Waiting for you +18

A bérelt lakásomba rendelem a belvárosba, jól lehet kérésnek hangzik, finom hangnemben hívom a fiút el, mintha csak egy találkozót adnék, egy laza kis randevú, valójában valahol az is mert felkeltette az érdeklődésem, ez az oka annak, hogy három napja kirobbant az az apró kis vita köztem és Elijah között, amiben a szirén megsérült és Elijah is, de őt az emberei kihúzták az ujjaim közül most pedig bujkál, pedig hivatalosan is magamhoz hívtam, de a manó fegyverben utazik és drogban is, nekem pedig egy illegális építészeti terv kellett volna tőle. Elképzelési szerint az nyűnyűkéje is. Azon kapta fel a vizet, nem kicsit, ellenben olyan mértékig, hogy a támadás nem igazán a szirénnek szólt, ránézve bosszú volt, mert nem az én embereim sebesítették meg. Előbb összeszólalkoztunk az anyanyelvünkön, amiben biztosítottam, hogy nem fáj a fogam a kicsikéjére, de sajnos a fiú úgy kellette magát, hogy az arcom képtelen volt hazudni. Elijah azóta elérhetetlen a számomra és azt sem tudom hova rágta be magát, mint egy csótány, emiatt hívom meg „vendégségbe” a srácot, akiről jószerivel minden lényeges dolgot megtudtam, amit illik és amit nem, hiszen a nagy király kisfia nem egy ismeretlen alak.
Étvágyat kaptam rá? Kifejezetten.
Ritkán vagyok ebben a lakásban, szerintem a takarító személyzet többet jár ide, mint én, jobban szeretem az ilyen ügyeimet egy motelben letúrni, de valami miatt Dante kicsit jobban izgat ennél, meg egy herceget nem csapok agyon egy luxus-lakosztállyal, nem hiszem, hogy újdonságot mutatnék neki.
A lakás kényelmes, modern, világos színű, a fürdő hatalmas kádjáról is ő jut eszembe, kicsit sokat jár a fejembe, utána olvastam képes lenne-e megbabonázni? Képes bizony, talán ezt tette.
Csörtét vívok Edmonddal, szerinte nem kéne kitenni magam ekkora veszélynek, szerintem kussoljon el, de köti az ebet a kórhoz, egészen szorosan, majd megdöglik a szegény kutya, Végül józan ésszel rávesz, hogy ő maga is lakásban marad, majd igyekszik észrevétlen lenni. Hát hogyne.
Grafitszűrje nadrágom és fekete ingem meglehetősen hivatalos, de olyan ügyben is hívom a srácot… ja nem teljesen, de éljen a rögeszme. Semmi romantikus gyertyafény. Csak szellőztetés, a lakásban nem dohányzom, fogat mosok, rárágok egy mentolos cukorra, de öreg vagyok már az ilyen kis süldőkhöz, kár, hogy a vérem majd elégeti az ereimet.
Felbúg a kaputelefon, mire odaérnék, egy ronda, gúnyos mosollyal Eddy már be is engedte. Jelzés, hogy itt van, akár be is kaphatná.  Ajtót nem nyit? A kérdésemre válaszként visszavonul a konyhába, hogy …de kirúgom a picsába. Megint kieszi a hűtőt.
Kivárom a csengőt, aztán elszámolok hatig…nyolcig, kigombolok két gombot az ingemen felülről....mire végre ki is nyitom az ajtót.
Végig száguld a tekintetem rajta, befogadom a látványát, enyhe parfüm illatát, a kis rohadék, milyen szép… jól van. Mély levegőt veszek, beszívom az illatát. – Köszönöm, hogy elfogadtad a meghívásom. – udvarias szavaim mögött megbújik egy számító mosoly. Hátat fordítok neki, csukja be maga után és kérdés nélkül töltök neki is egy italt meg magamnak is. A jóféle whiskybe jeget ejtek. Biztos vagyok benne, hogy elfogadja, átcsúsztatom a hideg poharat a kezébe és hozzá koccintom az enyémet. – Az új ismeretségre. – és arra, hogy ma az ágyamban akarom látni, meztelenül, engedelmesen, forrón… félájultan.

