A hír közlésekor, de még az este elején is rendben volt részemről a húga jelenléte. A pesztrálása az ő kötelezettsége, az én terveimet nem borította volna fel. Alapjáraton. Az a pár alkalom, amikor társaságot biztosítottam számára, hogy ne egyedül ácsorogjon egy csapat idegen között, ha már a bátyja egy időre szabadulni akar tőle. Aranyos lánynak tartottam, nem idevalónak, de aranyosnak, mi mást mondhattam volna egyébként is róla? Próbált bevágódni az idősebbek körébe, ez annak számít, ha nem is hatásosnak a harmadik sörénél kivert balhé miatt, ahol kihasználtam a helyzetet az ellógáshoz. A válla felett egyébként is folyton Cindy-t kerestem a lehetőséggel karöltve, hogy visszamenjek mellé és a srácokhoz a sörpong kezdetére. Kifejezetten nem kerestem őket később, a meccsek megnyerésére koncentráltam, a végső kör győzelméhez... amihez bár eljutottunk volna.
Halvány elképzelésem sem volt róla mennyire bírta vagy nem bírta az alkoholt, mennyit fogyasztott el mire a rosszullétéig jutott. A bátyja után kutakodtam, miután észrevettem felém közelít a bizonytalan állapotában, egyedül. Az érdeklődő kérdésemnek a végére sem jutottam, a baleset váratlan hirtelenséggel következett be és alig tudtam félreugrani az útjából, jutott belőle a dzsekimre, kevesebb, mint az ő ruhájára. A haja isten adta szerencsével úszta meg. A jelenetet persze végignézte a testvére, anélkül közbeavatkozott volna és örömmel toltam a kezébe a bemocskolt ruhámat, hogy használja fel nemes célokra. Vele együtt passzoltam vissza és át.
Kettővel jött az eset után és minden jövőbeli említését követően egy újabbal.

Először nem akartam elvállalni a felkérést, négy nap alatt egyáltalán nem lehetetlen új fotóst szerezni és mást terveztem a hétvégére egészen addig a pillanatig, amíg a bátyja elő nem húzta az adós kártyát a telefonbeszélgetés során. Saját ötlet volt-e vagy ő erőszakolta ki, hogy vegyen rá, mert neki nem-et mondtam volna... csendben beadtam a derekamat. Jöttem neki eggyel a legutóbbi után, ha ezt akarta, ezt akarta, tulajdonképpen jól jártam vele, így nem kérdezősködtem.
A jegyes pár fotózása előtt még volt időnk egy gyors egyeztetésre személyesen is. Érezhetően ideges volt egy kicsit. Ez volt az első vagy a második esküvő, ami az ő szervezésében zajlik? Nem emlékszem pontosan, de kéz és lábtörést kívántam a kezdéshez. Az emailben is okés volt a tervezet, az utólagos módosítások, amiket kifejezetten a megrendelő kért sem okoznak problémát. Szerencsére a kesztyűtartóban volt extra, újraformázható SD kártya, amit fizikálisan is megmutattam a nyugtatása érdekében, ne viccnek higgye vagy hogy félvállról veszem a munkát és csak azt mondtam, amit hallani akart. A szertartás alatt akárhányszor kerültünk egymás mellé, biztosítottam róla minden rendben van. Lélegzetvételnyi szüneteimben valóban szót váltottam a cateringesekkel, kiszúrtam a rosszalló pillantását ilyenkor és hiába mentem bele a plusz képek elkészítésébe, normális étkezésre nem jutott időm, ők, pedig legalább félrekészítettek egy tányérral az előételekből. Tisztában vagyok vele jól végzem a munkám, közben legalább egy kicsit próbáltam jól érezni magam. Valószínűleg ez az előismeretségünkből fakadóan plusz feszültséget okozott nála az egyik letolás alkalmával vagy úgy érezte jobban levezetheti rajtam emiatt, mint másoknál. Míg én pont ezért nyeltem be az egészet, játszottam bólogató kutyát. Másnál ezt kevésbé toleráltam volna.  
A vacsora vége felé közeledve jutott valóban időm arra, hogy egyek az egyik pincérsrác társaságában.
- A szervezőcsaj elég jó bőr amúgy. Nézd azokat a vonalakat. - Követtem az iránymutatást, de csak az erőszakoskodó ismétlés miatt. Sose gondoltam másként rá. Soha. Az örökös kishúg, akit minden áron védeni kell, ha komoly hülyeséget csinálna, különben a bátyja az én képem is betöri.
- Olyan mintha a húgom lenne. - Nyomatékosan néztem rá miért nem osztom a véleményét, holott van szemem és fura érzéssel tölt el eddig nem igazán láttam vele, mert igen, nagyon is vonzóan néz ki most. A gondolatot hamar elüldöztem, mintha meg se született volna.
- Kívánj szerencsét. - Meglapogatta a vállam, tekintetét egyenesen a kiszemelt nőre vezetve, majd vissza rám, mikor már egy lépéssel távolabb járt. Pont felénk tartott, de ezzel mit sem törődve öntöttem le, mintegy véletlenül a srácot.
