Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
That, my dear
is what makes a character interesting, their secrets.
"Tell me your story"
These are the most powerful words in the universe

crimson dusk
Over my dead body ~ Eddy & Marcus Emptyírta: Eliott Irvine
Csüt. Okt. 28, 2021 6:34 pm

queen of nothing
Over my dead body ~ Eddy & Marcus Emptyírta: Florian Draco
Pént. Okt. 22, 2021 1:14 pm

It is what it is - Deni & James
Over my dead body ~ Eddy & Marcus Emptyírta: Fernandeniar Leach
Hétf. Okt. 11, 2021 9:49 pm

Like I ever wanted to see you again ~ Kyle & Leith
Over my dead body ~ Eddy & Marcus Emptyírta: Kyle Thyron
Hétf. Okt. 11, 2021 8:48 pm

See, hear and speak
Over my dead body ~ Eddy & Marcus Emptyírta: Kyle Thyron
Hétf. Okt. 11, 2021 8:40 pm

Sonja & Elijah - and the earth is still moving
Over my dead body ~ Eddy & Marcus Emptyírta: Sonja Hunt
Vas. Okt. 10, 2021 10:37 am

Cyrus x Cain - Shake it up
Over my dead body ~ Eddy & Marcus Emptyírta: Cyrus Fisher
Vas. Okt. 10, 2021 9:45 am

First step to a (not) wedding
Over my dead body ~ Eddy & Marcus Emptyírta: Anriad Lyell
Hétf. Okt. 04, 2021 8:44 pm

Jonathon Llythir
Over my dead body ~ Eddy & Marcus Emptyírta: Jonathan Llythir
Hétf. Szept. 27, 2021 10:10 pm

I'm lost in the darkness, and you are my torch ~ Orion x Florian
Over my dead body ~ Eddy & Marcus Emptyírta: Orion Draco
Pént. Szept. 24, 2021 3:08 pm

Here we are
kings and queens of the world
Jelenleg 16 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 16 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (49 fő) Csüt. Szept. 19, 2024 6:19 pm-kor volt itt.


Megosztás
 

 Over my dead body ~ Eddy & Marcus

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 

Over my dead body ~ Eddy & Marcus EmptyHétf. Okt. 12, 2020 8:20 pm
Eddy x Marcus

You can never truly escape your past

Gyilkos napon vagyok túl. Megint. Illetve, kit akarok álltatni az egész életem gyilkos. Szép lassú alászállás a Pokolba. Pedig éppen kicibálni igyekszik onnan Rora is, és a rehabilitációs program is. Hogy újra teljes jogú tagja lehessek a társadalomnak, talán azért is, hogy példát mutassanak velem a fajtársaimnak. Hogy igen, így is lehet. Nem kell illegális ügyletekhez nyúlni, hogy meg lehessen élni, elég csak egy tisztességes állás és egy kis akarás. És tessék, nem elég ez lófaszra sem. Csak egy lerobbant lakókocsit a gettóban, két, néha három pluszmelót jelent az egész, egy olyan életet, amihez képest még a viadal is mennyországnak tűnik. Legalább volt pénzem. Az időm az enyém volt, én rendelkezhettem vele, és rengeteg jutott belőle. Most…három meló, nulla szabadidő. Egyedül, mint a kisujjam, anya állapota meg egyre csak romlik. Fasza az élet…ja nem. A rehabilitációs program is nagyon fasza. De végig csinálom, Rora miatt. És Anya miatt.
Ahogy vonszolom magam a lakókocsim felé, megcsapja az orromat valami furcsa szag. Mindenféle ocsmány bűz keveredik itt a gettóban, de ezt nem ismerem. Egy másik farkas szaga. Erőteljes szagnyomot hagyott, és mintha a kocsim felé vezetne. Ne, ne, ne csak ezt ne! A kurva életbe! Nincs sok cuccom, de ha kiraboltak, le is húzhatom az életemet a retyón. Akkor aztán tényleg mehetek alamizsnáért a tesómhoz, amit meg rohadtul nem akarok. Nem azért rugdostam el Hollywoodig, hogy utána élősködjek rajta.
Lassan közelítem meg a kocsit, minden szőrszálam égnek áll. Az ajtó nyitva. Valaki van bent. A farkas, akinek a szagát idáig éreztem. Mi a francot akarhat itt…ki a bánat ez egyáltalán?
- Hallod, nem tudom, ki vagy, és mit akarsz! -szólok előre. – De húzd ki a segged a kocsimból, és hordd el magad azonnal!

