet meg belefojtom a vízbe. Jó nagy légvétellel később belebújok a cipőmbe. Tartozik egy talpmasszázzsal. Megigazítom a bugyimat is, ellenőrzöm és nem látszik. A hajam rendben. 20:59-kor kilépek az ajtón. 21:00-kor itt a kocsi. Legalább pontos. - Honnan a pokolból tudja a méretemet? - beszállok a kocsiba, nagy bravúr úgy, hogy ne lássa a fél környék, milyen állapot van fenntartva a lábaim között. - Elárulja mi volt ez a titkos üzenet? - azt pedig majd meggyónom a belső szentélynek, hogy miért zúgott a vérem a majdnem parancsolgatós hangvételtől. Keresztbe teszem a lábaimat. Szerencséjére nem velem szemben ül, így nem dughatom a szájába a cipősarkam sem, hogy kikalapáljam, miért is öltöztetett így be, vagyis ki. Megyünk valahova, az világos. - Mr. Hudson? - nézek rá talán túlontúl kíváncsian is. Feladom, hogy a ruhát lejjebb igazgassam a combomon. Lehetetlen. Összekeveredik az illatunk a kocsi szűk légterében. Vasbörtönben ülünk. - Legközelebb fel is hívhat. - ne tegye, valójában nem szükséges. Viszont mi van, ha programom lenne? Nem kérdezem meg, csak közöttünk hagyom lebegni.
Vendég
Vendég
Szerző
Üzenet
Hétf. Nov. 16, 2020 1:57 pm
first mission
To: Lita & Eddy
Már nem akar beszélgetni, már semmit sem akar, csak a nő forró hüvelyét magán tudni, mert az ujjai ugyan már benne járnak és a tűz emészti el, de a farka kőkemény akarása nem tűr halasztás, nem akar várni, nincs mire. Az övé a préda, megszerezte droggal és hővel, simogatással, csókot ugyan nem kapott, de biztos benne, hogy amint a szőkeség a tökéletes farkára ül teljesen elfelejtkezik Oliver Hudsonről, már nem számít, hogy hű akar lenni hozzá, mert nem marad más csak a párzás öröme. A dugás elemi kitárulkozása. Vadul tépi a bugyit., végig simít a lehetetlen hosszú combokon. - Gyönyörű vagy. - ha ő türelmetlen akkor ennek ez az oka. Mert ami ebből a szukából árad az valami elképesztő, olyan hevesen kíván rá, hogy alig bírja legyűrni a késztetést, hogy ledöntse a szőnyegre és vadul megkefélje. Benne lenni, vele lenni, a mellére akarja a száját szorítani, hogy beszívja apró melle hegyes kis bimbóját. Belenyög a mozdulatba. Végre főlé helyezkedik, két kézzel markol a kemény seggébe, előre bukna, hogy a mellére szívjon, de engedi hátradönteni a fejét, mégis muszáj látnia, tolja fel a ruhát, markolja a seggét, enged.. szorít, ahogy a farka lüktet. Végre ott a forró öle, úgy siklik rá a nedves vágyával, hogy felnyikkan az édes forróságtól. Meg sem moccan, hagyja, hogy belakja a testét, hogy a szűk rés körbe préselje. Nagyobb terpeszt nyit, hogy adott helyzetben erősen alá tudja majd lökni magát, lihegve, szuszogva simogatja a seggét, elhagyja rajta az ujjlenyomatait, hiszen a picsa mégis Oliver kurvája, tele fogja lőni a spermájával és csak reméli, hogy megérzi benne… a combjain fog visszafolyni, megjelöli, de addig a vére elemészti a józan gondolatokat és csak a forrongó vágya van a szőkeségre, gyűri magán a testét, még mélyebbre akar nyomulni benne, fel a méhébe. Apró mozdulataival csak hergeli, aztán végre nekikezd és ő kéjtől hörögve élvezkedik, alá mozdul finoman löki magát fel a testébe, egészen be akarja járni, hiszen a nedves forróság miatt élnek a férfiak… aztán.. leröppen a nő az öléből és ott marad bután, elárvultan, döbbenten pislogó szempárral. - Mi a faszomat képzelsz? - ki a töke ez a fasszopó, aki megszakítja miközben élvezkedik. - Az én házamban te nem ugatsz. - a düh majd szétveti, hát még bólogat a farka az akarástól, de ő már idegesen csomagolja is el. - Takarodj innen ki. - felpattan összegombolja a nadrágot így is csak komikusan öltözött, liheg, kivörösödve a dugástól, a nő után kap. Biztos, hogy elélvez benne. Addig innen el nem viszi.
