Kedvetlenül kel fel az ébresztő hangjára, majd megfordul és legszívesebben tovább aludna, de tudja, hogyha nem lesz lent egy fél óra múlva, akkor valakit úgyis felküldenek, hogy verje ki az ágyból és az egyetlen dolog, amit elérne, hogy reggeli nélkül kell mennie dolgozni. Így inkább pár perc után kikászálódik a takaró alól, gyorsan lezuhanyozik, felöltözik és rendbe rakja a haját. A többit majd úgyis a helyszínen intézik neki.
Még éppen időben esik be az étkezőbe ahhoz, hogy ne vigyék el a tányérját, aztán üres gyomorral kelljen egészen ebédig ellenie. – Estére végzel igaz? – kérdezi a férfi az asztal másik végéről, szúrós tekintete zavarja is abban, hogy bűntudat nélkül fogyassza el a reggeliét. – Ha minden jól megy… - kezdene bele a válaszba, de az öreg egyből közbeszól. – Akkor végezd jól a dolgod! Vendégeink lesznek később és azt szeretném, ha itthon lennél. – Beszéd helyett csak bólint és igyekszik sietni az evéssel. Ezek szerint megint időhöz lesz kötve. Ami bíztatja, hogy megköveteli a jelenlétét, így fontosnak gondolja, hogy bemutassa a vendégeknek, vagy legalábbis úgy gondolja, hogy jó társaság lenne. Annak kevésbé örül, hogy nem mondja, kik jönnek át. Reméli nem valami újabb próbálkozás arra, hogy barátnője legyen. Azt sose vállalná be és ebben az egy dologban nem engedi, hogy helyette döntsön az apja.
Miután végzett és elköszönt a férfitól gyorsan összeszedi a cuccait, meg a teáját is elveszi és elindul. Kivételes alkalmak egyike a mai, hogy nem ő vezet, de nem tudja hova kell mennie, az eltévedésből adódó késést pedig nem engedheti meg magának, így kényelmesebb az a verzió, hogy elviteti magát.  
A megérkezését követően ő is felkészül a fotózásra, majd menne is a motorokhoz, de azt mondták neki, hogy jó lenne bemutatkozni előbb, így inkább az egyik taghoz igyekszik, egészen pontosan egy lányhoz. – Üdv! A nevem Sebastian Alderton! – kezdi udvariasan és egyből nyújtja is a kezét. - Nagyon köszönöm, hogy megengedték a fotózást, azért pedig különösen hálás vagyok, hogy én lehetek a modell ma. – Még egy halvány mosoly is megjelenik az arcán, bár már inkább megszokás. Szereti azt, amit csinál, és nyilván örül, hogy ő kapta meg a lehetőséget, csak nem kezeli jól az embereket, így az ilyen bemutatkozások gyakran zavarba tudják hozni.

Alapból nehezen ért szót az emberekkel. Leginkább azért, mert olyan társaságokba rángatják, hogy nem is nagyon van kedve cseverészni. Ellenben mikor hétköznapi emberekről lenne szó, akikkel adott esetben még jóba is lehetne a szokásos formalitásokon és udvariasságon kívül nem tudja hogyan reagálja le a dolgokat. Olyan ez, mintha egy robotot nem programoztak volna be jól és így nem tud a szituációnak megfelelően feladatot végrehajtani.