Marcus Cranshaw

Rendfenntartás
Marcus Cranshaw


:
Over my dead body ~ Eddy & Marcus Tumblr_inline_paupoqYiHS1rfmocr_250

Play by :
Oliver Jackson-Cohen
:
Over my dead body ~ Eddy & Marcus Tumblr_ok2ipzAjdq1r3wsyqo1_400
Join date :
2020. Sep. 27.
Hozzászólások száma :
51

Over my dead body ~ Eddy & Marcus Empty

Over my dead body ~ Eddy & Marcus EmptyKedd Okt. 13, 2020 11:11 am
I am raw, a dinosaur
To: Marcus

Amikor letörte a zárat és feltépte az ajtót a lakókocsin a gúnyos nyikorgás a fogtövéig hatolt. Felmordulva cuccolta be a nehéz benzineskannákat, aztán leült kifújni magát. És egy kicsit kiélvezni a helyzetet. Feldobta a lábát az öreg, kopott kanapéra. Egy ideig ő is akart egy ilyen lakókocsit, csak hogy azt mondhassa: az övé. Van otthona, háza, hajléka, odúja. Egy barlang, ahova a cuccait pakolhatta le, aztán rájött, hogy nincsenek is cuccai.
Marcus Cranshawnak ellenben vannak. Egy kedves kacat, néhány tiszta ruha, közéjük markol, kirángatja őket a szekrényből. Képeslap az anyjától, a rehabilitációs központtól pedánsan a hűtőre mágnesezve, mint az amerikai filmekben, ami valósággá vált. Morogva söpri le őket, sáros bakanccsal keresztülvágtat a helyes kis betűkkel teleírt hátoldalakon. A mosogatóba borítja a csetrest, szétnéz a kaják között, mohón veti magát az első ehető dologra, amit meglát, aztán az ujjait nyalogatva a nappali részben telepszik le a már emlegetett kopott kanapét teszi a magáévá. Azt mondták égesse fel ezt az életet, ami nem való egy bajnoknak és ördög lássa a lelkét, pokoli nagy kedve is támad rá, miközben a húgának a fényképénél kihajtott utcáról összeszedett magazinokba lapoz, aztán rátalál a csekkekre.
Kéjes mosollyal az arcán tallózgat a fizetési felszólítások között, amik arról tanúskodnak, hogy a jó élet kurvára nem jó, amikor hangot hall kintről. Marcus hangját. Mégis mi a faszt keresel te itt? A gondolattal együtt a torkárra forr a káröröm, szívdobogva összehúzza az izmait a harckészültség, görnyedten felpattan a kanapéról és az ajtó felé lendül. Az elhagyott benzines kannák között megáll. A srác egy legenda volt a ketrecben - emlékezteti magát, hiszen látta is, sokkal fiatalabb volt, de látta, figyelte, tanulmányozta, megértette a harcok pozőr romlottságát, aminek nem akarta kitenni magát, mégis irigyelte a küzdőket a vérontás szabadságáért, a felfokozott hangulatért, a vér gyönyöréért, a pénzért és persze a sikerért, azért a kétes értékű elismerésért, ami kijárt a győztesnek, táplálta azt a keveset, amit a bundások önérzetéből megmaradt. Alig akadt ellenfele. De én... én sose voltam ott a ringben. Azóta elpuhult. Ez már a múlt. Ő sem olyan bátor. Az önmagát megnyugtató mosollyal konstatálja, hogy valóban, a másik farkas kívülről ugrat.
- Dögölj meg - az alkatához képest meglepően mély a hangja, ez nem fogja elárulni a fiatalságát, morogva kuporodik össze, gyorsan letekerve a benzines kannák kupakját. Ha tudna elég időt nyerni, amíg meg nem érzi a másik a szagot, hogy végiglocsolja és begyújtsa mielőtt ráront akkor elvégezheti a feladatot. - Hordd el magad te!  
Vendég

