Caspiennek hosszú estéje volt már, a staffos bulira is meghívták és bizony ott is alaposan kitáncolta magát, arról nem is beszélve hogy már kicsit sem volt szomjas mikor a csapat egy része kitalálta hogy folytassák a bulit máshol.
Caspien kicsit lemaradt így keveredett be egy teljesen ismeretlen, nagyon VIP-nek kínéző partira ahol egy ismerős arcot vett észre. Fynnét, aki nagyon látványosan unatkozott a bárpultot támasztva.
Fynn ugyan nem értette hogy került oda kedvesének asszisztense, csak annyit látott hogy a kidobók elindulnak a fiú felé hogy kirakják a VIP buliról, hisz egyértelműen meghívó nélkül érkezett. A kalóz vajh megmenti a szegény pórult járt Voldemortot és együtt folytatják a bulit?

Hol a francban vagyok mégis? Meglőve nézelődtem körbe valami támpontot keresve hogy hova mentek a többiek. Jól itthagytak míg elmentem kipisilni azt a rengeteg sört amit megittam a buli folyamán. Most kezdtem el érezni hogy az a pár gyanús színű shot már nem kellett volna. A fejem forgatva kerestem a többieket akik mintha egyszerűen felszívódtak volna, így a fejembe csapva VOldemort csukjáját indultam el hogy megkeressem őket.
Nem kellett sokat mennem mire megpillantottam a színházépületet ahonnan hangos zene és villogó fények szűrődtek ki. Ez lesz az!
Ugyan voltak táblák kirakva hogy milyen buli van, már túl részeg voltam ahhoz hogy különösebben foglalkozzak azzal hogy mi van rájuk írva így csak elindultam befelé a nagy, díszes épületbe.
Na ez már egészen más volt mint a staffparti abban a lepukkant kocsmában. Olyan jelmezeket láttam fél szemmel hogy azt hittem lemegyek hídba.
Na ezt nevezem én Halloween bulinak. AZ egyik fel alá járkáló pincér tálcájáról azonnal elloptam egy pohár rohadt drágának tűnő de annál ínycsiklandozóbbank tűnő koktélt mikor megláttam egy ismerős arcot az egyik pultnál.
Nahát nahát Mr. Hotstuff is itt bulizik? Akkor a lehető legjobb helyen vagyok. Le se vettem róla a szemem ahogy megindultam befelé hogy üdvözöljem és bevessem magam újfent, ahogy eddig mindig mióta csak ismerjük egymást. Ám mielőtt odaérhettem volna egy nagydarab öltönyös fickó lépett elém.
- ooohh Men in Black! Király jelmez tesó! - vigyorogtam rá szélesen és megpróbáltam megkerülni hogy folytathassam az utat a pultot támasztó szexi kalózhoz de megfogta a vállám.
- Uram láthatnám a meghívóját? - a hangja akár a mennydörgés én eg csak részegen és nagyon értetlenül pislogtam rá.
- meghívót...? - kérdeztem vissza bután.

Unottan nyújtom át meghívómat a majomnak, idiótának vagy ki tudja minek öltözött biztonsági őrnek majd miután megbizonyosodik valódiságáról, libbennek is tovább szárnyaim segítségével a nagy terembe. Kismilliószor plusz egyszer jártam már itt, minden évvel egyre inkább elvesztve a lelkesedésemet a parti és meghívottak iránt.
Ugyanazok az arcok.
Más maszkok alatt.
Talán emiatt sem megyek már körbe, nem szállok a nép között, hogy bájcsevejt folytassak velük; hanem egyenesen a pulthoz terelem saját magam ínycsiklandozó koktélok reményében míg meg nem érkezik a hercegnő, a gyönyörűszép rózsaszín-mocskos ruhájában. Addig a percig viszont, míg Chrissy lábai nem érintik ennek a padlónak a felületét és kopog végig rajtuk magassarkújában, a pultot támasztom, a sokadik italomat küldöm le a torkomon és a marása még mindig nem szunnyad.
Legalább valami ébren tart.
Kissé álmoskás tekintettel figyelem a társaságokat, a különböző klikkeket, ásítok is egyet mielőtt megakadna a szemem a drámán. A nagybetűs, csillogó szappanoperán és egy ideig csak nézem. Ismerős arca, bozontos fürtjei ilyen messziről is szórakoztatnak majd megelégelve a kínlódását szállok a megmentésére.
Kezemet lágyan helyezem a biztonsági őr vállára, majd vigyorogva közlöm.
- Nálam van a meghívója, jobban mondva én magam vagyok az. Ő a plusz egyem. – vetek a srácra méltóságteljes pillantást, felhúzom jobb kezemen a felső ujját, hogy megnézhesse a pecsétet, amit ő maga rakott rá. – Elengednéd? – pislantok rá, kissé sürgetően majd, amikor elengedi akkor a srácért nyúlok, kezem a karjába mélyed és leereszkedek hozzá. Szárnyaimat visszahúzom, lábam érinti a padlót és csak utána nézek rá.
- Látom szeretsz bajba kerülni. Ez nálad valami hepp? Erre izgulsz? – nevetek de nem tétlenkedek, húzom magam után, vissza az italomhoz amiben aranydarabkák úszkálnak. Kibaszott fancyk vagyunk. – Mit iszol? És mit csinálsz itt?

