Mikor 25 évesen elvállaltam azt hogy a frissen megkoronázott Tybald jobbkeze leszek álmomban se gondoltam volna hogy valaha azért fogok felkeresni egy new yorki ügyvédet hogy drága királyom unokatestvérének botrányát simítsam el a lehető leglegálisabb módon. Annak az idiótának eszébe jutott hogy hevesen melegek elleni politikát folytasson és utána egy illegális orgiából az ereszen keresztül. Eddig csak kétszer találkozunk, és már messziről sütött róla hogy egy idióta fasz. De persze kedvesen mosolyogtam míg Tybald mellett állva azt hallgattam hogy a melegek teszik tönkre az országot. Én kellemesen elszemeztem a kis titkárfiújával akit az éjjel úgy elkaptam hogy egy hétig borogatni kellett a hátamat. Régi szép idők...
És Tybaldnak engem kell megbíznia azzal hogy intézzem el ennek a nevetséges paprikajancsinak az ügyét mielőtt minden hitelét elveszíti. Mokás nem igaz?
Egy ér lüktetett lassan a halántékomon ahogy elindultam kifelé Washingtonól és egy jó hosszú autókázás átvezettem a fél New Yorkon Dr. Xavier Thorton irodájáig. Állítólag ő a legjobb az ilyen ügyekben. Tybald odaadta a névjegykártyáját én meg egyeztettem az asszisztensével.
Leparkoltam az elegáns irodaház előtt és elindultam befelé. Az asszisztens kedvesen köszöntött és leültetett odakint. Kaptam egy presszót és a halakat bámulhattam míg az ügyvéd úr végre hajlandó volt beinvitálni. A kávém addigra elfogyott, a migrénszerű lüktetés a fejemben egyre csak erősödött.
Nem tudtam mire számítsak, nem tudtam mit fog mondani, és bevallom őszintén, a legkevésbé sem akartam azzal a bigott idiótával foglalkozni.
De a király szava parancs szokták mondani.
Hamarosan a szőke vékonyka asszisztenshölgy előkerült és elvitte a csészémet.
- Az ügyvéd úr várja Mr. Amenon - mosolygott rám mire felálltam.
- Köszönöm drága - indultam el befelé és az asztalnál... ott ült egy olyan fazon akire a lehető legkevésbé sem számítottam pedig nem voltak elvárásaim vele kapcsolatban. HOsszú haj, szakáll, ékszeker. Egyből szimpatikusabb lett.
- Mr. Thorton? Üdvözlöm Silas Amenon vagyok, Tybald de Lawall megíbzottja, elméletileg már tudja hogy miért érkeztem - nyújtottam kezet neki ahogy beléptem. Meglepően jókedvűnek tűnt és ez valahogy... rám is átragadt?

Be kell vallanom, borzasztóan bíztam benne, hogy ezt az ügyet nem én kapom majd meg, hanem Theo. De tekintetbe véve, hogy én vagyok kettőnk közül a szirén, erős esélyek voltak rá, hogy „megnyerem” magamnak az ügyet. Persze, ezt a világért se vallanám be a királyi család előtt. De, ahogy a mondás is tartja, a remény hal meg utoljára. Az enyém akkor halt meg, amikor megcsörrent a telefon. Most már csak abban bízom, hogy ő nem keveredik bele a dologba a másik oldalról, mert akkor viszont rendesen meg lesznek szorongatva a golyóink.
Mielőtt Silas belépne, utoljára megigazítom a nyakkendőmet, majd felugrom a székemből.
-Mr. Amenon! – nyújtom felé a kezemet. -Ne haragudjon, de még elő kellett készülnöm néhány dologgal. – Amit egyébként már az éjszaka megtettem, de ezt nem szándékozom az orrára kötni, bár az arckifejezését elnézve gyanítom, legalább akkora a lelkesedése, mint nekem. Őfelsége pedig bizonyára tombol. És minden oka megvan rá.
-Még ha akarnám, se tudnám elkerülni. – bökök az újsághalomra az íróasztalomon, melyek mindegyikének címlapján a királyi botrány virít. -Foglaljon helyet! – intek az egyik szék felé, majd én is visszatérek a helyemre.