Vajon ez a hétköznapi öltözete, vagy nekem szánja külön? Az ing úgy olvad a testére, hogy látom a bordáit átsejleni alóla. Csak nagyjából pillantok végi az alakján, a feszes bőrnadrágon. Ki akar csinálni tiszta sor. De erős vagyok, nem omlok a lábai elé, főleg, mert ő fog az enyém elé. - Csalódás nem fog érni. - ebben teljesen biztos lehet, vagy csak reménykedhetünk? Nem, én nem szoktam reménykedni én tudni szoktam, most is ezt teszem. A szívem feldorombol a mellkasomban, mégis magára hagyom. Becsukja az ajtót, jó fiú. Átadom az italt a kezébe, összecsörrentem a poharakat. - Ó ebben biztos lehetsz. - beleiszok a poharamba, nem perdülök utána, milyen szerencse, mert mellettem logó kezemhez hozzásimul a kabátja egy pillanatra, le kéne venni, had látom, hogy mit takar a bőrnadrág. A forróság végigfut rajtam, az ujjbegyemből indul, ahogy hozzá dörgöli magát, lopott kis érintés ő adja és én fogadom el. Elvigyorodva fordulok utána. Nem igaz ez a kölyök. Húzza az agyam a magabiztossága már-már szemtelen. Vonul, ez a valós megfogalmazás, ráérősen sétál és én engedem neki, hogy körbenézzen a tágas nappaliban. A falakon olyan képek, amik nem filléresek, de nem is kiállítási darab, két egész modern festmény, nem vagyok dekorációs menedzser, könyvespolc, rajta szakkönyve és néhány regény, ami vegyél meg, hogy elmondhasd megvan, de inkább csak mert illik. Olvasni nem sok időm jut, pedig régebben szerettem, talán ma is elvarázsolna más is, mint a fiú vonulása. - Azt hittem, hogy az a bizonyos éjszaka óta egyértelmű, hogy miben kérem a segítséged. - tartom a távolságot, de haladok vele, jószerivel körbe terelem a nappaliban, bárpult, újabb polcok, néhány kép a családról, kötelező jellegűek, mind semleges, semmitmondó. kevés bútor, puha szőnyeg, kanapé, erkély, ajtók, ide-oda nyílnak, fotel, tv. - A magabiztosságod irigylésre méltó, azt gondoltam talán ütünk két legyet egy csapásra, én megkapom Elijah fejét, te megtarthatod magadét, de természetesen helyezheted a új lapra az alapokat. - Nem tudom Elijah, nem hiszi-e árulónak, nem tűzött vérdíjat a fejére esetleges faji háborút kirobbantva, Ugyanis tudom ki az apja, ismerem is, ha jobban belegondolok őt magát is, még ifjú korából,. ó igen... Azóta tényleg felnőtt kicsit. A bárpulthoz érve, rácsúsztatom a poharam a metszetekkel dísztett fa lapjára és hozzá lépek. Félre nem érthető mozdulattal kérem el a kabátját. Szexi kis dög, mutassa meg magát nekem valójában, had szemlélem meg. Muszáj lesegítenem róla, hogy hozzá érjek, mos enyém a lopott érintés a nyakára, véletlen esik meg, éppen csak az ujjam égeti fel a bőrét és már ott sem vagyok, hogy felakasszam a kabátot az ajtó mellett.
Csupasz talpam alatt finoman simogat a szőnyeg, nem tervezek elmenni itthonról nem veszek sem zoknit sem cipőt. - A kérdés első körben az, hogy az, tudsz- nekem segíteni? - mutasd magad, felemészt a kíváncsiság, látni akarom hosszú combjait, semmi derekát, nem is érett férfi, ez egy nagyra nőtt fiú és nekem van érkezésem rá.
Kézlejjel kínálom hellyel a kanapén.