Ez a fickó előttem vagy kétszer akkora mint én, a keze az egész vállamat beteríti. Én mégis ahelyett hogy az életemet félteném egyre azon agyalok hogy Nessa vajon menynire akadna ki ha összevérezné a selyemköpenyét amit kölcsönadott a halloweeni voldemort jelmezemre...?
Azonban mielőtt megszólalhatnék, lépteket hallok közeledni és ahoyg odapillantok érzem ahogy a gyomrom liftezik egyet. A világ legszexibb kalóza közeledik egy óriási és túlságosan szexi vigyorral az ajkain.
Egy pillanat alatt elintézi a biztiboyt mire nem bírok nem túl elégedetten elvigyorodni. Ezt kapd ki nagyfiú, én vagyok a plusz egy fője. Na ezután merj megállítani.
Nagynehezen elenged a nagydarab majom én pedig pimaszul vigyorogva rákacsintok és megpöccintem felé a varázspálcámat.
Kuncogva megyek Fynn után aki a karomat fogva indul el vissza a pulthoz.
- Aye aye kapitány - ez az első mondat amit ki tudok préselni magamból - Látszik hogy bűnöző vagy, biztos vagyok benne hogy illegális dolog ennyire dögösnek lenni - A szemem végigszalad rajta, nem is válaszolva a kérdésére. Inkább arra izgulok amúgy is hogy ő mentsen ki a bajból.
A pulthoz érve a poharára nézek amiben arany csillog. Na ez is biztos többe kerül mint egy havi fizetésem. Mázli hogy már részeg vagyok.
- Nem hiszem hogy adnak itt bármi olyat amitől a pénztárcám nem kezdene konstans visításba - nevettem belekortyolva a korábban pincértől csórt pezsgőbe. Isteni édes volt és csiklandozta az orromat.
- AMúgy... azt hiszem eltévedtem. Staffbuli volt, és át akartunk menni máshova, de elveszítette a többieket. Szóval most itt vagyok. Annyira nem bánom - vetek rá egy széles, csábítónak szánt de nagyon részeg mostolyt..

Az unalom tengerében lubickolva a halálon gondolkodok, az elvérzősön, amikor a vizet is olyanná festem utolsó mesterművet hagyva a világ számára. Ez a jövőkép lebeg előttem ahogy a termet pásztázom, és bármennyire is szeretem a haldokló sellők látványát sekély vizemben, a menekítése mellett döntök.
Kár lenne érte.
Olyan fiatal, védtelen, érdekes. Legalábbis egyelőre, mert amint megismerem igaz valóját biztos találok kivetnivalót benne és egy névvé válik a sziklámon, amin Chrissy oly ügyesen trónol. Most mégis meglépem, a szárnyaim halk rezgéssel jelzik a biztonságunkért felelős úrnak, hogy sipirc, majd mosolyogva fogok rá a srácra és viszem tovább, el, a hajómra ahol állítani fogjuk árbócainkat.
- Ő, akit nem nevezünk nevén. – biccentek irányába amint visszaérünk a pulthoz és visszafoglalom a széket, amin kiültem a fenekemet is. – Haha, te meg elhagytad a horcruxaidat, hogy ennyire szét vagy csúszva? – öltöm ki rá a nyelvemet, mielőtt ajkaimhoz emelném poharam és két kortyot küldenék le. Szigorúan kettőt.
- Te még nem voltál ilyen partin? – szemöldököm a magasba szökik, a forgok egyet a széken majd háttal az italomnak állítom meg testemmel, könyökömmel támaszkodok rajta. Megnyalom ajkamat majd rá nézek és sóhajtok. – Ha bejutottál, minden ingyen van. Szóval csak rajta, ha szeretnéd ennél is drágább piákat hozatok ki neked. – kezemmel intek a csillogó italra, majd visszanézek a táncoló emberekre, akik egymáshoz dörgölőznek és viszket a tenyerem.
No, nem táncra, abból elegem van. Helyette a mellettem ülőt szeretném jobban megismerni.
- Staffbuli? A táncosokat nem szokták meghívni ezekre? – kissé sértetten húzom össze lábamat, továbbra is a bábokat lesve amik úgy táncolnak, mintha irányítanák őket. – Nem bánod? Lehet életed legrosszabb döntését hoztad meg… - tekintetemet elvarázsolom, szemem feketeségtől csillog és ajkamon csábos de veszélyes mosoly jelenik meg, kampós kezemet combjára teszem. – Arrrrr… - kacsintok, majd nevetéssel fordulok vissza az italomhoz.