Vendég
Vendég
Hétf. Nov. 16, 2020 8:12 pm
to the Men
sometimes the best thing to hope for is "good enough"
Csak a gyönyörűségét látom, hogy milyen észveszejtően szép férfi, hogy minden szavára felel a testem és csak fokozza a vágyam minden kiejtett hanggal, érintéssel együtt. Érteni se értem, hogyan élvezhettem el a kezétől annyira gyorsan, csak az érzés pulzál még mindig a gerincem tövénél a mélyben. Nem is hagy belőle kiszállni, az érintései felcsigáznak, az utasítás gyengévé tesz, belém diktálja a vágyat, hogy üljek a farkára végre, hát igazibb mint a kéz, lüktetőbb mint a bennem járó ujjai. - Hozzád képest nem. - visszabókolok aléltan. A ruhámat legszívesebben leszakítanám magamról, egyszerűen zavar. Csak érintsen meg mindenhol, legyen velem. Követeli a vérem, ez túlmutat mindenen. Halványan dereng valami a fejemben, elmossa az érintéseivel. Nyögve döntöm meg hátra, a száját rajzolom körbe az ujjammal. Biztos finom a csókja, nem tudom miért van bennem a stop. Ráengedem magam, alig áll ellen a testem, mintha ezért lennék itt, hogy bennem legyen és mozdulhassak rajta. Édesen, elnyújtottan nyögök fel, már-már felszabadítóan jó. Gyógyírt kínál a végtelen élvezet mellé, nekem pedig el kell vennem. Elfolyik körülöttem a szoba, semminek nincs éle, színe se szaga, csak őt érzem. Alám mozdul, hátravetem a fejem. Folytatást kérek, lágy mozgással kérem, nyújtom el. Közénk nyúlok, érezni akarom őt az ujjaim között amikhez hozzáérek mikor mélyre engedem. Felnyögök mert a hajamba markol, az érzés meg elmúlik. Kibillenek, megállni alig tudok, de cipő sincs rajtam. Nem tudom miért nincs. Kezdenék panaszos hangon magyarázni, de ő előttem van még mindig szexin és hívogatón. Összerezzenek a hangtól, ismerem. Istenem, mikor lett ilyen sötét itt? Már lépnék arrébb, de annyira erősen fog, hogy csak az altestem tudna elindulni. Van ebben a fogásban valami nagyon izgalmas, meglegyint. - Szhiiah! - lehelem egy idióta mosollyal csokorba fűzve. Vajon máshol is ilyen határozottan nyúlna hozzám? Végem van, kinyúlok érte, gusztustalan mennyire fel van öltözve. Mélyül a lélegzetem, nedves vagyok és szexre éhes ezek meg veszekszenek? A közelébe akarok jutni, megszagolni, kérni, hogy érintsen meg. A mozgásra elkapom a tekintetem, mi történik itt? Megbillenek, mintha ülve könnyebb lett volna. Nehézkes és kásásnak ható minden mozdulatom, megremegnek a lábaim. Kuncogni kezdek, letaglózóan szexisek így ketten. Kár, hogy nem látok rendesen. Pedig szoktam, nem problémás ha sötét van. Nem jönnek gondolatok, csak Eddy ujjai a hajamban, a melegük a fejbőrömön. - Dühös vagy ám. - gurgulázik a hangom, pattog bennem a vágy gömbje, dőlök amerre ő húz. - Te is. - kerül a látóterembe Joffe, aki szintén szemet gyönyörködtető, csak nem ér hozzám éppen. Eddy pulzál belém nagyon erősen. Felrémlik milyen csodálatosat keféltünk a múltkor, megismételhetjük most. Kiváló alkalom. Addig ráncigálom míg be nem hajlítja a karját, hogy odajussak hozzá és az oldalához simulhassak. Jaj nekem, egészen más illata van mint Joffenak! Frissebb. A zakójára sóhajtok. - Minden bizsereg, miinden bizsereg. - kuncogok, tűzben égek. - Kérlek titeket! - nem tudom mire, az arcom húzgálom Eddy zakóján, ennek is finom az anyaga. Lassan fájni kezd még a homlokom is a hajhúzástól. Engedjen! Miért nem enged? Kuncogok, csak szex kell. Szex, szex! Folytatást akarok, harapom a zakót. Adja meg, csináljanak valamit! - Na! - noszogatom a szobányi tesztoszteront, boruljon valamerre! A lábaim közé simogatok, végem van.
Vendég
Vendég
Kedd Nov. 17, 2020 9:51 am
skandallum
To: Lita & Oliver
Ugatni. Ugatni. Ugatni? - Örülj bazdmeg az ugatásnak, harapást akarsz? - oké, hogy nem lát. Sötét van. Kívül is, belül is, de a tündér felháborodásának nyafogó hangjai majdnem annyira felingerelnek, mint a szukám indokolatlan nyúlkálása, boldog tekergőzése a kezemben. A nők pedig kényesek a hajukra, de mintha fel sem venné, úgy simogat, keresgél az ujjaival, sziázik elégedetten, hogy közben bűzölög a gyönyörtől, a szextől, a tündérszagú kielégüléstől, mi történik itt, de tényleg, mi történik itt? Hiába morgok éktelenül, egyiket sem hatja meg, oké, ez nem az a környék, ahol bekapcsolták az életösztönt, itt mindenki túl elkényeztetett hozzá, és Alitát ledugta az eszéről ez a keljfeljancsi, lesheti amikor legközelebb beleteszem a farkam, előbb az új lovagjába, akinek árnya felegyenesedik a sötétben. Hol a szárnyad tündérem, hadd töröm le egy kicsikét, mennyire idegesít ez a kuncogás egek, dühösen markolom a szőke tincseket és egy pillanatra úrrá lesz rajtam a tehetetlenség. A saját közegemben úgy intézném, hogy a hűtlen nőstényt a nímandhoz vágom, aztán... az agyvérzés lüktetéseiben szavak dübörögnek valami pendrivéről, meg arról, hogy nem bánthatom a tündért, miért, mert nem, csak, jólvanakkor, nincsenek kérdések, sem magyarázatok, csak ez a megrökönyödöttség. - Ó igen, kibaszott dühös vagyok. Mit csinált... - veled? Ó nem, az teljesen egyértelmű, hogy jól megcsinálta, felcsinálta, meg ahogy kell, a karom póráza bebicsaklik és forró feltüzelt teste már a mellkasomnak simulva őrjít meg, közelről szippantom be emberi, közönséges szagát, vér, nyál, nedvek, alkohol alig, semmi egyéb vegyszer, de valahogy a testének kémiája más. Hiányzik a pézsma. Hiányzik a farkas tüzelésének szaga, a parfüm és édes bőrillat mögött a vágyak hamis illattal csordogálnak. Mindig is gyanús volt a nő, valami történt, valaminek történnie kellett, nem a garázslány nevetgél rajtam, mint egy tizenhárom éves kislány két feles után, nem az harapja át a zakón keresztül romlott basznivágyását, bár így is fertőz, a kulcscsontomról az ingem alá csordul a vágy. - Segíts. Csókold meg a herceged - súgom a fülébe, elkapva köztünk sikló kezét mert ahogy magához nyúl hozzám is, kifordítom és megválok tőle. A takarodót kiáltó tündérnek lököm, úgyis nyúlkál, csak annyival megtoldom, hogy mind a kettő visszaessen a kanapéra. Gyerünk Lita, kapd el, fonódj rá, nekem csak az kell, hogy lefoglald a kezeit és a száját amíg elszedem tőle a kulcsait az összefonódott testek közé nyúlva. Véletlenül találom meg a kulcsot kutatva az üvegcsét nála, ami megmagyaráz ezt-azt és persze eszembe jut egy s más, de nem tolom be a seggébe, csak az ujjaimra öntve a szájába kenek egy nyeletet, hogy megegye amit főzött. - Gyere kislány, gyere gyere, bezárjuk ide a bácsit egy kis én-időre.