A whisky végig simogatja a nyelőcsövem, a torkom, a gyomromba ér le, mint a méz. Követem őt a lakásomban, a bőréből áradó fanyar illatba burkolom magam, megesz a fene, hogy megérintsem, de nem sietek sehova, azt akarom, hogy felégjen a vágytól, hogy ő legyen az, aki az első és félreérthetetlen lépést megteszi felém, nem hiszem, hogy nehezére fog esni, mert javítva magam, az elsőt megtetet a parton, most pedig egyenesen vágyom rá, hogy a fiúka elcsábítson. Ahogy én érzem ő ennek a játéknak a részese, hiszen nem véletlen simult nekem a csípője, nem véletlen kérte el a csórt kis érintést. Nézelődik, tárásul szegődöm. Nem tolakodok, de nem is tágítok, akarom, hogy elérje a forróságom, hogy a teste megfeleljen az enyémnek, ne csak a szájak nyelvén beszélgessünk, hanem minden cseles mozdulattal, a kiszámított lépésekkel, a behódolás erejével, azt akarom, hogy rám bízza magát. – Örömmel hallom, nem szeretem tépni a szám a semmiért és te kifejezetten okos fiúnak tűnsz. – fiúnak leginkább és  okosnak is persze, de emellett kikurt szexi, minden egyes mozdulatában van valami kecsesség, valami megfoghatatlan vágy.
Nem lépek közelebb, nem kerítem be, még. Távolságot hagyok köztünk, olyat, amit ő kell, hogy legyőzzön, mert ezekkel a gyönyörű mozdulatokkal fog behódolni előttem, térden akarom látni, sajnos minden egyes értelemben. Megállom, hogy a hajáért nyúljak, hogy a csuklom köré tekerve berángassam a hálómba és az ágyra lökjem. Pedig tudom, hogy tetszene neki. – Gondold? Inkább visszavágysz az ölébe? – lószart. Amúgy sem tudom, hogy mit keresett ott, mit akart Elijahtól? Mert nem a bájait imádta benne az is biztos, lehet a karizmáját, vagy a rossz fiú imidzsét. - Ahol egy fej a porba hullik, azonnal kinő egy másik, egy olyan, ami a kezemből lakmározik és nem a szó szoros értelmében, ahogy Elijah teszi. – nyilvánvaló, hogy ha a férfi a kezeim közé kerül nem sok esélye van a túlélésre, ha meg igen, akkor megtörten szabadul vissza a világba, adósomként és csicskámként, ahogy már régen lennie kellett volna, túlságosan szabad kezet kapott. De amíg nem kezdett el saját zsebre és kútfőre dolgozni nem is volt baj, elnéztük neki, hogy lecsippent a jövedelemből, egy ideig. Elszemtelenedett.
Megválok a poharamtól és elkérem a kabátját, úgyis marad még. Lopott az érintésem, olyan finom, mint egy forró suhintás egy pálca végéről, semmis, de ott van, érzem a bőrét reagálni rá, felcsap a szíve, a teste, nekem feszül az aurája. Elégedetten elmosolyodom, főleg mert elfordul, köbe mutatja magát. A dög. Halkan felszisszenek, fiúsan vékony és remélem csupasz minden porcikája… Végig fut a tekintetem a vékony hátán, semmi derekán, le a seggére a ráfeszülő nadrág, mintha második bőre lenne. Bajban leszünk, mély levegőt veszek és felakasztom a drága kabátot.
Szikrázik a bőröm, megőrjít. Amit kínál az egyszerű, színtiszta, szexet akar, én is, de kínzom kicsit, ahogy ő teszi velem. Mire visszafordulok a kanapén kínálgatja magát, felröffenek. – Benned egy vérbeli üzletember veszett el, mesélj, mi az amiben… a kedved leled? – millió dolgot tudnék ajánlani, de hallani akarom, hogy mit szeretne kapni. A hangja lágy, kellemes olyan, amit mágia nélkül is magaménak érzek. A combjaiba akarok markolni, harapni, a füle mellé tolni a térdeit. – Kíváncsivá teszel Dante, pedig azt hittem a féreg. – utalok vissza az előző mondatára, hogy kicsit belekössek. – a nagy választottad, legalábbis ő …- a dohányzóasztalra ülök, vele szembe, csak a szélére, hogy a térdem majdnem az övéhez ér, előre dőlve a tenyeremmel a combomra támaszkodom. Ha így játszunk tegyük így, betekintést engedek az ingem alá. – így nyilatkozott rólad, áradozott a … képességeidről. – finoman válogatok a szavak között, mintha csokorba kötve akarnám átadni neki.