Bár a szirének többnyire nem szeretik a kalózokat hisz volt idő mikor vadásztak ránk, most mégse vágyok másra minthogy ez a hihetetlen dögös kalózkapitánya  horgára akasszon.
Mmm... talán tényleg rám férne már egy pasi. Ő nagyon is rám férne. Vagy én rá? Chrissy olyan fapinának tűnik.
Ahogy biccent felém és leleplez hogy minek öltöztem elnevetem magam és eglengetem felé a pálcám mintha elvarázsolnám.
- Legalább valaki felismeri hogy minek öltöztem - nevettem el magam jóízűen - Még nem tartok a horcruxoknál. Kígyóm sincsen még... legalábbis nem akkora mint Nagini - kacsintok rá széles vigyorral. Tetszett ahogy kinyújtotta rám a nyelvét. Megharapnám. Kíváncsi lennék mit szólna hozzá.
- Oh nem, én csak egy halandó asszisztens vagyok, ez meg nagyon művész bulinak tűnik. Hiába akarok színész lenni, attól még nem vagyok az. Majd talán egyszer - mosolygok vidáman ahogy végignézek a bár kinálatán. Még csak nem is hallottam ilyen piákról.
- Komolyan? Bármit ihatok? - csillantak fel a szemeim és egyből hevesebben kezdtem vizslatni a kínálatot - Mit ajánlasz? a legtöbbről még csak nem is hallottam - nevettem jóízűen. Az olcsó sör után nekem már minden igazán fancy pia.
Követem a tekintetét a táncolókra. Táncolnék így vele... Élvezném...
- Ez inkább a... kétkezi munkásoknak volt, nema a művszeknek. Pedig biztosan jobban élveztem volna hogyha te is ott vagy - pillantok rá. A szemeim csillognak a tekintetem fel le jár rajta. Annyira tökéletesen néz ki.
A keze a combomra kerül.
- Na máris megkampóznád a szirént... Szép mondhatom - nevettem el magam jóízűen - Máris jobb ez a buli mint az ahonnan jttem. Később táncolsz velem? Igyekszem nem a lábadra lépni majd esküszöm - vigyorogtam kicsit kzelebb hajolva hozzá.

