Édes kicsi lány, mit is mondhatnék rólad? Egyetlen szóban? Imádlak! Több szóban pedig egy életen keresztül tudnám ecsetelni, hogy miért vagy te az én legcsodásabb, legdrágább kicsi húgocskám.
Ikrek vagyunk, alig egy perc különbséggel jöttünk a világra, egymás kezét szorongatva. Nem is lehetett szétválasztani minket, különben egyhangú ordításba kezdtünk. Már babaként is akkor voltunk a legnyugodtabbak, ha egymás közelében lehettünk, valahogyan egymáshoz érhettünk.
Ahogy cseperedtünk, a legnagyobb békességben anyánk szárnyai alatt, különleges kötődésünk csak egyre erősebb lett. Senki sem hitte el nekünk, hogy ha te beütöd magad valahová, akkor az nekem is fáj, mindig ránk szóltak, ha sajátos ikernyelvünkön beszélgettünk, és nem hitték el, hogy azért sírsz, mert én szomorú vagyok. De mi tudtuk, hogy minden igaz. Ez amolyan „iker dolog” mondogattad mindenkinek. A tanárainknak, anyánknak, a barátainknak, mindenkinek, aki szembe jött. Ketten voltunk a világ ellen, elválaszthatatlanok, jóban és rosszban, minden csínytevésben minden örömben és bánatban. Együtt fedeztük fel a világot, együtt léptünk a felnőtt élet rögös útjára.
Mindig ott voltál nekem. Mikor a legnagyobb ásznak hittem magamat, te visszafogtál, mikor elbuktam, te emeltél fel. Cserébe én mindig meghallgattalak, nálam menedéket találtál a világ gondjai elől. És mikor lassan nyitogattad a szárnyaidat, én nem akartam letörni őket. Mondogattam, hogy menj, próbálj szerencsét Hollywoodban, hiszen tehetséges vagy, gyönyörű vagy, és minden megvan benned, ami a nagyok közé repíthetne. Örültél, hiszen végre hasznát látod annak a sok évnyi színiiskolának, de szomorú is vagy, amiért hátra hagytál engem, és a beteg édesanyánkat Washingtonban. Nem akartalak volna boldogtalannak látni, így addig nyüstöltelek, míg nyakadba vetted Amerikát. Néhány hónapon belül meghódítottad az Álomgyárat, így ma már elismert és keresett színésznő vagy, én pedig elmondhatatlanul büszke vagyok rád. Olyan jó érzés úgy beülni egy filmre, hogy tudom, te leszel a főszereplője, és boldogságod kicsit rám is átragad mindig, ahányszor csak a rivaldafényben tündökölsz. Rettenetesen hiányzol, és tudom, érzem, hogy én is hiányzom neked, hogy boldogságod nem olyan felhőtlen, tudva, hogy én közben itthon éppen halálra dolgozom magam. De ha haza mersz jönni, nagyon mérges leszek rád! Na jó, annyira talán mégsem.

Előtörténetemben hosszasan áradoztam már rólad, hiszen tényleg te vagy az én másik, jobbik felem. A pb terén rugalmas vagyok, talán egy icipicit ragaszkodnék csak Victoriához, de meggyőzhető vagyok. Borzasztóan várlak, hiszen nélküled félkarú óriás vagyok, és rengeteg játékötletem van kettőnknek. Ha regisztráció után bármi kérdésed van, dobj fejbe valami nehézzel, hogy rád figyeljek! Nagyon várlak!