Kedvetlenül kel fel az ébresztő hangjára, majd megfordul és legszívesebben tovább aludna, de tudja, hogyha nem lesz lent egy fél óra múlva, akkor valakit úgyis felküldenek, hogy verje ki az ágyból és az egyetlen dolog, amit elérne, hogy reggeli nélkül kell mennie dolgozni. Így inkább pár perc után kikászálódik a takaró alól, gyorsan lezuhanyozik, felöltözik és rendbe rakja a haját. A többit majd úgyis a helyszínen intézik neki.
Még éppen időben esik be az étkezőbe ahhoz, hogy ne vigyék el a tányérját, aztán üres gyomorral kelljen egészen ebédig ellenie. – Estére végzel igaz? – kérdezi a férfi az asztal másik végéről, szúrós tekintete zavarja is abban, hogy bűntudat nélkül fogyassza el a reggeliét. – Ha minden jól megy… - kezdene bele a válaszba, de az öreg egyből közbeszól. – Akkor végezd jól a dolgod! Vendégeink lesznek később és azt szeretném, ha itthon lennél. – Beszéd helyett csak bólint és igyekszik sietni az evéssel. Ezek szerint megint időhöz lesz kötve. Ami bíztatja, hogy megköveteli a jelenlétét, így fontosnak gondolja, hogy bemutassa a vendégeknek, vagy legalábbis úgy gondolja, hogy jó társaság lenne. Annak kevésbé örül, hogy nem mondja, kik jönnek át. Reméli nem valami újabb próbálkozás arra, hogy barátnője legyen. Azt sose vállalná be és ebben az egy dologban nem engedi, hogy helyette döntsön az apja.
Miután végzett és elköszönt a férfitól gyorsan összeszedi a cuccait, meg a teáját is elveszi és elindul. Kivételes alkalmak egyike a mai, hogy nem ő vezet, de nem tudja hova kell mennie, az eltévedésből adódó késést pedig nem engedheti meg magának, így kényelmesebb az a verzió, hogy elviteti magát.  
A megérkezését követően ő is felkészül a fotózásra, majd menne is a motorokhoz, de azt mondták neki, hogy jó lenne bemutatkozni előbb, így inkább az egyik taghoz igyekszik, egészen pontosan egy lányhoz. – Üdv! A nevem Sebastian Alderton! – kezdi udvariasan és egyből nyújtja is a kezét. - Nagyon köszönöm, hogy megengedték a fotózást, azért pedig különösen hálás vagyok, hogy én lehetek a modell ma. – Még egy halvány mosoly is megjelenik az arcán, bár már inkább megszokás. Szereti azt, amit csinál, és nyilván örül, hogy ő kapta meg a lehetőséget, csak nem kezeli jól az embereket, így az ilyen bemutatkozások gyakran zavarba tudják hozni.

Kicsiként is már elég sok minden iránt érdeklődött. Bár leginkább csak a bajt kereste. Szeretett az átlagtól eltérni, nem bírta azokat a fiúkat, akik körülvették, mert egyszerűen unalmas találta őket. Igen, ő volt az, aki állandóan lázadt. Talán ha másik családhoz kerül, akkor most ő is hasonló helyen dolgozna, mert egyszerűen élvezné.
Ellenben nem így alakultak nála a dolgok. Modell lett, mert ezt várták tőle. Nem is tudja pontosan mikortól kezdve kezdték megnevelni és irtották ki a lázadó énjét. Ellenben a kíváncsisága megmaradt. Így még élvezi is, ha egy-egy témából fel kell neki készülnie. Kivéve, ha iskoláról szól. A marketing sose feküdt neki, most mégis arról tanul.
Valamiért ő nem tud ugyanúgy nevetni. Nagyon kicsinek néz ki a ruha, még akkor is, ha elvileg férfi méret. De nem fog panaszkodni, nem akarja, hogy túl finnyásnak találják, pedig ruha terén igenis az. Valóban felvette ő is azt a szokást, hogy a legdivatosabb darabokat szerzi be és igenis sűrűn szortíroz, mert mégsem veheti fel túl sűrűn ugyanazokat a darabokat, de neki még ott az a háklija is, hogy bő ruhákat hord. Meg minél vastagabban akar öltözködni, pont azért (mert ahogyan a legtöbb modellt), csontosnak tartják. Így legalább nem látszik.
Miután átöltözött is kissé félve bújik ki. Szokatlan ez az egész neki, az anyag is érdekes. Nem mondja, hogy rossz, csak eltér a számára átlagostól. – A menő, egy erős kifejezés úgy gondolom. – Bár ebben a szakmában nagyjából egy macska által széttépett pólót is úgy kell tudni hordania, hogy mindenki egyből azért sóvárogjon. Van amikor ő maga például nem is kedveli az adott terméket, amihez az arcát adja, de ilyen időben nem válogathat. Igazából manapság annyi a rivális meg az új tehetség, meg a „nagyon idős” tagokat simán csak kilökik, hogy fiatalabb arc kell.
Szavaira elmosolyodik. Bár nem nagyon szokott lelkizni, igazából külsősökkel szívesen beszélget erről és mondja el a valóságot. Nem minden olyan szép és rózsaszín ám ebben az iparban, mint ahogyan azt látják. Ahogyan a modellek sem szeretek egymást, mint azt állítják. Ő például kifejezetten ellenszenves a legtöbbjükkel. De csak azért, mert nem bírja a személyiségüket és azt már nem vállalta be, hogy a médiában azt hazudja, bármelyik is a puszipajtása lenne. – Remélem tényleg tudsz valami jót is tanulni. – Mert az egy dolog, hogy ő mit gondol annak, ha másnak az nem jön be. – Iránymutatásnak talál megfelel, de meg kell találnod a, ami téged szimbolizál és jól is érzed magad úgy.
Az ajánlatra nagyot nyel. – Bacon? – néz rá féloldalasan. Már hogyne akarna! De ha csak tényleg nem titokban csempész be neki, akkor kicsit nehéz lenne megvalósítani.
-Azt nem, ellenben morog. – szökik a magasba mind a két szemöldöke. Átgondolta ő ezt? Mindegy, most már nincs visszaút. A sisakot felteszi és egyből fel is ül a motorra. A sebesség azonban nem segít legyőzni az idegességét. Tényleg ilyen gyorsan akarnak menni? A lány szavait hallja és figyel is, de csak a második mondatára reagál igazán. – Összetörted?!