- Milyen ügyetlen vagyok, sajnálom haver. Jobb, ha átöltözöl az est maradékára. - A soron következő lebaszásomat elviseltem, mindenféle megbánás nélkül, aminek az ellenkezőjét mutattam felé természetesen. Kivételesen... tényleg nem állt szándékomban az idegeit nyüstölni. Nagyon.

Leugrottam a boltba egy hatos pakk sörért, hogy valamit be tudjak dobni az üresen kongó hűtőben, amikor megcsörrent a telefonom. Seline. Névről nem ugrott volna be elsőre, de szerencsére az esetek kilencvenkilenc százalékában készítek egy gyors képet, arcot is tudjak társítani a hívószámok mellé. A legtöbben kiemelt figyelemnek fogják fel és élvezik... bevált módszer. A nő jófej, laza és nem görcsöl. Múlt héten találkoztunk először egy baráti összejövetelen és azóta háromszor futottunk össze, program híján gondolkodás nélkül mentem bele a negyedik alkalomba. Kényelmesebb lenne, ha az ő lakásán találkoznánk, de nem ajánlottam volna fel az enyémet, ha problémát jelentene. Két hatos pakkal távozok az üzletből és egy zacskó chipssel a másnapra készülve. Azt mondta az Uber nagyjából tizenöt perc múlva ér a ház elé, úgyhogy kapkodnom sem kell. Pont a bejárati ajtó nyitásakor szólal meg a csengő, hogy ideért és megnyomom a gombot a beengedéséhez. Két sört kiveszek a csomagolásból, a többit berakom hűlni, a zacskót a chipsszel együtt csak a konyhapulton hagyom.
Az ajtóban megállva várom be és ahogy kiszáll a liftből elégedetten látom viszont, ma este is jól néz ki. A beljebb engedésekor tapasztalom a tartásából, hogy ezzel magabiztosan tisztában van. A kabátjáért nyúlok, amikor a még zsebemben hagyott telefon üzenetet jelez, amit egyszerűen ignorálok - elfoglalt vagyok jelenleg. A fogasra akasztom a ruhadarabot és a már kikészített üvegeket elmarva terelem magunkat a nappali felé. A második, bosszantó sms ekkor érkezik be és változatlanul nem akarok tudomást venni róla. Nem is vennék, ha Sel nem használná előbb a mosdót, amihez útba igazítom.
Sia az.
> Éberen vagy még? <
> Hahó, hhaó, Houston, veszed az adáts? <
Némileg furcsán nézek az üzenetekre. Először a minőségük ütköztetnek meg, utána magának a megkeresésnek a ténye az óra fényében. Nem tudom mit akarhat, talán nem éri el a bátyját?
[ Itt Houston, mi a helyzet? ]
Szokásosan válaszolok vissza, elnézve a fürdő ajtaja alatt átszűrődő fény felé és a következő üzenetnél hamar összeszalad a szemöldököm. Mi? Tessék? A sarkon? Milyen indíttatásnál fogva jött ide? A kaja említéséből már jól tudom, hogy ivott és nem mondhatnám kicsattanok az örömtől erre a következtetésre jutva. A jól induló estémnek lőttek. Hallom odabent kézmosáshoz nyílik a csap, megindul a víz és még most veszek egy mély levegőt, erőt gyűjtve a napolási kérelmem benyújtásához.
[ Asszem oké, de nem kérek semmit, kössz. Csak csöngess majd fel. ]
Pont sikerül elküldenem, mielőtt kijön a fürdőből. Az arcomra van írva valami változott és közvetlenebbül jön elém, karjait a nyakam köré fonva, amitől csak még nehezebbé teszi a nemkívánatos helyzetet.
- Baromira sajnálom, valami sürgős közbejött. Pótolhatjuk máskor? - Bocsánatkérőn nézek rá, a tenyeremet a felsője alá futtatom a biztosabb hatás elérésének érdekében és látom nem szívesen vagy kellemetlen érzés nélkül bólint rá. Kárpótlást ígérve, viszonylag hamar távozik és az ajtófélfának dőlve búcsúzok el, intek, majd neki támasztom a homlokom, ami egyik másodpercről a másikra megy át szabályos feszítésbe. Ennyit a felhőtlen programomról.
Egyedül kezdem meg a sört, a beeresztését követően azzal a kezemben fogadom őt és igyekszem kizárni a fülembe ragadt csengést, amiért neki feküdt a gombnak. Értetlenséggel a tekintetemben pislogok le rá a zsákmány bemutatásakor.
- Ubereats-re váltottál vagy mi történt? - Finomnak nevezhető módon érdeklődök afelől miért jött és félreállok, hogy be tudjon jönni. - A választékom sörre és vízre korlátozódik. - Ha eddig csak sejtettem, mostanra bizonyossá vált, hogy többet ivott a kelleténél és hiába próbálom feldolgozni, nem megy egyről a kettőre az, hogy miért pont hozzám állított be. Pont hozzám.