-Sikerült esetleg elérni a házigazdát? – érdeklődöm. Merthogy egyike azoknak, akik keményen megnehezíthetik a dolgokat, és akkor aztán már tényleg csak a csoda fog segíteni. Vagy még az sem. Azért meg kell hagyni, vad buli lehetett. Én is megéltem már egyet, s mást, de az ereszen még sose kellett kimásznom. Igaz, én nem is szidalmazom fennhangon a saját fajtámat.
Én egyébként a magam részéről a királyi család helyében nemes egyszerűséggel elhatárolódnék a kis ficsúrtól, de én nem vagyok a királyi család tagja, így aztán gondolhatok, amit csak szeretnék.
-Illetve, a hatékonyság jegyében, feltételezem, a PR-osok is ezen dolgoznak. Szükségem lesz majd a tőlük származó nyilatkozatokra is, különben nagyon csúnyán megszorongathatnak, ha nem cseng egybe minden, ami elhangzik. – pillantok fel rá. Nem, nem feltételezem, hogy ostoba. De én meg nem kérek minden nap PR-anyagokat a királyi tanácsadótól.

Az ügyvéd azonna felpattan és megrázza a kezem mihelyst belépek. NAgydarab ember, széles vállakkal, hosszú hajjal, szakállal. Mégis szimpatikus a kisugárzása. Tetszik hogy nem oyan mint bármely másik skatulyából kihúzott ügyvéd.
- Semmi probléma, jelengleg ez az egyetlen olyan elfoglaltságom ami prioritást élvez - mosolyodom el fáradtan. Látszik rajta hogy őt sem teszi kifejezetten boldoggá az hogy felkérték erre az ügyre.
Ezekszerint legalább ketten vagyunk.
- Igen én is ettől tartottam - sandítok az újságokra amin ott virít a kedves rokon pucér hátsófele. Olyan mint egy összeaszott füge. Nem szép látvány.
Megköszönve a gesztust heylet foglalok és megdörgölve az orrnyergemet nézek fel Mr. Thortonra.
Tybald azt mondta ő az utolsó esélyünk hogy helyre tudjuk rakni ezt az egész óriási pöcegödröt amit az a szerencsétlen idelapátolt ránk. Csodásan alakul.
- Még nem, de több emberem is dolgozik rajta - kinyitom az aktatáskás és előveszek néhány dokumentumot. Vendéglista, a toxikológiai vizsgálat eredménye, és egyéb finomságok amik nagyon nem fognak jót tenni a mi oldalunknak. Odanyújtom neki őket hadd nézze át amihez csak kedve van.
- A PR-os anyagok is megvannak, illetve egy készülő nyilatkozat a királyi sajtóvezetőtől. Ezt fogja majd a szóvivő elmondani ma este - veszem elő azokat a papírokat is zörögve és odanyújtom neki.
A lábam idegesen jár az asztal alatt. Legszíveseen szétcsapnám annak az ostoba homofób fasznak a fejét amiért ilyen nehéz helyzetbe hozta Tybaldot és az egész királyi családot. Na meg engem is.
- Rá lehet itt nyújtani valahol? - pillantok a nagydarab férfire aki éppen a papírokat vizsgálja át. Állítólag leszokóban vagyok, de ez sajnos nem ilyen egyszerű ha minden egyes nap az ember idegein zongorázik egy egész királyi család.

A királyi család megkeresése nem igazán lep meg. Az más kérdés, hogy szerettem volna megúszni a dolgot. Ez az a kivételes alkalom, amikor boldogan adnám át a stafétát Theonak. Bár jobban belegondolva, lehet, ő el se fogadná az ügyet és ugyanígy kikötne az egész nálam. Én viszont szirén vagyok, így aztán nem sok választásom marad, mint elvállalni – akár akarom, akár nem. Az legalább megnyugtat, hogy Silas legalább olyan lelkesnek tűnik, mint én.
-Azt mentsük inkább, ami menthető. - engedem le a lapot az asztalra. Azon már igazán nincs mit menteni, bármennyire is szeretnénk. Pontosabban, én annyira nem szeretném, de a király valószínűleg igen.