Szemtelen egy bestia, ezt kell, hogy mondjam, már akkor tudtam, hogy csak a baj lesz vele, amikor a vízből kikönyökölve szembesültem a fetájával, aztán egy kicsit utána nézettem és a származása mellé kisebb-nagyobb stiklik is felszínre kúsztak. Tudom, hogy trónörökös, hogy neki pont úgy meg kéne házasodni miként nekem, sortársak vagyunk. Ő mégis velem cicázik. Azt vajon tudja, hogy az apja és én nem vagyunk túl jóban? Hogy akadtak a múltban is nézeteltéréseink és lesznek is? Vajon sejti, hogy velem babáznia milyen nagy lavinát képes a nyakunkba húzni? Én imádom a nagy kavarásokat és ha el is gondolkodnék rajta, hogy esetlegesen csak üzleti szempontból találkozom vele, akkor sem menne, mert ömlik belőle  a vágy tüze, ami teljesen elbutít. – Olyan egyértelmű lennék? – felszisszenek, vigyáznom kell a nyitott könyv effektus senkinek sem jön be, az olyanok, mint ő, ezek a szexi kis dögök, imádják a rejtélyeket. Tapasztalatom szerint. Figyelmem csak rajta tapad meg, mint a bőrnadrágja, látom őt minden apró mozdulatában, a hajának esésében, eeejh, baj lesz. – Ó igen? – felszalad a szemöldököm. – Nem hezitáltál sokat, ha már ki is néztél egy ágyat magadnak és egy ölet leginkább. – értem a célzást angyalom. De kicsit dolgozz meg azért, amire ilyen sürgetően vágysz, mielőtt én robbanok fel. Kicsit kezd melegem lenni, szemtelenül flörtöl, ezt már szeretem. – Okos Herkules fejet ültet a lemetszett helyére, hogy az növesszen újakat, elhiheted nekem, hogy megvan a fej, ami kinőhet ebből a nyakból és már felnyalta a tenyerem. –  minden értelemben megtette, de persze ez nem címlap sztori, nem egy interjútéma. Elnevetem magam. – Egész kis névsorod van? Miért érzem azt Dante, hogy sokba fog ez nekem kerülni? – nem, nem anyagilag, úgy ki van elégítve, na de máshogy? Talán úgy is, a játszadozás velem szimpla vágy és presztízs kérdése. Meg sem lep, hogy neveket említ, embereket, pályáznak a fejemre páran, emiatt van a konyhámban egy farkas.
Megajándékozom egy érintéssel, felizzik alatta, jól van, jó lesz ez. A tűz bennem lobogó éltető erő, én vagyok a mindig képlékeny lángolás, ő pedig a gyógyító víz, mi lehetne jobb?
Megőrjít, a játszma, amit közszemlére tesz egyszerűen kisemmiz.
Ez a kuncogás. Kinyír vele. – Cseles, imádom a titkokat. – milyen íze lehet a bőrének? Biztos hamvas, bársonyos, majd éhen halok, hogy rápróbáljak, hogy belelakmározzak, a tekintetem végig siklik rajta, a combjaira zárok egy pillantást. Megcsóválom a fejem, apró mosoly ragad a szám szegletébe. – Csupa… pőre igazságot, dúló szexiséget és ahogy látom ebben nem nagyzolt. - olyan közel ülök hozzá, hogy menten szikrát kapok. Ahogy vigyorog, jelzi, hogy be fog zabálni belőlem. A gyomrom megugrik, mintha apró ököllel ütnének rá, az ágyékom megrándul, a vérem felzúg, a szívem nekiverődik a mellkasomnak. Jó… ezt már szeretem. Stílusos mozdulattal nyúl hozzám, az ujja felperzseli a bőrt, ahol végig jár, rányalok kínomba a számon, elnevetem magam. Rohadt kis kurva. Engedelmese hajolok, a lehelete belém furakszik, lehunyom a szemem, kiráz a hideg, az agyam kicsi lesz a koponyámba, az összes hajszálam feltöltődik. Mély levegő… higgadjak már le. Megállom, hogy én magam is hozzá nyúljak, pedig kéne. Ahgr.
Hallom a szavait, értem, amit mond velük és értem őt is, ami ő kér az nem tér el attól, amit én tervezek. – Mit ki nem nézel belőlem. – sóhaj a hangom, akarom őt, egyre jobban. Egy kínhalál az ára, legyen meg. Még fel is izgat a gondolata, hogy elé tehetem a fejét.