Vendég
Vendég
Kedd Nov. 17, 2020 12:04 pm
first mission
To: Lita & Eddy
Semmit sem ért, nem tudja, hogy miért kerül le a nő a farkáról és ki meri megzavarni az üzekedését? Amikor éppen nagyon jól érezte magát a forró közegben. A kép nem észbontó, hiszen a srác, férfi, kinek mi, Oliver testőre, tudja, látta, megnézte magának amikor befelé jöttek. Na nem, mert tetszik neki, persze, ha nagyon akarna elé térdelhetne, de csak mert ő engedékeny, de férfiakkal ő nem, pfúj. – Harapj meg, ha van merszed. – dacos az arca, mert próbálja meg bántalmazni a testőrök kréme és olyat alábasz Olivernek, hogy sajtó nem marad szárazon. Hallja a nő nyikogását, hogy fel van ajzva, hát ő tette, de most nem érdekli, hogy dugjanak, mert éppen valami más történik, ha azért jött, mert Oliver Mr. Faszfej féltékeny is a nőjében volt a farka, az ujjain lökte magát a csúcsig, ezt az orra alá dörgöli akkor is ha beledöglik és akkor is ha balhé lesz belőle, mert az asszony kibelezi, ha ez kiderül. Vicsorogva nyúl a nőért, hogy visszahúzza magához, de közben a férfi leköti a figyelmét. – Pofázzatok máshol, takarodjatok ki innen! – már nem akarja megbaszni a nőt jobban, megtörtént, el ugyan nem élvezett, de majd valakit felszed erre a témára. Lefossa a kis magán vitájukat csak azért ömlik el vigyor az arcán, mert a ribanc szinte biztos hogy kefélget ezzel a mukival is, ergp Mr. Faszkalap ribanca tényleg egy ingyenkurva. Hát az ő farkára is ráugrott, az, hogy ehhez bedrogozta mellékes infó. Mire felröffene újból rajta landol a szőke félig, belé kapaszkodva zuhan a kanapéra, érzi a kutató kezeket, utána kap, de a másik gyorsabb nála, azonnal tudja, hogy nem ember, hiszen gyorsabban mozog. Lelöki a nőt magáról és dühösen figyeli a férfit, az ujjaira kent bő drogot, ami aztán a nyelvén landol és ugyanebben a tempóban bőségesen összegyűjtve a nyálát és a farkas arcába köpi. Szívből reméli, hogy jut a szájában szemébe, had szoruljon, had kurja rojtosra a Szőke fasszopó ribancát. – Be ne merj zárni, bazdmeg. – itt fog megdögleni, mert nyelt le a cuccból és a nőnek nem is öntötte koccra így is órákig tekeregni fog, mint a kígyó, aztán elájul, így neki is hosszú, hosszú szenvedés jut. Bár fele olyan erősen sem, mint a hosszú combúnak. Utánuk lendül, hogy megakadályozza, hogy bezárják, de le van kissé merevedve, mert ezt a hallatlan szemtelenséget, ezt a durvaságot, ezt a felháborító arcátlanságot, hogy merték, hogy? Mégis koccan a keze az ajtón, csak dühödten utánuk ordít. Hol a mobilja?
Vendég
Vendég
Kedd Nov. 17, 2020 6:39 pm
to my Boss
sometimes the best thing to hope for is "good enough"
Duzzogva lógok a belépő karja végén egy szóváltást hallgatva amit igazából nem is értek annyira. A legkevésbé sem érdekelnek a tesztoszteron felhők, hisz annyi másra, jóra lehetne ezt a rengeteg feszültséget használni. Nem tudok nem nyögni a hajamba markoló ujjaktól, az egész fejbőröm merő bizsergés lesz tőlük. Félig aléltan egy orgazmus után, egy másik előszelében és valami másért, nem fog az agyam. Nem tudok gondolkodni. Eddy az, annyira dühös és forró, felégeti az agyam a jelenlétével. Bennem meg csak az motoszkál, hogy ha így tartana és mondjuk mögém lépne, akkor nem lennék elmagányosodva és nedvesen hagyva. Joffe is árnyékkal jelenik meg a szemeim előtt. Még mindig eszet vesztően gyönyörű, de nem is lát engem. Eddyt nézi, talán a dühe miatt. Halkan nyögök fel. Nem maradhatunk így örökké, az geciség! - Ne legyél! Ne, ne! - még a fejem is megráznám a nyomatékosításban ha tudnám, de képtelen vagyok rá. Helyette ügyeskedek, hogy hozzá tudjak jutni. Befúrom a kezem a zakó alá, már húzgálom az ing alját is ki a nadrágból. Eddy! Mámoros mosollyal simulok hozzá, olyan fenomenális volt, akkor most mit kell idegeskedni? Csúnyán nézek a csodás másikra, most meg elküld? Eddig meg azt akarta, hogy a farkára üljek. Meg is tettem, be se fejeztük azt sem. Nincs igazság, miért nem dugunk a balhé helyett? Csak Eddy érzete erős, nem enged el, az agyam meg egyre extrémebb képeket küld, hogy miért is kellene róla mondjuk leráncigálni a ruháit. Elé térdelni és bekapni a farkát. - Már meg elküldesz? - bunkó, hát nem is tudom ki ő. A keze viszont csodálatos, elvihetném magammal. Szépek lehetnének a reggeleim. Felbuzdulva simogatok magamra és Eddy zakóján át akarom magam a testéhez rágni. Na engedjen már oda! A nyakáig, az illatozóig. - Mi? - elfelejtődik, kitörlődik a fejemből mikor Joffenak ütközve a kanapéra esünk és végig fekszem rajta. Megint ő érint meg, elfelejtek minden mást. Hülyén esett, muszáj magamat valahogy feljebb tolni, de nem bírok a kezeimmel és rajta kell fogást keresnem. A karján, a mellkasán, a nyakára szuszogok. Az előbb nem hullámzottunk ennyire. Egyszerűen lelök magáról, a