Dragon Expo - Flo & Dite

Üdvözöljük a Sárkány Expon ...
Ahol szárnyra kaphat a fantáziája!

A Sárkány Expo ma ünnepli 10. születésnapját. Ebből az alkalomból a mai napot díjmentes belépéssel élvezheti, a gyerekeknek a fogyasztás 50%-os kedvezménnyel számolunk.
Ha az Expon köt szerződést tojásra, vagy sárkányra, a hozzá illő felszerelésre 15% kedvezményt adunk.
A bébi sárkány simogató és lovagolda a gyerekek számára díjmentesen igénybe vehető, és egész nap elérhető.

Programlista:
Nyitás - 9:00
Előadás a sárkányok fajtáiról I - 10:15
Szünet, koncert - 11:00
Előadás a sárkányok fajtáiról II - 12:00
Céges kisokos; Mire jó a szárnyas barát? - 13:00
Sárkány bemutató és vásár a nagycsarnokban és az istállókban - 14:00 -től
Tanácsadás, hogyan neveld a sárkányodat? - 17:00
Légi bemutató - 19:00
Tűz-játék - 20:00
Kapuzárás - 21:00

Már kora reggel óta itt vagyok Dreamcatherrel, a fiatal kis sárkányommal. Mint szervező, nap kelte előtt surrantam be, és igazgatom a dolgokat. Már sokadik partnert engedem be, irányítom el. Uralkodok a fáradtságomon, nem túl gyakran vagyok ébren akkor, amikor a Nap már emelkedik, de az izgatottság kiveszi az álmot a szememből. A termek dekorációja a 10. születésnapunkat ünnepli. A gyerekeknek sárkányos héliumos lufit tudnak venni a szülők. Vannak perecek, popcorn, hotdog, hamburger, egyéb gyors kaják és rengeteg néznivaló. Mindent háromszor járok végig, és kérdezem körbe az embereket, hogy minden rendben van-e. Úgy tűnik igen, így hát 9-kor kapunyitás.
Minden rendben megy. Ami az épületen kívül történik, azt kamerával és drónnal követem végig. Az előadások fenomenálisak, csodálatos tanárokat és kutatókat sikerült erre az alkalomra összeboronálnom. Nagyon sokan is vannak, ami különösen örömtelivé teszi ezt a napot. Siker. Így néz ki egy sikeres Expo: morajlik a tömeg, gyerekek nevetnek és rohangálnak, simogatnak sárkányokat, bámulnak tojásokat, érdeklődők olvasnak a standoknál, barátkoznak a pikkelyes állatokkal.
Lassan lementek a felnőtteknek szóló előadások, és az információ helyét immár az izgalmas állatok vették át. A csarnokok megteltek a sárkányokkal és a nézelődőkkel. A nagyobb csarnokokba nagyobb sárkányok kerültek, abból nyilván kevesebb is, a kisebbekbe pedig a gyík mérettől elkezdve a a tyúk-, kutyaméreten át a lónagyságúakig. Különböző fajtájúak voltak. Lehet őket etetni, és nézni kordon mögül, miként játszanak, vagy marakodnak egymással. Elégedetten sétálgatok, figyelem a tömeget, vállamon a kisgyíkkal, akit közben épp szőlővel etetek. Ma már megsimogatta néhány gyerek, igazi kis közönség kedvenc. Egy figyelmetlen mozdulattal meg is harapja csőrös kis szájával az ujjam, mire oda kapom a fejem.
- Aucs! Ne habzsolj. - mondom, bár gyakorlatilag jobban érdekli a következő szőlő szem, amit már a kezemben fogok, mint az, amit mondok. Már morog is követelően, száját tátva a gyümölcs irányába, majd leesik a vállamról, farkával kapaszkodik nyakamba.
- Jó, na. Tessék, - mosolygok, és már nyomom is szájába. Megmosolyogtat a hangos csámcsogása.

Néha vicces dolog hírességnek lenni. De komolyan. Bár a miénk valami olyasmi, mint az embereknél a Kardashian vagy hogy a fenébe hívják őket, család. Semmit sem tettünk, hogy híresek legyünk, csak vagyunk. Amerika egyetlen vámpír klánja, összesen tizenhárom taggal. Misztikus és félelmetes légkörű öreg kastély Washington külvárosában, visszahúzódó családfő, bajkeverő fiatalok. Érdekesek vagyunk nekik, pedig ha tudnák…hogy micsoda pitiáner egy családom van nekem. Nem vagyunk mi felette semminek, sőt. Rosszabbak vagyunk, mint a lényegesen rövidebb életű lények, pont azért, mert nem tudunk végérvényesen megszabadulni egymástól. Pedig, mindenki tudja, hogy a nénénk megpróbált. Hát, nem jött össze.
És persze a fél egyetemi csoport engem kezd nyüstölni, hogy menjünk el a nénikém sárkány expojára. Mert miért ne. Mert tuti kapok ingyen jegyet, hát rokon. Aha. Tavaly beszéltem vele utoljára, a karácsonyi bálon, nagyjából három szót. Szerintem 300 évem alatt nem váltottam vele harmincnál több egybefüggő mondatot. Mert én olyan vagyok, mint Anya. Egy mini-Callista, csak fiúban. Minden porcikámban rá hasonlítok. és a drága néni őt utálja, úgyhogy engem is kell. És ami azt illeti: én elfogult vagyok a Nagytatával kapcsolatban. Szerintem igaza volt. Még egy ok, hogy ne legyek a jó néni kedvence. Még egy ok, hogy tuti nem fogok ingyen egy rohadt jegyet se kapni. De legyen karácsonyuk.
Azt be kell vallanom, hogy a sárkányok mindig is lenyűgöztek. Kiskoromban volt egy kis törpesárkányom, míg Dimitri rá nem ejtett egy könyvespolcot. Szerintem direkt csinálta. Ha nem is kapok ingyen jegyet, megérte eljönni, így egy szó nélkül fizetem ki mindenki jegyét, bár ez a belépőár…Dite néni, kifogysz a pénzből, vagy mivan? Mintha a fogamat húznák!
Bent hatalmas a sokadalom, mindenhol gyerekek sikítoznak, felnőttek beszélgetnek, a kipárolgások undorító katyvasza az egész hely, ráadásul fényes nappal van. Én ehhez túlságosan antiszociális vagyok. Mégis, megakad a szemem néhány sárkánytojáson, amiket muszáj vagyok közelebbről is megnézni. Ahogy gyönyörködöm bennük, ismerős hang csapja meg a fülemet. Oda kapom a tekintetemet, ami össze akad az övével, mire elrántom a fejem.
- Nabazdmeg…-mormogom az ingem gallérjába, de ezt a találkozást már nem úszom meg. Jöhet a cukiskodás. – Dite néniiii! -fordulok a nő felé egy ezerwattos mosollyal. A család mégiscsak család-