Oldalra fordul a fejem kicsit, hogy az ajkam végig csússzon az arcán, hogy aztán remélhetőleg a szájára tapadjon, mégis hátra taszít. Elnevetem magam, felpattan a szemem. Szisszenve követem a mozdulatát, távozik a közelemből, az illatát hagyja itt, a bőre forróságát, mintha madzagon húzna már állok is fel… állnék, de gyenge a lábam. Megőrjít. A tekintetem követi, kihívó pillantás, figyelmet és tettrekészséget követel. Ejh.
Lustán tolom fel magam, nem hozzá sétálok, hanem a bárhoz, hogy újabb italt töltsek. Szeretném, ha az ő agya is kitisztulna és semmi egyéb nem lenne benne, mint az ordító vágy. – Ha jól értem, aztán kaphatlak meg, vagy… van valami kis előleg? – jeget ejtek az italba, azzal sétálok hozzá, megvárom, hogy felém forduljon. Felé nyújtom a poharat, pedig még a kezében a sajátja, cserélek vele, hiszen abba alig van valamicske. – mert mondjuk én ígérek, de mi lenne ha, mutatnál valamit, a… portékából? – egyértelműen játszunk egymással, neki sem kell egy gyilkosság ahhoz, hogy nekem adja magát és nekem sem, hogy elvegyem, amit akarok. Kiiszom az italát, közelebb lépek hozzá. – Amolyan kis kedvcsinálóra gondoltam. - Bal kezem felé fordítom és a körmeimmel végig karmolom a bőrnadrágot a combján, a csípőjére halad a kezem. Még közelebb lépek, érezni akarom a mellkasomban a szíve vad ütéseit, mégsem simulok neki, azt akarom, hogy felrobbanjon a vágytól. Rámarkolok a csípőjére, erősen, durván, erőszakosan és már libbenek is tovább a hátára, látni akarom mik a határai. – Kössünk alkut. – már megkötöttük, ezek már csak szavak. A tenyerem szétterpeszt a hátán, közelebb húzom.

Talányosan nézek rá, nem hiszem, hogy egyelőre túl sokat olvasott lapokon lapozna életem könyvében, azt sem, hogy a fejembe lát, még tartogatok neki meglepetéseket, ám a ma este nem egy olyan rejtély, amit ne lehetne előre sejteti merre tart, honnan indul is hova fut ki, azt hiszem egyértelmű Túlságosan is. És Dante nem rest húzni, tüzelni, felcsigázni. – Szeretkezés?! – majdnem felnevetek. Szeretkezés, de lássuk be, hogy a szép szájába ez a szó beleillik, mégis biztos vagyok benne, hogy még fog baszásról ábrándozni ma, kérni, könyörögni érte és ordítani, hogy keményebben, többet, Ő olyan alkat. Elégedetten fogom döngölni, ez is kész tény. – Lehet érdektelen valami, ami a szeretkezés nevet kapta tőled? – nem csak szép, gyönyörű, izgató de még a szavak hátán is lovagol, vagy én teszem? Már nem is lényeges.