felháborodott nem értéstől levegőt se kapok, mindjárt sírva fogom követelni a jussomat valamelyiken, de elindul a világ hátra, rajtam áramként szalad végig a forróság. - Jó, zárjuk be. - merő sértettség a hangom, kapja be, hogy képzeli, hogy lelök! Megkísérlek felállni, ez egyelőre kivitelezhetetlen. - A cipőm. - ajj, a hangom is panaszos. Drága darab, de csak az egyiket találom hirtelen, viszont megyünk hátra és ez valahol kurva vicces is. Amíg kint nem találom magam a hideg padlón, bentről kiszűrődő szitkok és Eddy látványa között. Feltérdelek, a combjához dörzsölöm az arcom, belekapaszkodom a nadrágjába. - Letaglózó berobbanás volt! - mormogom az anyagba elismerően. A sliccén húzom az állam. - Nem kell idegesnek lenni. - nagyon jól érti, ki akarom bűvészkedni a nadrágjából. Felnézek rá. - Eddy.. - úgy súgom a nevét a több réteggel elfedett farkára mint egy imát, egy kérést. Mint akinél a zálogom, az életem van és vissza szeretném tőle kapni. Az ingét rángatom megint, alá akarom fúrni az arcomat, a bőrét harapni, a tenyerem az ágyékára simul, az egészet húzom rajta, kívánalmat sóhajtok ki. Gyerünk! Adja már meg az engedélyt rá! Bizsereg a szám érte. Majd lehiggad utána. Vagy közben. - Úgy szeretném! - ezt már egy fokkal hangosabban mondom. Amúgy az se érdekel hol vagyunk.
Vendég
Vendég
Szer. Nov. 18, 2020 10:14 am
skandallum
To: Lita & Oliver
A kis díszfasznak igaza van, nincs merszem. Az, hogy Hudsonnak dolgozom és hozzákötnek tényleg gyávává tett. Szépíthetném óvatosnak, de merő gyávaság, beilleszkedés a rendbe. Hálásnak kéne lennie azért, amiért megszabadítom a világát ettől a tündérkétől. Ha már itt tartunk Alita is hálás lehetne, de ő csak hozzám bújik, kizabál a józan észből, a szája simogat, hol járt előbb a szád bazdmeg, hol? HOL? HOL? Okos döntés volt a férfinek lökni, bár ettől nem leszek kevésbé ingerültebb, hogy tudom, megint rajta kalandozik a keze, a teste, a szája, belekapaszkodik ezzel az érthetetlen, értelmetlen buzgósággal, aminek a teremben még nyoma sem volt rajta, de a válaszokat is megtalálom. Azt hiszem. Semmi szaga nincs ennek a cuccnak, lehetne valami furcsa szemcsepp is, de a férfi felháborodása arról árulkodik, hogy nem, nem az. - Kibaszott köpőlégy - fellendítem a kezem, hogy reflexből szájon vágjam, nem lenne több gondunk azzal, hogy ő mit csinál az este hátralevő részében, de Hudson azt mondta ne ártsak neki, úgyhogy csak a zakóm ujjával törlöm le a képéről a nyálcseppeket. Gondolom óra indul, hogy csatlakozzak a szukához a tekergőzésben. Nahhhgyszerű. Soha ennyire még nem volt nem-kívánatos valami ingyencucc. - Te meg szard már le a cipődet - szidom a fejét egy kicsit túlontúl ingerülten, nyögve fogom át karcsú testét, botladozik, mint egy őzgida amíg talpra emelem, de szerencsére gyakorlatilag nincs súlya, csak a félsötétben fehéren villogó hosszú combjainak végtelenje zavarja meg a látásom, attól lihegek fel a folyosóra kipenderítve. Rögtön a kapós kis seggére csüccsen, ilyen a formám, én meg vaksin pislogva a túl sok fényben zárom be utánunk ordító lovagját. Hát ez nem ment jól, egyáltalán nem ment jól az isten verje meg, eléggé sietnünk kellene, erre a szuka a falhoz szegez. Szemet szemért, heh? - Nemár asszony - megpróbálom megállítani a dörgölőzését, szőke hajába merülnek az ujjaim, a selymessége befogad, felpöffennek az illatok belőle. Csábításhoz öltözött, a szája is olyat mond a combomon, reszketve fújom ki a levegőt - ne csi-csináld - dadogóra gyaláz a rajtam simogató álla, a szaga gerjesztő, a ruha feleslegesnek tűnik, de a garázsbeli észvesztés itt nem történhet meg. Zajt hallok, két mosdóra félrevonul dámára vigyorgok szerencsétlenül, addig ez az őrült nő kirángatja a nadrágomból az inget. Ezek a mai fiatalok. Hát szívből egyetértek. - Ne, neh, ezt ne - visszarántja a figyelmem, ahogy lejjebb simul a keze, az ingnek mindegy, elkapom a csuklóját, mielőtt felrobban a keze alatt a farkam, az ölembe zuhant vérem hagyta vákumban szédül a fejem. Hogy lehet ennyire tökéletesen elém helyezkedni, le se akarok nézni rá, mert a nyilvánvaló folytatást látom, amit rebbenve kíván a szája és én is. Ennek semmi köze a szerhez, csak ahhoz, hogy veszettül tetszik ez a felemás szemű szép hazug, hát hova tette a józan eszét? Hova? Nem gyanakodott? Hova dugta a farkast, nem fért be a ruhácska alá? - Mr. Hudson vár minket. Gyere. Kelj fel - a karjai alá nyúlok, a testemhez vonom, a fülébe súgok. - Jussunk el oda, és ígérem utána... - megindítom a folyosón a hálószobaszagok felé - utána megkapsz mindent - remélem nem rohan el ennek hallatán a fogadóterem felé ebben az állapotban, bár a fenekén lesimítom a ruhát, a combjainak nedvessége is takarítás után kiált. Csak érjünk be a szobába és rendbe hozom.