Vendég
Anonymous



Over my dead body ~ Eddy & Marcus Empty

Over my dead body ~ Eddy & Marcus EmptyKedd Okt. 13, 2020 5:52 pm
Eddy x Marcus

You can never truly escape your past


A múlt nem ereszt el csak úgy. Az nem olyan. Nem állhatsz fel egy nap a földről, a szorító véráztatta padlójáról, és mondhatod azt, hogy ennyi volt. Nem engednek el, nekem kellett kiverekednem magam. A harcban sem a farkas büszkeségét láttam. Alfa vagyok, erős alfa, de sosem a mások feletti dominancia volt a lényeg. Hanem a pénz és az életben maradás. Vér tapadt a kezeimhez, patakokban folyt le az agyaraimon. Tudom, hogy öltem. Nem ott, a ringben, de az ellenfeleim nagyon sokszor holtan végezték, a kórházban, vagy a fogadóiroda hátsó irodájában szenvedtek ki. Nem a vérontás gyönyöréért csináltam mégsem. Olyat soha nem tennék.
Egy idő után az addikció gyengíteni kezdett. Néha már a meccsek előtt is használtam. Nem számított, hogy mi volt, csak üssön. Kábítson. Így tudtam elviselni magamat, az életet, amit éltem. Minden nap ugyan úgy telt, és egy idő után összefolytak. Arcok, meccsek, sebek, edzések, újra és újra. Nők és férfiak, egyetlen éjszakára, állatias ösztönök prédájaként, szinte teljesen elpusztítva végezték az ágyamban. Emberként is állat voltam. Agresszív, folyton fáradt, folyton kínban, minden pillanatban fájdalmakkal küszködve. Egyik adagtól, egyik tripptől a másikig kúszva, ha az anyám, vagy a testvérem látni akartak, kicsit igyekeztem össze szedni magam. Végül Rora nem akart így látni.
Az utam kifelé nehezebb volt, mint befelé. Ölnöm kellett. És megtettem, kiharcoltam a saját szabadságomat. Hasznos tagja lettem a társadalomnak, és tessék: semmi mást kaptam, csak megaláztatást. Mégsem hiányzott a régi életem, de tudtam, hogy megtalál majd. Ezért is fogadtam el a felajánlott munkát. A rendőrség kötelékében viszonylag nagyobb biztonságban leszek, mint csak úgy, önmagamban az utcán.
De megtaláltak. Itt van valaki, a lakókocsimban, érzem a szagát, facsarja az orromat. Vérfarkas, hát persze. Egy fajtámbelit küldenek, hátha meg tud törni, vagy megölni. Nem mintha elhanyagoltam volna magam mostanában. Edzem magam, ahogyan eddig is, és mostanában hobbiból megint eljárok boxolni. Alábecsül, ha azt hiszi, elpuhultam. A farkas ösztönei erősebbek.
Hirtelen csapja meg az orromat a benzin szaga. Rohadt életbe! Fel akarja gyújtani a kocsit! Azt a kis, nyomorult „normális” életet, amit összeszedtem magamnak. Leszarnám, ha lenne hova mennem, de nincs. Kurvára nincs.
- Ember, az megvan, hogy te pofátlankodtál be a területemre? -kérdezem morogva, ahogy megállok a kocsi ajtajában. Az egész ajtót betakarom, ahogy befelé nézek, meglátom a benzineskannák mellett guggoló férfit. Így is látom, hogy kisebb nálam, el tudok bánni vele, bár ki tudja. Az ilyen kicsik, mindig patkányok. Mintha nem is farkas lenne, hanem vadászgörény.
Két öles lépés elég hozzá, hogy átszeljem a lakókocsit. Elkapom a tarkóját, megszorítom, minden izmom megfeszül. Karom egyetlen hirtelen mozdulatával kihajítom a nyitott ajtón. Ezzel nyerek éppen annyi időt, hogy átváltozzak. Fájdalmas, mint mindig, minden csontom, idegem fáj, nyúlik, recseg és egyszerűen csak iszonyatos érzés. Morogva egyenesedem fel, kitöltöm a lakókocsit, ki kell lépem belőle. Acsarkodva nézek szembe az ellenféllel, semmi más nem lüktet a fejemben, mint az, hogy meg kell védenem a territóriumomat. Bármi áron.


Marcus Cranshaw

Rendfenntartás
Marcus Cranshaw


:
Over my dead body ~ Eddy & Marcus Tumblr_inline_paupoqYiHS1rfmocr_250

Play by :
Oliver Jackson-Cohen
:
Over my dead body ~ Eddy & Marcus Tumblr_ok2ipzAjdq1r3wsyqo1_400
Join date :
2020. Sep. 27.
Hozzászólások száma :
51

Over my dead body ~ Eddy & Marcus Empty

Over my dead body ~ Eddy & Marcus EmptySzer. Okt. 14, 2020 6:56 pm
I am raw, a dinosaur
To: Marcus

