Oliver éppen hazafelé sétál egy kellemes görbe este után, úgy érzi, szüksége van egy kis frisslevegőre. Az útja egy temető mellett vezet el, ahonnan hirtelen Pietro vágódik ki, visítva, és kapaszkodik bele a dzsinnbe. Miután nagy nehezen elmagyarázta, hogy valakik vannak odabent, a temetőben, és nagyon nem úgy tűnik, mintha csak a „Csokit vagy Csalunk” játékot játszanák, berángatja magával a Nagyvezírt a temetőbe. Daniel eközben mit sem sejtve fotózza a telihold fényében ködösen megbújó sírókat, teljesen a elmerülve a művészet okozta élvezetekben, és nem is hallja hogy mi történik a háta mögött egészen addig míg valaki meg nem érinti a vállát. Arra egyikük sincs felkészülve , hogy odabent egy fiatal, felelőtlen nekromanta ámokfutásának következtében hemzsegnek a zombik. Minden ravaszságukra, és erejükre szükségük lesz, ha ki akarnak jutni közülük.
Vendég
Vendég
Szerző
Üzenet
Szer. Nov. 04, 2020 9:54 am
Zombie apocalypse
I've got lots more stories to tell.
A zombik egyre csak közelednek a karjauikat nyújtogatva a három férfi felé. Az egyik elkapja Daniel karját és kirántja a két férfi mellőle. Daniel vergődik ugyan egy sort, de sikerül kijutnia, a temető másik végén. Annyi esze volt ugyan hogy ha már magára hagyta a két másikat, elrohanjon a közeli rendőrségre segítséget hívni. A másik kettő viszont ott maradt mit sem tudva erről. Ők csak annyit láttak hogy a hullák elrángatnak egyet közülük. Az egyik zombi keze Pietro karjára fonódik de ha a srác erősebben megrántja ki is ugrik a könyökizületből és ernyedten hullott le a porba. Az a darab kiesett a nekromanta irányításából, túl sok volt már neki. Egy két hulla elkezdett elernyedni, ahogy a nekromanta elkezdett kifogyni a szuszból, hisz már jó negyed órája mozgatott vagy húsz holttestet. Halkan káromkodott amit Pietro érzékeny vámpírfüle meg is hallhatott.
- Én is szeretlek – dobok felé még egy csókot. Ha eddig nem lettem volna halott, a pillantása azzá tenne. Hol érdekel? Sehooool! - Ó, én sosem célozgatok – még nála sem, rang ide vagy oda. Nem azért létezem, dobáljanak virágokat mások, nekem nem kenyerem. - A perverzitást vagy a hullákat? Egyikkel se halok, köszke. Ahogy mozognak, nekem sem azt jelzi, hogy hoppálááá, kedvük támadt táncolni egy videóban. És van még bent valaki, akit jó lenne kihozni. Fene a nagy, halott szívem. - Kicsit táncos kedvében ráadásul – elegánsan kerülgetem őket, kihasználva a gyorsaságom. Ennyit a csendes csillagnézésről. - Stephen bácsit fogjuk legközelebb ideküldeni. Élmény lenne neki is... A lángcsóvára még én is elugrok. - Ó, édes, ennyire ne akarj gyorsan a csúcsra jutni! Megmondanád, így hogyan koncentráljak? - még a végén hamuba sült pogácsa leszek én is! - Héjjj! - Megrántom egyik vendéglátónk emberkéjét, s pont akiért jöttünk, ki is szabadul. - Írj képeslapot! - Integetek felé búcsúképpen. - Ahhh, szívesen kitáncolnék innen, de ezek még mindig.. - a fene, hogy csak belém csavarodik egy zombi. - Ó, szeretsz édes, inkább... - kirántom a kezét, és amit látok, aztán meg máson is, miközben rázom le a kézdarabot, undorral, mert azért ő már oszlásnak indult s szmötyis, rendesen. - Túl sokat ittak – a figyelmem közben nem lankad, s elérnek hozzám szavak, még ha máshogy is vártam. Kérdés, hogy várjam ki, míg elfogy az ereje, vagy többen vannak s a helyére fog lépni más, aki majd újfent irányítja őket? - Elmentem slagozni... - villámgyorsan a feltételezett irányba haladok, a levegőbe is szimatolok, hiszen egy élő egészen más szaggal bír, mint egy holt. Nem mellesleg, Oliver illata eléggé... Ahogy közelebb jutok, meglesem, vannak-e még a közelében, s csak utána rontok rá habozás nélkül. Szeretem jártatni a bagolylesőmet, most viszont másért tátom ki számat. A nyakába harapok és kíméletlen gyorsasággal inni kezdek belőle. Ájultan nem igazán tud mit kezdeni magával, s az ereje ahogy gyengül, úgy veszt majd kontrolt a hullákon is. Ha addig pipiropogóst nem készít belőlük kedvenc dzsinnem...