Vendég
Vendég
Szer. Nov. 18, 2020 2:09 pm
Sweet suffering
To my men
Ebben a tök sötétben és némi kintről beszűrődő gyér fényben csak az alakok sejtelmessége marad meg, egyre lódítva és lódítva a képzeletem határait. A sötét jó, mert megtartja a titkokat. Nekünk sem kellene elmondani senkinek, hogy mi történik itt. Ugye? A szavaik felém robbannak mégis a fejem felett ugranak át és fúródnak egymás testébe. Mintha nem osztanának le lapokat az asztalnál amit fel sem érek, pedig szeretnék játszani, minden sejtem a játékért való vágyban kiabál. Mindegy merről, mindegy hogyan csak figyeljenek rám végre! Miért nem látják, hogy mi történik itt most? Eddy miért ilyen elutasító, fortyogó vulkán aki ellök, nem is hallom mit mond, az orrom Joffe illatával telik el a szerencsétlen pozícióban. Aki szintén lelök magáról, mintha egy zavaró teher lennék. Valami lényegtelen pille, aki összekoszolná a drága ruháját. - De az az enyém! - Emelkedem, a dühös hős kezei melegítenek a ruhán keresztül. Ha kapcsolnék, hogy meg kell állni, lehet nem a fenekemen landolnék a fényesre csutakolt kövön. Nem hallanám a tündér kiabálását odabentről ami mindkettőnket valamelyik anyánkba, vagy a poklok egyikébe küld el. A cipőmet azzal a lendülettel felejtem el, hogy az arcom a nadrágjához ér, míg vallomást teszek. Lenyűgöző volt, határozott és nagyon szexi, mellesleg ő markolt a hajamba, jogom van jussom követelni ha már felizgatott. - Sshh, de már! - most nem kell nemet mondani, csak igent sóhajtani. Olyan melegség árad belőle, hogy az izgalmamon is csavar két menetnyit rögtön. Micsoda hős, magára is irányította a figyelmemet, a vágy feszessé tesz, nem akarok sokat mozdulni, helyette őt akarom, a forró, feszes alhasa az ujjaim alatt mintha pulzálna. A hangja, halkan és elégedetten nevetek fel, dehogynem akarom csinálni. Itt és most akarom a számba venni a hegyétől a tövéig. Akarja is, tudom, hogy akarja. - De csinálni akarom! - panaszkodik a hangom, miért nem hagynak ma nekem semmit amit szeretnék? - Légyszi! - nyomom a tenyerem a farkára, érzem, hogy benne lenne, csak ki kell bontani ebből a rohadt nadrágból ami eltakarja előlem. Igenis akarja, vágjon szájba a pompás erekcióval, kit érdekel a világ! Hisz a vágy megszületett, érzem a kezem alatt, azt is, hogy a textilbörtön nem megfelelő neki. A szám az lenne, többek között. Nem tetszően nézek fel rá amikor megállít csuklónál. Nem kell megállítani, na! Olyan könnyedén emel fel, örömmel simulok hozzá, bár más terveim lennének. A nyakához fúrom az arcom, a szabad kezem a fenekére fektetem. Kis kerekseggű. A főnök nevén meglepődöm. Magam elé képzelem ahogy szigorú tekintettel kiosztogatja az utasításokat. - Vár? - rémlik a kosárnyi nő akik a hajszálait gyűjtögetik utána csak a közelébe jussanak. - Gyors leszek! - ez még nekem is magas hazugság, nem akarok gyors lenni, időt akarok a hősömmel, kényelmes tempóban leszopni és. Mr. Hudson vár minket, vár, Hudson, minket. Megnyalom a fülcimpája puhaságát. Hallom az ígéretet, bele is akasztom a fogaimat a szavaiba. - Mindent? - ú, ez a szó annyi mindent magába foglal a fejemben. Ha engedi akkor mindkét karom a nyakába akasztom, átölelem, valahogy így simultunk egymáshoz a múltkor is. - Mindent. - elaléltan súgom a szájára a szót, ezt behajtom rajta, már elképzelni is élvezetes. Jóízűen csókolom szájon, legalább had gondolhassak rá addig is. Vágyakozó sóhajjal hagyom, hogy kifordítson, megigazítsa a ruhámat, a tenyerét felsimítom a fenekemre. Az is a minden része. - Jó, hiszek neked. - az egyedüllel van némi probléma, a világ bizsereg körülöttem, még a padlót is melegnek érzem. Lehet azért mert a közelemben van. Próbálom felidézni amit a gyönyörűséges főnökünk mondott. Valami éjjeli háló, nem, várjunk szekrény a hálóban. A jobbik. Vagy jobb oldali. Ez az! Igen, jobb oldali éjjeli. Nekidőlök Eddynek, távolról valószínűleg úgy tűnik, hogy teljesen eláztam, ő meg megtámogat. - Várj egy kicsit! - úgy zihál a tüdőm a kielégületlen vágygörgetegtől, hogy már menni se tudok. A lépcsősor magasnak tűnik, mint a Himalája. Eddy forrósága hív magához. Elé lépek, megfogom a hűsnek ható korlátot, fellépek. Semleges pontot nézek odafent, akkor nem gondolok arra, hogy ki jön mögöttem és mennyire nagyot kefélhetnénk a lépcsőn térdelve. Bizonytalan a járásom, egészen leizzadok míg felérünk, végig a kezeiről fantáziálok. Görcsösen szorítom ökölbe a bal kezem, hát miféle tortúra ez! Lihegve állok meg a lépcső tetején, így is végig nyögtem minden lépést, nem bírom tovább. Fáj a vágyakozás. Az ajtókra nézek, tök egyformák. Találomra vonszolom magam az egyik felé, csak ne húzgálnám közben a ruha alját felfelé. Nézzen már rám! Megteszem én, hogy felé fordulok. Az alhasam nehéz, szabályosan fájdalmat küld az agyamba. Kétségbeesve nézek rá, felé lököm minden vágyam, felfalom a tekintetemmel. - Siess! - mégis az ajtó elé állok, a kezem a kilincsre nyomom. Zárva. Jöjjön ide kinyitni, jöjjön már!