-Fontos lenne. Minél hamarabb sikerül elérni, annál hamarabb lehet róla gondoskodni, hogy a részvevőknek ne járjon a szája. Vagy legalábbis a kelleténél többet ne. - Ez gyakorlatilag egy versenyfutás az újságírókkal. Aki hamarabb megtalálja, az arathatja le a babérokat. Nem is akarom inkább tudni, hogy mi történik, ha a firkászok bukkannak rá előbb. Akkor egészen biztosan elszabadul a pokol.
Átveszem a papírokat, majd a lehető leggyorsabban átfutom őket. Nem lenne jó, ha épp a bíróságon futnánk aknára az információhiány miatt.
-Csak nyugodtan. - pillantok fel a papírokból. Mást kiküldenék az erkélyre, de a királyi ügyek azok királyi ügyek. A családnak és a hozzájuk köthetőknek megvannak bizonyos előjogaik. Előkapok egy hamutartót a fiókból, majd kinyitom az ablakot.
-Egyébként... ha megfogad egy tanácsot, én inkább a család hírnevét menteném, mintsem egyetlen személyét. Azon már a szentlélek sem segít. - Általában nem mondanék ilyet, de most hiába akarnám szépíteni, egyszerűen képtelenség. -Amiben segíthetek, hogy legrosszabb esetben egy kis pénzbírsággal megússza. De ideális esetben még azt is elkerülhetjük. A drogok nem könnyítik meg a dolgot. - Hamis álmokat nem akarok lefesteni neki. Azzal én is megütném a bokám, és egyébként sem az ügyfél az, akit általában meg kell győzni.

- Van bármi olyan ebben a helyzetben ami menthető? - vonom fel fél szemöldökömet ahogy a nagydarab férfire nézek. Látom az arcán hogy ő sem gondoja komoyan hogy azt a faszkalapot még meg lehet menteni. Igazából, nem is nagyon érdekel hogy mi lesz vele. Egyedül azért vagyok itt mert Tybald megkért rá. Másnak a világ összes kincséért sem lennék hajlandó idejönni. Azok az idők emúltak.
Aprókat bólintok Xavier szavaira jelezve hogy tökéletesen értem amit mond. A PRosaink már dolgoznak az ügyön hogy a ehető elgegyszerűbben el lehessen simítani ezt az ügyet. Igaz én sem fűzök sok reményt már hozzá.
- Az újsgírók ellen pedig valószínűelg esélyünk sincs igaz? - mosolyodok e szárazon és hátrasimítom szőke tincseim. Így hatvan felett már erősen őszülök. Mivel ennyi ostoba üggyel kel foglakoznom nem is nagy csoda. Ha tehetném csak elásnám valahova azt a bizonyos unokatestvért.
Hátradőlve a széemben figyelem ahogy a férfi átfutja a papírokat. Tetszik hogy magabiztos. Látszik hogy tudja hogy mit csinál. Ha másban nem is, abban biztos vagyok hogy senki más nem lenne képes segíteni nekünk.
- Köszönöm, szüksége van rá az idegeimnek - eresztek el egy feszült kis nevetést, amiben semmi vidámság nincs. Az ajkaim közé helyezem a cigarettát és felé nyújtom a gravírozott cigarettatárcát - Megkínálhatom ügyvédúr? - kérdezem udvariasan hiszen egy királyi tanácsosnak a lehető legfeszültebb helyzetben is viselkednie kell.
Meggyújtom a cigarettámat nyugodtan és mélyet szívok belőle míg ő befejezi az információgyűjtést. Valószínűelg a hozott papírok fele egy kicsit sem hasznos a számára, de jobb ha itt van minden mintha valami fontos kimaradna.
A szavaira elnevetem magam újra, minden vidámság nélkül. Úgy fest én így vezetem le a feszültséget. Nevetek.
- Kettőnk közt szólva, Mr. Thorton... A lehető legkevésbé sem érdekel hogy mi lesz azzal a kötöznivaló bolonddal. Egyedül az érdekel hogy a királyi család a lehető legjobban jöjjön ki ebből az... afférból - csóválom meg a fejemet mélyet szívva a cigarettámból aztán egy apró mozdulattal a hamutartóba pöccintem a hamut.
