A Helen nevet én aggattam rád, a jellemed miatt. Kedves vagy és elfogadó, felettébb profi abban, amiért magam mellett tartalak, de még én sem szeretnék a közeledben lenni, amikor robbansz. A vulkán szó jobban illik rád, s azért robbansz ki mások miatt is inkább mellettem, mert abban a pillanatban jéggé válok, így tudod, hogy nálam, előbb-utóbb lenyugodsz.
New Yorkból képes voltál velem tartani, s ebben nem feltétlenül az irántam érzett szereteted fejeződött ki, hanem két, nagyon fontos tényező: kapcsolatok és tudás. Másrészt kevesen bírnák ki veled, nehezen viseled a felszínességet és ennek hangot is adsz. Hozzám pedig éppen azért kerültél, mert az olykor teljesen jéggé, majdhogynem diktátorrá váló jellememmel kevesen tudnak szót érteni.
Nem kérdeztem soha a családodról, az otthoni körülményeidről, és ez neked nagyon is megfelel, szétválasztod a magánéletet és a munkát. A dinamikus duó helyett az összeszokottság fogható ránk, s a kihívásoknak nézel elébe, új bírót, s egyben mentort magad felett inkább nem kérsz, köszönöd szépen, s ezért a költözés kihívást fogadtad el.
//Nem-beli megkötésem nincs, lehetsz férfi is, a Helen nevet is csak kettőnk között használom. Menekülhetsz a múltad elől, s amelyről csak én tudok, s bár nem ezért karoltalak fel, nem beszélek róla senkinek.//
Kezdőlap 
írta: 