Bassza meg, bassza meg, a kibaszott retkes indián faszanyádat bassza meg miért kell ennyi menetet tenni erre a szarra, tekeredj már a redves nedves geci életbe a gondolatai között tekergőző veszélyérzet miatt a szavakra csak mély hangú, állati morgás a felelet, mintha ő máris megtette volna az első lépéseket az átváltozás felé. Lehet, hogy így is van, ki tudja mi zajlik egy harcra feszülő vérfarkas testében, a biológia, kémia és fizika csatározása felett az ő tudatlansága tort ül. Amit tud, hogy nagyon gyorsan fel kell tépnie a kupakokat, mert a sáros földön súlyos léptek csattannak, szakadt fűszálak részegítő illata siet előre a nyitott ajtóba. Felhorgadó tesztoszteronbűz, a nehéz férfiszag, az erős farkas bűze előbb ugrik rá, mint hogy amaz megtehetné, fémesen nyikordul a lépcsőzet és a talpa alatt megnyikordul az egész fémszerkezet: cirka száz kiló mászik befelé.
Morog - takarodj azt mondja vele, morog - tágulj innen, morog - félek tőled és morog, mert meg fogok veled küzdeni, ha kell. Úgy morog, mintha meg is ölné, ha muszáj, pedig az nem szerepelt a tervben, csak az élet illúziójának kissámliját kell kilökni a férfi alól, a többit elvégzi a gravitáció, a nyakára szorult hurok pedig addig csúszik, amíg el nem tépi a kötelet, hogy visszazuhanjon oda, ahonnan érkezett. Ezzel szemben a tervet keresztbehúzva a férfi az, aki rázuhan jogos haragjának teljes tüzével, pont akkor, amikor a kupakokat félrehajítva tűzért nyúl a zsebébe. Már nem éri el a keze, fújtatva, morogva kapaszkodik meg a kannákba, megrántja őket, felborulnak amikor a súlyos farkaserő feltépi a padlóról. Saját kicsiségének teljes bosszantó tudatával vonyít fel, de a karja-lába szétvetve kapaszkodik meg egy pillanatra az ajtóperembe, hogy ne szálljon messzire, a körmei a féken csikorognak. Ha harc, hát legyen harc, most ezt jelzi a morgás, a gyors csontropogás átváltozászenéje közepette felugrik és most ő rohan neki a lakókocsinak, de nem befelé törekszik. Pont amikor a másik felé ugrana hogy be ne szoruljon a kocsiba akkor csapja az ajtót megragadva a lábára a vaskos fémet. Ő sem gyenge, csak a termete elhanyagolható, a szakadt nadrág szára kikandikál a lábbal együtt a feljárón, teljes súlyával belevágódik még egyszer a fémmel, hogy legalább fájdalmat okozzon neki, aztán sietősen a földre veszi magát és bekúszik a lakókocsi alá.
Dühödten fúrja előre magát, hogy a másik oldalon majd kibukkanva betörjön egy ablakot és azon behajítva az öngyújtót hagyjon hátra tüzes emléket. Ez a terve de addig mosómedveszar várja odalent, a támasztó tengelyt kell megkerülnie és kihúzni magát a kocsi alól, és közben nem gondolni semmire, csak hagyni, az adrenalin rohanjon a vérében. 
Vendég

Vendég
Anonymous



Over my dead body ~ Eddy & Marcus Empty

Over my dead body ~ Eddy & Marcus EmptySzomb. Okt. 17, 2020 11:40 pm
Eddy x Marcus

You can never truly escape your past

Kiüresedik az agyam. Semmi mást nem látok, csak a területet, amit meg kell védenem. Semmi más nincs már bennem csak az állat. A farkas, ami védeni akarja azt, ami az övé,  kis vagyonkáját, a véres munkájának gyümölcsét. Nem hagyja, hogy a másik, a kisebbik, a gyengébbik betolakodjon a territóriumába. Ahhoz túl büszke. Ezért veszi át felettem olyan hamar az irányítást az ösztön. Agyamat elönti a tesztoszteron és az adrenalin, már nem látok semmit, csak a földön guggoló férfit. Orromat betölti a benzin szaga, fel akarja égetni az életemet. Ezt nem hagyhatom. Nem engedhetem meg magamnak, hogy vissza rántson a régi életem. Már nem. Már túl sokat értem el, túl messzire jutottam. Ha most feladom, az anyám abban a tudatban fog meghalni, hogy már számomra sincs remény, a nővérem pedig leveszi a kezét rólam. Véglegesen.
A férfi morog, húzódik el, igyekszik a kannák tetejét letekerni, hogy szétlocsolhassa a benzint. Minden izmom feszül, még ki tudok préselni magamból egy mondatot, de nehezen. A farkas kezdi átvenni az uralmat. Elkapom, hogy megszabaduljak tőle, de cseles kis faszari ez, nem esik messze az ajtótól. Megállok az ajtóban, úgy morgok kifelé, hogy táguljon innen, de rossz ötlet. Az ajtó hatalmasat csattanva kapja el, és szorítja maga és a fal közé a lábamat. A benzin bentről lassan hömpölyög ki, a fájdalom pedig elveszi az eszemet. Felordítok, ahogy rám csapódik a fém, és csak még jobban ellepi a vörös köd az agyamat. Ha a karmaim közé kapom, biztos, hogy feltépem a torkát.
Időt nyer ezzel az aljas csellel, és sikerül is neki, az ajtó fájdalmas nyikordulással szakad le a zsanérjairól, ahogy megtaszítom kifelé. Köre nézek, de nem látom, hol a büdös francban lehet, mert a szagát azt érzem, az itt maradt. Meglátom a földön a nyomokat, és pár nagy lépéssel megkerülöm a kocsit. Inkább én teszek kárt benne, mint ő. Karmos mancsaim bele kapnak a kocsi aljába, a súlyos fém kasztni nyekereg, mintha könyörögne, hogy ne tegyem ezt vele, de lassan emelkedik fel a földről, a négy tégláról, amin kerekek híján áll. Morogva emelem fel, hogy egy gyors mozdulattal arrébb hajítsam, odabent minden törik, szakad, csörömpöl, de nem érdekel. Könnyebben összeszedem a romokat, mintha felgyújtanák. Ott lapul alatta a kis szemétláda, és hirtelen nem is gondolok másra, a hátára állok egyik lábammal. Meg fog sebezni, de addig is lent tartom a sárban, acsarkodok rá. Takarodj a területemről!


