Nem tudom, ki tudna nőügyekben jobb tanácsot adni, mint egy nő. Szerintem senki. Illetve nem is igazán nőügy, hanem sokkal inkább bonyolult ügy. Keveredik ebben minden, munka, magánélet, és persze az etika, ami miatt gyakran kapok Annetől a fejemre. Hogy miért vagyok ilyen felelőtlen, ha viszonyokról van szó, miért csinálom ezt magammal, miért sodrom veszélybe a karrieremet, az irodám jóhírét, a renomémat, ésatöbbi ésatöbbi. Imádom Annalee-t ez nem is kérdés, de elég gyakran csak filtrálom a tanácsait. Meghallgatom, a legnagyobb szeretettel, hiszen ő is jószándékból segít, aztán leszűröm azt, amit éppen aktuálisan tudok hasznosítani és a többit elrakom későbbre. De ez a mostani helyzet, ez merőben más, mert szerintem megbolondultam. Szükségem van egy másodvéleményre is.
Útban a lakásához megpróbálom értelmesen összeszedni a gondolataimat. Arról, hogy hogyan mászott valaki annyira a bőröm alá, hogy végtelenre nyúló házasságom alatt először komolyan megfontoltam a válást. Mert elcsavarta a fejemet egy szép szempár, két csillogó szárnyacska, egy karcsú test. Mert nem tudok másra gondolni, mint rá, és ez nagyon nem jó. Sosem volt még velem ilyen, és ez megrémiszt. Nem tudom, hogy volt képes egy ilyen szemtelenül fiatal tündér így magába bolondítani, és nem tudtam, hogy kellene kezelnem a helyzetet. Mert könnyű volt, míg tudtam, mit akarok. De ebben az esetben fogalmam sem volt.
Majd Anne segít kibogozni ezt az istentelen katyvaszt a fejemben. Nem véletlenül hívják az elfek vezetőjét Bölcsnek, beszédes név, mert Annalee a legbölcsebb nő…vagyis inkább a legbölcsess lény, akivel valaha találkoztam. Ő mindig tudja, mit kell mondani, mindig van pár jó szava a dzsinn fiához. Anyámhoz is szaladhatnék, de nem vagyok kíváncsi a szentbeszédre. Akkor már inkább Washingtonba repültem, Texast akkor lássam, amikor a hátam közepét.
Úgy pattanok ki a taxiból, mint aki rugóra jár, felcsörtetve a lépcsőn csengetek be az ismerős házba, idegesen topogok a küszöbön. Ide szóltam, számít rám, mégis kínos mosoly fut szét az arcomon, mikor nyílik az ajtó, és meglátom.
- Annalee…izé szia! Ne haragudj, hogy így rád török de azt hiszem kezdek becsavarodni.

Törökülésben ücsörög a télikert egyik padján, s hímzéssel foglalatoskodik. Valójában gondolkodik és úgy véli, sokkal jobban megy, ha közben lefoglalja a kezeit. A kellemes tea illata még mindig lengedez, amivel megkínálta a tündér házaspárt. Olyan édesek és ennivalóak ketten... hárman!
Már nem sóhajtozik, ahogy lát másokat, gyermeket várnak, vagy gyermekük van, vagy netán boldogan ölelkeznek. Az élet halad tovább és már régen lezárta élete azon részét. Így helyet adott annak az izgatott örömnek, minden ilyen alkalommal, és lubickolt benne.  
Dudorászna is közben, ha nem járna a feje azon, amit a nemrég meglátogatott elfek mondtak neki. Nem csak a Tanácsban van jelen, hanem vannak más teendői is, Bölcsként. S népét mindig hűséggel szolgálta.
- Hogyan? - pillant fel, s hallgatózik. - Ó, persze, örömmel fogadom -mosolyodik el.
Az erdő, mely körülveszi házát, egyszerre menedék és egyszerre védőpajzs. Csak azt engedik be, akit ő mond, hogy jöhet. S hogy miként tessékelik ki, akinek nemet mond? Furmányos ösvényekkel, amelyek mintha házamhoz vezetnének, ám mégsem. Ha letérne, úgyis a háztól messze kötne ki. S lehet újfent visszatérni, ám akkor is kint fogja találni újfent magát.
Nyugalommal teszi le a hímzést, és újabb adag vizet tesz fel teának, majd visszaül. Gyalog érkezik hozzá mindenki, mely segít az érkezőknek abban is, hogy lehiggadjon, s átadja az élvezetet a természetnek.
- Szervusz, kedves Theo! - Mosollyal nyit neki ajtót, kezében a rámával, amit éppen hímez.
- Jobbra vagy éppen balra? Esetleg ide is, meg oda is? - Érdeklődik, majd szélesebbre tárja az ajtót.
- Fáradj beljebb. A tea mindjárt kész. Süteményt? Citromos-mézes süteménnyel, vagy diós-vaníliás kosárkákkal szolgálhatok.
A télikertbe vezeti, nem, mintha a házban kevesebb növény lenne.
- Mi zaklatott fel ennyire? - Nyitva hagyja az ajtót, ami elválasztja a télikertet a háztól, hogy vendége kényelmesen levehesse a kabátot, s ott foglaljon helyet, ahol neki jól esik. Addig vizet tölt a frissen újratöltött teás tartóra, s egy tálcára helyezi, a süteményes tálcákkal, tányérokkal és evőeszközökkel. Méz és citrom, s forró tej is van a tálcán.
Leülve veszi csak észre, miért is volt olyan furcsa közlekedni. Leveszi, s az asztalra helyezi szemüvegét, figyelme teljesen Theoé.