Ha azt kérdeznéd, mi az első emlékem? Fogalmam sincs. Amire emlékszem, mert mindennapos részem volt benne, hogy hol a szomszéd, hol egy vadidegen vigyázott rám, hogy aztán minden hajnalban lássam anyámat szétesve hazajönni. Nem, nem is jött minden reggel haza, mert valakinél volt.
Sokkal jobban éreztem magam az oviban és a suliban, s egyáltalán nem volt kedvem hazamenni. Így amikor csak tehettem, lógtam valahol, valakinél. Alig volt kajára, ruhára és alapvető dolgokra pénzem, van, hogy anyám szerintem nem is foglalkozott azzal, vagyok-e. Egy idő után  már nem vágytam arra, hogy hazajöjjön. Arra sem, hogy az életem része legyen, pénz formájában akár. Megteremtettem magamnak, amint csak tudtam. Papírokat hamisítottam, amilyen korán csak lehetett, hogy bejuthassak dolgozni kaszinókba, bárokba. Tudni akartam, miért volt képes félredobni anyám. Aztán én is ott ragadtam. A pénzért, mi másért, mégis egészen más értelemben.
Megfogott a pénzcsinálás. Miként lehet kaszinót üzemeltetni, milyen a világa.
Vele együtt jöttek a stiklik és mindazon jegyek, amiket, rájöttem, meg sem kellett tanulnom. Ott voltak bennem, csak elő kellett varázsolni.

- Surimival – látom egyvalaki rejtett döbbenetét, ő tudja, ki vagyok. Pókerasztal felett ülünk, s biztos vagyok abban, hogy az enyém lesz a kaszinó. Könnyen ment elsajátítani a kavarást. Ellentéteket szítani és ellehetetlenülést, ez a legkönnyebb. Ha csak kicsit is ismered .... jelen esetben az embereket, könnyen átvágod őket. S még akadnak olyan bolondok és egok a világon, akiket még csőbe lehet húzni olyan egyszerű dolgokkal, amiken csak forgatni tudnám a szemeim. Kártyán elverni egy kaszinót, miért ne? Jelen esetben az én javamra. Elég bolond és eléggé magabiztos magában. Ha tudná, hogy remekül tudok csalni, nem ülne le velem szemben. Még nem ismert a nevem, de majd lesz, mert azt akarom.
Elégedett arccal teríti ki a lapjait, s megjátszom a csalódottat, hogy elvert.
- Kár – csukom össze a lapokat a kezemben, majd hirtelen szétterítem, felfelé az asztalon. - hogy nyertem – elégedetten csippentek fel egy sushit, benne surimival. A sós szójaszósszal előtte meglocsoltam. Sós, bármi sós, jöhet.
- A-a – látom, ahogy kezd vörösödni a feje, felemelem a mutatóujjamat. - Mit szólnának ahhoz a többiek, hogy veszítettél egy kaszinót, de nem adtad oda? S tanúink is vannak – tárom szét a kezem, körbejáratva pár emberen, akik szintén jelen vannak. Akartam, hogy nézőközönségem legyen a győzelmemnek.
- Élmény volt veled játszani, Jack – kapom fel a kaszinó tulajdonát szimbolizáló sast, amivel folyton büszkélkedett. Felettébb bosszantott, ahogy lengette előttem és az nem az enyém volt. Eddig.

Ez volt életem első nyerése, és győzelme, s lassanként szedegettem még párat, hogy aztán biztosabb alapokon, még jobban terjeszkedjek.


Ráhelyezem tenyerem a könyvelést tartalmazó mappára, s magam felé húzom, elégedetten.
- Honnan tudta, hogy mikre keressünk rá a könyvelésben?
- Tudja, mindenhol vannak madarak, amik csicseregnek – jelen esetben nem is madár és jelen esetben én voltam. Nem foglalkozom a tiltással. Használom a szirénhangom, ügyesen elrejtve. Nathaniel pedig csicsergett, megosztva jó pár részletet, miként kerül meg az adózást. Nekem pedig kellett a kaszinója, akartam. Mint ahogy a mellette lévő bárt is. Amit inkább az adósságának rendezésével vásároltam ki, így már csak ez a kaszinó volt hátra, hogy kettő az egyben megvalósulhasson. Az sem zavart, hogy várnom kellett, mindent lezárjanak az ügyben, addigra már elsődleges és egyetlen felvásárló lettem a kaszinóra.

Selymes volt a bőre, ahogy végigsimítottam rajta cirogatóan. Várta, hogy megtegyem, szinte teljes testében alig érezhetően remegett érte. Rövid idő alatt felkeltettem az érdeklődését, s apránként akartam meghódítani. Élveztem, ahogy türelmetlensége egyre nőtt, hogy érintsem.
Ez az éjjel most érkezett el, s a szoba, ahova vezettem, mindent rejtett magában, amire szükségem volt. A vérvörös ruha nesztelenül csúszott le ujjaim mozdulataira, bőrén keresztül a padlóra, alatta szinte csak a puszta bőre rejtőzött, csendesen. Megcirógatta a bőröm, előtte lehámozva fehér selyemingem, mely most gyűrötten várta a reggelt, hogy magamhoz vegyem újra. A szekrényhez léptem, kinyitva kivettem az első eszközt.
Szótlanul vállalta a sötétséget, s gyengéden kötöttem be a szemét, s ugyanolyan engedelmesen harapta be szájával a következő anyagot, hogy néma maradjon.
Mire az utolsó dísz is felkerült rá, már nem élveztem annyira. Engedelmessége, egyre növekvő remegése, ahogy vágyott minderre, kioltotta belőlem a tüzet. Szeretek játszani, s szeretem, ha meg kell küzdenem azért, amit meg akarok szerezni. A végén úgyis az enyém lesz, ám az addig ahhoz vezető úton élvezni akarom a küzdelmet. Ez nem volt küzdelmes.
A csúcsig izgattam fel, hevesen vágyott arra, hogy végre megkapjon. S hogy mikor kezdtem el élvezni? Mikor rájött, nem fog megkapni, s féktelen dühe, hogy nem nyert, tombolásba fulladt. De némán, kikötözve, ugyan mi kárt tehetett volna bennem, vagy érvényesíthette volna akaratát? Megtehette volna, tudom, mitől jövök lázba, és nem adta meg számomra ezt az élményt.
Az ing maradt a földön, árván hagytam, s félmeztelenül mentem a recepcióra.

Akartam a bárt, az egyik legjobb helyen terpeszkedett. Az pedig engem illet. Filigrán, szőke, mégis vad és akaratos, zene füleimnek. Élvezettel férkőztem hozzá, s mikor nemet mondott az ajánlatomra, felizzott bennem az, amit már régen éreztem. Még akkor is ha tudtam, mit fogok tenni.
Vadul esett nekem, s hagytam, megjátszva, én is akarom. S megjátszani annyira nem is kellett. Az ereje, az akarata vonzott, s az is kedvemre volt, ahogy hol ő passzírozott a falhoz, hol én nyomtam kíméletlenül. Vad tánc volt, végül fáradtan, nevetve nézett fel rám, ahogy a végén  ott ültem rajta. Mind a ketten kimerültünk, ám ő még inkább. Fölé hajoltam, s megcsókoltam puha, mézízű ajkait, majd tarkóját cirógatva a füléhez hajoltam.
Nagyon szomorú voltam, mikor a hírek közölték, a kaszinó örököse hirtelen trombózisban elhalálozott....

Így jár az, aki azt hiszi fölém tud kerekedni.