Halkan felnevetek. – Talán túl magas kamattal dolgozol, tán meg sem tudom fizetni. – magabiztos. Olyan, aki megkapja, amit akar, amit kinéz magának, jelen esetbe engem. Én vagyok a kiszemelt portéka a kirakat üvege mögött, de miért is ne kaphatna meg? Csak ne szabjon olyan árat, amit nem szívesen fezetek meg, elég fukar vagyok. Égeti a vérem az akarás, a fülemen habzik ki, a szívembe ver dallamot, sietőst, rohanósat. Tamtamtamtam. Gyorsan, egyenletesen ver a szívem, akkor leng ki, ha hozzámér, vagy én hozzá. Hiszen a bőre forró, magára ránt az akarásának emésztő sóvárgása. Érzem minden pólusából felém ömleni, mintha máris magára hívna. Okos kis ribanc, szó se róla, pontosan tudja, hol kell ütni a vasat, hogy az érdeklődést felcsiholja.  – Igen? – újból elnevetem magam. – Ki akarom érdemelni. – minek hazudjak? Egyértelműen dobálja le az ékszíjat az agyunk, hogy ez a gusztusosan étvágygerjesztő éhség bennünk mardosson és vezessen egy irányba, ami nem más, mint összeolvadni. Tövig akarok a testébe merülni, érezni, ahogy forrón körém lüktet. Már a lehelete is ezt ígéri, a fülemre súgja a kielégülés ígéretét. – Ebben én is biztos vagyok. –megadjuk egymásnak, amit szeretnénk megkapni mi magunk is, amire ő vágyik arra én is. Egymásba merülni, ezért egy fejet akar, semmi egyebet. Nem kis ár, de megéri. Olyat fog nekem mutatni, hogy elporlik minden csontom, biztos vagyok benne, olyat mutat, amitől összefolyik a nyál a számba. – Bemutató jelleggel csupán, hogy tudjam, mit vásárolok mások kínja által. – Elijah akkor is halott, ha ő nem ad semmit sem, mert megbízhatatlan és nekem bombabiztos emberek kellenek. – Semmit nem veszek anélkül, hogy ne kapnék egy kis ízelítőt belőle. – főleg, mert most akarom, nem öt perc múlva, nem kettő, hanem most azonnal, akkor is késő lenne, mert a hajhagymáim kipattognak a fejbőrömből, úgy bizsergek, a szívem vadul lüktet és a gyomrom összetekeredik a beleimmel. A pohara mellé csúsztatom a másik üreset, hogy felszabaduljon a kezem. – Te udvarolsz nekem, ez megtisztelő. – nem viszonzom a bókot, nem kell, mindent elmond, ahogy nézem, ahogy összecsomósodik a vérem az akarás erős tüzében.
Végig karcolom a combjának feszes bőrét, biztos vagyok benne, hogy a nadrág alatt pont ilyen hibátlan, forró ujjai siklanak a mellkasomon, be a bőrömre, felsóhajtok. A tekintetem rázuhan a szájára, igen, elkívánom egy csókra. Felszisszenek. Ó hát sejtettem, hogy karmolós, harapós, hogy le fogja szántani a bőröm és ha magam nem is vagyok oda érte, ellenemre sincs, közelebb lépek, hogy ne marjon a húsomba, a tenyerem átcsúszik a hátára, végig simítok a gerince vonalán, nyitott tenyérrel simítok a seggére, közelebb lépek, összesimul a mellkasom az övével, a szívem belerobban az övébe ruhán, szöveten keresztül. Szóra nyitom a szám, hogy alkut ajánljak, az az érzésem, hogy magával az ördöggel kötöm, de nincs válasz, mert az ajka végre az enyémnek simul, mindkét kezemmel a seggébe markolok, belesóhajtok a csókjába. Csak a szájak játszanak, a lélegzetek, a lehunyt szemeim mögött terpeszkedő képek róla, az íze. Hagyom, hogy vezessen, elvegye a csók puhaságát, de a kezeim türelmetlenül gyúrnak a seggének feszes húsán, milyen kicsi az is, belefér a tenyerembe. Én vagyok az, aki elsőnek a szájára nyal, gyors, lopott nyalintás, de mélyebben akarom csókolni, azt akarom, hogy a nyelvét vegye az enyém üldözőbe, hogy a csók elmélyüljön, egészen rámagasodom, fülé tornyosulok, ha hagyja, átveszem az irányítást, elvadítom, bedurvítom, belezabálok a szájába. Mohón ízlelem el, a nyálát akarom belesietni a számba, hogy felteljek az ízével, az ajkát simogatom a sajátommal. Jobbom felszalad a hátának vonalán, a tarkójára simítok, alátúrom az ujjaim a hajának rámarkolok, hirtelen rántom le a számról, ki a fullasztó csókból, hogy a nyakára vessem magam, a torkára csókolok. Egész testem hozzá simul, a lágyékommal lökök az övén, elég volt, akarom… most. Csókokkal, apró harapásokkal falom a bőrét. A sóhajait akarom, a nyögését, szisszenést, de mégis kibontakozom előle, elengedem a seggét, a haját, ellépek tőle kérdés nélkül fogom kézen és bevezetem a hálómba, minek az idő húzása, ugyanazt takarjuk én megbaszni ő megbaszva lenni.