Marcus Cranshaw

Rendfenntartás
Marcus Cranshaw


:
Over my dead body ~ Eddy & Marcus Tumblr_inline_paupoqYiHS1rfmocr_250

Play by :
Oliver Jackson-Cohen
:
Over my dead body ~ Eddy & Marcus Tumblr_ok2ipzAjdq1r3wsyqo1_400
Join date :
2020. Sep. 27.
Hozzászólások száma :
51

Over my dead body ~ Eddy & Marcus Empty

Over my dead body ~ Eddy & Marcus EmptySzer. Okt. 21, 2020 8:33 pm
I am raw, a dinosaur
To: Marcus

A másik férfi elállatiasodásától jóleső forróság pezseg fel a belsőjében: az örök bosszúvágyók igazság-sava ez, ami sose jut ki a gyomorból. Rohadjon meg Marcus Cranshaw, amiért másféle életet akar, mint amilyen a legtöbbüknek jut. Rohadjon meg amiért gyönyörű testvér és szorongva szeretett anya képét hordja a szívébe véres, kizsigerelt, összeégett, agyonlőtt, szétmarcangolt testek és súlyos sírhantok helyett. Vesszen a másság, ami nem más csak különcködés a fiatal farkas szemében, és megveszekedetten küzd is az ellen, hogy értékmérlegre állítsa mindaz, amit a férfi képvisel. Amikor az ajtót a baljós morgás ellenére a lábára csapja ez már nem csak egy fizetett meló, amit el kell végezni.
Visszavonulhatna. Visszajöhetne később. Nem őrizheti örökké a cuccát az, aki eljár dolgozni, márpedig ha inkább őrzi akkor nem jár el, tehát borul az élet, borul a rend, kirúgják, leköpdösik, ahogy az a fajtájának jár.
Logikus lenne visszavonulni, de valahol egy kívánatos ponton elengedte a logikát és a kártékony ösztönöknek dobta oda magát. Gyorsan küszködik alant, a sárban és mocsokban fészkel, az éjszakai sötétségben kiélesedik fenevadi látása, az ujjai farkasmódon ásnak, a bestia közel, felkészült mindenre, de nem, ó egyáltalán nem készült fel erre a mozdulatra.
Dühös, elkeseredett hangon kiált együtt a fémnyikorgással agonizáló lakókocsival, ahogy nehézkesen felemelkedik róla az izmaiban savósan gomolyog a csalódottság, ám farkas létére egy róka tettrekészségével pördül alá amikor a férfi haragja rázúdul. Meg nem engedheti, hogy a hátára taposson, a földön fürgén áthengeredik, jobbjában hosszú penge villantja meg fent, bár koszos élét mielőtt belemerülne a másik vádlijába. Nem teketóriázik, elkapja a bokáját, mielőtt kitaposhatná a belét, az izmai között lerántja a bicskát, hogy minél hosszabban felhasítsa, elbizonytalanítva kínnal és fájdalommal kibillentse az egyensúlyából, ha tudja. Megveszekedett, állatias hévvel küzd, hiszen a tét a saját büszkesége, a faji elhivatása, a kisebbek örökös komplexusa a nagyobbakkal szemben és az a tény, ha nagyon gyorsan nem vérezteti ki a nagyobb farkas harci kedvét, vagy legalábbis nem teszi üldözés-képtelenné még megszívhatja. Itt hagyni a fogát lakókocsi alatti mosómedve vájta gödörben, olajos esőlében, több évtizedes telerakott kotonok és chipses zacskók tömegsírjában, nem, ez nem egy járható út a számára, még ha a szakadozott közvilágítás nyomorfényeiben kirajzolódó félfarkas-félemberi szörnyalak azt is sugallja, hogy ez a jövö.
Meleg vér ömlik a kezére, elégedetten mordul fel, nagyot lök a másikon lentről.
Vendég