Vendég
Vendég
Csüt. Nov. 05, 2020 4:07 pm
Surreal story
To: Pietro & Daniel
+18Felhörrenek, nem is tudom mi a frászt keresek én ebben a dísztáborban, ahol a hullák jönnek és mennek, dobálják a végtagjaikat, rémálmom lesz, kénytelen leszek egy farkashoz bújni éjszakára vagy valami, nehogy a végén sikoltozva ébredjek. - Nem kölcsönös. - rálegyintek a vámpírra, egyikünk se veszi olyan komolyan a helyzetet, ahogy kéne akkor, ha nem lennék bebaszva, mint az albán szamár és nem most józanodnék lassú ütemben, amitől a szemem előtt színesen vibrál a holtak lassúdad csárdása, pedig terelnek, minket, mint a marhákat, tán jobban beszarnék. - Értem, tehát te szemtől szembe igazság lovag vagy? - eldiskurálunk, miközben a lábam körül szinte örvénylik a hullák bűze. - Ami jobban fekszik hideg gyomrodnak - nem is számít, csak legyünk már valahol máshol, ahol akarok is lenni. hogy a vámpírok hírnöke mit tesz és mit nem, régóta nem érdekel, nekem túl bomlott elme. - legközelebb akárkit berángatsz ilyesmi helyre…. az ne én legyek. - ezen kívül nem érdekel, hogy mennyire van megkattanva, az azonban dicséretes, hogy nem hagy magamra, bár én meg a tűz erejével kisétálok innen, lévén dzsinn testemen fogás nem található. - Nem siettetem…. - nem is őz céloztam be, de haszna amúgy is semmi. - de tudod, hogy van ez? Néha eljár az ember keze. - Kapnék a dzsinn után, elvégre csak hasonlatos hozzám, de a hullák kirángatják a kis díszletből és nem hallom halál sikolyait, meg nem vagyok én hős, hogy helyette legyek húscafatra szabdalva. - Ne perverzkedj már velük, jó isten. Hulla a hullával mondjuk, de várd meg, hogy elhúzzak innen. - aztán tőlem fajtalankodhat a vámpír a zombikkal, elvégre halott hús mindkettő. Kerülgetem a lomha mozgású zombikat, itt- ott még a tűzzel bepróbálkozom, de aztán a vámpír jó keresőkutyaként nyomra akar és már mellettem sincs, pedig a zombik így is bőven lassulnak. Átlibbenek köztük, és kifelé igyekszem, el innen, jó messzire, nem hiszem, hogy a vámpírhermész segítségre szorulna, azt sem, hogy bájcsevegni akar, de még csak azt sem, hogy a társaságom óhajtja. Remélem, valahol belefutok Danielbe élve, vagy Eddybe és a kocsimba, vagy valakibe, aki él vagy hal, csak el innen, kifelé, mi a fasznak is vagyok én itt? Inni kéne még, rágyújtani. Hol is a cigim…?
Vendég
Vendég
Csüt. Nov. 05, 2020 11:02 pm
Zombie apocalypse
I've got lots more stories to tell.
A nekromantát váratlanul éri a vámpír támadása, védekezni sem tud ellene, de ha akara, sem lenne képes rá, hiszen Pietro túl gyors, és túl erős. Kapkod ugyan egy kicsit felé, de nem tudja elérni, vagy leütni a nyakáról. Ahogy egyre jobban fogy a vére, egyre gyengébb, a zombik is úgy veszítenek erejükből, gyorsaságukból. Lassan elveszítik a kontrollt testük felett, arccal zuhannak a sáros földre. A vámpír elérte a célját, a dzsinn megmenekült. Néhány szakadt, régi ruha Oliver tüze nyomán meggyullad, és lassan lángolni kezd. A régi ruhák gyúlékonyak. A megriadt zombik egymásra is átterjesztik a tüzet, így mire lassan arcra fekszenek előtte a holttestek, már szinte mindegyik lángol. Mit sem törődve vele, hogy Pietro él-e vagy meghalt, igyekszik ki a temetőből, ahol ott találja majd az autót, benne a vérfarkassal, amely majd haza viszi őt. Danielt a temető kerítésén kívülre hurcolták, ám ott a zombik már nem tudták elérni őt. Nem érdekli, hogy a másik kettővel mi történt odabent, ő olyan gyorsan igyekszik haza, amennyire csak lehetséges. Szíve mélyén reméli, hogy az egész csak egy szürreális álom volt, semmi több. A hármas kalandja ezzel lezárult, és bár kebelbarátok nem lettek, talán lesz valami, amire majd egy következő találkozásuk alkalmával közösen visszaemlékezhetnek. Hiszen nem most látták egymást utoljára.