Most is valami hasonló történik, mikor a lány csak egyszerűen közli vele, hogy milyen szép. Egy pillanatra lefagy a rendszere, de aztán zavarát visszafogott nevetéssel próbálja leplezni miközben a tarkóját vakargatja. – U-ugyan, biztosan csak a smink teszi. Minden esetre köszönöm a bókot, nem minden nap kapok ilyet. – Vagy csak szimplán nem is figyel már rá. Mivel elf elvileg evidensnek kéne lennie, hogy jól néz ki, az már más kérdés, hogy sose gondolta úgy, hogy szép volna. Talán még az arca igen, de testalkatilag biztosan nem. Nem hiába szereti azokat a bő ruhákat felvenni, bár mára sajnos muszáj szűkösebben lennie. Erre a hírre ki is akadt, de végül szó nélkül elfogadta a sorsát, hiszen nincs mit tenni, ha ezt mondják, akkor ezt fogja viselni. – Egyébként biztos vagyok benne, hogy rengeteg ember gondol szépnek, hiszen ez egy relatív dolog. – Próbál bókolni, vagy legalábbis kedveskedni, ha már őt is így egyből letámadta ezzel. – Örvendek Miracle. Amennyiben nem gond, igen használnám. – Bízott benne, hogy lesz valami hely, ahol ruhát válthat, hiszen mindenki, aki vele dolgozik tudja, hogy mennyire háklis erre. – Valóban? – kérdez vissza, mikor meghalja, hogy a lánynak is lesz fotózása. Na persze gondolja, hogy nem olyan jellegű, mint neki. – Esetleg jobb, ha tudok valamit a motorokkal kapcsolatban? Mihez ne nyúljak, hogyan ne dőljek neki… Csak mert nem szeretnék kárt tenni bennük. – Isten mentse attól, hogy leszedjék a fejét, amiért valami olyat piszkál, amit nem kéne. Bár nem ért ezekhez, hiszen amióta jogsija van az autókat preferálja, inkább a másikat kérdezi, akinek nyilván van fogalma arról, hogy mi az a gomb vagy pöcök, amit jobb elkerülnie, miközben pózol. Bár még azt is ki kell találni, illetve inkább megérdeklődnie, hogy mit is akarnak tőle, milyen pózokat várnak tőle vagy milyen arckifejezést. Az biztos, hogy egy ponton le fog ülni néhány kép erejére, mert úgy gyanítja, hogy nem csupán egy órácskát lesz itt és el fog fáradni.

Elfként elég könnyű szépnek lenni. Vagy legalábbis határozottan könnyebb, mivel nekik az a vérükben van. Bár ő tényleg nem érzi magát annak. Nem gondolja, hogy annyival különlegesebb lenne bárkinél, maximum szerencsésebb, hogy őt felfedezték. Szerencsés… Ez is egy érdekes jelző az ő esetében. Mondhatjuk rá ezt, de milyen szempontból? Igen, van pénze és munkája is és ha nem áll ellen és képes lesz elvégezni az egyetemet, akkor a jövője is garantált lesz, de milyen áron? Néha elkezd gondolkodni, hogy lehet jobb lett volna az az árvaház, de az utcán sem akarta végezni. – Aki szép is lehet csúnya, maximum nem látod. – Mert adott esetben eltakarja a ruha, vagy csak szimplán a személyisége rémes. Az apja estében is, hiába helyes és elf meg minden, amit akarsz, de kiállhatatlan sokszor. Ahogyan a legtöbb gazdag ember, akivel eddig találkoznia kellett. A testalkatról meg ne is beszéljenek inkább, az kényelmetlen egy téma számára.
Az egyetértését egy mosollyal nyugtázza. Nem a szavak emberek, ellenben tudja, hogy fontos a visszajelzés másoknak. Úgy nem tűnik bunkónak, akit nem is igazán érdekel a válasz, mert nem erről van szó. A lány határozottan kellemesebb társaságnak bizonyul, mint azok, akiket az apja erőltet rá.
-Köszönöm. – És egyből meg is indul utána. Persze valamennyivel lemaradva, elvégre ő nem tudja merre kéne mennie, így hagyja, hogy a másik vezesse.  – Őrültség? – kérdez vissza érdeklődve. Ugyan mi olyan dolgot csinálhat, hogy ezzel a jelzővel illeti? Tudja, hogy lehet mindenféle trükköket csinálni a motorokkal, utána olvasott ezeknek, sőt még videót is nézett róla, mivel nem akart zéró tudással eljönni ide. Ismer más modelleket, akiket hidegen hagyja, hogy bármilyen előzetes információval rendelkezzenek, ha ilyen specifikus fotózásra mennek, pedig ebből is lehet tanulni és elkapni azt az érzést, ami majd a képeken tükröződni fog.
