Mia Winters

Számomra megközelíthetetlen vagy.
Titokzatos.
De meglehet, hogy a legtalálóbb szó rád, ami jellemez az az; érinthetetlen. Mármint, meg lehet érinteni téged, ám csak fizikailag. Ez működik köztünk. Én csak csodállak. Hol messziről, hol egészen közelről.
A kérdés az, hogy egyáltalán meg akarlak érinteni-e még közelebbről? Akarok én foglalkozni a benned rejlő dolgokkal? Lehet, hogy csak szimplán csodálni szeretnélek. Titokban büszkélkedni veled. A Bárban amúgy is mindenki tud rólunk, csak mi próbáljuk meg elrejteni a nyilvánvalót. Nekem feleségem van, és azt hiszem tud is a fenntartott kapcsolataimról, és ami azt illeti nem igazán strapálja magát miattuk. Meglehet, hogy ez annak köszönhető, hogy a mi házasságunk csupán érdekből született. Valamiféle beteges két család tőkéjének az összevonásából. Még egykor. Aztán megismertelek Téged, azon az éjszakán, abban a bizonyos Bárban. Nem úgy tűnt, mint akit zavarna a kicsit sem szemérmes pillantások, bár írhatjuk akár ezt a hozzászokás margójára.

Sarah–ként ismertelek meg. Az előadásod után a pultnál lógattad a lábaidat, miközben artikulálva próbáltad tudtára adni a pultosnak, hogy lesz egy bourbon, jéggel. Akkor még nem tűnt fel semmi. Számomra egy fiatal, tehetséges és attraktív nő voltál, akit szobára szerettem volna vinni. Az itteni világ így működik, nem igaz? Te meg pontosan tudtad hogyan használd ki az alkalmakat. Nem tudok arról, hogy hány hálópartnered volt, bár mint utólag elárultad, hogy nem sok és számodra ez az egész csak a szórakozásról szól… Egyetértettünk. Azonban azt nem sejthettem, hogy egy igen kényes, nehéz időszakodba csöppentem bele, s ennek hatására tettél meg nekem szinte… bármit. Akármit. Ha nagyon őszinte szeretnék lenni veled, akkor is megtettem volna, ha tudok róla. Ilyen ez a biznisz. Ilyen vagyok én. Ezt szereted bennem, nem?

Az első éjszaka után nagyon sokáig nem láttalak. Amikor meg újra összefonódott a Sorsunk, akkor meg szinte egyfolytában látogattál. Szabadon dönthettél. S végre próbáltam nyitni, közeledni feléd, megérteni azt, ami van benned. De folyamatosan betonfalakba ütköztem, úgy tűnt nem érted az érdeklődésem, vagy így utólag… talán nem akartál foglalkozni magaddal. Nem velem vagy velünk, hanem magaddal. Rögtön tereltél vagy szimplán közölted, hogy most már menned kell. Nagyon sokáig semmi nem tűnt fel, vagy talán engem sem foglalkoztatott különösebben a dolog? Én megkaptam, amit akartam és Te is Sarah, megkaptad amit akartál tőlem. Fifty-fifty.

Egy kicsit olyan volt, mintha testileg próbálnál kibontakozni és megmutatni azt, hogy ki vagy valójában. Hiszen a mi kapcsolatunk másról nem igazán szólt, mintsem a szórakozásról. És hol tartunk most? Ugyanott, ahol eddig is. Én nem tudom eldönteni, hogy megérintenélek-e, s lassan már úgy érzem nem is számít ez. Egyikünknek se.