Vendég
Vendég
Csüt. Nov. 19, 2020 10:28 am
skandallum
To: Lita & Oliver
Cipőjét követelő kislányként emeltem ki a szobából, de egy vérmes nőszemélyként szegez a falhoz a térdein emelkedve fel előttem. Mint a pocokra lecsapó kígyó, képzavarnak pazar, nálam van az egyszemű, de mindent, mindent elmohózott magának, lefegyverző simulása az ölemen beszorítja a lélegzetemet valahova a falhoz. A tüdőm siránkozását hallgatva felzihálok azokkal a tiltakozásokkal, amik komolyan megszegik a természet törvényeit. - Ne vitatkozz már - sóhajtom reménytelenséggel teli remegéssel, hát én is akarom, hogyne akarnám, beleremegek az érintésébe, a düh is remek ajzószer, főleg, hogyha itt van mellé Alita. Bár a vérében most nem dübörög a farkas, nem érzem a rothadó avar hempergőzésre csábító illatát, olyan tiszta, hogy be akarom mocskolni még így is. Csábosabb a hangja ami elreked a buja követelőzéstől, mint akárhány jóképességű sziréné. Muszáj felemelnem, mert még egy lehelés, puha dörgölőzés és kifeslik a nadrág a szája alatt, magamhoz fogom, a testét borítom csak rá, se kéz, se száj, egyenletes, kívánatos nyomás, ez kell, ez talán megfékezi a felelőtlen gondolatokat idebent amik azt suttogják a fülembe, hogy ugyan már, nem vagyok egy jólnevelt pudli, egy nyárspolgár, apuci és anyuci szeme fénye, megtehetem, amit akarok és amit akarok az az, hogy a falnak fordítsam amiért ilyen rossz kislány volt, hát megint milyen jó helyen van a keze a seggemen, szája a nyakamban... Elég. Elég. Elég. Ne csak beszéljek róla, ugye, gondoljak is Hudsonra, és erre, hogy milyen következményei lehetnek egy kis kóbor digiduginak, a seggünkben egy felhergelt tündérrel. Már nem szó szerint. - Epedve vár. Túl sokáig tart ez az egész - mind haza akarunk menni, vagy inkább bárhova. - Nem leszel. És én sem lennék. Végezzük el a feladatunk és utána csináljunk azt, amit akarunk, ameddig csak akarjuk - azt mondom neki amit hallani akar levegő után kapkodva, amit én is hallani akarok, pedig még biztos nem hat az a szar, vagy ki tudja. Lita illatában is benne van, lehet az hat rám, attól olyan megindult a szívem, hogy még a lábujjaim a cipőben is türelmetlenül dobognak. Kit akarok átverni? Szer nélkül húznám a szukát. De nem szukás. Nős. Lányos. Édes, bájos, csábító, tehetetlen, ingerlő, harapós. Felnyögök ahogy elkap a fogával. - Mindent - végigsimogatom kinyújtózott testoldalát, próbálok nem eltévedni a csókban, rámarkolok és elfordítom, fájdalmas hiányérzetet hagy maga után a szája, a fenekével engesztelem magam. Ruhasimogatás. Testképcsere. - Jó legyél - mordulok ahogy odafog, alányúlok kicsit, megtolom felfelé, jobb is, hogy rajta a kezem noszogatni tudom végig, úgyis nekem támaszkodik, egyszerű lenne felkapni, de gyanús is, valaki rögtön segíteni akarna, míg ameddig így terelem addig csak csendben ítélkezhet, hogy hol a kezünk. - Nem várok, nem érünk rá - nem egyszerűen sürgetem, hanem fel is emelem, a testemen gördülő teste alatt zuhatagszerűen csobognak a hormonok, felforr a vérem, a hajába sóhajtva noszogatom. - Meg tudod csinálni - biztatom, mint egy részeg kalandort, ahogy küzd a korláttal, átkozott lépcsők, nagyon jól mutat rajta és szörnyen bizonytalanul leng a korlátba kapaszkodva. Mire feljutunk biztos, hogy hófehér hajjal várom a végítéletet, pedig nem tarthatott sokáig, mert kézenfogva húztam fel magammal. Öt lépés után rájöttem, hogy mögötte menni nem jó érzés, fáj belül minden, amit nem teszünk meg. - Nagyon ügyes voltál - magamat jutalmazom egy csókkal vele, alig tudván lefejteni utána magam róla mégsem bánom ezt az egészet. - Ne oda, hova tetted az orrod? - hörrenek fel ahogy kalimpál, ahogy rám bámul, értem én hogy bármelyik szoba jó lenne, nekünk, de tényleg, komolyan, ne nézz így rám te nő. - A ficsúr szobáját keressük - az illata vezet, nem vezet meg, bár mindenhol ott van, a legvastagabban egy küszöb környékén. Vonszolom magammal Litát, kannibalizál a szemével, hogyan tudnám minden kezét lefogni egyszerre és közben kinyitni az ajtót, nyilván sehogy, az ajtóé a prioritás, nyúljon amihez nyúlnia kell, csak végre legyünk bent. - Hol is van? - átkozottul nehéz koncentrálnom a környezetében, de nem házkutatást tartunk, újra a helyére húzom a ruháját amit valahogy felgyűrt a combján majd a csípőjéig a neveletlen mindenit. Előbb őt rendezem, addig eszembe jut talán ez a lényeges információ amit a harag és a kéjvágy hullámai elmostak.