-Igyekszem nagyon vigyázni. – Csak nem lehet már annyira szerencsétlen, hogy feldöntse igaz? Minden esetre majd rendkívül óvatos lesz velük és inkább pózol másképp, csak nehogy feldőljenek neki. Az autókkal könnyebb bánnia, azokat ha akarná se tudná kibillenteni az egyensúlyukból. Minden esetre a lány bátorító arca egy kicsit megnyugtatja, hogy nem fog tudni nagyon bajt okozni.
-Öhm… víz van az automatában? – Az üdítő neki túl sok cukrot tartalmaz, pláne ha a pizzában is benne van. – És köszönöm a meghívást, elfogadom, amennyiben van vegetáriánus opció. – Pedig egy kis bacon vagy sonka olyan jó lehet rajta… De nem bűnözhet itt az étellel és itallal, még a végén valaki beárulja, meg hát oda a kialakított kép róla, hogy ő bizony nem eszik húst.

Sokféle megjegyzést hallott már magára vonatkozóan. Szemét, hálátlan, beképzelt, kőszívű… Persze kedveseket is, mint például, hogy udvarias és jól nevelt. Bár ezt ritkábban szokták kiemelni, elvégre az ember először azt veszi észre, ami nem tetszik neki, nem pedig a jó dolgokat. De a fura kifejezés még nem hangzott el. Vagy legalábbis nem szemtől szembe mondták ezt rá. Így nagyra nyílt szemekkel csak pislog a lányra és oldalra dönti a fejét, ezzel jelezve, hogy nem igazán érti most mire célzott. Sértésnek abszolúte nem veszi, alapból nehezen veszi fel az ilyen megjegyzéseket, bár a lány arcán látja, hogy nem is bántásból mondta.  – Már hogy „fura”? – kérdez azért vissza, hogy nyomatékosítja, nem igazán jött le neki mire is értette ezt.
-Áh, vagy úgy! Ez mindenképpen pozitív tulajdonság, hiszen az új tapasztalatokból lehet tanulni. – Egy apró mosoly is megbújik az arcán, miközben ezt mondja. Ő például szeret olvasni, elég széles az érdeklődési köre, így aztán szívesen is néz utána a különböző témáknak. Valószínűleg ez az oka, hogy nem bánja, ha egy-egy fotózáshoz kapcsolódóan utána kéne olvasnia bárminek is. Sajnos ő maga korlátozva van, hogy mit próbálhat ki, de a képzeletét legalább nem tudják behatárolni. – Megtennéd? Lehet hasznos volna a számomra, tudod nem szeretek valami ismeretek nélkül belekezdeni. – Bár meghalni sem szeretne. Azok alapján, amiket olvasott és látott, ez nem éppen neki való sport, de szívesen megtapasztalná, milyen egy profi mellett ülve szemlélni. Lehet a végén majd nem tud felállni annyira remegni fog, és ezért még leszedik a fejét, de legalább kipróbál valami újat. Nem mintha sok lehetősége lenne úgy egy átlag napon.
-Remek, köszönöm! – Jó is lesz így egyből a tea után. Nem iszik túl sokféle italt (hacsak a különböző teakeverékek nem számítanak), de a víz a legjobb szerinte. Az oltja a legjobban a szomjat, amire az embernek egy fotózáson nagy szüksége van.
-Nagyon kedves vagyok, hálás vagyok. – Egy nagy levegő távozik a száján. Legalább a húst el tudta kerülni. A pizza után pedig este egy nagyot fog edzeni. Persze ha már elmentek a vendégek. Vajon kiket hívhatott meg már megint az apja?
