1 óra és 14 perc a találkozóig. Tisztában vagyok azzal, hogy nekem most nem kellene itt ülnöm ezen a kanapén, napszemüveg mögé bújtatott arccal. A tv előtt táncoló lányt nézem. Nicky, azt hiszem. Folyamatosan egy régi Sting klippet üvölttet, közben azt motyogja "Milyen édes ez a Sting!". A többiek füvet szívnak, vagyis gondolom azt. Amikor a nagyon szőke, nagyon egyenletesre barnult testű Mick felém nyújtja slukkolom, de rá kell jönnöm annyira tele vagyok már, hogy a kommunikációra is tulajdonképpen képtelen vagyok. Nicky nem helyi, látszik rajta. Itt nem lelkesednek ennyire semmiért, főleg nem Stingért az ég áldja meg. Egyébként azt állítja 17 éves, csak múltkor nekem azt ecsetelte a medence mellett, hogy másodéves az NYU-n. Azt hiszem megdugtam inkább, csak ne szövegeljen. Lehet mind megdugtuk végül. Lehet, hogy nem történt meg. Minden annyira kusza.
"Keresett anyád." Erre rázódom fel. Anyám nem szokott keresni, csak cetliket hagyni. Nem szereti a mobilt. Pf. "Hallod Hayden? Keresett anyád." Illene válaszolni meg ilyenek, az óceán viszont jobban leköt. Elmondja még ötször szerintem, hogy keresett anyám. - Mit akart? - kezdek ingerült lenni. A fejére fekteti a magazint, nem válaszol. Hogy gyűlölöm ilyenkor! Viszont nem fojthatom meg a tulajdon unokatestvérem. Akkor sem, ha egy barom. Persze lényegünk egyforma, mégis eltérünk. A tűz meg a víz. Pedig megérdemelné, hogy meghaljon de engem erről nem szoktak megkérdezni. Felhívom anyámat, apám veszi fel. "Szeretnénk ha megjelennél a Rejetsben, Hayden. " Furcsán feszült leszek a semmilyen hangszínétől. Nickyt keresem a tekintetemmel, aki eltűnt a hálóban.  - Miért? - nyirkossá válik a bőröm, lihegni kezdek. Le kell ülnöm, Mick mellkasán találok is helyet. Kedvem lenne beleordítani a telefonba. "Mert a húgod születésnapja van." Remegve dőlök hátra. Bassza meg a születésnap. - Miért? - ennyit bírok neki kinyögni ismét. Hirtelen bántóan tisztának érzem a fejemet. Túl tisztának, ami nem való az apámmal való vacsorához. Víz csorog Mick testére, gyújtsa fel magát ha szárítkozni akar. "Hayden, 1 óra múlva a Rejetsben leszel a családoddal." - mindketten kihallottuk a tizedmásodpercnyi szünetet a hangjából. Mehetne csak a lányával. Vagyis, a húgommal. - Azt hiszem nem akarok menni. - a tv-ben bámulom az énekesnőt akit felfal egy szivárványszínű tévé. Izzad a kezem a telefonon. Ki is nyomom, elsüllyesztem valahová a kanapén. Két percnyi csendért rimánkodom, sikerül becsuknom a szemeimet. Mick kezét a farkamon sem veszem észre időben, illetve nem eléggé időben. Elkapom a csuklóját, olyan hirtelen roppantom ki és hajlítom meg hátra, hogy a csont mozgása el se jut a központomig. Ordít, bár csak később mint kellene, rodeóba kezdünk. Minél jobban le akar lökni, annál inkább fenn akarok maradni. A szivárványszínű tv kiokádja az énekesnőt. Együtt éneklem vele, hogy "Pecsételj az ajkamra". Kibaszott faszság. Alattunk lángol a kanapé, együtt ordítok Mickkel, csak valami egészen mást.

3 perc a találkozóig
Elnyomok egy ásítást. Mr. Emrys nem szereti ha kések, egyébként meg telepakol mindig a lehetetlen időpontokkal. Fázom, ez a hely nem LA, nem tudom miért jutott eszembe az emlék. Persze, Mick miatt. A várost bámulom, nem nézek a Főnökre. Bár rémlik, hogy kérdezett tőlem valamit. Viszont egy pontos részletre próbálok emlékezni éppen, a válaszban pedig ott rejtőzik egy hatfogásos saláta. Talán Nicky is, vagy a húgom. Megborzongat valami jóleső meleg. Visszasüllyedek a valóságba. Most jöttem vissza egy útról. - Megtalálták valahol Mexikónál. Valósággal lecsapolták a vérét, felvágták a nyakát és minden létfontosságú szervét kiszedték. - legalább eszembe jutott a kérdése. - A zsaruk szerint öngyilkosság. - megtámaszkodom a korlátnál, a gyengén világító Holdat nézem. A város fényei mindent elcsesznek. - Tragikus. - vagyis mindenki tette a dolgát, minden jó helyre jutott be. Az emberéletek nem igazán számítanak, sőt senki sem számít. Jó helyen kell lenned a  rendszerben. Az úgy van, hogy ha jó munkát akarsz akkor mindenféle mocskos dologra hajlandónak kell lenned. Ennyire egyszerű. - Elmennék enni, uram. - egyébként apám haldoklik. Ezúttal Mick üzent. Egy pillanatig mondjuk gondolkodott, hogy nekem tényleg van-e apám. - Aztán állok rendelkezésére. Mint mindig. - a hajnali újság még meg sem jelent, de New Yorkban mindig lehet valahol enni.