Vendég
Vendég
Csüt. Nov. 19, 2020 3:47 pm
Sweet suffering
To my men
Szeretném befogni a logikus és túlságosan tiltakozó száját. Éppen visszautasít, olyan tehetetlen vágyakozó szarnak akit se meg nem basznak, de még egy szopásra sem méltatják. Ugyan kit érdekel hol vagyunk, hány óra van, milyen hónap meg milyen év, de tényleg kit? Hiszen érzem, hogy vággyal telik meg, feláll a farka, tehát a szája csak egy hazug kéttagú csábító szépség, ami csupa olyasmit mond amit nem kellene. A vágy vattáit dugom a fülembe, nem akarom egyszerűen hallani, a bőre forró az ujjaim alatt. A főnök neve viszont áthatol ezen a ködön. Nagyon komolyan meg kell erőltetnem magam, hogy felidézzem amit mondott, Mégsem megy egészen, de hát amúgy meg igen, a végén kirúgna. Azt pedig nem engedhetem meg magamnak. - Miért utasítasz vissza? - megbántott hangon kérdezem, mintha legalábbis a kajámat venné el, vagy kidobna a lakásomból. Pedig amit mond nagyon igaz, biztosan vár minket a főnök. Mondta odakint, mielőtt felpofoztam. Mielőtt jött ez az izgató őrület, a vágyba vakulás. Nagyon csalódottan sóhajtok a sliccébe. - Ne hazudj nekem, légyszi ne hazudj! - más körülmények között tán egy ilyen visszadobásért minimum fejberúgnám, nem még ajánlatot hallgatnék meg, de most a testközelség a körülmény, bármit szívesen hallok tőle mert addig is a száját nézhetem, felsimulhatok a testére, érezhetem a vágyát nekem nyomulni. Pedig kontráztam volna, hogy dehogynem lennék gyors. Csak tegyen próbára, jöjjön rá mennyire is lennék az! Különben sose tudná meg, az meg milyen már! Átölelem hát, csókba forrasztom magunkat, sóhajtós ígéretbe, hogy nehéz, furcsa léptekkel elinduljak a kijelölt cél irányába magamon a kezével. - Hát igyekszem. - szörnyű elválni tőle és a gigászi lépcsősorra meredni. Dughatnánk a korlát mellett is, csak át kellene hajolnom rajta. Gyorsabban veszem a levegőt is a gondolatra. A keze viszont rajtam van, így még jobb meg sokkal-sokkal nehezebb is mint lenne. A pokolba is, nyúljon hozzám, megállnék pihenni és kiélvezni a perceket. Tuti nem fogok itt felmászni, nem akarom. Mást szeretnék csinálni, mindenről letilt. Bezzeg odabent a tündér, ő mindent megadott volna! Halkan nevetek mikor felemel, ebben bezzeg kurvára határozott. - Sokkal lógsz. - nyögve, sóhajtozva teszem meg felfelé a lépéseket, eltűnik mögülem. mire ocsúdok, már húz felfelé. Addig fúrkálom az ujjaimmal, míg össze nem kulcsolódnak az övéivel. A korlátot nem engedem el, abból valami egészen más sülne ki, egy műsor helyett előadás. Odafent belehalok mert végig őt kellett néznem, a kerek kis seggét, a combjain meg-megfeszülő nadrágot. Kegyetlen galád! Fent is a korlátba kapaszkodom még, nyögve fekszem a csókja alá, igen rettentően ügyes voltam, járhatna már a kurva jutalom is a sok tortúra helyett! Meg akarok fulladni ebben annyira jó, minden érzékem lángra gyúl tőle. Nem bírom, elég lesz, ne szenvedtessen tovább! Megrángatom a hülye kilincset amihez odaérek. - Biztos a sliccednél hagytam. - kezdek mániákus lenni, törlődnek a gondolataim, egyre több és több parancssort szül az elme gépe a testnek. Megtettem amit kért, felmásztam, mit akar még? Nincs névtábla az ajtókon, amúgy meg alig érzek szagokat, az ő illatával van tele mindenem. - Mit tudom én melyik a szobája! - elcsigázottan mormolom, erre maga után húz egy másik, egyébként tök ugyanilyen ajtóhoz, a hátához simulok, édesem, micsoda drámai fordulat! Halk nevetéssel tolom a kezem a nadrágjára, megmarkolom a farkát. Mennyeit sóhajtok a lapockái közé, hogy tud még gondolkodni, mondja már meg. Lépek be mögötte, a hülye terpeszjárástól felcsúszik a ruhám, szoba hűvöse simogat meg és már szemben is van velem. Lepillantok, valamit meg tudok neki nevezni, hogy hol van. Lerészegedem a mozdulataitól, most akar belőlem rendes nőt szobrászkodni, pont most? - Éjjeli szekrény, jobb oldalt. - nagyon-nagyon világos már amit OH mondott mikor magához ölelt odakint. Nem mozdulok meg, csak vetkőztetem a szemeimmel míg odaér, bő nyállal álmodozom arról, hogy letépem a ruháit és kidobálom az ablakon. Akkor nem lenne más választása. A hatalmas ágyat sem tudom nem meglátni. Mégis odabillegek, csak a tenyerem simítom az anyagára. - Megvan? - leülnék, de nem lehet. Rájönnének, hogy voltunk itt meg ilyenek, úgy érzem magam mint egy Bond moziban, csak ott dugnak is a főhősök. Felegyenesedve húzgálom magamon a ruhát, kikészülök. - Most meg az jön, hogy menjünk le, mi? - engem ábécé alakzatba hajtogat a vágyam, ő meg képes ilyenekre odafigyelni! Olyan nedves vagyok, hogy csak hozzám kellene magát illesztenie és be is csúszhatna jó gyorsan. Kíméletlenül. Nem, helyette egészen mást csinál. Sértetten vonulok az ajtó felé, nem elég, hogy szexszel van tele a fejem, még ez is! Fáradjunk csak ki. - Mondtam én, hogy átvágsz. - dabumm tss. Berágtam, frusztrált vagyok a hiánytól, nekem kellene én-idő, vagy hogyan nevezte odalent. Engem kellene bezárni és magamra hagyni. Mekkora a szám ha nincs a közvetlen testközelemben!