A lány kérdése meglepi. Általában nem szoktak erről érdeklődni inkább csak arról, hogyan bírja. – Csak szimplán… nem eszek. – feleli egyszerűen, miközben megvonja a vállát. Nem állatvédő, hanem inkább ember és igazából már nem is nagyon emlékszik milyen a hús íze. Gyerekkora óta nem ehetett, mert valaki mindig szemmel tartotta és beárulta, ha erre vetemedett volna. Meg hát a média miatt is fent kell tartani a látszatot, hogy ő vegetáriánus. Hozzászokott már, így nem zavarja.

A bókra elmosolyodik. Nos, valóban, ha valaki különleges, akkor nem valószínű, hogy kettő van belőle. Legalábbis személyiségre, mert külsőre ugye az ikrek egyformák. Biztos annak is van haszna. Sokszor elgondolkodik, hogy neki egyébként van-e testvére. Milyen érdekes is lenne. – Való igaz. Még jó. – Két ilyen fiút amúgy sem biztos, hogy az apja el bírna már viselni. Sőt, egészen biztosan nem. Mert talán még ha irányíthatóak is, azért időnként kerül ő bajba, mikor kiszökik otthonról, hogy másnak segítsen. Igazi őrangyal lesz belőle még a végén. Pedig ő nem erre vállalkozott. Sőt nem is tartja magát alkalmasnak. Még ha az ereje nem is lenne zavarótényező, akkor ott van az, hogy modellként hol van ideje mindig mindenkit megmenteni? Pont sehol. Így is örüljön, hogy nem jelent meg még róla lejárató cikk, hogy ahelyett, hogy a karrierére koncentrálna, csak mások után fut és az árvaházakban tölti az idejét. Pedig ezt dicsérni szokták! Őt pedig csak kritizálni szokták. Hiába az Alderton név azért elég sok negatívumot is vonz magával.
Határozottan szereti azokat az embereket, akik szeretik bővíteni a tudásukat. Bár ő maga sose szeretett tanulni, sőt kifejezetten utálja még most is, de azért új dolgokat szívesen tapasztal.
A kezébe nyomott ruhára pillant. – Ez nem túl… kicsi? – nézz egy kicsit aggódva a lányra. Igazán nem kukacoskodni akar vagy valami, csak hát olyan picinek néz ki. Talán még magasságra meg is felelne, de szélességre… túlságosan kiemelné nem? De legalább a szín szép. Mázli, hogy most feketére van festve a haja. Valószínűleg a legutóbbi sötétkék nem lett volna ezzel nyerő. Bár egy szőkével még egészen jól összeillene. A szakmai ártalom, hogy egyből ilyeneken kezdi el törni a fejét.
De végül csak fogja magát és elmegy átöltözni. Nem kér segítséget, inkább megszenved, mert utálja bárki más is jelen van ilyenkor. Kellemetlen neki elsőre az öltözék, de csak mert túl feszülősnek érzi. Látszik, hogy nem ez a stílusa. Mikor pedig visszaér, akkor egyből indulnak is a motorokhoz. Csak le ne szedjék a fejét, hogy megint veszélyes tevékenységet folytat engedély nélkül. Mintha kérnie kéne. – Ez nem is arról szól, hogy csinos légy. – kezd bele a magyarázatba. – Persze, az emberek szeretik, ha valaki vonzó a képeken, de… az is fontos, hogy odaillő legyen. Hitelesnek kell tűnnie az egésznek, különben az összkép is romlik. Márpedig ki lenne tökéletesebb alany, mint az, aki vezetni is tudja ezeket a motorokat? – Most idehozhatnának egy gyönyörű nőt is, ha róla sose hinnék el, hogy képes lenne egy ilyet vezetni. Neki is meg kell ezzel még szenvednie.
-Én csak nem ehetek. Nincs benne a diétámban. – közli vele egyszerűen. Igen a médiában valóban ez lenne az indok, de minek játssza meg most magát? Amúgy sem sűrűn rajong érte.
Nagyokat pislog a motor láttán. Nem valami biztató a neve. A sisakot elfogadja és torok köszörülés közepette ül a lány mögé. Most érzi igazán, hogy elkezdett ideges lenni.