Vendég
Anonymous



Over my dead body ~ Eddy & Marcus Empty

Over my dead body ~ Eddy & Marcus EmptyKedd Nov. 10, 2020 11:32 pm
Eddy x Marcus

You can never truly escape your past

Voltam odalent, ahonnan a fiatal farkas jött, éppen eleget, köszönöm szépen. Életem delén járva úgy érzem, nem az a férfi vagyok most, akinek apám és anyám szántak, akinek elképzeltek. De az akarok lenni. Tizenegy másik testvérem közül csak én értem fel a sztereotípákhoz, sőt. Rora híres, ünnepelt színésznő, Lincoln, az egyik bátyám ügyvéd, egy nővérem óvónő, és így tovább. Rendes családból jöttem, nem állatok közül, nem kellett volna azzá válnám. De hát, ha az embert mindenki elhagyja, olyan eszközökhöz nyúl, amikhez máskor nem tenné. Feláldoztam a saját kényelmes, normális életemet családom két megmaradt tagjáért. Nem volt túl nagy áldozat, és újra megtenném.
Ha most elengedném, újra visszajönne. Később, mikor nem vagyok itthon. Nem tehetem meg, hogy áthelyezzem máshová a kocsit, bár most megfordult a fejemben, hogy az erdő közepére költözzek. Jó messze mindenkitől. Nem hiányozna senki és semmi más, csak Rora és Anya. Meg Eden. De ők nagyon. Mégsem engedem, hogy az érzelmek elöntsenek, időm sincsen rá. A lábamra csapódik az ajtó, hova máshova, máshol nem tudna fájdalmat okozni, lelassítani. Övön aluli húzás, szó szerint.
Bemászik a kocsi alá, de nem hagyom, hogy átérjen rajta. Inkább boruljon minden odabent, a fene bánja. Törékeny nagyon nincs bent, maximum a hűtő megy tönkre. Kaja úgysincsen benne. Bár a benzin így eláztat mindent, de ha sikerül elvinnem innen, a holmim talán megússza. Újra tudnék kezdeni. Mindig. Tudnék Rorától segítséget kérni, tudnék Anyához fordulni, de nem akarok. Ha mást nem, elcsövezem majd az őrsön addig. Kibírom.
A penge a húsomba vág, ahogy magát védendő, szúr. Felordítok a fájdalomtól, de volt már rosszabb. Szaggatta már ezüstkampó a húsomat, lőttek már le ezüstgolyóval. Minden seb beforr, minden fájdalom elmúlik, most csak az a lényeg, hogy ez a kis mitugrász eltűnjön innen, és ne jöjjön vissza, soha többé. Érzem, ahogy a vér lecsurog a lábszáramon, a lökéstől kibillenek az egyensúlyomból, felszabadítva őt ezzel. Elbukom, hátra, de nem maradok sokáig a földön, azonnal felpattanok. Szinte nem is érzem a fájdalmat, pedig bénítónak kellene lennie. Túl erősen dolgozik bennem az adrenalin. A vágy, hogy kipateroljam a területemre pofátlankodót, hogy megmutassam neki, hogy itt én vagyok az úr.
Mégis elvetődik előlem, dühös morgással dobom magam utána. A hátát érem el, tíz karmomat belvájom, úgy rántom le magammal újra a sárba, hogy megtanítsam neki, mi az illendő, hogy miért nem érdemes betörni egy alfa területére. Akkor sem, ha valaki küldte. Mancsom újra lecsap rá, szerencse kell, hogy kikerülje az ütésemet, ha rajtam múlik, néhány perc múlva szűkölve fog eliszkolni innen.



Marcus Cranshaw

Rendfenntartás
Marcus Cranshaw


:
Over my dead body ~ Eddy & Marcus Tumblr_inline_paupoqYiHS1rfmocr_250

Play by :
Oliver Jackson-Cohen
:
Over my dead body ~ Eddy & Marcus Tumblr_ok2ipzAjdq1r3wsyqo1_400
Join date :
2020. Sep. 27.
Hozzászólások száma :
51

Over my dead body ~ Eddy & Marcus Empty

Over my dead body ~ Eddy & Marcus EmptySzomb. Nov. 14, 2020 5:23 pm
I am raw, a dinosaur
To: Marcus

