Egy pillanatra megint gyereknek éreztem amgam. Mintha a lábam nem ért volna le a fotelből amiben ültem, mintha a térdem le lett volna nyúzva. AZ arcom mintha égni kezdett volna egy nemrég kapott pofontól, a telefon pedig ki akart csúszni a gyenge ujjaim közül, mintha a kezem még túl kicsi lett volna hogy átfogjam a készüléket.
Pislogás nélkül emredtem magam elé a torko kiszáradt. Bűnösnek éreztem magam bár nem tudom hogy miért. Mintha megint leszidtak volna, üvöltöttek volna velem és megégettek volna ahogy gyerekkoromban tették vele utoljára.
- Mr. O'Neil? Ott van még? Hallo? - hallottam a kedves npi hangot a vonal tulsó végéről és kinyitottam a számat hogy válaszoljak de ne jött ki hang rajta.
Gyerünk Benjamin szólalj már meg a kurva életbe, ilyenkor bezzeg nem nagy a szád!
Nagyot nyeltem és leszorítottam a szemem.
- I-itt vagyok... elnézést - suttogtam. A nyelvem nehezen forgott és szabad kezemmel megdörgöltem az orrnyergemet.
Még dadog is ez a szerencsétlen pont olyan vagy mint az anyád, te életképtelen szarházi!
- Tudom hogy váratlanul érte a hír, de be kéne fáradnia a rendőrfőkapitányságra. Kihallgatnánk - mondta a nő gyengéden mire a szemem kipattant.
- Gyanusított vagyok? - kérdeztem egyből erőteljesebb hangon. Nem én voltam. évek óta nem is láttam az apámat hogy tehettem volna én?!
A szabad kezem lehullott, az ujjaim vége lángra lobbant. Bár éreztem volna a forróságukat, hogy elterelje a gondolataimat.
- Nem. Megvan a tettes. A húga ölte meg az édesapjukat, de szeretnénk ha itt lenne a kihallgatáskor - mondta a nő még mindig nyugodt hangon. Hogy tud ilyen nyugodt maradni?! És hogy... kicsoda?
- A... húgom? Nekem nincsen húgom asszonyom. Egyke gyerek vagyok, az édesanyám évekkel ezelőtt meghalt... - kezdtem bele de a nő félbeszakított.
- Igaz elnézést, a féltestvére. Az édesapja másik gyermeke, Kassandra Calhoun.
Ekkor tudtam meg hogy van egy húgom. Ekkor tudtam meg hogy az apám, aki tizennyolc éven keresztül kínzott, aki megölte az anyámat, nem csak az én életemet keserítette meg hanem ezét a lányét is. És én... egy pillanatig sem tudtam hibáztatni amiért megölte.
Valahol mélyen bent azt kívántam hogy bár megtettem volna én. Bár megtettem volna mielőtt elveszi tőlem az anyámat.


- Igyekezz Kassy, nemsokára indulnom kell munkába. Odafelé téged is elviszlek de délután nem tudok érted menni - mondtam a reggeliző lánynak aki kócosan bámulta a tévét a nappaliban. Én a nyakkendőmmel szenvedtem. Tudtam hogy ma fognak bemutatni az új kliensnek akire majd vigyáznom kell. Még nem tudtam róla szinte semmit csak hogy valami nagyhatalmú muksó. Nekem meg muszáj jól kinéznem ha meg akarom tartani ezt a munkát.
Egy örökkévalóság volt mire végre sikerült elindulnunk és kiraktam a húgomat a jelenlegi munkahelypróbálkozásánál már bele is tapostam a gázba hogy időben odaérjek az ügynökséghez. A Kassyért aggódást majd folytatom máskor. Egyenlőre a saját munkámat kell megtartanom.
Herman a főnököm egy morcos kis törp és már az óráját nézegetve vár az ügynökség ajtaja előtt.
- Késtél Benji! - morran rám mire megforgattam a szemem.
- Két percet Herman. Minél tovább pattogsz nekem annál jobban elkésünk. Inkább menjünk - mondom neki ki se szállva a kocsiból mire a törpe beül mellém és a gázra taposva indulok el amerre mondja.
Mire észbekapok a szirénkirály szárazföldi palotája felé hajtunk. Láttam már ezt az épületet párszor, de bent még sosem voltam.
- Nem mondod hogy ide jövünk... - suttogtam elhűlve ahogy kinyitották a kocsim előtt a kaput.
- De de, hajts egyenesen - mutogatott a férfi mire tovább hajtottam. Kissé feszülten parkoltam le a kastély ajtaja előtt ahol már vártak minket. A szirénkirálynő csontos arca már iserős látvány volt az újságok címlapjáról. Mellette a fia állt, az idősebbik. Jóképű férfi, hasonlít az anyjára. A hideg kék szemekben volt valami... valami ami megragadott.
Ahogy eléjük léptünk Herman mélyen meghajolt de én nem tudtam levenni a szemem a koronahercegről. Ahogy a szemembe nézett nem bírtam elfojtani egy féloldalas mosolyt. El is felejtettem meghajolni. Hisz ők... nem az én népem uralkodói.
Még csak sejtésem se volt hogy mennyire nem lesz egyszerű ez a munka. És hogy az életem kifordul a sarkaiból.