Vendég
Vendég
Pént. Nov. 20, 2020 11:41 am
skandallum
To: Lita & Oliver
- Mert Mr. Hudson vár minket, ő küldött utánad, sokáig elmaradtál - csak ezért utasítom vissza, ebben nincs semmi, de semmi hazugság, súlyos, nehéz pillantással figyelem, így húzza a farkamat is maga felé a föld, ahogy megtelt vérrel. Csak ezért. Joffe hátán basztam volna meg, hogy megtisztuljon a szagától, de félek most ilyeneket mondani neki, csak morgok rá figyelmeztető megfegyelmezéssel. Lehet hisztizni, persze, lehet tudom mivel tömném be a száját a szükségleteink szerint, de csak egy pokoli nehéz út jut felfelé. - Kamatostul foglak megfizetni, könyörögni fogsz, hogy már ne emlékezzek rá, hogy mivel lógok - a végét a fogaim között szűröm, álló fasszal lépcsőzni nem kifejezetten épületes élmény, összefűzött ujjaink nem vigaszt jelentenek, hanem minden egyes másodpercben egy emlékeztetőt, hogy nem húzom magamhoz és nem ölelem át és nem fektetem el semmin sem, hogy előhozzam belőle azt a dühöngő nőstényt, ami a falon felmászott előttem, én pedig varázslatos módon benne teremtem és szétkeféltünk egy ebédszünetet. Lüktető magma a bőröm alatt a közös élmény, aminek minden egyes pillanatát ígéri a fogásával, a pihegésével, a lábainak esetlen dobbanásával, a nyűglődő tekergőzéssel, ő visszahúzna én előre megyek és egyelőre ebben van a nagyobb erő. A szeme rojtosra hasogatta a nadrágot a seggemen, megőrjít ez a nő! A szája. A csókja. A vágyakozása a nyilvánvalóra. Romlott és erkölcstelen, ismerősnek kellene lennie, mégis egészen más, talán ezért és csak ezért nem veszek úgy el benne mint a garázsban. És ott megvolt a titkos tilos légyott minden feltétele, de most Hudson tűzizzású kék szemeinek reflektorát érzem a hátunkat kutatni, hogy mégis mit csinálunk mi. - Én is ott láttam legutoljára. Hát kiszagolhatnád! Vele. A szobát. Mindegy - ebből már nem jövök ki jól, sliccnél hagyott orral nem Joffét fogja kiszagolni. Mindegy. A hátamban van, mindegy. A melleit tökéletesen érzem a lapockámon, ez is teljesen mindegy, miközben a kulcsokkal erőszakoskodom a záron, hogy megtaláljam az éppen belevalót Lita minden mozdulatával tudatja, hogy ő is kulcsot keres, csak éppen rajtam abba a lyukba, amelyiket már bőségesen kikentek előttem... dühösen sziszegek, mert megtalálta. Magammal vonszolom a szobába szenvedve attól, hogy hergel és kín kibontakozni a karjából, hogy megszabaduljak az érintésétől, ami elől a zakó feszengve menekülne el. Vérben forognak vajon a szemeim miközben a combján próbálom a ruhát az eredeti szabásmintán túl nyújtani? Egészen biztosan igaz. - Ó igen? Milyen okos vagy! - elhagyva a közelségének veszélyes melegét odaügetek az éjjeliszekrényhez, valami bevillan az ujjlenyomatokról és filmekről, úgyhogy a zakóm ujjával húzom ki a fiókot és próbálok úgy kotorászni, hogy az ne legyen visszakövethető rám, bár ennek is mindegy már, Litában ott lehet Joffe fél genetikai térképe, azt sem tudom mire jó ez az egész, de azt hiszem nem is nekem kell érteni. Hirtelen vágyakozni kezdek az egyszerű dolgok után, egyszerű verekedés, egyszerű sikátorszex, egyszerű nők, egyszerű férfiak, pendrive, helló pendrive, gyorsan felkapom és visszafordulok, felmutatom, hogy megvan. A szőkém meg az ágyat simogatja vagy saját magán tépkedi a ruhát, megőrült. Én is. - Igen, most lemegyünk - tiltakozásra számítottam, de alig érem utol, most úgy vágtat az ajtó felé, besértődött a nő, de amíg ez hajtja, ó nekem teljesen rendben van. Dühöngj csak szépségem, nem árt az neked. - Ocsmányabb dolgokkal is vádoltak már, de az a helyzet madám, hogy Hudson tényleg vár minket - főleg, hogy sms-t írok neki. Tömören. Annyit, hogy "A kocsihoz megyünk.", mert a részletek egy kicsit túlságosan is sok időt elvennének a visszazárással együtt. Megsimogatom Alita hátát, magamhoz vonom. - Már csak ki kell innen jutnunk és vége ennek az egész szívásnak - a megkönnyebbülés hogy végeztünk úgy dübörög bennem, mint a szívverésem. Nem tudom mibe keveredtünk, de az egész abszurd helyzet feloldásaként megbékélnék azzal, ha összezárhatnám magam egy szobába a nősténnyel. A legjobb azonban ha valami ajtón gyorsan távozunk.
Kezdőlap 
írta: 
Felírom a mai napot teljes agyfasznak. A fatehén lebetegedett varázslatos módon. Lehet a tegnap éjjeli imáim meghallgatásra leltek. Vagy az azelőttiek, voltaképpen mindegy. A habkönnyű napomból katasztrófa lett. Olyan dolgokat kerestek rajtam amikről sose hallottam, olyanok hívtak akikkel nem én szoktam lefolytatni a telefonokat és a tetejében OH is szopatott az ebédjével, ami idézném "a szokásos helyről, szokásossal", hát bassza is meg. Mintha szaglásznám a kukáját, a száját, a kajás tányérját nyalnám vagy ilyenek. Nem hívtam fel azt a kurvát azért sem. Rohadjon meg nyugodtan a betegágyban. Előre rendelni sírcsokrot mennyire geci dolog? RIP drágám, pedig még jónéhány kérdésemre ki kellene belőled szednem a válaszokat. Az mondjuk nem igazán segít, hogy a testőr farkas. Főleg ha már megmagyarázhatatlanul erős a faji vonzódásom irányába, ez meg még egy zavaró tényező. 