Véres találattal szaggat húst, ínt, a pengét úgy használja, mint a karmait, nem engedi el a saját tettétől megriadtan, mint azokban az időkben amikor először nyúlt efféle eszközhöz. Ó elmúltak már azok a rémes, gyámoltalan idők, amikor megijesztette volna egy fölétornyosuló félállati sziluett, a saját fajtájának szörnyformája, az erőkülönbség, amit a gyorsaság és az aljasság mindig áthidalhat, ha tisztességtelen meccset játszanak, és ők ketten azt játszanak.
Nem azért küldték, hogy öljön, hanem azért, hogy ártson. Ártson és emlékeztessen arra, hogy a múlt bélyegei lemoshatatlanok, de miközben vadul felmorog ahogy a sikeres hátrarúgás lerebbenti róla a farkas árnyát önmagát is emlékezteti arra, hogy azért nem kellene otthagynia a fogát ebben a harcban.
Nem is fogja. Ugyan már. Fiatal, de nem hülye, ebben a pár másodpercben nem kísérel meg felállni, csak bizonytalan helyzetet teremtene, és nem, még véletlenül sem fordítana hátat a vadállatiságtól szagló alfának főleg, mert nem menekül. Ha majd meghátrál azt is hátrálva teszi, hiszen az egyetlen normális módja az, nem pedig a futás, az kutyaszokás, meg azoké, akik nem ésszel élnek, de benne hiába kapar az állat még gondolkodni. Ó nagyon is. Felkészült a másik farkas ösztönszerű rávetődésére, bár nem gondolta hogy ekkora erőt tud még gyűjteni összekaszabolt lábbal, amikor a vérszaga beteríti az elhajított lakókocsi hűlt helyét. Elégedetlenül acsarog fel ahogy elérik a karmok a lábát, csípőjét, de így ő is elég a pengével a fejét, hiszen közel jött túl közel. A szakadt ruhája alól felszaglik a saját vére, a keze teljes erővel lecsap a másik vérfarkas érzékeny fülére, hogy a penge a puha porcokra vágjon, az ökle pedig a csontos részen csattanjon, fülzúgást, kínt, állati érzékeket bezsibbasztó fájdalommal hálálva meg a karmok gyötrő, égő szántását a testén, aztán megint elrúgja magától. Távol kell tartania, de arra csak egy módszer létezik, ha nem fordít neki hátat sohasem, amúgy sem tenni, ki tenne ilyet, bolond volna. Kivillantva a fogait farkasszemet néz a bestiával, ha az felé szökken akkor az ujjaira, öklére célozva vág keresztbe maga előtt, de nem veszi fel a formáját, ó nem. Felkészült arra, hogy felguggoljon és óvatosan elhátráljon, persze csak ha a másik agyát nem önti el a vér és ugrik rá szemből. Akkor kénytelen lesz ledöfni, mert a saját élete mindennél fontosabb és az üzenet átment.
De ó nem, esze ágában sincs ezt elárulni neki, egy kicsit kívánja irigy, sóvár lelke, hogy támadjon csak az életének minden sikertelenségét egymás vérébe és fájdalmába fojtsák el, ám mert ésszel él, és ésszel él, ha a farkas hagyja visszavonul, mert erre a harcra nem készült fel.
Vendég

Vendég
Anonymous



Over my dead body ~ Eddy & Marcus Empty

Over my dead body ~ Eddy & Marcus EmptySzer. Nov. 25, 2020 12:51 am
Eddy x Marcus

You can never truly escape your past

Az adranalin elnyom minden fájdalmat, egy ideig, de a csodákra az sem képes. Az, hogy kapok még egy sebeg, egyenesen a fülembe, hirtelen rántja vissza az emberi tudatot, a állat testébe. Mert fáj, istenetelenül fáj, a fülem is a lábam is, és nem tudom, mennyire lennék felkészülve egy esetleges támadásra. De ő nem változik át, miért nem? Miért hátrál csak, ahelyett, hogy támadna. Bárki küldte is, már láthatja, hogy nem hagyom magam. Hogy szakítottam a múltammal, hogy nem hagyom, hogy bármi vagy bárki vissza rántson abba a világba, amiből sikerült nagynehezen kimásznom. Ha csak én lennék, nem számítana, maradtam volna, de van egy családom. Egy családom, akikről gondoskodnom kell, akik megérdemlik, hogy ne kelljen aggódjanak értem. Éppen ezért kell elzavarnom a betolakodót, bármibe is kerül. Nem engedhetem, hogy a fájdalom eltántorítson, vagy az emberi racionalitás felülírja az állati ösztönöket. Még egy kicsit ki kell tartanom, mielőtt elkezdhetném össze szedni szerény életem romjait, hogy átköltöztessem őket máshová. Egy olyan helyre, ahol nem találnak meg újra. Le kell végre rázzam őket magamról, mert nem élhetek így tovább. Ha nem akartam volna kiszállni, nem tettem volna meg, és ahhoz, hogy oda visszamenjek, több kell, mint egy felgyújtott lakókocsi. Sokkal több. Mert akárhogy is, de összekapartam volna újra és újra az életemet, míg csak bele nem fáradnak az üzengetésbe. Soha nem hagytam magam, nem most akartam elkezdeni a meghunyászkodást.
A saját vérem szaga, az ő vérének a szaga, a benzin, a nyomor és a kilátástalanság gyomorforgató elegyet alkot, amitől ismét érezni kezdem minden fájdalmamat. A lábam roskatag, a fejem zúg, de morgok, megmutatva minden agyaramat neki, hogy tudja, feltépem a torkát, ha nem takarodik el a területemről, de nagyon gyorsan. Lassan terelgetem a kis telek széle felé, hogy végre megszabaduljak tőle, egy zsebkéssel is sikerült elviselhetetlen fájdalmat okozzon. Tudja, hogy egy dühös farkasnak nem fordíthat hátat, így csak hátrál, olyan lassan, hogy késztetésem van neki támadni, de semmi kedvem a két szemem közé kapni azt az átkozott bökőt. Helyette csak morgok, hogy takarodjon el