Megint szóra nyitná a száját, de inkább csöndben marad és sóhajt egyet. Ennyi év alatt azt mondják, hogy azért már hozzászokhatott volna a dicséretekhez és nem kéne vitatkozni, ha valaki bármi pozitívumot mond róla. Ha az újságírók áradoznak róla, akkor nem is nagyon ellenkezik a szavukkal. Bár ott leginkább azért, mert nem érdekli. Akár kedves a szavaik, akár éppen egy leíró kritikát jelentetnek meg róla. De valamiért amikor csak egyszerű emberek társaságába keveredik, akkor nem képes elfogadni a bókot. Talán attól fél, hogy csak a munkája miatt többre becsülik majd a kinézetét, pedig csak amiatt igazán nem lesz helyesebb, menőbb, vagy izmosabb.
-Hát ha neked az tetszik… mondjuk vannak azok a képek, ahol még koszosan is jól lehet mutatni. – Bár inkább pasiknál van ez, hogy azt mondják, hiába csupa maszat valaki, attól még annyira helyes. Neki szerencsére ilyen fotózáson sose kellett részt vennie. Nem bírja, ha piszkos. – Örülök. –   mosolyodok el ő is. Legalább nem kell részletesen elmagyaráznia. Ezt éreznie kell az embernek, neki is eltartott egy ideig, míg rájött, hogy hol és miképp érzi magát a legtermészetesebbnek.
Egy pillanatra zavarba jön, majd megköszörüli a torkát. – Azt hiszem, élni fogok a lehetőséggel. Alig emlékszem az utolsó napra, mikor húst ettem. –   vallja be őszintén. Igen, nehéz felidéznie, hiszen már ég volt. Gyerekkorától modellnek szánták, így sok választása nem volt, mikor anno kiszabták a diétáját. Ő pedig természetesen szót fogadott. Ehhez az egyhez nagyon is értette, miután az apja házába került.
-Ebbe nem vagyok biztos. – kezdi el rázni a fejét. Az autókkal semmi baja sincs, imádja őket. Főleg a sajátját. Élete szerelme is lehetne az a kocsi, ha ő olyat érezne. Persze képes szeretni másokat, de nem vágyik romantikus kapcsolatra. Nem való az neki.
Természetes egy kicsit fél a motoron, hiszen idegen érzés ez számára, még akkor is, ha nagyon igyekszik nyugalmat erőltetnie magára.
-Hogy élted túl?! – kezd el kiabálni. Ő ugyan még nem keveredett balesetbe. Persze tudja, hogy nem minden halálos, de azért ezek a szerkezetek messze nem nyújtanak akkora védelmet egy autó, így gondolja még veszélyesebb lehet. Pláne ilyen tempóval.

Sokan gondolják parasztnak a divat és modell szakmában. Tulajdonképpen a kollégáival nem is valami kedves, de csak mert pont tudja, hogy milyenek másokkal és mennyire képmutatóak. Ő persze alulról jött, nem úgy mint egy-ketten. Persze ő is csak az apja miatt jutott el idáig, saját magától biztosan még csak meg sem próbált volna kamerák elé állni és pózolni. A modell iskolában tanulta meg az alapokat és utána meg már könnyű volt élesben tenni a dolgát. De ő a mai napig nem akar abba a közösségbe tartozni, mégis kell neki, mert a kapcsolatokra szüksége van és az apja mindenáron ezt várja el tőle.
-Mindenképpen megéri. A fotósok is azt szeretik, mikor látják rajtad, hogy élvezed, akkor jobban tudsz velük kapcsolódni is. –  Mindig is fontosnak tartotta a fotós és a modell közötti kapcsolatot, hiszen akkor tudnak nagyon jól együtt dolgozni, ha ismerik egymást, tudják milyen a másik. Volt olyan már a karriere során, hogy nagyon nem érezte azt a dinamikát kettejük között, így nem is tartott sokáig a közös munkájuk.
Hangosan felnevet. – Kedves, de lehet jobban járok, ha egy öltözőbe rejtőzöm. – mondja, miközben a tarkóját vakargatja. A felajánlás nagyon édes mindenképpen, elvégre ritkán találkozik olyannal, aki így megvédené. Aztán csak reménykedik, hogy véletlenül sem csinál semmit. Bár a bacon talán még nem olyan vészes, mint egy egész csirke, ami eredetileg a vacsora lett volna.
-A pár hét az nálad mennyit jelent, mert nekem minimum négyet! Az utolsó komoly sérülésem kiskoromban és az is maximum zúzódás volt. – Az árvaház után sose sérült meg így igazából. Persze elvágja a mai napig az ujját időnként a papírral, de nagyjából ennyi is. Törése sose volt és nem is hiszi, hogy valaha lesz, túlságosan vigyáznak rá, na meg persze ő is magára.
-Aha, a halálfélelem valamiért sose tartozott a kedvenceim közé. – Mondja ő, aki az éjszaka kellős közepén elrohanni Historiaért, ha kell. Bár akkor sose fél attól, hogy neki baja esik, inkább a lány épségéért aggódik.