- Mit javasol mit tegyünk? Nyilván a média visszafogása mellett? A PR-osaink éjjel nappal ezen dogloznak, de a bíróságot úgy érzem így sem fogjuk megúszni - nézek a férfi okos szemeibe. Szimpatikus, hiába tartják az ügyvédeket vérszívó piócáknak. Ő nem tűnik annak.

Bólintok egy aprót. Látom, hogy frusztrálja a helyzet és meg is tudom érteni. Ha a helyében lennék, engem is frusztrálna. Soha nem jó, amikor mások szemetét kell takarítani, pláne akkor, ha az illető gyakorlatilag odaszart az asztal kellős közepére. Arra az asztalra, amelyikről enni szokott.
-Legrosszabb esetben ott van a teljes elhatárolódás, de ne vegyük még elő ezt a forgatókönyvet. – magyarázom. Sosem árt, ha az embernek van egy B-terve, de nem kell atomfizikusnak lenni ahhoz, hogy tudjam, ezt a verziót nem szeretné a királyi család, inkább csak amolyan talonba tehető lehetőségként ott hagyom a levegőben.
-Ellenük legfeljebb akkor, ha be tudjuk bizonyítani, hogy nem volt nála kábitószer és valójában nem orgiára készült. Az utóbbi elég valószínűtlen. A drog-kérdés még menthető. – Nem azt mondom, hogy könnyen, de azért oldottam már meg ilyet. Ha egy dílert szabadlábra tudtam helyeztetni, akkor ez sem lehetetlen. -Illetve ez attól függ, hogy találunk-e más bűnbakot. – Erről van itt szó. Általában nemigen reklámozom, de lényegében mindig ez történik. Ha szeretnéd valaki ártatlanságát bebizonyítani, kénytelen vagy bebizonyítani azt, hogy valójában valaki más a bűnös. Innentől már legfeljebb bűnrészességgel vádolható, ami jóval enyhébb, és sokkal könnyebben menthető.
Közben előhalászom a hamutartót is a fiók mélyéről és kitárom az ablakot. A dohányzás önmagában nem zavar, de azért azt nem szeretem, ha ettől szaglik az egész irodám.
-Nem köszönöm. Nem dohányzom. – legfeljebb néha egy-egy szivar egy sör mellett, de azt is inkább baráti összejöveteleken. Ott kell a hangulathoz, de ez most egészen más. Nem mintha kifogásom lenne Silas társasága ellen, de most nem ez a legfontosabb.
-A helyzet az, hogy nagyon sok függ attól, hogy hány bizonyítékot tudunk a saját oldalunkra állítani. Ideális esetben éppen elegendőt ahhoz, hogy aztán az újságokat később elővehessük rágalmazásért. – No igen, a kérdés csak az, hogy ebből mennyi fog megvalósulni. Én a magam részéről minden tudásomat és energiámat belefektetem, de ez még akkor is rázós ügy. Elvégre egy egész társadalmi csoportba gyalogoltak bele… aminek történetesen én is a része vagyok, még ha nem is szaladgálok szivárványos zászlóval a szabadidőmben. Viszont azok, akik folyamatosan harcolnak a melegjogokért, joggal háborodhatnak fel ezen és nem kétlem, hogy minden követ megmozgatnak majd azért, hogy elővehessék ezért az uralkodói családot.

A szavaira felvonom a szemöldököm és akaratlanul is lefelé húzom a szám sarkait mintha csak elgondolkodnék ezen az eshetőségen mégis. A teljes elhatárolódás a számomra legszimpatikusabb forgatókönyv ha teljesen őszine akarok lenni. Persze ezt nem mondtam ki csak az ügyvédre pillantottam. Ez nem az én döntésem hanem Tybaldé. Ő azt mondta hogy helyre kell állítani a család becsületét én pedig azért vagyok hogy őt szolgáljam. De ez persze nem tart majd vissza attól hogy megmondjam neki a véleményemet. Amit valószínűleg semmibe fog venni vagy csak nevet hogy ezt nem gondolhatom komolyan de... Legalább tudni fogja.
- Kár érte... - dünnyögtem inkább magamnak semmint az ügyvédnek. Hátradőlve a székemben néztem a szélesvállú férfire és a szavaira aprót bólintottam.