Marcus Cranshaw

Rendfenntartás
Marcus Cranshaw


:
Over my dead body ~ Eddy & Marcus Tumblr_inline_paupoqYiHS1rfmocr_250

Play by :
Oliver Jackson-Cohen
:
Over my dead body ~ Eddy & Marcus Tumblr_ok2ipzAjdq1r3wsyqo1_400
Join date :
2020. Sep. 27.
Hozzászólások száma :
51

Over my dead body ~ Eddy & Marcus Empty

Over my dead body ~ Eddy & Marcus EmptySzomb. Nov. 28, 2020 7:36 pm
I am raw, a dinosaur
To: Marcus

Azzal, hogy fegyvert fogott kiemelte a küzdelmet az egyszerű állatias világból. Ő most vadászik, mint egy ember, férfi a farkasra. Talán az ordas bundás fenevadnak, a félszörnynek a kelléktára alkalmasabb az ölésre és pusztításra, magára húzta azokat az izmokat, amik benne is feszengenek sőt, kivicsorította a fogait is. Ezt Eddy is megteszi, bár a fakó fénytelenségben nem éppen impozáns látvány, a tenyerébe csattant markolat annál inkább perdöntő érv az ellen, hogy a bestia lebecsülje.
Eszközhasználat. Kiemelte az embert a tehetetlenség mocsarából és a bolygó uralkodójává tette. Tanulniuk kell tőlük, hogyha felül akarnak emelkedni rajtuk, de hogy lehet az, hogy félhideg éjszakákon egymás vérét ontják a vérfarkasok? Undorító ez a világ, biztosan tudja, miközben az állatszerű szemekbe mered, amik éppen úgy nem pislognak, ahogyan ő sem teszi. Farkasszemet néznek és ez az idegek csatája. Tudja ő, hogy fáj a fülsérülés, mennyire felzavarja az érzékeny idegeket, mennyire topog a másikban a bosszúra szomjazó állat, de még mindig nála a kés. Ami viszont nem egy hosszú karom, tény és való az adott pillanatban remek eszköz, de nem tud vele anélkül sérülést okozni a másiknak, hogy ne kockáztatná ő maga is a testi épségét. Territoriális harccá változik a könnyű garázdaság, a kiömlött benzin szaga lassan de biztosan belepi a környéket, azonban elérhetetlenül messze van tőle a gyújtogatnivaló. Bosszúsan fújtat, forró lélegzete nedves párafelhőként emelkedik fel az arca mellett. Összehangolt szinkrontáncosokként mozognak, ő lassan hátrál meg, a félállat lassan közeledik, a szabad tenyerét egy vérző sebre szorítja, nem jó nyomokat hagyni maga után az éjszakában. Egyenlő a távolság közöttük, mintha a morgás zsinórmérték lenne, egyikük sem lépi át a kiszabott távolságot, és egyszer csak ott a telekhatár.
Egészen felegyenesedik, lassan persze, de egy láthatatlan vonalon már túl van, innen ő biztos nem támadhat csak szavakkal. Az emberi eszközökön a zöldellő méreg ez.
- Add fel Cranshaw. Nem menekülhetsz örökké. Meg fognak találni és előbb-utóbb valaki visszavisz vagy visszaterel a gazdádhoz - nem kérték, hogy mondjon bármit is, de füst és tűz helyett csak a nyugtalanító szavakban bízhat, hátha azok fellobbantják azt a szikrát, amit ő nem tudott. De az árát azért majd bevasalja miután lenyalogatta a sebeit. Vagy még előtte. Valakibe irgalmatlanul bele akar harapni, de nem ez a farkas lesz az, akinek a közeléből csendben elkotródik. Ma nem ölik meg egymást a Hold átkozottjai itt.

//Köszönöm a játékot!//
Vendég

Vendég
Anonymous



Over my dead body ~ Eddy & Marcus Empty

Over my dead body ~ Eddy & Marcus Empty
Ajánlott tartalom




Over my dead body ~ Eddy & Marcus Empty
 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Marcus Cranshaw
» Cain & Marcus
» Wolves between each other ~ Yada & Marcus
» The first day, of the rest of our lives ~ Eden & Marcus
» The Sun is shining brighter ~ Aurora & Marcus
Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
One of Us :: Every story ends sometime :: Archívum :: Archivált játékok-
^
ˇ