- Volt olyan aki nem ismerte fel a jelmezed? – arcomon a csodálkozás kap helyet, amint meghallom szavait. Egyértelmű, hogy Voldemortnak öltözött és csak Harry hiányzik mellőle, hogy teljes legyen a kép… - Áúcs, ez a döfés nekem fájt. Tudod mit szoktak mondani, hiába pici, ha szükség esetén megnő. – nem értem miért kacsint rám, azt meg főleg nem, hogy miért kezd el zúgolódni a gyomrom miatta. Szárnyaimat is meg kell igazítanom, mert kissé megemelkednek a megjegyzése hatására.  
- Azért nem mondanám művész bulinak, közel jársz hozzá, de mégsem. Ez egy titkos társaság, akik minden évben különböző témájú bulikat tartanak. Idén Halloweenra a hét tenger és kalózai jutottak. Ezért is nézek ki így. – elmémben felvillan a színész szó, de direkt nem kérdezek rá. Majd, amikor jobban megismerkedtem vele és tudnék már kezdeni is valamit az információval. Addig csak csendben figyelem.
- Persze, miért ne ihatnál bármit? Nem kell fizetni. – nem értem, őszinte értetlenség ül ki az arcomra az ő boldogsága láttán; vannak olyanok, akik nincsenek ezekhez hozzászokva? Bár valahol simogatja a lelkemet, hogy vannak személyek, akik örülnek az apróságoknak, a luxusnak számító élvezeteknek. Én már rég nem élvezem, nem lelelem örömömet bennük. – Hmm… a goscow mule az finom. Igazából semmi extra, olyan mint a rendes moscow mule csak arany van benne meg egy kisebb különlegesség. – kacsintok rá, remélve, hogy érteni fogja a különlegességet.
- Miért vagy ebben annyira biztos? – érdeklődök. Teljesen felkelti a kíváncsiságomat és a bensőmet is, utóbbit valami másra, valami nagyon más miatt és szeretném kinyomozni.
Hirtelen jött ötletem miatt kerül kezem a combjára, arcunk nagyon közel egymáshoz majd minden vissza a helyére, mert nem vadászunk. Főleg nem férfi házinyulakra, akikkel együtt kell dolgoznom.
- Könnyen adta magát, nem védekezett gyönyörű hangjával ellenem, úgyhogy… - mosolyodok el, kampómentes kezemmel az italomért nyúlok majd nézem a táncolókat. – Hm… még nem tudom, általában amikor nem táncolok akkor próbálok valóban nem táncolni… de meggyőzhető vagyok, csak ajánlj valamit cserébe.

- Oh igen volt! - nevettem el magam jóízűen - Bár lehet hogy ők olyan részegek voltak hogy azt se ismerték volna fel ha tündérnek öltözöm - vigyorogtam végigsimítva a tekintetemmel a hátán pihenő csinos kis szárnyakat. Lenyűgöztek a tündérszárnyak. Sokszor én is repülni akarok, dehát... az én közegem a víz, nem a levegő.
- Ohh igen... szeretem a nagy kampókat - kuncogok beharapva az alsóajkam szélesen vigyorogva. Az ő nagy kampóját is elfogadnám... Akár most rögtön is. Hol van itt egy mosdó? Esküszöm berángatnám hogy.... Khm. Hol is tartottam?
- Ooohh... a többieket nem is figyeltem - néztem körbe és valóban mindenki kalóznak öltözött. Volt eg ykét szirén is amin megsértődhettem volna de már túl részeg voltam ahhoz hogy bármi offenzív dolog jusson az eszembe.
- Túl szexi vagy ebben a cuccban elvontad a figyelmem a többiekről - csóváltam a fejem rosszallóan mintha valóban az ő hibája lenne nem az enyém amiért ennnnnyire akarom őt. De igazából tényleg az övé.
- Ahonnan én jövök mindennek ára van - pillantok rá majd a pultosnak kezdek integetni a pálcás kezemmel és hamar rendelek is egy olyan italt mint amit mondott. Ebben is aranydarabok úszkálnak.
Csillogó szemekkel kortyolok bele és elégedetten sóhajtok.
- Ahh ez nagyon finom. Meg tudnék inni belőle vagy.... sokat - vigyorgok rá lelkesen és szorgalmasan iszogatom is tovább az új italomat. Jobb mint az olcsó sörök amiket ittam.
- Hát... nehéz elképzelnem hogy melletted ne érezzem jól magam - nézek rá mosolyogva. Már csak esztétikailag is jobb lenne minden ha folyton az oldalamon lenne.
Olyan kzel kerül hozzám egy pillanatra hogy a szemeim az ajkaira siklanak aztán vissza a ragyogó kék szemekeb. Sajnos túl hamar távolodik el...
- Nem is áll szándékomban védekezni... - mosolygok édesen aztán visszanézek a táncolókra - Bármim a tied amit csak szeretnél! - vigyorgok szélesen széttárva a karjaim. Az ingem aminek már amúgy is ki voltak gombolódva a felső gombjai kicsit még jobban szétnyílik. Jól mutatna a tenyere a résben...