- A vérteszteket amiket a rendőrség készített titkosítattuk, de egyértelműen magas benne a kokain és az extasy valamilyen vegyülete... Én nem értek hozzá a királyi főorvos mondta - dörzsölgetem meg az orrnyergemet komoran.
Felpillantok rá ahogy megjegyzi még a bűnbak bevonását. Az érdekes lehet. De fel akarnék áldozni egy ártatlan embert valami idióta hibája miatt...?
Nem. A válasz egyértelműen nem. Hadd bukjon és zuhanjon le jó magasból.
Ahogy kinyitja az ablakot meggyújtom a cigarettát és mélyet szívok belőle. Szinte érzem ahogy lebalzsamozza szétcincált idegeim a nikotin és lassan kifújom a füstöt.
- Igen, erre jómagam is gondoltam, bár nem tudtam mennyire lehetséges, nem vagoyk jártas a jogban. De ezekszerint még jól is kijöhetünk ebből a végén... Bíztató... - dörzsölgetem az államat elgondolkodva - Mindenesetre számomra még mindig a teljes elhatárolódás a legszimpatikusabb megoldás. Igaz a király valószínűleg nem értene velem egyet. Milyen kár... - húzom el a számat és újra mélyet szívok a cigarettából. Bezzeg ha fiatalok lennénk... bezzeg ha nem nekem kéne uralkodnom Tybald helyett...
- Ön mit gondol, Mr. Thorton? Melyik lenne a legvélravezetőbb taktika? A király teljes bizadalmát fekteti önbe - nézek a nagydarab férfi szemeibe, kváncsian várva a véleményét.

Effektíve ritka, hogy lenne olyan ügy, ami kihívást jelent és nem szívesen vállalom el. Ez viszont most olyan, de hát a királyi családnak nem mondhatok csak úgy nemet. Ilyenkor egy kicsit irigylem Theo dzsinn mivoltát. Fordított esetben most őt boldogítanák és nem engem. De legalább valamelyest enyhít a szenvedéseimen, hogy ezzel az állásponttal nem vagyok egyedül.
-Az, hogy mi van a vértesztekben, meg hogy mi kerül a sajtóba, két külön dolog. – mutatok rá az egyértelmű tényre. Első lépésnek a titkosítás nem rossz, de még messze van ennek az egésznek a vége. Nem is tudom, hogy ez most nekem nehezebb, vagy a PR-osoknak, de szerintem fej-fej mellett versenyzünk ebben a kérdésben.
Állom Silas tekintetét, nem kell atomfizikusnak lenni ahhoz, hogy tudjam, mi jár a fejében. Ugyanakkor más út nem igazán áll nyitva és ez az, ami nem rajtam múlik. Egészen más a helyzet akkor, ha az ügyfél ártatlan, csak rákennek valamit, meg ez.
Azokkal mindig sokkal nehezebb, akiknek van bűnlajstroma, és bár ebben az esetben ez a lajstrom ugyan nem illegális, de ettől még létezik.
-Nem feltétlenül kívülállóra gondoltam. Olyanra, aki részt vett a… partyn. – Igyekszem diplomatikusan fogalmazni, habár magam sem tudom, hogy minek. Mindketten tudjuk, hogy miről beszélgetünk, különben nem lennénk itt.
-Hát az, hogy mi a legcélravezetőbb, meg hogy mit fogunk csinálni, nem igazán találkozik. – sóhajtok. Ez a baj ezekkel a becsületbeli kérdésekkel, hogy bár borzasztóan egyszerű lenne megoldani őket, mégis a bonyolultabb úton kell haladni és ráadásul az, aki miatt az egész kirobbant, mg csak nem is segíti előrébb a dolgokat. -Viszont az fontos lenne, hogy legalább az… érintettet meggyőzze arról, hogy némi… megbánást tanúsítson. – Tudom, hogy ez most olyan, mintha arra kérném, hogy fesse rózsaszínűre az eget. De mind a sajtó, mind a bíróság elnézőbb az ilyen esetekben, még ha egyébként 90%-ban sejthető is, hogy semmi sem változott valójában. Hogy is mondják? A szándék a fontos.