- Tündérnek? Miért pont annak? – ragadom ki a leg lényegtelenebb részt a mondandójából, de valami azt súgja nem csak úgy mondja a fajomat. Talán beköltöztem volna a bőre alá? A furcsa érzéstől a gyomromban megemelkedett szárnyaimat figyeli, érzem, hogy nézi így visszább húzom. Nem szeretem, ha méregetik, sosem lehet tudni mikor akarják elvenni tőlem.
- Kampó orrokat? – nevetek rá, tekintetem megakar ajkán melybe fogait mélyeszti és szívem hevesebben, izgatottabban pumpálja az oxigénes vért a szervezetemben. Miért? Fogalmam sincs, de a bizsergetés kiakar készíteni ezért iszok. Az mindig jó választás.
- Nagyon nem vagy megfigyelő típus, nem? – én is őket figyelem, a táncoló népséget különböző kalóz témájú ruházatban. Vannak szirének, kalózok, kincsnek öltözött szoborszerű alakok, csehósok, minden, ami egy kalóz életét jellemzi. Vajon az én sellőm merre van? – Nana, hiába bókolsz nem fogsz hamarabb a táncosok közé kerülni, különben sem nálam kell benyalni magad. – legyintek egyet irányába, az utolsó kortyokat is kiiszom a poharamból és intek a pultosnak a következőért.
- Miért? Honnan jöttél? – őszinte érdeklődés cseng a hangomban, mert mióta az eszemet tudom mindent megkapok a szüleimtől; a bankszámlám nem kong az ürességtől és csak azért nem járok dizájner cuccokban mert pénzkidobásnak tartom. Gyermeki öröme megmosolyogtat, poharának koccintom enyémet és csak utána iszok bele a következő bódító italomba.
- Annyit iszol amennyit szeretnél. – mosolyodok el, gerincem mentén futkos a hideg és élvezem. Nem tudom miért, de kellemes érzéssel tölt el, hogy beszélgetünk és ráfoghatok a combjára kampómmal, kicsit zavarba hozva. Mindig imádom, hogy milyen hatással vagyok az emberekre.
- Most felakarsz szedni? – túrok hajamba miután visszatérek a székembe, tekintetemmel a táncolókat követve. Szeretek mozogni, de legtöbbször annyira elfáradok a hétvégére, hogy nincs hozzá kedvem.
- Nem? Ennyire megbízol bennem? Mi van ha egy pszichopata gyilkos vagyok, aki az est végével megöl majd feldarabolja a porcikáidat? – húzom fel kérdőn, kihívóan szemöldökömet mielőtt újból kortyolnék alkoholomból. – Hm… mit tudsz felajánlani? – siklik le a szemem a szabad bőrfelület megcsillogásakor, kezem a finom anyagba fonódik bele és érinti gyengédebben a meleg, perzselő mellkasát.

- Nagyon elkezdtem szimpatizálni a tündérekkel... - mérem végig lassan, beharapva az alsóajkam újra. Pláne egy tündérrel. Érte akár én is tündér lennék. A szárnyai gyönyörűek ahogy a villodzó fényben játszanak, egészen elvarázsol a csillogásuk.
- Aaaazt... igen.... - nevetem el magam jóízűen. Neki nincs kampó orra ugyan de... másmilyen kampójára szívesen... mi? Khm. Holtartottam?
- Máskor meglepően jó megfigyelő vagyok. A pia és te rontjátok a megfigyelő kézségemet - mutatok rá - Ez a te hibád lényegében - mosolygok elégedetten amiért szépen megoldottam a naaagy rejtély hogy miért nem tudok konccentrálni. Egyélrtelműen az ő hibája az egész.
A megjegyzésére csak vigyorogtam. Én egész más miatt akarok benyalni neki de ezt... valószínűleg már ő is sejti.
- Egy egész másik világból - mosolygok gyengéden. Egy kicsit elgondolkodom megint a múlton. A sok szar lakáson, a még szarabb munkákon. Ha valaki, akkor én tényleg a legaljáról jöttem. De most itt vagyok. És kortyolgatom ezt az arannyal megszórt gyönyörűszép italt. Kell ennél több bárkinek?
Vigyorogva intek is a pultosnak hogy kérek még egyet miközben felhörpintem az italt. A forróság elárasztja a bensőmet. Olyan kellemes...
- Talán... egy kicsit... - vigyorgok én és a szemeibe nézve. Hamar visszatér a tekintetünk a táncolókhoz, a lábam járni kezd a hosszú köpeny alatt.
- Nem tűnsz pszichopata gyilkos fajtának. És én elég jó emberiserő vagyok - mondom nyugodtan de a szám sarkában apró, kihívó mosoly játszik.
Elgondolkodom a kérdésén de az érintése kicsit meglep. Akaratlanul is közelebb húzódom hozzá, teljes testemmel felé fordulok.
- Egy szirén csókját tudom felajánlani - nem kenyerem a téma kerülgetése. És neki... bármennyi csókot felajánlok